Muszáj nekünk mindig legyőznünk valakit?

0
1226

Orbán Viktor azt mondta vasárnap, a Fidesz kongresszusán, hogy le fogjuk győzni a nyugatot és a globális elitet. Bármit is jelentsen ez utóbbi.

Miért kell legyőznünk a nyugatot? Vagy, teszem azt, bárkit?

Luxemburgot kellett volna legyőzni a futballpályán, vagy Andorrát. A luxemburgi válogatott fennállása óta összesen négy ország nemzeti tizenegyét győzte le, Andorra ötöt. Nem is oly rég még nyolc gólt rúgtunk a luxemburgiaknak, Nyilasi Tibor egymaga ötöt jegyzett.

Igaz, akkor még nem volt ennyi stadion. Volt viszont számtalan grund, és a magyar játékosok közül többen is a világ legjobbjai között voltak

A nyugat nem futballcsapat, nem legyőznünk kell, hanem együttműködni vele. Mi több: a részévé válni. Mert ennyi zavaros évszázad után el kellene már döntenie ennek a szerencsétlen kompországnak, hogy hova köti ki viharvert ladikját.

Nem a gyűlöletben kellene többnek lenni másoknál, hanem teljesítményben. Mert amíg a teljesítményünk elmarad másokétól, addig szomorú ugyan, de nem igazságtalan, hogy a magyar munkabér negyede, hatoda a nyugat-európainak. Nem igazságtalanság ez, hanem szomorú realitás. Az lenne igazságtalan, ha a gazdaságban is ugyanaz menne, mint a futballban: hogy teljesítmény nélkül is lehet érvényesülni. Vagyis az, ha a béreket nem a teljesítmény árazná be, hanem az, hogy ki tud magáról nagyobbat lódítani.

Nem a nyugatot kellene legyőzni, hanem saját magunkat. Nem Sorossal és a „brüsszeli bürokratákkal” kellene hadakoznunk, hanem saját démonainkkal, rossz beidegződéseinkkel.

Nem támad minket senki, tehát senki ellen nem kell győznünk. Ha pénzt kapunk a „brüsszeli bürokratáktól”, akkor azt tisztelettel meg kell köszönni, és tisztességesen fel kell használni.

Lehetőleg úgy, hogy minél kevesebb lopódjék el belőle. Mert ne legyenek illúzióink: nem csak Magyarországra jellemző, hogy ahol pénz van, vagyonok vannak, ott lopás is előadódik. De vannak helyek, ahol a lopást nem sikeres vállalkozásnak mondják, és a bűnt nem pártolják, hanem büntetik.

Demokráciának hívják ezeket az országokat. Miután győztünk a saját démonaink ellen, és abbahagytuk a fantomokkal való hadakozást, gondolkodjunk el azon, hogy milyen lenne közéjük tartozni.

Kapcsolódó cikkek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here