Magyarország 2017 (7.) – Orbán eltakarította a fékeket és ellensúlyokat

0
923

Fékekről és ellensúlyokról beszélni csak demokráciákban van értelme, hiszen – ahogy az elnevezés is mutatja – eleve azzal a céllal jönnek létre, hogy kontrollt gyakoroljanak a kormány felett. Ott, ahol a végrehajtó hatalom korlátlan hatalommal bír, már nem beszélhetünk demokráciáról, még akkor sem, ha ezek a szervezetek formálisan léteznek, ha látszólag függetlenek, vezetői megválasztják. A Fidesz nagyon tudatosan és fokozatosan építette maga köré ezeket az intézményeket, kihasználva a kétharmados győzelem adta lehetőségeket. Orbán Viktor gondolkodásmódjától – és erről már sokszor írtunk – távol állna gesztusok gyakorlása, kis ügyekben sem enged, a gyengeség jeleként értékeli, hát akkor miként lenne nagyvonalú a jelentősebb esetekben. Hiába volt a friss magyar demokrácia történetében példa az ellenkezőjére, az MSZP-SZDSZ koalíció esetében, még 1994-ben, Horn Gyula miniszterelnök önkorlátozó attitűdjét senki nem értékelte, sőt inkább arra az esetre hivatkoztak folyamatosan – a média ügyeiben -, amikor a két párt élt a kétharmados fölényével.

Orbánt e legcsekélyebb mértékben sem érdekli, hogy az esetleges engedékenységét bárki pozitívan értékelné; többet veszít általa, mintha magára vonja a kényes ízlésű demokraták megvetését. A miniszterelnök kemény harcos, és ismerjük is az e téren vallott elveit: az ellenfelet nem pusztán le kell győzni, lehetőleg el is kell takarítani az útból. Ugyanakkor azt is tudja, hogy lehetőleg nem bozótharcos módjára kell megvívni csatáit; olyan rendszert kell kiépíteni, ahol az akarata simán, vagy simábban képes érvényesülni. Hogy éppen a jogászi végzettségi, vagy a történelmi tanulmányai vezették az útján, azt nem tudom, azt azonban látom, mennyire tudatos és következetes volt az az építmény, amely a legnagyobb védelmet nyújtja számára. Ennek első lépése volt az alkotmány átírás, mit átírása, egy új alaptörvény megalkottatása, amely biztosítja mindazon jogokat és lépéseket, amelyek az államhatalom monopolizálását biztosítják számára. Mégpedig a demokratikus jogrend kulisszái mellett.

A következő lépéssorozat már a Nemzeti Együttműködés hamis Rendszerén belül hajtatott végre; mindazon intézmények, amelyek a fékek és egyensúlyok néven szerepelnek a nemzetközi gyakorlatban, úgy váljanak az ő szolgálóivá, hogy közben jogilag ne lehessen kifogást találni. Ehhez pedig meg kellett találni azt a módszert, amelyben olyan szakemberek kapnak helyet, akik lojálisak, feltétlen hívei Orbán Viktornak, és előbbre helyezik a kormányfő akaratának szolgálását, mint a szakmai meggyőződésüket.

Természetesen ez a folyamat nem köthető pusztán 2017-hez, a kezdet a 2010-es Fidesz-győzelemhez datálható, ez a második ciklus pedig – mindaddig, amíg megvolt a kétharmad – a kiteljesedéshez vezetett.  (Persze tudjuk, a plakát-törvény a példa rá, a Fidesz, ha lehetett, mit sem törődött azzal, ha egy törvény változásához kétharmados többség kell, arra van a kreatív jogalkotás, hogy az ilyen apróságokat át lehessen hidalni, a fékek és ellensúlyok rendszerén belül, pedig a személyi változások, hogy ott se legyen senki, aki fennakad az enyhe jogsértésen.

Ma tehát úgy néz ki a Fidesz-féle demokrácia, hogy gyakorlatilag alig van olyan pont, ahol elakadhatna egy-egy kezdeményezés, orbáni akarat. Az országgyűlés formális működéséről már szóltunk, de itt kell megemlítenünk magát a köztársasági elnököt.  Áder János nem sokban különbözik elődjétől, Schmitt Páltól, bár az kétségtelen, hogy ő nem plagizált. Viszont kevés fejtörést okoztak neki azok a törvények, amelyek amúgy nehezen állnák ki akár az erkölcs, akár a tételes jog próbáját, s noha Áder nem írt alá mindent szolgaian, mint az Schmitt tette, de komoly akadályokat sem gördített a Fidesz elé. Követelték ugyan tőle, hogy forduljon egy-egy törvény esetében az Alkotmány-bírósághoz, akik ezt szerették volna, azok is tudták, tudják: ez a testület is a kormányfő kezes báránya lett. A Fidesz-többséggel a fokozatosan megürülő helyeket a Fideszhez hű tagokkal töltötték fel, felrúgva ezzel azt a korábbi gyakorlatot, amelyben lehetősége volt az ellenzéknek is – annak idején a Fidesznek szintén – alkotmánybírót delegálni a testületbe. A lényegében egyszínűvé  vált grénium, amely korábban meglehetős precizitással és aggállyal őrködött a törvények egyértelműsége felett, kilépett a fékek rendszeréből, lényegében értelmetlenné téve azt, amiért a rendszerváltáskor létrehozták.

De folytathatjuk a sort: beszélhetünk a Költségvetési Tanácsról, említhetjük az Állami Számvevőszéket, a Nemzeti Választási Bizottságot, a Médiahatóságot, az ombudsmanokat, a Magyar Nemzeti Bankot, az oda beolvadt pénzügyi felügyeletet, az államigazgatási szerveket – szinte mindegyik Fidesz hívőkkel lett feltöltve, és teszik a dolgukat, ahogy azt a kormánypárt igényli.

Külön fejezetet érdemel az ügyészség, amely Polt Péter irányítása mellett szinte a végletekig kiszolgálja a végrehajtó hatalmat. Miközben látványosan nő a korrupciós ügyek száma, vagy legalábbis a közvélemény nagyobb fele egyértelműen érzékeli, miként tűnik el a közpénz egyesek zsebében, a vádhatóság vezetőjének szeme nem rebben, és azt se engedi, hogy másnak rebbenjen. (Semmit sem tudunk arról, hogy az erősen hierarchizált szervezetben miért lett áldozat, egyik napról a másikra bukott ember a fellebbviteli főügyész; kirúgásáról azóta is hallgat a szakma, de még  a sajtó is. ) A már a Fidesz-hatalom előtt ügyészségi uralkodóvá vált Polt a baloldali kormány regnálása idejében előszeretettel használta az akkori kormánypárti politikusok esetében a bilincset, az elmúlt hét és fél évben nem talált rá okot és alkalmat, hogy hasonló módon járjon el a mostani kormánypolitikusok esetében.  Polt és vele az ügyészség elfogultsága ma már közhelyszámba megy, ám erre is ugyanaz vonatkozik, amit Orbán Viktorral kapcsolatban leírtunk: nem számít, hogy milyen kritika éri a szervezetet, a lényeg, hogy úgy tegye a dolgát, ahogy azt a megrendelő kívánja.

És itt jutunk el a fékek és ellensúlyok mai rendszerének lényegéhez: mindent a megrendelő kívánság szerint tesznek. És a megrendelő nem más, mint Orbán Viktor. Ma az egyetlen intézmény a Bíróság, amely tartja magát, és képes ellenállni bizonyos politikai megrendeléseknek. Nos, hogy ez ne így legyen, már elindították az első lépéseket, a közigazgatási bíróságok átalakításával, az új bírák kinevezésével. Ha 2018-ban a Fidesz újra nyer és netán kétharmaddal, ne legyen kétségünk: meg fogja találni azt a formulát, hogy az utolsó ellensúlyt is eltakarítsa az útból.  Szolga lesz mindenkiből, a NER szolgája.

Folytatjuk. Következik: A média

Kapcsolódó cikkek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here