Vigyázó szemetek Jerevánra vessétek! – Kormányfőválasztás Örményország

0
206

Először még úgy tűnt, hogy az örményországi tüntetések sikerrel jártak: habár a kaukázusi országot több mint tíz éven át irányító elnök lemondott, továbbra sem sikerült megegyezni az új kormányfő személyéről. Csakhogy az elhúzódó instabilitás magában hordozza egy súlyos konfliktus lehetőséget, de jelenleg egyetlen nagyhatalomnak sem áll az érdekében, hogy ismét elharapózódjon az erőszak a térségben. 

Az örmény forradalmi hangulatot az idézte elő, hogy Szerzs Szargszján egykori elnököt a parlament kormányfővé választotta, miután egy 2015-ben végrehajtott alkotmánymódosítással parlamenti rendszerré alakította át az országát. Mivel az ellenzék szerint Szargszján miniszterelnökké váló “megválasztása” gyakorlatban a hatalom átmentését jelentette, ezért tiltakozó demonstrációkat szerveztek az örmény fővárosban.

A tüntetők lezárták a legfőbb állami épületeket (adóhivatalt, külügyminisztériumot), összecsaptak a hatóságokkal, és mintegy 200 demonstrálót vettek őrizetbe. Ez azonban nem vetett véget a megmozdulásoknak, és április közepétől mintegy 160 ezer ember vonult fel Jereván legnagyobb terén, követelve a tíz éven keresztül elnöki székben ülő Szargszján minél előbbi és feltétel nélküli távozását. A helyzet súlyos összecsapással fenyegetett, miután katonák, köztük a Hegyi-Karabah háborút megjárt veteránok, átálltak a demonstrálók oldalára.

Katonák csatlakozása a tüntetőkhöz.

A 11 napig tartó tüntetéshullám április 23-án hozta meg a gyümölcsét, amikor Szargszján bejelentette a hatalomból való távozását. Ezt kitörő örömmel fogadták a főváros utcain. Több sem kellett az ellenzéknek és a demonstrálóknak, akik a “korrupciós összefonódások és a családi kapcsolatok” miatt követelni kezdték az egész kormány leváltását és egy új választások megtartását, amellyel végre

“egy új korszak veheti kezdetét Örményországban”.

Nikol Pasinján. A kép forrása: MTI/EPA/Zurab Kurtsikidze.

Nikol Pasinjánt, a Jelk (Kiút) pártszövetség vezetőjét és a tüntetések fő szervezőjét kérték fel, hogy induljon a május 1-én megrendezésre kerülő választásokon. Addig ideiglenesen Karen Karapetján egykori miniszterelnök és jereváni polgármester vezeti az országot, aki Szergszján egyik legfontosabb híve. Pasinján korántsem ismeretlen személy a kaukázusi országban, hiszen az újságíró végzettségű politikus korábban kiemelten támogatta Levon Ter-Petroszján egykori ellenzéki politikust és elnökjelöltet. Kulcsszereplője volt a tíz évvel ezelőtti örményországi tüntetéseknek. Ezeket akkoriban szintén Szergszján ellen tartották, de a megmozdulások végül tíz halálos áldozattal és letartóztatások sorozatával végződtek. Maga Pasinján szintén bujkálni kényszerült, majd feladta magát és csak a 2011-es amnesztiahullám után engedték szabadon őt. Azóta megállás nélkül politizált és bírálta a hatalmon lévő Örmény Köztársaság Pártot (RPA).

Az idei áprilisi tüntetéssorozat egy kiváló lehetőséget teremtett az örmény ellenzék számára. Megcsillant a remény, hogy megszabaduljanak a kaukázusi országot 1999 óta kormányzó RPA-tól, amely azonkívül, hogy több demonstrációt vert le (2008, 2013), folyamatosan korrupciós botrányba keveredett, mivel szoros üzleti kapcsolatokat ápolt az oligarchákkal, valamint a saját barátaiknak és rokonaiknak adták oda a legfontosabb pozíciókat. Ugyanúgy a mai napig tartja magát az a vélemény, hogy az 1999-es, nyolc halálos áldozattal járó parlamenti mészárlást az akkor még nemzetbiztonsági miniszteri poszton lévő Szergszján szervezte meg, hogy így akadályozza meg az azeri-örmény kibékülést.

Politikai cunami

Csakhogy az elemzők és a szakértők már korábban figyelmeztettek: hiába a kormányfő távozása, a PRA korántsem fogja megkönnyíteni Pasinján dolgát. Habár az ellenzék vezetője elérte, hogy csak egyetlen jelöltjeként induljon a keddi parlamenti szavazáson és a kormánypárt se indítson saját embert, azt már nem tudta elérni, hogy meg is válasszák őt. A majdnem kilenc órán át tartó ülésen csupán 45 képviselő támogatta Pasinjánt, de ahhoz, hogy kormányfő lehessen abszolút többségre, vagyis 53-ra lett volna szüksége a 105 fős jereváni parlamentben.

Ez nem kevés felháborodást váltott ki az országban. A miniszterelnök-jelölt aznap éjjel általános sztrájkra és útblokádra szólította fel a híveit, és így nemcsak Jerevánban, hanem más városokban (Gjumri, Maralik Vanadzorba) is csatlakoztak a tüntetőkhöz. Ismételten blokád alá vették a legfontosabb közintézményeket, de már a metróállamosokat, valamint a szomszédos Grúziába és Iránba tartó vasútvonalakat ugyanúgy elfoglalták. Továbbá Pasinján a rendőrséghez és a hadsereghez intézett beszédében arra kérte őket, hogy ne avatkozzanak be, sőt, ismételten álljanak a tiltakozók oldalára. Nincs kétsége afelől, hogy a RPA mindent megtesz majd a hatalom megtartása érdekében, de szerinte – ahogyan az elemzők szerint is – van egy bizonyos határ, ameddig el mernek menni.

Jereván, 2018. május 2. –  Nikol Pasinján örmény ellenzéki vezető támogatói élőlánccal zárnak el egy utat a fővárosban. A kép forrása: MTI/EPA/Zurab Kurtsikidze.

Nyugtalan pillantások 

Egy elhúzódó konfliktus nem érdeke sem a jelenlegi elitnek, sem pedig a környező országoknak, különösen Oroszországnak. Az orosz vezetés már eddig is viszonylagos csendben és kissé aggódva figyelte az örményországi eseményeket.

Ugyanis Szergszján Vlagyimir Putyin egyik legfontosabb külföldi szövetségesének számított. 

Moszkva a kaukázusi államok közül Örményországgal ápolta a legszorosabb viszonyt. Az oroszok korábban már segítettek az örmény elnöknek a 2008-as és 2013-as megmozdulások leverésében. Oroszország két bázist üzemeltet az ország területén, valamint ő az örmény hadsereg legnagyobb fegyverellátója. Szergszján gazdasági téren szintúgy igyekezett szorosabbra fűzni a kapcsolatait Moszkvával, ezért 2015-ben csatlakozott az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz. Ebből egyelőre alig profitált az ország gazdasága, sőt, egészen furcsa helyzetet teremtett az azeriekkel mai napig fennálló hegyi- karabahi konfliktus miatt.

Mindezek ellenére úgy tűnik, mintha Moszkvába könnyen beletörődtek volna Szergszján távozásába. Múlt héten az orosz diplomácia jelezte, hogy

“Örményországban nem látnak olyanfajta destabilizációs folyamatokat ,mint 2014-ben Ukrajnában vagy 2008-ban Grúziában.”

Lényegében csak a “válság tárgyalásos megoldására” szólították fel a feleket, és igyekeznek elkerülni azt a vádat, miszerint beleavatkoznának az ország belpolitikájába. Igaz, Karapetján ideiglenes kormányfő egykoron a Gazprom fontos vezetője volt és mai napig Kreml (második) legfontosabb emberének tartják, de ha túlságosan elfajulnának az események, akkor Moszkva aligha gördítene nagyobb akadályt a távozása elé.

Nagyhatalmi jelenlét a Kaukázusban. A kép forrása: Link

Ennek oka, hogy Putyin most mindenáron nyugalmat és stabilitást akar a szomszédban: Oroszországot túlságosan leköti a szíriai beavatkozás, nem akar egy újabb “közelkülföldi” konfliktusba belekeveredni. Ugyanúgy azt sem szeretnék, ha ismét kiújulna az azeri-örmény ellentét, mivel 2016-ban a két ország egy rövid, de intenzív háborút vívott egymással a Hegyi-Karabah autonóm területért. Végül pedig egy súlyosbodó válság megterhelné Moszkva viszonyát az Örményországgal szomszédos Iránnal, illetve az Azerbajdzsánt támogató Törökországgal, miközben az orosz diplomácia a szíriai rendezésben leginkább az iráni és a török vezetőkre támaszkodik.

Kérdés marad viszont, hogy vajon Nikol Pasinján folytatná-e elődei Oroszország-politikáját. Természetesen az elmúlt napokban nem győzte hangsúlyozni, hogy “Örményországot közel tartja Moszkvához”, és csak a RPA korrupciója ellen harcol, valójában erre nincs egyértelmű garancia. Sőt, az esetleges kormányfő már hónapokkal korábban pedzegette, hogy itt az ideje javítani a nyugati-örmény kapcsolatokon. Megválasztásával elkezdené a tárgyalásokat az Európai Unióval, amelynek a fő célja a vízumrendszer eltörlése lenne, s egy szabadkereskedelmi megállapodás megkötésétől sem zárkózott el.

Tűkön ülve 

Az örmény alkotmány értelmében amennyiben az új miniszterelnök személyének kiválasztása kudarccal végződik, akkor egy héten belül meg kell tartani a második fordulót. Ennek időpontját május 8-ra tűzték ki, s ha Pasinjánnak most sem sikerül megszereznie az abszolút többséget, akkor fel kell oszlatnia a parlamentet.

A hazai és a nemzetközi közösség lélegzetvisszafojtva várja, hogy mi lesz a szavazás eredménye, hiszen ha bármelyik fél rosszul reagál az eredményre, akkor azzal egy igencsak zavaros időszak beköszöntét kockáztatja Örményországban.

Kapcsolódó cikkek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.