Kultúra

Vajon mit jelent Gálvölgyinek lenni?

0

Gálvölgyi János azt mondja, 50 éve igyekszik bebizonyítani magának, hogy ő a Gálvölgyi.

A videó interjút Canjavec Judit készítette.

Salzburgban kitüntették Schiff Andrást

Az egyik legnagyobb élő magyar zongoraművész, aki nem látogat haza amíg Orbán Viktor van kormányon, a fesztivál rubinokkal ékesített kitüntetését kapta meg olyan világhírű művészek után mint Christa Ludwig, Riccardo Muti vagy Daniel Barenboim.

“Schiff András olyan jelentős művész, aki fesztivál történelmet írt“

– hangsúlyozta a salzburgi fesztivál igazgatója.

Schiff András 1953-ban született Budapesten és 1968-ban megnyerte a Ki mit tud-ot.

A világ sok koncerttermében lépett fel, és elsősorban Bach, Beethoven, Mozart és Schubert műveinek előadásával aratott nagy sikert. 1996-ban Kossuth díjat kapott. 2014-ben Erzsébet királynő lovaggá ütötte Schiff Andrást. A jeles magyar zongoraművész még a Kádár Magyarországról emigrált 1979-ben, és azóta elsősorban Nagy Britanniában és Firenzében él. 2020- ban adta ki önéletrajzát, de ez magyarul még nem érhető el.

“Engem ürüléknek neveztek Magyarországon”

Schiff András nemrégiben interjút adott a brit jobboldali Daily Telegraph-nek, melyben hangsúlyozta:

“a mai helyzet aggasztóan hasonlít a negyvenes évekhez.”

A magyar zsidóság jelentős részét 1944-ben deportálták a náci haláltáborokba, ahol több mint 600 ezren meg is haltak.

Schiff András felidézte, hogy egyik utolsó budapesti látogatása során a taxisofőr azt fejtegette, hogy

“minden rossznak a zsidók az okai, mindenről ők tehetnek.“

Szélsőjobboldali publicisták Schiff Andrást és más prominens magyar zsidókat “emberi ürüléknek” neveztek.

Schiff András hangsúlyozta, hogy a fajgyűlölet igazi áldozatai a cigányok Magyarországon, mert ők nem tudják megvédeni magukat. A jeles magyar zongoraművész úgy véli, hogy Orbán rendszere még sokáig megmarad, mert az alkotmány gyakori módosítása számukra kedvező helyzetet teremt, és ezenkívül a migráns veszély túlhangsúlyozása is komoly támogatást eredményez.

Ezért a hetven éves művész nemcsak, hogy nem ad koncertet Magyarországon, de civilként sem jár haza, ahonnan 1979-ben emigrált.

Könyv a hatalom nélküliek hatalmáról

Napra pontosan hat évvel ezelőtt Magyarországon is megjelent egy érdekes és fontos könyv. A Civil bátorság a hatalom nélküliek hatalmáról, azaz rólunk, hétköznapi emberekről szól.

Akkor, 2011. októberében már írtam a könyvről, ám most, újraolvasva az akkori szöveget, rájöttem, hogy mindez ma legalább annyira aktuális, mint akkor volt.

Azért fontos, mert a mindennapokban hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy velünk, „kisemberekkel”, mindent meg lehet tenni. És ezért, mert ezt hisszük, tényleg meg is tesznek velünk mindent.

Steve Crawshaw és John Jackson írták a könyvet, Václav Havel jegyzi az Előszót. Az egykori cseh ellenzéki vezető, későbbi köztársasági elnök ezt írja a könyv előszavában:

„Ma a világban több millióan élnek abban a hiedelemben, hogy körülöttük soha semmi nem fog megváltozni.”

„Ez a könyv azoknak adózik tisztelettel, akik tesznek azért, hogy igazságban éljenek, és tudják, ennek van hatása. Nem csak a jelenről és a múltról szól. Meggyőződésem, hogy a jövőről is.”

A civil bátorság – mostanság megint van alkalmunk megtapasztalni – gyakran minden másnál fontosabb. „Békeidőkben” ezt szerencsére nem tudjuk, és jó is, hogy olyankor nem kell tudnunk. De vannak helyzetek, amikor az ember kockáztatni kényszerül. Az ember ugyanis, kockáztató állat, bizonyos egyedei – nevezzük őket hétköznapi hősöknek – akkor is megtesznek bizonyos dolgokat, amikor tudják, hogy abból bajuk lehet. Életüket, egészségüket, szabadságukat kockáztatják, vagy „csak” az állásukat, előmenetelüket, hivatali megítélésüket.

80 történetet gyűjtöttek egybe szerzők a világ minden tájáról.

Vannak köztük már-már mulatságos, a humor fegyverével harcoló esetek. Például, amikor a lengyelek Jaruzelski diktatúrája idején a közszolgálati híradó műsora alatt kitették a tévéiket az ablakaikba. Később a készülékeket babakocsiban sétáltatták, így demonstráltak a köztévé hazugságai ellen. Némiképp pikáns, ám hatásos a kenyai és a kolumbiai asszonyok szex-sztrájkja, akik testük megvonásával vették rá a hatalom férfijait, hogy hagyjanak fel az erőszakkal. És akadnak persze komorabb történetek is.

Minden diktatúra félelmetes és ijesztő. Nem önmagáért az, hanem azért, hogy az egyes ember hajlamos legyen azt gondolni: a diktátorok hatalma időben és térben végtelen. Hogy örökké tart, és soha sem lesz vége – aki ma uralkodik, az lesz a Vezér holnap is.

Épp ez az elnyomók legfőbb eszköze, ez kezükben a csodafegyver: hogy félelmet keltenek, hatalmukat hatalmasnak és megingathatatlannak mutatják. Ha sokáig és hangosan sulykolják a hazugságokat, az egyszerű ember hajlamos azt hinni, hogy talán mégsem neki van igaza. Hogy egyedül van, vagy csak nagyon kevesek állnak mellette.

Pedig, sokan vagyunk, többen, mint gondolnánk.

Sokan vagyunk, akik szeretjük a demokráciát, a szabad választást – legyen szó pártról, párról, felekezetről, iskoláról.

Mindenről, ami szép, és fontos az életben.

A szabadságot szerető, hatalom nélküli hatalmasoknak, azaz nekünk, valódi polgároknak szól a Civil bátorság című könyv. A hat évvel ezelőtt megjelent könyvben szereplő nyolcvan történet ma is azt üzeni, hogy ne féljünk a félelmet keltőktől: csak akkor félelmetesek, ha félünk tőlük.

Fenyő Iván a célkeresztben

Jól megkapja a magáét Fenyő Iván a volt osztálytársaitól, akik AlkalMáté Trupp néven, évről évre, valamelyik volt csoporttársukról készítenek egy-egy előadást. Idén a közismert színész, aki akarja, nem akarja, celeb is, került terítékre a Jurányi Házban. A sprirituális nézeteit nagydobra verte. Most ezek kerülnek leginkább célkeresztbe.

 

Némi zavarodottság mutatkozik Fenyővel kapcsolatban, mintha az osztálytársai se nagyon tudnának mit kezdeni vele. Rögtön a produkció elején van egy kissé kényszeredett jelenet, amikor felénk fordulva Dömötör András azt firtatja, van-e bulvárújságíró a nézőtéren. Aztán, amikor senki nem jelentkezik, azzal fenyegetőzik, ha ők nem mennek ki a teremből, egy csomó történetet nem adnak elő. És, amikor senki nem távozik, a szereplők egymásnak mondogatják, hogy akkor ezt is el kell hagyni, meg amazt ugyancsak, még kicsit alkudoznak is, hogy egyikük úgy véli, ezt meg azt azért csak lehet, valaki pedig rávágja, hogy de azt se meg amazt se.

Fotó: Dömölky Dániel

Tán mentegetőzés is ez, hogy szokásukkal ellentétben mi mindenről nem beszélnek. Az AlkalMáté Trupp előadásai, a volt osztályfőnök, Máté Gábor rendezésében, ugyanis általában a pőrére vetkőzésről, olykor a már-már zavarba ejtő őszinteségről szólnak. Nem volt tabu alkoholizmus, drasztikus félrelépés, egymást megkínzó veszekedés, jókora hazugság, rossz szülő-gyerek kapcsolat, elviselhetetlen szakmai közérzet, vagy akár az, hogy valakit bűn tehetségtelennek tartottak a társai. A céltábla rendszerint részt is vett a játékban, előzetesen elmesélte hozzá azt is, ami nehezen elmondható. Majd ott állt előttünk szinte meztelenül, vagy akár a szó szoros értelmében teljesen meztelenül, amit egyébként Fenyő is megtett már korábban, amikor másról volt szó.

Aztán valahogy kikopott a színházból, nem volt hozzá kedve, a filmre, a spiritualitásra, vagy éppen arra koncentrált, hogy megismerje önmagát, amit ugye lehetett volna szerepeken keresztül is, de ő más utat választott, és ettől mintha elszalasztott volna fontos lehetőségeket. Olykor hamarabb vált bulvár témává, mint szakmaivá. Most pedig a sok témakidobás azt jelzi, mi mindenről nem beszéltek, amiről más esetében lehetett volna. Nem tudom, hogy ezeket Fenyő nem akarta-e? Azt sem tudom, ha nem akarta, miért engedtek neki? Vagy netán nem is ismerik eléggé? Tény, ami tény, túl sok a spiritualitásról szóló jelenet, de annak feltárása nélkül, hogy mi is vezethetett idáig? Persze lehet úgy tekinteni, hogy az Iván becsavarodott, oszt annyi, de azért ennél jóval mélyebbre szoktak menni ezek a „szeánszok.”

Fotó: Dömölky Dániel

A diákos hevület, a játékkedv, az elementáris humor viszont a régi. Rengeteget lehet nevetni, sőt röhögni. Be lehet halni például azon, amikor Iván az apjával, a messzeségben megérkezik valami buddhista kolostorba, és kényeskedve nehezen tudja elfogadni a puritán körülményeket, még az apja csitítgatja, aki amúgy szintén nincs oda az egészért, és úgy van jelen, mint elefánt a porcelánboltban. Oltári Dömötör és Vajda Milán! Ahogy az Jordán Adél is, eszelős, ahogyan egykori szerelmét, Fenyőt adja, de aztán belebújik saját édesanyja, a nagy színésznő, Lázár Kati bőrébe is, aki azt várja, hogy Iván druszái a távolból „lélekműtétet” hajtsanak rajta végre, de nem mennek róla le a macskái, és fél, hogy a műtét közben bajuk lesz.

Jelenetek sorjáznak egymás után. Máthé Zsolt, mint szinte mindig, ironikusra átírt szövegű dalokra fakad. Dargay Marcell egyszemélyes zenekarként fokozza a hangulatot. De sokan tudnak zenélni, így olykor pompás kis zenekar jön össze pillanatok alatt a színészekből. Ennek mindig ereje van. Szó van arról, hogy szinte teljesen kivágták Fenyőt a Bőrnyakúak című filmből, amiben keményen dolgozott, és bízott az általa elérhető amerikai karrierben. Van autóbaleset jelenet, meg vízilabda tanulós, ami a Szabadság, szerelem című filmhez kellett. És még sorolhatnám. A mozaikok eddig általában összeálltak képpé, most valamennyire töredékes marad a kép. Nem derül ki igazán, hogy a volt osztálytársak, akik részt vettek a produkcióban, az említetteken kívül, Czukor Balázs, Gál Kristóf, Járó Zsuzsa,

Fotó: Dömölky Dániel

Szandtner Anna, jelentős tehetségnek tartják-e Fenyőt, aki elkótyavetyéli magát, vagy inkább önimádó, beképzelt fickónak, aki azért csak megcsinálta a maga ismertségét, sikerét? Érződik olykor a szeretet, az, hogy csak közéjük tartozik, ha netán némileg lökött is, miközben piszkosul kifigurázzák. Egy gyerekkori traumát érintő filmbejátszáson feltűnik a produkcióban nem résztvevő három volt osztálytárs is, Kovács Patrícia, aki forgat, Péter Kata, aki babázik, és Mészáros Máté, aki nem tudom éppen mit csinál. Szóval, ha már nem is annyira szoros kötelékkel összefűzve, áll a legendás csapat a vártán, bár Száraz Dénes és Mészáros Béla semmilyen formában nem voltak jelen.

Máté Gábor pedig a tőle megszokott, és most is kifigurázott, gunyoros szellemességgel, rendezte az egykori növendékeit. Még Czukor majd Jordán pellengérre tűzése van hátra. Az változatlanul nem tudható, hogy legvégül sorra kerül-e a tanár úr, Máté? Kár lenne, ha kimaradna. Jó kis önismereti osztálytalálkozók ezek. Vesébe látók. Idén nem láttunk igazán mélyre, de, fenemód jól szórakoztunk.

Sötét praktikák

A Hatalomjátszma című könyvben igen nagyban megy a tét. Földkerekség mértetekben. Nagyvadaknak, üzletembereknek dolgozó gengszterek, ügynökök, bérgyilkosok röpködnek a világban. Összeesküvéseket szőnek, robbantanak, lőnek, ölnek, és ennek a középpontjában ráadásul egy magyar van. Persze Magyarország is veszélyben. Meg egy igencsak fontos nő.

 

Hampuk Zsolt könyve feszülten izgalmas. De nem azért, mert tele van vérrel, bár mi tagadás, van bőven az is. Rémisztő kegyetlenséggel tud leírni öldökléseket. Olyat is, amikor egy akcióban tömegmészárlás folyik, és nem restelli részletezni, melyik testrész hová hullik szerteszéjjel, meg olyat is, amikor valakit kínoznak. Ez persze gondos pszichológiával is társul, és bemélyed például a kés ide-oda, miközben megy a hidegvérű, gunyoros, érzéketlen duma. Fogcsikorgató.

A könyv azonban mégsem ettől hideglelős, miközben fölöttébb szórakoztató. Erre mondják, hogy olvastatja magát. Sodornak a mondatai, már-már az az érzésékünk támadhat, hogy bennünket is elsodornak, hiszen arról szólnak, hogy egyfolytában veszélyben, akár végveszélyben vagyunk. Hihetetlenül sötét praktikák zajlanak a háttérben. Országok sorsáról döntenek lezárt paletták mögött. Miközben ez a kötet krimi, kalandregény, road movie, miegyéb, az a baj, hogy közel sem csak fantázia szülte, nem hat kitalálmánynak, bár a nagy része nyilván az. Ugyanakkor mégiscsak ott érződik mögötte a tudás, hogy nagyhatalmak, kishatalmak, multik, nagykutyák, feltörekvő kutyák, egymással szövetkezve, vagy éppen ölre menve, behálózva a Földet, milyen aljas praktikákat űznek, rideg, okos aggyal, vagy elborult fejjel, és bizony mindent, de mindent megtehetnek, még azt is, amiről el sem tudjuk képzelni, hogy ilyen egyáltalán létezhet, bárki fejében megfordulhat.

Hampuk Zsolt jeles séfként beutazta a fél világot, és főzött hatalmasságoknak. Például a brit királyi családnak, svájci legfelsőbb köröknek, a magyar elit azon részének, melynek tagjai esetleg belföldre is magánrepülővel, helikopterrel érkeznek kastélyszállodába nyaralni, netán csak egy röpke hétvégére, romantikus luxusvacsorára. Hát innen valószínűleg az a hatalmas tudás, amit összesűrít a novum publishing gondozásában megjelent könyv.

Én séfként ismertem meg. Mivel írok gasztronómiáról, valamilyen ismeretség kapcsán oda keveredtem, mielőtt megnyitotta Budán a Lamb &Leo bisztrót, ami sajnos már a múlté. Főzött néhányunknak, hogy teszteljük a hamarosan étlapra kerülő fogásokat. Akkor kiderült, annyira finom, sok összetevőjű, szép megjelenésű ételeket készít, hogy ezek nyugodtan nevezhetők érzékieknek. Ugyanígy, érzékien ír is. Szemléletesen láttatóak a mondatai.

A Hatalomjátszma című regénye is sok összetevőjű. Nem csak jó néhány helyszínen játszódik, hanem különböző idősíkokban is, több évtizedet átölelve. A kötet vagányul ugrabugrál közöttük, földrészek és országok között. Amikor éppen iszonyatosan izgalmas, sorsfordító dolog történik, odébb röppenünk pár ezer kilométert, vagy pár évtizedet. Ilyenkor időnként szitkozódtam, hogy a francba, nem engedem, hogy kitoljon velem Hampuk, előrelapoztam, aztán visszafogtam magam, mert persze igen jó ez a szerkesztési mód. A kötet egyaránt megmutatja a pokoli nyomort, és a tán nem kevésbé pokoli, galádul szerzett luxust, a múltat, és sejteti a nem feltétlenül biztató jövőt.

Hampuk, egy séftől meglepően, rengeteget tud az ember elaljasodásáról, kegyetlen, vicsorgóan veszélyes, gyilkoló állattá válásáról, de jócskán vannak ismeretei gyengédségről, szerelemről, belemenős szexről, no meg az izgalom állandó fokozásáról. Lendületesek a mondatai. Időnként kissé túlburjánzanak, ide-oda indáznak, de ettől még érdekesek. Kegyetlen, elvadult világot ábrázolnak, amiben mindenkinek keményen meg kell küzdenie kis talpalatnyi helyért is, hogy egyáltalán létezni, élni tudjon, valami harmóniát kivívjon magának, és esetleg még némi szépségben is legyen része.

Ezt csak humorral lehet valahogyan elviselni, és az szintén bőven van a kötetben. Kesernyés szarkazmus, metsző irónia, vérbő fekete humor. Egy látszólag szelíd, halk szavú ember kifakad a világról, megmutatja az öldökölni kész, rideg gazdasági érdekeket, és azt ugyancsak, hogy közben azért vágyunk melegségre, szeretetre, simogató szóval és simogató érintéssel társuló humánumra.

Izgalmas könyv. Krimi, erőszak vegyül benne szerelemmel, romantikával, rengeteg szenvedéllyel, ami pusztítani, felemelni egyaránt képes.

Folytatódik az Operamacera

0

Mozart Figaro házassága című művével folytatódik a Nemzeti Filharmonikusok Operamacera sorozata vasárnap a Müpa Fesztivál Színházban.

A 11 és 15 órakor kezdődő eseményen köreműködik Kolonits Klára szoprán, Cseh Antal bariton, Bordás Barbara szoprán, Kálnay Zsófia mezzoszoprán és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Dinyés Dániel vezényletével, a rendező Göttinger Pál – közölték a Nemzeti Filhanrmonikusok.

Az Operamacera sorozat következő részében Dinyés Dániel karmester-zeneszerző és Göttinger Pál rendező a mozarti operaszínpad bebarangolására hívja az érdeklődőket, a mű és a színpadi énekes játék mélyére vezetve. Nem keresztmetszetet adnak, de olyan összefüggésekre is rávilágítanak, amelyek egy hagyományos operaelőadás alatt rejtve maradhatnak a közönség előtt.

Francois Leleux vezényletével Beethoven Coriolan-nyitánya, Mozart C-dúr oboaversenye és Schubert IV. „Tragikus” szimfóniája hangzik el a Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangversenyén január 20-án a Müpában.

Francois Leleux budapesti koncertjének műsorát azonos alaphangú dúr és moll hangnemek köré szerkesztette, mintha ugyanannak a témának két ellentétes oldalát mutatná be. A c-moll hangnem Beethovennél hősi, patetikus hangulatok kerete. A C-dúr hangnem Mozart műhelyében a pompával, a fenségessel kapcsolódott össze. A hangverseny második részében a tizenkilenc éves Schubert remekműve csendül fel, amelynek érdekessége, hogy a „tragikus” cím magától a zeneszerzőtől származik.

Lars von Trier cégtársa ellen is zaklatás miatt indul eljárás

0

Segítséget kért a dán munkavédelmi hatóságtól a Zentropa filmvállalat egy hivatalos vizsgálathoz, miután kiderült, hogy a cég társalapítója több alkalmazottját is szexuálisan zaklatta. A céget a megvádolt Peter Aalbaek Jensen Lars von Trierrel közösen alapította.

Aalbaek Jensen tavaly mondott le vezető beosztásáról, jelenleg már csupán a cég alkalmazottja. A cég szerdán jelentette be, hogy miután „súlyos vádak merültek fel” Aalbaek Jensen ellen, belső vizsgálatot rendelt el, és a dán munkaügyi hatóság segítségét kérte, hogy adjon szakmai értékelést a vállalatnál tapasztalható munkakörülményekről.

Összesen 9 volt alkalmazott jelentkezett azzal, hogy a férfi molesztálta őket.

Többek között tapogatta a fiatal nőket, erotikus hangokat adott ki mögöttük állva, miközben telefonáltak, perverz játékokat játszatott velük, a vállalat gyakornokait pedig saját farmján dolgoztatta.

A Zentropa a partnereinek küldött levelében arról írt, hogy a belső vizsgálat előtt nem voltak tudatában annak, hogy a cégnél kialakult munkakörülmények jogsértőek lehettek. Szerintük most vált világossá, hogy nem volt megfelelő a kialakult munkahelyi kultúra, és ezen változtatni kell. A belső vizsgálat eredménye november 20-ra várható.

Peter Aalbaek Jensen
Forrás: Wikimedia Commons

Aalbaek Jensen a Politikennek azt mondta: nem emlékszik az esetekre, de „valószínűleg megtörténtek”. Szerinte senkit nem akart megalázni, egyszerűen csak „szereti feszegetni” a határokat.

„Mindannyian bűnösök vagyunk”

– mondta, és nem kér bocsánatot.

Lars von Trierrel kapcsolatban egyelőre nem merültek fel zaklatási vádak, legalábbis a cégnél – korábban ugyanakkor Björk azzal vádolta meg, hogy zaklatta a Táncos a sötétben című film forgatásán.

A filmiparban egyre nagyobb botránnyá dagadó szexuális zaklatási ügyekről többek között ebben, ebben és ebben a cikkünkben bővebben is olvashat.

Marton László: Semmi nem igaz! – ÚJ RÉSZLETEK

0

„Sárosdi Lilla állítása minden valóságalapot nélkülöz. Rágalom! Ezért kénytelen vagyok a megfelelő lépések megtételére. Marton László” – ezt a közleményt bocsátotta ki Marton László színházi rendező.

Ma írt a fuhu.hu arról, hogy Sárosdi Lilla színésznő több nap után felfedte, ki volt az a „nagy tiszteletben álló rendező”, aki 18 éves korában orális szexre akarta biztatni, de ő visszautasította, mire a rendező dühödten otthagyta.

„Nagyon nehéz egy ilyen ügyben állást foglalni”– fogalmazott a Független Hírügynökségnek egy névtelenséget kérő rendező, aki dolgozott együtt Marton Lászlóval, jól ismeri kollégáját.

Szerinte előfordulhatott ilyen jelenet, nem pusztán Martonnal, bárkivel, hiszen szinte minden szakmában előfordulnak, s persze a szereplők nem pontosan egyformán emlékeznek a történtekre. Az általános az, mondta a rendező, hogy kölcsönös érdekek alapján történnek a dolgok, az ő szakmájukban például úgy, hogy a színésznő szerepet akar, a rendező meg olykor nőt.

„Nem akarok cinikus lenni, még ha úgy is hangzik, de nem egészen értem, hogy miért most lett ebből az ügyből ekkora vihar.”

Természetesen mi sem szeretnénk naivak lenni, a világirodalom teli van hasonló esetek feldolgozásával, a szereposztó dívány mint kifejezés nem most született, ezzel együtt nem mindegy, hogy ezek a kalandok a közös „érdek” mentén jönnek létre, vagy – mint ahogy Sárosdi Lilla esetében – zaklatással, váratlanul, kiszolgáltatott helyzetben.

A zoom.hu elérte Eszenyi Enikőt, a Vígszínház igazgatóját, aki azt mondta, hogy már beszéltek a zaklatásról Marton Lászlóval. Hosszabban pedig később reagálnak a vádakra.

A fuhu.hu megkereste a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, a rektori titkárságon egyelőre azt se tudták megmondani, kívánnak-e véleményt nyilvánítani. Ha igen, azt azonnal közöljük.

Szegények és gazdagok

Szulák Andrea szerencsétlen sorsú, de bűnös anyaként, két megölt, lelőtt gyermekét siratja az előadás végén, és annyira a szerepe hatása alá kerül, hogy a tapsnál sem tud még kicsit sem mosolyogni. Mélyen megrendült az előadás után, és ez a megrendültség látszik a nézők jelentős részén is, ezt váltotta ki belőlük a Vértestvérek című musical a Turay Ida Színházban.

 

Szulák nem a tőle leginkább megszokott, vérbő, túlmozgásos, széles gesztikulációjú, kirobbanó személyiségű figurát adja. Halk és visszafogott, egy szegény anya, több gyerekkel, aki, hogy eltartsa őket, takarítani jár, például olyan házaspárhoz, akiknek nem lehet gyerekük. Ő viszont ikreket vár, tudja, hogy nem lenne képes eltartani még két fiút, ezért titokban megállapodik az asszonnyal, hogy egyiküket ő neveli fel, lényegében eladja a gyermekét. Ez az ősfőbűn, ami aztán tragédiához vezet, mint egy görög végzetdrámában.

A két srác nem tudhatja, hogy testvérek, tiltják is őket egymástól, mégis, ösztönösen is vonzva egymást, már hétévesen összebarátkoznak, elválaszthatatlanul. Egyikük csóró marad, kuli melós, majd munkanélküli, rablásra adja a fejét, börtönbe kerül, gyógyszerfüggő lesz, majd saját testvérére is fegyvert fog. Ekkor a rendőrök is lőnek. Közös haláluk előtt közvetlenül üvölti ki magából Mrs. Johnstone, a totálisan kétségbeesett, föléjük roskadó anya, a nagy titkot, hogy ők testvérek.

Willy Russell melodrámába hajló musicalje hatalmas siker volt külhonban is, hozzánk már több mint harminc éve „gyűrűzött be” a Pécsi Nemzeti Színházban landolva. Akkori dramaturgja, Böhm György most a rendezője. Úgy tűnik, nem szabadul a darabtól, hiszen aztán a Budapesti Kamaraszínházban is dramaturgi segédkezet nyújtott hozzá, Szegvári Menyhért rendezésében, aki amúgy már Pécsett is színpadra vitte. Vagy öt éve pedig Böhm a József Attila Színházban rendezte, több a mostanival azonos szereplővel.

Russell tán Mark Twaintől csente el a Koldus és királyfi alapötletét. Bemutatva azt, hogy ugyanazon adottságú két fiú sorsát, ha egészen különböző körülmények közé kerülnek, mennyire teljesen ellentétesen alakíthatja a társadalom. Hiszen Mickey földönfutó, depressziós páriává válik, Edward pedig menő körülmények között élő, trendi egyetemre járó sors kegyeltjévé. Amikor nagyon szétnyílik a társadalmi olló, és lesznek irigyelt szuper gazdagok, meg kitaszított nincstelenek, ahogy éppen mostanság nálunk, ütőssé válhat ez a darab.

Tévedések elkerülése végett, Böhm rendezése közel sem lázítóan forradalmi, inkább korrekten üzembiztos, gyakran inkább kellemes, mint ütős, helyes jelenetek váltják egymást, a gyerkőckor különböző stációit taglalva, ahogy ezeket már felnőttek eléggé rájátszva az infantilitásra, mókásan, olykor hercigeskedve, időnként az ízléshatáron mozogva, jópofán, kedvvel adják. Néha ripacskodnak, máskor kifejezetten helyesek, lendülete van a produkciónak, elejétől végéig nagyon veszi a közönség.

A dalok előadásakor az aznapi lendületnek, hangulatnak csak mérsékelten lehet tere, ugyanis magnóról szól a zene, amit én kimondottan zenés darabok esetében ki nem állhatok. Számomra egy három tagú zenekar is jobb, mint a magnóról szóló nagy létszámú, mert ugyebár, és ezzel igazán nem árulok el nagy titkot, hogy a színház lényege éppen az, hogy élő. Persze tudom, magánszínház, létezni kell, spórolni kell. Meg aztán nem csak magánszínház skótoskodik ezen.

Az egyáltalán nem zavar, hogy nincs csilli-villi díszlet, amit Bátonyi György tervezett, inkább jelzésszerű, Darvasi Ilona jelmezeiben viszont van anyag. A színház patinásan, jó ízléssel helyrehozott, de ettől még a színpadtechnika kezdetleges, ez sem zavar. A fő erősség kétségtelenül Szulák, és rajta kívül Csengeri Attila, aki afféle sátáni, de, ha úgy tetszik, brechti narrátorként kommentál, elmesél, megjósol eseményeket, mondhatnák akár a végzet hidegen lidérces megtestesítőjének. Mindkettőjük áradó, képzett, kifejező hangja megkérdőjelezhetetlen. Az egyik fiú Sövegjártó Áron, ő mellesleg már Sopronban játszotta Mickeyt, akinek a szegénység, a totális kiszolgáltatottság és kikészülés jut osztályrészül. A másik, Kurkó J. Kristóf megszemélyesítésében, irigyelten jómódú lesz, és mégsem sokkal boldogabb. Állják a sarat, bemutatják a felcseperedés folyamatát, és közben humoruk is van. Szilvási Judit az a kedves lány, akibe mindketten belehabarodnak. Nyírő Bea, Nagy Gábor, eléggé megíratlanul sematikus szerepükben a gazdag szülők. Boros Zoltán erősen középkorúan, pattogó nikkelbolhaként, ugrabugráló kölyköt domborít, groteszkbe fordulóan. Néhány temperamentumos ifjú lendületesen körbetáncolja a főbb szereplőket.

A produkció kicsivel több, mint egy éves. Kerestem az interneten, hogy jelent-e meg róla érdemben, értékelő írás. Semmit nem találtam. Most ezért írok róla. Nem gondolom színházi remekműnek. De azt sem, hogy azért, mert a Turay közel sincs a szakmai érdeklődés fősodrában, említésre sem méltó.

A hatvanas évek, ahogy még nem láttuk

Az 1956-1968 közötti időszak magyar művészetét bemutató tárlat nyílik pénteken a Magyar Nemzeti Galériában Keretek között címmel, számos olyan alkotással, amelyek eddig múzeumi raktárakban pihent. A tárlat elsősorban azt mutatja be, hogy a korabeli (kultúr)politika által meghatározott keretek között milyen műalkotások születettek és születhettek, és hogyan próbálták az alkotók minél jobban kihasználni a rendelkezésre álló mozgásteret.

Két meghatározó történelmi esemény határolja azt az átmenetinek nevezhető korszakot, amelyet a Keretek között igyekszik megismertetni a látogatóval: az 1956-os forradalom, és az 1968-as diáklázadások. Ekkor jött létre a „három T”:

a tiltás után újjáéledt a modernizmus,

már megindulhatott valamiféle párbeszéd a modernista hagyományokkal, de még számos olyan ábrázolásmód és téma volt, amely egyértelműen a tiltott kategóriába tartozott. A Petrányi Zsolt által életre hívott kiállítás azokra az alkotásokra koncentrál, amelyek nem a „második nyilvánosság” számára készültek, hanem megjelentek és megjelenhettek kiállításokon, köztereken, otthonokban, így részei voltak a korabeli vizuális és tárgykultúrának.

Keretek között. A hatvanas évek mûvészete Magyarországon (1958-1968) 
MTI Fotó: Balogh Zoltán

A mintegy 350 kiállított tárgy között ugyanis nem csak képzőművészeti alkotásokat találunk. A festmények, grafikák, szobrok mellett textilek, bútorok, könyvek, plakátok és más, az iparművészet területéhez sorolható tárgyak is bekerültek a válogatásba, illetve a kiállítás installációja is igyekszik megidézni a korszakot. Már a kiállítótérbe is köztéri plasztikákon és egy „panelházon” keresztül vezet az út, illetve az egyes termekben sem csak műalkotásokat találunk. Az egyes szekciókhoz például a témájukban illeszkedő filmrészletek válogattak ki, de vannak olyan termek is, amelyeket a korabeli designnak szenteltek. Ezt azért is tartották fontosnak a kiállítás megalkotásakor, mert Petrányi Zsolt kurátor elmondása szerint az iparművészet területén sokkal inkább megtűrték a modernséget a döntéshozók, mint a képzőművészetben, és az ezen területen alkotók sokkal kevésbé voltak alávetve az ideológiai kényszernek.

Petrányi a tárlat megnyitója előtt tartott sajtóvezetésen elmondta, hogy alapvetően az ember, illetve az emberek életmódjának megváltozása, mint téma köré szervezték a tárlatot, ezért is volt fontos az élettér bemutatása, de az építés/építkezés motívuma is hangsúlyos a kiállításon. Ez egyszerre utal a szocialista ideológia építésére, és magára a tényleges környezetalakításra, hiszen ekkoriban rengeteg lakóház és köztéri alkotás létesült.

Petrányi Zsolt, a kiállítás kurátora beszél az újságíróknak. Forrás: FüHü

A szocialista realizmustól eltávolodva pedig a képzőművészetben, a díszítő- és iparművészetben is újra előkerülhettek a modernista elemek – természetesen a kiállítás címében hangsúlyozott keretek között. Ez sokszor kompromisszumot és találékonyságot követelt meg a művészektől, ezért a bemutatott alkotások közül többre jellemző az úgynevezett „kettős beszéd”, amely a mai látogató számára már kevéssé felismerhető.

Kifejezetten koncepció volt, hogy azokat az alkotásokat válogassák ki, amelyeket elfogadott a korabeli kultúrpolitika:

ehhez a festmények esetében például azt vizsgálták, hogy mikor kerültek be közgyűjteményekbe. Ha még a készítésük idején, és nem jóval később, az enyhülés időszakában, az azt jelenti, hogy nem lépték át a kimondva vagy kimondatlanul meghúzott határokat.

De a tárlat kitekint a kereteken kívülre is: az egyik szekcióban azokat az alkotásokat mutatja be, amelyek az aczéli három T közül a tűrt vagy tiltott kategóriába kerültek. Petrányi szerint érdekes módon ez utóbbit volt a legnehezebb feltárni, mert sokszor áttételesen valósult meg a tiltás: a művésznek jelentősen változtatni kellett a műalkotás koncepcióján, vagy csak vidéken, és rövid ideig engedélyezték a bemutatását.

MTI Fotó: Balogh Zoltán

A kiállításon a korszak fontos és meghatározó művészei mellett, mint például Korniss Dezső, Csernus Tibor, Kondor Béla és Gyémánt László kevésbé ismert alkotók műveivel is találkozhat a közönség, amely Petrányi reményei szerint egyfajta újraértelmezést is elindíthat. A tárlaton több külföldi alkotó – Pablo Picasso, Fernand Léger, Renato Guttuso, Bernard Buffet – alkotásai is helyet kaptak, mint olyanok, amelyek jelentős hatással voltak a magyar művészekre is.

A kurátor azt is hangsúlyozta, hogy a kiállításon bemutatott ellentmondásos korszak feldolgozása még nem történt meg itthon, miközben számos környező országban elindultak hasonló törekvések, ezért abban bízik, hogy Keretek között újabb tárlatokat inspirál. Petrányi ozzátette, hogy mivel egy lehetséges válogatást és értelmezési keretet látunk, valószínűleg vitákat is generál majd a kiállítás a szakmában, de ez hozzásegíthet a korszak jobb megértéséhez.

A 2018. február 18-ig nyitva tartó tárlatot filmvetítés- és előadássorozat is kíséri, amelybe ritkán látható rövid- és dokumentumfilmeket válogattak ki a szervezők.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK