Fontos

Ezúttal Orbán túl messzire ment

0

Ezzel a címmel jelent meg a Politicón Anna Maria Corazza Bildt svéd EP-képviselőnek, az Európai Néppárt tagjának a véleménycikke. „A legnagyobb veszély az értékeink elleni támadás és erről tárgyalni kell novemberi Helsinkiben tartandó kongresszusunk előtt” – írja.

Orbán alatt a menedékkérőket ellenségnek és bűnözőknek nevezik, a rajtuk segíteni igyekvőket pedig börtön fenyegeti. Az emberi jogok védelmezőinek bebörtönzése és a menekültek jogának a megsértése szembe megy az Európai Unió Alapjogi Chartájával – állapítja meg a svéd képviselőnő, aki emlékeztet arra, hogy a Fidesz júniusban olyan alkotmánymódosítást mutatott be, amely megtiltja az idegen népesség betelepítését. Ez megtorpedóz minden esetleges közös uniós migrációs megoldást.

„Orbán politikája felbátorítja a szomszédjait Közép- és Kelet-Európában, hogy kövessék példáját és fordítsanak hátat az EU-nak. Az, hogy

egyértelműen támogatja Putyin ukrajnai háborúját

és a Moszkva elleni szankciók feloldása mellett száll síkra, szintén aggasztó és szembe megy az Európai Néppárt (EPP) értékeivel, mert az EPP egyértelműen támogatja Ukrajna függetlenségét és szuverenitását.”

Anna Maria Corazza Bildt szerint az sem lehet alibi az EPP számára miért nem lép fel a Fidesszel szemben, hogy más pártcsaládok például a szociáldemokraták nem fordulnak szembe testvérpártjaikkal Szlovákiában és Romániában.

„Elkövetkezett az igazság pillanata az EPP számára,

vezetőinek tisztáznia kell, hogyan állnak a Fidesszel. A további bizonytalanság súlyosan károkat fog okozni a pártcsaládnak.”

EP: Ki kell vizsgálni az azeri pénzmosodát

0

Az azeri korrupciós botrány felgöngyölítését sürgette állásfoglalásában az Európai Parlament.

Az MTI által idézett állásfoglalás szerint az Európai Parlament képviselői elítélték, hogy Azerbajdzsán és más tekintélyelvű rezsimek megpróbálnak

törvénytelen módszerekkel befolyást szerezni az európai döntéshozók között.

Azt írják, a parlamentnek ki kell vizsgálnia az ügyet és határozott intézkedéseket hozni az ilyen korrupciós esetek megelőzésére. Azt javasolták, szerepeljen antikorrupciós záradék az unión kívüli országokkal kötött megállapodásokban, szorosan és folyamatosan figyeljék az uniós pénzből finanszírozott projekteket az adott helyi hatóságokkal együttműködve.

Szükség esetén vezessenek be szankciókat vagy függesszenek fel megállapodásokat

az emberi jogok sérelmét okozó rendszerszintű korrupció esetén.

Ilham Alijev azerbajdzsáni elnök
Fotó: MTI/EPA/Szergej Ilnyickij

Nemrég derült ki, hogy Azerbajdzsán 2,5 milliárd eurót (mintegy 775 milliárd forintot) költött 2012 és 2014 között külföldi tisztségviselők és szervezetek, a többi között az Európa Tanács támogatására és befolyásolására.

A pénzből Magyarországra is jutott, épp akkortájt, amikor a kormány kiadta az azeri baltás gyilkost.

Az Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) nevű, szervezett bűnözés és korrupció feltárásával foglalkozó nemzetközi oknyomozó szervezet és több európai lap jelentésében több mint 16 ezer azeri tranzakciót leplezett le. Az ügyről a magyar parlament nemzetbiztonsági bizottsága is tárgyalt.

Az EP képviselői kiemelték, hogy

az Európai Unió mindenütt támogassa és védelmezze a média függetlenségét, a civileket

és mindazokat, akik az esetleges veszély ellenére feltárják az ilyen eseteket.

Azt is szeretnék, hogy kerüljön minél hamarabb az Európai Unió Tanácsa elé a Szergej Magnyitszkij orosz ügyvéd 2009-es meggyilkolásáért felelős 32 orosz állami hivatalnok nevét tartalmazó szankciós lista és léptessenek életbe korlátozó intézkedéseket ellenük. Magnyitszkijt azután vették őrizetbe, hogy orosz rendőröket, hivatalnokokat, bankárokat és adóhatósági tisztviselőket vádolt meg korrupcióval. Rejtélyes körülmények között halt meg egy orosz börtönben.

A csecsemő az anyaméhben is megfertőződhet

A kutatók bizonyítékot találtak arra, hogy terhes nő koronavírus fertőzése átterjed magzatára is. A kutatók szerint az eset határozottan arra utal, hogy a SARS-CoV-2 a méhben fejlődő magzatra is veszélyt jelent. 

Dr. Daniele De Luca, kutatócsoport, valamint egy gyermekgyógyászati ​​osztály vezetője, beszámolt arról, hogy eddig nem volt világos a SARS-CoV-2 átvihető-e az anyából a magzatba és ha igen, akkor hogyan.

Párizs-Saclay Egyetemi Kórházban kimutatták a SARS-CoV-2 transzplacentális transzmisszióját egy újszülöttnél, akinek édesanyja a terhesség utolsó  trimeszterében fertőződött meg és az anyánál neurológiai problémákkal járt. A fertőzést átfogó virológiai vizsgálatok igazolták. Részletesebben, a SARS-CoV-2 a következőket okozta: anyai viremia (vírusok vérben való jelenléte), immunhisztokémia és nagyon magas vírusterhelés által kimutatott placentás fertőzés; a méhlepény gyulladása, amit a szövettani vizsgálat és immunhisztokémia vizsgálat mutatott ki. A SARS-CoV-2 az újszülöttnél is neurológiai problémákkal járt, hasonlóan a felnőtt betegeknél leírtakhoz.

A ma már több mint 3 hónapos csecsemő kezelés nélkül gyógyult és  „klinikailag majdnem tünetmentes” – mondta Dr. De Luca, aki hozzátette, hogy az anya, akinek a szülés alatt oxigénre volt szüksége, teljesen egészséges.

Kutatásaik eredményét a Nature című lapban is publikálták.

80 éve gyilkolták le Kijev zsidó lakosságát

A náci hadsereg, amely 1941 júniusában támadta meg a Szovjetuniót, szeptemberben foglalta el Kijevet. A város szinte teljes zsidó lakosságát szeptember utolsó napjaiban Babij Jarba vitték, ahol az SS legéppuskázta őket: jórészt nőket, gyerekeket és öregeket. Több mint 30 ezer ember vált a tömeggyilkosság áldozatává.

Ekkor még nem létezett az Endlösung terv, de Himmler úgy gondolta, hogy a keleti fronton példát kell statuálni: a zsidókat meg kell semmisíteni!

Himmler helyettese, Heydrich azután hirdette ki az Endlösung tervet, hogy 1941 őszén kiderült: a Szovjetunió lerohanása nem sikerült. A rendszer nem omlott össze, sőt Moszkva alól visszaverték a támadókat.

Babij Jar emlékezete

Sztálin életében nem fordítottak figyelmet a zsidók kiirtására a Szovjetunióban noha az amerikai propaganda utakon a szovjet zsidókból álló küldöttségek felhívták erre a figyelmet. Miután a Szovjetunió szakított a Nyugattal 1947-ben, a szovjet zsidók szervezetei gyanússá váltak: vezetőiket megölték vagy lágerbe csukták.

Sztálin maga Teheránban így mutatta be Lavrenytyij Beriját a megdöbbent Roosewelt amerikai elnöknek, hogy ő a mi Heinrich Himmlerünk.

Életének záró szakaszában Sztálin zsidó összesküvéstől tartott – minden alap nélkül. Cionista orvos pert készítettek elő, a diktátor orvosait is megkínozták. Csehszlovákiában Slanskyt és a kommunista párt több más vezetőjét cionista összeesküvéssel vádolták, és kivégezték.

Facebook

Történészek szerint csakis Sztálin halála miatt nem került sor antiszemita kampányra a Szovjetunióban és a „szövetséges” országokban.

Jevgenyij Jevtusenko írt először megrendítő költeményt Babij Jarról, amelyről a szovjet közvélemény hivatalosan addig egyáltalán nem értesült.

Ukrajnában már állami megemlékezést tartottak a 82-ik évfordulón. Az ukrán elnök ukrajnai rabbikkal együtt vett részt a Babij Jar-i megemlékezésen. Az ukrán elnök koszorúzott az áldozatok emlékművénél. Ukrajnában valaha több millió zsidó élt, de a náci megszállás százezreket pusztított el. A Szovjetunió bukása után a zsidók nagy számban hagyták el az országot, a döntő többségük Izraelbe és az Egyesült Államokba vándorolt ki.

A politikai reprezentáció végnapjai

Adalékok a Fidesz-fiókpárt legújabb „méretes győzelmeinek” értelmezéséhez: a csatát megnyerték a háború látszik egyre inkább elvesztettnek. A Kelemen-éra hozadéka, hogy a rommagyar (értsd: román- magyar) politikai mezőny minden szegmensében leépítette, illetve elveszítette azokat a pilléreket, amelyekre a Markó-éra épült. Ezért karnyújtásnyira van a bukás, a beomlás, a visszafordíthatatlan ELJELENTÉKTELENEDÉS, A KÖZÖSSÉGI KÉPVISELET TELJES KIÜRÜLÉSE, amitől minden politikai párt és vezérkar a leginkább tart, a káosz, aminek nem látszik a vége.

Ha néhány pontba szedve szeretnénk a Markó-érára – minden visszásságával és nem egyszer fantáziadús értelmezéseivel – legkevesebb 3 alapvető pilléren épült, nem állítom, hogy teljesen tudatosan, viszont az idő távlatából és a Kelemen-érával összevetve egyre nyilvánvalóbban. Azt is állítom, hogy mára mindenik pillér meggyengült, illetve részben össze is omlott, de vegyük sorjába.
1) A Markó-éra mind a bel- mind a külföldi politikáját az „egyenlő közelség-tartás” elvére építette, ami egy mérsékelt-közép mezőnybe helyezte a szövetséget, mind a román, mind a magyar politikai térben. Ugyanakkor egy bizonyos szintű – persze mindenkor a kisebbségi helyzettől függő – autonómiát sikerült kialakítania magának, legalábbis nyilvánvaló külső utasítások nem korlátozták politikai vezetését. A Kelemen-éra már kezdeteitől fogva feladta ezt a lehetőséget, akkor, amikor szekerét a Fidesz és vezérének – kisebbségi mezőnyben alig értelmezhető – illiberális-populista, sőt helyenként következetlen etno-nacionalista és klerikális politikájához kötötte, kiszolgáltatta addig létező mozgásterét és önálló politikai vonalvezetését.

A fiókpárt a közös román-magyar kormányközi ülések moderátori pozíciójától jutott el oda, hogy ma már alig érti a bukaresti politikát, ezért beragad elvtelen szövetségekbe (lásd. PSD-s koalíció), – pontosabban budapesti nyomásra – jelöl ki nem is ellenfeleket, hanem egyenesen ellenségeket (lásd.USR-PLUS elvtelen támadása), a zavarosban halászik, minden bizonnyal sikertelenül.

2) A szövetség kezdeteitől fogva, de a (elfelejtettük mára, de kisebb belháborúk árán a 2 Géza párharcát követően az akkor még új) Markó-éra beköszöntével, egész politikáját az EGYETEMES EMBERI JOGOKBÓL LEVEZETHETŐ KISEBBSÉGI JOGOK KIHARCOLÁSÁRA és FENNTARTÁSÁRA, valamint KITERJESZTÉSÉRE, és nem egyik vagy másik ideológiai irányzatra építette. Ez ugyan változott a korszak végére, amikor egyfajta igazodási kényszer nyomán – jött a magyarországi kétharmad és annak előszele már érintette is ezt az alapállást – jobbra kezdett eltolódni és főként a pártosodás volt rá jellemző. Vagyis az addig úgy ahogy, de létező, BELSŐ DEMOKRATIKUS MŰKÖDÉS helyett a hatalmi piramis ideológiai elszíneződése lett a jellemző.

Ez a folyamat teljesedett ki a Kelemenizmusban, amikor már fogadni sem volt hajlandó a vezér a magyarországi ellenzéki pártok vezetőit, teljesen alárendelődött a pesti illiberális nagyvizír akaratának.

3) A Markó-féle szövetség belső a rommagyar közösség fele való politikai reprezentációjában a többé-kevésbé létező (a végére kimerült) BELSŐ DEMOKRATIZMUS mellett a REGIONÁLIS ÉRDEKEK és ELVÁRÁSOK KIEGYENSÚLYOZOTT KÉPVISELETÉRE törekedett. Nem volt egyszerű feladat, sem a káderpolitikát, sem az egységes üzenetet megtalálni. Sokszor idegtépő és végső soron „hálátlan” feladatnak bizonyult ez a kiegyensúlyozás a tömb-, a vegyes és a (tévesen) szórványnak nevezett szavazók érdekeinek patikamérlegen való kiegyensúlyozása, de ez adta a szövetség sikerének alapját. Igen, a sokszor karikírozott, vagy cinikusan emlegetett EGYSÉG és főként az, amit azokban az időkben „alulértettek a népek”, volt a mindenkor viszonylagos, viszont olykor erős befolyás alapja, amit a szövetség gyakorolt és nem az alig rejtett nacionalista-xenofób üzenetek „meggyőző ereje”. Föl sem merült, ami mostanság két egymást követő kampányban is megesett, hogy az üzeneteket nem a teljes rommagyarságra, a regionális különbségeket figyelembe véve, egyetlen diskurzusba egyesítve kalibrálják, hanem

úgy szegmentálnak, hogy közben egyik-másik regionális, szakmai, vagy egyéb belső közösséget arra kérnek, most fogjátok be szátokat, sőt szemeteket és füleiteket is takarjátok el, most „másoknak”, a rommagyarság valamely másik szegmensének üzenünk.

(Székely István legutóbb úgy próbálta megmagyarázni a kampány-videót, mely xenofóbiára, nőgyűlöletre és félelem-keltésre, lebutított üzenetre épít, hogy az értelmiség hallgasson, ne is nézzen oda, hiszen ez a „székelyföldi árufeltöltőknek szólt”, akiket ezúton követek meg, hiszen messze tájékozottabbak és értelmesebbek, mint a fiókpárt gondolná, sokan közülük diplomásan dolgoznak kényszerből szakképzetlen munkakörben).

Magyarán oda lett a REGIONÁLIS és EGYÉB SAJÁTOS – többek között ideológiai alapú – EGYENSÚLYPOLITIKA, nemcsak a belső demokratikus játéktér, hanem lassan-lassan már a DIALÓGUS IS (létezik és virágzik a különféle címen futó cenzúra, a központ nevez ki komisszárokat maradványközösségek vezetésére).
Érdemes lenne nyilvános okoskodás keretében, legalább megvitatni ezeket a kérdéseket (is), hiszen mára eljelentéktelenedett, kétszeresen marginalizálódott és decentrált lett a rommagyar képviselet, és nem látszik a szakadék mélye.

Célkeresztbe kerülve – A terrorizmus elleni harc Nyugat-Afrikában

0

Sokkolta Franciaországot, amikor napokkal ezelőtt merényletet hajtottak végre a nyugat-afrikai Burkina Fasóban lévő francia  diplomáciai és kulturális intézmények ellen. Habár az összehangolt támadásnak egyetlen francia állampolgár sem esett áldozatul, az eset rámutatott arra, hogy Párizsnak nemcsak az országhatáron belül kell szembenéznie a szélsőséges iszlamizmus jelentette kihívással. 

2000 óta most ötödszörre fordult elő, hogy egy francia nagykövetséget támadás ért az afrikai kontinensen: március 2-án Ouagadougou – Burkina Faso fővárosa – valóságos csatatérré változott. Először egy öngyilkos merénylő robbantotta fel magát a helyi katonai főparancsnokság mellett. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy pont az aznapi eligazításról késtek a főtisztek, így is kevés híja volt, hogy a merényletben lefejezzék a helyi fegyveres erőket.

Ezután öt katonai egyenruhába bújtatott és páncéltörő gránátokkal felszerelt merénylő próbált meg betörni a francia nagykövetség épületébe. Mivel ez nem sikerült nekik, így az épület előtt csaptak össze a biztonsági erőkkel, illetve a nem sokkal később megérkező francia különleges erőkkel. Ezzel párhuzamosan támadás érte a kulturális intézményként funkcionáló Francia Intézetet is. Az órákig elhúzódó fegyveres konfliktusban végül 17-en – ebből 9 militáns – meghaltak és 85-en megsebesültek.

Felelősséget vállalva 

A támadásért az afrikai kontinensen tevékenykedő Iszlám Maghreb al-Kaidájának (AQIM) egyik sejtje, a Burkina Fasóval szomszédos Maliban működő Csoport az Iszlám és a Muszlimok Támogatásért (JNIM) vállalta a felelősséget. A helyi médiában közzétett nyilatkozatuk szerint azért követték el ezeket a merényleteket, mert így akartak „megfelelő választ adni”, amiért  a francia erők február közepén végeztek több tagjukkal, köztük az egyik vezető parancsnokukkal. Azóta az országban kiterjedt hajtóvadászat vette kezdetét, amely során több tucat embert tartóztattak le, köztük két katonatisztet is, akik a vádak szerint segítették a terroristákat. Ez ugyanis egy komoly problémára mutatott rá: a hadseregből eltávolított, többnyire az előző, 2014-ben megbukott Compaoré-rezsim támogatóinak tartott katonák és tisztek nagy számban csatlakoztak a terrorista szervezetekhez és segítettek a támadások megszervezésében.

Sűrű, fekete füst gomolyog Burkina Faso fővárosában, Ouagadougouban 2018. március 2-án. A kép forrása: MTI/EPA.

A nemzetközi közösség elítélte az akciót és mindannyian támogatásukról biztosították Ouagadougou-t. Leginkább Franciaország állt ki Burkina Faso mellett. Emmanuel Macron elnök telefonon beszélt Christian Kaboré burkinai elnökkel, és további francia egységeket irányított át a térségbe. Párizs leszögezte, hogy most

„elsődleges prioritásnak a francia állampolgárok védelmét tekinti”,

illetve hogy fokozni fogja a terrorizmus elleni harcát Nyugat-Afrikában.

A francia támogatások növelésében semmi meglepő nincs, hiszen a két ország a mai napig nagyon szoros viszonyt ápol egymással. Rendszeresen tartanak államfői találkozókat, legutóbb Macron állt meg Ouagadougou-ban, amikor tavaly novemberben megtartotta az első afrikai körútját. Az útja során végig arról beszélt, hogy egy  „új időszámítás” veszi kezdetét nemcsak a két állam, hanem Franciaország és a függetlenné vált francia gyarmatok között. Ugyanis a térség államai és a nemzetközi közvélemény gyakran bírálta a francia elnököket amiatt, ahogyan ők a huszadik század második felétől az afrikai frankofón térséggel bántak: vagyis a francia katonai jelenlétért, pénzügyi segélyekért és fejlesztési programokért cserébe Párizs határozta meg a térség francia nyelvű államainak politikáját és gazdaságát.

Emmanuel Macron Burkina Fasóban: nem mindenki örült a jelenlétének:

A burkinai-francia kapcsolatok pedig különösen szorosak. Franciaország a legnagyobb külföldi befektető, 2015-ben 200 millió eurót invesztált a mezőgazdaságtól kezdve az iparon át egészen a szolgáltatásokig (bank, telekommunikáció). Legutóbb például a főváros mellett helyezték üzembe Nyugat-Afrika legnagyobb napelem-farmját, amelyet francia vállalatok uniós támogatások segítségével építettek meg, és az ország energiatermelésének öt százalékát biztosítja. Legalább ilyen sokrétűek a kulturális kapcsolatok is, hiszen a helyi Francia Intézet az egyik legaktívabb kulturális intézet Afrikában. Ugyanúgy az sem elhanyagolható, hogy a legtöbb burkinai diák Franciaországba megy tanulni, évenként 2000 francia állami ösztöndíjat biztosítanak a számukra.

Ám mind közül a biztonságpolitikai-katonai dimenzió a legfontosabb.

Franciaország számít Burkina Faso legnagyobb fegyverellátójának.

Számos közös haderőfejlesztési és kiképzési programot indítottak, amelyeket francia tisztek és hadmérnökök vezetnek. Ugyanúgy van egy stabil francia katonai jelenlét az országban, igaz, ez lényegesen kisebb, mint a szomszédos országokban. Ouagadougou több nemzetközi (ENSZ, Afrikai Unió) misszióban is részt vesz, valamint tagja az olyan regionális katonai szervezeteknek, mint a Száhel-övezet G5.

Egy zászló alatt

A Száhel-övezet G5-öt 2014 februárjában öt nyugat-afrikai ország, vagyis Burkina Faso, Csád, Mali, Mauritánia és Niger hozta létre. Ez a szövetség hangolja össze ennek az öt államnak a terrorizmus-, drog- és embercsempészet elleni harcát, amelynek legfontosabb külső támogatója – és egyben az egész katonai szövetség kezdeményezője – Franciaország. Továbbá a nemzetközi szervezetek és az Egyesült Államok egyaránt dollármilliókkal támogatják a Száhel-övezet G5 erőfeszítéseit. Nem sokkal a megalakulása után el is indították az első közös akciójukat: 2014. augusztus 1-jén vette kezdetét a Barkhane-hadműveletet.

Azóta az öt országban összesen 4000 katona harcol a különönöző szélsőséges iszlamista csoportok ellen,

Viszont a legsúlyosabb összecsapások Mali területén zajlanak. Ez korántsem véletlen: 2013-ban Párizsnak kellett beavatkoznia azért, hogy megakadályozza a helyi kormány bukását, mivel a terrorista szervezetek akkor már az ország fővárosát fenyegették. Kétségtelen, hogy a francia erősítés után sikerült visszaűzni őket az északi sivatagos, illetve a határ menti területekre, de a harcok a mai napig nem értek véget. Pedig először úgy tűnt, hogy sikert aratnak, ezért is állította fel az Európai Unió a saját kiképzői-tanácsadói misszióját, az EUTM Mali-t, amelynek Magyarország szintén a tagja és minden jel szerint idén májusban negyedszerre hosszabbítják meg a mandátumát.

Francia katonák Maliban. A kép forrása: Francia Védelmi Minisztérium.

Csakhogy a Maliban zajló hadműveleteknek volt egy nem várt következménye: ahelyett, hogy a különböző iszlamista csoportok, mint az az AQIM, MUJWA és az Anszar Dín nevű terrorista szervezetek

teljesen szétforgácsolódtak volna a harcokban, helyette egyesültek. 

Így jött létre 2017 márciusában a korábban említett JNIM, amelynek tagjai ettől kezdve nem egymás, hanem a közös ellenség ellen harcoltak.

Ezért pusztán az idő kérdésének számított, hogy a Maliban zajló harcok mikor terjednek át a szomszédos Burkina Fasóba is, ahol a Száhel-övezet G5 különleges erőinek központját állították fel, illetve a térség államai közül a legstabilabb háttérbázisnak számított. 2013 előtt egyetlen iszlamista terrormerényletet sem követtek el az országban, de azóta 80 kisebb-nagyobb támadást regisztráltak a határvidéken. Viszont a városok és a civilek szintén célkeresztbe kerültek: az elmúlt három évben öt nagyobb terrormerényletet hajtottak végre Ouagadougou-ban. Március 2-a előtt a legsúlyosabb terrorakció az volt, amikor tavaly augusztusban egy török étterem elleni támadásban 18-an vesztették életüket.

Harcias gall kakas 

A legutóbbi iszlamista támadások bebizonyították, hogy Burkina Faso nem tud kimaradni a szomszédos országok terrorizmus elleni harcárból és a korábbi nyugalmas időszak már a múlté. A burkinai események szintén komoly fejfájást okoznak a francia vezetésben,  hiszen ismét rámutattak arra, hogy Franciaország akármennyi időt, pénzt, energiát és katonai erőt áldozott a dzsihadizmus elleni harcra Nyugat-Afrikában, továbbra sem csökkent a fenyegetés nagysága.

Ugyanis az elmúlt években Párizs többször avatkozott be katonailag a térség államaiban: nemcsak Maliban, hanem például Elefántcsontparton vagy a Közép-afrikai Köztársaságban. Azonban eddig egyetlen esetben sem lehet sikerről beszélni, mivel vagy a mai napig tartanak a francia hadműveletek, vagy a misszió hivatalos befejezése után ugyanolyan törékeny maradt a helyzet, mint amilyen az intervenció előtt volt.

Nem elégedtek meg Fico lemondásával a szlovák tüntetők

0

Harmadszor vonultak az utcára az emberek Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolása óta Szlovákiában és külföldön, hogy az eset alapos kivizsgálását és tisztességes államot követeljenek. Az előző alkalmakhoz képest dühösebb felszólalások hangzottak el a köztereken.

Pozsonyban péntek délután három után állt csak el az eső, borongós volt az időjárás, mégis jelentős tömeg verődött össze a Szlovák Nemzeti Felkelés terén. A szervezők eredetileg a kormány lemondását követelték. Miután Robert Fico miniszterelnök csütörtökön távozott posztjáról (hangsúlyozva, hogy koalíciós pártelnökként aktív marad), a szervezők arra módosították követelésüket, hogy előrehozott parlamenti választásokat írjanak ki. A szervezők szerint azzal, hogy a kormány lemond, de a koalíció megtartja hatalmát, átverték az embereket. A tüntetők transzparensein dühös, szókimondó feliratokkal érkeztek a demonstrációra,

célpontjuk főleg Robert Fico, Robert Kaliňák és Bugár Béla volt.

Péntek délután számos nagyobb cég és üzlet zárt be a fővárosban, így támogatva a tüntetést. „Egy hete is itt álltunk, de azóta nem sok minden változott” – nyitották meg a tüntetést a szervezők Pozsonyban. „Ján Kuciak és Martina Kušnírová gyilkosa továbbra is ismeretlen. Fico, Danko és Bugár Béla pedig továbbra is ragaszkodik a hatalomhoz, és ez azt jelenti, hogy szőnyeg alá akarják söpörni a korrupciós ügyeket, amelyekről Ján Kuciak írt” – mondták.

A pozsonyi megmozduláson mások mellett fellépett Zuzana Kronerová és Richard Stanke színész, František Mikloško volt politikus és Zuzana Wienk, az Aliancia Fair-play civil szervezet vezetője. Richard Stanke arról beszélt, Fico arrogáns mosolya a lemondásakor mindent elárult, szerinte a háttérből zsinóron akarja rángatni az embereit.

Zuzana Wienk szerint „a két Robert” (Fico, és a belügyminiszter Robert Kaliňák) lemondása nem old meg semmit, „hiszen ők csak a hidra arcai”, meggyőződése, hogy valódi változásokra van szükség, hogy az emberek visszanyerjék bizalmukat a politikában. Martin Mojžiš újságíró, fizikus azt mondta, az új miniszterelnök, Peter Pellegrini Fico bábja, ezért nem érdemel tiszteletet. Többen hangsúlyozták, a belügyminisztérium nem maradhat a Smer kezében.

(Új Szó)

Egyre jobban támogatja Izrael a szíriai felkelőket

0

Az iráni befolyást akarják visszaszorítani. Az Aszad-rezsim sikerei és az amerikaiak csökkenő szerepvállalása miatt döntöttek így.

Harc a Golan-fennsíkon a felkelők és a kormányerők között.
(MTI/EPA/Atef Szafadi)

A Háárec számolt be arról, hogy a szíriai háború fejleményei miatt Izrael úgy döntött, hogy változtat Szíria-politikáján. Az utóbbi idők ugyanis a kormánycsapatok sikereit hozták, amelyek leginkább Damaszkusz környékén és az északi Idlíb tartományban támadják a felkelőket. Emellett a rezsim egyre több katonát küld délre is, például a Golan-fennsík környékére.

Tavaly novemberben a mérsékelt felkelőket támogató Egyesült Államok, Jordánia, valamint a rezsimet segítő Oroszország aláírt egy megállapodást, amely szerint

nem engedik, hogy Dél-Szíriára is kiterjedjenek a harcok,

és távol tartják a szintén Aszadot támogató Iránt és a síita milíciákat a térségtől. Izrael azt szerette volna, ha az irániakat és az általuk támogatott csapatokat legalább 60 kilométeres távolságra tartják a frontvonaltól, de a többiek csak öt kilométert garantáltak.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az irániak már most akár 20 kilométerre is megközelíthetik az izraeli határt. Az izraeli hadsereg szerint a szíriai kormánycsapatok hamarosan az egész Golan-fennsíkot megpróbálják visszaszerezni a felkelőktől. Márpedig az egész térség feletti vezető szerepre törő

Iránt Izraelben a legnagyobb ellenségnek látják.

Már csak azért is, mert Irán nem csak a szíriai rezsimet támogatja, hanem a libanoni terrorszervezetet, a Hezbollahot is (amelynek katonái pedig Aszad oldalán harcolnak).

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök (akinek korrupciós ügyeiről itt olvashat) többször bejelentette már, hogy Izrael mindent megtesz azért, hogy Irán ne növelhesse a befolyását Szíriában. Ezért is kezdett Izrael szíriai kormánycsapatokat bombázni az elmúlt hetekben, amellett, hogy a Hezbollah fegyverszállítmányait már korábban is támadta.

Járőröző izraeli katonák a Golan-fennsíkon. (MTI/EPA/Atef Szafadi)

A Golan-fennsík izraeli határhoz közeli részeit hosszú ideje a mérsékelt lázadók tartják ellenőrzésük alatt. A konfliktust talán legjobban ismerő elemző, Elizabeth Tsurkov szerint

Izrael egyre nagyobb támogatást nyújt a felkelőknek.

Erről több milícia vezetője is beszélt neki. Legalább hét olyan, mérsékelt szunnita szervezetről tud, amelyek pénzt, fegyvert és lőszert kapnak Izraeltől. A folyamat egy éve kezdődött, amikor az USA jelentősen csökkentette szíriai aktivitását.

Izrael azonban nem csak fegyvereket ad: segélyszállítmányokat küld a lázadók által ellenőrzött területeken lévő falvaknak – élelmiszert, gyógyszereket és ruhákat. Ugyanakkor Tsurkov szerint a lázadók azt várnák, hogy Izrael segít nekik megdönteni az Aszad-rezsimet, míg az izraeliek csak fel akarják tartóztatni a kormánycsapatok előrenyomulását.

A Golan-fennsík egy részét továbbra is az Iszlám Állam uralja. Állítólag az izraeliek az ellenük való harcban is segítik a felkelőket, leginkább dróntámadásokkal.

Izrael egyébként nem most kezdte támogatni a szíriai felkelőket, erről itt írtunk bővebben.

Szabadon járhatnak az orosz titkosszolgálat tisztjei Magyarországon

Magyarország az orosz titkosszolgálat átjáróháza. Ez derül ki a Bellingcat ügynökség jelentéséből, mely azt a robbantást vizsgálja, melyet Andrej Babis szerint a GRU tisztjei követtek el 2014-ben Csehországban. Erre hivatkozva robbant ki diplomáciai háború Prága és Moszkva között. A csehek 18, az oroszok 20 diplomatát utasítottak ki. Az USA és az EU teljes szolidaritásáról biztosította Csehországot.

Két GRU tiszt Magyarországon keresztül utazott Csehországba

Legalábbis ezt írja a Bellingcat. Két GRU tiszt diplomáciai fedésben utazott Budapestre, majd onnan tovább Csehországba. Négy másik GRU tiszt más úton és álnéven érkezett meg Csehországba, ahol 58 tonna lőszert robbantottak föl az ország legnagyobb raktárában. Két ember meghalt, és több falu lakosságát ki kellett költöztetni.

Mi értelme volt a merényletnek 2014-ben? Ez továbbra sem világos. Az viszont igen, hogy Babis miniszterelnök miért csapott le az ügyre. Az ellenzéki sajtó ugyanis felmelegítette azt a régi vádat, hogy Babis fiatal korában összekötő tiszt volt a KGB és a csehszlovák StB között. A cseh miniszterelnök értette a finom célzást és kiutasított 18 orosz diplomatát a 2014-es robbantásra hivatkozva.

Hamarosan kiderült: két GRU tiszt, a csehországi hatos csapatból, részt vett abban a sikertelen akcióban is, melynek során megpróbálták likvidálni a katonai hírszerzés híres árulóját, Szkripal ezredest Nagy Britanniában.

Orbán Putyin és Biden között

Az amerikaik már többször tudatták magyar partnereikkel, hogy zavarja őket az orosz és a kínai titkosszolgálati tisztek szabad mozgása Magyarországon. Emiatt a NATO-ban nem osztanak meg bizonyos kényes információkat a magyarokkal, mert tartanak tőle, hogy azok könnyen kiszivároghatnak Moszkva illetve Peking irányában.

A probléma felmerült a Berni Unióban is, ahol az USA és a vele szövetséges európai államok titkosszolgálatai egyeztetik az elképzeléseiket. Ezért is nevezték ki Bernben magyar nagykövetnek Czukor Józsefet, aki mintaszerű titkosszolgálati – diplomáciai karriert futott be, és Orbán Viktor miniszterelnök tanácsadója is volt. Tanulmányait a Dzerzsinszkij akadémián folytatta Moszkvában – így ott is kiváló kapcsolatokkal rendelkezhet.

Ukrajna miatt most kiéleződtek az USA és Oroszország kapcsolatai, de a héten megtartott virtuális klíma világfórum alkalmat kínálhat arra, hogy Biden amerikai és Putyin orosz elnök tisztázza a nézeteltéréseket a két nagyhatalom között.

Ismét emberrablási botrány Szlovákiában

0

Újabb nemzetközi blamázst könyvelhet el Szlovákia, egyre több jel utal ugyanis arra, hogy az állami szervek valóban részt vettek a vietnámi Trinh Xuan Thanh Németországból való elrablásában – számol be a pozsonyi Új Szó. A pozsonyi repülőtéren összeverve és bedrogozva tették fel a szlovák kormánygépre. Az ügyben érintettek tagadják a vádakat, az ellenzék a kormány lemondását és Robert Kaliňák volt belügyminiszter előzetes letartóztatását követeli.

Trinh Xuan Thanht 2017 júliusában rabolták el, amikor vietnami delegáció járt Pozsonyban, és a férfit is erőszakkal magukkal vitték. Az akcióban részt vevő rendőrök és a szlovák közjogi méltóságok védelmét ellátó hivatal munkatársai adtak erről új információkat a Denník N napilapnak. A kormánypártok közül, már hagyományosan, az SNS hallgat, a Híd súlyosnak nevezte az információkat. Peter Pellegrini kormányfő Denisa Saková (Smer) belügyminisztert, Milan Lučanský rendőrfőkapitányt és a Főügyészség képviselőjét Németországba küldi, hogy tárgyaljanak német kollégáikkal az emberrablással kapcsolatos gyanúról. A kormányhivatal nem válaszolt az Új Szó kérdésére, hogy a kormányfő támogatja-e a Híd követeléseit: speciális nyomozócsoportot kell létrehozni, fel kell függeszteni a közjogi méltóságok védelmét ellátó hivatal igazgatóját, valamint védelmet kell biztosítani azoknak a rendőröknek, akik részletesen vázolták az elrablás pozsonyi részleteit a sajtónak. Kaliňák sci-finek nevezte a Denník N állításait. „Kész vagyok hazugságvizsgálatra menni” – mondta a volt belügyminiszter.

A leleplező cikk szerzője, Monika Tódová közölte a Speciális Ügyészséggel, hogy az eddig nyilvánosságra hozottaknál jóval több információ van a birtokában,

és kész megosztani azokat a hatóságokkal, hogy vizsgálat induljon a szlovák kormánygéppel elrabolt vietnámi férfi ügyében. Erre ugyanis a főügyészség még mindig nem látott okot. Andrea Predajňová, a Főügyészség szóvivője elmondta, Tódovát már tegnap kihallgatta a helyettes főügyész, és addig nem fognak tájékoztatni az ügyről, amíg nem vizsgálják meg a cikkben szereplő állításokat. Andrej Kiska államfő szerint nem engedhetjük meg, hogy Szlovákia visszatérjen a mečiarizmus korszakába, amikor az állami szervek emberrablásban vettek részt. Kiska a botrány miatt hétfőn találkozik a kormányfővel.

Az ellenzék az egész kormány lemondását követeli, több párt szerint indokolt Robert Kaliňák és Radovan Čulák, a belügy protokollfőnökének előzetes letartóztatásba helyezése, mert módjukban áll befolyásolni az ügy kivizsgálását.

A Denník N a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) német napilappal rekonstruálta Trinh Xuan Thanh vietnámi férfi tavalyi elrablását. Tették mindezt a német hatóságok nyomozásának eredményei és a közjogi méltóságok védelmét ellátó hivatal rendőreinek elbeszélése alapján. A lapnak több rendőr is beszámolt az előre nem tervezett diplomáciai látogatásról. Szerintük Thanht ugyanis

a vietnámi belügyminiszter, To Lam látogatása alkalmával ültették fel a szlovák kormánygépre, és szállították Oroszországba.

A szlovák belügyminisztérium kezdetben azt állította, hogy Thanh nem is járt Szlovákia területén. A Frankfurter Allgemeine Zeitung viszont nemrég arról tájékozatott, hogy a német hatóságok már biztosak abban, hogy a vietnámi férfi elrablásában Szlovákia is részt vett.

Az elrablás kronológiája

  1. július 23.

Trinh Xuan Thanh Berlin utcáin sétál, amikor egy prágai rendszámú furgon lefékez mellette, és két férfi berángatja őt a járműbe.

  1. július 25.

A közjogi méltóságokat védő hivatal váratlanul több munkatársát is berendeli a vietnámi delegáció érkezése miatt.

  1. július 26.

13:07: A vietnámi delegációt szállító szlovák kormánygép landol a pozsonyi repülőtéren.

13:35: A delegációt szállító konvoj megérkezik a Bôrik Szálló elé. A Robert Kaliňákkal folytatott tárgyalások 40 percig tartanak.

14:29: A delegáció visszatér a reptérre, az elrabolt Trinh Xuan Thanht egy rendőrségi autóval szállították a konvojban.

14:46: A repülőgép felszáll a pozsonyi reptérről, s megkezdi Moszkvába tartó útját.

17:12: A gép Moszkvában landol.

  1. július 30. A német nyomozók arra a következtetésre jutnak, hogy Szlovákia érintett lehet Trinh Xuan Thanh elrablásában.
  2. augusztus 1. Jaromír Čižnár főügyész nem indít vizsgálatot az ügyben. Elmondása szerint a nyomozás a német hatóságok hatáskörébe tartozik.
  3. augusztus 2. A Denník N lap nyilvánosságra hozza az elrablásnál jelen levő rendőrök részletes beszámolóját.
  1. augusztus 3. A kormányfő Berlinbe küldi a német nyomozókkal való konzultációra a belügyminisztert és a Főügyészség képviselőjét.

Új Szó/Pozsony

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK