Gyárfás Tamás börtönben ül Fenyő János meggyilkolásáért, de ügyvédei szerint új bizonyítékok kerültek elő: nem ő, hanem a már elhunyt Princz Gábor rendelhette meg a médiavállalkozó kivégzését. Ha ez igaz, a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legnagyobb politikai–gazdasági bűnügye teljesen új megvilágításba kerül.
Gyárfás Tamás, a 77 éves sportvezető jelenleg börtönben tölti büntetését, miután a bíróság bűnösnek találta őt és Portik Tamást Fenyő János 1998-as meggyilkolásában. Ügyvédei azonban perújrafelvételt kértek: állításuk szerint bizonyítékuk van arra, hogy nem Gyárfás, hanem a Postabank egykori vezére, Princz Gábor rendelte meg a gyilkosságot. Princz már nincs életben, így vallomást sem tehet.
A Fenyő-gyilkosság a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legrejtélyesebb és legnagyobb hatású bűncselekménye volt. 1998-ban, választási évben történt, amikor a média befolyása óriási volt. A gyilkosság után nem sokkal a baloldali–liberális kormány elveszítette a választást, és megalakult az első Orbán-kormány Torgyán József támogatásával. A belügyminiszteri posztot ekkor kapta meg először Pintér Sándor, aki később minden Orbán-kormányban kulcsszerepet játszott.
Miért tartott 25 évig az ítélet?
Fenyő János, Gyárfás Tamás és Princz Gábor egyaránt kiváló politikai kapcsolatokkal rendelkeztek. A nyomozás emiatt évtizedekig araszolt előre. A hatóságok pontosan tudták: a média privatizációja, a Postabank-ügy és a rendszerváltás utáni gazdasági háttéralkuk olyan szálakat érintettek, amelyek a legfelsőbb politikai körökig vezethettek.
Fenyő vagyonának eredete éppoly homályos volt, mint Gyárfásé vagy Princzé. Mindhárman a hatalomhoz közel álló üzleti körök szereplői voltak, akik a ’90-es évek vadkapitalizmusában gyorsan és látványosan gazdagodtak. A Postabank-botrány hátterét sem tárták fel teljes mélységében – nem véletlenül.
Orbán Viktor sokat tanult a Fenyő-ügyből
A fiatal Orbán Viktor számára a Fenyő-gyilkosság brutális leckét jelentett: a pénz és a média birtoklása döntő fontosságú a politikai túléléshez. A Fidesz ekkor még kispárt volt, Torgyán József gúnyosan „üzenetrögzítős pártnak” nevezte őket. Orbán azonban gyorsan felismerte, hogy a médiabefolyás és a gazdasági háttér kiépítése nélkül nincs tartós hatalom.
Simicska Lajos segítségével felépítette első médiabirodalmát, majd 2010 után már állami erőforrásokkal, közpénzekkel és oligarchákkal építette tovább. A pénz szerepe ekkor vált meghatározóvá: Mészáros Lőrinc 1600 milliárdos vagyonával ma Magyarország leggazdagabb embere – és sokak szerint Orbán strómanja.
A konstrukció 16 évig működött. Április 12-én azonban összeomlott.
A választási vereség után széthullik a Fidesz médiagépezete
A bukás után villámgyorsan megkezdődött a Fidesz médiabirodalmának leépülése. A pénz – amely évekig korlátlanul ömlött a propagandába – hirtelen eltűnt. A Pesti Srácok gyakorlatilag megszűnés előtt áll, a Mediaworks tömeges leépítéseket hajt végre.
Jeszenszky Zsolt, a kampány egyik legagresszívebb propagandistája így fakadt ki:
„Lapítanak, mint szar a fűben!”
A düh oka egyszerű: Orbán oligarchái – élükön Mészáros Lőrinccel – nem sietnek megmenteni a bajba jutott jobboldali médiát. Pedig – ahogy a cikk ironikusan megjegyzi – Várkonyi Andrea 130 milliós Gucci táskája akár a Pesti Srácokat is megmenthetné.
Miért nem menti meg Orbán a saját médiáját?
Két magyarázat kering:
- A hála nem politikai kategória. Pozsgay Imre mondta ki először: a politikában nincs hála, csak érdek. Orbán számára a propaganda-harcosok lecserélhetők.
- A pénzre máshol lesz szükség. A Vagyonvisszaszerzési Hivatal hamarosan megkezdi a vizsgálatokat. A Fidesz-oligarchák és maga Orbán is komoly jogi csatározások elé nézhet. Ilyenkor nem médiára, hanem ügyvédekre kell a pénz.
Gyárfás sírt, amikor börtönbe vonult. Orbán még csak 63 éves.
Gyárfás Tamás 76 évesen, sírva vonult be a börtönbe. Orbán Viktor 63 éves, és most először került olyan helyzetbe, hogy a hatalom elvesztése után nemcsak politikai, hanem jogi fenyegetettséggel is szembe kell néznie.
A Fenyő-ügy új fordulata, a médiabirodalom összeomlása és a vagyonvisszaszerzési eljárások közeledése együtt olyan helyzetet teremt, amelyre a rendszerváltás óta nem volt példa.
