Politikai (H)arcképcsarnok – XI. Nicsak, kibeszél!

0
232

Sorozatunk Pintér Sándor portréját felvázoló fejezetében olvasóink megtudhatják, hogy miként szűnt meg a Kurir, hogy a megélhetéshez csak akkor elég 47 ezer forint, ha kecske is van hozzá, valamint, – ugyancsak a belügyminiszter úr szíves közlése – hogy a közmunka azért is jó, mert akik részt vesznek benne, addig sem lopnak. Legföljebb előtte, meg utána.

Pintér, Boross és Orbán

1998. szeptember 30-án szűnt meg a Kurír című napilap. Az újság utolsó megjelent számában egy cikksorozat első része jelent meg, és a szerkesztők további folytatásokat ígértek az olvasóknak az akkori (és mostani) belügyminiszter, Pintér Sándor, valamint a sajtóban csak bombagyárosnak nevezett Dietmar Clodo üzleti kapcsolatairól.

A Kurír és benne a cikksorozat második része, már nem jelent meg. A szakmai körökben minőségi bulvárlapnak nevezett Kurírnak utolsó éveiben a Postabank volt a tulajdonosa. A Postabank akkor már állami tulajdonban volt, így az első Orbán-kormány miniszterelnöke megtehette, hogy utasítsa a menedzsmentet: még aznap jelentse be az újság megszűnését.

MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

S ha már a dicstelenül bezárt Kurír, akkor még egy személyesnek tűnő, ám a magyar politikát jól jellemző – Pintér Sándorral kapcsolatos – történet. A kilencvenes években, egészen az Orbán kormány színrelépésig, a Kurír Elefánt névre keresztelt melléklapját szerkesztettem. Szatirikus politikai melléklap volt az Elefánt – a főnökség, Princz Gábor laptulajdonossal az élen, soha nem szólt bele a munkánkba.

Egyetlen alkalmat kivéve. 1993 végén lehetett, talán 1994 elején. Három nevet mondott a főszerkesztő, kérte, hogy a jövőben róluk ne írjunk semmit: Boross Péter, Pintér Sándor, Orbán Viktor.

Az első két nevet még valamennyire értettem, a harmadik akkor még kakukktojásnak tűnt. Két konzervatív, jobboldali ember és egy, akkor még a másik oldalon álló liberális politikus.

– Miért nem lehet róluk írni? – kérdeztem.

Szakmai válasz érkezett.

– Csak.

Körülbelül két hónap elteltével ismét ukáz jött a főszerkesztőtől: most már ismét lehet írni a fenti urakról.

– Miért?

– Csak.

Pintér kibeszélt a kánonból

2010-től ismét Orbán Viktor lett Magyarország miniszterelnöke, és Pintér Sándor a belügyminiszter. A második Orbán-kormány belügyminisztere 2010. szeptemberében meglepő kijelentést tett. Meglepőt, és a kánontól elütőt – csoda, hogy nem kapta fel igazán a sajtó és nem lett belőle botrány. Pintér Sándor a Szolgálati Jogviszonyban Állók Érdekegyeztető Fórumán (SZÉF) azt mondta, hogy az országban jelentősen vissza fog esni a vásárlóerő, szegényednek az emberek, egyre több olyan jelenség lesz, ami a rendvédelmi szervek nélkül nem lesz megoldható.

Honnan tudta ezt Pintér Sándor? Miből gondolta, hogy így lesz, és főleg azt, hogy ezt büntetlenül kimondhatja? Miközben Orbán Viktor sem a választásai kampányban, sem utána, nem ejtett egyetlen szót sem erről. Éppen ellenkezőleg: azt ígérték a embereknek, hogy szép új világ virrad rájuk, és hogy április 12-én – 2010-ben április 11-én voltak az akkor még kétfordulós választások – már egy másik országban ébredünk.

A belügyminiszter amúgy meg is magyarázta: szerinte a növekvő szegénység miatt egyre nagyobb lesz a korrupció, nő a gazdasági bűncselekmények száma, több lesz az utcai bűncselekmény, és ezért nyilvánvaló, hogy egyre több lesz a „fegyveres rablástól kezdve minden más”. Mindezek megfékezéséhez, mondta Pintér, elszegényedett rendőrséggel nem lehet nekikezdeni.

MTI Fotó: Balogh Zoltán

Akár azt is gondolhatnánk, hogy Pintér ez utóbbi gondolattal üzent a főnökének. Hogyha ezermilliárdokat ki kell vonni a gazdaságból – lásd Orbán akkori kötcsei beszéde – akkor az októberi (önkormányzati) választások után jönnek a megszorítások, és ebben a helyzetben a rendőrségre, úgyis, mint az állam erőszakszervezetére, több pénz kell, mint amennyi most van.

Pintér Sándornak nem volt ez az első kibeszélése. Nem sokkal kinevezése előtt egykori kollégáját, harcostársát, Gergényi Péter volt budapesti rendőrkapitányt védte meg a 2006-os zavargások kapcsán. Azt mondta, hogy nem hiszi, hogy Gergényi törvénytelenséget követett volna el.

Lett erre persze nagy fejcsóválás a „polgári” oldalon, ám Pintér maradt. Pedig, mások az övénél jóval ártatlanabb „igazságbeszéd” miatt is távozni kényszerültek, vagy hátrébb léptek eggyel-kettővel.

Havi 47 ezer forint, meg egy kecske

1998 őszén súlyos vádak láttak napvilágot Pintérrel kapcsolatban. A Parlament nemzetbiztonsági bizottsága megnézte Boros Tamás, a májusi Aranykéz utcai robbantás áldozatául esett vállalkozó korábbi vallomását tartalmazó videofilmet. A filmen Dietmar Clodo élettársa nyilatkozott, hogy „több alkalommal is járt Clodónál egy volt rendőri vezető, aki jelenleg is magas beosztásban dolgozik.” Pintér eleinte tagadott, majd egyetlen találkozót ismert el, azzal a megjegyzéssel, hogy – az akkor résztulajdonában álló Preventív-Security Rt. vezérigazgatójaként – a Clodo cége által kínált biztonsági üveget nézte meg, de üzletet végül nem kötöttek.

2012. márciusában – Török Gábor politológus moderálásában – az ellenzéki Jobbik elnöke, Vona Gábor és Pintér Sándor volt az egyetem egyik oktatója által szervezett Tárcatükör című vitasorozat vendége. Vitáról nemigen volt szó, a felek több dologban értettek egyet, mint amennyiben különböztek. Igaz, az akkoriban még nem „néppártosodó” Vona kissé csóválta a fejét és mosolygott, amikor a belügyminiszter arról beszélt a hallgatóságnak, hogy meg lehet élni havi 47 ezer forintból. (Nem sokkal korábban Zsiga Marcell, Miskolc fideszes alpolgármestere, országgyűlési képviselő állította azt, hogy meg lehet élni 47 ezer forintból.) Erre utalt Pintér, aki szerint meg lehet élni havi 47 ezer forintból, ha adnak hozzá az embernek egy kecskét.

Az egyik legmegdöbbentőbb kijelentés is az Orbán-kormány belügyminiszterének a szájából hangzott el. Pintér szerint a közmunka azért is jó, mert akik részt vesznek benne, addig sem lopnak. Legföljebb előtte, meg utána, tette hozzá viccelődve a belügyminiszter. Erre a megjegyzésére már csak kevesen emlékeznek, így aztán a legtöbben hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez a megfogalmazás Lázár János volt kancelláriaminiszter találmánya.

Kapcsolódó cikkek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.