Kultúra

A bűn felé

Összevérezték már a falat is a bejáratnál, a ruhatárnál, a pénztárnál szintén vérfoltok, hogy a vécéről már ne is beszéljek. Engedj be! címmel kultuszfilmből készült vámpírhistóriát adnak Pálfi György első színházi rendezésében, az MSZMP volt étkezdéjében, ahol belügyesek, ÁVH-sok is szép számmal megfordultak, az Újpest Rakparton, a mára Zsilip névre keresztelt helyen, ami jelenleg építési terület. Amúgy majd zsidó kulturális központ lesz belőle.

 

Fotó: Csákvári Péter

Rémisztően kezdődik az előadás, jön Sörös Sándor megszemélyesítésében, egy riasztó külsejű, vérvörös palástú, idős ember, a szájára, orrára tapasztva valamit, elkábít egy srácot. Nyugodtan, rutinos mozdulattal, a lábánál hozzákötözve egy csörlőhöz, fejjel lefelé fölhúzza, majd elvágja a torkát. A vérét pedig magabiztos szakértelemmel belecsorgatja egy műanyag kannába. Nyilván vámpírnak szolgál majd táplálékul. Hamarosan kiderül, hogy tinédzser lány a vámpír. A kétes külsejű pasas a társa, tán egykori szeretője, esetleg kicsit apapótléka és táplálékbeszerzője. Szőke Abigél az ifjú, mégis már régóta létező, élőhalott, aki tudja magáról, hogy lényegében nincs neme, erőteljes kisebbségben van, ezért kirekesztve érzi magát. És rátalál a Kozma Ákos játszotta, magát szintén kirekesztve érző fiúra, akivel nem törődnek a szülei, kicsesznek vele az osztálytársai, még rendszeresen meg is verik. A két kitaszított egymásra lel. John Ajvide Lindqvist novellája, Tomas Alfredson

Fotó: Csákvári Péter

csaknem tíz évvel ezelőtti kultuszfilmje nyomán, Jack Thorne készítette a színpadi adaptációt. Pálfi György, akit például a Taxidermia, a Hukkle című filmjeiből ismerhetünk, pedig építési területre alkalmazta a darabot. A szürkén lepusztult, dermesztően hideg falak jól jelzik a siváran monoton közeget, amit a fiatalok fullasztónak éreznek. Törőcsik Ambrus díszlettervező intenciói szerint nylonnal betakart malteros kupacok garmadáját látjuk a háttérben, de ezek határolják be annak a térnek is a jelentős részét, ahol ülünk. Olyan nylon ez, amivel a kitört ablakok üvegét is pótolni szokták. Ezek mögött most lidérces, fenyegető árnyak jelennek meg, sokszor szinte körbefogva bennünket.

Fotó: Csákvári Péter

De olyan nagyon nem rettenünk meg, mert olykor inkább paródiába csap át a játék, máskor viszont nagyon is realisták az események, a két ifjú szerelmes mindenképpen nagyon is reálisnak tűnik, a többiek inkább karikaturisztikusak, leginkább a Quintus Konrád által játszott, ostobán narcisztikus fő rendőr. A Molnár Csaba megformálta cukorkaárus úgy néz ki, mint egy rikító tollú kakadu és egy pávián keveréke, Müller Kati egyik markáns jelmezében. Miközben a Szabó Simon tornatanárában is van valami gépies, benne mintha lenne némi megértő humánum is. Szávai Viktória anya figurája maga a megtestesült fásultság. Vasvári Csaba apaként annyira távol, külföldön van, hogy már csak filmen, falra kivetítve, látjuk.

Fotó: Csákvári Péter

Ez olyan rideg világ, hogy a két fiatal egymásba kapaszkodik. Ők feltétlen elfogadják egymást. És az ártatlan srác mindinkább tolódik a bűn felé, fokozatosan átveszi az öregúr szerepét, akit a vámpírlány nem minden ok nélkül kinyiffant. A darab lényegében a bűnössé válás folyamata, és a bűnhődés elmaradásáról is regél, mert ez a közeg olyan, amiben minden következmény nélkül bármi megtehető. Szőke Abigél sérült gyereklány és veszélyes nőstény egyszerre. Kiszolgáltatott és ádázul támadó. Egészen remek alakítás. Néha a párbeszédek leülnek, nem elég erőteljesek, de vannak váratlan történések, akciófilmbe illő jelenetek, és van izgalmas vizualitás, meg kiváló térkihasználás egy fölöttébb érdekes térben. A Magács László vezette Trip, ami az előadást létrehozta, mindig a darabhoz illő teret keres majd a produkcióinak, amiket egyhuzamban, meghatározott ideig, az Engedj be! esetében december végéig, játszik. Ha messze is van a tökéletestől, de merészen fantáziadús vállalkozás, érdemes a figyelemre.

Sikerült a félelmet úrrá tenni

Szikszai Rémusz, aki a rendezéseiben sokat foglalkozik a hatalom természetrajzával, úgy gondolja, nyilvánvaló módon a szemünk is ki van lopva, oligarchák uralkodnak, kisbárók, nagybárók. Mintha ki sem léptünk volna a feudalizmusból. Véleménye szerint az, ahogy ma Magyarországon majd minden létező írott és elektronikus médiumban, a „társadalmi célú”-nak becézett hirdetésekben is, a kormánypropaganda működik, feltétlenül hasonlít a Ceaușescu rendszerre.

 

Szinte monomániásan rendezel az eldurvult, vad, embertelen világról különböző produkciókat. Ez, gondolom, nem véletlen.

Minden olyan dolog felé húz az érdeklődésem, ahol embereket elnyomnak, kiszolgáltatottá teszik őket, amikor ember ember fölött rendelkezik. Foglalkoztat a kiszolgáltatottság, az elesettek helyzete, a szegénység, és minden hasonló problémakör.

Lehetséges ez az érdeklődésed a partiumi származásod miatt, hogy ott esetleg nagyobb dózist kaptál megaláztatásból, kiszolgáltatottságból?

Nem hiszem, hogy ez helyspecifikus lenne, ott soha, senki nem bántott a származásom vagy a nemzetiségem miatt. Valószínűbb, hogy ennek az érdeklődésnek inkább ahhoz van köze, hogy a Ceausescu korszakban nőttem fel, és elég közelről láttam az államapparátus elnyomását. Kölyökként, fiatalemberként volt szerencsém megtapasztalni az elnyomó rendszert.

Bodor Johanna koreográfus -,aki könyvet írt egykori erdélyi tapasztalatairól – úgy nyilatkozott, hogy most nálunk hasonló dolgoktól fél, mint valaha ott akkoriban.

Én félni nem félek, de egyértelmű, hogy van hasonlóság. Elsősorban a propagandagépezetben. Az, ahogy ma Magyarországon majd minden létező írott és elektronikus médiumban, a „társadalmi célú”-nak becézett hirdetésekben is, a kormánypropaganda működik, feltétlenül hasonlít a Ceausescu rendszerre.

Az is hasonlít, hogy ezt beveszi az emberek jó része?

Nem tudom. Annak idején mi ezt úgy éltük meg, mint nyílt és pofátlan hazugságot, ami az arcunkba tolul, de senki nem mert vele szembeszállni, miközben esetleg otthon titokban hallgatta a Szabad Európa Rádiót. Nem úgy néztünk egymásra, hogy az egyikünk elhiszi a kormánypropagandát, a másik meg nem. Mindenki tudta, hogy hazugság. Amikor azt nyilatkozták, hogy dübörög a gazdaság és ötezer kilogramm búzát arattak hektáronként a Román Szocialista Köztárság minden megyéjében, Ceausescu elvtárs fantasztikus javaslatainak és iránymutatásának köszönhetően, akkor ezen mindenki röhögött a bajusza alatt. Aztán már nem röhögött senki, hanem egyre szomorúbb lett, mert mindenki tudta, hogy közben üresen konganak a boltok, hideg van a távfűtött lakásokban, nincs benzin.

Szembesültek az emberek a napi valósággal, miközben a propagandagépezet valami mást nyomott.

Ahogy most a propagandagépezet dübörög, abban egyértelmű a hasonlóság az akkor történtekkel.

De most hasonló propagandát miért vesznek be az emberek?

Nem tudom erre a választ, értetlenül állok ezzel a jelenséggel szemben. Sikerült a félelmet úrrá tenni, lehet ijesztgetni az embereket a migránsoktól kezdve Soros Györgyön át a brüsszeli veszedelemig mindenféle marhaságokkal. Miközben nyilvánvaló módon a szemünk is ki van lopva, oligarchák uralkodnak, kisbárók, nagybárók, és ez szerintem vidéken még durvább.

Mintha ki sem léptünk volna a feudalizmusból.

Az emberek igyekeznek nem elveszíteni a munkahelyeiket, tolják, mint süket a csengőt a kis munkájukat. Közben vagy tudomást szereznek a valóságról vagy valamiben hinni akarnak. Szociológiai felmérések vagy talán azok sem tudnák kideríteni, mi az oka annak, hogy a populizmus ilyen gyökeret tud ereszteni és ilyen táptalajra talál. Nem tudom elképzelni, emberek hogyan jutnak odáig, hogy összehívnak egy falugyűlést, hogy az a pár menekült, akik a magyar állam oltalma alatt állnak hivatalosan, nem üdülhet néhány napot egy magánpanzióban. Nem tudom, hogy ehhez kinek van köze, mert ha nekem van egy panzióm, ott az üdül, aki kifizeti, vagy akit én meghívok. Ehhez senkinek semmi köze. Egyszer csak közüggyé válik valami, ami nem is lehetne az.

Ezeknek az őcsényi embereknek a jó részén látszott, hogy tényleg ennyire felhergelten félnek. Féltik a saját gyerekeiket vagy akár magukat.

Ezért ijesztő ez az egész.

Lehet érezni: a gépezetnek sikerül elérnie, hogy úgy működjenek az emberek, ahogyan a kormánypropaganda elvárja.

Ez már-már közel volt a lincshangulathoz.

Valószínűleg igen. Egy felvétel mást ad vissza, mint a valóság, de nagyon durva volt és az is durva, ami a következménye lett, hogy nem mentek, nem mehettek azok az emberek üdülni. Még egyszer mondom, olyanokról beszélünk, akik hivatalosan a magyar állam oltalma alatt állnak. Mit jelent ez az oltalom? Hogyan védte őket az állam? Erre nem lehet azt mondania hivatalos tisztséget betöltő embernek, hogy nagyon helyes, hogy a falubeliek így cselekedtek. A hatvanas évek Amerikájában a Nemzeti Gárda kordonjai között mentek be a fekete bőrű gyerekek az iskolákba. A kordonon kívül meg őrjöngtek a helyi fehér fajvédők. Ott az állam felelősséget vállalt az elesettekért.

Ez ellen lehet valamit tenni? Az általad most a Radnóti Színházban rendezett Ádám almái félig-meddig erről is szól. Van benne egy jóságos pap, aki hisz abban, hogy a földöntúli jóságával pozitív irányba lehet befolyásolni bűnös embereket, miközben neonácik is megjelennek.

Az Ádám almáiban ez bonyolultabb, mert fel van építve egy egész hazugság légvár, a pap élete elég rendesen meg van nyomorítva és próbál erről nem tudomást venni. Bizonyos értelemben nem vesz tudomást a valóságról, kiépít egy másik világot, ami egy idegen számára a teljes káosz. Másik kérdés, hogy kit nevezünk normálisnak, hogy mi normális? Ki egészséges lelkületű és ki nem az: ha valaki nem bír a fogyatékos gyermekére fogyatékosként tekinteni és elrugaszkodik a valóságtól miért kevésbé normális mint az öltönyös jóképű menedzser aki éjszaka gyerekpornót néz vagy a feleségét veri. Mert ő kevésbé tud boldogulni a „normálisak” világában?

Járható út, hogy némiképp bezárkózva sokan megpróbálnak maguknak mikroklímákat kialakítani?

Nem hiszem. Mert az atomizál. Nyilvánvalóan egy nagy közösségben kellene részt venni, amihez az embernek mind kevésbé van kedve. Egyre kevésbé találjuk a közös hangot a többiekkel, mert mindenki más-más árnyalatban látja ugyanazt a valóságot. Mást tart belőle fontosnak.

A sokszínűség adná az egységünket, mégsem vagyunk képesek egymást olyannak elfogadni, amilyenek vagyunk.

Az Ádám almái nekem arról szól, hogy nagyon kevés energiát fektetünk abba, hogy megértsük a másikat. Ha a nemrég kirobbant zaklatási ügyre gondolok, akkor azt tapasztalom, hogy olyan sokféle és szélsőséges reakciók érkeztek rá mondjuk az fb-n, amelyek önmagukban, jelenségként is ijesztőek. Azt gondolom, mondják el a lányok, hogy mi történt velük, mondják el az áldozatok azt, ha ilyen eset előfordult és azt is gondolom, erre nem lehet azt kommentelni, hogy miért ül be valaki egy kocsiba. Ez nincs rendben. Az sincs rendben, hogy egy ilyen ügyből másodpercek alatt lincshangulat lesz. Aki ilyesmit követett el, az vállalja érte a felelősséget, akivel ez megtörtént és tud beszélni róla, az beszéljen, valamilyen szinten tisztuljon meg ez a világ. Az viszont, hogy azonnal akasztófát állítunk, az a másik véglet.

Ettől kezdve ez karaktergyilkosság eszköze is lehet. Bárkire, akár rád is, rá lehet fogni, hogy ezt csináltad. És te se tudod bizonyítani, hogy nem történt meg, de az illető sem, hogy megtörtént.

Igen, de mégsem valószínű, hogy valaki kitalálja, hogy ő ezt csinálta. Valószínűleg Marton László vissza akar vonulni egy időre, nem hiszem, hogy kedve van most emberek előtt megjelenni, nem lehet rá úgy nézni, mint néhány héttel ezelőtt.

De szerintem nincs rendben, hogy valaki teljes életműve ripsz-ropsz lenullázódik.

Igen, valószínűleg nincs rendben. De ez a dolgok összekeveréséből következik.

Ha én ellopok egy kabátot, arra nem mentség, hogy amúgy rendes ember vagyok és jó apa.

Ahogy erre a történetre sem lehet azt a választ adni, hogy akkor vegyék le A Pál utcai fiúkat műsorról. A közéletben például volt a vak komondoros eset, azóta is emlegetem, hogy egy politikusnak ezt hogyan lehet megúszni. Ez egy patriarchális ország, amiben az, hogy kiszólnak egy autóból a csinos csajok után, okénak számít. Nem oké.

Némiképp a Rendezés című produkciód nem szól erről? Nem előlegezted meg vele ezt a témát, ráadásul pont a Vígszínházban?

Nem. Bartis Attila színdarabjában viszony van egy rendező és egy fiatal színésznő között, de az nem egy erőszakos viszony, mind a ketten akarnak valamit egymástól. A Rendezésben valaki megír egy színdarabot a múltról és pont a leglényegesebb dolgot „felejti” ki belőle, az igazságot önmagával kapcsolatban, hogy besúgó volt. Aznap este amikor kipattant a botrány, éppen ez az előadás volt műsoron. Biztos, hogy a véletlen folytán volt ennek pikantériája. De nem előlegeztem meg semmit.

Azt is tapasztaljuk, hogy a múltat részint felül akarják írni, másrészt vissza akarnak hozni belőle és ideálként elénk tárni olyasmiket, amik inkább dermesztőek.

Most a közéletre gondolsz?

Igen.

Hát a politika mindenképpen ezt csinálja. Ez sajnos nem csak magyar jelenség, azt látom, hogy Törökországtól az Egyesült Államokig, Oroszországtól Magyarországig, elég szép kis paletta van ebből megint. Volt egy időszak, amikor inkább csak múltidőben tudtunk beszélni kisebb-nagyobb zsarnokokról, például Mozambikig kellett menni egy zsarnokért, vagy Észak Koreáig, de most megint előjöttek azok az urak, akik a saját kezükbe vonják az irányítást, és központosítanak.

A Budapest Bábszínházban Shakespeare remekművét, A vihart rendezed az évad végén. Ebben a főszereplő, Prospero, bár időnként szokták kedves bácsiként ábrázolni, ugyancsak egy diktátor.

A maga módján igen. Már az is megkérdőjelezhető, milyen vezető az, aki elvonul a szobájába és átadja a hatalmat az öccsének, legalábbis névlegesen. A könyvei közé merül és nem törődik azzal, amivel törődnie kéne. Aztán amikor száműzik a szigetre, ott már kézben tart, manipulál mindenkit. Nem szándékozom jóságos bácsinak ábrázolni őt, ebben egyetértünk Fodor Tamással, aki játszani fogja.

Ő rendezőként szintén sokat foglalkozott a hatalom természetrajzával.

Igen, sokat is beszélgettem már vele Prosperoról. A bábszínházat rendkívül alkalmasnak tartom arra, hogy benépesítsünk egy szigetet.

Szép Ernő Emberszag című művének az előadásához is alkalmazol embernagyságú bábokat, ők személyesítik meg a zsidókat, a vészkorszak idején kiszolgáltatottakat.

A párnaember előadásában is használok bábokat, érdekel, hogyan működik a különböző bábtechnikák szimbiózisa. Várom is nagyon.

Egyik produkció után rögtön a másikba mész, mert az Ádám almái bemutatója után azonnal rendezni kezdted Az oroszlán télen előadását a Belvárosi Színházban.

Egy James Goldman nevű amerikai szerző színdarabjáról van szó, amiből híres film is készült. Ez családtörténet, II. Henrik angol király, valamint Aquitániai Eleonóra különös házasságáról szól, amiből például Oroszlánszívű Richárd és Földnélküli János is született.

Végül is, ez is egy hatalmi történet.

Egyértelműen az, nagyhatalmi játszma, egy családi karácsony Chinon várában, 1183-ban, ahol az a tét, ki lesz a következő király. És ez öt percenként változik. Ha jól csináljuk majd, hatalmas krimi, amiben az utolsó pillanatig nem lehet tudni, hogy mire megy ki a játék. Hatalmasok egymás között eldöntik a világ sorsát az elkövetkezendő száz évre. Egy család, apuka, anyuka, három fiú, plusz a francia király és az unokahúga.

Szerelmek, ármánykodások és kisebb-nagyobb koalíciók, amelyek tartanak két-három percig, sőt néha még tízig is.

A rock felszabadító ereje

Egy rakat rosszcsont kölyök zúdul a deszkákra a Madách Színház Rocksuli előadásában. Illetve először nem is rosszak, hanem túlzottan is jók, feszélyezettek, nyársat nyeltek, majd amikor feloldódnak, rakoncátlankodni kezdenek, és szinte szétfeszítik a falakat, akkor válnak szabadokká. Andrew Webber, Glenn Slater, Julien Fellowes új musicalje, a Broadway és a West End siker után, elsőként Európában, Budapesten látható. Jött, látott és győzött.

Fotó: Madách Színház

A vásott kölyköknél már csak a főszereplő, kirúgott rockzenész, Dewey a gyermekdedebb. Hasonlít egy óriáscsecsemőre. Tűrőképessége körülbelül egyenlő a nullával. Nyűgös. Aluszékony, nem bírja a mindennapok gyűrődéseit, hogy például olyan baromságokkal kell foglalkozni, mint a lakbér befizetése. Különc. Nagyokat késik. Így aztán kitessékelték a rockbandából, ahol játszott. Egy pipogya barátjánál, aki tanár, gubbaszt, annak azonban racionális, házisárkány felesége van, úgyhogy ott is rosszul áll a szénája. De aztán érkezik a barátja számára egy telefon, hogy helyettesítenie kellene egy elit iskolában, és Deweynek gyorsan leesik a tantusz, hogy ez számára milyen szuper lehetőség. Itt már Szemenyei János elemében, komédiás kedvében van,

parádés magánszámot fabrikál abból, ahogyan eljátssza a telefonban, hogy ő a barátja, és elvállalja a nevében a kecsegtető melót.

Rományi Nóra mulatságos műtopit tervezett számára öltözékül. Hátul még a nadrágtartó is lóg, meg persze nincs betűrve az, aminek betűrve kellene lennie, és naná, hogy jól fésültségről egyáltalán nem beszélhetünk. Hogy a nett, elviselhetetlenségig pedáns igazgatónő, aki először rakodómunkásnak nézi, miért nem szól rá kapásból, hogy az ő elitiskolájában, ahol kínosan nagy a katonás rend, így nem mehet gyerekek elé, azt nem értem. Valószínűleg azért nem, mert ez a figura így jó a darab szempontjából, kár bezavarni a képbe.

Fotó: Madách Színház

És ez a figura tényleg veszett jó. Szemenyei parádésan játssza. Megmutatja a totális őrültségét, megszállottságát, beszabályozhatatlan öntörvényűségét, fékezhetetlen rockimádatát. Naná, hogy a csend, rend, fegyelempárti, undok tantestület szemében pillanatok alatt szálka lesz.

Csupa érzéketlen tanerő tobzódik a deszkákon.

Mindegyik csak tölcsérrel töltené a tananyagot a kölykökbe, nem értékeli játékosságukat, fantáziájukat, egyediségüket, így aztán pedagógusokként ők sem értékelhetők. A szülők pedig szülőkként sem nagyon, mert azok is mind farkasvakságban szenvedő tökhülyék. Egyetlen egy sincs köztük kivétel. Ha lennék olyan helyzetben, megkérdezném a szövegíró Julian Fellowes-t, hogy a műfaj követeli-e az ordító sematizmust, musicalben tényleg lehetetlenség jobban árnyalni? Ha a gyerekek lehetnek különböző karakterek, a felnőttek ugyan már miért csak alig-alig, miért nem láthat egyikük sem tovább az orránál? A végén persze a happy end érdekében mindegyikük észhez tér. Ezeket a szerepeket elég nehéz jól játszani.

De végül is ez a musical leginkább a gyerekeké!

És abban nyilván elmondhatatlanul sok munkája van a felnőtteknek, hogy ők ennyire jók. Táncolnak, énekelnek, élőben zenélnek, de ami a legfőbb, lerí róluk, hogy élvezik, amit csinálnak, kicsattannak a játékkedvtől. Közöttük van stréber, tudálékos, fontoskodó, izgága, kiközösített, visszahúzódó, nagy szájú…

Fotó: Madách Színház

Karakterek. Mindegyik a maga módján helyes, némiképp cuki. Náray-Kovács Zsombor, Halász Dávid, Engel-Iván Lili Rebeka, Domonyi Amira, Csányi Áron, Vass Gellért Áron, Sebők Dóra, Rohonczi Elina, Sütő Zalán, Halász Hanna, Lucza Gergő, Hámori Dalma egyaránt kitesznek magukért. Humoruk van, meghatóak, eljátsszák azt, hogy ez az áltanár, aki stikában, a tanagyag leadása helyett, az osztályteremben rockbandát formál belőlük, felszabadítja őket. Nem külső elvárásokat akar rájuk erőltetni, ráérez a személyiségükre, ennek megfelelő feladatokat ad, kibontja az egyéniségüket, miközben igazi csapatot is formál belőlük.

Hiába botcsinálta tanár, hiába nem ez a tanult szakmája, kiváló pedagógus. Puskás Péter a tutyimutyi, jólelkű barát, aki végül a sarkára áll, és Baranyai Annamária az ő praktikusan mogorva felesége. Gallusz Nikolett jégcsap igazgatónője végül felolvad, egymásba szeretnek Dewey-vel, és jöhet a falakat rengető finálé.

Fotó: Madách Színház

Ehhez Rózsa István megteremtette a nagy cél, a rockverseny bombasztikus közegét éppúgy, mint a tüchtig iskoláét. Tihanyi Ákos koreográfusként alaposan megmozgatta a gyerekeket. Webber zenéje rockosan dallamos, amit a Kocsák Tibor által vezényelt zenekar felvillanyozó ritmusban játszik.

Az egész előadás, Szirtes Tamás vérprofi, invenciózus rendezése, felvillanyozza a nézőket.

Andy Landy mosolyalbuma – KUBATOV EDZŐ LISTA!

A Ferencváros labdarúgócsapatának 2021-ben élő szerződések szerint három edzője is volt. A bajnokságot májusban még az ukrán Szerhij Rebrovval fejezték be, őt követte az osztrák Peter Stöger, akit az őszi szezon vége előtt kirúgták, és helyére az orosz Sztanyiszlav Csercseszov érkezett 5 fős stábbal.

A téli felkészülést már Csercseszovval kezdték el a zöld-fehérek. A 2020-as évben 12 milliárd forintból gazdálkodó FTC elnöke Kubatov Gábor, aki a BLIKK-nek adott interjújút. Rebrov távozásának elsősorban az volt az oka, hogy a klub nem hagyta magát zsarolni. Peter Strőger szerződés bontásának okáról, pedig így nyilatkozott: Leültünk, és egy fantasztikus intellektussal találkoztam. Mindent tud a labdarúgásról, nagyszerű szakember, okos ember, de nem a keretünkhöz való. Nagy kár érte, azt látom, hogy a keretünk az ilyesfajta finom úriembereket nem respektálja. Nagyon szerettem volna Nyugat-Európához tartozni.

Kubatov Gábor a Ferencvárosi Torna Klub elnöke, egyben a FIDESZ országos pártigazgatója és elnöke, valamint országgyűlési képviselő is. Jóleső érzés volt hallani, hogy az Elnök úr nagyon szeretett volna Nyugat-Európához tartozni és úriemberekkel együttműködni, ez a szándéka viszont több más vonatkozásokban sem sikerült.

Amitől mindig kisüt a nap 3.

0

Hatvanhat évesen reggelente még most sem jut eszembe a tegnapok egyetlen keserűsége sem. Nem fáj semmim. Egyetlen vágyam, hogy valami gyönyörűségbe fürdessen meg a nap és mosolyogva aludjak el tizenvalahány óra múlva. A többi már lepereg rólam, hiába fáj, szétzúz, talán meg is öl, de tudom minden reggel érdemes felkelni.

Rossini: William Tell Overture- Verbier Festival 2018

There’s nothing like making music with great colleagues and that’s something I’m missing a lot right now! I wanted to share this video of Rossini’s William Tell Overture from the Verbier Festival in 2018 with Seong-Jin Cho, Evgeny Kissin, Mikhaïl Pletnev, Sir András Schiff, Sergei Babayan, Daniil Trifonov, and Denis KOZHUKHIN for some #fridaynightfun.

Közzétette: Yuja Wang – 2020. július 24., péntek

 

Teljes a Szigeten Ticketswap Party Aréna programja

Újabb előadók nevei kerültek napvilágra a Sziget idei felhozatalából, ezúttal a Ticketswap Party Aréna fellépőiből válogatva.

Azt már korábbról is tudjuk, hogy fellép Alan Walker, Steve Aoki, Apashe vagy NGHTMRE és arról is volt szó, hogy lesz egy dedikált napja az elrow-nak és a Q-Dance-nek is. Nézzük sorban!

Augusztus 10-én lesz az Aréna Q-Dance napja. A nagy népszerűségnek örvendő holland társaság a rendezvényeiken a tánczene keményebb stílusaira, főleg a Hardstyle-ra, a Hardcore-ra és a Hard Trance-re összpontosítanak.

Az Arénában ezen a napon fellép majd a Frequencerz, Ran-D, Rebelion, Sefa, Sound Rush, Sub Zero Projec, Zatox. Másnap a DJ pultban ott lesz: Alison Wonderland, Apashe, B’Andre & Nosphere, Dirtyphonics, Dublic, NGHTMRE, Skrude & Myamo.

Augusztus 12-diki felhozatalban szerepel Mateo and Spirit, Mathame, Metha, Mind Against.

13-án jön Alan Walker, Andro x Lotfi Begi, JumoDaddy, Ofenbach, Roberto Rios  és a Tits GANG / Metzker x Yamina. Augusztus 14-én érkezik ATLiens, Gemcamp, Maddow, Phlegmatic Dogs, Steve Aoki, Volac.

Az elrow a hazai közönség közt is ismert és a világon elismert, látványos partysorozat sorozat, köszönhetően a legjobb elektronikus zenéknek és a hihetetlen elképzeléseknek, az őrületes performanszoknak és az izgalmas, szokatlan karaktereknek.

A Sziget zárónapján a Ticketswap Party Aréna tehát az elrow-é és vendég lesz Amadeo Picone, Claptone, Florentia, James Cole és Solardo.

Andy Landy mosolyalbuma – RÁKAY PHILIP PETŐFI FILMJE MINDENT ELVIS!

Rákay Philip 4 milliárdos költségből készülő, Petőfi és a márciusi ifjak történetét megörökítő, a költő születésének 200. évfordulójára tervezett történelmi kalandfilmje kapcsán megállípíthatjuk, hogy a film készítői üzleti szempontból remek érzékkel választották a Most, vagy soha! címet.

FH

Okos üzleti fogás, bizonyára hatalmas lesz a külföldi forgalmazók érdeklődése a film iránt, hiszen a cím angol megfelelője/fordítása, az It’s Now Or Never, az idegen forgalmazók számára azt sugallhatja, hogy a Most, vagy soha! Elvis Presley életéről szól. Az angol cím ugyanis Elvis 1960-ban énekelt, hanglemezen 20 millió példányban elkelt világhírű It’s Now Or Never című dalára utal, amelyet a YouTube-on már 50 millióan tekintettek meg.

Azt azonban el kell ísmernünk, hogy Rákay PhilIipék kivételesen nem éltek a szokásos politikai lehetőségeikkel, hiszen még hasznosabb ötlet lett volna a „Befordultam a konyhára” címmel készíteni a kurzus filmet, amely Petőfi életén túl szimbolikusan felerősítené hírértékét a február elsején bevezetett csirkefarhát-árstopnak is.

A film előzeteséből készült klipet a választási kampány során vetíthetnék az élelemiszerüzletek árstopos hirdetőtábláira.

Andy Landy mosolyalbuma – HÖLGYVÁLASZ!

Kövér László története mindent Elvis! Örök álma, hogy Köztársasági Elnök legyen végkép dugába dőlt! A gender törvény is tovább nehezítette a dolgát, hiszen Orbán Viktor hölgynek szánta pozíciót! Új nagylemezén már hiába probálkozik!

APÁPAI

 

Andy Landy mosolyalbuma – Aranyból lesz Rákai Philip filmje!

A Nemzeti Filmintézet Filmszakmai Döntőbizottsága 4.500.000.000,- forint támogatást szavazott meg Rákay Philip készülő Petőfi filmjére.

A FüHü már javaslatot is tett az alkotás címére:

Most vagy soha, avagy az aranytojást tojó tyúk.

A filmet a Civil Összefogás máris felterjesztette Az arany csirkefarhát kitüntető címre.

AL

 

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK