Kezdőlap Itthon Oldal 371

Itthon

Ezt kell tudni a Sargentini-jelentésről és a vitáról

Magyarországon egyértelműen fennáll az uniós értékek súlyos megsértésének kockázata – ezt állapította meg a Judith Sargentini vezetésével készített jelentés. Cikkünkből megtudhatja, mi kell ahhoz, hogy az Európai Parlament megszavazza a jelentést, és azt is, hogy mi történhet ezután.

Ma délután tartják az Európai Parlamentben a vitát a jogállamiság magyarországi helyzetéről szóló különjelentésről – vagyis ismertebb nevén a Sargentini-jelentésről, az ezt összeállító csoportot ugyanis a holland zöldpárti politikus, Judith Sargentini vezette.

A jelentés elkészítését még tavaly rendelte el az EP plenáris ülése. Ezt akkor az Európai Néppárt (amelynek a Fidesz is tagja) is megszavazta.

Sargentiniék ezután készítették el a jelentést, amely megállapította, hogy Magyarországon egyértelműen fennáll az uniós értékek súlyos megsértésének kockázata:

  • korlátozták az alkotmánybíróság hatáskörét,
  • csorbították a bírói függetlenséget,
  • romlott a sajtó- és a szólásszabadság helyzete,
  • támadást indítottak a civil társadalom ellen.

A jelentés foglalkozik a korrupciós helyzettel is, idézi például az OLAF jelentéseit. A jelentéstervezetet ide kattintva teljes egészében elolvashatja.

Júniusban az Európai Parlament belügyi, állampolgári jogi és igazságügyi bizottsága (LIBE) nagy többséggel elfogadta a jelentéstervezet, amely a hetes cikkely alapján történő, jogi atombombaként is emlegetett eljárás megindítását javasolja. A bizottságban 37-en szavaztak igennel, 19-en nemmel.

Fontos kiemelni: a Fidesz kommunikációjában a „bevándorláspárti, Soros-barát erők újabb támadásáról” van szó, de a jelentés egyáltalán nem erről szól. Judith Sargentini is többször kijelentette, hogy

nem a menedékkérőkről van szó,

hanem arról, hogy a magyarok alapjogai hogyan érvényesülnek, az állam miként bánik a polgáraival, és hogy ezt látva az EU-nak kötelessége cselekedni.

A mai vita után holnap szavaznak majd a jelentésről. A fideszesek egy része már előre csalást kiáltott, valószínűleg tartanak az eredménytől.

Pedig ki kell emelni:

az Európai Parlament az Európai Unió legdemokratikusabban választott szerve,

hiszen tagjait a polgárok közvetlenül választják, arányos választási rendszerben.

A szavazásnál a képviselők abszolút többségére (vagyis minimum 376 igenre), és ugyanakkor a leadott szavazatoknak a kétharmadára van szükség ahhoz, hogy elfogadják a jelentést.

Judith Sargentini
Fotó: MTI/EP/Fred Marvaux

Az Európai Parlamentben ma a legnagyobb frakciója a Néppártnak van, 219 taggal (ebből 12-t ad a Fidesz). Utánuk jön az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége, 189 taggal (MSZP, DK), majd az Európai Konzervatívok és Reformerek 71, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége 68, a Zöldek / Európai Szabad Szövetség 52, az Egységes Európai Baloldal / Északi Zöld Baloldal 51, a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája 45 és a Nemzet és Szabadság Európája 36 taggal. Van 20 független képviselő is (például a jobbikosok).

A jelentést várhatóan megszavazzák a baloldaliak, a liberálisok és a zöldek, de ez még nem elég az elfogadásához. Az is valószínű, hogy nemmel szavaz a populista szélsőjobboldali pártokat (pl. a Ligát, az AfD-t) összefogó legkisebb frakció, valamint a második legkisebb is, amelynek többek között a szélsőjobboldali Svéd Demokraták és az Unióból való kilépést propagáló UKIP is tagja.

Vagyis a jelentés elfogadása a Néppárton múlik.

Kiszivárgott hírek szerint a Néppárt vezetése nem ad központi utasítást arról, hogy hogyan kell szavazni a frakciótagoknak, vagyis: mindenki maga dönthet. Így viszont biztosra vehető, hogy a néppárti képviselők egy része megszavazza majd a jelentést, csak az a kérdés, mennyien. Az biztos, hogy amikor tavaly tavasszal az EP döntött a vizsgálat elkezdéséről, 393 képviselő támogatta a javaslatot. Ez több volt, mint a képviselők fele, de kevesebb, mint a leadott szavazatok kétharmada (kérdés persze az is, hogy most hányan szavaznak majd érvényesen).

Ha a Parlament megszavazza a jelentést, akkor egy szinttel tovább lép az eljárás: az Általános Ügyek Tanácsához, vagyis az uniós tagállamok külügyminisztereihez kerül. Ők kezdeményezhetik a hetes cikkely szerinti eljárás megindítását, méghozzá négyötödös többséggel, vagyis

22 országnak kellene támogatnia ezt.

Az esetleges szankciókról (tehát például a szavazati jog felfüggesztéséről vagy a támogatások megvonásáról) csak ezután döntenek, méghozzá az Európai Tanácsban, vagyis a tagállamok állam- és kormányfőinek találkozóján, ahol viszont egyhangú döntés szükséges – vagyis például a lengyeleknek is meg kellene szavazniuk, miközben ellenük is folyik egy hasonló eljárás.

De idáig leghamarabb is hónapok múlva juthat el az ügy. Már ha persze az Európai Parlament megszavazza a jelentést.

A folyamatot az Európai Parlament infografikája is elmagyarázza:

A „téglabontás” évfordulóján

1989. szeptember 10-én Horn Gyula, akkori magyar külügyminiszter, az MTV „A Hét” című műsorában jelentette be a magyar kormány döntését: aznap, 24 órakor, megnyitják a magyar határokat az eltávozni kívánó NDK állampolgárok előtt. Szabadon távozhatnak minden olyan államba, amely hajlandó számukra a be- vagy átutazást engedélyezni. Néhány órán belül több tízezer keletnémet turista lépte át az osztrák-magyar határt. 29 éve ez a bejelentés volt az, amelyről Hans-Dietrich Genscher, a Német Szövetségi Köztársaság akkori külügyminisztere és alkancellárja azt mondta:

kiverte az első téglát  hírhedt berlini falból.

Az 1989-es döntés miatt az Európai Unió tagországaiban őszinte tisztelettel emlékeznek Horn Gyulára. A magyar politikus egyike azon kevés európai személyiségnek, akinek a brüsszeli uniós központban szobra van, akiről tárgyalótermet neveztek el, s akiről azt tartják, személyesen is sokat tett azért, hogy Európa országai egymásra találjanak.

Történészek, politológusok mind a mai napig vitatkoznak azon, önmagában az 1990-es rendszerváltás volt-e az az „indikátor”, amely az Unió nyugat-európai országait arra bírta, hogy a kelet-európai bővítési folyamat első lépésében Magyarországgal is felvegyék a kapcsolatokat. Vannak, akik úgy vélik, már jóval előbb „kiszemeltek” minket egy későbbi, lehetséges tagságra. A Kádár-korszak utolsó évtizedében megannyi demonstratív lépést tett a magyar külpolitika, hogy jelezze, Európa felé tart, képes és hajlandó olyan önálló döntésekre, amelyektől a többi szocialista ország pártvezetése talán idegenkedik. Az MSZMP egyre jobb kapcsolatokat épített ki a nyugat-európai szociáldemokrata pártokkal, amiben Horn Gyulának nagyon fontos szerepe volt. Érdemei közé sorolják, hogy

Magyarország bizalmat ébresztett maga iránt: elhitetette a nyugat-európai demokratikus államokkal, hogy képesek leszünk a diktatúrát lebontani, és elindulni a többpárti demokrácia útján.

A történelem – ha más hangsúllyal is –, de gyakran ismétli önmagát. 1989-ben az ország nyugati határán évtizedek óta magasodó drótkerítés, a „vasfüggöny”, lebontásával kerültünk az európai vezető lapok címoldalára, majd három évtizeddel később ismét egy kerítés, ám most a déli határszakaszon felhúzott vasakadály, és az ezzel kapcsolatos nemzetközi vita kapcsán történik velünk ugyanez. Látszólag. Mert valójában sokkal súlyosabb probléma foglalkoztatja az Unió tagországait: a déli kerítés csupán a látszat, amely mögé „elbújva” a mai magyar kormány már a demokrácia kerítéseit bontogatja.

Orbán Viktor beállításában úgy tűnik,

mintha a migrációs és menekült probléma eltérő kezelése volna a forrása annak a mind kritikusabbra forduló konfliktusnak, amely ezekben az órákban kulminál.

Valójában a Sargentini jelentés azokat az uniós „alapszabállyal” ellentétes magyarországi változásokat állítja pellengérre, amelyek egy tekintélyuralmi rendszer kialakulása, a magyarországi demokratikus rendszer megnyirbálása felé mutatnak, a fékek és ellensúlyok utolsó elemeinek felszámolásáról árulkodnak.

Huszonkilenc évvel ezelőtt a magyar kormányzat egy bátor döntésével valóban kiütötte az első téglát a két Berlint – és ezzel együtt a két Németországot – elválasztó falból. Kiütött egy másik téglát is, nevezetesen a szocialista tábort körbekerítő falból, amelynek későbbi leomlása elvezetett a mai határok nélküli Európa kialakulásához.

Úgy tűnik, a magyar kormány most ismét falbontásra törekszik.

Az illiberális demokráciát állítja szembe a demokráciával, Kelet-Közép-Európát Nyugat Európával, az euró tagországait a kívül maradottakkal, a befogadásra hajlókat a bezárkózókkal.

Ha valaki mindezt Brüsszelben egy vállrándítással elintézné, az nem veszi észre, hogy egy tégla komolyan meglazulni készül az Európai Unió falában.

Tovább ketyeg Ráhel órája

A Fidesz kötcsei piknikjének egyik  szenzációja– használjuk a jobboldal terminológiáját – a balliberális média szempontjai alapján az volt, hogy a rendezvényen megjelent a miniszterelnök lánya, Orbán Ráhel is, mégpedig egymilliós ruhában és tízmilliós órával a karján. Hogy a sajtó mindezt kiemelte, érthető, hiszen ez látható volt, míg a tartalmi részekről jobbára csak találgatni lehetett. Mindenestre az, hogy a turisztikában érdekelt Orbán-lány megjelent Kötcsén némiképp azokat erősíti, akik azt mondják, jósolják – belekeverve elemzésükbe Orbán Gáspár Felházban betöltött szerepét, illetve a gyülekezet feltételezett ambícióját -, hogy itt már láthatóan dinasztikus alapon képzelik el Magyarország irányítását. Ami persze még a jelenlegi választási rendszerben is lehetetlen volna, de tényleg nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Nem tudhatjuk, hiszen – ugyancsak sajtóhírek szerint a miniszterelnök arról is beszélt a pikniken, hogy lesznek változások az alaptörvénybe, arról azonban nem jött értesülés, hogy mely területeken nyúlnak majd hozzá az alkotmányhoz.

Az is lehet, hogy Orbán az övéinek sem beszélt erről, csak jelezte, hogy lesz majd dolguk, például a kétharmados parlamenti erő kihasználásával megszavazni az új jogszabályt. Azt is el tudom képzelni, hogy a jelenlévők nem is akarták megkérdezni, nehogy magukra haragítsák a Főnököt; a felesleges okvetetlenkedés kellemetlen következményekkel járna.

Amúgy pedig, egy pillanatra visszatérve a dinasztikus gondolkodásra: hétfőn Orbán Viktor a Vietnami Kommunista Párt főtitkárával tárgyal Budapesten, és a tárgyalás után arról nyilatkozott, hogy bár a két ország alkotmánya alapvetően eltér egymástól, de mindkét helyen saját népük legfontosabb vezetői irányítják az országot.  Hogy ez pontosan mit is jelent, nehéz megfejteni. Illetve, ha pszichológiai szempontból közelítjük a mondatot, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, Orbán, saját maga értékelésében már nagyon messze van attól az önmagától, akit valaha megismertünk. Figyelem: nem azt írtam, hogy aki volt, hanem azt,akit megismertünk.

Mindezt azért fontos előrebocsátani, mert a magyar kormányfő nagyon fontos fellépésre készül: kedden Strasbourgban kell megvédeni álláspontját, bebizonyítani azt, hogy az uniós képviselők többsége – akik éppen megszavazni készülnek a Sragentini-jelentést – súlyosan tévednek, Magyarország egy igazi demokrácia, és valójában a bevándorlás-párti erők, valamint az egyéb gyanús terveket szövögető francia elnök, akik rossz színben akarják feltüntetni hazánkat, az illegális migráció leghatározottabb és legádázabb ellenfelét.

Nem tudni pontosan azt sem, hogy ezzel kapcsolatban mire készített fel kötcsei közönségét, elmondta-e mire használja majd azt a hét percet, amit az Európai Parlamentben hozzászólásként felhasználhat, legfeljebb elképzeléseink lehetne róla. Annyi tudunk, ezt nyilatkozta a kormányfő, hogy a jelentés készítője elfogult és tájékozatlan, Magyarországon járva nem is találkozott az kormány tagjaival, ráadásul magyarul sem tud. Hogy ez miben akadályozza meg a képviselő hölgyet, illetve a magyar nyelvtudás hiánya miért csak megalapozatlan következtetésekkel jár együtt, erre nem vesztegetett szót a miniszterelnök. Hogy aztán Strasbourgban már vállalkozik arra, hogy a megválaszolja a tartalmi bírálatokat is, nem tudni. Felettébb valószínű, hogy nem, hiszen ideje sem engedi, feltételezésem szerint megelégszik azzal, hogy felkészítői egy-egy félreérthető, vagy kevésbé pontos megállapítás cáfolatával akarják majd nevetségessé, használhatatlanná, elfogulttá tenni a jelentést. Orbánnak ugyanis változatlanul a migráció ellenes retorika a legfontosabb; maga mögé emelni mindazon populista vezetőket, akik hasonlóan gondolkodnak a menekültekről.

Orbán azonban nyitott egy új frontot is, mégpedig a francia elnök elleni támadás-sorozattal. Azzal természetesen pontosan tisztában van, hogy Macron és ő nincsenek egy súlycsoportban, a két ország politikai súlya miatt nem is lehetnek. Éppen ezért fordított egyet Orbán a vele szembeni retorikáján; a vita súlypontját áthelyezte a Néppártra. Vagyis azt a fordulatát találta ki és tálalta, hogy Macronnak a Néppárt szétverése a célja, hogy aztán egy új pártcsaládot alapítva ő legyen a legfontosabb európai vezető. Nem tudom, hogy a német politikusok felülnek-e egy ilyen, egyébként átlátszónak tűnő trükknek, vagy éppenséggel e mögé a magyarázat mögé bújva akarják bebiztosítani aa jövő évi EP választás néppárti fölényét. Orbánnak ez a fordulata nagyban emlékeztet a belpolitikai csatáira, ahol a Sargentini-jelentés megszavazását, illetve elutasítását a haza védelmére versus elárulására egyszerűsítette le. Ez néppárti szétverés is egy erős leegyszerűsítés, biztos vagyok benne, hogy Merkel nem ad neki hitelt, de az már kevésbé bizonyos, hogy a néppárti bizonytalanok nem találnak a kijelentésben megfelelő argumentációt a jelentés elutasításához.

Strasbourg és Kötcse elég messze vannak egymástól, a magyar alkotmányos helyzetet megvitató közönség viszont fényévnyire. Kötcsén nem akadt senki, aki akár egy gondolat erejéig is vitába szállt volna a Fidesz elnökével, Strasbourgban több lesz a kritikus hangot megütő, mint az egyetértő. Ugyanakkor az is biztos, annyi a hasonlóság a két tábor között, hogy nem pusztán a tények számítanak, hanem a pillanatnyi politikai érdekek. Kötcsén az érdek az, hogy Orbán Viktorral senki ne merjen szembeszállni, Strasbourgban pedig a többség érdeke az, hogy kiiktassák azt a fertőző gócot, amit Magyarország és annak miniszterelnöke jelent az Unió egésze számára. De akad egy kisebbség is, akinek ez a pillanatnyi érdek egészen más, mégpedig az, hogy megőrizze a Néppárt hegemóniáját, bármi áron. És a bármi ár most az, hogy Orbánt – és ezzel a Fideszt – benntartsák a pártcsaládban. Még akkor is, ha hosszú távon ezen csak veszíteni lehet. Humánumot, szolidaritást, jogállamot, demokráciát.

A szavazás eldönti, hogy ütött-e az óra. Nem Orbán Ráhelé; az finoman ketyeg tovább. Itthon vagyunk.

Sargentini-jelentés: ami a kormány médiájából kimaradt

A Századvég felmérése szerint a megkérdezett lakosok többsége elutasítja a Sargentini-jelentést. A közvélemény-kutató által elvégzett kutatás résztvevőinek többsége a jelentés egyik lényegi pontjával sem értett egyet. 

A legnagyobb elutasítottsága annak a javaslatnak van, amely szerint Brüsszel uniós hatáskörbe helyezné annak megállapítását, hogy a tagállamokba érkező migránsok menekültek vagy gazdasági bevándorlók-e. Ezzel a válaszadók 79 százaléka nem értett egyet.

A magyar lakosság 70 százaléka nem ért egyet azzal, hogy az Európai Unió megakadályozza, hogy Magyarország büntetőjogi eszközökkel lépjen fel a migrációt segítőkkel szemben, s a válaszadók ugyanekkora arányban állnak ki a kötelező betelepítési kvóta ellen.

A többség – 56 százalék – nem ért egyet az illegális bevándorlók harmadik, biztonságos országba történő visszaküldésére vonatkozó kritikákkal, 55 százalék pedig azzal sem ért egyet azzal a bírálattal, amely szerint minden Magyarországra belépni kívánó bevándorlónak a tranzitzónában kell tartózkodnia az eljárása befejezéséig.

Ezt a közleményt küldte el a kormányhoz közeli Századvég a kormányhoz ugyancsak közeli MTI-nek,

a távirati iroda „hírét” aztán átvették a kormányhoz közeli médiumok. Ilyenek, mint tudjuk, nem csak számosan vannak, de ezek jutnak el az ország lakosságának döntő többségéhez.

Mindennek fényében kérdés, hogy a magyar emberek tudják-e, hogy Judith Sargentini Európai Parlamenti képviselő jelentése valójában miről is szól.

A holland képviselő által összeállított

68 oldalas dokumentum 12 témakör mentén tárgyalja a képviselő asszonynak a magyarországi jogállamisággal kapcsolatos észrevételeit,

s e 12 pont közül mindössze egyetlen egy foglalkozik a bevándorlás és a migráció kérdésével.

A Sargentini-jelentés ugyanis nem erről, hanem a magyarországi jogállamiság helyzetéről szól. A sajtó szabadságáról, az ítélkezés függetlenségéről, a korrupcióról, a civil szervezetekkel történő bánásmódról. Vallásról és vallásszabadságról, a választási rendszer furcsaságairól.

Akinek van ideje, kedve és energiája elolvasni a 68 oldalas jelentést, az az Európai Parlament honlapján, vagy akár itt is megteheti.

Aki megelégszik egy összefoglaló, a 12 pontot tartalmazó felsorolással, az alábbiakban vázlatosan elolvashatja, hogy a Judith Sargentini által összeállított és az Európai Parlament számára elfogadásra ajánlott határozat-tervezetben foglalt aggályok mely kérdésekre vonatkoznak.

Judith Sargentini 12 pontja

  1. az alkotmányos és a választási rendszer működése;
  2. az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége, valamint a bírák jogai;
  3. korrupció és az összeférhetetlenség;
  4. a magánélet védelme és az adatvédelem;
  5. a véleménynyilvánítás szabadsága;
  6. a tudományos élet szabadsága;
  7. a vallásszabadság;
  8. az egyesülési szabadság;
  9. az egyenlő bánásmódhoz való jog;
  10. a kisebbségekhez tartozó személyek – köztük a romák és a zsidók – jogai, valamint a kisebbségekkel szembeni gyűlölködő kijelentésekkel szembeni védelem;
  11. a migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai;
  12. a gazdasági és szociális jogok.

A szocialisták tényleg igennel szavaznak

0

„A Magyar Szocialista Párt elnökségének mai döntése értelmében a párt Európai Parlamenti képviselői meg fogják szavazni a Sargentini-jelentést. Ez hazafias kötelességünk a magyar emberek és Magyarország érdekében” – írja Újhelyi István szocialista EP-képviselő a Facebookon.

 

A Magyar Szocialista Párt elnökségének mai döntése értelmében a párt Európai Parlamenti képviselői meg fogják szavazni a…

Közzétette: Ujhelyi István dr. – 2018. szeptember 10., hétfő

A Független Hírügynökség délelőtti értesüléseit Újhelyi István Facebook-posztjában megerősítette. Mint akkor megírtuk, az MSZP Elnöksége eldöntötte, hogy igennel szavaz a szerdai voksoláson Strassbourgban.

Úg tudjuk, Jávor Benedek, a Párbeszéd képviselője is az igen gombot nyomja majd meg. Az LMP holnap sajtótájékoztatón hozza nyilvánosságra döntését. Úgy tudni, a Jobbik tartózkodni szándékozik.

Ugyancsak Újhelyi István jelentette be először, hogy az Európai Parlament Jogi Szakszolgálata arra az álláspontra jutott, hogy a „magyar ügyben” a szavazásnál a tartózkodás nem befolyásolja a végeredményt, ezzel a jogi vita le is zárult. A Fidesz hiába próbált egy 1979 óta érvényben lévő szabályt kijátszani! – írta.

Bréking nyúz, 2018. 09. 10. – Tudósítás a másik valóságból

0

Minden előfordul a kormánypárti médiában, aminek illik is felbukkannia az alternatív valóság oldalain. Van csúnyán elhallgatott (választási) hír, van valósnak tűnő köntösbe ágyazott nettó hazugság, s van Sorosozás, „Sargentinizés” és „Vekerdyzés” is.

MTI – A hír, amely nem érte le a nemzeti hírügynökség ingerküszöbét

Nem, egyáltalán nem szerkesztői hiba miatt áll most itt ez a hiányjel. Itt valóban hiányzik valami, egy hír, amelyről a Magyar Távirati Iroda elfelejtett beszámolni. Két időközi választást tartottak vasárnap Magyarországon, az egyiket a Fidesz-KDNP jelöltje nyert meg, a másikat az MSZP által indított politikus. Ugye felesleges megkérdezni, hogy melyikről maradt le a hírügynökség, annak ellenére is, hogy a Nemzeti Választási Iroda annak rendje és módja szerint  tényszerűen beszámolt róla.

Origo – Tibi atya kebabozójában erőszakolta meg a fiatal nőt az afgán migráns

Ilyen címmel jelentetett meg ma 09:52 perckor írást az Origo, a Ripost reggeli kiadására hivatkozva, a cikk azonban egész nap elérhető volt, annak ellenére, hogy az 1,3 milliós követői táborral rendelkező Tibi atya már délelőtt cáfolta, hogy övé lenne a kebabozó, s bejelentette, hogy jogi lépéseket tesz. Ám erre csak ennyit reagált az Origo: „A Tibi atya nevű internetes oldal készítője a Facebookon azt írta: nincs és soha nem volt étterme, a cikkben említett helyhez pedig utoljára akkor volt köze, mikor 3 éve beperelte őket védjegybitorlásért.

Legalábbis ezt állítja a közösségi oldalán.”

A Ripost és annak nyomán az Origo a többi között azt írta, hogy a fiatal magyar lányt megerőszakoló afgán migráns „Tibi atya kebabozójában dolgozott. Ott is történt az erőszak. A szexuális erőszak után pedig egész egyszerűen benyúlt a kasszába, kivett belőle pénzt, és azt mondta, elmegy Bécsbe…Tibi atya kebabozója, ahol a migráns megerőszakolta a fiatal lányt, két részből áll, egy – mondjuk így – borozóból és egy gyorsétteremből. A kettő között van átjárás. A Ripost információi szerint Tibi atya kebabozójában jellemzően migránsok dolgoznak. A Döner Kebab Express ügyvezetője, a Nemzeti Cégtár információja szerint amúgy Melhemné Dawas Wisam, az ott dolgozók többsége ellenőrizhetően nem magyar.

Ripost – Soros emberei csalni akarnak az Európai Parlamentben

Még a működési szabályok megszegésétől sem riadnak vissza, hogy végre megbüntethessék Magyarországot. A brüsszeli Liberálisok a várható nagyszámú tartózkodás miatt arra készülnek, hogy az EU eljárási szabályai ellenére e vegyék figyelembe a tartózkodó szavazatokat.

Ezzel a nyilvánvaló csalással nagyobb esélye lenne a Sargenti-féle hamis vádirat elfogadásának.

Ebben az esetben ugyanis a tartózkodásokkal csökkentett szavazatszámot kell figyelembe venni, így kevesebb támogató szavazat is elég lehetne a kétharmados többséghez, vagyis hogy meginduljon Magyarországgal szemben a jogállamisági mechanizmus, tehát az ország tervezett megszégyenítése.

A Sargentini-jelentés lényege, hogy  a bevándorláspárti brüsszeli politikusok meg akarják bélyegezni Magyarországot, mert nem akar teret engedni az illegális bevándorlásnak, és megvédi a magyar határt.

Magyar Idők – Roham

Az elhülyüléssel jegyben járó időskori radikalizálódást az orvostudomány is ismeri. Lényege: a páciens saját korábbi ökörségeit immár harsányan, ellentmondást nem tűrőn hangoztatja, mi több, kérkedik vele. A súlyos kór szegény Vekerdy Tamást sem kerülte el. A hajdan szebb napokat látott, 83 éves pszichológus legutóbbi rohamát – bulvárlapokat megszégyenítve – az Élet és Irodalom hozta le a minap.

(Már korábbi írásai is jelezték a lappangó veszélyt: „Nemzetpusztító a magyar oktatás”, „A honvédelmi alapismeretek tantárgy merő ostobaság” stb.)

Betegünk ezúttal nyílt levelet intézett Orbán Viktorhoz. A bibliai idézetekkel tűzdelt üzenet végén a szerző kérdéseket intéz Magyarország miniszterelnökéhez.

Vekerdy beteg szenvedélyesen elbeszélget önmagával. Frappáns kérdéseire frappáns „válaszokat” ad. A bűntudatkeltő megmondóembert alakítja, és roppant elégedett a dialógussal. Nagycsoportos óvodásoknál találkozunk hasonló jelenséggel – csak ott nem futhat ki ökörszintig a kettős szerepjáték, merthogy megálljt int a moderátor óvónéni.

Szerencsétlen Vekerdy mellett viszont nincs ápoló. Egyelőre – írja Pilhál György.

 

Gyulai váltás: Mégsem ügy az ügy?

0

Nem politikai okok vezettek a távozásához, s nem eltávolították, hanem közös megegyezéssel hagyta ott az egyébként is ingyen végzett szervezői munkáját – mondta el  a Független Hírügynökségnek Kiss János, akiről az Alföldiblog beszámolójára hivatkozva írta meg a sajtó, hogy gyakorlatilag leváltották a XXVIII. Erkel Diákünnepek főszervezői posztjáról. Távozását a „kultúrkampf”-fal hozták többen összefüggésbe.

Az Alföldiblog blog tegnapi bejegyzésében az olvasható, hogy „A jövő évi EDÜ szervezőbizottsága annak rendje és módja szerint összeállt, ám Szakács Árpád (aki a főnököm lenne, ha maradtam volna régi munkahelyemen) kultúrharcfelelős a pártlap, a Magyar Idők hasábjain nemtetszését fejezte ki, hogy a 30Y segíti a rendezvény kampányát, továbbá hogy a zsűribe olyan –  húúúú de szörnyű – művészeket kívánnak felkérni, mint Jordán Tamás, Karafiáth Orsolya, illetve Grecsó Krisztián… két hét tétovázás után leváltják Kiss János főszervezőt.”

Korábban maga az érintett, Kiss János szeptember 7-i Facebook posztjában azt írta: „Gyula Város Önkormányzata döntése értelmében a XXVIII. Erkel Diákünnepek szervezői 2018. szeptember 7-én befejezik munkájukat!”

Kedves EDÜ-re készülő Diákok, Tanárok!Gyula Város Önkormányzata döntése értelmében a XXVIII. Erkel Diákünnepek…

Közzétette: János Kiss – 2018. szeptember 7., péntek

Habár a fentieket olvasva az embernek óhatatlanul az jut az eszébe, hogy Kiss Jánost eltávolították, maga az érintett portálunknak ezt cáfolta.

„Közös megegyezéssel távoztam. Behívtak, de a végső döntést én hoztam meg.”

Mint hozzátette: másfél éve annyit dolgozik (ő az Erkel Ferenc Művelődési Központ főszervezője, és a nyár Gyulán amúgy is eseménydús), hogy fizikálisan egyszerűen kimerült, amit az is mutat, hogy nyáron nyolc kilót fogyott. Megjegyezte azt is, hogy talált egy lelkileg és emberileg könnyebb feladatot magának, így úgy döntött, hogy inkább kiszáll, s befejezi az amúgy is ingyen végzett munkát.

Elismerte ugyan, hogy „rossz kontextusban” történt a távozása, de cáfolta, hogy politikai okokból eltávolították volna.

„Béna kis támadás volt, nem éreztem meg” – mondta a Magyar Idők cikkére vonatkozó kérdésünkre, hozzátéve: nem látja a cikk és a távozása közötti összefüggést, hiszi, hogy nem az az oka.  

Szabó Szabolcs: a tranzitzóna mint egy börtön

0

Szörnyűbb, mint amire számítottam – mondta a déli tranzitzónában tett látogatásuk után Szabó Szabolcs. Szél Bernadett-tel rettenetes körülményeket, valóságos börtönt láttak a déli határ mentén. A legrosszabb a gyerekek sorsa: nem értik, mi történik, és nem is tanulhatnak.

A szerb határon lévő tranzitzónába látogatott el a két LMP-s politikus, a vizitről frissen indult blogjában számolt be Szél Bernadett. Az általa leírtak is rendkívül mostoha körülményekről tanúskodnak: 16 napos csecsemővel ott élő menekült asszonyról, egy másikról, akinek elvetélt pár hónapos magzata. A forróság vagy az özönvízszerű eső is megkeseríti az ott lévő 61 menekült dolgát. Jelenleg 25 gyerek van köztük.

Szörnyűbb, mint amire számítottam – ezt már Szabó Szabolcs mondta a Független Hírügynökségnek. Az egész olyan, mint egy börtön, amelyben ítélet nélkül élnek emberek bezárva – derül ki szavaiból. A tábort kívül pengés drót veszi körül, és a belső szektorokat is ugyanilyen acélhálókkal választják el egymástól. Köztük

minden ajtó lakattal elzárva, közlekedés csak engedéllyel, kísérővel,

például ha orvoshoz mennek.

Három részre van osztva a tábor. Az egyikben a családok, a másikban a 14-18 éves fiatalok, a harmadikban az egyedül álló férfiak tartózkodnak; a 14 éven aluli gyerekeket Fótra szállítják.

Az összes körülmény azt a célt szolgálja, hogy minél inkább elvegyék a menekültek kedvét attól, hogy ide jöjjenek – mondta Szabó Szabolcs. Egyértelművé tették nekik is, hogy csak azért jutottak be a táborba, ment parlamenti képviselőként kötelező beengedni őket, de tolmácsot nem vihettek magukkal. Szerencséjükre éppen ott volt az ENSZ menekültügyi szervezetének (UNHCR) egy embere, aki angol-fárszi tolmácsolásban segített nekik. Az egy kivételével mind afgán között többen is kitűnően beszélnek angolul, velük megérttették magukat.

A 61 ember jelenleg

mind menekültügyi eljárás alatt áll,

első fokon, aminek vége az automatikus elutasítás, vagy a második szakaszban, amikor a fellebbezés zajlik. Már ha megértik, mi történik velük, mert a politikus azt tapasztalta, hogy a legjellemzőbb az általános tájékozatlanság.

Állandó tolmács nincs a táborban,

az angolul beszélők próbálnak információhoz jutni.

A hivatalos magatartás is azt a célt szolgálja, hogy minél kevesebb információ jusson ki a lakossághoz a szörnyű körülményekről. A személyzet lényegében semmilyen kérdésre se válaszolt a képviselőknek, akiknek telefonját kirakatták velük a bejáratnál, de még

a nemzetközi szervezet munkatársainál se lehet készülék

– mondta Szabó Szabolcs. A menekültek viszont tarthatnak, ha van pénzük, a szociális munkások a táboron kívül feltöltik a kártyákat. Ahogyan ezek a segítők visznek nekik ételt is, ha meg tudják fizetni.

Az egyik fiatal azt mesélte Szabó Szabolcséknak, hogy látta a tévében, hogy Orbán Viktor azt mondta, a kormány a keresztényeken segít. Akkor

rajta mint keresztényen miért nem segítenek már nyolc hónapja

– kérdezte.

Az élelmezés a jelek szerint valóban megoldódott, a felnőttek háromszor, a fiatalok ötször kapnak enni naponta, és hetenként egy nagyobb élelmiszercsomagot is kapnak – mondta a politikus.

Amit azonnal meg kellene oldani, az legalább

a gyerekek helyzetének enyhítése

a képviselő szerint. Olykor kirándulni vagy fagyizni vinnék ki őket a táborból. Ezen túlmenően viszont a kormány bement abba az utcába, ahonnan nincs visszaút: a hajdan volt rendes menekült-ellátási rendszert felszámolta, a jelenlegi penge-drótkerítéses megoldás legfeljebb papíron felel meg az uniós irányelvnek, amely tiltja a fogva tartást. Ez is az elrettentést célozza – mondta az LMP-s képviselő.

Az viszont a magyar törvénynek nem felel meg, hogy elvileg kapnak oktatást a fiatalok, a gyakorlatban azonban nem. A forró konténerekben éjszaka nem tudnak aludni, nappal próbálják kipihenni magukat – jellemezte a helyzetet Szabó Szabolcs. Ráadásul anyanyelvükön nem tanulhatnak, legfeljebb angolul – ha a tankerületi igazgatóság ad angolul tudó tanárokat.

Az MSZP és Jávor is megszavazza a Sargentini jelentést – Frissítve!

1

A Független Hírügynökség MSZP-közeli forrásból úgy értesült, hogy az MSZP szerdán megszavazza a Sargentini-jelentést. Jávor Benedek, a Párbeszéd képviselője is igen gombot fog nyomni.

Az MSZP mai elnökségi ülésén délután  születik döntés. Forrásaink szerint ugyanakkor volt egy olyan javaslat is, hogy az MSZP európai parlamenti képviselői ne vegyenek részt a szavazáson.

Mint emlékezetes, eddig csak a DK jelentette be az ellenzéki pártok közül, hogy megszavazzák a jelentést.

Elfogni, kasztrálni és azonnal kitiltani

Gyanúsan keveset tudunk arról, ami vasárnap hajnalban 3 órakor egy belvárosi gyorsétteremben történt. Egy 18 éves menekültstátuszú afgán férfi – a rendőrségi megfogalmazás szerint  – szexuális erőszak eltűrésére kényszerített egy magyar nőt. Az eset a gyorsétterem mosdójában történt, az afgán férfi elmenekült, ellene nemzetközi körözést adtak ki. A rendőrség tudja és nyilvánosságra hozta az afgán férfi nevét, ismeri a lakóhelyét, várhatóan őt magát is elfogják.

Normális ember felháborodik. Idejön egy ember, menekültstátuszt kap, és ahelyett, hogy igyekezne „meghálálni”, hogy jót tettek vele, bűncselekményt követ el. Jogos a felháborodás és az elvárás: hogy amennyiben beigazolódik az afgán férfi bűnössége, a hosszú börtönévek után örökre tiltsák ki Magyarországról.

Boldog István fideszes képviselő még másoknál is jobban fel van háborodva. Elfogni, kasztrálni és azonnal kitiltani. Ezt írta a Facebookon a honnak ezen atyja, akinek – biztos a mi hibánk – a nevét sem hallottuk idáig. Megszólalni sem hallottuk soha – sem fontos közügyekben, sem akkor, amikor valamelyik honfitársunk erőszakolt, vert, ölt – megfelelő aláhúzandó – meg valakit.

Most érezte úgy Boldog István, hogy eljött az ő ideje és meg kell szólalnia. Most, amikor egy afgán származású, azaz, migráns férfi az elkövető. Jogos Boldog István felháborodása, és – ha korábban más hasonló ügyekben is megszólalt volna, – akár hiteles is lehetne.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!