Megbuktatja önmagát – megint – a baloldal?

0
781

Lehetséges, hogy majdnem napra hét hónap múlva választunk. Az előzetes hírek szerint április elején járulunk az urnákhoz, hogy eldöntsük: milyen legyen a parlament összetétele a következő négy évre, illetve ki kap lehetőséget arra, hogy kormányt alakítson.

A jobboldali híveknek viszonylag egyszerű a helyzetük: Orbán, vagy Vona. Igaz, hogy van
a Fideszen – a KDNP-vel most ne foglalkozzunk- és a Jobbikon kívül más párt is, amely magát politikailag jobbra sorolja, például a Gémesi György féle Új Kezdet, a választók azonban ezeket inkább sorolják a baloldalra. Azért, mert markáns Orbán-ellenességük, de főként a demokratikus felfogásuk túlságosan is távolra helyezi őket akár Orbántól, akár Vonától.  Az ő híveiknek nincs min gondolkodniuk, különösebb megfontolás nélkül is automatikus mozdulattal húzzák be a keresztet a Fideszre vagy a Jobbikra. Azt mondják
a szakértők, hogy ez nagyjából két-három millió embert jelent, a nyolcmillió lehetséges szavazót figyelembe véve, azt mondhatnánk: ott a tér a baloldal számára, a választók zöme még szabadon megszerezhető.

Hurrá, zúghatna az eddigi hatalmat látni sem akarók tábora, minden adott hozzá, hogy ezt el is lehessen érni. De: tábor – igaz töredezett – még csak volna, hurráhangulatról azonban messze nem beszélhetünk. Mert hiába áll a vártán ez a többmillió polgár, a zömének egyelőre fogalma sincs arról, hogy hova álljon. Pontosabban hova szavazzon. Mert a ma működő ellenzéki pártok, legalábbis a baloldalon, nem nyújtanak nekik támpontot, inkább azt üzenik: küzdünk ugyan értetetek, de legelőbb egymással. A választó meg sehogyan sem érti, mi is zajlik a feje felett érte, hogyan fordulhat az elő, hogy mindenki összefogásról beszél, vagy egyfajta együttműködésről, egybehangzóan állítják, hogy közös a cél, tulajdonképpen mind ugyanazt akarják, a végén mégis mindannyian mást mondanak, mást csinálnak.

Különleges ízt ad a pártharcoknak, hogy közülük ma igen kevesen mehetnek biztosra, a többség távol áll – a közvéleménykutatások alapján a parlamenti küszöbtől. A jóslatok csak az MSZP-nek adnak szászázalékosan biztos helyeket az országgyűlésben – már amennyit…-, rajta kívül a DK-nak adnak nagy esélyt és valamivel kevesebbet az LMP-nek. Az Együtt, a PM, a Liberálisok, a Momentum, a Kétfarkú Kutya Párt, az Új Kezdet, a Moma a futottak még kategóriában szerepelnek. Ami persze nem jelenti azt, hogy szavazóikra ne lenne szükség, de elsősorban a kormányváltás érdekében.

A pártok nagy bőszen határozták el, hogy nem követik el ugyanazokat a hibákat, amelyeket a 2014-es választások előtt elkövettek, a jelek azonban arra utalnak, hogy azon kívül, hogy az összefogás szót a lomtárba utalták, ugyanúgy nem találják meg a közös szavakat, a közös szótárt, a közös akaratot.

Ha megpróbáljuk számbavenni, hogy milyen lehetséges utak kínálkoznak, vagy kerültek szóba, akkor arra jutunk, hogy teoretikusan ugyan készen áll a baloldal az eddigi kormány leváltására, gyakorlatilag azonban napról napra fogyasztja esélyeit. De próbáljuk meg áttekinteni, mik ezek a lehetséges pályák, melyiknek milyen esélye van, illetve miért nincs igazában esélye?

  1. A legegyszerűbb megoldás az lenne, és elvileg, persze legfeljebb egy percig, innen is indultak el a szereplők, ha mindenki mindenkivel összefog, egy közös listát alkot, lemond arról, hogy önálló pártszereplő(értsd: frakcióval rendelkező) legyen a parlamentben, támogatja és erre buzdítja szavazóit is azokat, akik a 106 egyéni körzetben felveszik a harcot a jobb-jelölttel. Ez a lehetőség, ismételjük, egy percig, vagy addig sem élt: a Momentum és az LMP gyorsan leszögezték, nem lesznek részesei egy ilyen masszának.
  2. Az MSZP és a DK, természetes szövetségesnek tekintik egymást, nem foglakoznak az őket elutáló Momentummal és LMP-vel – akik persze ebben az azonosságban még nem egyek -, egyszerűen ők maguk összeállnak, közös listát készítenek, kiválasztják a 106 egyéni jelöltet, a többiek pedig látván szóértésüket, nem tudnak mást tenni, csak csatlakozni. Nos, ez az elképzelés akkor bukott meg, amikor Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje kizárta Gyurcsány Ferenc szerepeltetését a közös listán. A DK viszont ragaszkodik elnökéhez, ráadásul most olyan pártszavazást indított, amellyel el is vágja az erre vezető utat. Tehát ez a variációja bármennyire is keltett némi reményt, a személyes különbözőségek okán illúzióvá vált.
  3. A konfliktus feloldására létezik olyan javaslat, amely immár nem beszél közös listáról, meghagyja a pártoknak a megmérettetés lehetőségét, csak a 106 körzetben számol a megállapodással. Ez is tetszetősnek tűnő megoldás, bár tegyük hozzá, hogy a választási törvény igen erős gátakat állít fel. Így például azt, hogy ahhoz, hogy egy párt listát állíthasson legalább huszonhét egyéni jelöltet kell elindítania, márpedig ez – a valamennyi párttal számolunk -, akkor matematikailag lehetetlen. Vagyis a házasságba belépők közül néhánynak fel kell áldoznia önmagát. Ma erre nem látszik hajlandóság.
  4. Ne foglalkozzunk a továbbiakban az LMP-vel és a Momentummal egyáltalán, engedjük őket szabadon. Nézzük, mi történik, ha az a létező javaslat kerül színre, amelyben az MSZP és a DK alkut köt, azaz nincs ugyan közös listájuk, de a 106 körzetre megtörténik a megállapodás. Ebben az esetben, az utóbbiaknál a küldő, vagy jelölőpárt neve szerepelne a szavazócédulán, míg a többiek, akik, más lehetőség nem lévén, támogatóként csatakoznak, és iratkoznak fel a szavazólapra. Ez jó megoldásnak látszik, hiszen kivédi a koordinált indulás buktatóit, a bökkenő csupán az, hogy ekkor a baloldalnak lesz több miniszterelnök-jelöltje, amit Botka nem akar, azt viszont akarná, hogy Gyurcsány egyéni körzetben induljon el. De ha nincs közös lista, akkor vajon végképp mi köze a szocialisták listavezetőjének ahhoz, hogy mit csinál a DK és különösképpen mit csinál Gyurcsány?
  5. Mindenki külön indul, nincs a 106 körzetben közös jelölt. Ez a Fidesz forgatókönyve a kétharmados győzelem eléréséhez.

Lennének még variációk, de itt és most megállunk. Meggyőződésünk, hogy már az olvasó sem tudja hol áll a feje, azt meg végkép nem, hogy hova kerüljön a szavazólapja. Gyurcsány szerint a végén úgy is lesz megállapodás. Ki kivel és hogyan? Szóljanak, ha önök látják.

Kapcsolódó cikkek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here