A 2020-tól születettek ne vásárolhassanak dohányárut, ha felnőttek, akkor se – jelentette be a kormánynak teendő javaslatát Lázár János. A tiltás az „új típusú” cigarettákra is kiterjedne, és kiűzné a cigit az autókból is.
Valóban nem vádolható népszerűség-hajhászással, ahogyan maga Lázár vezette fel előadását éppen egy dohányipari konferencián. A cél az, hogy Magyarország belátható időn belül füstmentes legyen – adta ki a jelszót a dohányzás csökkentéséért felelős miniszterelnöki megbízott.
A felsorolt számokból az derül ki, hogy 10 év alatt jelentősen csökkent (27 százalékra) a dohányzók aránya, és jelentősen nőtt (59 százalékra) a soha rá nem gyújtóké. Szerinte egyébként a tetemes adóbevétel kisebb, mint a dohányzás okozta összes állami kiadás.
A java csak most következik a trafikrendszer átalakítása után
– mondta Lázár.
A következő lépés a dohányzás teljes megtiltása lehet, ezt javasolja a kormánynak. Ennek alapja az, hogy
a dohányzás nem alapvető jog, az egészséges élethez való jog viszont az
– fejtegette.
Akár az Alaptörvénybe is beillesztetné, hogy akik 2020-ban vagy ezután születnek, nem vásárolhatnak dohányterméket, akkor se, ha elmúltak 18 évesek. Ezzel fokozatosan szorulna ki a lakosság a dohánypiacról. (Mivel 18 év alattit most is tilos kiszolgálni, ezért a javaslat alapján 2038-ban léphetne életbe a tiltás a gyakorlatban. A felnőtt általi vásárlásnak eddig se volt akadálya.)
Lázár János „nagy vitát” szeretne az új típusú (például elektromos) cigarettákról az unióval is. Ő személy szerint itt is a teljes tilalom híve. Ahogyan ezt javasolja bevezetni az autók belsejére is. További szűkítő szigorítást szeretne a dohánykereskedelemben.
Mindezek mellett a rákbetegségeket feltárni hivatott szűrésekről is beszélt Lázár. Azt szorgalmazza, hogy fizessen többet az (vagy munkaadója), aki a legsúlyosabb daganatok elleni mindenki számára hozzáférhető szűréseken nem vesz részt.
Egyetlen óriásvállalatba vonnák össze a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Konzumot és Opus Globált. Ezzel szerintük az ország vezető befektetési holdingja jöhet létre.
„Az Új Időszámítás” címmel mutatta be jövőbeni tervét a Konzum és Opus Global Nyrt., amelyek tőzsdei közleményben tudatták, hogy egyesül a két társaság igazgatósága.
Ennek nyomán a becsült tőkeérték mai árfolyamon és a jelenlegi piaci viszonyokkal számolva elérheti a 350-400 milliárd forintot, saját tőkéje meghaladhatja a 320 milliárd forintot.
A két cég jelenleg így néz ki.
Forrás: cégközlés
Az egyesült gigász Magyarország első számú befektetési holdingja és a budapesti tőzsde negyedik legnagyobb cége lesz – írják a prezentációban.
Céljuk a nemzetközi megjelenés. A tervet a társaságok rendkívüli közgyűléseinek kell jóváhagyniuk. A fúziót jövő márciusban zárnák le.
A Győri Ítélőtábla 14 bírója nyilatkozatban tiltakozik az Országos Bírói Tanács legutóbbi küldöttértekezletének szerintük törvénytelen lezajlása ellen. Az OBT hónapok óta vívja harcát Handó Tünde bírósági hivatali elnökkel szemben.
Hemzseg a törvénytelenségtől az OBT egy hete eredménytelenül lezárult küldöttgyűlése – olvasható blogjában közölt elemzésében Sándor Zsuzsa (kényszernyugdíjazott) egykori tanácsvezető bírótól. A küldöttértekezleten új póttagokat kellett volna választani a testületbe, de – szintén jogellenesen – eredménytelenül berekesztették.
Most a Győri Ítélőtábla 14 írta alá azt a nyilatkozatot, amelyben egyetértenek azzal, hogy
törvénytelen volt a küldöttgyűlés lezajlása.
Ezért támogatják, hogy hívjanak össze új értekezletet és válasszák meg az új póttagokat. Az ítélőtábla 24 bírója közül ennyien vállalták nevükkel is a tiltakozást: többségük beosztott bíró, de akad tanácselnök is.
Az OBT feladata az Országos Bírósági Hivatal (OBH) működésének ellenőrzése. Az OBH a bírósági szervezeti rendszer adminisztratív irányítója és a munkajogi viszonyok fenntartója. Vezetője Handó Tünde (a fideszes Szájer József EP-képviselő felesége), és barátja az Orbán családnak.
A korábbi OBT helyébe az év elején megválasztott új összetételű testület hirtelen komolyan vette az OBH ellenőrzését. Ennek sorában törvénytelenné nyilvánította több bírói álláspályázat érvénytelenné nyilvánítását és általában is Handó kinevezési gyakorlatát. Emiatt perekkel tarkított állóháború alakult ki az OBT és az OBH között, amelyben Handó hazaárulónak nevezte a tiltakozó bírákat. A felmentési idejét töltő Szepesházi Péter bíró egyenesen autokratikusnak nevezte az OBH működését, és szerinte „jól vizsgáznak” a függetlenségükért kiálló kollégái.
A küldöttgyűlést azért kellett összevonni, mert sok póttag (bírák véleménye szerint) Handó nyomására lemondott.
Az értekezletet „meghekkelték”,
nem engedték jelöltlistára venni a nem Handó-pártinak gondolt bírákat azok az elektorok, akik munkajogilag szorosan függenek Handótól, a jelöltek pedig törvénytelenül nem vállalták a tagságot.
Rekordgyorsasággal, néhány óra leforgása alatt írta alá Áder János a lakástakarék-pénztárak állami támogatásának megszüntetéséről szóló törvényt. Nem szokott ennyire gyors lenni az államfő, korábban többnyire kivárta a törvényben előírt néhány napot, s volt olyan is, amikor a törvényt megfontolásara visszaküldte az országgyűlésnek. (Mely megfontolás a gyakorlatban azt jelentette, hogy a parlament fideszes többsége valamilyen jelentéktelen, többnyire formai változtatással újra elfogadta a törvényt, s ezt követően az államfőnek már nem maradt mérlegelési lehetősége.)
Ezúttal azonban Áder a tőle elvártnál is gyorsabban cselekedett, így a kedden elfogadott törvény szövegét már másnap, azaz szerdán reggel ki is hirdethették a Magyar Közlönyben.
Áder János első hivatalba lépésekor azt nyilatkozta, hogy száz jó törvényből százat aláír, száz rossz törvényből pedig százat visszaküld a parlamentnek. Szerencséje volt Áder Jánosnak, hiszen szinte kizárólag jó törvényeket toltak elé aláírásra – ezt onnan lehet tudni, hogyha nem lettek volna jók a törvények, akkor azokat ígérete szerint nem írta volna alá.
Áder most annyira gyors volt, hogy hivatala még csak nem is mentegetőzött. Pedig ez utóbbi is előfordult, például, amikor a sokak által vitatott médiatörvény módosítását jóváhagyta, azt közölte a nyilvánossággal: nem tehetett mást, jogászai megvizsgálták a törvény szövegét, és mivel nem találtak rajta fogást, nem volt más választása, mint aláírni.
Most nem mondott semmit az államfő, csak rekordgyorsasággal aláírt. Állítólag azért kellett a szokottnál is gyorsabban lezavarni a lakástakarékok állami támogatását felszámoló törvényt, mert a kormány azt akarta, hogy annak hatályba lépéséig már ne lehessen új szerződéseket kötni. Ha ez így van, és ezt a feltételezést semmi nem cáfolja, akkor ebbe a folyamatba a törvényhozástól és a kormány működésétől elvileg független államfőt is bevonták. Csakis így fordulhatott elő, hogy Áder egyetlen napot sem várt, hanem amilyen gyorsan csak lehetett, aláírta a törvény szövegét.
Áder János elődje, a plágiumügye miatt dicstelen körülmények között távozó Schmitt Pál beiktatásakor azt mondta: ő nem fékje, hanem motorja kíván lenni a kormány működésének. Ennek megfelelően minden elékerülő törvényt gondolkodás és mérlegelés nélkül azonnal aláírt.
Áder idáig legalább a látszatra adott, futott néhány kört, mielőtt beadta volna a derekát. Ezúttal azonban gyorsan megadta magát – talán azt gondolta, így hamarabb túl van rajta.
Szinte példátlan dolog történt: fideszes parlamenti képviselő mentelmi jogát kéri ki az ügyészség. Simonka György talán nem is érti, hogyan történhetett meg ez a csúfság. Mit tett, vagy nem tett, amiért kiesett a pikszisből. Igaz, ő csak kis hal, „alig” másfél-milliárdos költségvetési csalással gyanúsítja az ügyészség.
És abban is kispályás a Fidesz mindeddig megyei erős embere, szinte élet-halál ura Békésben, hogy a gyanú szerint 45 százalékot kért vissza az általa megolajozva elnyert uniós pályázatok pénzéből. Már jó ideje 80-90 százalékról beszélnek vállalkozók. Igaz, Simonka ügyei csaknem tíz évre nyúlnak vissza, amikor még Mr. Tíz százalékról volt szó Debrecenben is.
„Igen, hallottam én is a híreket, ami a mentelmi jogom visszahívásáról szól. Ez annyit jelent, hogy engem is meg lehet hallgatni az említett ügyben.
Magam sem értem, de természetesen állok elébe minden kérdésnek
annak érdekében, hogy mielőbb kiderüljön az igazság” – ezt írta este hat körül Facebook-oldalán Simonka.
Pár órával korábban még azzal büszkélkedett el, hogy
átvette a Polgárőrség megyei kitüntetését.
„Jól esik, hogy a Polgárőrség legrangosabb kitüntetésének számító érdemérmet vehettem ma át, de természetesen az érdem minden polgárőré, és azoké az embereké, akik idejüket, energiájukat nem kímélve segítik a biztonság megóvását, és baj esetén azonnal sietnek segítséget nyújtani” – írta erről.
A Legfőbb Ügyészség azért kéri a mentelmi jog felfüggesztését, mert gyanúsítottként szeretnék kihallgatni Simonkát
bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás
és más bűncselekmények miatt. A gyanú szerint Simonka György másokkal összehangoltan jogtalan vagyoni haszonhoz jutott az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból, valamint a tagállami költségvetésből a termelői szervezetek beruházásaihoz, eszközbeszerzéseihez igénybe vehető, vissza nem térítendő támogatások jogellenes megszerzésével.
Egészen pontosan a zöldség-gyümölcs termelői csoportok és termelői szervezetek (TÉSZ) által igénybe vehető, az Európai Uniótól és a hazai költségvetésből származó támogatások jogellenes lenyúlását végezték.
Polt Péter szervezete szerint Simonka György és társai a beruházásokat és az eszközbeszerzéseket felülárazták (!), az ingatlanokat olcsón megszerezték, majd azokat minimális fejlesztéssel, fiktív értékbecsléssel szerepeltették a tervekben, a beszerzett eszközök pedig döntően használtak voltak és csak töredékét képviselték az értük kifizetett összegnek.
Simonka György meghatározta azt is, hogy az egyes beruházásokat megvalósító cégek képviselői a felülárazott vállalkozói díj mekkora részét – általában 45 százalékát – szolgáltassák vissza neki készpénzben. A beruházásokkal okozott
vagyoni hátrány meghaladja az 1,4 milliárd forintot.
A Központi Nyomozó Főügyészség az ügyben 29 embert (!) hallgatott ki gyanúsítottként, akik valamennyien szabadlábon védekeznek.
Az évekre visszanyúló ügyekben repkednek a cégnevek és százmilliók. Ezekből már korábban elkezdett visszakövetelni kazalnyi pénzt az állam, a mostani gyanúok esetében is négy éve indult az adóhatósági eljárás. A Fideszt mindezek sem akadályozták meg abban, hogy
az áprilisi választáson jelöltként indítsa Simonkát, aki nyert is.
Mostanra mégis elengedték a kezét. A miértre a válasz – ha egyáltalán – esetleg csak évek múlva fog kiderülni.
Talán túl sok lett a simlis kavarás, amelyekben ráadásul csak „fillérek” kerültek „megfelelő” kezekbe, amit nem éri meg a végtelenségig védeni? Vagy bizonyítani akarják Orbánék, hogy nincsenek szent tehenek? Véletlenül éppen akkor, amikor az Európai Bizottság lényegében befagyasztotta három uniós program sok százmilliós kifizetéseit a minden eluraló szabálytalanságok miatt, ahogyan ezt a G7 portál megírta.
A testület
két ügyben vár választ a kormánytól: a 4-es metróéban és az Elioséban.
Kiveszi ezeket az uniós finanszírozásból (vagyis utólag ugrik a pénz) vagy feljelentést tesz. Nem kérdés, melyikben kéne kellemetlen döntést hozni.
Simonka talán tudja a választ, de lehet, csak néz ki a fejéből, mint annak idején Zuschlag János, aki forgatta a szemét, hiszen csak azt csinálta, amit majd’ húsz évig tette a mindenkori kormányzati és főbb ellenzéki oldal: az ifjúsági szervezetek támogatásán keresztül (is) végezték a pártok (és politikusaik) titkos finanszírozását fiktív programok benyújtásával és kölcsönös megszavazásával.
Simonka is hihette, hogy a „nagyok” farvizén elevezve lehajolhat az aprópénzért, ahogyan azt sok NER-társa teszi évek óta. Neki ez most valamiért nem sikerült.
Ha nem lennének házmesterek, a libsi hülyegyerek összefirkálná a liftet, még szerencse, hogy van neki apja, aki a házmesterrel együtt nyakon sózza. Pénzt tarhálnak a függetlenobjektív újságok a magyar emberektől. A holland komikus annyira gáz, hogy még azt sem érti, hogyan lehet egy a szavazatok felét megszerző pártnak kétharmados többsége a parlamentben.
Ne cseszegesd Sargentinit!
„A holland humor erejével bukik meg ismét Orbán Viktor, legalábbis azok körében, akik szerint szórakoztató, ha Magyarországot jobb esetben is csak a történelemkönyvekből ismerő holland műsorvezető “szatirikus” adásában teszi azt nevetség tárgyává. A Zondag met Luback című műsor egyébként a holland közszolgálati televízió terméke, ebben pedig Arjen Lubach műsorvezető az adás felében a magyar kormány “propagandaszerű” műsödésével foglalkozott, valamint Judith Sargentini jelentésének igazolásán erőlködik görcsösen. A felvétel magyar feliratozásának köszönhetően mi is kaphatunk egy szeletet abból, hogyan próbál meg viccet csinálni a holland média Magyarországból, valamint az adás végére időzített kis meglepetés értéke is felbecsülhetetlen, amiben magyar nyelven közlik: Ne cseszegesd Sargentinit.
Kormánykritikus orgánumok sorra osztják meg a szerintük vicces, humoros, “végre szókimondó” holland műsort, ami humorbombaként csapódott be a magyar közéletbe, leginkább annak tartalma miatt. A műsor ezen része ugyanis a magyar kormány működését veszi górcső alá, azt pedig “szatirikus” stílusban igyekszik bemutatni. A 15 perces felvételen szóba kerül Orbán Viktor szülőfaluja, a felcsúti vonatépítés, a migrációs politika és természetesen a stadion téma sem maradhatott le a palettáról. A komikusnak szánt műsorvezető – a hazai “mi vagyunk a többség” mozgalomhoz hasonlóan – a magyar választási rendszer miatt is köszörülte a nyelvét, nem érti, hogyan lehet egy a szavazatok felét megszerző pártnak kétharmados többsége a parlamentben.” (PestiSrácok: A “humor” erejével bukik Orbán, avagy így gyalázza Magyarországot egy holland komikus (Videóval!)
Még jó hogy van apja a libsi hülyegyereknek
„Régi közhely: az emberek a szabadsággal nem tudnak mit kezdeni. A szabadság az ő szemükben valami olyasmit jelent, hogy nincs korlát. A nincs korlát egyenlő azzal, hogy nincs szabály és nincs számonkérés. Ha a liftben firkálásért nem sóz nyakon az apád vagy a házmester, a hülyegyerek firkálni fog. Főleg, ha látja, hogy a másik hülyegyerek is firkál, és semmi baja. Sőt, a harmadik hülyegyerek még azt is hiszi, hogy a firkálás maga az alapállapot. Mint amikor a plázázó megveszi a ronggyá tépett, szakadt és foszlányos farmert, s úgy tekint rá, mint alapállapotra. Mint normalitásra. Mint magára a minőségre. Holott nem kétszáz, de negyven évvel ezelőtt az építkezési melós restellt volna ilyet hordani, és égett volna az arca, ha a falu meglátja benne.” (888: Megy a libsi és adja a jogot)
A magyar emberek pénzét tarhálják a fake-news újságok
„Az elmúlt évek egyik legszánalmasabb, ugyanakkor legpimaszabb hazugságát produkálták az ellenzéki fake news-újságok: az LMP-s (volt szocialista) Demeter Márta (természetesen hazug) információi alapján boldogan azt írták, hogy Orbán Viktor miniszterelnök lányát katonai géppel hozták haza Ciprusról. Kiderült: egy másik Orbán Flóra utazott, aki 2 éves, és az édesapja egy százados, aki az ENSZ-misszió keretein belül Cipruson teljesített szolgálatot, és hivatalos engedéllyel, katonai gépen jött haza egész családjával. De nézzük meg, mit gondolnak magukról ezek a fake news-újságok, hogy próbálnak pénzt tarhálni a magyar emberektől, mondván, ők a „függetlenobjektív” újságírást képviselik.” (Origo: Szánalmasan lebuktak megint a fake news-újságok, de azért tarhálnak tovább)
Ez az Orbán nem az az Orbán, és ez a Flóra nem a miniszterelnök lánya. Úgy tűnik, Demeter Mártát, az LMP képviselőjét nagyon megvezették.
Ami azt illeti, a képviselőnő lehetett volna óvatosabb is, mielőtt írásbeli kérdésében arra kért választ a belügyminisztertől, miért utazott Orbán Viktor Flóra nevű lánya a honvédség gépével Ciprusról Magyarországra.
A választ most már tudjuk: azért, mert az említett Flóra egy Orbán nevű, Cipruson szolgáló százados lánya. A papa a szolgálat leteltével hazajött, s miután kérte, engedélyezték a számára, hogy a felesége és a lánya a honvédségi géppel jöhessen Magyarországra.
Normális országban eddig tartana ez a történet. Magyarország azonban nem normális ország, ezért nálunk ez a történet valójában itt kezdődik.
Azzal, hogy valakik nyilvánvalóan megvezették az LMP társelnöki posztjára pályázó Demeter Mártát, valamint a még szórványosan fellelhető független sajtót. A képviselő és a sajtó persze lehetett volna körültekintőbb, hiszen tudják, hogy hol élnek, ám ebben az esetben cserben hagyta őket a veszélyérzetük. Pedig, egy olyan országban, ahol minden megtörténhet, ott minden meg is történik. Olyan országban, ahol a miniszterelnök magánrepülőgépen utazik labdarúgó mérkőzésekre, más alkalmakkor pedig a honvédség számára vásárolt, ám a kormány által használt gépen tárgyalásokra, ott az is benne van a pakliban, hogy a miniszterelnök lányát is katonai gép szállítsa.
Jelen esetben – eddigi tudásunk szerint legalábbis – nem ez történt. Ha hinnénk az összeesküvés-elméletekben, azt sem zárhatnánk ki, hogy Demeter Márta baráti tűz áldozata lett. Vagyis, valakiknek az övéi közül nem tetszett, hogy bár csak nemrég igazolt át a szocialistáktól az LMP-be, hamarosan a valódi vezéreitől – Szél, Hadházy – megfosztott LMP társelnöke lehet.
Most tehát ujjong a hazugságai miatt amúgy számos helyreigazítást közölni kénytelen alternatív valóság több hadoszlopa – 888, Origo és társaik -, amiért sikerült csőbe húzni egy ellenzéki képviselőt, és a független sajtó egy részét. Valamit azonban muszáj megjegyezni: az, hogy a Ciprusról Magyarországra utaztatott Orbán Flóra csak névrokona a miniszterelnök lányának, nem csökkenti annak a botránynak a mértékét, hogy Orbán Viktor miniszterelnök hol honvédségi gépeken, hol kötélbarátjának magánrepülőjén utazgat közpénzekből kistafírozott kedvenc csapatának meccseire.
A szélsőségesen tradicionalista családeszmény éppen ellentétes a kormány demográfiai céljával: azon országok érnek el eredményt, ahol szakítottak ezzel a felfogással. A Political Capital elemzése arra a következtetésre jut, hogy nincs általános európai népesedési válság, és nincs egységes közép-európai demográfiai modell se.
Tévhitek vezérlik a magyar kormányt, amely „népesedési fordulatot” hirdetett meg az idei választás után – olvasható többek között a Political Capital (PC) elemzésében.
Az egyik tévhit, hogy általános demográfiai válság sújtaná Európát. A népességszám 1998-2018 közti változása látható az ábrán.
Forrás: Eurostat/PC
Éppen hogy vannak jó példák Németországban, Svédországban, Írországban és Franciaországban. Ezekben az államokban azonban lényegében szakítottak a hagyományos családfelfogással (a nő maradjon otthon a gyerekkel, csak a házasságban, a szülőkkel élő gyerek alkot „jó” családot).
Ezzel szemben a magyar kormány
„minden korábbinál jobban felerősítette a demográfiai problémák szélsőségesen tradicionalista megközelítését, a téma bevándorlás-ellenességre épített keretezését, Európa keleti és nyugati felének szembeállítását, a népesedéspolitika civilizációs harckénti megjelenítését”
– írják a PC szakértői.
Hivatkoznak a kormányalakítás után kiszivárgott minisztériumi dokumentumra, amely szerint a kormányban is úgy látják sokan, hogy szakítani kellene a hagyományos, kizárólag a termékenységre fókuszáló népesedéspolitikával.
A népességszám-változás mögött alapvetően két folyamat áll. Egyrészt a születések és a halálozások számának különbségét mérő természetes szaporodás/fogyás, másrészt a nettó migráció.
Magyarországon például 2017-ben 37231-gyel többen haltak meg, mint ahányan születtek. Ez a 2017. január 1-jei népességszám (9 797 561) 0,38 százaléka, ami az alábbi ábrán a vízszintes tengelyen olvasható le. A nettó migráció értéke +18 041, azaz ennyien többen telepedtek le hazánkban, mint ahányan elköltöztek. Ez a népességszám +0,18 százaléka, ami a függőleges tengelyen olvasható le.
Forrás: Eurostat/PC
Az adatokból annak téves volta is megmutatkozik, hogy az Európai Unió tagállamaiban már csak a bevándorlás pótolná a csökkenő népességet. Az adatok nem támasztják alá azokat a népesedéspolitikai magyarázatokat, amelyek a demográfiai folyamatokat a fejlett-fejletlen, illetve a muszlim-keresztény világ szembeállításán keresztül igyekeznek tálalni.
Európában
a legnagyobb probléma a társadalom korösszetételének kedvezőtlen változása,
ami kockázat a nagy ellátó rendszerek (a nyugdíj, az egészségügy) fenntarthatóságára. Az elöregedés pedig valóban minden európai társadalmat érintő folyamat.
Magyarország továbbra sem nevezhető jelentős migrációs célországnak, de a menekültügyre koncentráló hangzatos kormányzati retorika ellenére az Európán kívüli munkaerő-bevándorlás növekszik – vonja le a következtetést a tanulmány.
A szerzők szerint jelentős
túlzások tapasztalhatók a kivándorlás körüli közbeszédben is,
ez nem kedvező demográfiai és munkaerőpiaci szempontból, de más kelet-európai országokkal összehasonlítva nem is kezelhetetlen helyzet. Az ország legnagyobb, visszafordíthatatlan vesztesége inkább az, hogy a fiatal nemzedék legképzettebb és legkreatívabb részét látszik elveszíteni Magyarország.
A 2018-as parlamenti választás megnyerése után az Orbán-kormány többször is deklarálta, hogy a népesedési probléma kezelése a következő négy év legfontosabb kérdése. A fő cél, hogy 2030-ra 2,1 százalékra kell emelni a termékenységi rátát (ez most 1,5). A kormány szerint ehhez „népesedési fordulat” szükséges, amelynek feltétele a hosszú távon változatlan népesedési politika, a jelentős családpolitikai támogatások megőrzése, valamint
a hagyományos családeszmény előnyben részesítése.
Ennek szélsőséges megnyilvánulása volt Németh Szilárd Fidesz-alelnök és rezsiharcon emlékezetes mondása arról, hogy
„aki teleszüli a világot, azé a világ”.
A PC szerint nem igazolják a kormány tradicionalista ideológiai megközelítését az európai országokban alkalmazott legjobb népesedéspolitikai gyakorlatok. Azokban az országokban, ahol progresszívebb családpolitikai megoldásokat vezetnek be, magasabb a termékenység is.
A francia vagy svéd példa azt mutatja, ezek az államok az európai átlagnál jobban teljesítenek a népességszám terén tudatosan felépített családtámogatási rendszereiknek köszönhetően. Mindkét ország
kiemelkedő figyelmet fordít a szülők karrierje és magánélete közötti egyensúlyra,
és Németország is elindult ebbe az irányba.
Ezen intézkedések segítik a nőket, hogy ne kelljen választaniuk a gyermekvállalás és a munka között, bár ebben az esetben is hosszútávra kell tervezni, mert az ország társadalmának is meg kell szoknia és elfogadnia azt, hogy az anyák nem maradnak otthon kisgyermekeikkel, hanem dolgoznak mellette.
Annak ellenére, hogy a közvetlen családtámogatások nem feltétlenül segítik a gyermekvállalás ösztönzését, ezeknek a juttatásoknak szerepük lehet a (gyermek)szegénység enyhítésében, ezért célzottan,
a szegény családok megsegítésére érdemes őket koncentrálni
– hangsúlyozza a PC-tanulmány. A magyar kormány, mint az tudott, éppen a tehetősek felé tereli a családtámogatásra fordított pénzt.
Ezekből a példákból a szerzők azt a konklúziót vonták le, hogy a hagyományos családmodell támogatása és propagálása éppenhogy hátrányosan hathat a termékenységre. Ez ugyanis eltántoríthatja a megházasodni nem kívánó párokat a gyermekvállalástól és arra ösztönözheti a nőket, hogy válasszanak a magánélet és karrierjük között.
Az egyik legmélyebben vallásos, például az abortusz terén erősen konzervatív állam, Írország is a legjobb demográfiai mutatókkal rendelkezik Európában, mert évtizedek óta maga mögött hagyta a tradicionális családfelfogást.
A tavaszi parlamenti választásokat követően a Jobbik soraiban is „zavarok” támadtak. Már májustól kilépésektől, kizárásoktól lett hangos a közbeszéd, neves politikusaik fordítottak hátat a pártnak, a tagságot is megtizedelték a belső ellentétek. A párt elnöksége újraszervezte a sorokat, Jakab Péter mellett Szilágyi György frakcióvezető-helyettes lett a szóvivő, Mirkóczki Ádám országgyűlési képviselőt, a korábi szóvivőt a párt kommunikációs igazgatójának nevezték ki. Vele beszélgettünk az ellenzéki párton belül zajló folyamatokról.
* Egy igazán „jó arc”
* Mérsékeltek és őrültek
* Alvó ügynökök a pártban?
* a Jobbik többsége „báránnyá” szelídült?
Mi lesz a funkciója a szóvivők mellett a kommunikációs igazgatónak? Újabb teher, vagy netán éppen a korábban felvállalt a „párt arca” szereptől igyekszik szabadulni?
Igazából csak annyi történt, hogy a párt kommunikációs struktúráját szeretnénk hatékonyabbá és gyorsabbá tenni. Ebben persze az is benne van, hogy közel tíz év után általában a szóvivőknek sem árt, ha kicsit hátrébb vonulnak és teret engednek mások megszólalásának is. Ez nem jelenti, hogy kivonulok ebből a munkából, de többet foglalkozom majd a párt sajtónyilvánosságának koordinálásával.
Ön kétségtelenül „jó arca” a jobbiknak, akinek a véleményét – pártszimpátiától függetlenül – szívesen meghallgatják.
Ebben a munkában rendesen megkopik mindenki. Persze ez nem jelenti azt, hogy ha hívnak, nem ülök majd be a tévéstúdiókba.
Meddig tarthat még az az erózió, amely májusban kikezdte a pártjukat?
Ez nem egy spontán elindult folyamat volt. Azok, akik a Novák és Toroczkai féle „őrület politikát” akarják folytatni, azokat
nagyon tudatosan bent hagyták az embereiket a pártban,
azzal a céllal, hogy amikor ők hetente-kéthetente zöld lámpát adnak, akkor a folyamatos kilépések látszatát keltve cselekedjenek.
Sokan vannak még az ilyen „alvó ügynökök”?
Nem zárom ki, hogy lehetnek, de talán nem sokan. A frakcióban már biztosan nincsenek.
Ha mégis folytatódna ott is ez a folyamat, könnyen elképzelhető, hogy a házelnök segítségével akár saját frakciót is alapíthatnak majd…
Nehéz nem észrevenni, hogy a Fidesz érdekeinek mentén zajlanak az események.
Beszéljünk kicsit általánosabb témákról. Mindig fontos volt önök számára, hogy azt hangsúlyozzák, a haza mindenek előtt. Ebben ugyanazt vallják, mint Toroczkaiék?
A nemzeti ügy szolgálata továbbra is kiemelt helyen szerepel a párt küldetései között. A Sargentini-jelentés, vagy a CEU ügye – hogy csak néhány példát említsek -, a kiváltak és a maradottak esetében is megosztó. A határon túli magyarokhoz való viszony esetében nem látok lényeges különbséget közöttünk.
A legfrissebb hírek is árulásról, szakadásról szólnak. Szabó Balázs, Jámbor Márk ügyére gondolok.
Ezek közül egyik sem a véletlen műve. Hiába sejtjük valakiről, hogy nem egészen „tiszta”, amíg nem követ el etikai vétséget, nem tehetünk ellene semmit.
A sértett, kizárt, kilépett emberek olyan „agymenésével”, mint amivel a volt szekszárdi párttársunk, és most Volner jános is előállt, nem foglalkozunk.
Minden olyan rágalom, és olyan kijelentés esetében, aminek ha valóság tartalma volna, bűncselekménynek számítana, bírósághoz fordulunk. Szabó Balázs esetében is ez történik.
Aki figyelte a politikai folyamatokat, azok számára egyértelmű volt, hogy önöket ilyen, vagy olyan formában Simicska Lajos támogatta. Ezt miért nem vállalták fel?
Nem egészen értem a kérdését sem. Mit nem vállaltunk fel? Ha azt mondanánk, hogy az egykori oligarcha támogatott minket, az teljesen félrevezető volna. A plakáthelyekért fizettünk neki. A szerződés kifejezetten úgy szólt, hogy azokat a helyeket béreljük ki, amelyekre nincs más jelentkező.
Ha mi nem vesszük meg ezeket, alighanem üresen maradtak volna.
Minden hónapban ezért változott a plakátok darabszáma és a helyszíne. Neki ez jó üzlet volt, mert ha mondjuk egy ilyen helyet csak egy forintért vettünk volna meg, akkor is egy forinttal többet keresett volna, mintha mi nem jelentkezünk vevőként.
Mások panaszkodtak, hogy nem kaptak médiafelületet.
Ez tényszerűen sem igaz. A mienknél kisebb támogatottságú baloldal pártok a műsorperceket számolva többet szerepeltek a Hír tévében is, a Magyar Nemzetben is, mint mi. A Fidesz ügyesen kialakított egy ilyen képet, és ez így ment át a köztudatba. Higgye el, sokszor nem minden az, aminek látszik.
A választási kampányban önök azzal számoltak, hogy a vidéki szavazók segítségével győzik le a kormánypártot. Valahol igazuk lehetett, mert a vidéki magyar emberek többsége jobboldali, netán szélső jobboldali beállítottságú. Mégsem ez történt.
Jó döntés volt-e néppártosodás? Véleményem szerint igen. Úgy gondolom, ha egyszer majd valaki alaposan feldolgozza, hogy 2018 tavaszán a választások során mi is történt vidéken, érdekes dolgokra bukkanhat.
Azért veszítettek az ellenzéki pártok, mert ezt a struktúrát szinte lehetetlen legyőzni.
A Fidesz új módszert alkalmazott, aminek a hatékonysága őket magukat is megdöbbentette. Az elvileg független intézmények – kormányhivatalok, önkormányzatok, állami fenntartású kórházak, iskolák, vezetői és az alájuk tartozó emberek – végezték el azt a szervező munkát, ami egy normális demokráciában a pártaktivisták feladata lett volna. A polgármesterek raportra hívták az összes közmunkást, mondván, ha nem a Fideszre szavaznak, nem kapnak többé munkát. Ez megtette a magáét. A saját példámat hadd hozzam fel. Az egri választó kerületben 91 óta, a korábbi eredmények alapján, 21 ezer szavazatot kellett volna szerezni a mandátumhoz. Több mint 23 ezret kaptam, de ez most mindössze negyven százalékra volt elegendő, mert a kormánypárt elképesztő mozgósítást végzett. Ilyenre – eszközök híján – egyetlen ellenzéki párt sem lett volna képes.
A következő önkormányzati választás azért lehet döntő, mert ha megint ilyen túlsúlyra tesznek szert a kormánypártok a településeken, a 2022-es választáson sem lehet leváltani a kormányt.
Vannak szép számmal jobbikos szavazók, akik úgy érezhették, a párt valamiért báránybőrt akart rájuk kényszeríteni. Tényleg úgy gondolja, hogy a pártban maradt társaik bárányokká szelidültek? Talán ezzel is szavazókat veszítettek.
Lehet, hogy vannak olyanok, akik, nem érzik jól magukat – hogy az ön hasonlatát használjam – a „báránybőrben”, de higgye el nekem, ez a néppártosodás, a középre húzódás nem egy kommunikációs trükk volt. Komolyan gondoltuk. Sokféle a szavazói bázisunk, elképzelhető, hogy akik nem támogatták a középre húzódást, átmentek a Fideszbe, mások hozzánk jöttek. Balról is, a bizonytalanok közül is, a Fideszből is, akiknek a sok lopásból elegük lett, s akiknek ez a változás szimpatikus volt. Az az „egy bites”, primitív propaganda, amit a fideszesek folytattak, nagyon hatásos az alacsonyabb iskolázottságú választók esetében.
Most ellenzéki évek következnek, milyen ügyek mentén fognak politizálni?
A legsúlyosabb problémák közé tartozik az otthonteremtés, a cigánykérdés, az egyetemek fizetőssé tétele, az ifjúság elvándorlása. Mindegyikhez van mondanivalónk, dolgozunk a javaslatainkon. Az otthonteremtéssel kapcsolatban hamarosan előterjesztjük a saját elképzeléseinket is, de lássuk be, a mai politikai viszonyok között ellenzékből nem sokat tehetünk, hogy azok meg is valósuljanak. Elmondjuk a sajtótájékoztatókon, de ezek nagyon kevés muníciót adnak ahhoz, hogy az emberek közömbösségét át lehessen törni.
Nem tudom, mikor jön el az a pont a nép lelkében, amikor megcsömörlik a sok lopástól, korrupciótól,
és azt mondja, na jó, ebből már nem kérek. A legfrissebb példa, amit a napokban sunyin a lakástakarékok ellen tettek: tegnap megszavazták, ma már életbe is léptetették. Az ilyen elképzeléseket a kampányban soha nem fedték fel, nem mondják el, hogy az emberek százezreit a Rogán-féle konstrukcióba akarják átterelni. Csak meglépik. Szomorú, de így van: hiába mondjuk el ezeket, a biztosítékot nem veri ki a társadalomban. Nincs sem objektív, sem valós tájékoztatás, a nép foglya a Fidesz propagandájának. Az emberek jobban hisznek Orbán Viktor szócsöveinek, mint a saját szemüknek, tapasztalataiknak.
A politika világában farkastörvények uralkodnak. Ha nem definiálják a pártok önmagukat, akkor más teszi ezt meg helyettük. Amennyiben a pártok tisztában vannak azzal, hogy kik is ők és mit akarnak, azt is tudják ki van ellenük és ki van mellettük.
Az önmeghatározás:
A politikában alapvető fontosságú az önmeghatározás.
A politikai pártok jelzőket aggatnak egymásra és önmagukra is működésük során.
Liberális, konzervatív, zöld, keresztény, multikulturális, hazaáruló, korrupt, haladó és még végeláthatatlan lehetne sorolni a különféle példákat.
Az által, hogy meghatározzuk mik is vagyunk, milyen céljaink és eszméink vannak, következik az, hogy el is különítjük önmagunkat a minket körülvevő környezettől.
A pártok és szavazótáboruk is elkülönül egymástól. A pártok deklaráljak, hogy mely értékekkel, eszmékkel és tevékenységekkel tudnak és akarnak azonosulni. Alapító okiratokat készítenek és lefektetik az alapvető elveket és szabályokat. Ez a mozzanat meghatározó. A kezdetekben lefektetett alapok Démoklész kardjaként ott lebegnek az egyes pártok feje felett.
Azok a választók, akik az egyes pártok által vallott értékek miatt válnak támogatóvá, könnyedén csalódhatnak, elpártolhatnak a párttól, amint az megváltoztatja a bejáratott formulát és más irányokba indul el.
Erre egy ékes példa a Jobbik esete. A Jobbik megalakulásakor még a radikális jobboldal zászlóvivője volt. Ez 2014 után megváltozott. Az addigi jobboldali, nemzeti radikális párt rálépett a néppárttá válás rögös útjára. A nacionalista eszmék és megnyilvánulások, ha nem is kerültek parkolópályára, érezhetően háttérbe szorultak. A párt több korábban vezető beosztású tagja, akik ismerten radikálisabb nézeteket vallottak, vagy kiléptek a pártból, vagy eltávolították őket.
A néppárti politikára való átállás nem zajlott és napjainkban sem zajlik zökkenőmentesen. A Jobbik korábbi kulcspolitikusai, mint Volner János, Dúró Dóra vagy Toroczkai László már elszivárogtak a pártból. Az új irányvonal megosztotta a Jobbik politikusait és szavazótáborát.
A Jobbik példájából egyértelműen látszik, hogy mekkora változásokat hozhat egy irányváltás a politikai térben.
A Jobbik múltja a radikális megnyilvánulások miatt, jelene pedig a néppárti fordulat miatt nyújt támadási felületet szavazói körében és a többi párt számára.
Hasonló a helyzet az LMP esetében is. Az LMP megalakulása óta vallja, hogy nem hajlandó teljes összefogásra a többi ellenzéki párttal, csak egyes ügyek mentén. A 2018-as országgyűlési választást megelőzően, majd az összes ellenzéki párt kérlelte az LMP-t, hogy fogjanak össze és vegyenek részt az ellenzéki koordinációban. Széll Bernadett ellen a párt etikai bizottsága vizsgálatot is folytatott, mert a párt elnökségének beleegyezése nélkül tárgyalt több ellenzéki politikussal is az összefogás kérdéséről. Ez egy igencsak érdekes és szemléltető jelenség. Amennyiben az LMP összefog más ellenzéki pártokkal is, és nagyobb részt vállal az ellenzéki koordinációban, úgy elárulja saját alapelveit, csökkenti a belé vetett bizalmat és elveszíthette volna hitelét. Amennyiben nem teszi, úgy csökken az esély egy ellenzéki győzelemre és szinte azonnal bűnbak válik a pártból. Az LMP számára ez egy olyan próbatétel volt, melyben nem hozhatott a párt számára előnyös döntést. Csak a rossz és a még rosszabb közül választhatott. A választást követően valóban sok ellenzéki politikus úgy nyilatkozik, hogy az LMP tehet a Fidesz-KDNP 2/3-os győzelméről.
Az irányváltás tehát támadási felületet biztosít. A politikában kulcsfontosságú szerepe van annak, hogy a politikusoknak sikerül-e elnyerni a választók kegyeit vagy sem. A nagymértékű változások, az alapvető értékek változtatása, mind csökkenthetik a pártba vetett bizalmat, mert a kiszámíthatatlanság érzetét kelthetik.
Az önmeghatározásban lefektetett alapelvek korlátozzák a pártok mozgásterét,
mivel,
ha nem a lefektetett kötött pályán mozognak akkor megkockáztatják, hogy szimpatizánsaik elpártolnak tőlük.
facebook/LMP
Az önmeghatározás másik fontos funkciója, hogy megalapozza a kapcsolati viszonyokat a pártok között.
Ha egy párt például a rendszerváltó pártokkal szemben határozza meg önmagát, mint a Momentum vagy a Jobbik, ezek a pártok nem lesznek hajlandók összefogni sem az MSZP-vel, sem pedig a Fidesz-KDNP-vel, legalábbis papírforma szerint. Amennyiben ez az összefogás mégis megtörténne az adott pártot vagy pártokat erős kritikák érhetik döntésük miatt, ami negatívan érintheti a pártba vetett bizalom szintjét.
A különböző szemléleteket a pártok „jónak vagy rossznak” bélyegezik. Értékítéletet társítanak ezekhez az eszmékhez. Így, ha egy párt nem saját elvei szerint cselekszik, melyeket jónak titulál, akkor értelemszerűen rosszat cselekszik, ha szembemegy saját elveivel. Sőt, nem csupán rosszat cselekszik, de elárulja saját szavazóit is. A pártok tisztában vannak ezzel, ezért is van az, hogy nagyon megfontolják kivel fognak össze.
A 2018-as országgyűlési választásnál is, az ellenzéki összefogás és koordináció egyik legnagyobb gátja (de nem az egyetlen) a pártok szemléletmódbeli összeférhetetlenségéből adódott.
Az ellenzéki pártok akár összefognak akár nem, könnyű kérdőre vonni őket döntésük miatt.
Egy feloldhatatlan ellentét:
Ahogyan azt láthatjuk a politikában az önmeghatározás elengedhetetlen. Az önmeghatározás legegyszerűbb és leghatékonyabb módja, ha a pártok ellentétekben gondolkodnak. Az értékek ellentétpárokban történő tálalása leegyszerűsíti a választók számára, hogy eldöntsék mi a jó és a rossz.
Nézzünk meg egy tradicionális, egyben aktuális ellentétet kicsit közelebbről. Ez az ellentét nagyban meghatározza az aktuális hazai, politikai viszonyokat.
A liberalizmus vs. autokratizmus.
A liberalizmus sokáig a magyar politikai élet és döntéshozatal vezérelve volt.
A rendszerváltást követően mind a politikai teret, mind pedig a gazdasági irányvonalat meghatározó ideológia volt.
A liberalizmus az öngondoskodást, az önálló boldogulást vallja, és feltételezi, hogy az emberek képesek arra, hogy megálljanak a saját lábukon, felelős döntéseket hozzanak. A liberalizmus a jogi egyenlőség megteremtésének kulcsa. A jogi egyenlőség pedig a demokrácia alapja. A népakarat széleskörű kifejeződése nélkül a demokrácia csupán álomkép lenne, semmi több. A legtöbb törvény és jogszabály is ezen egyenlőség mentén tölti be funkcióját.
Adódik a kérdés, hogy akkor mi is a liberalizmus ellenpólusa, ellentéte?
A válasz becsapós.
A közvélekedésben gyakran elhangzik, hogy a liberalizmus ellentéte a konzervativizmus. De ez az állítás nem teljesen állja meg a helyét. A konzervativizmus annyiban valóban ellentétpárja a liberalizmusnak, hogy az egyik tradicionálisan hagyományőrző a másik pedig inkább haladó, és a hagyományoknak kisebb szerepe van a döntéshozatalban.
A liberalizmus elsősorban a szabadság eszméje, úgy annak ellentéte a szabadság korlátozása lenne.
Az eszme, mely ezt a korlátozást hivatott megtestesíteni, az autokratizmus.
A liberalizmus és a demokrácia fogalma összefonódtak. A szabadság és egyenlőség biztosítása miatt, de ettől még a fogalmak nem cserélhetők fel egymással, mert a liberalizmus csupán egy fontos eleme a demokráciának, nem pedig maga a demokrácia.
Amennyiben a demokrácia a sokak uralma úgy az autokrácia a kevesek uralma.
Ez egyszerűen annyit jelent, hogy az élet legtöbb területén nem az egyéni döntések kerülnek a középpontba, hiszen a kevesek (intelligens, és tájékozott politikai vezetők) jobban tudják, hogy mi kell a többségnek, mint a többség maga.
Ez a felfogás abból indul ki, hogy a legtöbb egyén nem képes felelős döntéseket hozni.
Az autokráciákban az állam éppen ezen okból kifolyólag igyekszik minél több jogosítványt magához vonni.
Sok dimenzió helyett csak kettő:
Ez az ellentét napjainkban különösen fontos. Ennek oka, hogy a liberalizmus fogalma a közbeszédben eltorzult, elkorcsosult.
Az ideológiák valódi jelentését feláldozzák az egyszerű és közérthető politikai kommunikáció oltárán.
A Fidesz-KDNP tudatosan társított negatív értékítéletet a liberális jelzőhöz. Ahogyan az ellenzéki pártok társítanak negatív értékítéletet a konzervativizmus eszméjéhez vagy a kormány minden tevékenységéhez.
Ennek következtében a liberális jelző használata, korántsem annyira konzisztens, leíró és magyarázó, mint pár évtizeddel ezelőtt
Sok olyan tevékenységet és politikai pártot nevezünk liberálisnak, amik lehet, hogy köszönőviszonyban sincsenek a liberalizmus valódi céljaival és feladataival. A kormánypárti média az ellenzéket nevezte már kommunistának, liberálisnak és ami a legújabb, az a haladó elnevezés.
A haladó, mint jelző a konzervativizmus ellentétpárja. Egyre nagyobb gyakorisággal találkozunk ezzel az elnevezéssel. Elég, néhány az ellenzékről szóló cikket elolvasni az Origo-n vagy a Pestisrácok.hu oldalán.
Azzal, hogy a kormányoldali média haladónak (liberálisnak) titulál civil szervezeteket, pártokat, véleményformálókat, megerősíti a választókban saját önmeghatározását. Azt, hogy a kormány konzervatív, aki meg nem az, az liberális vagy haladó.
De ugyanez a helyzet a „másik oldalon” is.
Mindent, amit a Fidesz-KDNP csinál, legyen az a politikusok magánéleti kérdése, egy törvény megalkotása és elfogadása, vagy akár egy gyűrött nadrág a miniszterelnökön, minden kritika, utálat és ellenszenv tárgyát képezi.
A legtöbb döntést, és a politikai tér keretein belüli történést, a kritikus sajtó és az ellenzéki pártok úgy élik meg, mintha a diktatúra kiépítéséhez vezető kikövezett, de göröngyösnek nem nevezhető út egyik állomására érkeznénk meg.
Ez a hozzáállás csak megalapozza a további viszálykodást.
Hiszen aki kormánypárti, arról javarészt lepattannak ezek a hírek, vagy el sem jut hozzájuk. Aki pedig a kormány ellen határozza meg önmagát annak ezek a hírek megszokottak és egy bizonyos idő eltelte után semmitmondóvá válnak. (korábbi cikkünk erről)
Mintha két kisgyerek veszekedne a homokozóban és homokkal dobálnák egymást, közben pedig oda-vissza kiabálnak az őket körülvevő gyerekeknek, hogy nekem van igazam és te hazudsz.
A politikai pártokat, civil szervezeteket ma sok esetben azért nevezi a közbeszéd liberálisnak, mert a kormánnyal szemben határozzák meg önmagukat. Ez a vélekedés pedig nagyon messze áll az igazságtól.
Ebből most következne az, hogy aki liberálisnak vallja magát és a kormány ellen van, az valóban liberális? Egyáltalán nem. Ahogyan az sem feltétlenül konzervatív, aki a kormányt pártolja.
Ez a játék a tartalommal, célokkal és megnevezéssel, káros lehet, nem csupán az egyszerű állampolgárokra nézve, de a politikusok hitelét is rontja az állampolgárok szemében.
Ezek az ideológiák nem önmagukban jók vagy rosszak, szépek vagy csúnyák, etikusak vagy etikátlanok. Megítélésük attól függ, hogy ki és milyen értékítéletet társít ezekhez a fogalmakhoz.
Tehát a valóság közel sem annyira egyértelmű.
A világ nem csupán fekete és fehér, csak ha mi annak akarjuk látni vagy más ezt akarja elhitetni velünk.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
