Putyin diadalmenetként hirdette pekingi útját, de a kulisszák mögött megalázó kudarc érte. Kína nem adta meg azt, amiért az orosz elnök valójában érkezett, és cserébe olyan stratégiai engedményeket követel, amelyek Szibéria jövőjét is átírhatják. A Kreml számára most vált igazán nyilvánvalóvá: a nagyhatalmi póz mögött egyre mélyebb függés rejtőzik.
Vlagyimir Putyin pekingi látogatását a moszkvai állami média diadalmenetként mutatta be: tucatnyi aláírt megállapodás, baráti gesztusok, látványos protokoll. Csakhogy – ahogy arra Krajczár Gyula Kína-szakértő felhívta a figyelmet – az egyetlen megállapodás, amiért az orosz elnök valójában Kínába utazott, nem született meg. A Szibéria ereje 2 gázvezeték ügye, amely Oroszország számára létfontosságú lenne az európai piac elvesztése után, továbbra is kínai feltételekhez kötve lebeg a levegőben. Peking pedig pontosan tudja, hogy Moszkva kiszolgáltatott helyzetben van.
Putyin célja világos volt: pótolni az európai exportot, amely az ukrajnai agressziót követő szankciók és politikai döntések miatt gyakorlatilag összeomlott.
A Gazprom bevételei történelmi mélypontra estek, a szibériai mezőkön pedig nincs hova szállítani a kitermelt gázt. A kínai piac tűnt az egyetlen reális menekülőútnak, ám Peking nem siet segítséget nyújtani. A kínai vezetés emlékszik arra, hogy Putyin 2022–23-ban fegyverként használta a gázt Európa ellen, és nem kíván hasonló függésbe kerülni. Ezért alacsony árat, hosszú távú, Kína számára kedvező feltételeket és stratégiai engedményeket követel.
Ezek közül a legfontosabb a nagyszabású kínai „Lenin-terv”, amely nevét a Léna folyóról kapta – ugyanarról, amely Lenin forradalmár álnevét is ihlette. A terv lényege egy olyan vízi út kiépítése a kínai határtól egészen az Északi-sarkvidékig, amelyen keresztül a kínai áruk gyorsabban juthatnának el Európába és Észak-Amerikába. A Jeges-tenger a klímaváltozás miatt egyre hosszabb ideig hajózható, így a projekt Kína számára stratégiai aranybánya lehet. Moszkvában viszont attól tartanak, hogy a ritkán lakott szibériai térségben olyan kínai gazdasági övezet jönne létre, amely hosszú távon megkérdőjelezheti az orosz ellenőrzést. Peking finoman, de egyértelműen jelezte: Szibéria ereje 2 csak akkor lesz, ha Moszkva elfogadja a kínai Lenin-tervet.
Putyin így kellemetlen helyzetben találta magát. A gázvezeték nélkül nincs bevétel, a kínai feltételek elfogadásával viszont Oroszország még mélyebbre süllyedne a kínai függésben.
Peking pedig nem siet: tudja, hogy az idő neki dolgozik, és minél nagyobb a nyomás Moszkván, annál kedvezőbb feltételeket csikarhat ki.
A történetnek magyar vonatkozása is van. Sz. Bíró Zoltán Oroszország-szakértő szerint Magyarországnak mindenképp le kell válnia az orosz gázról, mert az Európai Unió 2027 szeptemberéig minden tagállam számára kötelezővé teszi ezt. Magyar Péter kormánya legfeljebb egy-két év haladékot kaphat, de a leválás elkerülhetetlen, amíg az orosz agresszió tart.
Az amerikai álláspont még keményebb: egy washingtoni energiaügyi csúcson Wright amerikai tisztviselő úgy fogalmazott, hogy „nem akar egyetlen csepp orosz gázt sem látni Európában”.
Ez az üzenet Szijjártó Péterhez is eljutott, bár a magyar közvélemény erről a választási kampány idején nem értesült.
Putyin pekingi útja tehát nem a sikerről, hanem a kényszerről szólt. Oroszország elvesztette alkupozícióját, Kína pedig minden lépésével növeli Moszkva függését. A Szibéria ereje 2 nem csupán gazdasági projekt, hanem Putyin politikai túlélésének egyik utolsó eszköze. Peking viszont pontosan tudja, hogy minél tovább vár, annál többet kérhet érte.
