A Hír TV betelefonálós műsora a szokott tirádákat hozza: hangjukból ítélve idős hölgy vagy idős úr szidja a nemrég hatalomra jutottakat. A szidás érdekessége, hogy egyelőre fogalma sincs senkinek, az új kormány mit fog csinálni azon túlmenően, hogy mindenkit lecsukat, azaz a betelefonáló vagy a saját fantáziájára támaszkodva gondolta ki, hogy ezt fogják csinálni, és az rossz lesz, vagy ezt olvasta valahol.
A betelefonálók szövegét hallgatva sokunkban alakulhat ki az az érzés, mely szerint kicsi az esélye, hogy a méltatlankodó hölgy vagy úr ezt, vagy bármi mást maga talált volna ki. A legtöbbjüknek nyilván kellett segítség, és azt meg is kapták, vagy a háló legfölső szintjén olvasható NER lapoktól, vagy az eggyel lentebbi, közösségi szinten, a Facebook, a TikTok, és az X sötétebb világában, a patrióta influenszerek birodalmában, ahol a követők szorgosan követik a követendőket, és pontosan azt vallják, amit azok meghirdetnek végső igazság gyanánt. Az, hogy a követők mások gondolatainak kritikátlan átvételétől miért érzik jól magukat, rejtély, de ha így van, hát egészségükre. Van, aki kibírja szellemi vezető nélkül, és van, aki igényli azt. Régen is voltak influenszer-szerűségek, csak azok nem a világhálón terjesztették nézeteiket, hanem a piactéren vagy a kocsmában, azaz a mai követői számokat meg sem tudták közelíteni.
Mint az közismert, az emberi agy túlságosan is bonyolult világunkat csak alig, de leginkább sehogy sem tudja követni, ezért a legtöbb ember szellemi mankóként sokáig a vallást használta iránymutatónak, abból tudta, mi jó, mi rossz, és a különböző helyzetekben hogyan kell viselkedni. Így nem kellett mindezt magának kigondolnia. A rendszer hosszú ideig működött, de aztán történt egy komoly változás.
Mivel a vallások teljes mértékben a hiten alapulnak, ugyanakkor az embereknek van valamiféle logikája, amelynek alapján keresi az ok-okozati összefüggéseket, a vallás egyre jobban vesztett a jelentőségéből. A szekularizáció elterjedése óta sikerült új „viselkedési kisokos” rendszereket kitalálni, amelyek pár kérdésben logikusabbak, mint a vallások. Ilyen például a politika, amely megpróbálta leváltani a korábban szokványos, száz százalékban a hiten alapuló vallási szabálygyűjteményt, és egyes helyeken nagyjából sikerült is neki.
Egy adott szabálygyűjtemény milyensége az azt hirdető politikától függ. Politikából ugyanúgy sokfajta van, mint vallásból, és ma már nem kötelező az egyiket követni, a modern demokráciákban mindenki szabadon választhat közülük. Sőt, akár variálhatja is ezeket, ha úgy tartja úri kedve, mert ma már a cuius regio, eius religio (akié a birtok, azé a vallás) elv nem kötelező, azaz nem kell a földesúr vagy az uralkodó vallását, illetve politikáját követni, mint a szegény, röghöz kötött jobbágyoknak, pláne, hogy ma már a költözködés sem tilos. A politikának is vannak felkent papjai és papnői, akik hirdetik a népnek, miben kell hinni, és mit kell csinálni, mivel pedig a hit nem kíván sok gondolkodást (a legkényelmesebb agymunka, nála csak az alvás pihentetőbb), a hosszadalmas magyarázatokra, amelyek a tényekből indulnak ki, bemutatják a valódi helyzetet, és leleplezik a hazugságokat, rendkívül kevesen kíváncsiak. A politika a vallástól csak abban különbözik, hogy vannak logikus, magyarázható részei is. Persze ebben is a hit a döntő, de azért vannak.
Saját ötletek hiánya esetén a politikában való eligazodáshoz jól kell megválasztani a hírforrást, és utána már nincs gond, az ember abban hisz, amit ott mondanak, és ha jól választott, azt fogják ott mondani, amiben amúgy is hisz. Evvel az oda-vissza bebiztosított működéssel a követők mindegyike halálbiztos lehet abban, hogy amiben hisz, az maga az Igazság. Vetélytárs nélkül.
Vannak persze kognitív disszonanciák amelyek a választókat megzavarhatnák, de a nép nagy része megtanulta, hogyan kell a politikákkal együtt élni, így aztán ma már semmi gondot nem jelent például a patriotizmus és a háborúpártiság összeegyeztetése kétszer kettő néha öt alapon. A NER elmélet szerint Hunyadi, Rákóczi, Kossuth meg Nagy Imre ugyan mind derék patrióták voltak, ám ugyanezen okból ócska háborúpártiak is, viszont ez a megítélési ellentét a NER oldalon senkit nem érdekel, disszonanciáról náluk szó sincs, kognitivitásból meg aztán pláne semmi. Ha Orbán Viktor őszentségét (áldassék a neve!) ez a kettősség nem zavarja, akkor miért zavarna bárkit, tessen mondani?
A Hír TV betelefonálós műsora is jól mutatja a médium és célközönsége összefonódását. A téma természetesen az új kormány, amelynek egyik tagja, Kapitány István a Shell menedzsere volt, és egyszer bemutatkozásként azt találta mondani, hogy:
„Kapitány István vagyok, és ha vicces akarok lenni, a magyar Jockey Ewing.”
A NER média azonnal lecsapott. Dzsoki a Dallasból egyszer azt találta mondani, hogy ő a fordított Robin Hood, aki elveszi a szegények pénzét és odaadja a gazdagoknak. Mivel ez az embertelenség Csimborasszója, ami nem hagyható szó nélkül, a NER média szorgos szakmunkásai jól meg is írták, meg el is mondták a véleményüket a gonosz Kapitány István Dzsokiról, aki biztosan ugyanazt fogja csinálni, mint a dallasi kolléga! A hívők ezzel nagyon egyetértettek, ezért az egyik hívő felháborodásában be is telefonált, hogy a TV nagy nyilvánosságát felhasználva ő is elmondja a vele azonos politikai platformon lévőknek ugyanezt, azaz milyen és mekkora nagy disznóság, amelyet Kapitány tervez. Ismétlés a tudás anyja, mint az köztudott, ezen túlmenően a betelefonálós műsoroknak semmi értelme sem lenne.
Az igyekezet persze méltányolható („Az élet célja a küzdés maga!”), de azért a nagy bedühödéssel van néhány apró gond.
- Kapitány azt mondja, ha vicces akar lenni, ebből egyértelmű, ő úgy gondolja, közte és a gonosz Dzsoki között teljes azonosság komolyan nem létezik, vagyis az azonosságuk csak vicc. Hogy melyek a hasonlóságok és melyek az eltérések köztük, mindenki találja ki maga.
- Kapitány kormánytagként még nagyon az elején van a munkának, ezért a negatív előminősítése nem tapasztalat, így csak a puszta rosszindulat eredménye lehet.
- Kapitány a saját erejéből jutott oda, ahová. Méghozzá külföldön. Irigységet szítani persze lehet (erre a NER sajtó rá is játszik), de úgy elítélni őt, mint az állammal az adófizetők kárára seftelő magyarországi tolvajokat, nem.
- Megjegyzendő, hogy az Orbán kormány technikája, főleg, mikor „segítette a magyar családokat”, mindig az volt, hogy a legtöbb támogatást a legtöbbet fogyasztók (rezsicsökkentés) vagy a legnagyobb bevétellel bírók (adócsökkentés) kapták. Sohasem a szegények. Sohasem a rászorulók. Ugyanakkor ezeket a támogatásokat nem Orbán Viktor, hanem az ország fizette a világbajnok ÁFA meg az egyéb adók révén, azaz egyértelműen mondható, hogy Orbánék mindig a szegényektől vettek el (belőlük van a legtöbb), és amit elvettek tőlük, azt a gazdagoknak adták 16 hosszú éven át. Tökéletesen megfelelve annak a bibliai mintának, hogy akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól még az is elvétetik, amije van. És ezek nem váteszi előjelzések, mint Kapitány esetében, hanem tények. Hosszú NER korszak tényei.
Sajnos az átlagválasztó erről nem tudott, legalábbis a magyar híradások másról szóltak, ő meg csak úgy magától nem vette észre. Nem jelent meg a hálón, hogy például az anyák adócsökkentésének egyik legnagyobb nyertese a Tiborcz család igen jól kereső asszonya (az állammal való seftelés egyik legnagyobb nyertese pedig a férje, de ezt most hagyjuk), így aztán a választók nincsenek tisztában vele, hogy ezt az eléggé el nem ítélhető anti Robin Hood akciót eddig csak Orbán csinálta, igaz, ő 16 éven keresztül folyamatosan.
Persze a helyzet nem ilyen egyszerű, mivel néhány esetben az újak mintha még felül is akarnák múlni támogatásban Orbán Viktorékat, ami nem a legjobb előjel a magyar gazdaságnak.
Ha valaki több információt szeretne, itt utána olvashat.
