Érdekes

Szex sztrájkkal az abortusz szigorítás ellen

„Amíg nem nyerjük vissza a testünk feletti döntés jogát, addig tartsunk szex sztrájkot!” – ezt javasolta Alyssa Milano színésznő az Egyesült Államokban. A szex sztrájk fenyegetés előzménye az, hogy Georgia államban is megszigorították az abortuszt.

Ezentúl csakis akkor legális az abortusz az USA-nak ebben a déli államában, hogyha még nem észlelték a magzat első szív hangját, mely általában hat héttel a teherbe esés után következik be. Minthogy az anyák jelentős része csak később veszi észre azt, hogy gyereket vár, ezért elveszítette a döntés jogát. Georgia a negyedik olyan tagállama az USA-nak, ahol a konzervatív republikánus többség így döntött az abortusz ügyében.

Alyssa Milano azért döntött a szex sztrájk mellett, mert attól fél, hogy az USA Legfelső Bíróságának konzervatív többsége az egész országra kiterjeszti az abortusz szigorítást. Bette Midler, a híres hollywoodi színésznő máris csatlakozott a szex sztrájkhoz, mely az antik görög nők mintájára próbál ilyen módon fontos politikai döntést kicsikarni. Vannak korszerűbb példák is – hangsúlyozta Alyssa Milano. Az irokéz nők éltek ezzel a fegyverrel a XVII-ik században, hogy kikényszerítsék a békét. Hasonlóképp 2003-ban Libériában a nők azért alkalmazták a szex sztrájk eszközét, hogy véget vessenek az évek óta tartó polgárháborúnak.

Mégiscsak meddig kíván szex sztrájkot folytatni? – tudakolta a sajtó Alyssa Milano-tól. A színésznő közölte: spontán ötletről van szó, és egyelőre még nem döntötte el, hogy meddig is tartson a szex sztrájk, melyet az abortusz szigorítás ellen hirdetett meg az Egyesült Államokban.

Csak a legszükségesebb dolgokat árusíthatják a szupermarketek

Keserű pirulát kellett lenyelniük a hiper- és szupermarketeknek Franciaországban, ahol a vírus tilalom lezárja a polcok jó részét a vásárlók elől. A párizsi Le Figaro riportjából kiderül: a vásárlók enyhén szólva  nincsenek elragadtatva a korlátozástól.

Ez már aztán mindennek a teteje – fakad ki egy családanya, aki egy pár zoknit szeretett volna vásárolni a kisfiának. Párizs környékén egy szupermarketben közölték vele: a zokni nem létszükséglet!

Márpedig a hiper- és szupermarketek csakis azt árusíthatják nehogy jogtalan versenyelőnybe kerüljenek a boltokkal szemben, amelyeknek viszont be kellett zárniuk.

Azt a megoldást választottuk, hogy az árut kint hagytuk a polcokon, de rajta a tiltó felirat. A pénztárosok pedig kaptak egy listát, hogy mi az, amit nem adhatnak el a vevőknek – mondja a szupermarket menedzsere. Aki persze utal arra, hogy telefonon vagy interneten korlátlanul lehet rendelni ezekből az árukból.

Az Auchan ezenkívül azt a szolgáltatást is bevezette, hogy a vásárlók leadhatják a listát a kasszánál azokról az árukról, melyeket szerettek volna megvenni. A házhozszállítás a megoldás. Minden bolt és szupermarket az Amazontól retteg, amely Franciaországban is rakéta sebességgel növeli eladásait az interneten.

Játék piac

Ilyenkor karácsony előtt ez már fontos tétel az eladásokban a szupermarketekben, de most a játékok a tilalmi listán szerepelnek. Velük az a nagyon nagy gond, hogy többségük szezonális vagyis, ha nem sikerül eladni a karácsonyi vásárok során, akkor az üzletek nyakán maradnak. A hiper- és szupermarketek emiatt komoly veszteséggel számolnak éppúgy mint a virág piacon.

A könyvkereskedők lázadása

A könyv igenis létszükségleti cikk – állítják nem épp érdekmentesen- a legnagyobb francia könyvkereskedők, akik közös levélben fordultak Macron elnökhöz. Arra hivatkoznak, hogy a nagy francia forradalom óta a könyv olyan mint a mindennapi kenyér! Ezért a könyvesboltok bezárása sérti a franciák jogait!

Macron elnök nincs könnyű helyzetben, mert a járvány adatok riasztóak, ezért az egészségügyi vészhelyzetet februárig meghosszabbították. A kormány pedig újabb támogatási csomagot készít elő miközben Párizsban is nagyon várják a 750 milliárd eurós uniós válságkezelő alap nekik szánt euró milliárdjait.

106 éves nagyi is legyőzte a korona a vírust

Nagy Britanniában ő a legidősebb, de valószínűleg az egész világon ő a korelnök: a 106 éves Connie Titchen elhagyta a kórházat, ahol koronavírus fertőzéssel kezelték.

Az orvosok és az ápolónők megtapsolták az idős hölgyet, aki mosolyogva saját lábán hagyta el a kórházat Birminghamben.

„Nagyon nagyon szerencsés vagyok!”

Ezt nyilatkozta a nyugdíjas bolti eladó miután megkapta az orvosoktól a záró jelentést. „Alig várom, hogy lássam a családomat!” – mondta az élet vidám nagyi, akinek már nyolc dédunokája is van. Idős kora ellenére még mindig igen aktív: golfozik, kerékpározik és lelkesen táncol. Decemberben csípő protézist kapott, de harminc nap alatt talpra állt. Törzsvendég volt a McDonalds-nél, ezért a kórházban nem merték megmondani neki, hogy kedvenc étterme zárva van Nagy Britanniában, ahol tovább nőtt a Covid 19 vírus halálos áldozatainak a száma: az elmúlt 24 órában 761 ember halt bele a járványba.

Temetetlen múlt

0

„Szembeötlő, hogy ott, ahol a diktatúra különösen durva eszközökkel tartotta fenn saját hatalmát, az állambiztonsági iratokat később kutathatóvá tették, a besúgók nevei pedig javarészt ismertek lettek. Ott viszont ahol az elnyomás kevésbé érvényesült, az iratok máig nem kutathatók teljes egészükben, a besúgók neve pedig titokban maradt.” – Ara-Kovács Attila Diplomáciai jegyzete.

Pár hete közöltem egy cikket egy frissen alapított romániai pártról, s arról a botrányról, mely azt követően tört ki, hogy kiderült: a párt alapítói között a volt román titkosszolgálat, a Securitate egyik tisztje s annak rokonsága is feltűnt. A cikkemet is többen kommentálták. Volt, aki osztotta véleményemet, mármint, hogy teljesen felesleges egy új pártot annak fényében megítélni, hogy soraiban olyanok is akadnak, akik harminc évvel korábban az akkori diktatúra támogatói és haszonélvezői voltak. Mások vitatták ezt, és meggyőző érvekkel mutattak rá: a volt állambiztonsági hálózat sok mindent megőrzött – főként személyes kapcsolatok formájában – régi struktúráiból, s ezeket hatékonyan használják fel az érintettek saját gazdasági és politikai hatalmuk fenntartására.

A vita számomra elsősorban azért volt igen tanulságos, mert – egyebek mellett – rávilágított a magyar és román társadalom között mutatkozó érdekes eltérésekre. Elsősorban arra, hogy a két társadalom egészen másként reagál a múltra, s ennélfogva másként működteti azokat a struktúrákat, amelyeket 1989 előttről megörökölt.

Magyarországon a pártállam – a szomszédos országokhoz képest – puha diktatúrát tartott fenn. Sokakat ugyan megfigyeltek, de az ilyesminek a ’70-es évektől fogva csak bizonyos esetekben voltak következményei. A polgároknak nagyobb mozgásterük volt viszonyulni a rendszerhez, és a legtöbb esetben ekkor már lehetőség nyílt arra is, hogy elutasítsák az együttműködést a biztonsági szervekkel.

Romániában ez egészen másként alakult: gyakorlatilag mindenkit megfigyeltek, s már a másként-gondolkodás gyanúja is elég volt ahhoz, hogy a rendszer lecsapjon, ekként előzve meg olyan helyzeteket, melyeket feltétlenül el akart kerülni.

Ez lehet az egyik magyarázata annak, hogy míg Magyarországon nem annyira a javarészt már rég kimúlt volt titkosszolgálati tiszteket övezi társadalmi megvetés – adott esetben gyűlölet –, hanem azokat a besúgókat, akik a tapasztalat szerint nem éltek a lehetőséggel, hogy elutasítsák az együttműködést, s ezzel morális gyengeségüket, becstelenségüket bizonyították. A volt államapparátus embereivel szembeni elnézőbb társadalmi megítélést minden bizonnyal segítette az is, hogy a volt struktúrákból, sem szervezetileg, sem az emberi kapcsolatok terén nem maradt fenn igazából semmi. Ami visszamaradt a múltból, az néhány volt besúgó (ügynök), akik keresték és többnyire megtalálták ugyan a helyüket és számításaikat valamelyik befutó politikai párt környékén, de a velük szembeni megvetés az elmúlt harminc évben nem csillapodott. Különösen, hogy az adott pártokon keresztül ezek a volt besúgók elérték, hogy a titkosszolgálatok iratai mind a mai napig ne kerüljenek nyilvánosságra.

Romániában viszont általános a vélekedés, hogy ritka nagy szerencse és morális szilárdság, sőt áldozat kellett ahhoz, hogy az ember visszautasítsa az együttműködést a Securitatével, mely köztudottan nem válogatott az eszközökben. Bizonyíték nincs rá, csak erre utaló nyomok, hogy a társadalmi megvetés talán ezért kevésbé jutott ki a volt besúgóknak. Még olyan esetben is igaz ez, amikor ritka aljasságokra képes személyről van szó. (Évekkel korábban Könczei Csilla leleplezett egy sokáig „Rusz Péter” fedőnéven működő, igen buzgó besúgót, de a társadalom inkább humorizált a leleplezésen, sehogy az eset súlyának megfelelően felháborodott volna.)

Viszont máig élő gyűlölet érzékelhető a volt titkosszolgálati tisztekkel szemben, s ők retteghettek 1989 karácsonya utáni hónapokban a lincseléstől, nem pedig a besúgók, akiket általában még akkor is áldozatoknak tekintettek, ha ez utóbb túlságosan is nagylelkű gesztusnak bizonyult velük szemben.

Egyébként szembeötlő, hogy ott, ahol a diktatúra különösen durva eszközökkel tartotta fenn saját hatalmát – Romániában, Kelet-Németországban, Csehországban – az állambiztonsági iratokat később kutathatóvá tették, a besúgók nevei pedig javarészt ismertek lettek. Ott viszont ahol az elnyomás kevésbé érvényesült, így Magyarországon és Lengyelországban, az iratok máig nem kutathatók teljes egészükben, a besúgók neve pedig általában titokban maradt.

A romániai társadalmi érzékenység feltehetően arra a tapasztalatra reagál, hogy a mára kiépült politikai – és gazdasági – viszonyok közepette, valamilyen formában még mindig él az angol nyelvű szakirodalomban deep state, vagyis mély államként emlegetett struktúra. Ott sajátos módon – inkább az orosz viszonyokhoz hasonlóan – nem a volt kommunista párt, nem is egy szélsőjobbos retropárt (mint amilyen a Fidesz), hanem a titkosszolgálati kapcsolatrendszer örökíti tovább a múltat.

Az aktuális romániai fejlemények épp a napokban igazolták ezt megint. Ugyanis az Európai Ügyészség élére jelölték azt a Laura Codruţa Kövesit, aki korábban a korrupcióellenes különleges ügyészséget (Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatóság – DNA) vezette, s minden jel szerint idővel ennek a deep state-nek a túszává vált. De ez a történet megéri, hogy külön cikket szánjunk neki a jövőben.

Remdesivir dosszié

A Központi Gyógyszer-ellenőrzési Szervezet COVID-19 szakértői bizottsága (SEC) (CDSCO) a közelmúltban elutasította Dr. Reddy’s Laboratories kérését, hogy a remdesivir injekció, a COVID-19 kezelési gyógyszer hatósági jóváhagyási státusát korlátozott sürgősségi felhasználásról teljes forgalomba hozatali engedélyre változtassa.

„A részletes tanácskozás után a bizottság nem javasolta a teljes forgalomba hozatali engedély megadását, és úgy vélte, hogy a gyógyszer korlátozott sürgősségi használatának jóváhagyását folytatni kell” – áll a SEC október 29-i ülésének jegyzőkönyvében.

Ez az Egészségügyi Világszervezet jelentését követi, amely azt jelzi, hogy a COVID-19 kezelésében alkalmazott gyógyszerek némelyike, például

a Remdesivir, a hidroxi-klorokin, a lopinavir/ritonavir és az interferon kezelési rendje, úgy tűnik, alig vagy egyáltalán nem befolyásolja a COVID-19 kezelését.

A kutatók több mint 30 ország 405 kórházában végzett kísérletek alapján készítették, és megmérték a  különböző tényezők hatását vagy hiányát olyan tényezőkre, mint például a lélegeztetés gyakorisága, a kórházi betegek hosszú ideje az alapellátásban és a halálozások teljes száma.

Most a betegvédő csoportok átfogó adatfrissítést kérnek a COVID-hez kapcsolódó termékekről az Drug Controller General (DCGI) részéről. Ezenkívül adatokat kértek a jóváhagyás típusáról, a COVID-19-hez kapcsolódó termék-szabályozási jóváhagyások jogi rendelkezéseiről és a szabályozási rendszerbe vetett bizalom megteremtésének mechanizmusairól.

Annak elemzésével, hogy a remdesivir hatékony-e a COVID-19 kezelésében, Bejon Misra, a Betegbiztonsági és Hozzáférési Kezdeményezés alapító igazgatója így kommentálta:

„Legfőbb ideje, hogy a szakértők a tudományos kutatások alapján határozott döntéseket hozzanak, majd majd ezeket mindenki számára tegyék elérhetővé . Ezenkívül a COVID-19 betegek minden kezelését úgy végezzék, hogy beleegyezést kérünk a betegektől, és tudatosítjuk őket minden lehetséges következményében. Ez nemcsak átláthatóságot hoz a folyamatban, hanem bizalmat is teremt a meglévő szabályozási rendszer iránt. Számos, egymásnak ellentmondó jelentés kétségeket és gyanakvást kelt a betegek és gondozóik fejében. Ezért arra kérjük a hatóságokat, hogy az ilyen konfliktusos helyzetek elkerülése érdekében mindenféle tanácsadás és jóváhagyás megadása előtt konszenzust kell kialakítaniuk.

FFP2, avagy megvéd e a maszkom?

Az FP2 maszkok rendkívül magas szintű védelmet nyújtanak a koronavírus-fertőzés ellen. De ez a helyes viselési módtól is függ, ahogy a göttingeni Max Planck Dinamikai és Önszerveződési Intézet kutatói számolnak be róla egy tanulmányban.

Ha egy fertőzött és egy egészséges ember egy zárt térben, kis távolságra egymástól találkozik a fertőzésveszély már 20 perc után is bő egy ezrelék (0,1 százalék). Az előfeltétel az FFP2 vagy KN95 maszk megfelelő illeszkedése – írja az intézet igazgatója, Eberhard Bodenschatz körüli csapat az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémia („PNAS”) „Proceedings”-ben.

A rosszul illeszkedő FFP2-maszkok esetében viszont a fertőzés kockázata ugyanebben a forgatókönyvben négy százalék körüli! Az optimális védelem érdekében az orrklippet ezért „lekerekített W” alakúra kell formázni, hogy oldalirányban nyomódjon az orrlyukakhoz. A sebészeti maszkoknál a jó illeszkedés is elegendő ahhoz, hogy a fertőzés kockázata legfeljebb tíz százalékra csökkenjen.

A kutatók úgy számították ki a fertőzés kockázatát, hogy különböző tényezőket kombináltak, mint például a részecskeméret, a kilégzés fizikája, a különböző típusú maszkok és a koronavírusok belélegzésének kockázata. „A mindennapi életben a fertőzés tényleges valószínűsége tízszer-százszor kisebb” – idézi Bodenschatzot az intézet közleménye. A kutatók a kockázatot a lehető legkonzervatívabban akarták kiszámítani.

„Ha ilyen körülmények között a legnagyobb elméleti kockázat is kicsi, akkor valós körülmények között a biztonságban van”

– mondja Bodenschatz.

Ez ellentétben áll két maszkot nem viselő ember találkozásának eredményeivel: Ha ebben az esetben egy egészséges ember három méterrel távolabb áll egy fertőzött személy leheletében, akkor nagyon nagy a valószínűsége. hogy fertőzöttek lesznek a kutatók szerint. Bodenschatz hangsúlyozza:

„Eredményeink ismét azt mutatják, hogy a maszk viselése az iskolákban és általában véve jó ötlet.”

A Moszad és az iszlám atom

Az izraeli Moszad német és svájci cégeket ellen követett el robbantásos merényleteket, hogy leállítsák a pakisztáni atomfegyverprogramot – jelentések szerint Pakisztán az 1980-as években Irán tiltott nukleáris programjának megsegítésén dolgozott.

A Moszadot azzal gyanúsítják, hogy az 1980-as években bombákat robbantott és fenyegetett német és svájci vállalatokat, amelyek közvetlenül részt vettek a Pakisztáni Iszlám Köztársaság megsegítésén, annak születőben lévő atomfegyver-programjában.
A Neue Zürcher Zeitung (NZZ) neves svájci napilap szombaton számolt be először az eredményekről. A lap szerint „felmerült a gyanú, hogy a Moszad állhat a támadások és fenyegetések mögött.

Izrael számára egzisztenciális fenyegetést jelentett az a kilátás, hogy Pakisztán az első iszlám állammá válhat amelyik atombombával rendelkezik.”

A lap arról számolt be, hogy Pakisztán és az Iráni Iszlám Köztársaság az 1980-as években szorosan együttműködött nukleáris fegyverek gyártásában. A lap szerint a német és svájci cégek intenzív munkája az iráni nukleáris program támogatásában „viszonylag jól kutatott”. Azonban „a berni és washingtoni archívumokból származó új, korábban ismeretlen dokumentumok élesítik ezt a képet.”

A lap idézte Adrian Hänni svájci történészt, aki szerint a Moszad valószínűleg részt vett svájci és német vállalatok elleni bombatámadásokban, hozzátéve azonban, hogy nem volt „füstölgő pisztoly”, amely bizonyítaná, hogy a Moszad hajtotta végre a támadásokat.

Egy dél-ázsiai nukleáris fegyverek elterjedését megakadályozó szervezet, egy korábban ismeretlen szervezet, a svájci és a németországi robbanásokért vállalta a felelősséget.
Az NZZ beszámol a néhai pakisztáni atomtudós, Abdul Qadeer Khan, Pakisztán atomfegyver-programjának atyjának szerepéről, aki az 1980-as években átszelte Európát, hogy technológiát és tervrajzokat szerezzen a nyugati intézményektől és cégektől egy nukleáris fegyverhez. A lap azt írta, hogy Khan egy zürichi szállodában találkozott az Iráni Atomenergia-szervezet küldöttségével 1987-ben. Az iráni delegációt Masud Naraghi mérnök, az iráni atomenergia-bizottság főnöke vezette.
Két német mérnök, Gotthard Lerch és Heinz Mebus, valamint Naraghi, aki az USA-ban szerzett PhD fokozatot, találkozott Khan csoportjával Svájcban. További találkozókra Dubajban, az Egyesült Arab Emírségekben került sor.

Pakisztán nukleáris fegyverprogramjának felgyorsítására tett gyors ütemű erőfeszítéseivel szemben az Egyesült Államok kormánya sikertelenül próbálta elérni, hogy országaikban a német és a svájci kormány lépjen fel a Pakisztánt segítő cégek ellen.

A feltételezett Moszad-ügynökök állítólag Svájcban és Németországban léptek fel a Pakisztánt segítő cégek és mérnökök ellen.
Az NZZ szerint „Néhány hónappal az amerikai külügyminisztérium Bonnban (az akkori Nyugat-Németország fővárosa) és Bernben történt sikertelen beavatkozása után ismeretlen tettesek veszélyes támadásokat hajtottak végre három ilyen cég ellen: 1981. február 20-án a a Cora Engineering Chur egyik vezető alkalmazottjának háza; 1981. május 18-án a Wälischmiller cég markdorfi gyárépületén; végül 1981. november 6-án Heinz Mebus erlangeni mérnöki irodájában. Mindhárom támadás csak anyagi kárt okozott, csak Mebus kutyája halt meg.”
A lap megjegyezte, hogy „A robbanóanyag-támadásokat több telefonhívás kísérte, amelyekben idegenek angolul vagy törött németül fenyegettek más szállítócégeket. Néha a hívó elrendelte a fenyegetés rögzítését.

„Önnel is megtörténhet az a támadás, amit a Wälischmiller cég ellen követtünk el”

– ezzel megfélemlítették a Leybold-Heraeus adminisztrációs irodát. Siegfried Schertlert, a cég akkori tulajdonosát és vezető üzletkötőjét, Tinnert többször is hívták magánvonalakon. Schertler a svájci szövetségi rendőrségnek is beszámolt arról, hogy az izraeli titkosszolgálat felvette vele a kapcsolatot. Ez derül ki a nyomozási aktákból, amelyeket az NZZ először láthatott.”
Schertler elmondta, hogy Izrael németországi nagykövetségének egyik alkalmazottja, akit Davidnek hívtak, felvette a kapcsolatot az cégvezetővel. A cég vezetője elmondta, hogy David sürgette, hogy hagyja abba „ezeket az atomfegyverekkel kapcsolatos üzleteket”, és térjen át a textilüzletre.

„E beszállítók közül sokan, főleg Németországból és Svájcból, hamarosan milliós értékű üzletet kötöttek Pakisztánnal:

a Leybold-Heraeus, a Wälischmiller, a Cora Engineering Chur, a Vakuum-Apparate-Technik
(a fő vevő Friedrich Tinnerrel) vagy a Buchs fémművek, hogy csak néhányat említsünk. Egy fontos körülmény hasznot húzott nekik: a német és a svájci hatóságok igen nagyvonalúan értelmezték a kettős felhasználásra vonatkozó rendelkezéseiket: az urándúsításhoz szükséges alkatrészek többségét, például a nagy pontosságú vákuumszelepeket elsősorban polgári célokra használják.”

Az NZZ arról számolt be, hogy a washingtoni Nemzetbiztonsági Archívum nemrégiben közzétette az Egyesült Államok külügyminisztériumának 1980-ban folytatott bonni és berni diplomáciai levelezését.

„Ez azt mutatja, hogy az Egyesült Államok komolyan nehezményezte a két ország laza kezelését a pakisztáni kényes szállításokkal kapcsolatban.

Egy alkalmazott feljegyzésében Bern viselkedését „elengedett megközelítésnek” minősítették – ennek megfelelően a helyi hatóságokat azzal vádolták, hogy szemet hunytak a kétes tevékenység folytatása fölött.

A most nyilvánosságra hozott, korábban titkosnak minősített küldeményeken először szerepelnek azok a cégek, amelyeket az Egyesült Államok azzal vádolt meg, hogy szállításaikkal támogatják a pakisztáni atomfegyver-programot. A listán körülbelül fél tucat cég szerepelt Németországból és Svájcból.

Trump és Putyin két jó barát

„A kamerák előtt keménykedek veled egy kicsit, de amint a sajtó elment, tárgyalhatunk, ugye érted ?” – kérdezte Putyintól 2019-ben a G20 csúcson Donald Trump, akinek egyik szóvivője könyvet adott ki az emlékeiből. Stephanie Grisham az USA akkori elnöke mellett ült amikor a szavak elhangzottak.

Mindez feleleveníti azokat a vádakat Trump ellen, hogy ő tulajdonképp az oroszok támogatásával szerezte volna meg az elnöki tisztséget az Egyesült Államokban. Az FBI is vizsgálta, hogy az orosz hírszerzés beavatkozott-e a választási kampányba, de végül nem jutottak egyértelmű eredményre.

Egy Moszkvában évekig dolgozó brit újságíró könyvet írt arról, hogy a hírszerzés már a szovjet időkben kivetette a hálóját az ambiciózus amerikai vállalkozóra, aki Trump tornyot akart épiteni az orosz fővárosban is. Ebből ugyan nem lett semmi, de közben Trumpot összehozták Moszkvában vállalkozó szellemű ifjú nőkkel, akik változatos formában elegitették ki a későbbi amerikai elnök igényeit. Ez a videó az, amivel zsarolni kezdték Donald Trumpot, akinek később az oroszok felvásárolták az adósságait a Deutsche Bankban. Ily módon Trump Putyin markában volt amikor az USA elnökévé választották.

Túl kicsi pénisz

Könyvében a szóvivőnő felidézi Trump botrányait különböző luxus prostituáltakkal, akik az elnököt kínos leleplezésekkel fenyegették meg. Trump fizetett is, mert el akarta kerülni a botrányt, de ez nem teljesen sikerült. Stormy Daniels, az egyik luxus prostituált  ugyan alkut kötött Trump ügyvédjével, de azután nem tudott ellenállni egy televíziós társaság ajánlatának és kipakolt a nyilvánosság előtt. Elmondta, hogy a macsó szerepet játszó elnök, a valóságban mini pénisszel rendelkezik, és a szex terén siralmas teljesítményre képes csak.

A szóvivőnő megírja, hogy Melania Trump ezután kezdett eltávolodni férjétől, mert Stormy Daniels leleplezéseit nem tudta megemészteni.

Melania Trump nem állt ott férje mellett mint Jill Biden Joe mellett. A szóvivőnő megkérdezte, hogy miért nem? A válasz: nekem nem kell úgy támogatnom a férjemet mint Jill Bidennek!

Ezen nevetnem kellett – írja könyvében Trump egykori szóvivőnője, Stephanie Grisham.

Koronavírus miatt halt meg a szerbek pátriárkája

Irinej pátriárka  nemrég részt vett Montenegro ortodox egyházi vezetőjének temetésén. Az ottani pátriárkát nyitott koporsóban temették el.

A pópák és a hívek csókjaikkal búcsúztatták Montenegro pátriárkáját, aki életében nyíltan gúnyt űzött a korona vírusjárványból. Nem kizárt, hogy a szerbek pátriárkája ott kapta meg a Covid-19 fertőzést, amely azután az életébe került.

A szerb ortodox egyház híveinek a számát 12 millióra becsülik. Döntő többségük az egykori Jugoszlávia területén él: Szerbiában, Montenegróban és Bosznia Hercegovinában illetve Koszovóban.

Kigyulladt egy hajléktalanszálló, tizenegyen meghaltak

0

Tizenegy ember vesztette életét egy tűzben szerda éjjel Japán északi részén egy időseket befogadó közösségi hajléktalanszálláson.

A Hokkaido szigetén, Szapporó városában lévő menedékhely összesen 16 lakójából a tűzoltóknak csak ötöt sikerült élve kihozniuk a lángoló épületből.

A tűzoltókat helyi idő szerint kevéssel éjfél előtt riasztották a szapporói pályaudvartól mintegy 1,5 kilométerre északra lévő menhelyhez, amelyet egy szegényeket és hajléktalanokat támogató helyi szervezet üzemeltetett.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK