Lengyelországban a Nemzeti Bank újra emelte a kamatlábat, hogy ezzel megpróbálja megakadályozni vagy legalábbis lelassítani az inflációt. A londoni Financial Times arra hívta fel a figyelmet, hogy Lengyelországban húsz éve nem volt ekkora infláció. Varsóban ennek okát külföldön keresik, nem is mindig alaptalanul, de ez nem könnyíti meg a szegényebb néprétegek gondját, akik egyre nehezebben birkóznak meg a növekvő árakkal.
A Lengyel Nemzeti Bank módosította inflációs előrejelzését: jövőre eredetileg 2,4%-ot jósolt maximum 3,5%-os plafonnal, de most már arra számít , hogy 2022-ben az áremelkedés 5,1-6,5% között alakul majd! Még ez is alulbecslésnek tűnik hiszen a múlt hónapban az idei infláció elérte a 6,8%-ot!
Kamatláb emelés
A Magyar Nemzeti Bank az elsők között kezdte meg a kamatláb emelést, ehhez csatlakozott Csehország és Románia. Az infláció Európa keleti felén jóval komolyabb gondot jelent mint Nyugaton, mert az emberek életszínvonala jóval alacsonyabb. Ezért az árnövekedés nagyon hamar elérheti azt a szintet, amelyet a kelet-európai országok szegényebb polgárai egészen egyszerűen nem tudnak megfizetni. Ráadásul olyan árak emelkednek, melyeket mindenképp meg kell fizetniük: élelmiszer, fűtés, benzin vagy gyógyszer.
Sem az amerikai Federal Reserve Board sem pedig az Európai Központi Bank nem emelt kamatlábat noha sokan számítottak erre. Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnökasszonya úgy nyilatkozott, hogy jövőre sem valószínű a kamatláb emelése.
Az ok: sem Amerikában sem pedig az eurozónában nem kívánják agyoncsapni a konjunktúrát.
Magyarországon Varga Mihály pénzügyminiszter máris jelezte, hogy alacsonyabb növekedésre számít az idén.
Jön a stagfláció?
Nouriel Roubini, aki megjósolta a nagy 2008-as pénzügyi válságot, az elmúlt időben arról írogat, hogy a világgazdaságot mindinkább a stagfláció fenyegeti. Vagyis csak az árak nőnek miközben a gazdaság stagnál. Ennek nagyon súlyos társadalmi következményei lehetnek főként olyan országokban, ahol a lakosság életszínvonala alacsony. A visegrádi államok vagy Románia idetartoznak. Európai mércével mérve ezekben az országokban a lakosság többsége szegénynek számít. Számukra az áremelkedés egzisztenciális fenyegetettséget jelent. Ezzel minden kormánynak számolnia kell a régióban, ahol sok országban, ahol kaotikus politikai állapotok uralkodnak.
Haftar tábornok aláírás nélkül távozott az orosz fővárosból. A törökbarát erők azt követően érkeztek az észak-afrikai országba, hogy kudarcba fulladtak a fegyverszüneti tárgyalások Moszkvában.
Az orosz diplomácia nagy sikeréből kudarc lett, mert Líbia erős embere Khalifa Haftar nem fogadta el azt a tűzszünetet, melyet ellenfele jóváhagyott. Fajez al Sarraj gyengébb katonai helyzetben van, de számíthat Törökország támogatására. Erdogan elnök sietett kijelenteni: megtanítja kesztyűbe dudálni Haftar tábornokot! Csakhogy a kelet-líbiai hadúr mögött ott áll Oroszország.
Mit keresnek a Wagner hadsereg mesterlövészei Líbiában?
Ezt tudakolta a sajtó Putyin elnöktől, aki szokásos diplomatikus módján reagált. Közölte: magán hadseregről van szó, mely nem Oroszország érdekeit képviseli és nem is Moszkvától kapja a pénzt! Ez enyhén szólva nem ortodox megközelítése az igazságnak, mert mindenki tudja, hogy Putyin bizalmi embere szervezte meg a Wagner biztonsági szolgálatot olyan külföldi feladatok ellátására, melyeket Moszkva nem akar nyíltan felvállalni. Wagner állítólag Dmitrij Utkin álneve. Ő korábban a katonai hírszerzés különleges kommandós alakulatának parancsnoka volt. Olyan elit katonákat toboroz, akik a szolgálat lejárta után pénzért szolgálják a „hazát” vagyis Putyin elnököt. A Wagner magán hadsereg aktív szerepet játszott Ukrajna keleti részén, Szíriában és másutt. Jelenleg pedig Afrika és ezen belül is Líbia a legfontosabb bevetési területe. A mesterlövészek egymás között oroszul beszélgetnek – jelentette az AFP hírügynökség Líbiából. Ahol az oroszok kezdettől fogva támogatták a keleti hadurat, Khalifa Haftart. Fegyvert azért a másik félnek is szállítottak egyrészt azért, mert pénzre szükségük van, másrészt pedig mert érdekük a káosz fenntartása Líbiában.
Kinek kell Líbia olaja?
„Líbia mint ország nincs, csak az olaj tartja össze!”- mondta Kadhafi kedvenc fia, aki az Iszlám kardja nevet viselte. A diktátort 2011-ben széttépte a fellázadt tömeg, amelyet külföldről bátorítottak az arab tavasz nevében. Azóta káosz van Líbiában és az olaj kivitel akadozik. Épp ez az érdeke a legnagyobb olaj exportőröknek: Oroszországnak, Szaúd Arábiának és az Egyesült Államoknak. Ők ugyanis maguk akarják szabályozni a világpiacot, ahol túlkínálat van. Ezért nem csoda, hogy mindhárom állam Khalifa Haftar tábornokot támogatja.
Mit keresnek a törökök Líbiában?
A nemzeti együttműködés rendszere mind kevésbé működik Törökországban, ahol Erdogan elnök már elveszítette az ország három legnagyobb városát: Isztambult, Ankarát és Izmirt. Ezért birodalmi álmokkal akarja ellensúlyozni népszerűségének csökkenését Erdogan, akit hívei szultánnak neveznek. Líbia egykor a szultán birodalmához tartozott éppúgy mint Szíria, ahol Erdogan csapatai vitézkednek a náluk jóval gyengébb kurd milíciával szemben. De miért támogatják Fajez al Sarraj kormányát miközben orosz és amerikai szövetségeseik a másik oldalon állnak?
A válasz a pénz pontosabban a tengeralatti földgáz mezők Ciprus körül. Erről kötött Erdogan megállapodást Fajez al Sarraj kormányával miközben a másik oldalon az Európai Unióhoz tartozó Ciprus Izraellel és Egyiptommal állapodott meg a hatalmas földgáz mezőkről.
Putyin és Erdogan nemrég Isztambulban tárgyaltak az érdekszférák felosztásáról. Ott állapodtak meg a líbiai fegyverszünetről is – az érintett felek feje fölött. A kísérlet majdnem sikerült, de végül Haftar tábornok makacsságán elbukott. Elvben Berlinben következik a líbiai béketárgyalások ENSZ fordulója. Ha ezek után tárgyalni kívánnak a líbiai felek, akkor ott kibékülhetnek. A jelek nem erre mutatnak: az orosz hírügynökség, a Tasz jelentette, hogy bár Haftar tábornok és Fajez al Sarraj miniszterelnök egy épületben tartózkodott Moszkvában, szemtől szembe sohasem találkoztak!
A múlt szombaton kevesebb sárgamellényes tüntetett Párizs utcáin, mint a megelőző hetekben, amit a mainstream sajtó egyöntetűen fellélegezve fogadott, és néhány napig a mozgalom gyengüléséről tájékoztatott. Főtémájuk az elnök december 10-i beszédstílus-váltása, és négypontos javaslatának kedélyeket lenyugtató hatása. A tévékben, rádiókban a sárga mellényesekkel kapcsolatos információk megritkultak, többnyire a hírek végére kerültek. Az elemzők itt-ott már múltidőben beszélnek az összetűzések heteiről, és azt firtatják, hol is követett el hibákat Macron.
Igen, hallhattuk, a kormány elismeri, nem jól kommunikált a reformokról. De – és ez az amit örömtelinek értékelnek a hivatalos körökhöz közel álló álló elemzők – tanulva a hibákból, az elnök azon gondolkodik, hogy hogyan építsen ki ezentúl jó viszonyt az egyszerű emberekkel, akik nem értették meg politikája minden összefüggését. Ezzel egyidőben értesülünk, hogy a rendőrség kormány-utasításra elkezdte a sárga mellényesek útkeresztezéseken kialakított faépítményeinek erőszakos felszámolását…
A mozgalom gyengülésének ellentmondó jelenségek:
az országban a forgalmi csomópontokat továbbra is elfoglaló sárgamellényesek esőt, szélt semmibevevő múlt hétvégi és azóta is folytatódó vitái a velük szimpatizálókkal, a lovas és pajzsos állig felfegyverkezett rendőri felügyelettel szembenéző magatartásuk, a Párizs melletti országos nagybani piac blokád alá vétele kedd óta, és a szerdai bejelentés, miszerint a december 22-i „VI. felvonás” színhelyei elsősorban nem Párizs, hanem Versailles és a belga, a német, a spanyol valamint az észak-nyugati tengeri országhatárok lesznek.
A nagybani piacon vagy már az odavezető autópályán leblokkolt teherautók sofőrjei közül sokan a „kényszerpihenőt” kihasználják, hogy megosszák a sárga mellényesekkel termoszban melegen tartott kávéjukat és eszmét cseréljenek velük, a határok szombati megbénítására pedig a hét közepe óta szerveződtek a szolidáris buszjáratok és a kocsi-ülőhelyek felajánlásának hálózatai. Az érintett sofőrök értik az áruáramlás über alles elvének környezetromboló, CO2-kibocsátó, levegő-szennyező hatását és a multik érdekeinek kiszolgálását a hazai kis- és középtermelők, kis- és középkereskedők rovására. A szuper- és hipermarketek eddigi blokád-akcióihoz hasonlóan, a sárgamellényesek az ország részleges gazdasági lebénításával arra akarják kényszeríteni a kormányt és az elnököt, hogy mondjon le vagy teljesítse követeléseiket.
A követelések sokaságából kb. két hete, a „IV. és V. felvonás” óta egyre inkább egy főkövetelésről folynak a viták, a népi kezdeményezésű népszavazásról. (A plakátokon, transparenseken látható francia rövidítése RIC, ezentúl legyen NKN). Ez az új követelés az elmúlt néhány hét kezdetben apolitikusnak tekintett mozgalmának gyors politizálását mutatja.
Jöjjön a VI. Köztársaság?!
A Svájcban 1848-ban bevezetett, a parlamenti szavazással párhuzamosan működő NKN a közvetlen demokrácia intézménye, a sárga mellényesek körében az elmúlt két hétben futótűzként terjedt el mint fegyver az adó- és társadalmi egyenlőtlenségek, a hatalmon lévők arroganciája, a demokrácia kiürülésének intézményes megelőzésére. Miután Macron december 10-i beszédében alamizsnáknak tekintett négy intézkedését a kormány, e héten rekordgyorsasággal megszavaztatta képviselőivel, a France Insoumise képviselői bejelentették, hogy februárban törvényjavaslatot terjesztenek a parlament elé az NKN bevezetésére.
Az NKN a France Insoumise párt 2012-es és 2017-es programjának részét képezi, így magától értetődő, hogy most magáévá teszi ezt a spontán módon előtérbe került követelést. A 2019 elejére tervezett törvényjavaslat a De Gaulle által 1958-ban megszavaztatott, a parlament szerepét korlátozó, a köztársasági elnök jogkörét, hatalmát megerősítő – kritikusai szerint királyi szintre emelő -, idén 60 éves V. Köztársaság alapjának megkérdőjelezése, egyenlő a VI. Köztársaság évek óta sokak által követelt megalapozásával.
A France Insoumise december 18-i sajtótájékoztatóján Francois Ruffin fejtette ki, hogy a sárgamellényesek vitáiban megfogalmazott követeléseknek megfelelően pártja új pontokkal egészíti ki a programjában szereplő NKM-et:
Az NKM alkotmányba iktatása,
a népnek törvényjavaslati joga van,
kezdeményezheti törvény(ek) eltörlését,
kezdeményezheti képviselők visszahívását,
kezdeményezheti az alkotmány módosítását.
A törvénymódosítási javaslat január 6-ig kiegészíthető, módosítható, a France Insoumise javasolja ezek és más idevágó módosítások helyi gyűléseken történő megvitatását és internet platformján történő publikálását.
Nos, a mai intézményes keretek között mindennek szimbolikus jelentősége van, az Elnök pártjának parlamenti abszolút többsége miatt a törvényjavaslat szavazásra bocsátására nincs esély. A viták folytatása, a sárgamellényesek és támogatóinak mozgalmában elhangzott követelések hallhatóvá tétele, a mozgalom életben tartása a cél.
Macron és a kormány stratégiája más
Az elnök számára, mint nyilatkozta, megérett a helyzet egy országos konzultációra arról, hogy tulajdonképpen mit akar a nép. Január közepéig fog tartani, amíg a kormány megbízottjai a helyi, megyei, régiós vezetőkkel együtt kidolgozzák a konzultáció szabályait, többek között, hogy milyen kérdésekre korlátozódjon a konzultáció. Március-áprilisban összegzik az eredményeket, majd ezt követően egy bizottság kidolgozza a megfelelő intézkedéseket. Mire mindez lebonyolódik, jön a nyári vakáció és őszre – mondják a rossz nyelvek – mindenki elfelejti az egészet. Tegyük hozzá, vagy azért, mert a sárgamellényesek mozgalma elhal vagy mert a további események elsöprik a macron-i bürokráciát. A történelem nyitott könyv…
Addig is a kormánynak – a sárgamellényesek mellett, akiket (egyenlőre) hidegen hagy a beindított országos konzultáció – több fronton kell harcolnia. Egyrészt a diákokkal és gimnazistákkal, akik a tavaszi felbolydulás után ismét hetek óta tiltakoznak, harcolnak az érettségi és az egyetemi felvételik reformja és az egyetemi beiratkozás költségeinek megnégyszerezése ellen.
A rendőrök követelését teljesítették
Másik front a rendőrség. Szerdán négy rendőrszakszervezet hirdetett kvázi sztrájkot. Sztrájkjog hiányában mindenki jelen volt a kapitányságokon, de a napot vitákkal, egyeztetésekkel, követeléseik megvitatásával töltötték, és csak sürgősségi hívásokra válaszoltak. Az elnök által felajánlott év végi prémiumot visszautasították, fizetésemelést követeltek. Az ő követelésük gyorsan megértő fülekre talált: másnap a belügyminiszter bejelentette a fizetésemelést.
A környezetvédők beperelték az államot
A harmadik front az elmúlt hét új, a sárgamellényesek mozgalmához hasonlóan váratlan eseménye, „a század ügye”. Mi „a század ügye”? Négy környezetvédő NGO – köztük a Greenpeace France és az Oxfam France – december 18-án bírósági eljárást indított az állam ellen.
A nagy nyilvánosságot kapott bírósági eljárás indokai: a francia állam nem teljesíti a Párizsi Egyezményben (2015) vállalt kötelezettségeit, a klímafelmelegedés lelassítása és következményei megelőzése céljából. Érdemes felsorolni a bírósági eljárás konkrét érveit: a CO2-kibocsátás csökkentésének sikertelensége, a megújítható energiák elégtelen fejlesztése, az épületpark energetikai hatékonyság-fejlesztésének hiánya, túl nagy szakadék a beharangozott intézkedések és azok megvalósítására mozgósított eszközök között, túl nagy szakadék a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás elősegítését célzó intézkedések és a klímaváltozás előrelátható következményei között. Az eljárás két fázisa: a követelés előzetes elküldése a köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek valamint hat (környezetvédelmi, gazdasági-pénzügyi, külügyi, mezőgazdasági, oktatási, közügyi) miniszterének. Amennyiben két hónapon belül nem válaszolnak kielégítő intézkedéssekkel és azok betartásának garanciáival, a négy NGO az Államtanács elé viszi az ügyet kötelező erejű ítélet céljából.
A francia kormány nincs egyedül a klíma-elkötelezettségei elhanyagolásával
Nem felmentés, de jegyezzük meg, a francia kormány nincs egyedül a Párizsi Egyezményben vállalt klíma-elkötelezettségei elhanyagolásával. 2015 óta az EU egyetlen országa sem csökkentette, ellenkezőleg, növelte CO2 kibocsátását, a földrajzi értelemben vett Európában pedig csak Norvégia, Montenegró és Makedónia tett pozitív lépéseket az ügy érdekében. Világviszonylatban az Egyezményt aláíró 157 országból a fenti hármat beszámítva 16 ország, köztük Etiópia és Costa Rica hozott az egyezmény szellemének megfelelő intézkedéseket, vette komolyan a klíma felmelegedés csökkentését, az emberiség jövőjét a Földgolyón. Pakisztánban, Kolumbiában és nemrég Hollandiában NGO-k és állampolgárok indítottak pert államuk ellen. Franciaországban 2016-ban egy lotharingiai falu polgármestere perelte be a klímafelmelegedés okozta károk megelőzését elhanyagoló államot.
A „század ügyére” a kormány a lotharingiai polgármester bírósági akciójához hasonlóan legyintett volna, ha az akció elindítói között nem lett volna két sztár (Marion Cotillard és Juliette Binoche) és a kormányhoz intézett felhívást 48 órán belül nem írta volna alá jóval több mint egymillió támogató (a tudósítás elküldését megelőző percekben 1.399.794 a támogatók száma). Három nappal később beindult a kommunikációs program: 21-én reagált az iparfejlesztési államtanácsos, aki a gépkocsigyártásban (!) tervezett (!) újítások ígéretes perspektíváit ecsetelte.
Orbánnak és Netanjahunak lett egy közös ellensége: Soros. A magyar zsidóság pedig nyugtalanul figyeli a fejleményeket. Mert mint Heisler András megfogalmazta: döbbenetes és elfogadhatatlan az az emlékezetpolitika, amiben ilyen helyet kap Horthy vagy Héjjas.
Az Orbán-féle antiszemitizmus-politika azt jelenti, hogy a nulla tolerancia jegyében üldözik a zsidók elleni gyűlöletet, viszont elismeréssel adóznak olyanoknak, akik egykor a zsidókat üldözték. Utóbbira példa Héjjas Iván, akit a távollétében, a különítményesek élén elkövezett 73 gyilkosság miatt a háború után halálra ítéltek. Ő a mai magyar szélsőjobb egyik fő bálványa, bár eddig hiába követelték a rehabilitálását, mert annak útjában állnak a történelmi dokumentumok. De erkölcsi rehabilitálással ér fel, hogy nemrégiben Lezsák Sándor, a Fidesz egyik első számú keményvonalasa, hősként és szabadságharcosként emlegette Héjjast.
Az még a hivatalos magyar mérce szerint is megengedhetetlen, hogy a Parlament alelnöke egy bizonyítottan antiszemita gyilkost méltasson. Ám hogy ez mégis így történt, az része az újfajta leitkultur-nak, amit a mélyreható történelmi revizionizmus jellemez. Beletartozik Horthy egyre erősödő kultusza, pedig a történészek jóformán egyhangúan társfelelőssé teszik azt több százezer magyar zsidó haláláért. Ennek ellenére Fideszes politikusok ott vannak mindenféle emlékünnepségen. Orbán maga kivételes államférfinak nevezte a kormányzót.
A miniszterelnököt a foci jobban érdekli, mint a történelem, és személy szerint nem is zsidógyűlölő. Pártját azonban kinyitotta a szélsőjobbot is magában foglaló ideológia felé, hogy onnan kiszorítson minden más erőt. Időközben elhallgattak az idevágó nemzetközi tiltakozások, amibe belejátszott, hogy Orbánnak és Netanjahunak lett egy közös ellensége: Soros. A magyar zsidóság nyugtalanul figyeli a fejleményeket. Mert mint Heisler András megfogalmazta: döbbenetes és elfogadhatatlan az az emlékezetpolitika, amiben ilyen helyet kap Horthy vagy Héjjas.
Stratégiai fontosságú műholdas céget akar venni a 4iG vállalkozás, amely mögött a magyar miniszterelnököt sejti a Haaretz. A gyanú egyáltalán nem alaptalan, mert a cég nemrég még Mészáros Lőrinc tulajdona volt. Most ugyan már Jászai Gellért neve díszeleg a névtáblán, de nemcsak Magyarországon tudják, hogy ez pusztán formaság. A valódi tulaj maga a miniszterelnök.
Ez annál is inkább valószínűsíthető, hogy nemrég az 4iG-be bevásárolta magát Németország egyik vezető hadiipari vállakozása. A Rheinmetall korábban óriási megrendeléseket kapott a magyar kormánytól olyannyira, hogy Magyarország Németország legnagyobb fegyvervásárlójává vált.
Miért zavarja Izraelt Orbán terve?
A magyar miniszterelnök korábban kiváló kapcsolatot épített ki Benjamin Netanjahu ex kormányfővel, aki Budapesten is kiállt Orbán Viktor mellett. Benjamin Netanjahu intézte el, hogy Donald Trump fogadja Orbánt a Fehér Házban. Netanjahu engedélyezte azt is, hogy a Pegasus kémprogramot adják el Magyarországnak. Ebből az alkalomból fogadta Orbán akkori nemzetbiztonsági tanácsadóját, Czukor József tábornokot noha a protokoll ezt nem írta elő.
Csakhogy Benjamin Netanjahu megbukott. A mostani koalició sietve levette Magyarországot azoknak a megbizható kormányoknak a listájáról, melyeknek a Pegasus kémprogram eladható.
Most pedig itt a 4iG, amely olyan izraeli cégre feni a fogát, melyet stratégiai fontosságúnak tekint a zsidó állam.
Izrael nem adja „instabil és antidemokratikus entitások kezébe adja Izrael műholdas kommunikációját.”
A Spacecom még júniusban írt alá szándéknyilatkozatot a 4iG-vel, de egyelőre a szándékból nem lett semmi.
A 4iG 69,9 millió dollárt ajánlott a Spacecom részvények 51%-áért. A hadügyi tisztviselő elmondta azt is a Haaretznek, hogy erről szó sem lehet, mert 20%-ban maximálták a külföldi tulajdont a stratégiai fontosságú cégekben. A Spacecom bajban van: idei várható vesztesége 11 millió dollár. El is van adósodva: összesen több mint 40 millióval tartozik.
Honnan jön a pénz?
Izraelben azt is gyanítják, hogy Putyin állhat az üzlet hátterében. Az oroszok még mindig bent vannak Szíriában, amelynek a légvédelmét ők irányítják. A műholdas információs rendszer ezért stratégiai fontosságú Izrael számára. Az USA és Izrael gyanúja szerint a magyar titkosszolgálat adatokat szivárogtathat ki az oroszoknak. Ez békeidőben is komoly probléma, de az elmúlt hetekben nagyon megnőtt a feszültség a belorusz-lengyel határon illetve Ukrajna körül. Az USA azzal gyanúsítja Putyint, hogy meg akarja támadni Ukrajnát.
Ebben a helyzetben az orosz kapcsolatot egészen másképp értékelik Washingtonban és Izraelben is, amely az Egyesült Államok első számú szövetségese a Közel Keleten.
Putyin egykori kedvenc oligarchája az ukrán delegációnak adott tanácsokat azokon a tárgyalásokon, melyeket az orosz diplomatákkal folytattak.
Eredmény a tárgyalásokon egyelőre nem született viszont Roman Abramovics elveszítette átmenetileg a látását és az arcáról hámlik a bőr. Az ukrán tárgyaló küldöttség két tagja ugyanígy járt.
Jelenleg Törökországban kezelik őket – közli az amerikai hírszerzésre hivatkozva a londoni a Wall Street Journal. A jólértesült Bellingcat portál megerősítette a hírt, hogy Abramovicsot és a két ukránt valamilyen méreggel támadta meg az orosz titkosszolgálat miközben Kijevben arról egyeztettek, hogy másnap miről tárgyaljanak az oroszokkal.
Szakértők szerint az orosz titkosszolgálat csak kis adagban juttatta be a mérget a három férfi szervezetébe:
„nem megölni hanem figyelmeztetni akarták őket.”
Roman Abramovics igen szoros kapcsolatban állt Putyinnal Moszkvában. Az orosz elnök kinevezte őt Csukcsföld kormányzójának is. Abramovics a Chelsea díszpáholyában a brit elit tagjait fogadta és előmozdította Putyin terveit Nagy Britanniában. Azt követően nem hosszabbították meg a tartózkodási engedélyét Nagy Britanniában, hogy Putyin parancsára idegméreggel akarták eltenni láb alól az orosz hírszerzés híres árulóját, Szkripal ezredest és lányát a szigetországban. A merénylet nem sikerült, de Szkripal azóta is védőőrizetben van. Abramovics Izraelben és Portugáliában szerzett állampolgárságot. Putyin Ukrajna elleni támadása után a Chelsea csapatának eladására kényszerült. Zelenszkij ukrán elnök kérte meg közvetítésre, és ezért vállalt szerepet a diplomáciai tárgyalásokon. Közvetlenül tárgyalt mind Putyinnal mind pedig Zelenszkijjel, ezért tanácsainak nagy jelentőséget tulajdonítottak.
A Wall Street Journalnak nyilatkozó amerikai hírszerzők nem tartják kizártnak, hogy Moszkvában is vita folyik az Ukrajna elleni háborúról. A kemény vonal hívei mérgezhették meg Abramovicsot és a két ukránt, hogy ily módon hátráltassák a tűzszüneti tárgyalásokat Oroszország és Ukrajna között.
Abramovics megőrizte Putyin bizalmát
Az amerikai hírszerzés szerint Abramovics Putyin kézzel írott béke javaslataival kereste fel Zelenszkij ukrán elnököt Kijevben. Az ukrán elnök kérte Biden elnököt, hogy vegyék le a fekete listáról Roman Abramovicsot, aki hasznos szerepet járszik a tűzszüneti tárgyalásokon. Az orosz oligarcha Törökországban szabadon mozoghat, sőt Erdogan elnök támogatja közvetítő akcióit, de repülőútjait megnehezíti, hogy neve fekete listán szerepel, és ezért utazási tilalom sújtja.
Juscsenko ukrán elnököt is hasonló módszerrel „figyelmeztették”
A narancs forradalom jeles vezetőjét, aki nyugatbarát politikát folytatott, azért mérgezhették meg az oroszok, mert szembeszállt az ő kijevi emberükkel, Janukoviccsal. Jellemző az akkori ukrán elitre, hogy Juscsenko akkori elnököt az ukrán titkosszolgálat vezetője mérgezhette meg. A dioxin teljesen tönkretette az arcbőrét. Janukovics a narancs forradalom eredményeképp kényszerült távozásra Kijevből. Az oroszok ezt követően foglalták el a Krím félszigetet 2014-ben. Ezután indult meg a két orosz többségű tartomány – Donyeck és Luhanszk – elszakadási akciója Moszkva aktív támogatásával. Janukovics most is azonnal aktivizálta magát: orosz nyelven szólította fel Zelenszkij elnököt, hogy adja fel, és teljesítse Putyin követeléseit. Zelenszkij érthetően visszautasította kétes hírű elődjének javaslatát.
Zelenszkij elnök egyik legnagyobb sikere a nemzeti egység megteremtése Ukrajnában. Ennek következtében senki sem vállalta fel Putyin érdekeinek képviseletét Ukrajnán belül! 2014-ben ez egyáltalán nem így volt. A Krím félszigeten egy admirális volt az ukrán csapatok parancsnoka, aki pillanatok alatt átállt az oroszok oldalára. Így Putyin szinte puskalövés nélkül foglalhatta el a Krím félszigetet. Nem kétséges, hogy az orosz elnök most is nagyon számított az árulókra az ukrán hadseregben és a titkosszolgálatban illetve a politikai életben. Terve tökéletes kudarcot vallott. Ezért lett a villámháborús elképzelésből állóháború. William Burns, a CIA igazgatója emiatt jelenthette ki, hogy
„Putyin legnagyobb problémája az, hogy nincsen politikai megoldása Ukrajnában”.
Az év vége – év eleje az összefoglalók és a tervek felvázolásának ideje. Kezdjük az évvégi egyenleget a francia köztársasági elnök hagyományos december 31-i esti beszédével, majd az Elysée palota magasságából szálljunk le az aszfalt és a forgalmi köröndök szintjére, előbb az Amnesty International nemrég megjelent vizsgálatában közölt számadataival, végül pedig fejezzük be a sárgamellényesek másfél hónapos mozgalmának eredményeivel és perspektíváival.
Párizs, 2019 január 02
Az évet lezáró elnöki beszédektől nem szokás meglepetéseket várni sem Franciaországban, sem másutt, a protokoll a tömeg önbizalmát erősítő eredmények és az újév derűlátást, lelkesedést ébresztő terveinek felsorolását írja elő. A jelenlegi feszült helyzetben az idei beszéd a francia elnököt nehéz feladat elé állította, és nézőinek-hallgatóinak, elemzőinek figyelmét nem kerülte el Macron lendület-mentes, majdnem fásult hangvétele. E lendületvesztést látva nehéz volt nem azokra a hatalmi pozícióját meggyengítő eseményekre gondolni, amikről az egész ország beszél, vitatkozik kivéve az elnököt: a volt testőre körüli nyári botrány kiújulására és a sárgamellényesek mozgalmára.
Emlékeztetőül a nyári botrány röviden:
a volt body guard-ról, Alexandre Benalla-ról augusztusban kiderült, hogy saját szakállára, rendőrnek beöltözve május elsején a Quartier Latin-ben már szétszéledt tüntetőket brutalizálta. Mindezt a felettesei fedték, majd a parlamenti és szenátusi meghallgatások és vizsgálatok után eljárás indult ellene. Ezt követően az elnök és a belügyminisztere között támadt feszültségek az utóbbi lemondásával értek véget. (Ezt néhány héttel korábban – Benalla-tól függetlenül – a macroni sakktábla másik bástyájának összeomlása előzte meg, amikor a környezetvédelmi miniszter az egyik rádió hullámhosszán (!) tudatta az elnökkel, hogy elege van a neki kiosztott bohóc szerepből és úgy döntött, lemond.) Mindez akkor zajlott, amikor a parlament az elnök hatalmának további megerősítését és a parlament szerepének gyengítését célzó alkotmánymódosítási törvényt vitatta. Az ellenzéki képviselők felháborodása Macronnak és testőrének a parlamentet minősíthetetlenül megvető stílusa miatt oda vezetett, hogy a parlament elnöke a vita elnapolására kényszerült.
A Benalla-ügy második felvonása egy hete kezdődött, miután a Médiapart internetújság feltárta, hogy az eljárás alatt álló volt body guard és álrendőr verőlegény diplomáciai útlevéllel rendelkezik és komoly külpolitikai árnytevékenységet folytat. A követeknek kijáró utazási és szállodai költségvetéssel az Afrikai országokban és Izraelben tárgyal államfőkkel és más kulcsfontosságú személyiségekkel. A megkérdezett külügyminisztériumi szóvivő azt nyilatkozta, hogy a minisztérium a nyári botrány után két ízben visszakérte tőle a diplomáciai útlevelet, de „tudomása szerint” ennek a kérésnek Benalla nem tett eleget – és az ügy ennyiben maradt… Egy másik érdekes feltárt részlet, hogy Benalla gyakran cserél eszmét Sarkozy volt elnök hasonló típusú, ugyancsak bűncselekményekkel vádolt árnysegédjével, ugyanúgy, ahogy Macron magával Sarkozy-vel, aki ellen jelenleg három ügyben folyik eljárás.
Forrás: YouTube
Visszatérve az elnöki évzáró beszédre,
Macron az Állami Vasutak privatizációját előkészítő, tavasszal átvitt reformjának sikerére építve megerősítette programját, a nyugdíjrendszer és az állami szektor fokozatos leépítésének 2019-re beütemezett beindítását. Mint december 17-én, most is lerótta tiszteletét a napi megélhetésükért küzdő szegény dolgozók, és a gazdaságot megbénítani akaró rendszeres rendzavarók ellen hősiesen fellépő rendőrség előtt. A rendzavarók – értsd a beszédben meg nem nevezett, hat hete tüntető sárgamellényeseket és gimnazistákat – ellen megígérte, hogy a leköszönt évhez hasonlóan, 2019-ben is a lehető legkeményebben fog fellépni az állam.
Forrás: YouTube
A rendőrség törvényt sértett
A rendőrség 2018 novemberében és decemberében kifejtett rendfenntartó munkájával az Amnesty International is foglalkozik. December 17-i vizsgálatából megtudhatjuk, hogy az állam a francia jog szabályait rendszeresen megszegte: a civil lakosság ellen nem használható fegyverekkel, tiltott gumilövedékekkel lépett fel a sárgamellényes tüntetők és a gimnáziumokat elfoglaló diákok ellen, és amit az előírások plusz tiltanak, a rendőrök a gumilövedékekkel a fegyvertelen tüntetők fejét célozták be. Az elfoglalt gimnáziumokba kivezényelt rendőrök erőszak-akcióit (a gimnazisták többórás éheztetése, térdre-kényszerítése, orvosi ellátásuk és ügyvédek beavatkozásának megakadályozása) külön részletezi a vizsgálat.
A vizsgálat másik megállapítása, a rendőrök specifikus agresszivitása az újságírók és fotósok ellen. Harmadik megfigyelés, a tüntetési alapjog-gyakorlás rendőri megakadályozása: a tüntetések színhelyei felé tartó személyek illegális igazoltatása, védő-sisakkal rendelkező, festékkel felszerelt személyeknek „a rendzavarás megelőzésének céljából történő” előzetes letartóztatása. Ezt a rendőri indoklást a francia jog nem ismeri. Negyedik, a tüntető civilek, általában, a tüntetési jog-gyakorlat védelme a hatóságokra nézve kötelező előírás, amit a novemberi-decemberi tüntetéseken a rendőrség szisztematikusan megtagadott. A könnygázbombák elleni véd-felszereléseket, a légzést megkönnyítő speciális folyadékokat, kötszereket és fertőtlenítőket a rendőrség elkobozta, az elsősegélynyújtók és ápolónők munkáját akadályozta.
A hivatalos számok szerint csak november 17-én, az első tüntetés során, 1047 tüntető sebesült meg, ebből 46 súlyos sérüléseket szenvedett. Ezzel szemben 717 rendőr könnyű sérülését jelezték a hatóságok. A gumilövedékek és könnygázbombák okozta súlyos sérülések mérlege, csak a legkegyetlenebbeket figyelembe véve, a sérülés-típusok szerint: 4 tüntető súlyos szemsérülés áldozata volt, 7 félszemére megvakult, 4 az egyik karját vesztette el, 12 állkapcsa tört el egy vagy több helyen, közülük többen fogaikat is elvesztették. A súlyos sebesülés(eke)t szenvedtek életkorát nézve: heten 15-18 évesek, hatan 19-25 évesek, a többiek az idősebb korosztályok tagjai.
A 2019-es perspektívákat nehéz megjósolni
Többen kételkednek, hogy a Köztársasági elnök a jelenlegi meglehetősen meggyengült helyzetében komolyan hisz ígéreteinek megvalósíthatóságában, a háború után kivívott szociális jogokat tovább csonkító, a szegénységet tovább növelő törvények parlament elé vitelének lehetőségében. Kérdés az is, hogy a tömeges „Macron, mondj le!” követeléssel szemben hangsúlyozhatja -e még demokratikus úton – a szavazók 17-20 %-ának köszönhetően – megszerzett hatalmának legitimitását, különösen mióta az egyik nemrég felbukkant főkövetelés a demokrácia intézményeinek alapvető módosítása lett. Az elnök programjának megvalósulása a sárgamellényesek és a diákok mozgalmának elcsitulásától függ, amit beszédéből kivehetően, csak az ellenük irányított rendőri és esetleg katonai erőszak növelésével tud elképzelni.
Forrás: YouTube
Végül, hogyan zárták le az óévet a sárgamellényesek?
Az interjúkból ítélve ez két rövid szóval írható le: harcra készen. A mozgalom nagy része továbbra is a teljes decentralizáltságot, főnök-mentességet tekinti leghatékonyabb fegyverének. Az első benzin- és dízel árcsökkentési követelést villámgyorsan, az adó-egyenlőség elvének érvényesítésére, a gazdagok vagyonának megadóztatását eltörlő Macron-törvény visszavonására, majd a RIC (lásd. a dec. 23-i tudósítást), a népi kezdeményezésű népszavazásra irányuló politikai követelések váltották fel.
Több helyen – ez az elmúlt tíz nap újdonsága – a sárgamellényesek javasolják az EU választásokon való indulást. A gondolatot sokan ellenzik, a mozgalom szellemével ellentmondásosnak tartják. Kelet-Franciaországban a 6000 lelket számoló Commercy városka sárgamellényes csoportja az elnök kezdeményezte országos konzultáció és a választásokon való indulás csapdáira hívja fel a figyelmet. A csoport youtube-on terjesztett hat perces, második felhívásában fordul az ország minden sárgamellényeséhez „és azokhoz, akik még nem viselik a mellényt, de osztják a haragjukat”. A hathetes mozgalom első győzelme, mondják, hogy a sárgamellényesek hangjára kénytelen az egész ország odafigyelni, és a hatalom immár nem tudja őket mellőzni.
De, folytatják, ennél többre van szükség. Felhívják társaikat, hogy az országban mindenütt tartsanak gyűléseket, vitassák meg és véglegesítsék követeléslistájukat. Az elnök által előírt, és a polgármesterek irányítása és ellenőrzése alatt szerveződő országos konzultáció – figyelmeztetik társaikat – azzal a veszéllyel jár, hogy az ott elhangzottakkal a politikusok azt kezdenek majd, amit akarnak. A sárgamellényeseknek, hangsúlyozzák, meg kell őrizniük a követeléseik és azok megvalósítása feletti ellenőrzést. Ezért javasolják a népi kezdeményezésű gyűléseket, majd ezeket követően a helyi gyűlések küldöttjeinek első országos találkozóját, amelynek feladata a helyi követelések egyesítése és a mozgalom jövőjének és kollektív megszervezésének megvitatása lesz. Akarva-akaratlanul a hat hetes mozgalom létének, fennmaradásának egy új szintje körüli gondolkodás kibontakozásával kezdődik az újév.
Fehéroroszország – karantén nélkül működik annak ellenére, hogy már ott is van halottja a koronavírus járványnak. Lukasenko elnök utasítására ez az egyetlen állam Európában, mely nem törődik a korona vírussal.
Minden úgy megy tovább mint korábban : sehol egy karantén. Igaz: az iskolákat bezárták, de minden más továbbra is üzemel Fehéroroszországban. Lukasenko elnök, aki 26 éve van hatalmon Fehéroroszországban, a múlt hétvégén maga is részt vett egy jéghoki mérkőzésen, ahol kezet fogott a játékosokkal. A futball bajnokság is folytatódik – a fogadó irodák legnagyobb örömére.
Inkább halok meg állva minthogy térden állva éljek! – idézi az ősi mondást Lukasenko elnök, aki annak ellenére negligálja a korona vírus járványt, hogy azt már példaképe, Vlagyimir Putyin is igen komolyan veszi. Putyinhoz hasonlóan Lukasenko is szívesen jéghokizik. A nézőkkel tömött stadionban vígan kijelentette: nincs itt semmiféle vírus! Olyan ez mint egy fridzsider, a vírusok is megfagynak!
Igyatok vodkát!
Ezt tanácsolta Alekszandr Lukasenko elnök honfitársainak még akkor is amikor a koronavírus fertőzöttek száma meghaladta a 150-et a 9,5 milliós országban. Lukasenkot a londoni Times kérdezte arról, hogy nem zavarja-e: mindenütt másutt karanténnal küzdenek a korona vírus gyors terjedése ellen, náluk viszont továbbra is tele vannak a futball és a jégkorong stadionok, a kocsmákról már nem is beszélve. „A vodka és a szauna megőrzi az egészséget!” – állitja Lukasenko. „Óriási kockázatot vállal a fehérorosz elnök ” – nyilatkozta az Economist Economic Unit szakértője a CNBC televíziónak. Matthias Karabaczek főként azt hangsúlyozta, hogy a koronavírus járványnak a gazdasági következményei gyászosak lehetnek Európa egyik legszegényebb állama számára. Régebben ilyenkor a másik nagy amatőr jéghokizó, Vlagyimir Putyin segített, de az olajárak mélyrepülése miatt most Oroszország sincs abban a helyzetben, hogy másokat komolyan támogasson.
Eddig Lukasenko elnök arra hivatkozhatott, hogy náluk nem halt meg senki a korona vírus járványban, de a hírügynökségek közölték: Fehéroroszországban is megvan az első halálos áldozat …
Ezt állítja annak a pornószínésznőnek az ügyvédje, aki beperelte Trumpot. Stormy Danielsnek Trump ügyvédje, Michael Cohen állítólag 130 ezer dollárt fizetett, hogy hallgasson.
Stormy Daniels ügyvédje, Michael Avenatti a CNN-en arról beszélt, hogy Cohen Trump több egykori kapcsolatának fizethetett, hogy hallgasson. Azt mondja: ő kinyomozta, honnan érkezhetett a pénz:
Viktor Vekszelberg orosz milliárdos 500 ezer dollárt fizetett Cohennek
egy amerikai vállalaton keresztül a 2016-os elnökválasztás előtt.
Avenatti szerint Vekszelberg és unokatestvére, Andrew Intrater 2017 januárja és augusztusa között több részletben utalta át az összeget az oligarcha vállalatbirodalmának egyik amerikai beruházási cégén keresztül.
Az oroszok beavatkozását vizsgáló, Robert Mueller vezette bizottság már meg is hallgatta Vekszelberget, aki közel áll Vlagyimir Putyinhoz. Az oligarchát az FBI emberei tartóztatták fel, amikor magángépével leszállt New Yorkban.
Az amerikai kormány még áprilisban a szankciókkal sújtott oroszok listájára tette Vekszelberget,
mondván, azok egyike volt, akik beavatkoztak a választásba. A CNN úgy tudja, Muellerék azt is vizsgálják, hogy Vekszelberg amerikai leányvállalatának vezetője hogyan és mennyivel járult hozzá Donald Trump választási kampányalapjához és beiktatási ünnepségének költségeihez. És továbbra is vizsgálják, hogy az elnök akadályozta-e a nyomozást.
Nem győztünk, de esély van a későbbi győzelemre – kommentálta az uniós klímaegyezményt Orbán Viktor. Siker, hogy ne a szegény országok fizessék az árat. Úgy fest, sikeres volt a V4-ek zsarolása.
Sikeresnek nevezte pénteki Facebook-videójában Orbán Viktor kormányfő a brüsszeli klímavédelmi tárgyalást, mert sikerült megteremteni az esélyét annak, hogy ne a szegényebb országok és emberek fizessék meg a küzdelem árát.
Orbán a Brüsszelben rögzített üzenetben kijelentette: Magyarország klímabajnok, ugyanis azon országok közé tartozik, amelyek a leginkább csökkentették szén-dioxid-kibocsátásukat 1990 óta. (Muszáj ismételten rámutatni arra, hogy a bő 30 százalékos emisszió-esés a 90-es évek legelején ment végbe a rendkívül környezetszennyező állami nagyipar egy részének csődje és bezárása nyomán. Az elmúlt években ezen a bázison éppenséggel nő a kibocsátás az országban.)
„Tudjuk, hogy milyen fontos a klímaváltozás elleni küzdelem, de mi, magyarok azt is tudjuk, hogy ennek ára van. Méghozzá nagy ára, mert ez egy drága dolog” – fogalmazott. A kérdés az, hogy ki fizeti a számlát, erről szóltak a tegnapi viták – mondta. A miniszterelnök kifejtette, sikerült elérni, hogy
az új szabályok olyanok legyenek, amelyek nem vesznek el pénzt a felzárkózást célul kitűző országoktól.
Ez arra utal, hogy a kormánynak – a visegrádiakkal együtt – sikeres zsarolási pozíciója volt. Akkor írják alá a megállapodást, ha a klímaátálláshoz szükséges pénzt nem az uniós felzárkózási támogatások rovására teremtik elő.
Olyan szabályok meghozatalára van lehetőség, amely
bátorítja a nukleáris energia felhasználását.
Továbbá esély van olyan szabályok megalkotására is, hogy a klímavédelem ne eredményezze se az üzemanyag, se az élelmiszer árának növekedését – közölte a kormányfő. Ebben az atomenergiára vonatkozó rész is térségi igény. Nyugati országok szerették volna elérni, hogy a klímabarát megoldásokba ne számítson bele a nukleáris forrás. Magyarország mellett a csehek ellenezték ezt erősen.
Az is a visegrádiak sikereként könyvelhető el, hogy Lengyelország átmeneti haladékot kapott arra, hogy teljesítse a közös vállalások rá eső részét. Ezt a nagy arányú szénerőmű-részesedés miatt kérték a lengyelek.
„Nem győztünk, de esélyt teremtettünk magunknak a későbbi győzelemre” – fogalmazott Orbán Viktor. Az Európai Unió tagországainak vezetői csütörtökön megkezdett kétnapos csúcstalálkozójának fókuszában az a terv állt, hogy Európa 2050-re a világ első teljesen karbonsemleges kontinensévé váljon.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Jöjjön a VI. Köztársaság?!
Macron és a kormány stratégiája más
