Marék Veronika: Nem a gyerekekre gondolok, amikor készítem a könyvet

0
207

Játszom egész életemben – foglalja össze életművét Marék Veronika, aki szerint nincs jobb játék, mint kitalálni, megírni és megrajzolni egy történetet. Ezért is választotta a mesealkotást élete hivatásának, és így született meg Boribon, Annipanni, Kippkopp és a Kockásfülű nyúl. Megalkotójuk, a József Attila-díjas író és grafikus decemberben ünnepli 80. születésnapját, ebből az alkalomból beszélgettünk vele.

„Kitűnő, kiadni” – ezt a felszólítást találta a 17 éves Marék Veronika a Móra Kiadó szerkesztőjének asztalán, amikor egy pillanatra egyedül maradt a szobában. Szégyellte magát, hogy belenézett a lektori véleménybe, amelyet a neves gyermekpszichológus, Donáth Blanka adott, de persze nagyon örült. Ez a jelentés sokat segített ugyanis abban, hogy a kiadó megjelentette első meséskönyvét, A felvágott hasú mackót, amelyet a Marék Veronika édesapja, a kiváló belgyógyász és író, Marék Antal vitte be a kiadóba.

„A kiadó vezetője nem nagyon akarta elhinni, hogy én készítettem a rajzokat, ezért leültetett a szobájában, ahol rajzolnom kellett.

Csak ezután kezdhettük meg a beszélgetéseket a megjelentetésről” – idézte fel a szerző első könyve megjelenésének körülményeit.

Marék Veronika, József Attila-díjas magyar író, grafikus Boribonnal
MTI Fotó: Kallos Bea

Marék Veronika 1937. december 19-én született Budapesten. Szülei orvosok voltak, és bátyja is az orvosi pályát választotta, őt viszont kezdettől fogva a mesék, történetek vonzották, de a bábok és a színház is nagyon érdekelte.

„Érettségi után jelentkeztem az Iparművészeti Főiskolára, nem vettek fel, de apám egy magas rangú ismerőse segítségével elintézte, hogy változtassák meg ezt a döntést. Egy évig jártam a díszítőfestő szakra, utána kidobtak. Ezután néhány évig a Bábszínházban dolgoztam, de az igazgató a hatvanas évek elején megmondta, hogy soha nem leszek jó színész. Azóta kizárólag a könyvkészítéssel foglalkozom” –mondta arról, hogy hogyan lett főállású gyerekkönyvszerző.

1963-tól kezdve szabadfoglalkozású író és grafikus, és miközben sorra jelentek meg képeskönyvei, írt rádió- és bábjátékokat, tévés gyerekműsorokat (ezek közül a legnépszerűbb A Kockásfülű nyúl, amelyet Richly Zsolt rajzolt és rendezett), képregényeket, és még társasjátékokat is készített. Emellett népszerű gyerekújságoknak, a Dörmögő Dömötörnek és a Kisdobosnak is külső munkatársa volt.

Meséskönyvei közül először a Boribon-sorozat aratott sikert, azután megszületett Annipanni, Kippkopp, Laci és még nagyon sok figura. Marék Veronikának

legalább 1 millió könyvét adták el Magyarországon és világszerte,

hiszen meséit a magyar mellett német, angol, spanyol, lengyel, román, szerb, koreai és japán nyelven is kiadták. Ez utóbbi különösen nagy jelentőségre tett szert a szerző életében, hiszen Marék Veronika szinte már második hazájának tekinti Japánt, ahol 21 könyve jelent meg. A japán gyerekek és szülők körében a Laci és az oroszlán lett kiemelkedően népszerű.

Marék Veronika rajzaival
MTI Fotó: Kallos Bea

Marék Veronika szerint „minden országnak megvan a maga gyermekirodalma a maga mackója”, és abban, hogy egy gyerekkönyv sikeres tud-e lenni külföldön is, döntő tényező a jó fordító megtalálása. A Laci és az oroszlán japán sikeréről például azt mondta, hogy nagy szerencséjére egy korábbi Eötvös-kollégista, Tokumaki Jaszimoto kezébe került a kézirat. „A zseniális fordító egész egyszerűen beletalált a japánok szívébe. Ez azt jelenti, hogy a japánok másért szerették a történetet, mint a magyarok, őket a társadalmi kizáródás, Laci kirekesztése a közösségből fogta meg. Ez a könyvem minden évben megjelenik Japánban, a többinél ez nem jött be” – mondta.

Arra a kérdésre, hogy vajon miért tudnak olyan sikeresek lenni a történetei, meglepő választ adott Marék Veronika.

„Amikor készítem a könyvet, nem a gyerekekre gondolok, hanem magamat próbálom kifejezni.

Boldog vagyok, ha a gyerekekkel sikerül egy húron pendülnöm. Hiszen megmaradt bennem a gyerek, ha már egy kicsit idősebb is, nyilván ezt érzik az olvasóim” – mondta.

A népszerűség persze nem feltétlenül jár együtt az anyagi megbecsüléssel ebben a szakmában sem. Marék Veronika nagyon őszintén beszélt erről is: „Évtizedekig fillérekért dolgoztam. Az állami kiadó megállapított egy elképesztően alacsony honoráriumot a szövegért, egy picit magasabbat a rajzokért, de összességében sokáig ebből nem lehetett megélni. A 2000-es évek hoztak ebben döntő változást, azóta tisztességes honoráriumokat és jogdíjakat kapok” – mondta.

2006-ban Janikovszky Éva-díjat, 2010-ben pedig József Attila-díjat kapott, viszont úgy érzi, pályatársai megbecsülését soha nem sikerült igazán kivívnia. „Ami az írók közösségét illeti, engem oda soha nem fogadtak be. Tettem kísérleteket, hogy legyenek kontaktusaim a kollégáimmal, de sajnos, a kapcsolat rossz maradt. Talán azt gondolják, hogy a gyermek- és ifjúsági irodalom műveléséhez a szerényebb tehetség is megteszi. Persze, az is lehetséges, hogy szeretnek, de ezt nagyon gondosan titkolják…” – mondta a szerző, aki még most is új könyveken dolgozik.

Kapcsolódó cikkek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here