Ukrajna mélyreható csapásai, Oroszország egyre súlyosbodó gazdasági problémái és az orosz–ukrán háború jövője
Írta: Lesia Bidochko és Andreas Umland
A közelmúltban Ukrajna által Oroszország energiainfrastruktúrája ellen Szentpéterváron, Moszkvában és más orosz helyszíneken végrehajtott nagy hatótávolságú támadások megváltoztatták az orosz–ukrán háború világszerte kialakult megítélését – nem utolsósorban Európán kívül. Azok a felvételek, amelyek az ukrán drónok és rakéták látványos találatait mutatják az orosz energia- és egyéb infrastruktúrában, komoly kínos helyzetbe hozzák a Kremlt, Oroszországon belül és kívül egyaránt. Az országszerte bekövetkező hatalmas robbanásokról és/vagy tüzekről készült egyre több videó romba dönti Oroszország eddig uralkodó nemzetközi és önképét, miszerint a világ és a történelem egyik legnagyobb katonai hatalma.
Mégis, ami talán még fontosabb is, mint Moszkva PR-katasztrófája, azok az egyre jelentősebb anyagi eredmények, amelyeket az ukrán fegyveres erők számos drámai és kevésbé drámai sikere hoz Oroszország hátországában. Néhány héttel ezelőttig még nem volt teljesen világos, mi lenne az indoka, a lényege és az eredménye az ukránok új, Oroszország energia- és egyéb gazdasági infrastruktúrája ellen irányuló, nagy hatótávolságú támadási stratégiájának. Már több hónapja vannak képi bizonyítékok az ukrán csapások egyre mélyebb és pontosabb behatolásáról az orosz hátországban található katonai és ipari célpontok ellen. Ennek ellenére a közelmúltig az volt a domináns feltételezés, hogy – még ha vizuálisan lenyűgözőek is – az ilyen ukrán sikerek csupán tűszúrások a hatalmas Oroszország számára. Tekintettel a hatalmas orosz üzemanyag-finomító, szállítási és tárolási szektor méretére, kiterjedésére, szilárdságára, helyreállíthatóságára és redundanciáira – így szólt a történet –, az ukrán „hosszú távú szankciók” aligha lennének képesek megváltoztatni a háború menetét.
Az elmúlt néhány hétben kiderült, hogy mind az orosz ipari kapacitás, katonai ereje és stratégiai mélysége iránti hagyományos tisztelet egyrészt, mind pedig az ukrán hosszú hatótávolságú fegyverek fejlesztésének, valamint a drónokkal és rakétákkal végrehajtott mélyreható csapások hatékonyságát övező széles körű szkepticizmus másrészt alaptalan volt. 2026 júniusában Oroszország benzintermelése 25%-kal esett vissza a 2025-ös azonos időszakhoz, valamint a 2026. márciushoz képest, amikor az ukrán dróncsapások fokozódni kezdtek. 2026. június végére legalább 17 régió vezetett be kötelező korlátozásokat a benzin- és gázolaj-értékesítésre, míg több tucat másik régió hiányról vagy korlátozásokról számolt be.
Az üzemanyag-adagolás már nem csupán Oroszország ideiglenesen megszállt ukrán területeinek jelent komoly problémát, hanem mára az Orosz Föderáció egész területére is kiterjed. Még az ország hagyományosan jól ellátott fővárosai, Moszkva és Szentpétervár sem tudják kielégíteni lakosaik benzin- és dízeligényét. Oroszország hatalmas ázsiai részének távoli régiói is egyre inkább belekeverednek a mára teljes körűvé és országos méretűvé vált üzemanyag-válságba.
Kijev által gyorsan bevezetett új rendszerek, mint például a „Flamingo” vagy az FP-5 cirkálórakéta, valamint az új generációs, nagy hatótávolságú pilóta nélküli repülőgépek sebezhetővé tették a Moszkva, Szentpétervár és Oroszország európai részének más helyszínein található, erősen védett stratégiai célpontokat. Egészen a közelmúltig Oroszország hatalmas területét óriási stratégiai előnynek tekintették. Most azonban kiderült, hogy egy tizenegy időzónát átívelő hatalmas országban elterülő, egymással összekapcsolt energiainfrastruktúra védelme inkább kihívás, mint előny egy olyan ellenséggel szemben, amely egyre nagyobb hatótávolságú és viszonylag alacsony költségű csapásmérő képességekkel rendelkezik. Legalábbis jelenleg Moszkva képtelen egyszerre megvédeni hatalmas energiarendszerének számos elemét – olajfinomítókat, gáz- és üzemanyag-szivattyútelepeket, vasúti csomópontokat és tárolókat.
Talán a Kreml számára a legrosszabb, hogy ez az általános probléma az elmúlt hetekben egyenesen drámai méreteket öltött az illegálisan annektált Krím esetében. A félsziget nem csupán Putyin expanzionizmusának koronagyöngyszeme, hanem 2022 óta Oroszország legfontosabb logisztikai csomópontja is az ukrajnai déli hadműveletekhez. A Krím-félsziget földrajzi adottságokból fakadó fontos stratégiai funkciója – Oroszország kvázirepülőgép-hordozójaként a Fekete-tenger északi részén – egyben a félsziget problémáját is jelenti. A Krím-félsziget viszonylag nagy távolságra fekszik Oroszországtól, közel az ukrán szárazföldhöz, és így különösen sebezhető Ukrajna újonnan bevezetett fegyverzetével és modern hadviselési módszereivel szemben.
A félsziget üzemanyag-ellátása nem csupán – és nem is annyira – a finomítók megrongálódása miatt szakadt meg, hanem főként azért, mert az Oroszországból a Krímbe vezető szállítási útvonalakat jelenleg folyamatos ukrán támadások érik. Ez vonatkozik mind az Oroszországból a megszállt dél-ukrajnai szárazföldön át a Krímbe vezető vasúti és autópálya-összeköttetésre, mind pedig a tengeri szállításra az újonnan épített Kercsi-hídon és a nagy Fekete-tengeri kompokon keresztül. Az Oroszország és a Krím közötti egyre növekvő zavarok emellett egyre nehezebbé teszik Moszkva számára a csapatváltás, a lőszer- és utánpótlási készletek fenntartását, valamint a felszerelések karbantartását a megszállt félszigeten.
Nikolaj Mitrohin, a brémai egyetemen dolgozó, Németországban élő neves orosz történész a Facebookon így nyilatkozott:
Moszkva nem képes teljes mértékben és gyorsan pótolni, helyreállítani vagy kicserélni azokat a létesítményeket és készleteket, amelyeket az ukrán drónok és cirkálórakéták elvágtak, megrongáltak vagy megsemmisítettek az Orosz Föderáció nyugati részein és az Ukrajnától jogtalanul elfoglalt területeken. Mitrokhin szerint jelenleg
Ráadásul az orosz üzemanyag-szektorban felhalmozódó zavarok egybeesnek az orosz energiaexportból származó bevételek csökkenésével. A globális olajárak esése a vártnál sokkal nagyobb mértékben csökkentette a költségvetési bevételeket, ami arra kényszerítette Moszkvát, hogy felülvizsgálja a költségvetési előrejelzéseket. Ha ez a tendencia folytatódik, vagy akár tovább romlik Oroszország számára, az orosz–ukrán konfliktus általános kontextusa megváltozik. A háború jelenleg talán egy rövid távú és kisebb jelentőségű akadályból középtávú és jelentős akadályt jelent Oroszország mindennapi gazdasági és társadalmi életének működése szempontjából. Mitrokhin szavaival élve:
Dr. Lesia Bidochko és Dr. Andreas Umland a Kijevi Európai Politikai Intézet (EPIK) politikai ösztöndíjasai, amelyet nemrégiben alapított Ukrajnában a Svéd Nemzetközi Ügyek Intézete (UI) a Stockholmi Kelet-Európai Tanulmányok Központja (SCEEUS) keretében. Az EPIK-et az Európai Unió és a Svéd Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Ügynökség (Sida) társfinanszírozza.
