Engem különösebben nem zavarnak a dilettánsok, mindenki azt ír és ad ki, amit csak akar, jókat lehet röhögni rajtuk, oszt jónapot! Az viszont zavar, hogy a hatalom óriási pénzekkel állt be ezek mögé az idióták mögé, s miközben ez a Kásler nevű ősdilettáns láthatóan semmit sem tud kezdeni az egészségüggyel, konfúz marhaságait, mindenféle obskúrus agymenését és infantilis szórakozásait súlyos összegekkel támogatja a kormány.
A nagy magyar felbuzdulástól kedvet kapva, s hazafias érzülettől duzzadva, ezúton ajánlok fel a Magyarságkutató Intézet könyvtárába egy kétkötetes munkát (eredetileg három kötetes, de az antikváriumban csak a II. és a III. kötet volt kapható), amely sok nagyon kedves pillanatot, önfeledt vígságot, csupa derűt, megannyi mókát és kacagást szerzett nekem. Abban a meggyőződésben ajánlom fel ezt a munkát, hogy tudom, a Magyarságkutató Intézet munkatársai sokat profitálnak majd ebből az alapműből.
Az alábbi munkáról van szó: Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete II-III., Montreál, 1973, Szerző kiadása. Azért, hogy érzékeltessem az opus szellemi csapásirányát és tudományos meritumát, egy-két citátumot közkinccsé tennék az alábbiakban, ezzel is hozzájárulva az induló Magyarságkutató Intézet eszmei orientációjához, s segítve szakmai tájékozódását. Következzék néhány idézet (betűhív pontossággal):
1. „…a legrégebb Bibliát MASORETIK bibliájának nevezték, amiben könnyű a MASOR (H)ETIK, ’Magyar hitűk’ kifejezést látni, Masor (Magyar) lévén a magyar népek istene… A magyarázás eredménye pedig lett a szöveghez készített jegyzet, a MIDRAS PET-IRAT, ’Magyarázó pótirat’, illetve a MIDRASZ PET-IRASZ, ’Magyarázó pótírás’.”
2. „Sámuel próféta neve például ’Szem-Él’ volt, azaz Fő-Látó, Főellenőr.. JEREM-IAH, még pontosabbban JARMA-JAHU, ’Gyermek Jós’, ISAIAH, még pontosabban JASAJAHU, ’Jószájú Jós’… EZEKIEL, még pontosabban HEZ AKIEL, ’Hoz ékjel(et)’. (II. 143-144.)
3. „A legkiválóbb görög írók és tudósok is magyar származásúak voltak, vagy legalábbis magyar nevet viseltek. Hero-Dotos és Thuky-Dides nevében ott találjuk a mi ’tudós’ szavunkat. Herodotos valóban úri tudós lehetett, mert a kétnyelvű Halikarnasszusból származott. Thukydides pedig athéni születésű volt. Solon, miként neve is mondja, a szónoklás nagy mestere volt és számos más tudós Magar és Megra nevet viselt. Szinte minden második okos emberük ’úr’ volt: ARistoteles, ARistophanes, ARchimedes, LykURgos, IsagORas, AnaxagORas, stb.”
Mára legyen ennyi az idézetekből, ám ha tömegigény mutatkozna, szívesen közlök újabb részleteket.
Végül egy apró hozzájárulás a készülő gigantikus Attila-szoborhoz: egy antik medál nyomán készült kép, Attila szarvakkal és kecskeszakállal, vagyis félreérthetetlen ördögi karaktert öltve. A vérben tocsogó barbár Attilát ugyanis gyűlölte a keresztény Európa.
Nem baj, mi most büszkén hirdetjük a nagyvilágnak, hogy a magyarok tőle és barbár hunjaitól erednek.
Olyan ez, mintha egy angol azzal dicsekedne, hogy ő pedig Hasfelmetsző Jack leszármazottja.
A Jobbik néppártosodása csak látszat, valójában ma is csak egy Putyin-barát, gyűlölködő, szélsőséges párt. Szigetvári Viktor, az Együtt választmányi elnöke szerint ezt bizonyítja Dúró Dóra kirohanása is, miszerint ő még a mozikból is kitiltaná a melegeket.
Dúró Dóra közölte: szemen szedett hazugság az MTI tudósítása, mely szerint az országgyűlési képviselő azt nyilatkozta, pártja örül a melegektől kapott szavazatoknak is.
Szigetvári Viktor szerint Dúró Dóra szélsőséges reakciója jól bizonyítja, hogy a Jobbik semmit nem változott. Ugyanaz az oroszbérenc, megosztó, gyűlöletkeltő szélsőjobboldali párt maradt, ami volt. Dúró Dóra és pártja másodrendű állampolgárnak tekintik a szexuális kisebbségeket. Ha rajtuk múlna, megfosztanák a melegeket eddig kivívott jogaiktól és megakadályoznának minden értelmes társadalmi vitát, illetve jogkiterjesztést.
Ezzel pedig magyar és magyar állampolgárok között teremtenének törvényekkel egyenlőtlenséget.
Forrás: Szigetvári Viktor, az Együtt választmányi elnöke
Tegnap arra kértük Önöket, hogy próbálják meg kitalálni néhány hírről, hogy melyik valódi és melyik álhír. Most eláruljuk a megoldásokat, és azt is, milyen arányban találták el a megfejtést.
Tömegesen hagyják ott a német hadsereget a pilóták, hogy így tiltakozzanak az oroszellenes kampány miatt.
Álhírről van szó, néhány orosz lapban jelent meg a cikk, egy német nyelvű, de Fülöp-szigeteki honlapra hivatkozva. Valójában összesen hét pilóta szerelt le, és ők is más okok miatt.
Ezt az Önök túlnyomó többsége el is találta: 98 százalék szavazott úgy, hogy álhírről van szó.
Rituálisan kivégeztek egy ötéves albínó kislányt Maliban.
Ez viszont valóban megtörtént, a kislányt tényleg elrabolták és megölték, méghozzá minden bizonnyal tényleg rituális okokból. Nyugat-Afrika egyes részen ugyanis különböző babonák kapcsolódnak az albínókhoz – ezeknek minden évben több tucat ember esik áldozatául.
Bár itt született a „legszorosabb” eredmény, de a nagy többség tudta a helyes választ: 70,83% szavazott arra, hogy valódi hírről van szó.
Milliárdos állami szerződést kapott Simicska Lajos cége.
Bármennyire hihetetlenül is hangzik az Orbán-Simicska háború miatt, ez is megtörtént. A Szerencsejáték Zrt-től kapott szerződést Simicska és a Fidesz-közeli Kuna Tibor cége, még a választások előtt, de csak most tették ezt közzé.
Itt is tudták Önök a helyes választ: 86,27% szavazott arra, hogy igaz a hír.
Egy EU-párti moldovai politikus 50 évre bérbe adná a fővárost, Kisinyovot Abu-Dhabi hercegének.
Túlságosan bizarrnak hangzik? Valóban, ebben az esetben tényleg egy álhírről van szó, amelyet azonban egy román nyelvű, nemrég létrehozott „hírportál” kezdett el terjeszteni, majd orosz oldalak is gyorsan átvettek. Még egy videót is hamisítottak hozzá, egy al-Dzsazíra-adás képeit cserélték ki, majd kitaláltak hozzá egy feliratot. A videót több mint hétezren osztották meg a Facebookon.
Az Önök többsége is túlságosan hihetetlennek találta a hírt: 83,67% találta el a helyes választ.
Arról, hogy hogyan lehet nagy biztonsággal felismerni az álhíreket, itt írtunk bővebben.
„Orbán nyilvánvalóan tudja: Nikola Gruevszki aktuális sorsában saját jövője van megírva, jobb, ha nem erőlteti tehát a párhuzamokat, s nem megy a – rá és családjára – oly veszélyes következmények elébe. Komoly kényszerpályákon száguldozik, s láthatóan igazán alkalmas kiutat egyik lehetőség sem tartogat számára.” Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete:
Azok a politikai – de nem csak politikai jellegű – kényszerpályák, amelyekbe Orbán Viktor manőverezte magát 2010 után, most kezdik majd igazán megnehezíteni a magyar kormány és a fideszes politikai „elit” életét. Csak egy közülük a napokban kipattant Nikola Gruevszki-ügy. Ez is roppant kockázatokat rejt magában, de egyelőre nem lehet megmondani, mi lesz az az esemény, ami a jelenlegi kaotikus, elvtelen és csak rögtönzésekre épülő Orbán-féle kormányzást végképp ellehetetleníti majd.
A miniszterelnök előtt három lehetőség van, amikkel a Gruevszki-ügyre reagálhat. Márpedig így vagy úgy reagálnia kell, mert annak is meglesz a súlyos ára, ha semmit sem tesz. Valóban, ez az egyes számú opció: Megtűrni Gruevszkit Magyarországon, és a teljes média és diplomáciai hangerőt maximumra állítva azt kommunikálni, hogy Macedóniában politikai leszámolás történt, Gruevszki pedig okkal kérheti a magyar hatóságokat, hogy neki menedéket adjanak. És ezt humanitárius okokból a magyar kormány nem tagadhatja meg.
Ám ha a kormány ezt az utat választja, azzal felrúg egy sor nemzetközi megállapodást – beleértve unión belüli jogszabályokat is –, egyben olyan politikai miliőt teremt maga köré, mint anno Moammer Kadhafi ezredes, Líbia diktátora, aki sorozatosan adott menedéket a világ kétes és mindenki által keresett elemeinek. Csakhogy Líbia akkor nem volt – és azóta sem – igazán része a nemzetközi rendszernek. Kadhafi végzetét egyébként épp e tényből fakadó sajátos líbiai kényszerpályák tették olyannyira elkerülhetetlenné.
A másik lehetőség, mellyel Orbán élhet, hogy Gruevszkit felülteti az első Moszkvába induló gépre. Elvileg ezzel kivonja magát a problémából, ugyanakkor ez sem kisebb nemzetközi jogsértés, mint az, ha itthon tartja a macedón hatóságok által körözött korábbi, végtelenül korrupt és populista – egyébként magát jobboldalinak nevező – miniszterelnököt. Igaz, Vlagyimir Putyin hálás lesz neki, hisz egyik balkáni szövetségesét ezzel kimenti Orbán a bajból, de Putyin hálája és a várható nemzetközi felháborodás között többszörös aránybeli eltérés van – mégpedig ez utóbbi javára. Igaz, volt már rá példa, hogy hasonló esetekben Orbán inkább élvezte a kockázatot, semhogy megfontoltan döntött volna.
A harmadik lehetőség, hogy Gruevszkit szépen hazaküldik, vagyis eleget tesznek a macedónok kérésének, s tartják magukat a nemzetközi megállapodásokhoz. Az egyszerű hazazsuppolás és a Szerbiába, azaz abba az országba történő kiutasítás, melyen keresztül Gruevszki állítólag Magyarországra érkezett, esetünkben gyakorlatilag ugyanazt jelenti. Belgrád, abban a nagy igyekezetben, hogy megtartsa pozícióját az Európai Unió előszobájában, aligha kockáztatná, hogy ellenszegüljön a nemzetközi szabályoknak, s ezzel kiváltsa Brüsszel, Párizs és Berlin közös felháborodását. Ráadásul Belgrád és Szkopje viszonya sem olyan felhőtlen, hogy megérné Aleksandar Vučić szerb elnöknek Orbánt utánozni.
Nem mellékes körülmény, hogy ha a magyar kormányfő végül Gruevszkit mégis hazatoloncolná, azzal jövendő sorsához teremtene olyan precedenst, amit vele – és viselt dolgaival – kapcsolatba egyébként ma már számosan emlegetnek. Ugyanakkor tudjuk: azok a kelet-európai vezetők, akik Orbán politikájával és jellemével igazán rokoníthatók – egy bizonyos román és egy bizonyos szerb politikusra gondolok –, soha nem teremtettek volna olyan helyzetet országlásuk során, amit egyébként messze el szerettek volna kerülni. És feltehetően ez Orbánra is igaz.
A magyar politikus nyilvánvalóan tudja: Nikola Gruevszki aktuális sorsában saját jövője van megírva, jobb, ha nem erőlteti tehát a párhuzamokat, s nem megy a – rá és családjára – oly veszélyes következmények elébe. Komoly kényszerpályákon száguldozik, s láthatóan igazán alkalmas kiutat egyik lehetőség sem kínál számára.
Ahhoz, hogy a Fidesznek ne legyen egyszerű többsége sem, 40 egyéni választókerületben kell nyerni, a kormányalakításhoz pedig 55-60-ban, véli Botka László szegedi szocialista polgármester. Az MSZP miniszterelnök-jelöltje bízik a győzelemben, de 40 körzetet biztosan megvalósíthatónak tart. Az elől a kérdés elől kitért, hogy a kormányváltáshoz szükséges 60-65 győztes körzetbe beleszámolta-e azokat, ahol a Jobbik nyerhet.
Botka háttérbeszélgetést tartott, amelyről beszámolva a HVG kiemelte, hogy Botka koordinált indulást csak az LMP-vel tud elképzelni, s kitart amellett, hogy Gyurcsány Ferenc induljon egyéni választókerületben, ha ott ő a legesélyesebb. Szerinte lesz megegyezés.
„Nem létezik a modell, hogy legyenek közös jelöltek az egyéni választókerületekben, de a pártok induljanak külön listán.”
Mindehhez hozzáfűzte: jogilag egy személy csak egy párt listáján szerepelhet, s ha valaki két párt közös jelöltjeként indul, az csak a közös listájukon lehet. Jogilag a koordinált indulást lehetne külön listákkal megoldani, de ebbe Botka a DK-val azért nem menne bele, mert ilyet csak olyan párttal érdemes kötni, amely plusz szavazókat hoz, azaz nem a meglévő bázison osztozik. Az MSZP esetében ilyen párt például az LMP.
Botka szombaton az MSZP politikai szezonnyitóján felsorakoztatja szövetségeseit,
köztük a korábban már ismert nevek mellett például a volt SZDSZ-es Szent-Iványi Istvánt is, aki a külpolitikáért felel majd. De meglepetésnevek is várhatók – mondta Botka, aki jelezte: a teljes csapatát még szeptemberben bemutatja.
A szocialisták miniszterelnök-jelöltje szerint legkésőbb december elejére eldől, hogy ő vagy Vona Gábor lesz-e Orbán Viktor kihívója. Ezt a közhangulat dönti majd el. A Jobbikkal nincs együttműködés, ha erről nyilvános diskurzus kezdődik, az a baloldal végét jelenti – szögezte le.
A fél várat vinné a kormány. A Dísz tértől az Alagútig és az Ybl Miklós térig ingyenesen elvenné a területet a kerületi és a fővárosi önkormányzattól a „Palotanegyed megújítása” jegyében. Ezzel hermetikusan elzárt kormánynegyed jöhet létre. Mellékesen önálló városközpontot építenének Dél-Pesten. Tarlós lelépésének ez állhat a hátterében, az állam ugyanis bármit vihet, ami megtetszik neki.
A „Budai Palotanegyed megújítása és egységes kezelése” címén állami tulajdonú cégnek adná ingyen azt az ingatlansort a Semjén Zsolt által beterjesztett törvényjavaslat, amely ingyenesen venné el a nagyobb részt az I. kerületi, a maradékban a fővárosi önkormányzat tulajdonában álló 15 ingatlant, épületet, tovább kilenc, jelenleg állami tulajdonút.
Az ingatlanok az állam által alapítandó céghez kerülnének ingyen.
A terület hatalmas. Központi eleme a Dísz tér 1-2. szám alatti üres telek, amelyen régen a Külügyminisztérium épülete volt, a háborúban lebombázták és elbontották. Ettől délre, a várfalon belül elhelyezkedő ingatlanokat viszi a kormány, a várfalon túl pedig a várfal mellett elhelyezkedő, a Palota út-Váralja utca-Apród utca-Ybl Miklós tér-Lánchíd utca-Sikló utca- Hunyadi János út és Dísz tér által határolt állami és önkormányzati tulajdonú ingatlanokat érinti.
Semmiféle részletes indoklást nem fűznek az óriási terület kisajátításához. Megelégszenek annyival, hogy „a törvény a Budai Palotanegyed és környezete megújításához és hatékony fejlesztéséhez szükséges keretek lefektetésére tesz javaslatot, megteremti annak lehetőségét, hogy a terület méltó megjelenését biztosító fejlesztési beruházások koordinálására hatékonyabban kerüljön sor, nemzeti örökségünk és az épített környezeti értékek maximális védelme, valamint a területi sajátosságok érvényre juttatása mellett”.
Árulkodó azonban az a mondat, amely a Kossuth Lajos térnek „a törvényhozás gondozásába” kerülésével von párhuzamot, mint amelyet indokolt és szükséges megtenni a várnak a Dísz tértől a Királyi Palota között elhelyezkedő területére vonatkozóan is. A most üres telekkel szomszédos az egykori karmelita kolostor, amelyen idén elkészül a miniszterelnökség új központja Orbán számára.
Teljesen nyilvánvalónak tűnik, hogy egy
hermetikusan elzárt kormánynegyed előkészületeit szolgálja a törvény.
Csak emlékeztetőül: amikor bő tíz éve a Gyurcsány-kormány korszerű, takarékos, új épületekből szándékozott üres területen kormányzati negyedet felhúzni (piaci alapon, állami tulajdonú épületek eladásával), akkor milyen hangosan tiltakozott a Fidesz.
A tervvel kapcsolatban Horváth Csaba fővárosi MSZP-képviselő elmondta, hogy ily módon Budapest egyik fő turisztikai terepe lesz kormányőrökkel körülzártan védett, ahová bárki csak
úgy mehet be, ahogyan parlamenti látogatás lehetséges: vezetéssel, csoportosan.
Sajátos „hozadéka” lehet a tervnek, hogy pár ezer lakás is van a területen – ezeket elvileg nem érinti a változás, ám könnyű belátni, hogy jelentősen veszíthetnek értékükből. Illetve az is valószínű, hogy kiemelten fontos védett terület lévén, az ott élőket nemzetbiztonsági átvilágításnak veszik alá – mondta a politikus.
Gy. Németh Erzsébet, a DK fővárosi képviselője szerint ez annyiban igaz, hogy a Várnegyedben csak kivételezettek vehették meg az önkormányzati lakásokat, a többség jelenleg is bérlemény. Ezután viszont semmi akadálya sem lesz annak, hogy a fideszes kerületi vezetés mégis eladja a lakásokat.
„Zajlik az elit kijelölése, erre csinálnak törvényt”
– mondta Gy. Németh.
A törvényjavaslat része
vadonatúj városnegyed építése a dél-pesti és észak-csepeli területen,
amely most üresen áll. Itt a Budapest Diákváros – Déli Városkapu Fejlesztési Program néven Xtrém Szabadidő Parkot, közte kajak-kenu szlalompályákat, BMX-pályákat, teniszpályákat, az ezekhez tartozó klubházat, és egyéb kapcsolódó létesítményt építenének, továbbá itt húznák fel a Dunai Evezős Központot evezős pályával, klubházzal, céltoronnyal, lelátóval, hajótárolóval, az ezekhez kapcsolódó gyalogos és kerékpáros híddal, és egyéb létesítménnyel.
Felépítik a Budapesti Atlétikai Stadiont, szabadtéri edzőpályákat, fedett pályás atlétikai edzőcsarnokot is az összes infrastruktúrával. És ebbe a csomagba kerül a Ráckevei (Soroksári) Duna-ág–Kvassay Jenő út– Soroksári út– Galvani utca és Illatos út vonalában az Új (sic!) Duna-híd által határolt területen több ütemben megvalósuló, mintegy 8500 férőhelyes kollégiumi, sport, rekreációs, egyéb kapcsolódó infrastrukturális, valamint kiegészítő funkciókat, továbbá a műemléki védelem alatt álló Nagyvásárcsarnok épületegyüttesének felújítását és integrálását is magába foglaló új városnegyed. Ez lesz a Budapest Diákváros.
A törvény hivatalos nevén Budapest és az agglomeráció fejlesztésével összefüggő állami feladatokról címet viseli, de a lényeg mégis csak az, hogy a kormány ezután bármit vihet, ami megtetszik neki – mondta Gy. Németh Erzsébet arra a felvetésre, hogy a jogszabály belenyúlnak a kiemelt jelentőségű beruházásokat szabályozó törvénybe is. Lényegében minden önkormányzati feladatot magához vonhat az állam, és az ehhez tartozó tulajdont elveheti az önkormányzattól.
„Mindent kiszerveznek a helyi és a fővárosi önkormányzatok alól”
– mondta a DK-s politikus.
Szerinte egyértelmű, hogy Tarlós István már a hét végén megismerte a törvényjavaslat tartalmát, ezért döntött úgy – hírek szerint -, hogy jövőre mégsem indul újra a főpolgármesterségért. Azt korábban többször elmondta, hogy csak akkor látja értelmét ennek, ha a főváros jogai tovább nem csorbulnak.
„A most felesküdött kormány ugyanazt a hibát látszik elkövetni, mint az egymást követő Gyurcsány-kormányok, amelyek azt gondolták, hogy a gazdaság fenntartható növekedési pályáját 4 százalék körüli egyensúlyi növekedésre lehet állítani, és tették ezt mesterséges élénkítéssel” – von egy érdekes párhuzamot Mellár Tamás, független parlamenti képviselő, közgazdász, a Központi Statisztikai Hivatal volt elnöke. A FüHü őt is megkérdezte arról, szerinte milyen gazdaságpolitika várható a 4. Orbán-kormánytól. Bod Péter Ákos volt jegybankelnök szerint a célok nem reálisak, Karsai Gábor, a GKI vezérigazgató-helyettese szerint pedig folytatódni fog az egyközpontú magyar modell további kiépítése.
„A jövő terhére folytatott gazdaságpolitika az összes eddigi Orbán-kormányra jellemző volt, s ez várható a negyediktől is” – véli Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgató-helyettese. Az eddigi Orbán kabinetek gazdaságpolitikáján végigvonul az egycentrumú magyar modell kiépítésére való törekvés, aminek lényege a független intézmények jogi és személyi függésen alapuló „bedarálása”, a piaci verseny korlátozása, a vállalati tulajdonviszonyok lojalitáson alapuló átrendezése. Ugyanakkor a gazdaságpolitika egésze nem teljesen folytonos. Például a költségvetési politika szigorában 2010-ben a retorika más volt, mint a tettek. Nem volt ugyanis igaz, amit 2010-ben a hatalomátvételkor az új kormány sulykolt a rettenetes örökölt állapotokról, az államháztartási hiányról, s hogy ők teremtették meg az egyensúlyt. Hiszen a Bajnai-kormány már egy erősen javuló gazdaságot adott át, miközben a magánnyugdíjpénztári megtakarítások államosításával az Orbán-kormány kezdett nagy költekezésbe.
Ez egyben látványos példája is volt a jövő már említett felélésének.
Ám amikor kiderült, hogy így nem tudjuk teljesíteni a túlzott deficiteljárás megszűntetésének – s ezzel az EU-transzferekhez való hozzájutásnak – a feltételeit, akkor villámgyorsan irányt váltottak, és az államháztartási hiány és a GDP-arányos államadósság csökkentését tűzték a zászlajukra.
Karsai szerint azonban ezen belül is van egy hullámzás az egymást követő Orbán-kormányok irányvonalában. Így bár nagy eredmény, hogy a hiányt évek óta jóval a GDP 3 százaléka alatt tartják, nem szabad elfeledkezni arról, hogy a jelenlegi „aranyidőszakban” a jól teljesítő tagállamok deficitje sokkal kisebb, sőt, nem egy többletet produkál.
Idén várhatóan a magyar deficit lesz a harmadik legnagyobb az EU-ban,
s az is ritkaságszámba megy, hogy 2017-hez képest várhatóan emelkedik a hiány. Holott fel kellene készülni az előbb-utóbb elkerülhetetlenre, a nemzetközi kamatok emelkedésére, a konjunktúra romlására, az EU-transzferek mérséklődésére. A választási megfontolások azonban felülírták az anticiklikus gazdaságpolitikát. Ez a nehezebb időkben fog visszaütni, amikor már alig lesz mód a költségvetési lazításra.
Ami a várható gazdaságpolitika legfontosabb vonásait illeti, Karsai úgy véli, hogy
folytatódni fog az egyközpontú magyar modell további kiépítése.
Ez éppen úgy jelenti a független intézmények elleni offenzíva folytatását, mint az igazságszolgáltatás átszervezését, az elzárkózást az Európai Ügyészséghez való csatlakozástól, vagy a piaci verseny további korlátozását. A versenyképesség folytatódó romlása, az EU-val való viszony kiéleződése, az EU-támogatások 2020 utáni csökkenése azonban nagy kihívást jelent e politika fenntarthatóságával kapcsolatban.
Az már most látszik, hogy a miniszterelnök nagy hangsúlyt helyez a növekedésre.
„Sajátos módon” már előre bejelentette, hogy olyan gazdasági miniszterrel akar együtt dolgozni, aki garantálja a ciklus ideje alatt a 4 százalék feletti növekedést. „S érdekes módon, hirtelen módosultak a prognózisok, a Brüsszelnek benyújtott konvergencia programban már ez szerepel”.
Pedig Karsai szerint több komoly akadálya is van az ilyen dinamika elérésnek. Kihívást jelent a versenyképesség, amelynek romlása hosszú ideje, több mint másfél évtizede tart. Láthatóan kiéleződött a viszony az Európai Unióval. Komoly esélye van annak, hogy 2020 után nemcsak a Brexit és az új uniós prioritások miatt, hanem a mindinkább többsebességessé váló EU miatt is csökkenni fognak EU-források, ami azt jelentheti, hogy az európai jogrenddel szembemenő, az euróövezetből kimaradó országok az eddigiekhez képest érzékeny veszteséget szenvednek.
„A racionális persze az lenne, ha a kormány módosítana az uniós politikáján”
– mondja Karsai.
A kormány látszólag nem nézett szembe azzal, hogy milyen meghatározó szerepet játszottak az uniós támogatások az elmúlt években a magyar gazdaság növekedésében, „a konvergenciaprogram összefoglaló fejezetében erről gyakorlatilag egy szó nincs, igaz, később a részletező fejezetben egy kevés már igen” – mutat rá a gazdaságkutató. Holott e transzferek fontosságát a GKI és a KPMG két évvel ezelőtti, a Miniszterelnökség számára készített közös tanulmánya is kimutatta, jelesül, hogy ezek nélkül a magyar gazdaság nem is növekedett volna.
Az EU-források pótlásának a lehetőségét azonban keresni kezdték.
Az MNB már hirdetni kezdte a „nyilván a kormánnyal közösen kitalált” hitelezési boomot;
a több mint egy évtizeden át évente kétszámjegyű vállalati és lakossági hitelkihelyezés-növekménnyel nyilván a mérséklődő uniós forrásokat gondolják kiváltani.
Ám középtávon nagyon kockázatos és egyben aligha lehetséges ezzel az eszközzel élénkíteni. A magyar tulajdonú – az állami vagy a kormányzó pártokhoz közelállók tulajdonában lévő – bankoknál van erre elvileg a leginkább esély, ugyanakkor éppen ezeknél a legnagyobb annak a veszélye is, hiszen a szubjektív szempontok felülírják a felelős hitelezést, ami nagyon súlyos következményekkel járhat.
A hitelezés megugrása mellett a termelékenység és a versenyképesség növelését is feltételezné a tartós 4 százalék feletti növekedési cél elérése, ám
az üzleti környezet valójában csak a „lojális vállalatok” számára „kiszámítható”.
Emiatt sok cég óvatos, nem mer nagyra nőni, hacsak nincsenek kormányzati kapcsolatai, nehogy felkeltse maga iránt az érdeklődést. A külföldi tőke pedig csak rohamosan növekvő állami támogatás mellett hajlandó a befektetésre. Nincs igazi piaci verseny, ami visszafogja a hatékonyságot – említ még egy problémát Karsai Gábor, a GKI vezérigazgató-helyettese.
Egy érdekes gazdaságpolitikai párhuzam: Gyurcsány és Orbán
MTI Fotó: Beliczay László
„Ha valamihez hasonlítani lehet az előttünk álló időszakot, akkor a 2002-2008-assal lehetne összevetni: a most felesküdött kormány ugyanis ugyanazt a hibát látszik elkövetni, mint az egymást követő Gyurcsány-kormányok, amelyek azt gondolták, hogy a gazdaság fenntartható növekedési pályáját 4 százalék körüli egyensúlyi növekedésre lehet állítani, s tették ezt mesterséges élénkítéssel. A Fidesz most valami hasonlót tervez, hiszen egyszerűen nincsenek meg egy ilyen dinamikának a reálgazdasági forrásai” – von egy első hallásra meghökkentőnek tűnő párhuzamot Mellár Tamás, független parlamenti képviselő, közgazdász, a Központi Statisztikai Hivatal volt elnöke. Hozzáteszi:
a mesterséges élénkítés nyomán akkor is – késleltetetten, pár év múltán – jelentkeztek az egyensúlytalansági feszültségek,
amelyek utóbb komoly nehézségeket okoztak. Most is az lesz, ha a magyar gazdaságban meglévő 1,5-2 százalékos potenciális növekedési ütemet mesterségesen 4 százalék körülire pörgetik fel.
Pedig ezt akarják, Mellár Tamás szerint is a növekedés az új kormány kiemelt gazdaságpolitikai célja, ehhez próbálnak forrásokat hozzárendelni, azzal is számolva, hogy az uniós támogatások mérséklődni fognak, ám bízva abban, hogy nőni fog a versenyképesség és a termelékenység, s e mellett jelentősen – két számjegyű mértékben, 15 százalék körüli ütemben – bővítenék a hitelállományt.
„Ez a gazdaságpolitika lényegét tekintve új a megelőző két kormányzati periódushoz képest, s új az első – 1998-2002 közötti – Orbán-kormányéhoz képest is” – szögezi le Mellár, hozzáfűzve: ez még akkor is így van, ha Matolcsy György, még nemzetgazdasági miniszterként évi 7 százalékos dinamikát vizionált, ám akkor ez nem vált deklarált kormányzati céllá. Most azonban úgy tűnik, hogy az uniós támogatásoktól függetlenül akarják 4 százalék körüli növekedési pályán tartami a gazdaságot, ami
„veszélyes és hosszabb távon mindenképpen rontja az egyensúlyt”
– mondja. Szerinte rövid távon ilyen veszély azonban nem fenyeget, mivel a külső egyensúly, a folyó fizetési, illetve a külkereskedelmi mérleg nagyon jó állapotban van. Ugyanakkor az államadósság csökkenő tendenciája rövid távon is megkérdőjelezhető, s ami még fontosabb, felpöröghet az infláció, amely az elkövetkező időszakban valószínűleg meghaladja majd a 3 százalékot,
„még akkor is, ha a Központi Statisztikai Hivatal majd próbálja úgy számolni, hogy ne legyen olyan magas”.
Mellár mindenesetre azt mondta, hogy tájékozódni fog, hogyan zajlik az infláció számítása napjaikban.”
A gazdaságpolitika a növekedési ütem magasan tartása érdekében nagy szerepet szán a lakossági és a vállalati hitelezés felpörgetésének, erre vonatkozóan van is a Magyar Nemzeti Banknak egy tanulmánya, amely szerint a 4 százalékos növekedéshez 12-15 százalékos hitelbővítésre van szükség. Habár a válság nyomán alaposan lecsökkent hitelállomány, ezért növelésére Mellár szerint is tényleg van tér, ám félő, hogy ha erőltetik, akkor nem csak a hitelképesek, hanem a jövedelmezően gazdálkodni képtelenek is szép számmal fognak kapni kölcsönöket, miként az megtörtént a 2008-as válság előtt is. Ráadásul most történelmileg alacsonyak a kamatok – hívja fel a figyelmet egy újabb reális kockázatra, a kamatok várható emelkedési trendjére a szakértő.
További akadályt lát a munkaerő-hiányban, illetve a termelékenységnövekedés gyengélkedésében – ez utóbbi nálunk az elmulasztott technikai-technológiai fejlesztések miatt az elmúlt nyolc évben 2 százalék körüli volt csupán, miközben például a környező, volt szocialista országokban 15-20 százalékos ütemet értek el.
Mellár szerint mindenesetre
a gazdasági nehézségek 1-1,5 évig nem nagyon fognak élesen jelentkezni.
„A kormány ülhet a babérjain, mivel a feltételek és a mutatók egyaránt jók, a gazdaságot az előre kiosztott uniós támogatások még pörgetik. A negatív következmények majd csak később jelentkeznek, első lépésben a munkaerőhiány és az infláció képében, de utána kumuláltan fognak jelentkezni az egyensúlyi feszültségek” – mondja.
Lehetnénk sikeresek, de csak piaci verseny mellett
Fotó: Wikipedia
Nem számít gazdaságpolitikai fordulatra az előző orbáni ciklusokhoz képest Bod Péter Ákos egyetemi professzor, aki szerint fordulatot az jelentene, ha a kormány a verseny felé fordulna. Erre nem lát sok esélyt, hiszen a kormányerőknek fel kellene hagyniuk az eddigi tételeikkel, hogy a tőkepiac csupa spekuláció és eltőzsdézés, vagy, hogy a külföld tőkés kizsákmányolja a magyarokat, és a legjobb, ha a politika csúcsán döntik el a folyamatokat. De mégis lesz új a gazdaságpolitikában, mivel elkerülhetetlenül diktálni fognak a meg nem oldott feladatok, egyebek között az oktatás és az egészségügy területén, az ország területi és társadalmi szétszakítottsága miatt, a súlyosbodó demográfiai helyzet nyomán. Mindezekre nem megoldás az, hogy Orbán továbbra is erősen kézben akarja tartani a gazdaságot.
De láttunk már olyat – tette hozzá a volt ipari miniszter, később jegybankelnök – hogy a szerkezeti gondokra a gyorsítás („uszkorenyije”) volt az első megoldási kísérlet.
Bod az elemzők többségéhez hasonlóan, komoly akadályokat lát az évi 4 százalékos, sőt e feletti bővülési ütem elérése útjában. A Brüsszelnek benyújtott konvergenciaprogramból nagyon sok minden látszik – mondja, megjegyezve, hogy
„az azért nincs igazán rendjén, hogy az Európai Unió ilyen részletezésű gazdaságpolitikai tervet kap, ám a magyar választóknak semmilyen információt nem adtak április 8-a előtt”.
A konvergencia-programba beállított több éves 4 százalékot meghaladó növekedési ütem elérése nem lehetetlen, de roppant valószínűtlen. Az kellene hozzá, hogy az utóbbi néhány év rendkívül kedvező nemzetközi konjunkturális viszonyai fennmaradjanak.
Maga a kormánydokumentum továbbra is alacsony nemzetközi kamatszinttel, folyamatosan bővülő világkereskedelemmel, stabil euró-forint árfolyammal, 60 dollár alatti kőolajárral számol. Ugyanakkor a nemzetközi feszültségek éleződése nyomán már megkezdődött a nemzetközi olajár emelkedése, és a korábbi pénzügyi viszonyok elmúltával növekedésnek indultak a kamatok. A program a további évekre is kivetíti a mai erős európai növekedést, holott a gazdaságok ciklikus természete miatt elkerülhetetlenül jön bizonyos korrekció, amely nyomán lendületet veszít a növekedés. Az pedig nem világos a mai demográfiai folyamatok ismeretében, hogy
honnan jönne az 1-2 százalékos hazai foglalkoztatásbővülési ütem.
„Úgy tűnik, az államapparátus minden olyan számot beleírt a konvergenciaprogramba, amelyek megvalósulása esetén teljesülhetne Orbán nyolc évvel ezelőtti ígérete, hogy tíz éven belül egymillió munkahelyet hoznak majd létre; de a tényleges teljesüléshez az kellene, hogy tartósan dübörögjön a gazdaság, itthon maradjon a munkaerő, és százezrek kerüljenek be a magángazdaságba, hatékonyan és termelékenyen” – mutat rá Bod Péter Ákos. A FüHü-nek adott korábbi interjújában már kitért erre, mondván: „a Bajnai-kormány alatt kidolgozott foglalkoztatási akció („Út a munkához”) , majd a Fidesz 2010-es győzelme után nagy lendületet vett közmunkaprogram adekvát válasz volt az akkori helyzetre, a tartós munkanélküliség riasztóan nagy mértékére, ám ez a munkaerőpiaci megoldás elérte a korlátait, sőt, mára már a növekedést gátoló tényezővé vált. Az egyébként mobilizálhatóvá tehető negyedmillió ember döntő hányada nem tud továbblépni, és munkavállalóként belépni a munkaerőpiacra. Innováció kellene arra, hogy az így megmozgatott embereket hogyan lehet beterelni vagy a képzési rendszerbe vagy pedig a munka világába.”.
Az egymillió munkahely tíz év alatt Bod szerint ugyan elvben lehetséges, de igen kis valószínűséggel bekövetkező pálya. Bár – fűzte hozzá ironikusan – esetleg
„a Központi Statisztikai Hivatal addig oszt és szoroz, amíg meg nem lesz a bűvös egymilliós szám”.
„A célok mindenesetre egyszerűen nem reálisak, így valószínűleg most is az fog történni, ami korábban is: mást mondanak és mást csinálnak majd”” – állítja.
Az elmúlt orbáni kormányciklusok alapján nem látszik annak tényleges esélye, hogy a 4. Orbán-kormány ideológiai fordulatot elkövetve felfedezné magának a piaci versenyt, mint hajtóerőt. Pedig a verseny által kikényszerített nyomások nélkül nem várható a versenyképesség növeléséhez elengedhetetlen termelékenységjavulás. Félő, hogy
folytatódik a piaci versenyt korlátozó, fékező gyakorlat, és az új technológiák és eljárások bevezetését övező szkepszis.
A közbeszerzések gyakorlata, az állami egyedi döntések sora jelzi az állami versenykorlátozás elterjedtségét. Ha ez a felfogás megváltozna, az hatalmas fordulatot jelentene, ám a kormány névsorából és Orbán megnyilatkozásaiból ilyennek jelét sem látja Bod Péter Ákos, aki úgy fogalmaz: „ez a konvergencia-program így mechanikusan kivetített vágy, ami nem ad támpontot a kormány tényleges szándékaihoz, papíron hozza ki az ideális végállapotot”.
Pál László egykori ipari és kereskedelmi miniszter, országgyűlési képviselő temetése december 18-án 15 órakor lesz a Fiumei úti temető szóróparcellájában – tájékoztatta a család a Független Hírügynökséget.
…mondja a valamikor népszerű, mára érdemei szerint elfeledett nóta szövege. Hát, a muzsikaszó csak hazudjék ha bír és úgy gondolja, ez a helyes, neki szabad – az MTI-nek mostantól nem. Eltiltotta tőle a bíróság. Mégpedig sem nem az elsőfokú, sem nem a másodfokú, hanem a Kúria: ami ellen apelláta nincs, maximum Strasbourgban lenne támadható.
De megnézném a Nemzetközi Bíróságot, ahogy befogadja az MTI igényét a hazugsághoz való jog érdekében. Az eljárást is, nem sajnálnám a költséget, időt, kimennék végigülni – no, de egy ilyen keresetet be sem fogadnak. Tiszta haszon, megmarad a pénzem. Hanem hát lássuk, pontosan miről is van szó!
Arról, hogy harmadfokon is a Magyar Helsinki Bizottságnak adott igazat a bíróság az MTI Országos Sajtószolgálatával (OS) szemben. A bizottság 2017 decemberében indított sajtó-helyreigazítási pert „az MTI Országos Sajtószolgálata által közzétett, a Kormányzati Kommunikációs Központtól származó hazug és sértő közlemény miatt”.
„A Fővárosi Törvényszék tavaly januárban meghozott elsőfokú ítéletében megállapította, hogy az OS-en közzétett közleményekért az MTI is felelősséggel tartozik, és valótlan közlemények esetén helyreigazításra kötelezhető. A később másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla ezzel egyetértett, és helyreigazításra kötelezte a közmédiát, akik ezt követően a Kúriától kérték a precedens értékű ítélet felülvizsgálatát. A tegnap kézbesített felülvizsgálati ítélet azonban fenntartotta a jogerős döntést, és ezzel eldőlt: mindenféle felelősség nélkül az MTI OS sem terjeszthet valótlan tényeket” – írja a bizottság honlapja.
Ide idézném magát a hazug közleményt is a pontosság kedvéért, de nem tehetem: hiszen most már jogerősen is tilos terjeszteni, ha másról nem is, de erről aztán maga a Kúria mondta ki, hogy maszlag, beléndek, szó se essék róla.
Akkor lássuk apróra, mi történt
Azt sokan tudják, hogy létezik az MTI, a Magyar Távirati Iroda, a legtöbb hír bizony manapság is tőlük származik, főként, hogy 2010-ben ingyenessé tették a hírszolgáltatás nagy részét. Akkor át is szervezték, berakták az MTVA alá, a hajdani óriási cégnek mára csak az árnyéka maradt, az is haloványan. Az ott dolgozók zömét 2011-2012-ben áthelyezték az MTVA-ba, sokat idővel ki is rúgtak, csak pár tucatnyi ember maradt az MTI-ben. Ők birkóznak minden nap a már nem is olyan hatalmas hírözönnel – ugyanis leépítették a vidéki tudósítók hálózatát is, a külföldi hálózat is haldoklik. (2015-ben jött egy újabb átszervezés, de ez a lényegen már nem változtatott.) Szakmai szempontból ugyan sok alkalommal rá van utalva az ember, de – főleg a hihetetlen gyakorisággal előforduló fordítási hibák miatt – bizony nem árt ellenőrizni a külföldi híreiket.
A belföldi más tészta. Azokkal meg az a baj, hogy tendenciózusak, elfogultak a kormány mellett – naná, majd pont tárgyilagosak lesznek! – és hát nem is teljesen megbízhatóak. Mármost azonban az Országos Sajtószolgálatnak – melyet szintén az MTI üzemeltet – egyáltalán nem lenne szabad köze legyen a hírszerkesztéshez.
Annak az (lenne) a dolga, hogy ha egy közszereplő vagy egy egyesület, párt, közösség nyilvánossá akar tenni valamit az MTI hírhálózatában, akkor azt változtatás nélkül közzétegye, ám a hírektől elválasztva, külön, hogy így is lehessen látni: ez nem hír, ez közlemény, és a feladója álláspontját tükrözi, ami nem feltétlenül áll összhangban a rideg tényekkel.
Hát ez nincs teljesen így. Egyfelől, az OS nem fogad el olyan közleményt – senkitől sem – amelynek szövegében a kormányt, a közmédiát, a miniszterelnököt, Mészáros Lőrincet, Habony Árpádot vagy a miniszterelnök vejét, Tiborcz Istvánt egyáltalán a legkisebb bírálat is érhetné: ilyenkor az érintettek személyiségi jogaira hivatkoznak (az intézmények esetén is, ami közjogi abszurdum, de mindegy). Ellenben, mint esetünkben is történt, ha a bírálat, illetve sokkal inkább rágalom a kormány felől érkezik mások felé, az könnyedén átfut minden szűrőn, sőt, a Helsinki Bizottság esetében még az MTI hírei közé is bekerült.
Ez azt jelenti, hogy az OS kimutathatóan szerkesztői tevékenységet végez a közlemények tekintetében.
Nem lenne neki szabad, de végez.
No, ha ezt teszi, akkor viszont felel is a közreadott információk igazságtartalmáért. Normális esetben, ha nem szerkesztgetnék, válogatnák a közleményeket, maximum híresztelésnek minősülne a közreadásuk jogi szempontból, így sokkal kisebb volna az OS-t üzemeltető MTI felelőssége is, aminek legnagyobb része a feladókat terhelné – hiszen a papír sem felelős azért, mit írnak rá – de így, hogy szerkesztői tevékenység zajlik (voltaképpen szabályellenesen), hát bizony az MTI felel azért is, igaz-e, amit az OS közzé tesz, avagy sem.
Ilyen alapon érvelt a Helsinki Bizottság azzal a bíróságon, hogy az lehetetlen, hogy az MTI egyrészt válogat a közlemények között, másrészt semmilyen jogi felelősséget sem visel a döntéseiért. Vagyis ha cenzúrázzák a közleményeket, akkor a valótlan tényeket tartalmazó közleményeket is kötelesek helyreigazítani. Az MTI viszont továbbra is azzal érvelt, hogy ők nem szerkesztik a közleményeket. A bíróság szerint viszont igenis szerkesztést végeznek, így felelősek a közlemények tartalmáért, a valótlan híreszteléseket kötelesek helyreigazítani.
Hát, ez a kérdés egyelőre eldőlt, és nem irigylem a bírákat sem első, sem másodfokon, de a Kúriánál sem.
Ugyanis nagyon kényes döntést kellett meghozniuk. Az adott – rágalmazó – közlemény és hír esetében ugyanis miután bebizonyosodott, hogy hamis, csak két felelőst jelölhettek volna meg. Vagy az MTI-t, amint történt – vagy a Kormányzati Kommunikációs Központot, tehát a közlemény feladóját.
Indirekte Magyarország kormányát tehát.
Meg is értem, hogy inkább az MTI lett a felelős.
Ugyan az is csoda, hogy egyáltalán lett felelős az ügyben – ezt szerintem főleg az elsőfokú ítéletnek köszönhetjük.
Hát, így állunk sajtóval, igazsággal mostanság és mifelénk.
Hazudik a muzsikaszó, mert az MTI már nem hazudhat.
Márciustól új ezerforintos bankjegy kerül forgalomba. A jelenlegivel október végéig lehet fizetni, azután csak cserével szabadulhatunk tőle.
Márciustól kezdődően hozza forgalomba a Magyar Nemzeti Bank az új ezres bankót – tudatta a jegybank. Mint írják, az új papírpénz képi megjelenésében megújult, a biztonsági elemeiket tekintve is korszerűbb lett.
Fokozatosan kerülnek be a forgalomba az új ezresek, egy ideig a régivel együtt lesz megtalálható. A régivel október 31-ig lehetséges a fizetés, azután beváltással lehet újra cserélni: a postákon és a bankfiókokban, az MNB lakossági pénztárában pedig 2038. október végéig.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Dúró Dóra közölte: szemen szedett hazugság az MTI tudósítása, mely szerint az országgyűlési képviselő azt nyilatkozta, pártja örül a melegektől kapott szavazatoknak is.
„A jövő terhére folytatott gazdaságpolitika az összes eddigi Orbán-kormányra jellemző volt, s ez várható a negyediktől is” – véli Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgató-helyettese. Az eddigi Orbán kabinetek gazdaságpolitikáján végigvonul az egycentrumú magyar modell kiépítésére való törekvés, aminek lényege a független intézmények jogi és személyi függésen alapuló „bedarálása”, a piaci verseny korlátozása, a vállalati tulajdonviszonyok lojalitáson alapuló átrendezése. Ugyanakkor a gazdaságpolitika egésze nem teljesen folytonos. Például a költségvetési politika szigorában 2010-ben a retorika más volt, mint a tettek. Nem volt ugyanis igaz, amit 2010-ben a hatalomátvételkor az új kormány sulykolt a rettenetes örökölt állapotokról, az államháztartási hiányról, s hogy ők teremtették meg az egyensúlyt. Hiszen a Bajnai-kormány már egy erősen javuló gazdaságot adott át, miközben a magánnyugdíjpénztári megtakarítások államosításával az Orbán-kormány kezdett nagy költekezésbe.
