A pártok elfelejtettek politizálni és dolgozni

0
4390
MSZP

Abnormális világban élünk, mondja Tóth József a Független Hírügynökségnek adott interjújában, éppen ezért igyekszik minél kevesebbet foglalkozni a politikával. Pedig most is tudja, mit kellene tenni ahhoz, hogy a baloldal megnyerje az áprilisi választásokat, megvan hozzá a receptje, de erről nem beszél nyilvánosan, mert szerinte dolgozni, tárgyalni, nem a nyilvánosság előtt kell. A mai politikusok viszont azt gondolják, hogy elég egy-egy tévényilatkozat is, emiatt aztán a pártok elfelejtettek politizálni és dolgozni. Annyit azonban elárul, a győzelemhez közös lista, közös miniszterelnök-jelölt, és egyéni képviselő-jelöltek kellenek. Neki különben Gyurcsányról jobb a véleménye, mint azt feltételeznék abból, hogy Botka László mellett vállalt, rövid időre szerepet. A főváros XIII. kerületét több évtizede irányító Tóth József biztos abban, hogy a Fidesz, ha nyer, akkor sem szünteti meg az önkormányzatokat, de tovább csökkenti azok önállóságát.

 

Reggel hatkor kezdi minden nap a munkát. Ennyi feladat van, vagy nem tud aludni?

Ez a tradicionális munkarendem. Ilyenkor sokmindent jobban el lehet intézni, és egy öt-tízperces megbeszélés a munkatársaimmal hatékonyabbá teszi a napot. Amúgy a sajtót is ilyenkor tekintem át, muszáj tájékozottnak lenni.

Ez azt jelenti, hogy a munkatársaitól is elvárja, hogy hatkor kezdjék a napot?

Nem várom el, de maguktól jönnek…

Nincs lelkiismeret furdalása, hogy nem hagyja őket aludni?

Én mindig azt mondom magamról, hogy az idő koldusa vagyok. Általában este hat-hét óra fele érek haza, és rendre viszek magammal olvasnivalót, innen a hivatalból.

Hány munkaórából áll a napja?

Ezt nem tudom megmondani, csak azt, hogy hétvégére nagyjából ezer oldalnyi a kapacitásom. Én elolvasok mindent, nem pusztán az elém terjesztett anyagokat, hanem a háttereket is.

Ha egy kerületi lakos önhöz fordul segítségéért, meghallgatásért, mennyi időn belül jut el a polgármesterhez?

Erre új módszert alakítottam ki. Kevés fogadóórát tartok, mert az nem elég hatékony. Ezért inkább azt az utat járjuk, hogy levélben, vagy telefonon elmondják a kollégáknak a konkrét ügyet, utánajárok és visszahívom, vagy visszaírok az illetőnek, és ha szükséges személyesen is találkozom vele.

És mennyit foglalkozik politikával?

Nem sokat. Inkább a szabad időmben. Napközben jóformán semmit.

Csak azért kérdezem, mert amikor előzetesen beszéltünk erről az interjúról, felhívta a figyelmemet, hogy önöknél az a megállapodás született: bárki nyilatkozik a sajtónak, a politikáról alig-alig legyen szó, döntően a kerületről kell beszélni. Ez csak azért lepett meg, mert tudom, hogy önnek igen markáns véleménye van a politikáról.

Igen, van.

Maradjunk ennyiben?

Hát jó lenne.

De nem lehet, muszáj beszélnünk egy kicsit róla. Már csak azért is, mert átmenetileg – igaz az utólag derül ki, hogy csupán átmenetileg – beleártotta magát a nagypolitikába, amikor Botka László felkérésére vállalt egy szerepet, majd utána ki is vonult belőle. Mi történt?

Hadd induljak el onnan, hogy 1985-90 között tanultam meg a legfontosabbat: az embereket meg kell hallgatni, tudni kell a véleményüket, integrálni, rangsorolni, nem pedig egymással kell foglalkozniuk a politikusoknak.

Miért pont akkor?

Létezett akkoriban egy hatásköri lista. Aki arra rákerült, az lehetett vezető sok helyen, szinte bárhol. A fiatalok ezért azt tanulták meg, hogy a párton belüli harc és helyezkedés azért fontos, mert az alapján, annak segítségével tudok előbbre jutni. Én ebből jutottam arra következtetésre, hogy ez az út járhatatlan, nekem a nép hangja a fontos, mert az ő támogatásuk stabilabb és erősebb.

De mi történt 85-90 között, hogy éppen akkor döbbent erre rá?

Akkor voltak a nagy változások. Én nyolcvanötben végeztem el a Politikai Főiskolát, utána még három diplomát szereztem, 86-ban nyelvvizsgáztam… Szóval akkor éreztem meg, hogy mi a számomra helyes és elfogadható út. Kezdetben egyébként jobban meghallgatták az emberek szavát, napjainkban viszont a pártok – többes számban mondom, de a saját falkámra értem elsősorban – két dolgot elfelejtettek: politizálni és dolgozni.

A politizálás ma abban merül ki, hogy elmennek a televízióba és elmondják a véleményüket. Pedig a politika lényege az lenne, hogy azt az értékrendet, amit képviselek, vagy a pártom képvisel, azt próbáljam meg elfogadtatni az emberekkel, illetve az ő véleményüket tudjam integrálni.

A munka ma a párton belüli meggyőzésre, vagy a párton belüli pozíciófogásra irányul.

Még mindig nem tudom, hogy miért vállalt szerepet Botka László felkérésére?

A válaszom megértéséhez szükség volt erre az általános bevezetőre. Konkrétan pedig azért, mert meggyőződésem volt, hogy 2018 áprilisára leváltó hangulat teremthető, és ez Budapesten különösen érződik. Ehhez akartam hozzájárulni. Elkészítettem a státuszjelentésemet, hogy mit kell csinálni Budapesten ahhoz, hogy ez megvalósuljon, leadtam szeptember közepén azzal, hogy hasznosítsák. Utána visszavonultam, aztán később maga Botka is ezt tette.

Felborult minden?

Igen. Mert

szerintem az helyes felfogás, hogy csak közös listán, közös miniszterelnök-jelölttel, egyéni jelöltekkel lehet leváltani a mostani rendszert.

De akkor ez nem az ön pártja miatt borult fel.

Botka Laci kiszállt…

Az MSZP most is azt képviseli, amit ön mond.

Igen, és ez a helyes.

Egyetértett Botkával a Gyurcsány kérdésben is?

Én többre értékelem Gyurcsány Ferencet, mint ami megjelenik róla a mai közvéleményben. Ennél tovább nem megyek.

Jelen időben fogalmazott, azt mondta, hogy kormányváltó hangulat van. Ezt most is tartja?

Tartom. És történelmi hibának vélem, ha ezt nem használjuk ki. Márpedig nem fogjuk, ha a testvérharc megy a továbbiakban is.

Önnek volt koncepciója tehát arra, hogy miként lehet nyerni?

Igen, volt.

Érvényes még ma is?

Igen.

Egy kis receptet nem adna át?

Nem.

Hadd tudjuk, hogy lenne jobb nekünk.

Ha látta és emlékszik rá, én ezt a munkát nem a nyilvánosság előtt végeztem. Vagyis a válaszom most is az, hogy az ilyesmit nem lehet a nyilvánosság előtt megvitatni.

Nem lehetséges, hogy ez a korosztály, ami az öné is, már nem érti ezt a mediatizált világot?  Amikor már élő adásban közvetítenek a facebookon a tárgyalásról, vagy a tárgyalás végén azonnali közleményben tudatja a nyilvánossággal a véleményét…

Majd a választás el fogja dönteni, hogy melyik az értékesebb.

Én ezt nem látom, hogy ezt a választás eldöntené…

Pedig el fog dőlni, hogy a parlamentben ki nyom majd több gombot. Én láttam már akár az izraeli, vagy a horvát parlamentben egy fős többséget. Többséget kell elérni, hogy több gombot nyomhassunk. A politikában is ez a végtermék.

Nem feszíti önt, vagy olyan tudása, amellyel ezt a jobb világot – a többséget – el lehetne érni, de nem tesz érte?

Én a munkámmal teszek érte, rengeteget. Igyekszem példát adni. Nem véletlenül mondják azt, hogy a XIII. kerület a béke szigete. Úgy szoktam fogalmazni, ha szlogenem lenne, azt mondanám: legyünk normálisak. Nagyjából ez hiányzik a mai magyar közéletből. Abnormális körülmények között, abnormális világban élünk.

Lehet, hogy értelmetlen a kérdés, illetve a választ is tudom, mégis fel kell tennem: működtethető rezervátumként Budapesten egy kiszakított terület?

Addig tudjuk a szuverenitásunkat megtartani, ameddig ezt a jogszabályi környezet megengedi, illetve az anyagi bázisát biztosítani tudjuk. Ez a két feltétel szükséges a normális működéshez. A jogszabályi környezet olyan, hogy bár korlátozottan, de még tudunk működni. Az önkormányzati rendszer korlátai az utóbbi időszakban jelentősen nőttek; ma már világosan látszik a választóvonal a 2010 előtti és utáni időszak között. 2010 előtt minden kormány elfogadta az önkormányzatiságot, tiszteletben tartva az európai charta 1985-ben lefektetett értékeit, 2010 után viszont az önkormányzatokat az állam kiszolgálóivá kívánták és kívánják tenni, a függőséget jelentősen növelni, és ez megjelenik az alkotmányos jogok csökkentésében, vagy a vagyon kártérítés nélküli elvételében. Ami az anyagiakat illeti: a mi költségvetésünk 13.2 százalékban függ az állami normatívától, vagyis a 26 milliárdos költségvetésünkből 3.2-3.4 milliárd az, amit normatív alapon kapunk az államtól, óvodára, vagy egyéb szociális területre, az iparűzési adóból 6.7 milliárdot kapunk vissza, ennek egyébként a három-négyszeres képződik itt a kerületben, a többi biztosítása tőlünk függ. Ebből valósítjuk meg a három pillérű koncepciónkat.

Mi az a három pillér? 

A lakóház építés, a kereskedelmi, szolgáltató egységek építése, illetve a színvonalas infrastruktúra és rekreációnak a biztosítása. Mi egyébként a lakóházakat, lakásokat nem adóztatjuk, helyette az újonnan épített épületek után fizetnek adót. Ennek az intézkedésnek köszönhető, hogy húsz év alatt 54 ezerről 74 ezerre nőtt a lakások száma a kerületben. Egymillió négyzetméter lakás, ugyanilyen nagyságrendű szolgáltató helyiség épült, és ugye ezt objektíven lehet értékelni; nem véletlen, hogy a fővárosi lakáskeresők egyötöde itt nálunk szeretne lakást vásárolni. Ez azt jelenti, hogy a magyar állampolgár a legértékesebb vagyonát ránk bízza. És nem véletlenül: nálunk a recessziós időszakban is három százalékkal nőttek az ingatlanárak, napjainkban pedig 10-15 százalékkal is növekednek.

Abból, amit mond, felsejlik az is, hogy az a tendencia, ami 2010 óta tart, az Fidesz-győzelem esetén még tovább fog romlani, nem?

A riogatás több oldalról is érkezik, s bár sokszor mondtuk magunknak, hogy nem, ez elképzelhetetlen, aztán másnap a Fidesz megvalósította lehetetlennek hittet is. Éppen ezért a fantáziám nagyon kiszélesedett. Azt látom, hogy nem koncepciózusan, hanem

a Nemzeti Együttműködés Rendszere, a pillanatnyi érdekeknek megfelelően hoznak döntéseket, nem pedig hosszú távú elképzelések alapján.

Én viszont szeretek hosszú távon, közép és rövid-távú tervek alapján dolgozni. Ma 2033-ig van elképzelésünk, hogy a kerületet milyen irányba fejlesszük.

Nyolcvanhárom évesen akar visszavonulni?

Nem, én nem….

Tehát akkor sem… De a tréfát félretéve, de maradva az előző gondolatkörnél: a pletykák arról is szólnak, hogy a Fidesz elöljáróságokra akarja átalakítani az önkormányzatokat. Ha ez így lenne, az mit hozna a lakosság életében?

Úgy gondolom, hogy ez nem fog megtörténni. Az önkormányzatiság meg fog maradni, mert olyan európai érték, amit muszáj megőrizni. A kérdés az, hogy csak a nevében marad meg, és a tartalma tovább fog szűkülni – ebben, mint mondtam, széles a fantáziám, abban viszont biztos vagyok, hogy az úgynevezett pofapénzek növekedni fognak, vagyis az olyan juttatások, amelyek a politika kegye által, pályázatnak álcázott módszereken keresztül érkeznek. Ezek azok a források, amelyekért cserébe szavazatokat kér a kormánypárt. Tehát egy korlátozott jogkörű önkormányzatisággal kell számolnunk.

Akkor azt sem tartja elképzelhetőnek, hogy 2019-ben már nem lesz önkormányzati választás?

Mindenképpen lesz helyhatósági választás. De a nem eléggé hatékony működésnek már bizonyos alapjait megteremtették, kialakítottak párhuzamos struktúrákat, például a miniszterelnökség, a kormányhivatalok, vagy a járási hivatalok; egyre több feladat kerül át hozzájuk. Vagy az állatorvosi lónak is tekinthető oktatás, amely eddig az önkormányzatok kezében volt, ők hagyták jóvá a pedagógia programot és a kinevezéseket is. Azért nevezem állatorvosi lónak, mert az egészségügyi oktatás ma állami rendszeren keresztül történik, miközben az egészségügy az önkormányzaté, a szociális ügyek megosztottak, a gyámügy a járási hivatalé. Ezek együttesen hatékonyan működtek az önkormányzatok kezében, most viszont mindenki a másikra mutogat.

Jól érzékelem egyébként, hogy öntől tart a Fidesz?

Nem érzek ilyet.

Azért mondom, mert úgy látom, hogy sokkal, nagyobb tisztelettel közelit önhöz, mint máshoz. Voltak kísérletek arra, hogy belemarjanak az ön kerületébe, aztán visszavonultak ettől a szándékuktól.

Az biztos, hogy a XIII. kerület egy ikonnak számít. Azt a szellemiséget, ami itt uralkodik, azért értékelik a másik oldalon is. Ennek tipikus példája, hogy ránk van állítva egy csapat, amely folyamatosan értékeli a munkánkat és egy sor dolgot át is vesz tőlünk, átviszi a kormányzathoz, vagy más önkormányzathoz.

Viszont az is igaz, hogy nehezebben jutnak pályázati pénzhez, például az egészségügyben, de talán azért sem adnak, mert Önök megteremtik a lehetőséget saját forrásból is…

Nézze a hitelesség része az is, hogy nem ígérjük túl magunkat. Márpedig a ma politikájának ez az egyik jellemzője, mi viszont ügyelünk arra, hogy csak olyat ígérjünk, amit meg is tudunk valósítani, így nem vagy annak kitéve, hogy lemondjunk a bejelentett tervről, mert az állam nem adott hozzá pénzt. Amit viszont nem tudunk megvalósítani, arról őszintén beszélünk. Küzdünk például azzal, hogy az újlipótvárosi öregek klubját létrehozzuk, mert nem találjuk a megfelelő megoldást.

Nem találnak elég öregembert?

Nem, helyiséget nem találunk, és több pénzbe kerül. Mert ennek is megvan a normatívája.

Miért, ez nem úgy működik, hogy a polgármester kiadja parancsba: találjatok termet és másnap itt sorakoznak a munkatársak a megoldással?

Nem. Egy létesítményt nem megtalálni, vagy létrehozni nehéz, hanem működtetni. Az kerül pénzbe. Az a kunszt, hogy üzemeltetni tudjad. Így aztán mi minden beruházásnak úgy fogunk neki, most például egy Klapka szolgáltató háznak, hogy az üzleti terv már tartalmazza az üzemeltetés költségeit és az ehhez szükséges bevételeket.

Történhet-e a kerületben bármi, már ami az önkormányzat hatáskörébe tartozik, amiről ön nem tud?

Nem. Én arra szegődtem, hogy a kerületet menedzseljem. A munkatársaknak, intézményvezetőknek nagy hatáskört biztosítok, de cserébe elvárom, hogy ezt felelősen tegyék és a reggeli értekezleteken például mindenről tájékoztassanak.

Tud-e történni valami az MSZP-ben, ami önt érdekli?

Az én baloldaliságom köztudott, mint ahogy az is, hogy a nevem mögött mindig ott állt az MSZP.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .