Kezdőlap Itthon Vélemény

Vélemény

Gyűjti az aláírásokat, de most még nem küldené el Orbánékat a Momentum

„A népszavazás, illetve annak időpontja csak másodlagos; a legfontosabb az aláírásgyűjtés. Egy hónapokig tartó és sikeres akció ugyanis meghátrálásra kényszeríti a kormányt.” Ezt nyilatkozta Papp Gergő, a párt kommunikációs igazgatója a Magyar Nemzetnek.

A Momentum, amely a budapesti olimpia-rendezésről szóló népszavazással robbant be a köztudatba és került fel a politikai térképre, azóta nem tudott igazán nagyot dobni. Akkor a demokratikus ellenzéki pártok segítették az aláírásgyűjtést, a Momentum azonban azóta többször is nehéz helyzetbe azokat, akik abban bíztak, hogy Fekete-Győr Andrásékkal erősödött a demokratikus ellenzéki oldal. A Momentum nyilatkozói ugyanis rendre megerősítik, hogy senkivel sem kívánnak együttműködni, és egyedül kívánnak indulni a 2018-as választáson.

Amennyiben hiszünk ezeknek a megfogalmazásoknak, akkor valószínűsíthetjük, hogy a Momentum nem 2018-ban akarja megbuktatni Orbán Viktor rendszerét. Jövő tavasszal megelégszik azzal, hogy bejut a parlamentbe, majd ott négy évet eltöltve – és feltételezéseik szerint erősödve – 2022-ben valóban nekiveselkedik Orbán és a Fidesz eltávolításának.

Mielőtt elfelejtenénk: arról van szó, hogy a Kúria átengedte a Momentum népszavazási kérdését, mely a civileket megbélyegző törvény visszavonására kötelezné a parlamentet. Lehet aláírásokat gyűjteni, ám az különösebb matematikai ismeretek nélkül is belátható, hogy ebből az aláírásgyűjtésből a választás előtt már semmiképpen nem lehet népszavazás. Ha a Momentum – a hozzájuk csatlakozó pártok segítségével – rekordgyorsasággal össze is gyűjtené az országosan szükséges 200 ezer aláírást, a feladat akkor is megoldhatatlan lenne. Az íveket ugyanis érvényesíteni kell, és ha ez is gyorsan és zökkenőmentesen menne, még mindig megtámadhatják a határozatot. Az is tudható, hogy a törvény szerint a választás előtt 41 nappal már nem lehet népszavazást tartani. S bár a 2018-as választás időpontját még nem jelölte ki az államfő, a politikai matematika alapján gyakorlatilag biztosra vehető, hogy ez az esemény 2018. április elején lesz.

Innen kell visszaszámolni, és józan ésszel nem nehéz belátni, hogy a 2018-as választás előtt már nem lesz népszavazás. Ez persze nem keseríti el a Momentumot, hiszen ők is tudják, hogy a civiltörvény visszavonásának lehetősége nem igazán nagy dobás az emberek szemében. Ez a törvény – bár a jogállam és a demokrácia szempontjából nagyon jelentős – nem valószínű, hogy akkora tömegeket tudna megmozgatni, mint a budapesti olimpia rendezés ügye, s ily módon nem kizárt, hogy az alacsony részvétel miatt bármi is legyen az eredménye, érvénytelen lesz,

Ha ezt a felvetést elfogadjuk, azt kell mondanunk, hogy a Momentum a saját szempontjából pragmatikusan gondolkodik. Aláírásokat gyűjt, ezzel tovább építi az adatbázisát, ráadásul mindezt úgy, hogy a dolognak a számára nincs kockázata. Népszavazás nem lesz, vagy csak a választás után, de –már ki is mondták, amit eddig is tudhattunk – nem is az a cél, hogy legyen, hanem hogy minél több aláírás – névvel, lakcímmel – a Momentum rendelkezésére álljon.

A Momentum mostani aláírásgyűjtése nem az Orbán-kormány leváltásáért küzdőket erősíti. A cikk elején idézett nyilatkozat magyar fordítása ugyanis így hangzik: A Momentum 2018-ban még nem cserélné le a kormányt, hanem 2022-ben, amikorra – feltételezései és reményei szerint – már nem statisztaszerep jutna neki Orbánék leváltásában.

Vigyázat, az ajtók záródnak!

A fenti figyelmeztetést már „elfelejtették” az orosz metró kocsik, de lehet, hogy most a nyugati határszél kistelepüléseinek határában kellene felszerelni egy-egy hangszórót. Valami olyat, mint amilyen régen a kisbírónak volt, hogy figyelmeztesse az embereket: vigyázzanak, mert az osztrák határon az ajtók záródnak. Hatvan határátkelőn, közöttük tizennégy magyarországinál, megtiltották motorokkal, autókkal, buszokkal és teherautókkal az átjárást.

Ez nagyon rossz hír. Csodálkozok, hogy a Bem téren, ahol amúgy kényesek, ha más országok a magyarság „büszkeségét sértő” intézkedéseket hoznak, még nem gondolkodtak el, vajon szó nélkül kell-e hagyni az osztrákok lépését? Tényleg csak a nagy forgalom miatt lett elege a burgenlandi parasztoknak a naponta átjáró magyarokból? Biztosan csak azért tették ki a tiltó táblákat, mert zavarják a kocsik a településük nyugalmát? Talán az is szöget üthetne a fejükben, ha annyira bántja a sógorokat a „magyarok bejövetele”, akkor miért engedik át a bicikliseket és a gyalogosokat a vállon vitt kaszával, kapával? A böhöm nagy mezőgazdasági járművek és a lovas szekerek nem zavarnak senkit?

A válasz nem is annyira bonyolult, mint gondolnánk. A napokban a Fertő tó partján, az egyik kis falu vendéglőjében avatott be a magyar pincérnő: nincs másról szó, csak arról, hogy akik béresnek jönnek az osztrák gazdához, meg azok a burgenlandi földművesek, akiknek Magyarországon van földje, nyugodtan átjárhassanak akár még a gépeikkel is. A pincérek, a szállodai takarítónők, meg a többiek, álljanak csak sorban reggel is, este is, munkába menet és jövet kerüljenek jókora utat a nagyobb átkelők felé.

Az osztrákok a migrációs válságra hivatkozva még 2015-ben függesztették fel velünk szemben a schengeni egyezményt, amikor számolatlanul löktük oda nekik a menekülteket, most, ugyanerre hivatkozva jövő májusig meghosszabbították a határon az ellenőrzést. A közelmúltban kocsival utaztam Hollandiába, de csak egyetlen helyen kértek valamilyen úti okmányt: amikor kiléptem az országból. Már-már a szocialista időket idéző hosszú sorok alakultak ki Hegyeshalomnál, a határőrök kinyittatták a csomagtartót, fürkészve méregették a személyimet, vajon az vagyok-e a volán mögött, akinek a nevére az igazolvány szól?

Attól tartok, ha így folytatjuk a „brüsszeli birodalom” elleni harcot, ha egyre gyakrabban mondogatjuk, hogy mi nem a politikai és gazdasági világhatalmat képező egyesült Európához, hanem a különálló nemzetek Európájához akarunk tartozni, akkor könnyen megeshet, hogy a „birodalom visszavág”.  Megköszöni nekünk, hogy majd húsz éven át sok milliárd eurót idetolhatott, és egyszerűen megkér minket, hogy csukjuk be az ajtót. Lehetőleg magunk után, és kívülről.

El is határoztam, hogy ha ezentúl valamilyen okból Európában akad dolgom, inkább az útlevelet viszem magammal. Annak még az Unióban egységesen bordó borítójáról minden „közeg” láthatja, hogy uniós állampolgár vagyok.

Ki tudja meddig. Jó lesz vigyázni, mert az ajtók záródnak!

A „téglabontás” évfordulóján

1989. szeptember 10-én Horn Gyula, akkori magyar külügyminiszter, az MTV „A Hét” című műsorában jelentette be a magyar kormány döntését: aznap, 24 órakor, megnyitják a magyar határokat az eltávozni kívánó NDK állampolgárok előtt. Szabadon távozhatnak minden olyan államba, amely hajlandó számukra a be- vagy átutazást engedélyezni. Néhány órán belül több tízezer keletnémet turista lépte át az osztrák-magyar határt. 29 éve ez a bejelentés volt az, amelyről Hans-Dietrich Genscher, a Német Szövetségi Köztársaság akkori külügyminisztere és alkancellárja azt mondta:

kiverte az első téglát  hírhedt berlini falból.

Az 1989-es döntés miatt az Európai Unió tagországaiban őszinte tisztelettel emlékeznek Horn Gyulára. A magyar politikus egyike azon kevés európai személyiségnek, akinek a brüsszeli uniós központban szobra van, akiről tárgyalótermet neveztek el, s akiről azt tartják, személyesen is sokat tett azért, hogy Európa országai egymásra találjanak.

Történészek, politológusok mind a mai napig vitatkoznak azon, önmagában az 1990-es rendszerváltás volt-e az az „indikátor”, amely az Unió nyugat-európai országait arra bírta, hogy a kelet-európai bővítési folyamat első lépésében Magyarországgal is felvegyék a kapcsolatokat. Vannak, akik úgy vélik, már jóval előbb „kiszemeltek” minket egy későbbi, lehetséges tagságra. A Kádár-korszak utolsó évtizedében megannyi demonstratív lépést tett a magyar külpolitika, hogy jelezze, Európa felé tart, képes és hajlandó olyan önálló döntésekre, amelyektől a többi szocialista ország pártvezetése talán idegenkedik. Az MSZMP egyre jobb kapcsolatokat épített ki a nyugat-európai szociáldemokrata pártokkal, amiben Horn Gyulának nagyon fontos szerepe volt. Érdemei közé sorolják, hogy

Magyarország bizalmat ébresztett maga iránt: elhitetette a nyugat-európai demokratikus államokkal, hogy képesek leszünk a diktatúrát lebontani, és elindulni a többpárti demokrácia útján.

A történelem – ha más hangsúllyal is –, de gyakran ismétli önmagát. 1989-ben az ország nyugati határán évtizedek óta magasodó drótkerítés, a „vasfüggöny”, lebontásával kerültünk az európai vezető lapok címoldalára, majd három évtizeddel később ismét egy kerítés, ám most a déli határszakaszon felhúzott vasakadály, és az ezzel kapcsolatos nemzetközi vita kapcsán történik velünk ugyanez. Látszólag. Mert valójában sokkal súlyosabb probléma foglalkoztatja az Unió tagországait: a déli kerítés csupán a látszat, amely mögé „elbújva” a mai magyar kormány már a demokrácia kerítéseit bontogatja.

Orbán Viktor beállításában úgy tűnik,

mintha a migrációs és menekült probléma eltérő kezelése volna a forrása annak a mind kritikusabbra forduló konfliktusnak, amely ezekben az órákban kulminál.

Valójában a Sargentini jelentés azokat az uniós „alapszabállyal” ellentétes magyarországi változásokat állítja pellengérre, amelyek egy tekintélyuralmi rendszer kialakulása, a magyarországi demokratikus rendszer megnyirbálása felé mutatnak, a fékek és ellensúlyok utolsó elemeinek felszámolásáról árulkodnak.

Huszonkilenc évvel ezelőtt a magyar kormányzat egy bátor döntésével valóban kiütötte az első téglát a két Berlint – és ezzel együtt a két Németországot – elválasztó falból. Kiütött egy másik téglát is, nevezetesen a szocialista tábort körbekerítő falból, amelynek későbbi leomlása elvezetett a mai határok nélküli Európa kialakulásához.

Úgy tűnik, a magyar kormány most ismét falbontásra törekszik.

Az illiberális demokráciát állítja szembe a demokráciával, Kelet-Közép-Európát Nyugat Európával, az euró tagországait a kívül maradottakkal, a befogadásra hajlókat a bezárkózókkal.

Ha valaki mindezt Brüsszelben egy vállrándítással elintézné, az nem veszi észre, hogy egy tégla komolyan meglazulni készül az Európai Unió falában.

Misztérium

A misztérium egy olyan isteni titok, melyet definíciója szerint az emberek képtelenek fölérni ésszel, így aztán jobb, ha nem is próbálkozik senki. Ilyen misztérium például az, hogy a Nagy Francia Forradalom után 235 évvel még mindig lehet a vallásra építeni egy államot. Jó, persze, ez nem nagy kunszt, ha a Közel-Keletre, Afrikára vagy egyéb ilyen helyekre gondolunk, na de Európában? Hát hogy nézne az ki, kérem?

Az érdeklődőknek elárulom: pont úgy, ahogy Magyarország most kinéz. Vigyázat, ez az ország nem úgy épül a vallásra, hogy a klérusnak az országban bárhol bármiféle hatalma van (még csak az kéne!), hanem úgy, hogy gyakorlatilag csak egy párt létezik, amelyre a vallásosak szavazhatnak, a többi döntő többségében gyalázatos, istentagadó horda, akik ha tehetnék, és rajtuk múlna (azaz, ha hatalmon volnának), gyorsan elintéznék, hogy a magyarság ismét rút, sybarita vázakból álljon, akik elpuhultan és élvetegen fetrengenek az erkölcsi fertő mocsarában. Hát mi lenne akkor a ropogós rokolyájú leányok és a pörgekalapos legények felemelő látványából, tessen mondani? Sokkal jobb ez így vallásosan, ahogy most van. Nem is kerül a kormánynak sokba, némi üldözöttkeresztény támogatás világszerte, néhány templomfelújítás, pár iskola, épület, fociklub a klérusnak, az nem nagy veszteség, az oktatás úgysem a regnáló párt szívügye. Ezektől a papság majd  hálás lesz a regnálóknak, következésképpen úgy prédikál a templomban és nevel az iskoláiban, ahogy kell neki, azaz amelynek hatására a mai vallásos szemléletű, FIDESZ hívő népréteg simán újratermeli önmagát, és akkor a regnáló párt hatalma sokáig biztosítva van.

Ehhez szükséges még az aktív miniszterelnöki részvétel a főbb vallási ünnepek során, valamint a nép eltiltása bármiféle malackodástól és/vagy devianciától. Utóbbit úgy, hogy deviancia hivatalosan nincs is, illetve van, de tilos tudni róla. A fiatalkorúaknak különösen, azaz nekik törvényileg is tilos. Ami nem olyan, azt fóliázni kell. Természetesen minden párt, amelynek a legcsekélyebb vallásos alapja van, azonnal ledarálandó, illetve beolvasztandó a FIDESZ-be, mikor melyik látszik célszerűbbnek. Ahogy az MDF, meg a Kisgazdák (ledarálás), és a KDNP (beolvasztás). Ezeknek két lehetőségük van, vagy kussolnak a Nagygazda árnyékában, vagy a pártjuk eltapostatik. Lehet választani.

A jelenlegi regnálókhoz húz még a vallásosokon kívül néhány további választói réteg. Az egyik azon csoport, melynek tagjai a létező szocializmusban hátrányba kerültek, személyi és/vagy anyagi veszteséget szenvedtek el, náluk ez vörös fonálként húzódik végig a család történetén, komcsikra még véletlenül sem szavaznának soha, a másik a szigorúan rendpártiak (illiberálisok) csoportja, aki nem szeretik, ha mindenki csak úgy összevissza azt csinál, amit akar. Ezek a választópolgári halmazok persze jelentős mértékű átfedésben vannak, egymással nagy a metszetük, a fő ellenség tehát az ateista-libsi-bolsi, a cél azok hatalomra jutásának mindenképpeni meggátlása. Azt, hogy ennek sikeréhez kedvenc pártjuknak minden féket és ellensúlyt el kellett foglalnia, mégpedig közmédiástul, természetesnek tartják, hiszen az özönvíz sem volt kellemes Noén és családján kívül senkinek, ám az Úr nem habozott egyetlen pillanatra sem! Így aztán ők sem haboznak elfogadni az igencsak kevéssé demokratikus lépést, mivel minálunk ők a Noé és családja. Személyesen. Hogy az Úr kicsoda, azt mindenki találja ki maga.

Szép példája a vallás uralta Magyarországnak a Nagy-Szénás tetői fakereszt. A keresztet vagy öt éve ismeretlenek állították, felcipelve oda a két nagy fadarabot, a helyszínen össze is rakták, de alapot sajnos nem csináltak neki (betonkeverőnek odamenni tilos), így aztán párszor ki is dőlt. Gazdája vagy annak barátai minden kidőlés után újra felállítottak, hogy továbbra is hirdesse a… hirdesse a… de mit is? Hát, igazából nem tudom. A tetőn nincs sírja senkinek, pláne nem keresztény nagyjaink közül, csata itt nem zajlott, mint Muhinál, semmi emlékezetes, egyedül talán az lehet az ok, hogy valaki ott világosult meg túra közben, ennek akart emléket állítani.

A legvalószínűbb lehetőség mégiscsak az, hogy valaki a kereszttel a hite szerinti nagyigazságot hirdeti. Demokráciákban ezzel az a baj, hogy vannak kijelölt helyek, ahol az ilyen hit hirdethető (pl. a mindenféle templomok), és akkor az, akinek nem kell az ő nagyigazsága, nem megy oda, viszont ha egy közhasználatú helyről, esetünkben a turistaútról van szó, azon vagy amellett jóérzésű ember semmi olyat nem épít, ami más vagy semmilyen hitű embertársait zavarhatja. Amennyiben valakik mindenáron ragaszkodnak hozzá, ezt jelezni kell, és ha az állam a szándékot elfogadja, népszavazás rendezhető róla, így a többségé a döntés. Az adott eset keresztjét illetően viszont sem a jóérzés, sem a többségi döntés elve nem érvényesült. Odarakták, és kész.

Az már csak színesíti a sztorit, hogy a kereszt egy természetvédelmi területen állt, azaz egy olyan helyen, ahová még egy padot sem szabad engedély nélkül kihelyezni, ám hogyha vallásos keresztállító honfitársunkat a nem vallásos honfitársak érzései egyáltalán nem érdekelték, akkor hogy jogilag mit szabad és mit nem, valószínűleg szintén nem zavarta.

Lehetett volna persze ott egy félholdat, a próféta zöld zászlaját, egy tükröt (shintai), esetleg egy aranyozott Dávid csillagot is fölállítani, de ezeket a hatóság fél napon belül úgy bontotta volna le, mintha sose lett volna ott. A demokráciákban az összes vallás engedélyezett, mindegyik mindenki által szabadon választható, de az összes felett álló államban egyiknek sincs hatásköre. A fentiek szerint a demokratikus jog legerősebben azt a helyzetet védi, amelyben semmi sincs ott (az szekuláris állam által preferált helyzet), minden más kevésbé védett, azaz az illegálisan fölállított keresztet rég le kellett volna bontani.

A hatóságok viszont nem rendelték el a lebontását. A kereszttel sokkal elnézőbbek, mint a többi vallási jelképpel, sőt néha az állammal szemben is előnyben részesítik, hiszen Mária országában a keresztény vallás olyan, mint az aduász. Mindent visz, mégpedig a kormány által garantáltan. Az államot is ha konfliktusba kerül vele. Egyetlen kivétel, mikor miniszterelnök úr nem osztja a pápa álláspontját (például azonos nemű párok megáldása), mert ez esetben hiába vagyunk Mária országa, a pápa által képviselt kereszténység simán elsöpörtetik. Természetesen mindez a magyar klérus nagy-nagy egyetértésével, mely testület nem a vatikáni főnökét támogatja, hanem azt, aki fizet – és mégsem „seprűzetnek” ki a templomukból! Hogy ez hogyan lehetséges, arról a Megváltót kell megkérdezni. Ilyenkor vajon merre jár?

A kereszt ezért maradt. Szerencsés helyzet a derék híveknek, ám nemrég sajnos mégis megtörtént a baj. A keresztet ugyanis ledöntötték valakik. Ráadásul el is tüzelték, azt nem tudni, hogy melegedési, szalonnasütési vagy keresztény-, illetve keresztüldözési célból, mindenesetre helyreállították a nemzeti parkhoz és a demokráciákhoz illő kereszt nélküli, azaz a természetvédelmi terület világnézeti semlegességet tükröző állapotot.

Mária országa persze azonnal lépett: a KDNP helyi szervezete kérelmezte egy új, immár beton alappal bíró, immár 3 méter magas kereszt felállításának engedélyezését (immár kőből), és ezt a kormányhivatal meg is adta, annak ellenére, hogy a hatályos jogszabályok szerint fokozottan védett területen nem lehetne felépíteni. A Nagykovácsi Természet- és Környezetvédő Egyesülete (NATE) ezért bíróságon támadta meg a kormányhivatal határozatát. Ezt meghallva Menczer Tamás, a terület országgyűlési képviselője nagyon kiborult. Október végén a Nagy-Szénás csúcsáról jelentkezett be, és név szerint megnevezte a bűnösöket, akik majd pokolra jutnak: Vojczek Judit, a NATE vezetője és Füri András, a Duna–Ipoly Nemzeti Park igazgatója. Menczer szerint amit Füri és Vojczek csinál, az „a modernkori keresztényüldözésnek egy fajtája”, és ő harcolni fog ellene.

Ígéret szép szó, ha betartják, úgy jó, és a tájékoztatásért valamint megjelenítésért felelős államtitkár be is tartotta ígéretét. Egyrészt a Nemzeti Park fura urának, másrészt alkalmatlannak titulálta Füri Andrást, akit az államtitkár úr szívós harca eredményeképpen úgy leváltottak, mint a sicc! Hiába írta azt szegény, hogy „Vallom, a természet Isten Temploma, melyben vannak Szentély területek. Szerencsére több ilyen Szentély is létezik Magyarországon, amelyek védelmét – a nemzeti örökségünk részeként – az Alaptörvény is megőrizni rendeli. Ilyen Szentély a fokozottan védett Kis-és Nagyszénás hegycsoport a Budai-hegyekben, ahol elsődleges cél a természet sokféleségének, a teremtett világnak védelme. Minden más csak ez után következhet!

Az RTL megkereste az Agrárminisztériumot, akik azt válaszolták: ugyan, dehogy! Füri András már több mint egy éve kérvényezte felmentését egészségügyi állapotára hivatkozva, tehát a nagy-szénási keresztes ügynek semmi köze a leváltásához.

De még mennyire, hogy semmi köze, tehetjük hozzá mi, Mária országának lakói. Füri alkalmatlan is, beteg is, a felmentését is maga kérte, meg aztán kisebb beosztásban van, illetve volt, mint Menczer, az olyan meg ne ugráljon. Értjük?

És hogy azóta valaki ismét fölállította a keresztet, aztán feljelentette önmagát, mint a keresztény vallás nagy harcosát, hogy ezzel tündökölni tudjon, az már tényleg a bohózatok világa.

Nemzeti konzultáció III.

Folytassuk tovább kérem, bölcs vezérünk mélyenszántó gondolatainak megismerését! A vezér ki egyben vátesz és street fighter mások számára követhetetlen észjárással navigálja szép hazánkat az európai hullámverésben. Azért emlékezzenek gondolatai fundamentumára: zátonyra futás esetében a zátony a hibás!

A Brüsszel által palesztin szervezeteknek nyújtott támogatások a Hamászhoz is eljutottak

Brüsszel az elmúlt években sok százezer euróval támogatott palesztin szervezeteket. A támogatás egy része a Hamász terrorszervezethez is eljutott. Európában bevándorlók tömegei ünneplik a közel-keleti terrortámadásokat, így a Brüsszel által ösztönzött bevándorlás révén a terrorizmus ma már Európát is fenyegeti.

Az, gondolom, mindenkinek egyértelmű, hogy ebben a pontban sem a Hamászról, sem Izraelről nincs szó, kizárólag a migráció a téma, amely már egyszer nagyon bejött a FIDESZ-nek, így aztán addig ragozza, amíg a propaganda agytröszt szerint használható.

És még láthatóan az. Pláne a terrorizmussal összekapcsolva. A levezetés egyszerű, az EU a palesztinok támogatásával tulajdonképpen egy terrorszervezetet támogat, amely példát tud mutatni az Európába az EU biztatására és segítségével bevándorolt hasonszőrűeknek, akik aztán ennek hatására nálunk terroristák lesznek. Magyarán az EU teremti meg mindkét feltételt ahhoz, hogy Európát elárassza a terror. A két dolog összemosása persze hazugság, de ez fideszéket sosem zavarta, mert a „Győzni kell, és ehhez sok ránk szavazó szükséges, akiket érzelmileg lehet megfogni” kényszer mindig elmosta az összes skrupulust.

A választók megfelelő irányba állítása után feltett kérdés és a felkínált válaszok abszolút lényegtelenek, mert csak a szöveggel sulykolt összefüggés fontos: az Unió a támogatási pénzzel plusz a migránsok befogadásával, sőt idecsábításával segíti az európai terrorizmust, és ezeket a potenciális gyilkológépeket még hozzánk is akarja küldeni. A közel keleti téma tényleg fontos kérdései Orbánékat nem érdeklik, nem is kérdeznek róla semmit.

Brüsszel még több fegyvert küldene Ukrajnának

Brüsszel a kezdetektől fogva háborúpárti álláspontot képviselt, és fegyverszállítást sürgetett. Ennek megfelelően már eddig is több mint 5 milliárd eurót költött az ukrán hadsereg fejlesztésére. A legújabb javaslat szerint pedig további 20 milliárd eurót adnának Ukrajna felfegyverzésére.

Na, helyben is vagyunk. Brüsszel. A rosszaság. A csibész. De főleg a háborúpárti. Pont olyan, mint a Gyurcsány. Brrr.

Mint tudjuk, az EU a fegyverszállítást nem sürgette, hanem gyakorolta, mégpedig valóban több mint 5 milliárd EUR elköltésével, ugyanis maga az EU és tagállamai 25 milliárd EUR értékben nyújtottak katonai támogatást Ukrajnának. A támogatás nélkül Ukrajna veszített volna, és akkor Oroszország, Kína meg az egyéb harcos nemzetállamok számára nyilvánvalóvá válik, hogy szabad a pálya, ebből következően a kisebbektől akár területet, akár az önállóságukat elrabolni nem kockázatos, mert majd jön a kipcsák-magyar békegalamb, és elintézi, hogy a rablott holmit az agresszorok megtarthassák. Így aztán Föld-szerte elindulhatnak a területszerző háborúk, csak a megfelelő behatolási mélység elérése után kell kiabálni azt az agresszornak: béke, béke, béke, tűzszünet, hogy a békepártiak meghallhassák, és intézkedni tudjanak.

Vannak rossznyelvek, akik szerint azért olyan békepárti… illetve dehogy béke, jóval inkább oroszpárti Orbán, mert rettenetesen nagy szükségünk van a tőlük jövő földgázra, és az Putyin jóindulata nélkül olyan, mint a kutya vacsorája. Hja, kérem, amikor minden rendben lévőnek látszott, és még pénz is volt dögivel, intézkedni kellett volna a gázbeszerzés diverzifikálásáról és a magyarországi gázfogyasztás csökkentéséről, de az állandóan kétharmados diktátornak megválasztott magyar vátesz, akinek sok mindent előre kellett volna látnia és ennek megfelelően intézkedni, ehelyett éjjel-nappal a hobbijairól álmodott. Azokon kívül nem látott semmit. Pláne nem a gödröt. Benne is vagyunk, alig látszik az ég a szűk lyukon.

És hogy a rezsicsökkentés csak rontott az energiahelyzetünkön, az magától értetődik.

Brüsszel még több pénzt akar Ukrajna támogatására

Az Európai Bizottság további 50 milliárd euróval akarja támogatni Ukrajnát. Mivel ez az összeg a jelenlegi uniós költségvetésben nem áll rendelkezésre, a tagállamoktól akarnak pluszforrásokat kicsikarni. Úgy kérnek Magyarországtól további hozzájárulást, hogy hazánk jó ideje nem kapja meg a neki szerződés szerint járó uniós pénzeket. Magyarország már eddig is sok milliárd forintot költött az Ukrajnából menekülők megsegítésére.

A tények:

  • Az EB 50 milliárd euróval akarja segélyezni 4 év alatt Ukrajna újjáépítését (2024 – 2027). Az elképzelést az EP nagy többséggel megszavazta (512 : 45 : 63 >> 82,6 %), és most várja, hogy tagállamok dobjanak össze némi pluszpénzt, amelyből ez fizethető. A fideszes képviselők természetesen nem szavazták meg. Az Ukrajnának nyújtandó segély Magyarországnak a 4 évre összesen kb. 700 millió euróba, azaz évente 65,6 milliárd forintba kerülne, ami a magyar költségvetés 1,7 ezreléke.

A kérdésben ugyan nem szerepel, de már tudható, hogy ha Magyarország vezetése ezt a plusz segélyt megvétózza (és nagy eséllyel meg is fogja vétózni), akkor az EU „B” terve szerint a tagállamok egyenként hoznak létre és küldenek Ukrajnának segélycsomagot. Önként és dalolva, bármilyen kicsikarás nélkül. Mi persze nem küldünk nekik egy vasat sem, ami nem egy pozitív jellegű hozzájárulás a magyar jószívűség nimbuszához.

  • A magyar kormány két, a fenti EU tervtől teljesen független dologgal érvel a segély ellen. Az egyik, hogy mi nem kapjuk meg a nekünk „járó” pénzeket, miközben Ukrajna bezzeg! Köztudott, hogy az alap, amire hivatkozva a pénzeket megítélték nekünk, a felzárkóztatás (= ez a pénz nem kötelező kifizetés, azaz nem „jár”). Sajnos a fizetését egy ideje felfüggesztették, aminek semmi köze nincs Ukrajnához, annál több ahhoz a 28 jogi és egyéb feltételhez, melyeket az EU konkrétan írt elő nekünk, de ezeket mi mindenféle marhaságra hivatkozva nem vagy csak részben teljesítettük. Bizony, így van ez. Ha nagyon szuverénkodik az ember, előfordulhat, hogy nem jön a suska.

A másik Orbán féle érv, hogy már eddig is sok milliárddal segítettünk Ukrajnának, legyen elég a telhetetleneknek!

Az érv jogosságát illetően (mármint hogy sok milliárddal segítettünk már, és emiatt nem akarunk pénzt küldeni nekik), megnézhető például, hogy hány ukrán menekült él az EU országokban. Nálunk 32 260. Ahol ennél kevesebben vannak: Szlovénia (8750), Ciprus (17 275), Horvátország (22 005) és Görögország (25 335). Ugyanakkor Szlovákiában 105 690, Csehországban 357 540, Lengyelországban 971 080, és még a balti államokban is több az ukrán menekült, mint nálunk, hogy a nagy nyugati államokat ne is feszegessük. Olyan nagy szánk a segítségünket illetően tehát nem lehet.

A fentiek alapján mondható, hogy akaratos, egyben zsugori állam vagyunk. Mennyivel egyszerűbb lenne Dobrevék regnálásával, ők rövid időn belül teljesítenék az előírt pontokat, hazahoznák a nekünk fölzárkózási segítségként megítélt pénzcsomagot, aztán azok egy évi összegének 15 %-ából simán kifizetnénk az EU által Ukrajnának 4 évre kért segélyt… a tanárok jelentős fizetésemeléséről nem is beszélve!

De nem. Nekünk Orbán kell. Akkor viszont, kedves honfitársak, továbbra is no war, no migrants, no gender, és persze no money. Helyette van a rettenthetetlen szuvernitás pávatánca, amelyben nap mint nap gyönyörködhetünk. Hát nem csodálatos?

(folyt. köv.)

Két mondat a zsarnokságról

Az elmúlt héten különösen két mondat borzolta azok kedélyeit, akik nem szeretnék, ha április 8. után is Orbán Viktor és a Fidesz kormányozná Magyarországot. Az egyik mondat Szél Bernadettől származik, a másik Karácsony Gergely szájából hangzott el.

Szél, legalábbis, a sajtó interpretálása szerint, azt mondta, hogy ha kormányra kerülnek, megtartanák Polt Pétert, Karácsony pedig azt, hogy a választás után megtartanák Orbánt ügyvezető miniszterelnöknek.

Ezt követően elszabadultak az indulatok: az LMP hívek vadul védték Szélt, hogy nem is azt mondta, és főleg, nem azt gondolta, majd Karácsony is megmagyarázta, hogy mire gondolt.

Mint kiderült, Szél Bernadett azt mondta, hogy megtartanák Polt Péter legfőbb ügyészt. Egészen addig, tette hozzá, ameddig összecsomagolja a holmiját, és börtönbe nem juttatja fideszes társait.

Ezt mondta Szél Bernadett, és ez még akkor is más megfogalmazás, ha tudjuk, hogy ennek a mondatnak csak részben van értelme. Polt Péter ugyanis sohasem fog rendesen nyomozni a fideszes botrányok ügyében, és esze ágában sincs börtönbe juttatni Rogán Antalt, Lázár Jánost, Kósa Lajost, vagy, teszem azt, Orbán Viktort.

Karácsony Gergely más párt, más megközelítés. Ő a Magyar Narancsnak nyilatkozta, hogy meghagyná Orbán Viktort ügyvezető miniszterelnöknek.

Aztán kénytelen volt elmagyarázni, hogy ő azt tartja a legvalószínűbbnek, hogy a választások után a Fidesz marad a legerősebb párt, de kisebbségben lesz a parlamentben. És ebben az esetben, Karácsony szerint legalábbis, az várható, hogy Áder János államfő Orbán Viktort bízza meg az új kormány megalakításával. Mely kormány béna kacsaként tud csak létezni, mert az ellenzék nemcsak, hogy minden kezdeményezését leszavazza, de az elmúlt nyolc évben meghozott kétharmados törvényeket is lebontja Orbán feneke alól.

Vagyis, így Karácsony, Orbánnak végig kell néznie, sőt, tevőlegesen hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az elmúlt években felépített, nem túl dicsőséges művét lebontsák.

Ez a lényege Szél és Karácsony által elmondott szövegeknek. Mindebből pedig az a tanulság, hogy a választási kampány hajrájában különösen fontos, hogy a politikusok egyértelműen fogalmazzanak. Mert ilyenkor – tetszik, nem tetszik – a választó még a szokottnál is fogékonyabb minden információra. Még arra is, ami valójában nem információ, csak annak látszik.

És persze a félreérthető, vagy többféleképpen értelmezhető fogalmazás arra is alkalmas, hogy más, ugyancsak a kormányváltásban érdekelt pártok, félreértsék, vagy ne adj isten, félremagyarázzák.

A legjobb, ha mindenki lehiggad, és igyekszik úgy fogalmazni, hogy mások – választók és politikai pártok – ezeket a megfogalmazásokat úgy érthessék, ahogyan azokat az eredeti szándék szerint gondolták.

Műanyag

A műanyagoknak sok kedvező tulajdonsága van. Könnyűek, olcsók, jól alakíthatók, sokféle célra felhasználhatók (főleg csomagolóanyagként), ellenállnak a nedvességnek és a vegyszereknek, ebből következően nehéz lenne ezeket bármivel helyettesíteni.

A műanyagoknak tartósságukból adódón létezik egy, a környezetre nézvést rossz tulajdonságuk is: ha a felhasználás után kikerülnek a természetbe, változatlanul megmaradnak. Anyaguk stabil, csak aprózódás és morzsálódás történik, mely mikrorészek aztán szétoszlanak a teljes földtekén. A műanyaggyártás kezdete óta rengeteg palack, zacskó, doboz és (döntő részben a mosógépek szennyvizével) nagyon apró műanyag száldarabka került ki hulladékként a természetbe, melyekkel az nem tud mit kezdeni, mert az eddig eltelt évmilliárdok nem készítették fel ennek, a számára vadonatúj anyagfajtának a feldolgozására.

A műanyagok hírhedt ellenálló képességének azonban van egy gyenge pontja. Mivel ezek hosszú szén- és szénhidrogén láncokból állnak (némi adalékanyaggal), a magas hőmérsékletet nem tudják elviselni, ekkor ugyanis a láncok elbomlanak és a műanyagban lévő szén és hidrogén elég. Az égetéskor sok hő szabadul fel, azaz a fűtőértékük kiváló. Hamu szinte alig van, az égéstermék nagyrészt CO2 gáz és vízgőz, de keletkeznek mérgező anyagok is, melyeket minden esetben füstgáztisztítóval kell kiszűrni.

Az EU által felállított jelenlegi preferálási sorrend a hulladékok általános kezelését illetően:

  1. kevesebb, később hulladékká váló anyag használata (megelőzés)
  2. a hulladék változatlan formában való újbóli felhasználása (pl. egy műanyag palack folyadékkal való újbóli megtöltése – természetesen tisztítás után)
  3. a hulladékból másfajta hasznos tárgy gyártása (a műanyag hulladék anyagának felhasználásával)
  4. a hulladék elégetése
  5. a hulladék tárolóba való lerakása

A műanyag hulladékok esetében:

  1. Mivel a főleg vegyianyagok és élelmiszerek csomagolásánál valamint fogyasztásánál felhasznált műanyagokat nagyon nehéz lenne bármivel gazdaságosan helyettesíteni, a műanyagokra kivetett magas adók és az intenzív propaganda se vezetne nagy eredményekhez a hulladékba kerülő műanyagok tömegének csökkentését illetően. A papírral való helyettesítés a papír nedvességgel szembeni gyenge ellenálló képessége miatt rendkívül korlátozott (ételtárolás csak speciális papír esetén történhet), más meg nincs nagyon.
  2. Az élelmiszerek csomagoló anyagának használt műanyag termékek változatlan formában történő felhasználása azon túlmenően, hogy a szükséges válogatás, tisztítás és fertőtlenítés élőmunka igénye miatt gazdaságtalan, a műanyagok mechanikai sérülékenysége miatt is csak nagyon kis hányadban lenne lehetséges. Valószínű az is, hogy nyomás alatti (pl. ásványvíz) palack ismét palacknak már használhatatlan lenne, mivel a gyártó nem merné újból megtöltve nyomás alá helyezni.
  3. A műanyaghulladék más termék gyártásához való felhasználása esetén az egyes műanyagtípusokat (sok van) fajtánként szét kell válogatni, még ha a „műanyagok” en bloc gyűjtése a többi szemétfajtától elkülönítve, szelektíven történik is. A szétválogatás után még meg is kell tisztítani ezeket, plusz egyéb módszerekkel alkalmassá tenni az újrafeldolgozásra, ami általában csak egy csökkent minőségű és használhatóságú terméket eredményez, ugyanakkor jelentős víz (melyből szennyvíz lesz), vegyianyag, energia és munkaerő felhasználását igényli. Újrafeldolgozás jelenleg leginkább csak ipari műanyaghulladékok esetében történik, ahol az alapanyag (általában műanyag tárgyak gyártása során lehulló, sorjázás utáni maradék) abszolút homogén és tiszta, így visszavezethető a gyártási folyamat elejére. Hja, úgy könnyű, lehet mondani. Egyéb esetben viszont a hulladékra a PET palackok kivételével gyakorlatilag semmilyen gyártói érdeklődés nem mutatkozik, hiába is szeretnők, hogy valaki belőle „másfajta hasznos tárgyat” gyártson. Maximum propaganda célból szoktak nagyobb cégek ilyesmivel próbálkozni, hogy aztán kiállhassanak a világ elé a kis mennyiségben és drágán gyártott akármivel, hogy hát ők mennyire környezettudatosak. Az erről szóló írás itt  olvasható.
  4. A fentiekből adódón a műanyagok legcélszerűbb hasznosítása az elégetés, az így keletkező hővel pedig villamos és távhő energia állítható elő, azaz a műanyag másodszor is hasznosul. Mivel az égetésnél a széndioxidon kívül egyéb káros vegyületek is létrejönnek, lakossági tüzelőanyagként való felhasználása szigorúan tilos (nagyon helyesen), azaz a műanyagok kizárólag a megfelelő füstgáztisztítási technológiával bíró erőművekben égethetők el!
  5. A lerakás csakis akkor jöhet szóba, ha semmilyen más lehetőség nincs, de pont ezért kell lehetőséget teremteni a legpraktikusabb módszernek, az elégetésnek.

Az elégetés természetesen lehetetlen akkor, ha a műanyag szemetet az emberek egy része nem a szeméttárolóba rakja, hanem a környezetben dobálja el. A környezettudatos nevelésnek már az általános iskola alsó tagozatában meg kell kezdődnie, és ha a gyerekeket kioktatják arról, hogy a műanyagok eldobása a legveszélyesebb, mert a természet nincs felkészülve arra, hogy lebontsa ezeket, akkor nem csak egy parancsot kapnak, hogy mit csináljanak, hanem meg is értik, hogy miről van szó, így nem okoz nekik nehézséget a műanyag hulladék helyes kezelése. Nagyon fontos tehát már az általános iskolában a környezet védelméről szóló oktatás. Ugyanakkor vigyázni kell arra, hogy a lelkesedés sohase mossa el a racionalitást, mert az érzelmileg felkapott szélsőségek, rendkívül rossz irányba tudják elvinni a dolgokat, és a másik oldal, kiröhögve minket, könnyen visszavág.

Az égetéskor a klímára nézve veszélyes CO2 gáz keletkezik. Mivel a világ műanyag gyártása évente 359 millió tonna, a műanyagoknak kb. a fele szén, és 12 gramm szénből 44 gramm széndioxid keletkezik, az összes(!) műanyag elégetésekor a levegőbe jutó mennyiség évente 658 millió tonna. Ez az emberiség által más módon levegőbe juttatott CO2 gáz (37 milliárd t/év) mennyiségnek csak az 1,8 százaléka, azaz mondhatjuk, hogy az elégetés (amely teljesen megsemmisíti és fertőtleníti a műanyag hulladékokat), még ha minden műanyag hulladékot elégetünk is, gyakorlatilag jelentéktelen szerepet játszik a klímaváltozásban. Az elégetés tehát, mint környezetvédelmi módszer végső megoldásként mindenütt nyugodtan javasolható, természetesen csak megfelelő gáztisztító rendszerekkel ellátott erőművek vagy fűtőerőművek kazánjaiban. Mivel az ilyen hulladéktüzelésű erőművek háztartási szemetet is égetnek, a nem hasznosítható műanyag hulladékot, azaz az össze műanyag hulladék kb. 95 százalékát nem kellene külön gyűjteni. Mehet egybe a háztartási szeméttel. A szakembereknek kell meghatározni, melyek azok a műanyag hulladékok (pl. PET palack), melyeket érdemes külön gyűjteni, és ezt a házakban és egyéb gyűjtőhelyeken kiragasztott plakátok révén ismertetni a lakossággal. Sajnos az ilyen ismertetőből nincs valami sok. Mondhatni semmi. Pedig igencsak javasolható.

Létezik az emberiség műanyag felhasználása miatt még egy veszély, mégpedig az egészen apró műanyag részecskék hatása. Ezek döntő része a ruházati termékek gyártása során keletkezik (műanyagok acélszerszámokkal való darabolása), benne maradnak a termékben, és az otthoni mosáskor kerülnek bele a mosóvízbe, onnan a szennyvíztisztítón keresztül a folyókba, azok révén a tengerekbe, ott a tengeri élőlényekbe, majd ezek elfogyasztása révén az emberi szervezetekbe is. Mivel ezekkel az élőlények szervezete a bekerült anyaggal nem tud mit kezdeni, a műanyag mikrorészecskék életük végéig ott maradnak, és egyelőre nem tudni, hogy milyen hatásuk van az egészségre vagy akár az életminőségre. Leghelyesebb lenne ezeket kiszűrni a szennyvízből, ám miután a részecskék igencsak aprók, speciális és nagyon nagy felületű szűrő kell a megfelelő leválasztáshoz. Ezért az ilyen szűrőrendszereket nem az otthoni mosógépekhez kell csatlakoztatni, hanem a nagy, városi szennyvízkezelőkhöz és a ruhagyárakhoz kell ilyeneket kifejleszteni, és azok kifolyó csővezetékéhez kötelezően csatlakoztatni. Az így összegyűjtött mikrohulladék, melynek része a műanyag mikrorészecskék tömege is, a megfelelő égetőműbe szállítható, és ott a szokott módon megsemmisíthető.

A fentiek alapján mondható, hogy megfelelő használat és használat utáni kezelés esetén a műanyagok gyakorlatilag nem jelentenek veszélyt az ember és környezete számára. Ebből következően a klímaváltozás megállítását nem a műanyagok használatának korlátozása fogja biztosítani, sokkal inkább a fűtés és az elektromos energia ellátás hidrogén alapú rendszerekre való átállítása. A folyamat sajnos lassú, és az emberiség hiába egy faj, az önző nemzetállamok miatt nem is nagyon gyorsítható, mert azok együttműködés helyett csak rontanak a helyzeten. Nem is keveset.

Mivel a Föld nemzetállamokra való fölosztásán nem tudunk változtatni, még az ENSZ legnagyszerűbb működése esetén sem látszik sem konkrét terv, sem befejezés, azaz a klíma melegszik tovább.

Ez van, emberek.

A félelem táplálja a populizmust

A populizmus a bizonytalanságból táplálkozik. A bizonytalanság félelmet okoz. A félelem pedig a primitív emberi reakcióknak kedvez: ingataggá, veszélyessé és robbanásveszélyessé teszi a marginalizált társadalmi csoportokat. Ezek a csoportok azok, amelyeknek nincs státuszuk, így alacsony szintű kommunikációval is befolyásolhatóvá válnak.

Az ipari társadalmakban a státuszt a munka köré kovácsolják. (Nálunk ezt a munka társadalmának aposztrofálják.) A munka identitást, gazdasági biztonságot, stabilitást, jólétet és társadalmi előrelépési lehetőséget biztosít az embereknek.

A globalizáció „sötét arca” véget vetett vagy feltartóztatta a stabil, jól fizetett munka világát, amely identitást, előléptetést és társadalmi státuszt épít. Így maradt a világon emberek millióinak tehetetlen sodródása, kiszorulva a társadalmi együttélésből.

Senki sem értette a zavart, és főként nem vállalta érte a felelősséget.

Ennek a tehetetlenségnek és a társadalmi együttélésből való kirekesztésnek sokféle megnyilvánulása lehet: bizonytalanság; bizalmatlanság; az elvárások hiánya, amelyek elítélik a prezenteizmust.  Megszűntek az értékek és referenciák; felváltotta a cinizmus, a normák és törvények iránti elkötelezettség hiánya (anómia). Ahogy Guy Standing is jelzi a Prekariátus*-ban:

„Sokakat vonzanak majd a populista politikusok és a neofasiszta üzenetek, ami már látható szerte Európában, az Egyesült Államokban és másutt. Ezért a prekariátus, a veszélyes osztály, és ezért van szükség egy „paradicsomi politikára”,

amely választ ad félelmeikre, bizonytalanságaikra és törekvéseikre.

*(szociológiai és közgazdasági kifejezés, mely az angol precarious [bizonytalan] és a proletariat [proletariátus] szóvegyítésével keletkezett) 

Az információs technológiai forradalom lehetővé tette azt, amit közösségi médiának ismerünk. A pillanatnyi információ és a virtuális társadalmi kapcsolatok ezen mechanizmusa, ha emberek millióinak bizonytalanságával párosul, egy ördögi, perverz kört erősít meg. Amikor az ember napról napra él, célja a túlélés. Nincs ideje az elmélkedésre, az együttélésre, a jövő tervezésére. Elszigetelve él, legjobb esetben önelégülten, egy végtelen jelenben, amely megfosztja értelmétől, céljától. A digitális világ megerősíti ezt az állapotot. Az információk, üzenetek és szlogenek felhalmozódása megakadályozza a reflexiót. Az egyirányú kommunikáció hatására a hasonló csoportokhoz kötődő emberek örökös érzelmi állapotban élnek.

A kirekesztés, ha az anyagi siker, az érdemek, a higgadt és mutatós hírességek kultuszával párosul, kirobbanó keveréket okoz. A neheztelés felületei. Az irigység átveszi a hatalmat. A bizonytalan, rosszul fizetett és demotiváló munkákra ítélt emberek megalázva érzik magukat.

A megaláztatás pedig a másik, a sokféleség elutasításában nyilvánul meg.

Jelzi a pluralitás végét. A társadalmi bizalmatlanság az eredmény. Ez annyira meggyengíti az etika iránti elkötelezettségüket, hogy elősegítsék a szabályoktól, társadalmi normáktól és törvényektől eltérő amorális viselkedést. A bizalmatlanság, a valódi kirekesztés vagy a társadalomhoz való nem tartozás érzése kedvez az antiszociális viselkedésnek. Ebben az összefüggésben ezek a lelkek fogékonyak a manicheus populista diskurzusra, amely megosztja a társadalmat jó és rossz között. A bizonytalanság veszélyt jelent a politikai társadalmi stabilitásra, a biztonságra és a közbékére. Lerombolja a liberális demokráciát.

A bizonytalanság felhígítja a társadalmi konszenzust. Amikor a szolidaritás megszűnik, megszűnik a társadalmi elkötelezettség és a kohézió. Mindenki saját magát menti meg, függetlenül attól, hogy kárt okoz-e harmadik félnek.

Veszélyesen közel kerülünk a legerősebbek birodalmához, a saját kezű igazságossághoz. Ez táptalaja a törvényen kívüliségnek és az erkölcsi romlásnak.

Önmagában ennek felismerése sajnos semmire sem elegendő.

Így aztán a hatalomban lévők visszaélve a kirekesztettek félelmével egyszerűen felválthatják a közjót szolgáló közpolitikákat maguk és feltétlen talpnyalóik érdekeinek kiszolgálásával. A hatalmi érdek megszabja a saját szabályait.

Ennek legsúlyosabb megnyilvánulási formája, amikor maga az állam éppen hatalmon lévő kormánya lesz „állam az államban”, amikor magára nézve nem tartja kötelezőnek a törvényeket, olyan módon, hogy azokat saját érdekei szerint formálja.

A nemzetközi színtér ugyanolyan veszélyes és tele van kockázatokkal (lehetőségekkel is). Globális recesszió; Oroszország Ukrajna elleni háborújának kiterjesztése. Ideális esetben a jogállamiság újjáépítésével és egy új társadalmi paktum kidolgozásával kellene elérnünk, hogy válaszoljunk a kihívásokra.

A viszály és politikai bizalmatlanság egy másik úthoz vezet.

Ahelyett, hogy jogi és intézményi reformon keresztül próbálnának pozitív irányba változni, a törvény kiskapuinak nyitva tartása megakadályozza egy új konszenzusos paktum létrehozását, amely az előttünk álló feladatok megoldásához elengedhetetlenül szükségesek. Sajnos a politikai spektrum mindkét oldala képtelen bármiféle párbeszédre. Mindkettőt csak egymás elpusztítása és a hatalom megszerzése érdekli. Egyik fél sem képes még magának sem bevallani a múltat, nemhogy egymásnak, de ami még szomorúbb a Dunának sem.

Apróságok

Amikor az ember elgondolkodik, hogy mit is írjon akkor, mikor már mindent megírt, két mentőöv még mindenképp a rendelkezésére áll.

Az egyik a miniszterelnök úr. Rá bizton számíthatunk, álmából fölkeltve is tud olyanokat mondani, amiből aztán akárhány írás rittyenthető, mintegy villanófénybe helyezve az ő speciális észjárását, melyet (és ebben a miniszterelnök úrnak teljesen igaza van) mások nem tudnak követni. Nem is ajánlanám nekik. Halvány zavar a fogalmazásban, hogy a miniszterelnök úr ezt a tohuvabohut nem a saját, hanem az ún. „magyarok” észjárásának tartja, ami azért erős túlzás, mert egyrészt a miniszterelnök úr nem sorol minden magyar állampolgárt a „magyarok” közé, csak az általa kiválasztottakat, másrészt a többiek közül elég sokan ki is kérnék maguknak, hogy ezt az izét az ő észjárásuknak tartsák, akárminek számítanak miniszterelnök úr szerint.

A másik mentőöv Donáth Anna. Ő a legszebb SZDSZ-es hagyományokat követi, mikor hidegrázást kap a DK-MSZP duónak még a látásától is. Neki ez a vérében van, így ennek megfelelően működik. Jellegzetes példa, hogy az ominózus DK plakát esetében, amely arról szólt, hogy a FIDESZ nem az Istent, nem a hazát és nem is a családot támogatja, hanem a pedofíliát (ami a történtek fényében szerintük így igaz), Donáth telekürtölte a sajtót, hogy ettől a szörnyű látványtól őt a hányinger kerülgeti. Ezzel ellentétben a Parlamentben használt momentumos plakátokról, melyek a FIDESZ-t nem hogy pedofília támogatónak, hanem kifejezetten pedofilnak tüntette föl („Pedofidesz” = a FIDESZ maga is pedofil), arcizma sem rezdült. Na, ja, a Momentum a (belső) toleranciáról híres, ezért még mindig ő az elnök. Másokkal szemben már nem annyira toleránsak, azt aztán lehet mondani.

A bevezetés után a tárgyra térve, a miniszterelnök úr most jött meg Brüsszelből, és úgy látja, az ottaniak békét akarnak. Nem, kérem, ez nem tévedés, mivel szerinte Brüsszelben folyik a háborús készülődés, és ahogyan azt Renatus óta tudjuk, aki ilyet tesz, az békét akar (Si vis pacem, para bellum). Brüsszelnél jobban csak a miniszterelnök úr akarja a békét, pláne, hogy az az ő békeakarása nagyon is sikeres, például ezzel tudta 2022-ben szegény MZP-t és ezáltal a teljes Összefogást annyira leverni, hogy az saját megfogalmazása szerint még a Holdról is látható. A nép persze nem tudta, hogy átverik, és miután a magyar értelmiség a kampány során nem cáfolt, csak ismertetett, fel sem fogta az átverést.

Azt is mondta a miniszterelnök úr, hogy ez nem a mi háborúnk. Ez szerinte két szláv nemzet háborúja. Ilyenkor az ember kissé megzavarodik, mivel nem tudja, hogy kerül ide a szlávság, hacsak nem azt akarta ezzel jelezni, hogy mi nem vagyunk szlávok, tehát semmi közünk a szlávok problémáihoz – na, kivéve a Vucic, Fico, Tusk és egyéb urak viselt dolgait, melyeket miniszterelnök úr nem győz dicsérni, illetve szidalmazni, attól függően, melyikükről lenne szó. Sőt, rossznyelvek szerint a szlovákiai dolgokba a Magyarországról odaguruló forintok révén még be is avatkozik, de ezt ne említsük meg neki, mert esetleg rossz hatással lesz a hangulatra, az meg nemkívánatos. Ki tudja, mi lesz abból, ugyebár.

A miniszterelnök úr abban téved, hogy ez két állam háborúja lenne, mivel nem az. Ez a megtámadott civilizáció harca az agresszív barbársággal, amely erővel próbálja intézni a dolgokat, azaz aki tényleg békét akar, annak a tömeggyilkos rablóvezéreket kéne rábeszélni, hogy fejezzék be, és menjenek haza. Azt a „békét”, amelyikről a magyar miniszterelnök delirál, a Krím annektálásakor már kipróbáltuk. Putyin bevonult, ám a világ nem tett semmit ellene, és ebből Putyin, de ami még lényegesebb, az orosz nép azt szűrte le, rendben van így. Vagyis ez a normális ügymenet, ergo a sereggel történő bevonulás máskor és máshol is alkalmazható. Ugyan az ENSZ közgyűlése a megszállást érvénytelennek tekintette, de a Biztonsági Tanácsban az orosz vétónak sikerült megakadályoznia, hogy bármi valóban kézzelfogható történjék az ügyben, a NATO és Oroszország közti párbeszéd így véget ért, a Nyugat gazdasági szankciókat léptetett életbe, ám Moszkva nem engedett a Krímből, Putyin pedig nem lett kiközösítve. Ennek egyenes következménye pár évvel később Ukrajna keleti részének megtámadása.

A gond az, hogy ha most az agresszor meg is kapná az elfoglalt területeket, nehogy azt higgyük, hogy akkor leáll! És ez mg nem minden, mert a területek feláldozása révén „megszerzett” békének súlyos következményei lesznek, mégpedig világszerte. Áldozatként felkészülhet Ukrajna maradéka, Dél-Korea, Tajvan és a balti államok, miközben Putyin, Kim Dzsong Un meg Hszi Csin Ping azt üzeni a többieknek:

  • Béke kell? Akkor kussoljatok! Ugye nem szeretnétek, ha veletek is történne valami?

Ezt úgy hívjak, terrorizálás, és ezek az alakok nem félnek használni a terror fegyverét! Most és itt, azaz Ukrajnában dől el, hogy a világ merre megy tovább, vajon újabb és újabb területek feláldozásával kell majd egyre sűrűbben békét vásárolnunk tömeggyilkos pszichopatáktól, vagy minden leendő agresszor számára kiderül, hogy nincs tovább. A Világ jobbik fele nem hagyja, hogy ez az Einstand megtörténjen, és nem teremt a krími fiaskó után még egy precedenst.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök viszont hagyná. Mi az, hogy hagyná! De még mennyire!. Ő, aki igencsak arcoskodik, ha olyanokkal van vitája, akikben biztos, hogy nem fogják bántani, az agresszorral szemben nagyon megértő. Inkább segítené, hogy mások kára árán neki jó legyen. A fő indok persze az, hogy egyszer kijelentette, az oroszok úgyis erősebbek, és megütné a guta, ha nem lenne igaza. Lehet, hogy ezért küzd a teljes Nyugat Ukrajnában?

Mondott persze a miniszterelnök úr mást is, ugyanis volt Brüsszelben egy konferencia, amelyet Orbán az adófizetők pénzén magának rendeztetett a Matthias Corvinus Collegium-mal, és amelyen megnyilatkozott. Hogy kiknek a társaságában, azt inkább hagyjuk (nem véletlenül magának rendeztette). Azt mondta, őt a nyolcvanas évek Magyarországára emlékezteti az ügy, ott nem hagyták a rendőrök, hogy kifejtse gondolatait, melyben az érdekesség az, hogy itt, Brüsszelben hagyták, ugyanis a belga bíróság is meg a belga miniszterelnök is másnapra elintézte, hogy minden rendőr elvonuljon onnan, és attól kezdve Orbán azt mondhasson, amit csak akar.

Például: Azzal, hogy Nyugaton felvetették a katonák küldését, szerinte egy másik fejezete kezdődött meg a háborúnak. Az első szakaszából sikerült kimaradnunk, és a kormányfő szerint nem kérdés, hogy annak következő szakaszából is ki akarunk maradni. Azt mondta, „Képesek is leszünk rá. Amíg nemzeti kormány áll Magyarország élén, addig az orosz-ukrán háborúban egyik fél oldalán sem fogunk beleavatkozni ebbe a háborúba”. Arra a kérdésre, hogy a NATO tagjaként hogyan van lehetőségünk erre a kimaradásra, Orbán Viktor „rámutatott”: a NATO egy védelmi szövetség. Vagyis arról szó sincs, hogy közösen támadunk meg valakit.

Ebből a rámutatásból sajnos az a következtetés szűrhető le, hogy Orbán szerint az orosz agresszorok az általuk elfoglalt ukrán területen sem támadhatók meg. Majd védekezget a NATO, ha tovább jönnek, és azzal annyi is. Ellentámadás, kiszorítás nuku. Na, ilyenkor hagyja abba az ember a csudálkozást azon, hogy Gyurcsány regnálása alatt mindig Románia előtt voltunk, Orbán regnálása alatt meg Románia simán lehagyott minket, mert ha a miniszterelnökünk ilyen szellemi képességekkel bír, a fordítottja lett volna csoda.

Aztán: Magyarországon a közinformációk mind konzervatív, mind liberális nézőpontból értelmezve vannak, és nem okoz gondot, ha valaki nyíltan elmondja a véleményét, legfeljebb nem értenek vele egyet. Magyarország még nem tart ott, hogy ezért szankciókat kelljen elszenvedni, de a Nyugat már igen. Nem túlzás, hogy Magyarország nélkül, a magyar emberek nélkül, a magyar kormány hangja nélkül ma nincs szabadság Európában.

Ebben Orbánnak teljesen igaza van, Magyarországon nyíltan szabad akár uszítani is (hazudni meg aztán gátlástalanul), Nyugaton meg nem. Persze azért mindent még nálunk sem szabad, mert ahogy Lázár úr mondotta volt: „Amennyiben a Fidesz-KDNP pártszövetség megnyeri a választásokat, garantálják az ország polgárainak, hogy békében fognak élni és pénzhez jutnak a kormányzati munkát támogató, a kabinettel együttműködő helyi közösségek.” Magyarán, amennyiben valaki nem teljesíti az együttműködés és a FIDESZ támogatásának követelményeit, nálunk nem viszi el a fekete autó, sőt semmilyen szankcióval nem kell számolnia, mert nélkülünk (illetve miniszterelnök úr nélkül, ami ugyanaz) nincs szabadság Európában. Ahogy az egy totálisan szabad országhoz illik is. A renitens legfeljebb nem fog békében élni, és minden pénzforrástól megfosztják. Törvényileg, tehát törvényesen.

Láttunk már ilyet. És nem csak önkormányzatoknál.

Donáth Annát illetően sok mindenről nem lehet beszámolni. A jelenlegi érdekesség csak annyi, hogy a politikus asszony bejelentkezett Magyar Péternél, miszerint nem zárkóznak el a vele való együttműködéstől. Hát, ha úgy állnék, mint a Momentum most áll, lehet, hogy én is ész nélkül felajánlkoznék neki. Mégse a Gyurcsány, nem igaz?

Árulás

„Hivatalossá vált 2023-ban, hogy a magyarországi baloldal hazát árul – mondta Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója a Mandiner honlapján szombaton közzétett évértékelő interjújában.”

Mint tudjuk, a hazaárulás nálunk úgy „válik hivatalossá”, hogy a jelenleg Magyarországon regnáló, FIDESZ nevű párt azzá nyilvánítja. Ez a gátlástalan társaság ráolvasásos technikát alkalmaz, mert erősen bízik abban, hogy szegény Mari néni, Józsi bácsi meg a röfik el is hiszik azt, amit először Habonyék kitalálnak, aztán az összes általuk kinevelt és megfizetett szajkó a jócskán kibővített baráti médiában éjt nappallá téve hajtogat. Sajnos van ebben a bizalomban valami, mert Mari néni meg Józsi bácsi a hozzá eljutó sajtóban semmi mást nem hall, olvas meg lát, mint ezeket a szajkókat, és miután így az összes kérdésben megkapták, megkapják, és meg fogják kapni „a szükséges információt”, ezt adják tovább a röfiknek ők is. Szegény röfik sem tehetnek mást: amit hallanak, azt elfogadják.

Szajkóból van bőven. „Pénzszagra gyűl az éji vad”, írja a költő, és bizony igaza van, még akkor is, ha a szajkó nappali vad, meg ha nem is pontosan ezt írta, ugyanis a pénzszag vonzó tulajdonsággal bír, és a forrás körül a tömegnyomor magától értetődik. „Pecunia non olet” (A pénznek nincs szaga), mondta hajdan egy másik potentát mintegy cáfolandó az előző mondatot, de nem volt igaza, ugyanis a pénzillat nagyon vonzó tud lenni, pláne azok számára, akik saját képességből nem vinnék ugyan sokra, viszont ha kapnak egy papírt, akkor azt simán felolvassák. Bárkinek. Bárhol és bármikor. Persze csak fizetés ellenében.

Szajkó úr… illetve Szánthó úr, mint az köztudott, az Alapjogokért Központ főigazgatója. Hogy mivel foglalkozik ezen nagybetűs Nonprofit? Hát nem az alapjogokkal. Hanem:

Az Alapjogokért Központ budapesti székhelyű, 2013 óta működő jogi elemző- és kutatóintézet. A Központ a nemzeti identitás és szuverenitás, valamint a keresztény társadalmi hagyományok megőrzését tartja elsőrendű feladatának a 21. század felfokozott, a jog területére is kiható globalizációs és integrációs folyamatai, technológiai változásai közepette. Az intézet működésének emellett nem titkolt célja, hogy ellenpólust képezzen a napjainkban az élet számos területén túlburjánzó emberi jogi fundamentalizmussal és politikai korrektséggel szemben.

Ebből kiderül, hogy ők ugyan még véletlenül sem korrektek politikailag, sőt ellenpólust képeznek, pont úgy, ahogy az emberi jogi fundamentalizmussal szemben is. Mint írják, a józan ész alapján igyekeznek megtalálni az egészséges egyensúlyt az egyéni szabadságjogok és a társadalom érdekei között.

Ebből következően a józan ész, mármint az ő józan eszük alapján korlátozhatók az emberi szabadságjogok a társadalom érdekében. Azt, hogy mi a társadalom érdeke, szintén ők mondják meg (ki hitte volna?). Tökéletes példa erre a fenti hazaárulás, mely esetben a társadalom érdeke az, hogy az ellenzék sehonnan se kapjon pénzt. Emberi joga ugyan pénzt kapni akárhonnan is, de Szánthóék szerint a társadalom érdeke sérülne, mert még a végén az ellenzék alakíthatna kormányt a FIDESZ, illetve hát Orbán Viktor helyett, amiről a józan ész azt mondja, hogy ha nem Orbán Viktor van hatalmon, az a társadalom érdekével rendkívül ellentétes valami. Egy ilyen ellenzéki hatalom esetében még tán jóban is lennénk az EU-val, megérkezne a támogatás, gazdasági téren nem a bolgárokkal harcolnánk az utolsó előtti helyért, több pénz jutna az oktatásra meg az egészségügyre, a támogatásokat a rászorulók kapnák, nem a gazdagok meg a tehetősek, nem lenne az összes fék és ellensúly pártszervezet, és még további efféle rettenetes dolgok esnének meg velünk, melyek a mai Magyarország társadalmi érdekével Szánthó szerint semmiképp sem egyeztethetők össze.

Ha elemezzük az Alapjogokért Központ álláspontját a főbb politikai kérdésekben, egyértelműen látható, hogy azok az álláspontok egy az egyben a FIDESZ álláspontjai is. Szánthóék józan esze a FIDESZ józan eszével tehát abszolúte egybevág, továbbá aminek alapján a Központban megítélik a dolgokat, ugyanazon az alapon ítéli meg a FIDESZ is, és hogy a végkövetkeztetéseik szintén megegyeznek, az a fenti azonosságok alapján magától értetődő. A fenti végkövetkeztetéseket végül ismertetik a néppel, illetve hát a nép azon részével, amely Orbánnak a kétharmadot biztosítja, nehogy a mostani keserves helyzet miatt elfelejtse, kire kell szavaznia.

Az Alapjogokért Központról a következőket írja az Átlátszó 2022-ben:

Akár 9 milliárd forintnyi támogatás kerülhetett tavaly az Alapjogokért Központhoz… Más szóval: a rövid lejáratú kötelezettségek és az aktív elhatárolásokat tartalmazó mérlegsorok összege is a Jogállam és Igazság Nonprofit Kft. által megkapott támogatásokat rejt. Így jön ki az akár 9 milliárdos támogatás: rövid lejáratú kötelezettségként 4,18 milliárd forintot, aktív elhatárolásként 3,66 milliárd forintot mutatott ki a társaság. Tegyük hozzá: azt egyelőre nem lehet tudni, hogy ezek a támogatások kitől érkeztek, mire költötték, pontosan mekkora részét fedik le ennek a két mérlegsornak, és vajon átfedésben állnak-e a bevételezett 1,25 milliárddal.

Az adatokból erősen úgy tűnik, hogy ez a nonprofit társaság tényleg nem a profitra hajt (ahhoz csinálni kéne valamit – termék, szolgáltatás, melyeket megvesznek a piacon), hanem az állami támogatásra, és ha ismételten, immár akárhanyadszor megemlítjük a szintén fideszes szajkót játszó MTVA évi 148 milliárdját, a Rogán féle propaganda alakulat évi 50 milliárdját (plakátok, a néppel való konzultációk, fideszes szervezetek támogatása), a baráti sajtóban feladott állami hirdetések révén érkező  milliárdokat, meg a nonprofitok besöpört támogatásait, akkor kristálytisztán látható, hogyan veszti el a közpénz közpénz jellegét, és lesz belőle fideszes propaganda, azaz beavatkozás a magyar választásokba. Egyértelmű beavatkozás. Közpénzből. Hoppá! Kedves Szánthó úr, csak nem bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű? és hol van ilyenkor az ÁSZ, tessen mondani?

A FIDESZ tehát a mi pénzünkből tudatja velünk, hogy ő jó, az ellenzék meg rossz. Az ellenzéknek ugyanezt még adományból sem engedélyezi. A saját pénzét persze sajnálja erre, abból inkább Hatvanpusztát meg egyéb szerény, kastélyszerű lakhelyeket épít magának.

Persze azért van annyira trükkös, hogy nem beavatkozásról, hanem külföldi beavatkozásról beszél. Ebben tényleg van valami, mert valóban, mind az EU (Tanács, Bizottság egyremegy), mind a Biden kormányzat szeretné, ha nem Orbán lenne a magyar miniszterelnök, de ezek, ha tényleg be akarnának avatkozni, nem pár millió dollárral tennék (ami ráadásul a FIDESZ által ellopott és propagandára fordított pénzhez képest semmi) hanem sokkal többel és sokkal hatékonyabban. Az, hogy nem ez történik, bizonyítja, ehhez a pénzhez országoknak és nemzetközi szervezeteknek az égadta világon semmi köze nincs, azaz a FIDESZ szöveg csak a nép átverésére szolgál. Ahogy a sorosozás dettó.

Érdekességként megemlítendő, hogy a derék Szánthó még derekabb nonprofitos szervezetének nem kell magát valami ócska albérletben meghúznia. Mint azt szintén az Átlátszó 2021-ben írja:

„Szauna is lesz az Alapjogokért Központ új irodaházában. A szervezetet működtető nonprofit cég ugyanis tavaly hatszintes ingatlant vásárolt az elegáns Budakeszi úton. A Türk Tanács és az MMA épülete között egy hatszintes épületet alakítanak át irodaházzá az Alapjogokért Központ részére. Az ingatlanban szauna és fitnesz-szoba is lesz, az átalakítás eddig ismert költségei közel 300 millió forintra rúgnak.”

Továbbá (HVG 2023. június):

Az Alapjogokért Központot működtető Jogállam és Igazság Nonprofit Kft. 2022-es évre vonatkozó mérlegbeszámolója szerint a cégnél személyi jellegű ráfordításként 1182 millió forintot számoltak el tavaly, ami az átlagos statisztikai létszámként beírt 48 fő foglalkoztatottal számolva havi bruttó 2,05 milliós fizetés, vagyis több mint egy államtitkár 1,97 milliója. Az nem derült ki, hogy az ügyvezető-tulajdonos Szánthó Miklós mennyit keres, de az igen, hogy a fizetett alkalmazottak számánál nagyobb arányban nőtt a rájuk költött összeg.”

A fentiek szerint egyértelmű, hogy VAN az a pénz. El is gondolkodtam egy mindkét végén hegyesre pödrött bajuszon, hátha arrafelé ez kötelező. Szöveget bemagolni, aztán elmondani én is tudok, a bajusszal kombinálva esetleg leeshet nekem is valami… éljen Orbán Viktor! A szaunát az alagsorba kérem!

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK