Vélemény

Kényszerképzet

2023-06-15

A fixa idea érdekes jelenség. Akire a kór lecsap, az az álláspontját illetően eltántoríthatatlanná válik, és még ha az orrát vernék is bele a cáfolatba, az sem rendíti meg.

Ilyen például miniszterelnökúrnak azon képzete, miszerint ő mindig győz. Ezt persze csak úgy odavetve nem fogja föl a nép, fenti okból kiterjedt hálózatot hoztak létre, melynek eredményeképpen a regnálókhoz tartozó, nagyszámú politikussereg mellett ugyancsak nagyszámú NER-es újságíró, elemző és egyéb hűséges és/vagy fizetett kenyérpusztító hajtogatja: Győztünk megint! A permanens győzelem a mai magyarországi rendszer elengedhetetlen tartozéka, ellentétben más rendszerekkel, melyek nem győzni akarnak, hanem megegyezni (ahhülyék!).

Győzni persze magányosan nem lehet, haverok ellen meg nem illik, ezért van szükség ellenségre. Miután Orbán ismételt hivatalba lépésekor nem volt egy darab se, nagyon kellett az a fékevesztett kreativitás, mely a Simicska-Finkelstein-Habony vonal sajátja sok-sok éve már. Hasznos munkájuk eredményeképpen megképződtek ellenségeink, akiket sokáig kellett ugyan ezen célból pocskondiázni, de végül sikerült. Seregük vezére Brüsszel, Finkelsteinjük Soros, fegyverük a Pénzvisszatartás. Persze a Szankció is az, de az nem kifejezetten a magyarok ellen irányul, ezért szavazzuk meg miniszterelnökúr révén mindegyiket a „Dögöljön meg a szomszéd tehene is!” elv szerint. Sajnos van egy kis gond, ugyanis a nyugati tehenek rendkívül szívósak, egyszerűen képtelenek megdögleni, nem úgy, mint a mieink, például szegény Kisállamadósság meg Alacsonyinfláció.

A győzelemnek az ellenség megléte mellett másik kelléke a harc. Mindenki tudja, hogy a harc miniszterelnökúr vezérletével magyar érdekekért folyik. Eredménye, hogy az összes jóbaráttal (V4, Néppárt) meg az összes szövetségesünkkel (EU, NATO) összevesztünk, és ma már minket utál a világ háromnegyede. Nyilván ez volt a magyar érdek. Újabb győzelem.

Persze van a harcnak egyéb eredménye is. Ilyen például az Erasmus+ program pénzeinek visszatartása, ami, mint Gulyás úr is említette volt, „magyarellenes bosszú a Bizottság részéről”. Némi pontosítás azért szükségeltetik: nem a Bizottság döntött így, hanem az EU tagok pénzügyminisztereinek tanácsa (2022. december 15.), és nem hungarofób alapon, hanem azért, mert a tanács, mint az EU pénz elköltéséért felelős társaság nem látta biztosítottnak az átláthatóságot. Kies hazánkban ugyanis az ilyen dúsgazdag, az állam által bőven kistafírozott, ún. „közhasznú” alapítványokra sem a közbeszerzési, sem az összeférhetetlenségi szabályok nem vonatkoznak, miáltal a vagyonuk azonnal elveszíti közpénz jellegét.

A fentiek alapján Gulyás úr tudatlan/hazudott (nem kívánt törlendő), csak azt nem értem, hol volt Varga Mihály, mikor a pénzügyminiszterek tanácskoztak? Mert ha ott volt, utána szólhatott volna Gulyásnak.

Megjegyzendő, hogy ebben az esetben Orbánék csak az összeférhetetlenségi kifogásról beszélnek, a közbeszerzési kifogásról nagyon nagy a csönd. Nem véletlenül, mivel az előbbit illetően a kuratóriumba bármikor oda lehet ültetni a mostani elsőrendű FIDESZ potentát helyére egy nyolcadrendű, az EU kicselezése érdekében „nempárttag”, de azért fideszest, mert általa is elintézhető, hogy a Pártnak kedvező oktatás és kutatómunka folyjon az egyetemen. A zsíros állás révén őt a központból kézben tartják, miközben nála van a pénz a kutatásra meg a professzori fizetésekre is. A közbeszerzés viszont más dolog. Az anyagiakkal jól felturbózott alapítványok csak akkor tudják fizetni a „megfelelő” vállalkozásokat kamu megrendeléseik révén, ha a közbeszerzés nem köti a pénzosztó kezet. Ebben nem engedhet a kormány, ezért sunnyognak inkább. Érdekes, hogy ennyi fideszes lopás és hazudozás után miért hiszi még mindig az ország, hogy „A másik sem lenne jobb”?

A még öldöklőbb küzdelem persze sokkal nagyobb tétre megy, és ott régebb óta tart a tánc (páva). Mint azt ugyancsak Gulyás úrtól, de rengeteg másik fideszes vagy nekik elkötelezett szereplőtől tudjuk, sőt miniszterelnökúr is többször nyilatkozta, Magyarország nem azért nem kap uniós forrásokat, mert az Unió korrupciót gyanítana (ugyan dehogy!), hanem mert pártunk és kormányunk a háborúról, a migrációról és a gyermekvédelemről másképp „vélekedik”, mint az Unió. Bizony! Elsőre én sem hittem, hogy ezt bírják majd mondani.

Néhány idézet az Európa Bizottság hazánkról készített, 2021-es jelentéséből:

„…az európai szemeszter keretében az igazságszolgáltatás függetlenségének megerősítésére tett ajánlás továbbra sem teljesült…”
„…a bírói függetlenség és az igazságszolgáltatással kapcsolatos fejlemények a már eddig is fennálló aggályokat tovább erősítették…”
„A közigazgatás magas szintjén megvannak a kockázatai a klientizmusnak, a kivételezésnek és a nepotizmusnak, de az üzleti élet és a politikai aktorok közötti összefonódások kockázata is megoldatlan maradt. A korrupció felfedésére alkalmazandó független ellenőrzőmechanizmusok továbbra is elégtelenek, illetve továbbra is aggályos a rendszeres ellenőrzések hiánya, valamint a vagyon- és összeférhetetlenségi nyilatkozatok elégtelen felügyelete.”
„…a médiapluralizmus továbbra is veszélyben van.” (milyen finom fogalmazás)
„…a jogalkotási folyamat átláthatósága és minősége továbbra is aggodalomra ad okot.”

Eztán jött 2022. július, mikor a Magyarországról készült EB jelentés megállapítja, hogy a korrupciót illetően nincs előrelépés, majd 2023. január, mikor a Transparency International berlini központja által készített korrupciós jelentés rögzíti, kies hazánk immár az EU legkorruptabb állama.

Na, kérem, hát ez az! A szemét EU a fenti kamu szövegekkel takargatja, hogy tulajdonképpen nem a politikai döntések transzparenciáját és előkészítettségét, nem is a politikai szinten történt gazdasági döntések korrupciós jellegének megszüntetését, de még csak nem is a jogszabályok érvényesülését akarja elérni nálunk, hanem a magyar gyermekek szabad és gátlástalan átoperálását. A szörnyű tervet a kormány hatásos fellépése akadályozta meg azzal, hogy a gyermekeinknek 18 éves korukig az LMBTQ+ elfajzást illetően totális tudatlanságot biztosító paragrafust a pedofíliáról szóló törvénybe tették. Tudja meg mindenki, mifélék ezek!

Miniszterelnökúr a hősi harc mellett persze nem feledkezik meg az egyszerű emberek jólétéről és védelméről sem, így épül-szépül tovább Hatvanpuszta, növekedik Tiborcz úr ingatlanbirodalma, és csusszan kukába az igazságügy miniszterasszonya elleni borzalmas és igaztalan vád, miszerint köze lenne a Völner ügyhöz. Nem is érthető, hogy az ilyen cselekedetek hogyan kerülnek az EU piszkos fantáziáját leplező ún. „országjelentések” negatív oldalára.

Bízunk Miniszterelnökúrban. Majd ő megvéd minket a mindent beborító nyugati romlottság liberális szennyáradatától, a létrák betiltásával a migránsok hadától, sőt harcos békevággyal az orosz rakétáktól is, de azért egy kérésünk lenne: lehetőleg ne addig folytassa az agresszív kismalacos pávatáncot, amíg a nekünk szánt EU-s pénz kifizetése teljesen ellehetetlenül, mert akkor keserves jövő vár ránk, mimagyarokra.

Bár, ha Magyarország becsődölése esetén én is Hatvanpusztára vonulhatnék vissza szerető, meleg családi körbe, a franc sem törődne mások jövőjével. Az sem zavarna különösebben, hogy a birtok puszta léte a lopás tényét tekintve nem csak egy délibáb káprázata, hanem maga a gránitszilárd rögvalóság.

Családi ügyekkel nem foglalkozom.

MIBEN TÉVED SÚLYOSAN FODOR GÁBOR

Bauer Tamás

2023-06-11

Fodor Gábor felháborította a Klubrádió hallgatóit. Azt javasolta ugyanis az Indexen megjelent több írásában, hogy az ellenzék a kormánnyal együtt álljon ki Brüsszelben azért, hogy a Bizottság ne tartsa vissza, hanem folyósítsa az országnak a támogatásokat.

Tegye félre a kormánnyal szembeni kifogásait, mert ez nemzeti ügy, az ország súlyos gazdasági helyzetében elengedhetetlenül szükség van ezekre a juttatásokra. Bolgár Györgynek azt is elmondta, hogy szerinte az ellenzék azt kérhetné cserében a kormánytól, hogy kétharmados ügyekben se döntsön ellenzéki egyetértés nélkül. Arra emlékeztetett, hogy a rendszerváltáskor is konszenzusra tudott jutni az ellenzék az egykori kommunistákkal, félretéve azt, hogy milyen súlyos bűnöket követtek el korábban.

Ne gondoljuk, hogy amit Fodor fölvet, az feltétlenül badarság. Tudnunk kell: Orbánnak, a Fidesznek sok százezres, sőt milliós támogatottsága van a magyar társadalomban, feltétlen bizalmat élvez abban a választói körben. Igaz, hogy nagy mértékben megkönnyítené az ország súlyos gondjainak megoldását, ha egyes stratégiai kérdésekben konszenzus alakulhatna ki kormány és ellenzéke között. Magam is azt gondolom, hogy eljön még az az idő, amikor lesznek tárgyalások a Fidesz és az ellenzék között ahhoz hasonlóan, ahogy 1989-ben az MSZMP és az ellenzék között voltak.

Ez akkor is így van, ha Fodor írásaiban és nyilatkozatban alaptalanul állítja, hogy Magyarországon ma demokrácia van, és arra hivatkozik, hogy ha az önkormányzati választásokon egyes helyeken, így Budapesten is le lehetett győzni a Fideszt, nem zárható ki, hogy ez országgyűlési választáson is lehetséges.

Ez szerintem hibás helyzetértékelés, hiszen a Fidesznek megvannak az eszközei arra, hogy mindenképpen megtartsa az országos főhatalmat, és él is ezekkel az eszközökkel.

Márpedig a főhatalom birtokában felszámolta a modern demokrácia legfontosabb intézményeit, a hatalommegosztást, az alapvető szabadságjogokat. A demokrácia helyreállítása azonban nem képzelhető el anélkül, hogy hasonlóan ahhoz, ahogy 1989-ben az új magyar demokrácia megteremtéséhez szükség volt az akkori kormány és ellenzéke közötti megegyezésre, ismét megegyezzen egymással Orbán és az ellenzék.

Ugyanakkor Fodor súlyosan téved, amikor azt gondolja, hogy eljött, itt van a megegyezés ideje.

Hogy miért, annak megértésében sokat segít, hogy maga Fodor a rendszerváltás időszakának megegyezését állítja elénk példaként. Vajon miért volt akkor lehetséges az ilyen megegyezés, mégpedig nemcsak nálunk, Magyarországon, de már előttünk Lengyelországban is, és azt követően Csehszlovákiában, az NDK-ban és Bulgáriában is. Mi volt azonban az előfeltétele ezeknek a megegyezéseknek, illetve a megegyezéshez vezető kerekasztal-tárgyalásoknak? Elsőként Lengyelországban vált világossá, hogy a kommunista hatalom alapjaiban megingott. A lengyel kommunista hatalom 1981-ben a szükségállapot bevezetésével, a Szolidaritás elleni represszióval próbálta utoljára konszolidálni magát, de az évtized második felére egyértelműen kiderült, hogy a próbálkozás kudarcot vallott. Gorbacsov közölte a lengyel kommunistákkal: szovjet segítségre a társadalmi ellenállással szemben nem számíthatnak. Ugyanezt közölte 1989 őszén az NDK vezetőivel is, és ebből a többi szocialista ország vezetői is levonhatták a következtetést: a Brezsnyev-doktrína halott. Így vált az egész KGST-térséget sújtó gazdasági válság az egyes országokban politikai válsággá. Ezért kényszerültek tárgyalni az ellenzékkel a kommunista vezetők előbb Lengyelországban, majd a többi országban, így Magyarországon is.

Ma gyökeresen más a magyarországi helyzet. Fodor az ország nehéz gazdasági helyzetére hivatkozik, és az ország valóban nehéz gazdasági helyzetben van.

Szó sincs azonban arról, hogy a gazdasági nehézségek átmennének politikai válságba.

Éppen ellenkezőleg, az orbáni hatalom stabilabb, mint korábban bármikor. Azért is, mert nincs komolyan számba vehető ellenzéke, de nemcsak azért.

A Szovjetunión és Jugoszlávián kívüli kommunista rendszerek stabilitása a szovjet „ernyőre” épült. Emlékezetes: az MSZMP vezetői a hetvenes-nyolcvanas években mindig elmondták, hogy amiről nem lehet vitatkozni, az a Szovjetunióhoz való viszony és a párt vezető szerepe. Amikor a szovjet „ernyő” a nyolcvanas évek második felében bezárult, a stabilitásnak vége lett. Orbán önkényuralma ezzel szemben nem külső védőernyőnek köszönheti a stabilitását, hanem a választásokon újra meg újra megszerzett megerősítésnek, melyet két választás között is alátámasztanak a közvéleménykutatások. Amíg ez fennáll, addig a gazdasági helyzettől függetlenül a rendszer nem inog meg. Akkor viszont a rendszer urait semmi sem kényszeríti arra, hogy bármilyen engedményt tegyenek az ellenzéknek. A Fidesz nem azt akarja, hogy az ellenzék támogassa Brüsszelben, hanem azt, hogy ne támogassa, és ezért folyamatosan támadhassa. És

az ellenzéknek sincs miért megegyezést keresni az Orbán-kormánnyal.

Ma ez a helyzet. Ezért súlyos tévedés, amit Fodor ír, illetve mond.

Az ellenzék, elsősorban az SZDSZ és az akkori Fidesz álláspontja 1989-ben az volt, hogy az MSZMP-vel csak a békés átmenet szabályairól: az alkotmánytól, a választási, a gyülekezési, az egyesülési és a párttörvényről szabad tárgyalni és megegyezni. Ezért is szakadtak meg a gazdasági átalakulásról kezdett tárgyalások. Azokról majd a demokratikusan megválasztott új parlamentnek illetve kormánynak kell döntenie, mondták, és igazuk volt. Fodor javaslata ezzel az akkori álláspontunkkal fordul szembe: nem a demokrácia helyreállításának szabályairól, hanem egy külpolitikai és gazdaságpolitikai kérdésről szeretne egyetértést a kormánnyal. Ma ilyen megegyezés nem tud létrejönni.

Én Fodorral szemben nem gondolom, hogy demokrácia lenne Magyarországon, szerintem önkényuralom van. Ilyen helyzetben az ellenzéknek az a dolga, hogy ezt követői számára világossá, egyértelművé tegye, hiszen csak így mozgósíthatja őket arra, hogy részt vegyenek az önkényuralom megdöntésében.

UKRÁN HADIFOGLYOK MAGYARORSZÁGON

Bauer Tamás

2023-06-11

Meglepő hír az orosz–ukrán háború közben: az oroszok tizenegy kárpátaljai ukrán katonát Magyarországra engedtek. Ez Kirill pátriárka kegye, akinél Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes eszközölte ki a dolgot. Ukrajnát az ügyről nem tájékoztatták.

Jogászokat kérdeztek a dologról, akik úgy nyilatkoztak: a dolog rendben lehet, a nemzetközi hadifogoly-jog megengedi, hogy hadifoglyok őrizetét átadják egy harmadik országnak, azzal a feltétellel, hogy nem engedik őket szabadon. Újságírók beszélgetésén az hangzott el, hogy mindenképpen örülnünk kell annak, hogy magyar nemzetiségű katonák kikerülnek az oroszországi hadifogságból.

Nem vitatom, mert nem vitatható, hogy a tizenegy, alighanem magyar nemzetiségű ukrán katona jól járt azzal, hogy az oroszok kiengedték őket Magyarországra.

Feltehetően nem bánják, hogy a megállapodás szerint valószínűleg nem térhetnek vissza a háború végéig Kárpátaljára, Ukrajnába, hogy ne térhessenek vissza a hadseregbe. Gondolom, nem is vágynak erre.

Van azonban a dolognak egy olyan, nemzetközi jogi vonatkozása, amelyről a kommentátorok nem szóltak. Oroszország és Ukrajna között már több esetben valósult meg fogolycsere: ukrán és orosz hadifoglyokat adtak át a másik félnek: az ukránok az oroszoknak, az oroszok az ukránoknak. Hasonló, de nem feltétlenül azonos számban. Ehhez képest annak, hogy tizenegy ukrán hadifoglyot Magyarországra engedtek azzal, hogy ők kárpátaljaiak, fölöttébb sajátos az üzenete.

Ez az üzenet nem kevesebb, mint hogy a kárpátaljai magyarok, ha ukrán állampolgárok és így az ukrán hadseregben harcoltak is, a magyar nemzet tagjai.

Talán magyar állampolgárságuk is van. (A szomszéd országokban kisebbségben élő magyarok közül a vajdaságiak és a kárpátaljaiak vették fel a legnagyobb arányban a magyar állampolgárságot.) Ezzel az érintettek számára kedvező aktussal a magyar kormány annak találta meg a módját, hogy újra, nemzetközi síkon kifejezésre juttassa: felelősséget visel a kisebbségben élő magyarokért, őket politikai értelemben is a magyar nemzethez tartozónak tekinti. Ha elengedi őket az orosz állam, Magyarországra engedi el. Vagyis elfogadja, hogy hogyan gondolkodik a kárpátaljai magyarokról a magyar állam.

Lehet, hogy igaz a feltételezés, hogy Putyin felajánlotta Orbán Viktornak Kárpátalját?

Érthető, hogy az ukrán külügyminisztériumba bekérették a kijevi magyar ügyvivőt. Ez az aktus tovább terheli Ukrajna és Magyarország kapcsolatát, és – mint egyik-másik kommentátor is észrevette –

árthat ukránok és magyarok viszonyának Kárpátalján.

Az, hogy magyar nemzetiségűek is – részben önkéntesként – harcolnak Ukrajnáért, nyilván használt, ez a történet viszont árthat.

Konzervatív

Falusi Tamas

2023-06-07

Mint azt a FIDESZ prominensei, potentátjai és igazmondó juhászai sűrűn tudtunkra adják, Magyarországon sikeres konzervatív kísérlet zajlik, amennyiben „úgy nyerték négyszer nagy fölénnyel a választásokat, hogy nem mondtak le azokról az alapvető konzervatív értékekről, amelyekről sok, önmagát kereszténydemokratának, konzervatívnak nevező párt lemondott.”

A fentiek szerint a legalapvetőbb konzervatív érték a közpénz. Arról kifejezetten nem mondtak le. A másik ilyen érték a semmi, ugyanis semmiről nem kell lemondaniuk, arra teszik rá a kezüket, amire akarják, és mindezt az összes törvény által engedélyezetten, mert kétharmad esetén a jogállam ők maguk. Személyesen. Nincs is gond a bevétellel, Tiborcz például bűntelensége büszke birtokában vihetett haza a kis családnak némi pénzt. Pár tízmilliárdot. Pont amennyi kell.

Ha valakinek ez nem tetszene, akkor sem szólhat egy árva szót sem, mert a kétharmadot a derék „konzervatívok” tőlünk, választóktól kapták, mégpedig először 2010-ben, rendkívül nagyeszű értelmiségünk iránymutatását követve („Csak Gyurcsányt ne, jajjajjaj”), a többi nagyarányú győzelmet a korlátlan hatalommal már gyerekjáték volt besöpörniük.

A rendszer tökéletesen összeállt. Övék az állam, a Parlament, a gazdaság, az AB, a NAV, az ÁSZ, a GVH, a Médiatanács, a közpénzből fizetett közmédia, a közpénzből fizetett egyéb média, a Polt féle bűnüldözés, a Patyi féle igazságszolgáltatás, a rendőrileg vezényelt oktatás egészségügyestül, a tudomány a kutatással, a művészet az összes ággal, na meg a sport. Remélem, nem hagytam ki semmit (ha más nincs, akkor nem).

A fentieken túl konzervatívjainknak hozzáférésük van az önkormányzatok, a vállalatok, a bankok plusz az adófizetők bukszájához, az ingatlanvagyonhoz, és hogy mi tűnt még el ezen kívül 2010. óta, annak a „Kaparj kurta, neked is jut” egyesület műfüves kispályáin lehet utánajárni. Hadházyt keressék, hogyha érdeklődne valaki.

Különös báj a mindent birtoklásban, hogy Orbánék komolyan hiszik, ez így demokrácia. Szerintük a hungarofób Brüsszel nekünk megküldött, a kormánnyal többször egyeztetett, de Orbánék által máig teljesítetlen(!) 27 db mérföldkő követelménye nem komoly, ezzel csak álcázzák ellenségeink, hogy képtelenek elviselni Miniszterelnökúr szilárd, konzervatív álláspontját, miszerint no migration, no gender, no war.

Bizony. Ezt bírta nekünk mondani.

A győzelmeket tekintve a FIDESZ formáció tényleg menő. A választásokon elnyert 67 % ugyan elmarad Putyin 72 %-ától, de a különbség csak nüansznyi, és 2026-ban akár be is hozható. A technika egyszerű, a népnek úgy kell tudnia, az ellenzék nem csak a halálba küldené fiainkat („ÉS férjeinket”, by K. Novák), hanem még a rezsicsökkentést is eltörölné, ami aztán mindennek a teteje. A választók úgytudását a lefizetett média simán intézi el, hasonlóan, ahogy legutóbb is elintézte, kihasználva Márki-Zay rutintalansággal kevert bugyutaságát, a független média meg majd a szokott módon lapít. A múlt évi választás előtt is ezt csinálták, nem akadt ember, aki megírta volna, hogy semelyik tagország sem küld katonát, ha a NATO nem kéri, és mindegyik küld, ha a NATO kéri, mégpedig abszolút függetlenül attól, ki a miniszterelnök. A lapok hallgatásán túlmenően az értelmiség is csöndben maradt, ezért a magyar nép nagy többsége valóban úgy tudta a választáskor, hogy Márki-Zay hatalomra jutva rögtön halálba küldi fiainkat, mígugyanakkor Orbán, ha ő nyer, megvédi mindet, és ez döntő érvnek bizonyult. Az ellenzéki szavazók jó része el sem ment, vagy elment, és a FIDESZ-re szavazott, a bizonytalanok meg mind egy szálig követték az utóbbiakat.

Nem csoda, hogy egy ennyire sikeres csapatot a magyar nép egyszerűen nem hajlandó leváltani. Pláne valami gyurcsányfiókára nem. Még csak az kéne, emberek! Lenne ám itt halálba küldés bőven, na meg gázáremelések dögivel, tán még a vizitdíj is visszagyönne, ahogy a népnyúzó Ferit ismerem!

És akkor végünk, ecsém! Ahogy a költő írja:

„A sírt, hol nemzet süllyed el, Népek veszik körül.”

Az ilyet mindenképpen el kell kerülni, különösen a körülvevést, mert mi asztán tudjuk, ecsém, mire bazíroznak a Népek, ezért csak semmi könnyelműség, magyarok! – illetve mimagyarok, ahogyan Miniszterelnökúr a kedvenc népét emlegetni szokta.

Miniszterelnökúrnak ugyanis mi vagyunk a kedvenc népe. Tökéletesen érthető, hiszen nincs még egy olyan európai nép és egy olyan értelmiség, amelyik a hozzá hasonlókat akárcsak a hatalom közelébe engedné, nemhogy kétharmaddal(!) többször(!) megválasztaná! Erre csak a mimagyarok képesek. Miniszterelnökúr ugyan nagyon várta a szerinte „konzervatívnak” nevezett, de valójában bigottan vallásos elv alapján politizáló pártok áttörését a kontinensen, ám az elmaradt. Még Meloni sem az igazi, mert ugyan határozottan no migration, de annyira yes Ukrajnát tekintve, hogy még üvöltözni is hajlandó volt érte az olasz parlamentben. Ráadásul a miniszterelnökasszony nem csak Oroszországgal, hanem Kínával szemben is szilárdan negatív álláspontot képvisel, amennyiben az általa vezetett Olaszország kiszáll az Új Selyemút projektből.

Egyedül maradtunk, emberek. Hiába az agresszív kismalacos pávatánc… vagy lehet, hogy az a baj?

Miniszterelnökúr hosszas regnálását sajnos nem kísérik sikerek.

Gazdaságilag a lenyúlt MANYUP vagyon, a számolatlanul ömlő EU pénzek, a világgazdaság tíz éven át tartó fellendülése és a totális belső hatalom ellenére kábé ugyanott tartunk gazdasági hatékonyságban is, meg államadósságban is, mint 2010-es választáskor, azzal a két apró különbséggel, hogy egyrészt a forint azóta kegyetlenül elinflálódott (illetve hát elinflálták), másrészt nem mi szorongatjuk a cseheket, hanem Románia szorongat minket (a fenébe is!). A tudás alapú társadalom ugyan egyértelműen hasznosabb, de a munkaalapú a konzervatívabb, így Miniszterelnökúrék nem mondhatnak le róla. Az oktatásról viszont igen. Úgyis csak egy liberális trükk.
A szociális rendszerünk is konzervatív irányba távolodott el a komcsitól, ma már a legtöbb támogatást a legkevésbé rászorulók kapják, a többinek meg kuss.
Az oktatásra és az egészségügyre kevesebb pénz jut GDP arányosan, mint 2010-ben, ezért rendőri felügyelet alá kellett helyezni mind a kettőt, hogy egyáltalán működjenek.
Miniszterelnökúr vezérletével energiában szegény, de mégis energiapazarló ország lettünk (a rezsicsökkentésnek köszönhetően, mert ami olcsó, azzal nem érdemes törődni), ráadásul olyan energiafaló gyárakkal meg üzemekkel megspékelve, melyekből más ország már nem kér a kontinensen.
Európában nincs egyetlen szövetségesünk sem (hiába az EU és a NATO tagság), és barátból se sok (V4, Néppárt már csak múltidő).

Ez a rettenetesen kudarcos, és mégis hosszas uralkodás az újra és újra megválasztásokkal maga a csoda, így aztán Miniszterelnökúr, mint az ősi gender utolsó szalmaszála jelentéktelensége ellenére jelentőssé dicsőült a kontinensen, belé próbál kapaszkodni a bubuktól, burkáktól, Zelenszkijektől tartó óhitűek serege. Az, hogy az Orbán féle győzelemre az ő országukban reálisan nincs remény, hidegen hagyja őket, hiszen a hitre építenek, és ha a magyaroknak sikerült egy ilyen főnököt szerezni, akkor egyszer majd nekik is!

A pápa jól választott látogatási helyszínt. Lévén ugyanúgy mélyen hívő, és feltétlen „békepárti”, mint Miniszterelnökúr (bár nála a mélyhit kérdőjeles), ha ezeket akarta demostrálni, egyszerűen nem mehetett máshova.

Bravó, Szentatyám! Mégiscsak van egy szövetségesünk! Lesz itt béke hamarost!

Vagy nem. Putyint ismerve az utóbbira szavazok.

UJHELYI NEM VÁLASZOL

Bauer Tamás

2023-05-27

Ujhelyi István többszörösen díjazott európi parlamenti képviselő volt ma az ATV Start című adásának vendége, ezúttal nem Brüsszelből, Skype-on, hanem a legsúlyosabb, negyedórás adásrészben, a Szigorlatban.

Ilyenkor egy vendég újságíró is csatlakozik a két műsorvezetőhöz, ezúttal a Fidesz-média jeles képviselője, Kacsóh Dániel a Mandinertől, aki rendszeresen feltűnik az ATV-ben. Első kérdésként (amely a Szigorlatban mindig a vendégnek jut) azt kérdezte Ujhelyitől, hogy vajon meg fogja-e szavazni az Európai Parlamentben azt az öt pártcsalád által benyújtott javaslatot, amely szerint Magyarország – pontosabban a mai magyar kormány – nem alkalmas arra, hogy 2024 második félévében ellássa az Európai Tanács soros elnökségét. Válasz helyett Ujhelyi másról kezdett el beszélni, és a kérdésre az adás végéig nem válaszolt.

A Fidesz-média jeles képviselője később azt is megkérdezte az adásban, hogy vajon egyetért-e a Bizottság költségvetéssel kapcsolatos jelentésében foglalt javaslattal, hogy a magyar kormány szüntesse meg a rezsitámogatást.

Ujhelyi pontosította a dolgot, szerinte Bizottság javaslata csak annyit mond, hogy tegyék a támogatást rászorultsági alapúvá,

de az egyenes válasz, vagyis, hogy egyetért-e a Bizottság javaslatával, ezúttal is elmaradt.

Kacsóh – ismétlem – a Fidesz-média embereként provokálja az MSZP által az európai parlamentbe juttatott baloldali EP-képviselőt. Ki akar mondatni vele valamit, ami a Fidesz híveit megerősítené abban, hogy a baloldali képviselők nem a magyar érdekeket, hanem a nemzetközi baloldal törekvéseit képviselik az EP-ben. A dolgát végzi, amiért a fizetését kapja. Miért nem tudja Ujhelyi azt válaszolni, hogy igen, meg fogja szavazni az öt pártcsalád javaslatát, mert maga sem tartja méltónak az Orbán-kormányt arra, hogy soros elnök legyen? Miért nem tudja Ujhelyi azt válaszolni, hogy igen, egyetért a rezsitámogatás rászorultsági alapú átalakításával? Miért fél egyenes választ adni a feltett kérdésre?

„Ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret”

– írta József Attila.

Ujhelyi azért megpróbálja, hátha neki sikerül. Nem áll egyedül vele az ellenzéki politikusok között.

ÉLES CSATA A CORVIN-LÁNCRÓL

Bauer Tamás

2023-05-25

Aki követte az interneten az Országgyűlés plenáris ülését, váratlanul éles csatának lehetett tanúja. Nem az inflációról, nem a pedagógusok jogállásáról szóló törvényről, nem a rendőrség erőszakos fellépéséről, hanem egy szimbolikus ügyről, amit az ellenzéki pártok általában igyekeznek elkerülni. Az ellenzéki pártok többsége most is ezt tette, a DK azonban nem.

Az Orbán-kormány a hatalom visszaszerzése után, 2011-ben vezette be újra a Corvin-láncot mint a tudomány és művészet kiemelkedő képviselőinek adott elismerést, amelyet eredetileg – Klebelsberg Kunó kezdeményezésére – Horthy Miklós vezetett be 1930-ban, és ő adományozta a kiválasztottaknak. Igaz, annak idején a mindössze 12 személynek adott Corvin-lánc mellett létezett a szélesebb körnek adott Corvin-koszorú is, de ahhoz hasonlóan, ahogy Horthy idején a kitüntetettek Corvin-rend tagjai voltak, az Orbán-rendszerben a kitüntetettek a Corvin-lánc Testület tagjai. Az új Corvin-lánc immár 12 éve létezik, miért került most újra az Országgyűlés napirendjére? Az új törvényjavaslatnak csupán az a tartalma, hogy külön törvényben szabályozza a Corvin-láncot, míg eddig a többi kitüntetéshez hasonlóan egy törvény szabályozta a Corvin-láncot is. Nem zárható ki, hogy az új törvényt csak arra találták ki, hogy, miként azt a szimbolikus törvényeknél, aktusoknál szokták, provokálják az ellenzéki pártokat: azonosulnak a Fidesz világképével, vagy mernek annak ellent mondani.

Az ellenzéki pártok többsége meg sem szólalt az ügyben. A DK viszont megszólalt, és nem is akárhogy. Kálmán Olga alaposan felkészülve elmondta azt a két alapvető ellenvetést, amit az ügyben egy demokratának el kell mondania. Egyfelől azt, hogy

a Corvin-lánc felújításával a második Orbán-kormány a Horthy-korral való kontinuitást juttatta kifejezésre.

A Horthy-rendszer összeomlása után az új magyar állam nem folytatta a Corvin-láncok és – koszorúk osztogatását, és a már a kommunisták kezébe került magyar állam 1948-ban a Kossuth-díj bevezetésével váltotta fel azt. Az ötvenes években a kiemelkedő tudósok és művészek mellett gazdasági szakemberek, munkások és parasztok, üzemi brigádok is kaptak évről-évre Kossuth-díjat, de a kádári konszolidáció után ez a gyakorlat megszűnt, a Kossuth-díjat művészeknek osztották, a tudósoknak, kiemelkedő szakembereknek Széchenyi-díj járt, a munkásoknak és parasztoknak be kellett érniük az állami kitüntetésekkel. A legkiemelkedőbb teljesítményekre ott volt a Kossuth-díj nagydíja. Az Orbán-rendszer azonban minden lehetséges módon hangsúlyozza a kontinuitást az 1945 előtti magyar állammal és a diszkontinuitást az 1945 és 1990 közöttivel. A Kossuth- és Széchenyi-díjat ugyan nem szüntették meg – azt a magyar tudományos és kulturális élet elfogadta – de visszahozták szűkebb körre a Corvin-láncot.

Az Orbán-kormányok a Kossuth- és Széchenyi-díjak odaítélésénél is érvényesítenek politikai preferenciát, és még inkább így történik ez a Corvin-lánccal. Nem arról van szó, hogy a kitüntetettek többsége ne valóban kiemelkedő tudományos és művészi teljesítményekkel kerülne be a körbe, de az Orbán-rendszer kritikusai nem kerülhetnek be a körbe akkor sem, ha világhírre tesznek szert. Kálmán Olga második ellenvetésével mint a

Fideszhez közel állókként jellemezte a kitüntetettek körét.

Emellett részletesen bemutatta felszólalásában, hogy hogyan újítottak fel és rendeztek be drága bútorokkal és festményekkel 6 milliárd forintért egy villát a Corvin-lánc Testület és Iroda számára. Részletesen taglalta, hogy mi mindenre lehetett és kellett volna ennyi adófizetői pénzt fordítani.

A KDNP-s Nacsa Lőrinc rendszeresen mond vezérszónoklatot a KDNP részéről, és a frakciók sorrendjéből adódik, hogy mindig a DK-s vezérszónok után következik. A kormányoldalon ezért neki jut a DK ledorongolásának rendszeres feladata. Így volt ez ezúttal is, és Nacsa példátlanul élesen támadta meg Kálmán Olgát. Ehhez a támadáshoz később Mátrai Márta fideszes háznagy és a törvényjavaslatot előterjesztő Soltész Miklós államtitkár is csatlakozott. Az ellenzéki pártok közül csak a Jobbik képviselője, Ander Balázs szólalt fel, és ó egyetértett a törvényjavaslattal, helyesli a Corvin-lánc visszahozatalát. Nincs ebben semmi meglepő, a magyar történelem kérdéseiben a Jobbik mindig közel állt a Fideszhez. Más ellenzéki pártok nem szólaltak meg a vitában. A DK-ból Arató Gergely állt ki Kálmán Olga mellett.

Vajon nem volt-e hiba a DK részéről, hogy belement ebbe a konfliktusba?

a DK-t kivéve mindenki elfogadta a Fidesz álláspontját, kisebbségből többséggé lettek a kettős állampolgárság támogatói.

Amíg az ellenzéki pártok világnézeti kérdésekben elbliccelik a vitát a Fidesszel, semmi esély arra, hogy a Fidesz valamikor is kisebbségbe szoruljon a magyar választók között. A közhiedelemmel ellentétben az embereket nemcsak a megélhetésük érdekli. Ezért tette helyesen a DK-frakció és személy szerint Kálmán Olga, hogy vállalta a vitát a Fidesszel (és, mint kiderült, a Jobbikkal) a Corvin-lánc ügyében.

PINTÉR CSAPDÁJA

Bauer Tamás

2023-05-23

A kormány, nevezetesen a belügyminiszter egyeztetni hívja a parlament ellenzéki pártjait a „köznevelési szolgálati törvény” tervezetéről. Meglepetés ez, hiszen az Orbán-kormány még az alaptörvényt módosító javaslatairól, illetve az 1989-ben megteremtett magyar közjogi hagyomány szerint kétharmados körbe tartozó, a közjogi berendezkedés alapjait érintő törvényjavaslatokról sem szokott egyeztetni, hiszen azokhoz sincs szüksége ellenzéki támogatásra, anélkül is megvan a kétharmados többsége.

Az eddigi nyilatkozatok szerint az ellenzéki pártokból különféle válaszok hallhatók: van, aki szerint természetesen el kell menni egyeztetni, míg mások szerint az érdekképviseletekkel egyeztessenek, ne az ellenzéki pártokkal.

Annak, aki ma is az 1989-90-ben létrejött köztársaság híve, a dolog eldöntéséhez az akkori alkotmányozási döntésekhez érdemes visszanyúlnia. Miért, milyen alapon különböztette meg a feles és kétharmados törvényeket az 1990-es módosítással pontossá vált alkotmány?

Kétharmados többséghez az alkotmányt és a közjogi szerkezet alapjait, illetve az alapvető emberi és állampolgári jogokat szabályozó törvényeket sorolták, mint például a választójogról, állampolgárságról, sajtószabadságról, honvédelemről, rendőrségről, igazság- szolgáltatásról, önkormányzatokról szóló törvények.

Ezzel szemben a kormányzás hatókörébe tartozó olyan törvények, mint a költségvetés, az adók, a büntetőpolitika, az agrárpolitika, az oktatásügy, az egészségügy szabályozása a mindenkori kormány hatásköre, ezekre feles törvények vonatkoznak. Az első körbe tartozó törvények megalkotásához és módosításához kormány és ellenzék konszenzusára van szükség, ezért a benyújtás előtt kell egyeztetni az ellenzékkel, és legalább az ellenzéki pártok egy részével megegyezésre kell jutni. A második körbe, a feles körbe tartozó törvényekről benyújtásuk előtt az érintett szalmákkal, érdekképviseletekkel, szakemberekkel helyes a kormánynak egyeztetnie, az ellenzéknek viszont benyújtás után, a parlamenti vitában kell elmondania a véleményét és szavaznia a törvényjavaslatról. A kormányzás felelősségét ugyanis nem oszthatja meg vele a kormány.

Az oktatásügy a kormány felelőssége, ezért a pedagógusok jogállásának újraszabályozásáról a benyújtás után, a parlamenti vitában helyes az ellenzéknek elmondania a véleményét, és szavazni. Benyújtás előtti egyeztetésre nem helyes elmennie.

Az érdekképviseleti szervezetek magát azt sem helyeslik, hogy a pedagógusokat kiemeljék a közalkalmazotti körből, „szolgálati jogviszonyt” hozzanak létre. A törvény részleteiről, a „köznevelési szolgálati jogviszony” egyes elemeiről nincs mit beszélni. Ha az ellenzék ezekről lenne hajlandó egyeztetni a kormánnyal, elfogadná magát azt, hogy egyáltalán a fegyveres testületekre emlékeztető „szolgálati jogviszonyba” kerüljenek a pedagógusok, és utólag még ahhoz is hozzájárulna, hogy az orvosokat és szakdolgozókat már korábban kiemelte az Orbán-rendszer a közalkalmazotti körből, és létrehozta az egészségügyi szolgálati jogviszonyt. Annak idején a szakmai szervezetek ehhez sem adták hozzájárulásukat. Az ellenzéki pártok – az orvosi béremelés miatt – azt megszavazták, ami bizony súlyos hiba volt.

Magukra adó ellenzéki politikusok csak a törvényjavaslat be sem nyújtását követelhetik, ehhez pedig nem kell egyeztetésre leülni a belügyminiszterrel.

A kormány itt meg akarja osztani a felelősséget az ellenzékkel – ezért beszélek csapdáról –, amit az ellenzéknek el kell kerülnie.

HAMIS PLAKÁT, HAMIS GONDOLATMENET

Bauer Tamás

2023-05-19

Azt írtam korábban ezen az oldalon, hogy az „Orbán Viktor az árakat emeli, Dobrev Klára a béredet fogja emelni” plakáttal nem az a baj, hogy tömör, hanem az, hogy hamis. Azóta megismertem a plakát mögött álló gondolatmenetet Dobrev Klára szombathelyi előadásának felvételéről.

Elismerem Klára kivételes előadói képességét, és egyet is értünk három fontos, összefüggő dologban: az Orbán-rendszerrel való felháborodott szembenállásban, a nyugati demokráciák, az Európai Unió melletti elkötelezettségben, és az euró mielőbbi bevezetésének indokoltságában. Ugyanakkor messzemenően nem értek egyet azzal a gondolatmenettel, amelyet Klára szombathelyi előadásában kifejtett, és amelyet az utcákon megjelent plakáton próbálnak tömören összefoglalni.

Ennek a gondolatmenetnek a lényege a következő. A magyar embereknek az Orbán-kormány uralma alatt fizetett bérek indokolatlanul alacsonyak, és ezekhez a bérekhez képest is alacsonyak a nyugdíjak. Ugyanakkor az infláció jóval magasabb, mint bárhol másutt Európában. Emellett az Orbán-kormány keveset költ egészségügyre és oktatásra. Mindennek fő oka, hogy Orbánék ellopják a pénzt, és összefügg azzal is, hogy nincs nálunk euró, és Orbánék nem is akarják bevezetni az eurót. A Dobrev-kormány véget vet majd a lopásnak, mihamarabb bevezeti az eurót, és ez lehetővé teszi, hogy jelentősen emeljék a béreket és a nyugdíjakat. Ez a gondolatmenet húzódik meg a plakáton szereplő ígéret mögött, miszerint „Dobrev Klára emelni fogja a béredet”.

Vannak ebben a gondolatmenetben, az Orbán-kormánnyal szembeni vádakban helytálló elemek. Vitathatatlanul igaz, hogy kiugróan magas ma Magyarországon az infláció. Klára azonban azon az általános megfogalmazáson túl, hogy

„az Orbán-kormány elhibázott gazdaságpolitikája”,

nem mondja meg, hogy miért van ez így.

Ez nem véletlen. A magyarországi inflációnak más európai országokkal közös oka a Covid-válság miatt, a válság utáni újrakezdés érdekében tudatosan fellazított pénzpolitika szerte Európában, és az energiaáraknak az orosz-ukrán háborúval összefüggő (már a háborút megelőző orosz exportvisszafogás nyomán beindult) emelkedése. Annak viszont, hogy Magyarországon jóval magasabb az infláció, mint bárhol másutt Európában, a fő oka egyfelől az, hogy az Orbán-kormány folyamatosan erőltette a gazdasági növekedést (ezt nevezik a közgazdászok a gazdaság túlfűtésének), és ezért gyorsult fel az árak emelkedése már 2017-től, másfelől pedig az, hogy az Orbán-kormány a 2022-es választások előtt hozott intézkedéseivel kivételesen nagy fogyasztói keresletnövelést tett lehetővé nyilvánvaló szavazatvásárlási célból. Ennek legfontosabb tételei a teljes 13. havi nyugdíj kifizetése és a gyerekeseknek nyújtott személyi jövedelemadó-visszatérítés voltak. Az ellenzéki politikusok, köztük Klára egyfelől azért nem magyarázzák meg, hogy miért kiugróan magas a magyarországi infláció, mert

annak idején ezeket az intézkedéseket nem kifogásolták, sőt volt DK-s politikus, aki még helyeselte is.

Másfelől pedig azért nem, mert ha a kivételeden magas magyarországi inflációnak a fogyasztói összkereslet és a kínált között kitágult szakadék az oka, akkor felelős ellenzék nem szorgalmazhatna további keresletnövelő intézkedéseket, ahogy azt az árnyékkormány is folyamatosan teszi.

Az árnyékkormány antiinflációs cselekvési tervként bemutatott 13 pontjából hat kifejezetten növelné a fogyasztói összkeresletet, és egy sincs a pontok között, amely mérsékelné azt.

Márpedig inflációt csökkenteni, az egyensúlyt helyreállítani csak a fogyasztói kereslet korlátozásával lehet, ahogy arra annak idején a Horn-kormány és a második Gyurcsány-kormány is rákényszerült.

Magasabb bérekkel, a nyugdíjak emelésével kecsegtetni az embereket ilyen helyzetben semmiképpen sem felelős magatartás.

Igaz persze az is, hogy az Orbán-kormány keveset fordít oktatásra és egészségügyre.

Az viszont már fölöttébb vitatható, hogy az alacsonynak mondott bérek és nyugdíjak arra lennének visszavezethetők, hogy Orbánék lopnak. Mit értünk azon, hogy Orbánék lopnak? Azt-e, hogy egy szűk elit viszi haza a pénzt, ami az egész népet illetné meg? Ezt sugallják az effajta állítások, de ez ennél bonyolultabb.

Mit szokás érteni azon az egyszerű állításon, hogy Orbánék lopnak?

Azt, hogy a kormány az állami megrendelések odaítélésekor a verseny mellőzésével vagy látszólagossá tételével az általa kiválasztott, hozzá személyileg, családilag vagy politikailag közel álló vállalkozóknak juttat megrendeléseket vagy fejlesztési, működtetési támogatásokat. Emiatt a fejlesztések sokszor többe kerülnek, az új kapacitások minősége olykor rosszabb, mint tisztességes verseny estén lehetne, az államot veszteség éri, a kedvezményezett személyek, vállalkozók, családtagok viszont látványosan gazdagodnak. Csakhogy bármennyire méltánytalan, sőt felháborító ez a gyakorlat, az nem következik belőle, hogy ha megszüntetnék, az néhány éven belül lehetővé tenné a bérek és nyugdíjak érzékelhető emelését.

Valaha sokan hitték, hogy a „kisajátítók kisajátítása” lehetővé tenné, hogy az emberek milliói, tíz- és százmilliói jobban éljenek. Ahol a kapitalizmust megdöntötték, ott az ellenkezője következett be. A tőkések vagyona túlnyomórészt termelő vagyon, és Mészáros, Garancsi, Tiborcz és társaik vagyona is az. Ha nem ők kapnák a megrendeléseket, hanem mások építenék az utat, korszerűsítenék a vasutat vagy a közvilágítást, akkor mindez talán olcsóbban és jobb minőségben épülne meg, több maradna a költségvetésből egészségügyre és oktatásra, de korántsem feltételezhetjük, hogy magasabb béreket fizethetnének a vállalkozók, és magasabb nyugdíjakat fizethetne az államháztartás.

Nem igaz ugyanis, hogy abból, amit a magyar állam ma beruházásokra, közösségi fogyasztásra költ, jelentős részt volna helyes egy elképzelt kormányváltást követően bérekre és nyugdíjakra fordítani.

Mert igaz ugyan, hogy a magyarországi bérek alacsonyabbak, mint amit az EU legtöbb országában fizetnek, de ez sajnos nagyjából megfelel a magyar gazdaság jelenlegi teljesítőképességének.

Annak a feltételezésnek, hogy a magyarok ma kevesebbet keresnek, mint amennyi „járna” nekik, semmi alapja. Ahhoz magasabb termelékenységre, jobb versenyképességre lenne szükség. Elvégre a lengyelektől, szlovákoktól, baltiaktól nemcsak a bérekben, de a gazdaság teljesítőképességében is lemaradtunk az elmúlt két évtizedben.

Ennek fő oka nem az, hogy Orbánék a fenti értelemben lopnak, hanem az, hogy a fideszes haveri kapitalizmus kiküszöböli a versenyt, hogy a gazdaságban teret nyerő vállalkozók nem a piaci teljesítmény, hanem a politikai kapcsolatok alapján választódnak ki, továbbá, hogy az államháztartásból túl sokat fordítanak politikai beruházásokra, presztízsépítkezésekre, és az állam valósággal rátelepszik a gazdaságra, igyekszik kiszorítani a külföldi befektetőket azok kivételével, akiket maga szemel ki.

Azok az országok hagynak le minket a nemzetközi versenyben, ahol ez nem így van, de legalábbis sokkal kevésbé van így. Magasabb béreket és nyugdíjakat az ígérhet hosszabb távon, akinek világos elképzelése van ennek a lemaradásnak a megállítására és visszafordítására.

Az euró bevezetése kétségtelenül egyike annak a sok-sok teendőnek, amelyre ehhez szükség lenne. De a többiről, például arról, hogy

jelentősen csökkenteni kellene a gazdaságban az állam szerepét, az újraelosztást, teret kellene engedni a piaci versenynek, az önálló innovációnak és/vagy az innováció importjának, az ellenzékben senki, így Klára sem beszél.

Az olyan béremelés, nyugdíjemelés viszont, amelyet nem alapoz meg a gazdasági teljesítmény javulása, kifejezetten hátrányos lenne ebből a szempontból, ahogy hátrányos volt a Medgyessy-kormány „jóléti rendszerváltása” is. Éppen a Medgyessy-kormány gazdaságpolitikájának következtében távolodott el tőlünk az euró bevezetésének lehetősége, hiszen annak a pénzügyi stabilitás a legfontosabb előfeltétele. Az euró melletti elkötelezettséggel – amiben egyetértünk – kifejezetten ellentétes minden, a stabilitást veszélyeztető jövedelempolitikai törekvés.

Ezért a széleskörű béremelési ígéret nemcsak a plakáton hamis, de a plakát mögött meghúzódó gondolatmenetben is.

Klára előadásában bemutatta a nyugdíjak bérekhez viszonyított arányának jelentős csökkenéséről szóló ábrát is. (Ez az, amit helyettesítési rátának szoktak nevezni.) Igaz, hogy 68 százalékról 50 százalék alá csökkent ez az arány. Vannak, akik szerint a statisztikában kimutatott béremelkedés a valóságosnál magasabb, és a nyugdíjak bérekhez viszonyított aránya a kimutatottnál kevésbé csökkent, de a csökkenés ténye vitathatatlan. Csakhogy minden hozzáértő szakember tudja, hogy a 68 százalékos helyettesítési ráta – mely az egyik legmagasabb volt Európában – egyszerűen nem volt fenntartható. Nem, mert a társadalom elöregedésével folyamatosan romlik az aktívak és a nyugdíjasok közötti arány, amit a nyugdíjkorhatár emelése csak fékezni tudott. A bérekkel együtt növekvő nyugdíjakra azokban az országokban van lehetőség, ahol számottevő bevándorlás ellensúlyozza a társadalom elöregedésének hatását, hiszen a bevándorlók aktív korban vannak, járulékfizetők és csak később lesznek nyugdíjasok. Nyugat-Európában ez sokfelé így van, Magyarországon ezzel szemben jelentős mértékű az aktív korúak elvándorlása, és ők másutt fizetnek járulékot, a bevándorlást viszont az Orbán-rendszer – rasszista ízű retorikával – elutasítja.

A csökkentést egyébként 2009-ben – helyesen – a Gyurcsány-kormány indította el az induló nyugdíjak mérséklésével és a 13. havi nyugdíj kényszerű megszüntetésével. Ezt az Orbán-kormány 2011-től a vegyes indexálás helyett az inflációhoz igazodó nyugdíjemelés bevezetésével folytatta. A mostanra kialakult 50 százalék alatti arány már kétségtelenül az alacsonyabbak közé tartozik Európában, de hamis olyan benyomást kelteni, hogy a korábbi magas arány visszaállítása csak elhatározás kérdése.

Immár kilenc éve, a 2014-es európai parlamenti választási kampány óta van köztünk ezekben a dolgokban nézetkülönbség.

HAMIS PLAKÁT, HAMIS ÜZENET

Bauer Tamás

2023-05-14

Számítottam rá, hogy sokaknak nem fog tetszeni, amit az „Orbán Viktor az árakat emeli, Dobrev Klára a béredet fogja emelni” plakátról írtram. Arra viszont nem számítottam, hogy kétszeres párttársam, Eörsi Mátyás a következő észrevételt teszi az oldalon: „Javasolni fogom, hogy a következő plakátra a DK egy közgazdasági értekezést tegyen ki. Ez lesz az út a győzelemhez!”

Azért említem meg, hogy Eörsi Mátyás kétszeres párttársam, mert együtt voltunk annak idején az SZDSZ-ben, annak parlamenti frakciójában is, együtt vagyunk a DK-ban is, és hasonló vitáink voltak az SZDSZ-ben is, ahol ő mindig támogatta a párt szűk vezetésének álláspontját, én pedig sokszor bíráltam azt, és most a DK-ban is ez történik.

Az egyik fontos kérdés, amelyben én annak idején vitattam az SZDSZ vezetésének álláspontját, hogy meg sem próbálta fékezni a Medgyessy Péter vezette MSZP-s kampánynak a fedezetlen jövedelemnövelésre irányuló ígéreteit (én ezt javasoltam az ügyvivői testületnek, de hiába), illetve a Medgyessy-kormány ezeket megvalósító intézkedéseit.

Azért tartom ezt a múltbeli vitát ma is fontosnak, mert a 2001-2002-ben elkövetett hibák mindmáig meghatározzák hazánk helyzetét.

Az MSZP-ben akkor azt gondolták, hogy a Fidesz legyőzésére csak olyan jóléti ígéretekkel van lehetőség, amelyeket szakértő közgazdászok akkor is megvalósíthatatlannak tartottak.

A Medgyessy-kormány – az SZDSZ részvételével – az ígéretek többségét megvalósította, és ezzel az államháztartás olyan hiányát vállalta, amelynek megfékezésére elengedhetetlenné váltak a 2006. júniusától alkalmazott súlyos megszorítások. Ennek volt köszönhető az MSZP és az SZDSZ olyan hitelvesztése, amely a Fidesz kétharmados többségéhez vezetett 2010-ben.

Szemben azokkal a korabeli hiedelmekkel, hogy nem kell félni a Fidesz kétharmadától, a 2010-ben megszerzett kétharmados parlamenti többség elegendő volt Orbánék számára a magyar demokrácia lépésről-lépésre történő felszámolásához. Miközben a többi, korábban kommunista pártállamban élő, a KGST-hez és a Varsói Szerződéshez tartozó környező országban mindmáig fennmaradt a liberális demokrácia, a parlamenti váltógazdaság, nálunk azt Orbánék felszámolták. Ez a tapasztalat azt mutatja, hogy a felelőtlen választási ígéretek mérhetetlen kockázattal járnak.

A plakáton szereplő üzenettel nekem nem az a bajom, hogy tömör, hanem az, hogy hamis. A választási plakátokra nem kell közgazdasági értekezéseket kitenni, hanem olyan állításokat, amelyek igazak.

Ha a jövedelmekkel kapcsolatos mondanivaló bonyolultabb annál, amit plakátra lehet kiírni, akkor nem a jövedelmekkel kapcsolatos mondanivalót kell plakátra kitenni.

Egyébiránt ez azért sem tűnik célszerűnek, mert az elmúlt három országgyűlési választáson az ellenzék egyre inkább jóléti ígéreteket állított kampányának középpontjába, és ezzel harmadszorra sem ért el sikert. A 2022-es választás óta eltelt év fontos tanulsága, hogy az infláció példátlan felgyorsulása, a reáljövedelmek súlyos visszaesése mellett sincs változás a kormányoldal és a vele szembenálló ellenzék erőviszonyaiban. A megalapozatlan jóléti ígéretek nemcsak plakátra írható tömör változatukban, de pártrendezvényeken bőven kifejtve sem tűnnek hasznosnak az ellenzék számára, ugyanakkor egy esetleges, valamikori kormányra kerülés után a földig rombolják az azokkal kampányoló politikai erőt. Ezért tartom fontosnak, hogy legalább ezen a Facebook-oldalon szó essék erről.

HAMIS PLAKÁT

Bauer Tamás

2023-05-12

„Orbán Viktor az árakat emeli. Dobrev Klára a béredet fogja emelni.” Ezt a szembeállítást olvassuk az új plakáton az utcán. Tiltakoznom kell: ez a plakát nem mond igazat.

Amikor az ATV-ben Bodnár Zoltánt, az MNB egykori alelnökét kérdezték erről, aki most a DK árnyékkormányának árnyék-pénzügyminisztere, ő úgy magyarázta, hogy az infláció az Orbán-kormány politikájának a következménye, „egy kormányváltást követően nyilvánvalóan más helyzetbe kerül az ország, először is például helyből és rögvest hozzájutna az európai uniós pénzekhez, ami kiválthatná a külső finanszírozás meglehetősen költséges részét”, a költségvetésben „átcsoportosításokkal előállítható meglehetősen sok pénz”, „egy valóságos és jelentős béremelés a legérzékenyebb szektorokban, kiváltképp az egészségügyben a szociális szférában, az oktatási szférában, annak a fedezete megvan”.

Amit Bodnár mond, az éppen igaz lehet, csakhogy a plakát ennél sokkal többet állít. A „béredet fogja emelni” azt üzeni azoknak, akik a plakátot látják, hogy egy új kormány mindenkinek emelni fogja a bérét. Ez pedig nyilvánvalóan nem lehet igaz, hiszen

az állam csak a közszférában dönthet maga a bérekről – és ott is korlátai vannak, hogy felelős módon mit tehet meg, és mit nem –, de a versenyszférában biztosan nem.

A közszférában is vannak olyan foglalkoztatási csoportok, amelyeknek már az Orbán-kormány jelentős béremelést adott, és egy esetleg következő kormány aligha ígérhet további béremelést. A pedagógusoknak, ápolónőknek, a közigazgatás dolgozóinak a Medgyessy-kormány nagyarányú béremelést adott, és – legalábbis a mértéket tekintve biztosan – rosszul tette.

Akkora bajt okozott vele, amely végső soron Orbán kétharmadához vezetett: akkora hiányt okozott a költségvetésben, amely súlyos megszorításokat tett szükségessé néhány év elteltével, és így az MSZP-SZDSZ teljes hitelvesztéséhez, a magyar demokrácia bukásához vezetett.

Saját bőrünkön érezzük ezt valamennyien. Emlékezhetnének rá azok is, akik ezt a plakátot kiadták. Nem tudom, lesz-e valaha Dobrev-kormány, de azt tudom, hogy ha lesz is, nem lesz lehetősége a bérek általános emelésére. Márpedig a plakát azt üzeni.

A hazug óriásplakátok gyakorlatát a Fidesz hozta be a magyar politikába. Az 1990-es kampányban az MDF plakátjai is igazságokat tartalmaztak, az SZDSZ plakátjai is és még a Fidesz akkori plakátjai is. Az „egészség nem üzlet” szövegű Fidesz-plakát azonban becsapta az embereket, és onnan a menekülteket magyar nyelven riogató plakátokon, a Brüsszelt illetve Sorost lejárató plakátokon át egyenes út vezet a „a magyarok döntöttek: 97% nem a szankciókra” plakátok hazugságáig. Nem jó, ha átvesszük a Fidesztől a hazug óriásplakátok gyakorlatát.

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

Vélemény

A fixa idea érdekes jelenség. Akire a kór lecsap, az az álláspontját illetően eltántoríthatatlanná válik, és még ha az orrát vernék is bele a cáfolatba, az sem rendíti meg.

Fodor Gábor felháborította a Klubrádió hallgatóit. Azt javasolta ugyanis az Indexen megjelent több írásában, hogy az ellenzék a kormánnyal együtt álljon ki Brüsszelben azért, hogy a Bizottság ne tartsa vissza, hanem folyósítsa az országnak a támogatásokat.

Ugyanakkor Fodor súlyosan téved, amikor azt gondolja, hogy eljött, itt van a megegyezés ideje.

Meglepő hír az orosz–ukrán háború közben: az oroszok tizenegy kárpátaljai ukrán katonát Magyarországra engedtek. Ez Kirill pátriárka kegye, akinél Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes eszközölte ki a dolgot. Ukrajnát az ügyről nem tájékoztatták.

Nem vitatom, mert nem vitatható, hogy a tizenegy, alighanem magyar nemzetiségű ukrán katona jól járt azzal, hogy az oroszok kiengedték őket Magyarországra.

Ez az üzenet nem kevesebb, mint hogy a kárpátaljai magyarok, ha ukrán állampolgárok és így az ukrán hadseregben harcoltak is, a magyar nemzet tagjai.

Ujhelyi István többszörösen díjazott európi parlamenti képviselő volt ma az ATV Start című adásának vendége, ezúttal nem Brüsszelből, Skype-on, hanem a legsúlyosabb, negyedórás adásrészben, a Szigorlatban.

Vajon nem volt-e hiba a DK részéről, hogy belement ebbe a konfliktusba?

Az oktatásügy a kormány felelőssége, ezért a pedagógusok jogállásának újraszabályozásáról a benyújtás után, a parlamenti vitában helyes az ellenzéknek elmondania a véleményét, és szavazni. Benyújtás előtti egyeztetésre nem helyes elmennie.

Az árnyékkormány antiinflációs cselekvési tervként bemutatott 13 pontjából hat kifejezetten növelné a fogyasztói összkeresletet, és egy sincs a pontok között, amely mérsékelné azt.

Mit szokás érteni azon az egyszerű állításon, hogy Orbánék lopnak?

Nem igaz ugyanis, hogy abból, amit a magyar állam ma beruházásokra, közösségi fogyasztásra költ, jelentős részt volna helyes egy elképzelt kormányváltást követően bérekre és nyugdíjakra fordítani.

jelentősen csökkenteni kellene a gazdaságban az állam szerepét, az újraelosztást, teret kellene engedni a piaci versenynek, az önálló innovációnak és/vagy az innováció importjának, az ellenzékben senki, így Klára sem beszél.

Az MSZP-ben akkor azt gondolták, hogy a Fidesz legyőzésére csak olyan jóléti ígéretekkel van lehetőség, amelyeket szakértő közgazdászok akkor is megvalósíthatatlannak tartottak.

„Orbán Viktor az árakat emeli. Dobrev Klára a béredet fogja emelni.” Ezt a szembeállítást olvassuk az új plakáton az utcán. Tiltakoznom kell: ez a plakát nem mond igazat.

Akkora bajt okozott vele, amely végső soron Orbán kétharmadához vezetett: akkora hiányt okozott a költségvetésben, amely súlyos megszorításokat tett szükségessé néhány év elteltével, és így az MSZP-SZDSZ teljes hitelvesztéséhez, a magyar demokrácia bukásához vezetett.

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA