Miközben az Orbán család és a rendszerhez kötődő üzleti körök példátlan vagyongyarapodást értek el az elmúlt tizenhat évben, Magyarország sok kulcsmutatóban inkább lemaradt, mint felzárkózott. Berend T. Iván szerint különösen beszédes, hogy az idősek életminősége európai összevetésben a sereghajtók közé süllyedt, miközben a fiatalok többsége már nyíltan hátat fordított a rendszernek.
„Orbán Ráhel és Tiborcz István vagyona elérte a 211 milliárd forintot, ezzel Magyarország tizenharmadik leggazdagabb családjává váltak a Forbes szerint. Orbán Győző cégbirodalma 2025-ben 408 milliárd forintos forgalmat bonyolított le, és ebből több milliárd forintos osztalékot vett ki” – írta a Los Angelesben élő gazdaságtörténész, Berend T. Iván.
Berend közben arra is felhívja a figyelmet, hogy a NER csúcsvállalkozói közül Mészáros Lőrinc vagyona is nemzetközi összevetésben figyelemre méltó. A gyors gazdagodás szerinte egy piramisszerű rendszerben ment végbe, amelynek csúcsán Orbán Viktor miniszterelnök állt.
„Tizenhat évvel ezelőtt még tizennégy uniós tagállam volt korruptabb Magyarországnál. Ma viszont nem tűzném a kalapomra az Európa legkorruptabb állama címet” – fogalmaz a csaknem százéves gazdaságtörténész, aki Magyarország legsikeresebb korszakának az 1867 és 1914 közötti időszakot tartja, amikor az ország a Habsburg Birodalom keretei között jutott a legközelebb az európai fejlettségi szinthez.
Boldog öregség? Inkább lesújtó mérleg
Orbán Viktor 63 éves, Berend T. Iván 96, így érthető, hogy a történészt különösen foglalkoztatja az időskor életminősége.
„Vajon hogyan boldogul egy élet munkája után az ország idősebb lakossága?” – teszi fel a kérdést. Egy nemzetközi kutatócsoport 18 ország adatait vizsgálta ebből a szempontból, és az eredmény szerinte lesújtó: Norvégia, Svédország és az Egyesült Államok áll a lista élén, Magyarország pedig az utolsó, tizennyolcadik helyre került.
A születéskor várható élettartam sem ad okot derűlátásra. Berend szerint Európában csak Romániában és Ukrajnában rosszabb a helyzet, mint Magyarországon.
Ennek okát a gyenge egészségügyi és szociális rendszerben látja, valamint abban, hogy a nyugdíjak nem követik megfelelően az inflációt, ezért folyamatosan veszítenek vásárlóerejükből. Az átlagnyugdíjból egyre nehezebb kigazdálkodni a rezsit, a gyógyszereket és az élelmiszereket – éppen abban az életkorban, amikor az emberek a leginkább kiszolgáltatottá válnak.
Mindez azért is figyelemre méltó, mert a nyugdíjasok a rendszer viszonylagos kedvezményezettjei közé tartoztak: ők alkották Orbán Viktor legbiztosabb szavazóbázisát. Az árát azonban a fiatalabb nemzedék fizette meg. A pályakezdők előtt alig nyílt perspektíva, hiszen magyar bérekből önálló lakást szerezni szinte lehetetlen. Berend szerint nem véletlen, hogy a fiatalok döntő többsége a rendszer ellen fordult.
Vagyonvisszaszerzés: politikai eszköz és költségvetési kényszer
A következő időszak egyik kulcskérdése az lehet, mi történik a NER-ben felhalmozott vagyonnal. Ruff Bálint kancelláriaminiszter a jövő héten terjesztheti a parlament elé az ehhez kapcsolódó törvénycsomagot.
Magyar Péter a kampányban „börtönbe vezető útról” beszélt Orbán Viktor rokonai és oligarchái kapcsán, de egyelőre kérdéses, ebből mennyi válik valóra. Az elszámoltatás iránt jelentős a társadalmi igény, és a költségvetésnek is jól jönne minden pluszforrás, hiszen a korábbi kormányzat erősen kiköltekezett a választások előtt.
Politikai szempontból is hasznos lehet egy ilyen folyamat: a vagyonvisszaszerzési perek hónapokra, akár évekre is témát adhatnak a nyilvánosságnak, miközben elterelhetik a figyelmet arról, hogy az új kormány számos kampányígéretét csak később tudja teljesíteni az államháztartás rossz állapota miatt.
A nagy kérdés az, hogy az oligarchák megpróbálnak-e vádalkut kötni saját vagyonuk egy részének megmentése érdekében. Ha igen, az komoly kockázatot jelenthet Orbán Viktorra nézve. Ha Mészáros Lőrinc és a rendszer más kulcsszereplői úgy döntenek, hogy ezentúl mindenki csak a maga túlélésére játszik, az súlyos következményekkel járhat a volt miniszterelnökre is.
Ki fizeti a bukott rendszer médiáját?
A rendszerhez kötődő média jövője ugyancsak kérdésessé vált. Jeszenszky Zsolt élesen fogalmazott azokról az üzleti körökről, amelyek korábban a kormánybarát sajtó finanszírozását biztosították: „lapítanak, mint szar a fűben”.
A megfogalmazás nyers, de jól érzékelteti a helyzetet. A költségvetési pénzekre épített médiarendszer megrendült, és azok az oligarchák, akik korábban hasznot húztak belőle, most nem sietnek a megmentésére. A vesztes oldal médiája így gyors leépüléssel nézhet szembe.
Orosz kapcsolatok, energiaüzletek, Paks 2
Berend szövegében és a köré épülő politikai narratívában hangsúlyosan jelennek meg az orosz kapcsolatok is. A vád szerint Orbán Viktor hatalmának gazdasági háttere részben az energiapolitikai megállapodásokhoz kötődött.
A MET-ben való esetleges érdekeltségét Orbán mindig tagadta, ugyanakkor a kritikusai szerint az energiaválság sok szereplőnek hatalmas nyereséget hozott. Ugyanez a gyanú övezi a Paks 2 beruházást is, amelyet sokan a magyar-orosz politikai közeledés egyik kulcsprojektjének tartanak.
A szöveg felidézi azt a vélekedést is, hogy 2014 fordulópontot jelentett Orbán politikájában: ekkor vált nyílttá az oroszbarát irányváltás, és ettől kezdve a magyar állam egyre sérülékenyebbé vált orosz befolyással szemben. Ezt a kritikát erősíti az a visszatérő állítás is, hogy a magyar kibervédelmi rendszer korábbi szakmai autonómiája meggyengült, és az orosz hírszerzés mozgástere megnőtt.
Berend ítélete: családi felemelkedés, nemzeti lecsúszás
Berend T. Iván végkövetkeztetése világos: az elmúlt tizenhat év nagy nyertese az Orbán család és a rendszer elitje volt, nem pedig Magyarország egésze.
Miközben a hatalom közelében állók látványosan gazdagodtak, az ország egészének teljesítménye sok területen gyenge maradt vagy romlott. Az idősek életminősége leszakadt, a fiatalok perspektívát vesztettek, a korrupciós megítélés súlyosan romlott, és az állam működését egyre több bírálat érte.
Az Orbán-rendszer így Berend olvasatában nem modernizációs sikertörténet, hanem egy szűk kör felemelkedésének története – olyan korszaké, amelyben a politikai lojalitás jobban fizetett, mint a társadalmi teljesítmény.
