Lengyel kételyek Orbán szavahihetőségét illetően

3
2455
A karikatúra forrása: Financial Times

Habár a szerdai lengyel-magyar kormányfői találkozón szép szavak és nagy ígéretek hangzottak el, mégsem volt felhőtlen a boldogság a lengyel fél részéről. Ugyanis Orbán Viktor pont azt a témát nem vetette fel, amely miatt Mateusz Morawiecki eredetileg Budapestre jött: a Varsó melletti kiállást Brüsszel ellenében. 

Kétségtelen, hogy mind a magyar, mind a lengyel kormánypropaganda nagy sikerként könyvelte el a szerdai Morawiecki-Orbán-találkozót. A központi témát egyértelműen a migrációs válság és a kvóták elutasítása uralta, amelyet sem Budapest, sem Varsó nem fogad el. Mateusz Morawiecki egyenesen odáig ment, hogy visszaidézte Orbán Viktor korábbi szavait: a közép-európai országoknak joguk van megválasztani, hogy kikkel szeretnének együtt élni. Ugyanúgy hangoztatta, hogy hasonlóan látják a világot és mindketten

„hiszünk az Európai Unió értékeiben, közösen szeretnénk azokat építeni”

A másik fő ügy pedig a lengyel-magyar kapcsolatok fejlesztése volt, amelyet mindkét kormányfő egyfajta “követendő modellként” akar állítani a többi régióbeli ország elé. Elmélyítenék a viszonyt a szomszédos államokkal, leginkább Ausztriával, ahol 2017 végén konzervatív-ultrajobboldal kormány került hatalomra és amelynek tagjai többször jelezték, hogy januárban szívesen találkoznának Orbán Viktorral. Ám azt a lengyel-magyar fél gyorsan leszögezte, hogy a visegrádi négyeket nem bővítik ki és együttműködésük továbbra is “zártkörű” marad. Sőt, ezt bizonyítva még egy közös fejlesztési bank létrehozását is meghirdették, amely kizárólag a regionális (infrastruktúra, energetikai) projekteteket finanszírozná. (A v4-es bankról bővebben). Természetesen a közös pénzintézet felállításában Morawiecki várja, hogy Csehország és Szlovákia szintén csatlakozik a lengyel elképzeléshez.

Azonban hogyan viszonyultak a csehek és a szlovákok a lengyel-magyar találkozóhoz?

Korántsem úgy, ahogyan azt Budapesten és Varsóban elképzelték. Prága és Pozsony gyakorlatilag kommentár nélkül hagyta ezeket a felhívásokat, és nem reagált a szerdai lengyel-magyar találkozóra sem. Ugyanúgy érdekes a média hozzáállása is. Robert Schuster cseh újságíró Lidové noviny nevű cseh lapba írt cikkében úgy vélte, hogy az egész lengyel-magyar találkozó – a lengyel geopolitikai gondolkodás alapkövének számító Három Tenger Kezdeményezés megerősítésén kívül – csak “üzenetküldés” volt Morawiecki részéről, amelyet elsősorban Brüsszelnek címeztek. Jövő héten tárgyalják ugyanis Lengyelország ügyét az Európai Bizottságban és a lengyel miniszterelnöknek elfogadható magyarázatot kell adnia az új lengyel igazságszolgáltatási törvényről, amely az uniós kritikák szerint a lengyel jogállamiságot és a demokrácia intézményét ássa alá.

Ezt nagyon komolyan veszik az uniós intézmények, ezért is indította el a bizottság az alapszerződés hetes cikke szerinti eljárást Lengyelországgal szemben, amelynek vége az lehet, hogy Lengyelországot megfosztják szavazati jogától. Csakhogy a magyar vezetés többször hangoztatta, hogy nem támogatja ez a fajta “politikai inkvizíciót” a kelet-közép-európai országgal szemben és együtt fog szavazni a lengyel diplomáciával, megvétózva a kemény büntetések alkalmazását Varsóval szemben. Schuster úgy vélte, hogy már csak azért is biztosra vehető az Orbán-kormány támogatása, mert a migrációs kvóták elutasításán kívül a felsőoktatási törvény és a civiltörvény miatt szintén uniós eljárás indult Magyarország ellen. Most mindkét fél számára Budapest és Varsó szövetsége fontosabb, mint azelőtt bármikor.

Ám pont ezekből kiindulva nagyon furcsa, hogy a szerdai több, mint egy órás sajtótájékoztatón Orbán Viktor egyszer sem említette a Brüsszel és Varsó közötti vitát vagy Budapest támogatását. Pedig Morawiecki igyekezett a magyar miniszterelnök kedvében járni, amikor az uniós kvótákról és menekültek befogadásának elutasításáról beszélt, pedig ez most kisebb mértékben van jelen a lengyel belpolitikában. Cserébe a lengyel miniszterelnök “elvárta”, hogy a magyar kollégája hasonlóképpen nyilatkozzon egy olyan ügyről, amely a magyaroknak talán nem annyira fontos, de nekik szinte létkérdés.

Ez pedig nem történt meg, ami még érdekesebb annak tükrében, hogy a találkozó előtt egy nappal Michał Dworczyk új lengyel szóvivő azt nyilatkozta a PAP lengyel hírügynökségnek, hogy Brüsszel és Varsó vitája a legfontosabb napirendi pontok között lesz szerdán. Sőt, nem szó szerint, de elismerte, hogy lényegében

az egész Orbán-Morawiecki-találkozónak ez lényege.

A lengyel kormányfő ugyanis szeretett volna egy stabil lengyel-magyar szövetséget a háta mögött tudni, mielőtt Jean-Claude Juncker színe elé járul.

Ám Orbán hallgatása azonnal elindította a találgatásokat a visegrádi országok lapjainál és hírügynökségeinél. Dworczyk sietett közölni, hogy az uniós alapszerződés hetedik cikkelyét végül azért nem hozták szóba, mert karácsony előtt Orbán többször biztosította őket a magyar vétóról és egy ilyen nyilvánvaló üggyel felesleges lett volna húzni az időt. Leszek Miller egykori baloldali lengyel elnök azzal magyarázta a téma kihagyását, hogy Magyarországot ugyanaz a veszély fenyegeti, mint Lengyelországot és a magyar kormányfő egyszerűen nem akart újabb támadási felületet biztosítani az újabb uniós kritikák számára.

Ráadásul szerinte most már

Orbán helyett új “Európa Beteg Embere” jelent meg az uniós színtéren. 

Ez pedig olyan ajándék a magyar kormányfő számára, amelyről korábban csak álmodni mert, hiszen mostantól már nem ő van a célkeresztben, építheti a maga kis illiberális demokráciáját.

Orbán a Brüsszel és Varsó közötti ellentét kihagyásával szokásához híven ismét taktikázik és igyekszik még a szövetségeseit is egymás ellen kijátszani, vagy legalábbis bizonytalanságban tartani, hogy abból majd a legvégén ő profitáljon a legtöbbet. Mindkét oldal számára eljátszhatja, hogy ő jelenti a közvetítő kapcsot, sőt, mi több a megoldás kulcsát a vitához. A közvetítésért cserébe pedig mind az EU-tól, mind Lengyelországtól kérhet valamit, ami lehet egy közös projekt, az uniós támogatások megnövelése vagy akár diplomáciai engedmények.

Ráadásul ezt a magyar miniszterelnök nem először játssza ezt a lengyel-unió vita alatt. Lengyelország melletti magyar kiállás hangoztatása ellenére az elmúlt hónapokban többször előfordult, hogy Orbán a lengyel érdekekkel szemben cselekedett, amit Varsóban nem egyszer zokon vettek vagy szóvá tettek.

Iván Drábek a Pravda oldalán megjelent elemzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy a Jog és Igazságosság (PiS) pártjában még mindig nem felejtették el, hogy a magyar diplomácia tavaly nem akadályozta meg, sőt, egyenesen támogatta Donald Tusk kinevezését az Európai Tanács élére. Pedig Varsó többször jelezte, hogy ezt Budapest ne tegye meg, de Orbán számára elsőbbséget élvezett az Európai Néppárt és Angela Merkel akarata, hiszen az európai konzervatívok támogatása és a német pénzügyi befektetések sokkal fontosabbak.

Ugyanúgy jelzésértékű volt az is, amikor december 9-én a Velencei Bizottság nyilvánosan állást foglalt a lengyel igazságszolgáltatás ügyében. Az elmarasztaló jelentést Varga Zs. András alkotmánybíró, a Velencei Bizottság magyar tagja bár kifogásolta, de nem vétózta meg. A dolog pikantériája, hogy három nappal később Trócsányi László igazságügyi miniszter Zbigniew Ziobro lengyel kollégájának azt mondta Varsóban, hogy Magyarország továbbra is támogatja a lengyel igazságügy reformját és elutasít minden beavatkozást a lengyel bíróságok működésébe.

Michał Kokot, a Gazeta Wyborcza napilapban megjelent kommentárjában azt írta, hogy a PiS külpolitikai gondolkodásában a hetedik cikkellyel szembeni szövetségesek szerzése csupán Varsó rövidtávú célkitűzése. Hosszabb távon Lengyelország olyan szövetségest keres, amely egyszerre lehetne stabil partnere Németországgal és Oroszországgal szemben. Ám Magyarország ezen a téren egyáltalán nem megbízható szövetséges: Orbán továbbra is ragaszkodik a Paks II orosz hitelekből való megépítéséhez és a Gazprommal kötött gázmegállapodáshoz, miközben német befektetők több milliárdot költenek magyar gyárak, elsősorban a gépjárműipar fejlesztésére.

Most tehát ismét izgulhatnak Varsóban: vajon Orbán valóban beváltja a korábbi ígéreteit és kiáll Lengyelország mellett? Vagy pont azt fogja bizonyítani, hogy számára a rövid távú gazdasági-politikai érdekek még a lengyel-magyar barátságot is képesek felülírni?

Kapcsolódó cikkek

3 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Hazudsz Bélám.
    Orbán első mondata az volt, hogy Magyarország kiáll Lengyelország mellett Brüsszel ellenében a hetes cikkely alkalmazásáról szóló szavazáson.
    Ennyi.

  2. Orbán és az ígéretei… Vicces . Nemrég népszavazást rendeztetett a felsőoktatási (kismértékű !) tandíj bevezetése ellen,…aztán hatalomra kerülve 4 x akkorát vezetett be, mint amit Gyurcsány tervezett ! Ennyit a törpe szavahihetőségéről…

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.