A történelem mozgó dolog

0
115
Forrás: M1

Frank Tibor akadémikussal, az ELTE Amerikanisztika Tanszék egyetemi tanárával beszélgettünk.

  • A charlottesville-i események fényében indokolt a kérdés: mi a helyzet ma fehérek és feketék viszonyában ?
  • Többször elmondtam és meg is írtam már, hogy Észak és Dél polgárháborúját befejezetlennek tekintem [Az ígéretek földje, ÉS, LX: (32) (2016) 3-4. o.]. A feketék és a fehérek közötti kapcsolatok ma is erősen megterheltek, bár sok kísérlet történt és történik a feszültség enyhítésére. Példa erre a politikai korrektség (PC), amely megtiltja bizonyos szavak, kifejezések használatát az országban, de ennek alkalmazását a gyakorlatban erősen túlzásba vitték és az eredmény sokszor negatív lett. A feketék ugyan hivatalosan ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint a fehérek, a gyakorlatban azonban minden szinten működik a diszkrimináció. A korábbi társadalomszerkezeti elméletek, például az olvasztótégely, a mozaik vagy a gyümölcssalátás tál kudarcot vallottak, nem sikerült a különböző közösségeket egyetlen nagy eszme körül működtetni. Manapság leginkább a multikulturalizmus a hívószó, de a jelek szerint ez sem éri el a kívánt hatást, az ellentétek szőnyeg alá söprése nem megoldás. Úgy fogalmaznék, hogy az emberi gondolkodás megváltoztatása ebben az összefüggésben több száz év alatt sem sikerült az Egyesült Államokban, sok jó szándék ítéltetett halálra.
  • Miért éppen Charlottesville-ban tört ki a feszültség?
  • Robert E. Lee tábornok szobra jelkép. A fehérek egyes csoportjai számára a felsőbbrendűségüket, a feketéknek az elnyomást sugallja. Nem szabad elfelejteni, hogy ma az országban több, mint 43 millió fekete él, a lakosság 13.3%-a. A csak részben feketékkel együtt ez a szám még magasabb: 46,8 millió ember, a lakosság 14.5%-a. Számukra a rabszolgatartó Dél hőseinek országosan 700 szobra és emlékműve elviselhetetlen mementója a korábbi szörnyűségeknek. Ugyanakkor minden emlékmű elmozdításában benne foglaltatik a történelem átírásának a veszélyessége. Ki és milyen alapon döntsön a lebontásról? Charlottesville-ben a döntéshozók (a demokrata párti polgármester vezetésével) több menetben próbálták enyhíteni a feszültséget: először a szobornak helyet adó parkot nevezték át Lee nevéről az Emancipáció Parkjává és csak ezután hozták meg vitatott és a szélsőjobb által otrombán támadott döntésüket a lovas szobor eltávolításáról. Mindez előhozza az emlékezetpolitika konkrét, tárgyi megjelenítésének problémáját. Ezt Magyarországon is jól ismerjük, hiszen valamennyi rendszerben átneveztek tereket, utcákat és eltávolítottak/visszaépítettek/felépítettek olyan szobrokat/emlékműveket, amelyekkel az uralkodó rezsim azonosulni akart, illetve nem akart. Jó példa erre a parlament melletti Andrássy Gyula-emlékmű, amelynek anyagát korábban beolvasztották a Sztálin-szoborba és úgy tudni, hogy ez az akció részben visszafelé is megtörtént. Ugyanakkor a lakosság többsége megszokta és ragaszkodik azokhoz a köztéri műtárgyakhoz, amelyeket megszokott. A dilemma feloldásában nagyon izgalmas, nemzetközileg is értékelt példa a budafoki Memento Park, amely befogadta és az érdeklődők számára láthatóvá teszi a korábbi politikai rendszer önreprezentációjának darabjait.
  • Mi az amerikai identitás lényege, mi tartja össze ezt a sokszínű népet?
  • A jó értelemben felfogott és hirdetett patriotizmus, az amerikaiak büszkék az országukra és a teljesítményeikre. Paradox módon fontos összetartó erő a tudatlanság is: az amerikaiak nagy része nemigen ismeri a földrajzot és a történelmet, nem követi a külföldi történéseket és nem is nagyon érdeklődik irántuk. Szerintük az USA a világ, a világ meg az USA.
  • Van-e általánosítható üzenete a történetnek?
  • A „történelem” egyszerre az események összegzése, lezárása, de egyben mozgó dolog is. Nincs végleges történelem: egyrészt előkerülnek új dokumentumok, készülnek új interpretációk, másrészt az idő előrehaladásával sok mindent máshogy látunk valamennyien, s így mi, történészek is. Ezért is készülnek folyamatosan új könyvek és tankönyvek, amelyek egész generációk gondolkodását befolyásolhatják. Az iskola, a média, de még a közösségi hálózatok is hozzájárulhatnak a múlt, az emlékezet, a véglegesnek hitt történelem változásához. A régebbi és az újabb történelemképek közötti különbségek, ellentétek nagyon szívósan élnek az emberi gondolkodásban.

Kapcsolódó cikkek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.