Köves Slomó szerint Orbán Viktor bukása után fennáll a veszély, hogy a Fidesz a szélsőjobboldal felé fordul, ahol tovább élnek az antiszemita hagyományok. A rabbi attól tart, hogy ez a magyar zsidó közösség politikai hontalanságához vezethet, miközben szerinte éppen Orbán volt az, aki kormányzása alatt jelentősen visszaszorította az antiszemitizmust.
Orbán Viktor tizenhat éves miniszterelnöksége alatt sokat tett az antiszemitizmus enyhítéséért Magyarországon, és szoros kapcsolatot épített ki Benjamin Netanjahu izraeli kormányfővel, aki először hozta össze őt Donald Trumppal. Köves Slomó rabbi szerint azonban a bukás után fennáll a veszély, hogy Orbán a szélsőjobboldal felé tájékozódik, ahol tovább élnek az antiszemita tendenciák. A rabbi jó kapcsolatot ápolt a miniszterelnökkel, aki jelentős állami támogatást biztosított az általa vezetett zsidó felekezetnek.
„Először 2005-ben találkoztam Orbán Viktorral, amikor az izraeli főrabbi Budapestre látogatott, és nemcsak Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel, hanem az akkori ellenzék vezetőjével is találkozott. Orbán akkor azt mondta: ne legyen tőlem jobbra senki, és ezzel magyarázta, hogy időről időre ki kell kacsintania a szélek felé.”
A következő emlékezetes beszélgetésük 2012-ben zajlott, amikor a Parlamentben a Jobbik egyik vezetője azt javasolta, hogy „listázni kellene a zsidókat”. Orbán ekkor így fogalmazott Kövesnek:
„Egy politikai tábor vezetője úgy irányítja a közösséget, hogy kettőt lép előre és egyet hátra. Ha túlságosan előremegy, leszakadhatnak róla a többiek.”
Köves Slomó utólag elismeri: nem gondolta volna, hogy Orbán ilyen sikeresen lép fel az antiszemitizmus ellen. „2026-ra odáig jutottunk, hogy a nemzetközi zsidó sajtóban Orbán Viktort nem antiszemitaként tartják számon, hanem a zsidóság egyik legnagyobb barátjaként. El kell ismerni, hogy ma a zsidó közösség biztonságban érzi magát Magyarországon” – mondja a rabbi, aki ugyanakkor nem tér ki a Soros György elleni kampányra, amely sokak szerint az antiszemita toposzokra épített.
Orbán cinikusan használja az antiszemitizmust – és a zsidóbarátságot is
A Professzorok Batthyány Köre a Soros-kampány csúcspontján hívta meg Orbánt, hogy – bár szervilis hangnemben – figyelmeztesse: az antiszemitizmus visszaüthet egy olyan országban, ahol több mint félmillió zsidót öltek meg a holokauszt során. Orbán végighallgatta a kritikát, majd így reagált:
„Meghallgattam önöket. Egyet is értenék, ha önöknek csinálnám a politikát, de nem önöknek csinálom.”
Ez finom utalás arra, hogy a magyar politikai elit válsághelyzetekben gyakran nyúl az antiszemita retorikához. 1944-ben, amikor már látható volt, hogy a náci Németország elveszíti a háborút, Jaross Andor belügyminiszter így fogalmazott:
„A háború népszerűtlen, az antiszemitizmus népszerű, a zsidó vagyonok megszerzése még inkább.”
A kommunista diktatúra sem volt mentes az antiszemita kampányoktól. Rákosi Mátyás Sztálin mintájára cionista pereket készített elő: 1953-ban Péter Gábort, az ÁVH vezetőjét „cionista ügynökként” tartóztatták le. Csak Sztálin halála mentette meg az életét.
A Szovjetunió 1980–81-ben ismét „világméretű cionista összeesküvést” emlegetett a Szolidaritás mozgalom kapcsán. A KGB-t vezető Andropov – maga is zsidó származású – így fogalmazott: „A zsidók két Rómát megbuktattak, a harmadikat nem fogják.” A harmadik „Róma” a Szovjetunió volt, amely végül 1991-ben mégis összeomlott.
Orbán pácban
„Előfordulhat, hogy a Tisza kormányra kerülése után a Fidesz újra nyit az antiszemita szélsőjobboldal felé. Így előállhat az a helyzet, hogy az identitásukat felvállaló zsidók politikailag hontalanná válnak” – mondja Köves Slomó. A rabbi számára az is aggasztó lehet, hogy a zsidó közösség fő irányzatai könnyen kapcsolatot találhatnak a Tisza-kormánnyal, miközben ő elveszítheti az Orbán-kormánytól kapott bőkezű támogatást.
Orbán számára Benjamin Netanjahu kiemelten fontos partner volt, és támogatta is őt. A volt miniszterelnök miatta jelentette be, hogy kiléptetné Magyarországot a nemzetközi bíróságból, miután az háborús bűnösként nevezte meg Netanjahut és Vlagyimir Putyint. A magyar kormány azonban gyorsan jelezte: visszavonja Orbán szándéknyilatkozatát, és Magyarország a bíróság tagja marad. Magyar Péter ezzel az EU álláspontját követi: elutasítja az antiszemitizmust, ugyanakkor bírálja Netanjahu háborús politikáját.
Orbán nemrég a szélsőjobboldali Vadhajtásokat nevezte meg második legfontosabb „igeforrásának” a Nemzeti Sport után, a Bibliát pedig csak harmadik helyre sorolta. Ez egyértelmű jelzés a szélsőjobboldal, elsősorban a Mi Hazánk felé. Egy ilyen ellenzéki koalíció azonban nem jelentene valódi ellensúlyt a Tisza több mint kétharmados többségével szemben.
Köves Slomó aggodalma mégis érthető: a bukott miniszterelnök visszatérhet a magyar politikusok válsághelyzetekben gyakran használt „csodafegyveréhez”, az antiszemitizmushoz. Csakhogy ez ma már kevés: Orbánnak valódi politikai alternatívát kellene felmutatnia, nem bújhat tovább az antiszemitizmus fügefalevele mögé.
