Magyarország 10-12 leggazdagabb embere, a Forbes szerint 166 milliárdos vagyonnal rendelkező Wáberer György kitálalt, és elmondta: a Fidesz felső vezetését árulónak tartja, muszáj, hogy rendszerváltás legyen. Nicsak, ki beszél!
Ez a kilépés tagadhatatlanul jól jött az ellenzéki erőknek hiszen a 2020. júliustól 2023 februárjáig a Tokaj-Zemplén térség fejlesztéséért felelő kormánybiztos szavai nagy sebet ütöttek a NER-en. Csakhogy itt azért van miről beszélni, különös tekintettel arra, hogy véleménye szerint „azok a fideszes vezetők tekinthetők árulónak, akik 180 fokos fordulatot vettek politikájukban”. Az is elgondolkodtató, hogy a háborús retorika miatt csalódott leginkább (!) a kormányban. Mellékes, hogy a szélsőjobbos, magyarellenes román jelöltet támogató Orbánnal nem értett egyet, vagy, hogy ellenzi az orosz kapcsolatot, és beszélt Tiborczról, Matolcsyról és másokról is. A lényegről viszont nem beszélt. Ez pedig a haza kifosztásában való aktív részvétele.
A helyzet a következő: a NER alatt lett 166 milliárdos vagyona, és azt mindenki tudja, hogy ezen összeg töredékének eléréséhez is nyakig kellett merülni az Orbán családot körülvevő oligarchatengerben. Az, hogy 180-fokos „vonatkozásban” beszél árulókról, azt jelenti, hogy akik csak 150 fokban fordítottak hátat az elveknek és a programnak, azok mentesülnek a felelősség alól. Az sem derül ki, kik is tartoznak a Fidesz „felső vezetésébe”. Mindez arra enged következtetni, hogy itt nem csupán egy magányos coming outról van szó, hanem egy próbáról, amivel – akár hallgatólagosan – de megbízta őt az az oligarcha és dúsgazdag réteg, aki mostanra, pár órával a választások előttre „értette meg”, hogy nem vehetnek részt tovább a szabad rablásban.
Mivel nagyon keveset tudni, és most minden erővel a két nap múlva lezajló szavazásra kell fókuszálni, csak röviden szeretném tolmácsolni több millió polgártársam üzenetét: ilyen nyitásokkal nem lehet megúszni az ország és a lakosság rovására történt felfoghatatlan gazdagodást. Wáberer és a hozzá hasonló emberek (nagyobbak, kisebbek) bármilyen közeledését a valósághoz csak akkor lehet elfogadni – és csak tárgyalási alapként -, ha nem csak a szájukat, hanem a pénztárcájukat is kinyitják, és a magyarok széttaposott ingerküszöbét is elérő összeget fizetnek vissza (nem be) a közös költségvetésbe. Ami a mai hírek szerint egy Tatárjárás utáni állapotban van, lényegében üres.
Az tehát nem megengedhető, hogy egyszerűen ellovagoljon az a réteg a napfénybe, amelyikhez érdemtelenül, csalással került a nemzeti vagyon, akik egy szót sem szólnának most, ha Orbánék állnának jobban. A Waberer-módszert ezért vagyoni kompenzáció hiányában vissza kell utasítani, különben nem törik meg az felháborító és pusztító elv, hogy itthon mindent szabad annak, akinek pénze van. A „politikai köpönyegforgatás” és a „gazdasági elszámoltatás” között most olyan társadalmi feszültség van, amivel nem lehet játszadozni.
Így remélem sokan kijelentik majd, hogy ez a barátkozó, bemószeroló magatartás nem válhat a jövő politikai megtisztulásának alapkövévé. Nem engedhetjük meg, hogy az átlátszó „morális ébredés” mentesítse az érintetteket az elmúlt másfél évtized rendszerszintű visszaélései alól. Ha a rendszer haszonélvezői most, a hajó süllyedésekor ugranak át a mentőcsónakba, az nem bátorság, hanem a normális túlélési ösztön megnyilvánulása.
A valódi rendszerváltás ott kezdődik, ahol a politikai hovatartozás és a gazdasági felelősségvállalás kettéválik. Ha Wáberer György és köre valóban új korszakot akar, akkor nem interjúzni kell, hanem elszámolni azzal, mennyi közpénz, hány állami megrendelés és mennyi stratégiai előny kövezték ki az utat a 166 milliárdig.
A választás tétje vasárnap tehát nemcsak az, hogy ki vezeti az országot, hanem az is: lesz-e bátorsága az új hatalomnak kimondani, hogy a bűnbánat nem váltja ki a kártérítést?
A számla ott van az asztalukon. Itt az idő, hogy fizessenek.
