Kezdőlap Itthon Oldal 350

Itthon

Sztrájk van az ELTE-n

0

Súlyos anyagi okok miatt részleges sztrájkba léptek az ELTE TTK Biológia Intézetében: a költséges kísérleteket nem végzik el, csak elmondják, mik lettek volna. A tiltakozás már négy napja tart, az Index most értesült róla.

Az ELTE Természettudományi Karának Biológiai Intézetében egyes tanszékeken oktatók közül többen beszüntették a drága kísérletek elvégzését, csak szóban ismertetik a hallgatókkal, mit csináltak volna – tudta meg az Index.

A részleges sztrájkot négy napja kezdték, és legalább egy hónapig fenn akarják tartani. A tiltakozás oka az, hogy az intézet az ELTE-től

nem kapta meg a szeptemberben indult félév gyakorlati oktatásához szükséges pénzt.

Egy intézeti körlevélben arról értekeznek, hogy az elmúlt években csökkenő oktatási költségtámogatások után az idei tanévre semennyi pénzt se kaptak a gyakorlatok elvégzéséhez. Erre a tarthatatlan helyzetre szeretnék felhívni a az egyetemi vezetés és a hallgatók figyelmét az akcióval.

Ennek formája a „gyakorlati szeminárium”: a kísérleteket ugyan megtartják, de csak szóban. Ez törvénytelen, mert

a gyakorlati ismeretek megtanítása kötelező.

A TTK dékánja, Surján Péter azt válaszolta, hogy nem tud sztrájkról, csak arról, hogy egyes nagyon drága kísérletes laborfoglalkozások elmaradnak, de nyilatkozni nem akar erről.

Miklósi Ádám, a Biológia Intézet igazgatója lényegében megerősítette a portál értesülését, amikor azt mondta: az ELTE vezetői és sokan mások is évek óta kérik a fenntartót, hogy emelje meg a hallgatói normatívát.

A biológusok képzése sokkal többe kerül, mint egy angol-szakos hallgatóé.

Miklósi szerint a helyzet nem ELTE-specifikus, az ország többi felsőoktatási intézményében is kialakult hasonló szituáció.

Az Index úgy értesült az intézetből, hogy elég sok a baj: nagy adósságai vannak, folyamatosak az elbocsátások, új oktatókat nem vesznek fel állományba. A megnyert tanszéki pályázati összegek csaknem felét rezsiköltség címén elvonja az intézet, a gyakorlati órák költségét a tanszékek saját pénzből fizetik.

A lányomnak mondom…

Neki meséltem, hogy a napokban „belebotlottam” az egyik tudományos csatornán egy dokumentumfilmbe, amelyben a Kim-családi dinasztia születését, „tündöklését” és az észak-koreai diktatúra mindennapjait mutatták be.

Innen tudtam meg, hogy Kim- Ír Szen a hatalmát a hazugság alapozta meg.

Az ország valamennyi újságja, rádió állomása minden nap azt sulykolta, hogy életveszélyben a haza, a japánok után az amerikaiak akarják a nemzetet leigázni, ott toporognak a határon, és csak Kim vezérben bízhatnak az emberek. Ő megvédi Koreát a betolakodóktól. Amikor véget ért a háború, a valóságra, a több százezer kínai katona segítségére, már senki nem emlékezett.

A történelemkönyvekben a hazugságot tanítják, mindmáig azt terjeszti a kormány kezén lévő propaganda, azt hallja naponta minden észak-koreai a néprádiójából:

örökké hálásnak kell lennie Kimnek és minden leszármazottjának, mert megvédik a népet.

Biztosan igaza volt a diktátornak, hogy nem kötötte minden alattvalója orrára az igazságot, megelégedett az „alternatív valósággal”, és lám, az unokáját is istenként tiszteli a nép. Pontosan felmérte,

ha a félművelt, alig iskolázott, a világ híreitől elzárt vidéki milliók minden percben ugyanazt a hazugságot hallják, előbb-utóbb az lesz az igazság.

Miért ne hinnék el, hiszen a Kimek vezetik országot, gondoskodnak a napi rizs fejadagról, és még az amerikai imperialisták vezetője is gazsulál nekik.

Nem kell Koreába menni az olyan politikusokért, akik a hatalom megőrzése érdekében előszeretettel alkalmazzák az „alternatív valóság” eszközét. Trump elnök ennek a mestere. Szeme sem rebben, ha kiderül, hogy egy-egy kijelentése köszönő viszonyban sincs az igazsággal, pedig az irányítása alatt álló hatalmas ország telis-teli van a valóságról tudósító tévé- és rádióállomásokkal, se szeri se száma a temérdek helyi sajtóorgánumnak, az internetről nem is beszélve. Az ország belső területein, a kisvárosokban, a farmokon milliók élnek, akiknek

fogalmuk sincs, mi van az óceánon túl, ők az elnöknek hisznek, és nem a szemüknek, vagy a fülüknek.

Oroszország sem különb. Háboroghatnak Putyin antidemokratikus módszerei ellen a moszkvai, pétervári értelmiségiek, hol áristomba dugják, hol szabadon engedik Alekszej Navalnij orosz ellenzéki vezért, mert néhány száz embert engedély nélküli tüntetésre bíztat, igazi felfordulást úgysem tud szervezni. Mit sem tudnak a vidéki muzsikok a „demokráciáról”, nem érdekli őket az elnök diktatórikus módszere, az emberi jogok, a civil szervezetek mozgásterének korlátozása.

A vidéki kisembernek egy dolog fontos: Moszkvában ott van egy erőskezű „cár”, aki gondoskodik a biztonságukról,

megvédi őket a nyugati „imperialisták agresszív ármánykodásától”.

Putyin, Erdoğan, Aliev, Nazarbajev, mind-mind, „demokratikusan”, a maguk alakította választási rendszernek hála kerültek hatalomra, de ha kellett, kicsit vérrel, ha kicsit kellett vassal „meggyőzték” a nép makacsabbjait, hogy minden úgy van jól, ahogyan van, és most kényelmes többséggel ülnek a nyakukon.

Lányomnak mondom, hogy a menyem is értsen belőle…

Kormányzati roadshow az EU-ról: lebeszél vagy rábeszél?

0

Kormánytagokkal indítanak országjárást Európa jövőjéről, a „brüsszeli döntésekről”. Nem tudni, milyen tartalmúak lesznek ezek a fórumok, mindenesetre az EU-tagság megítélése rekordmagasan áll hazánkban.

Miniszterek és államtitkárok részvételével fórumsorozatot indít a kormány Európa jövőjéről – közölte a Kormányzati Tájékoztatási Központ. A pár nap múlva induló, vidéki városokban és Budapesten rendezett eseményeken a nemzeti önrendelkezést érintő aktuális viták kerülnek a középpontba, így szó lesz Európa biztonságáról, a migrációs válságról és a gazdaságot érintő elképzelésekről is.

A kormány azért tartja fontosnak az Európa jövőjéről szóló párbeszédet, mert a most Brüsszelben születő döntések

hosszú távon befolyásolhatják a magyar emberek mindennapjait,

megélhetését és biztonságát – közölték.

Figyelve az elmúlt időszak unióval kapcsolatos kormányzati közlések hangulatát, sok kétség nem lehet az iránt, hogy a megjelölt témákban milyen megközelítésben fogják tálalni a „magyar érdekeket”. Nem lesz könnyű dolguk, ugyanis az Európai Parlament minapi közvélemény-kutatása azt mutatja, hogy rekordmagas az EU megítélése Magyarországon.

Az Eurobarometer eredménye szerint a közösség megítélése a tagországok egészében is igen jó: az elmúlt 25 évben még soha ennyien (62 százalék) nem gondolták, hogy országuk uniós tagsága jó dolog.

Magyarországon a megkérdezettek 60 százaléka vélekedik ugyanígy. Ez a tavalyi eredményekhez (50 százalék) képest is

jelentős növekedés,

a 2014-es európai parlamenti választásokhoz képest pedig 100 százalékos a növekedés: akkor a magyar válaszadóknak csak 30 százaléka gondolkodott pozitívan az EU-tagságról.

A megkérdezettek 68 százaléka szerint hasznos országa számára az EU-tagság – ez az adat 1983 óta a legmagasabb eredmény. Magyarországon még az EU-s átlagnál is többen (79 százalék) gondolják, hogy az országnak hasznos a tagság. Ez az egy évvel korábbi felméréshez képest is növekedést mutat; akkor a megkérdezettek 72 százaléka gondolta pozitívnak hazánk EU-tagságát.

Forrás: Európai Parlament/Kantar Public

A részletes válaszok tanúsága szerint a magyarok meglehetősen jól tájékozottak abban, milyen előnyöket nyújt közvetlenül a tagság. Noha hibahatáron belüli mértékben csökkent az előzőhöz képest a mutató, bőven 40 százalék feletti arányban tették első és második helyre azt, hogy az EU új munkalehetőségeket nyújt, illetve hozzájárul a gazdasági növekedéshez. Egyharmadnyi (javuló mértékben) annak támogatottsága, hogy az életszínvonalat is javítja a tagság.

Vagyis az összes kormányzati negatív kampány ellenére akár elsöprőnek is nevezhető a tagság előnyös voltának fölénye az elutasítás felett.

Beismerő vallomás: ismerem Ady Endrét!

Tisztelt Bíróság, Ügyészség, Állami Számvevőszék, Tisztelt Megfelelő aláhúzandó!

Megtörtem a tények súlya alatt és részletes, beismerő vallomást teszek. 1848-ban találkoztam először „a baloldal által készpénzen megvásárolt ember keresztény magyar típusával, Ady Endrével…” Remélem, jól idéztem a Magyar Idők cikkéből, nem szeretném, ha emiatt bajom esne.

Adyt akkor még nem Adynak hívták, és mint utóbb kiderült, nem is ő volt. Utána még többször összefutottunk, először a kiegyezéskor, 1867-ben, majd a Tanácsköztársaság idején, 1919-ben.

Tessék? Hogy ez nem lehet? Jó, hát akkor mondják meg az urak, hogy mikor és hol találkoztam az Ady nevűvel. Nekem mindegy, csak tudjam, hogy mi van. Akkor találkoztam vele, és ott, ahol az uraknak ez megfelel. Profi tanú vagyok, ahogy parancsolni tetszenek.

Azt a viccet ismerik az urak, amelyik úgy kezdődik, hogy két Ady utazik a vonaton? Azt mondja a Kohn a Grünnek…

Micsoda? Hogy ne vicceket meséljek? Hanem mondjak el mindent, úgy, ahogyan történt?

Most, hogy említeni méltóztatnak az urak, már kezdek emlékezni. Ürgebőr is volt, csőszkunyhó, jugoszláv békaemberek. Minden, ahogyan az meg van írva. Remélem, nem hagytam ki semmit.

Hogy miről beszélgettünk? Amiről mindig: azt mondta nekem az Ady nevű, hogy ártani akar a magyaroknak. Mondtam neki, hogy én is. Ennek nagyon megörült. Felvetette, hogy ártsunk együtt. Nekem először nem tetszett az ötlet, mert már hozzászoktam, hogy egyedül ártok.

De aztán mégis rávett valahogy. Volt nála ugyanis egy nagy halom papírpénz, tudta, hogy azzal engem mindig meg lehet győzni. Ahogyan öreg barátom, Woody Allen, úgy én is elmondhatom magamról: a kedvenc számom a sok.

Miután gondosan megszámoltam a pénzt, mert üzletben ugye nincs barátság, az Ady nevű azt mondta, hogy hozzunk létre egy háttérhatalmat. Én nem tudtam, hogy mi az, mert akkor még senki sem tudta, de nem akartam bunkónak látszani, ezért rábólintottam. Mint utóbb kiderült, ez jó ötletnek bizonyult.

Elkezdtük az ártást. Kezdetben kicsiben ártottunk, ezért először döcögősen ment az üzlet, ám idővel egyre jobban belelendültünk. Hamarosan Közép-Európa legnagyobb és legismertebb ártói lettünk, sőt, még a tengerentúlon is lettek referenciáink. Ma már, ha valahol ártani kell, szinte mindig minket hívnak. Ami, mondjuk így, nem csoda: mi álmunkban felébredve is bármikor képesek vagyunk ártani. Nemcsak a magyaroknak, bárkinek. (Legutóbb a hollandoknak ártottunk, és egy olaszországi megbízásunk is aláírás előtt áll.) Mi nem kedvtelésből ártunk, mint az amatőrök, hanem azért, mert ehhez értünk.

Nekem tisztelt urak, már az óvodában is az ártás volt a jelem, az Ady nevűnek meg a háttérhatalom. Végezetül szeretném megjegyezni, hogy bízom a Tisztelt Bíróság, Ügyészség, Állami Számvevőszék, Tisztelt Megfelelő aláhúzandó nagylelkűségében, és remélem, találnak enyhítő körülményeket a számomra.

Erdei padlóra küldte az ökölvívást – Frissítve!

0

Csődbe kerülhet a magyar ökölvívás, amely a működésképtelenség határára került. A hírek szerint a Magyar Ökölvívó Szövetségben késnek a kifizetések, a kluboknak járó támogatások, a hiány meghaladja a 350 millió forintot. Pedig az ökölvívás öt év alatt négymilliárd forint állami támogatást kapott. A sportág művelői közül sokan Erdei Zsolt azonnali lemondását követelik.

Mielőtt 2017-ben Erdei Zsolt átvette a Magyar Ökölvívó Szakszövetség vezetését, a korábbi elnök Csötönyi Sándor szemére azt vetették, hogy úgy irányította a szervezetet „mintha saját kft-jét igazgatná”. A népszerű Madártól elődjénél sokkal többet vártak.

Úgy tűnik azonban, hogy ezek a remények nem váltak valóra, sajtóhírek szerint ugyanis a közelmúltban pénzügyi vizsgálatot kezdeményeztek a nyári ifjúsági ökölvívó-világbajnokság ügyében. Információink szerint a pazarló módon megrendezett tornán

azok a személyek is feltűntek, akik Erdei korábbi magánvállalkozásai körül is tevékenykedtek.

A nyári ifjúsági világbajnokság szervezőbizottságának pénzügyekért felelős tagja, Nagy Anett Viktória volt, aki üzleti kapcsolatban állt Wida Józseffel, az utánpótláscsapat menedzserével.  A pár közös vállalkozásai több évtizedes múltra tekintenek vissza, elsőként 2003-ban egy faipari bt-ben tűntek fel, azóta együttműködtek több, mára egyaránt felszámolt fa-, és fémipari vállalkozásban is.

Nagy Anett és Wida József 2009-ben került először Erdei Zsolt mellé.  A fémmel és fával foglalkozó Metal.hu Kft. a bokszoló többségi tulajdonában volt, társa Nagy Anett kisebbségi tulajdonos, a cég ügyvezetője pedig Wida József lett. A vállalkozás 2016-ban

úgy szűnt meg, hogy 12 milliós adóhátralékot hagyott maga után.

Widát a cégbíróság öt évre eltiltotta a cégvezetéstől.

A három embernek nem ez volt az egyetlen közös vállalkozása, hisz 2011-ben az Arabella–Víz Kft.-ben Erdei társa Wida volt. A bokszoló ex-feleségéről elnevezett ásványvizet forgalmazó cég szintén adósságokat hátrahagyva szűnt meg.

Kapolyi behajtója

Wida üzleti kapcsolatrendszerét és szakértelmét különös fényben helyezi az a szerep, amelyet a Sweet Palace Zrt.-ben játszott. A céget 2009-ben alapította az ismert politikus, Kapolyi László és társa, Kovács Tibor azzal a céllal, hogy a létrehozott cégbe egy másik vállalkozás tevékenységét helyezik át.

Az egykori ipari miniszter, Kapolyi László üzletének lényege az volt, hogy Oroszországban szenet vett, amiből Ukrajnában áramot termelt, majd Magyarországon eladott. Az azóta elhunyt oligarcha-politikus cégei a 2000-es években feltűntek a Magyar Villamos Művek offshore-ügyei körül is. A sikeres vállalkozóval azonban kitoltak a Sweet Palace-ban, 2010-ben a zrt. rendkívüli közgyűlésén Bezzegh Tibor igazgatósági tag váratlanul bejelentette, hogy a cég rendelkezésére bocsátott nyolcmillió forint sorsa ismeretlen. A bankszámlához egyedül a cégtárs, Kovács Tibor fért hozzá, de mint kiderült nemhogy a pénz, de még az apportként bevitt, 2,5 millió forint értékű bútorok, és számítástechnikai eszközök is eltűntek.

Ebben a helyzetben Kapolyi Widát bízta meg, hogy kerítse elő a pénzt. A bokszguru először hiába kérte Kovácsot, hogy mutassa meg a könyvelést, de aztán mégis sikerült lelkére beszélni. Állítólag még arra is rábeszélte a férfit, hogy adja át neki a részvényeit.  A megszerzett tulajdonrészt Wida azonnal tovább passzolta Erdeinek és Kapolyinak; a politikus ezután kiszállt az üzletből.

Közben a Sweet Palace a tevékenységét ital-nagykereskedelemre váltotta, a cég közvetlen érdekeltségébe tartozott a Grálimpex Kft, amelynek vezetését – Kapolyi távozása után – Ritter Györgyné vállalta, aki a volt politikus áramcégét egy évtizedig vezette.

Szövetséges erők

Kapolyi behajtója és Erdei Zsolt a bokszvilágban is szövetségesek maradtak. Wida József igazgatója lett a világbajnok neve alatt működő Madárfészek Ökölvívó Akadémiának.  A Madárfészek szerepe azért is érdekes, mert

a boksziskola könyvelésén futnak keresztül azok az állami összegek, amelyeket az ökölvívó szövetségen keresztül a Halassy Olivér Sportközpont felújítására szántak.

A felújításra három meghívásos pályázat keretében eddig 290 millió forintos értékben kapott megbízást a Bótakő Kft., amely a Magyar Nemzet korábbi cikke szerint Zsegraics Gyula helyi fideszes politikus cége. Ez a vállalkozás úgy nyert Pápán meghívásos közbeszerzésen 121 millió forintos beruházást, hogy a cég tulajdonosa közben a városi önkormányzat képviselője volt. A Bótakő másik üzlete is kapcsolatba hozható a Wida-Erdei tandemmel; a fideszes Zsegraics cége ugyanis uniós és állami pénzből épült ásványvíz-palackozóüzemet is visz.

Úgy tudjuk, hogy Wida – aki korábban ökölvívó szövetségi elnökségi tagként is tevékenykedett – volt Erdei egyik legfontosabb szövetségese az elnökségért folytatott küzdelemben. Nagy Anett Viktória pedig a szövetség főtitkáraként tartozik az Erdei-csapatba.

Az ökölvívó szövetségben az a pletyka terjed, hogy

a Madárfészekkel együttműködő erdélyi gyergyószentmiklósi bokszakadémia körül sincs minden rendben. 

A hírek szerint az iskola fejlesztésre 452 millió forint fejlesztési pénzt biztosított az állam. Információink szerint ebből a pénzből vásároltak az akadémia részre olyan telket, amelyre a román szabályozás szerint még egy viskót sem szabad építeni, nemhogy egy sportlétesítményt.

Botrányos pénzszórás

Az Erdei-Wida-Nagy hármas évtizedes múltra visszanéző üzleti története a nyári ifjúsági ökölvívó botrány fényében különösen érdekes. Erdei vállalkozásai soha nem szórtak szét annyi pénzt, ami a MÖSZ szervezésében zajlott nyári ifjúsági ökölvívó-világbajnokságon elfolyt. Sajtóhírek szerint a világbajnokság megrendezése 348 milliós lyukat ütött a szövetség idei költségvetésén. Pedig a kormány csak a rendezésre 233 millió forintot különített el az Országvédelmi Alapból (!). Az 500-600 milliósra becsülhető összköltség indokolhatatlanul magas egy amatőr utánpótlásverseny jelentőségéhez képest.

A hiány a sportág egészét is veszélybe sodorja.

Amióta a második Orbán-kormány a tizenhat kiemelten támogatott állami sportág egyikévé emelte az ökölvívást, a bokszba ömlenek az adóforintok. 2016-ban 645, 2017-ben 833 millió forint állami pénz érkezett a szövetségnek, amely egyébként vállalkozási tevékenységből és adományokból évente mindössze 10-20 millió forintos bevételt tud felmutatni.

Az amatőr ifjúsági vb magas, 500-600 millió forintos szervezési költsége a sok állami támogatás ellenére is durva lyukat üt a sportág költségvetésén; pedig az állami ajándék pénzek általában célirányosan érkeznek. Meg nem erősített hírek szerint az Emberi Erőforrások Minisztériuma úgy akarja a kihúzni a gödörből a Magyar Ökölvívó Szövetséget, hogy

az eredetileg létesítményfejlesztésre szánt 350 milliós összeget a sportágba csoportosítja át,

aminek következményeként a klubok hoppon maradnának.

Ha figyelembe vesszük, hogy a 24.hu portálon megjelent cikk cáfolataként a BP. 2017  Közhasznú Kft. közleménye azt állítja: az 59,6 milliós nettó végösszegben szerepelt a Valton Security védelmi honoráriuma is, nem értjük – az InKal Security szponzora a szövetségnek akkor a Target és még néhány más biztonsági vállalkozás cég részére kiállított 20 milliós számlát. A Bp. 2017. Közhasznú Kft. 30 millió forintért elvállalta volna a rendezvényen a fény- és hangtechnika teljes körű kiépítését.  Ezzel szemben a néhány nappal korábban bejegyzett Stop Média Kft. kapta a megbízást, némileg olcsóbb ajánlattal, viszont azzal a szépséghibával, hogy a cég társtulajdonosa az a Kendi Ágnes Hanna, aki a Magyar Ökölvívó Szövetség kommunikációért felelős alvállalkozója. Megjegyezzük a cég is azok közé az alvállalkozók közé tartozik akiket

a mai napig nem fizetett ki az Ökölvívó Szövetség.

Szállodai ismeretségek

Ifjúsági ökölvívó torna résztvevőit 4-5 csillagos szállodában elhelyezni szokatlan luxus, amin még a nemzetközi szövetség vezetői is meglepődtek. Az Aquaworld Resort korábban Erdei támogatója volt. A médiát és a delegációkat elszállásoló hotelek között azonban nem találtuk a szálloda nevét. Híradások szerint az Aquaworldnek ugyanakkor valami köze mégis lehetett az ifjúsági vébéhez: a magyar csapat családi boksznap keretében itt „mutatkozott be” a versenyt megelőzően. Úgy pletykálják, hogy az Aquaworld végül ötven milliót számlázhatott be, de hogy ennek a fejében csak a családi boksznapnak biztosítottak helyszínt, vagy el is szállásoltak vendégeket azt nem tudjuk.

Ha az előzményként vázolt céges ügyeket nézzük, akkor nincs min csodálkozni, és csak az a kérdés, honnan lesz jövőre újra pénz az ökölvívó sportra?

ki/SNM

Lakástakarékok: csak egy újabb lenyúlás?

Nyolcszázmilliárd betét, 350 milliárd hitel, milliárdos nyereségek: ezek a lehetetlenné tett lakástakarékok főbb adatai. Véletlen a Mészáros-gigaholding létrejötte pont most? Konteo vagy nem, majd kiderül, de nem azt tapasztaltuk, hogy semmi se történik véletlenül.

A Fidesz semmit se csinál véletlenül, illetve egyetlen fillért (pláne sokmilliárd fillért) se hagy elveszni, ha sorai gazdasági megerősítése a cél. Ez üt szöget nyilván sok ember fejében, amikor azon gondolkodik, mi lehetett a háttere a lakástakarék-pénztárak (ltp) bő egy nap alatt történt „átalakításának” (Bánki Erik hétfőn délelőtt beterjesztette, kedd kora délután a többség megszavazta, Kövér László azonnal ellenjegyezte, pár óra múlva Áder János aggály nélkül aláírta, s legott a közlönyben meg is jelent legalább az interneten).

Nézzük a száraz tényeket, számokat. Tavaly év végén az ltp-k betétállománya 798 milliárd forint, ebből a legnagyobb a Fundamentáé, 432, az OTP ltp-é 282, az Erstéé 69, az Aegoné 15 milliárd. A folyósított hitelek: Fundamenta 340, OTP 15 milliárd, a többiek nem láthatóak – az Aegon a most történtektől függetlenül korábban bejelentette, hogy banki tevékenységi háttér híján befejezi az ltp-működést októbertől. Az adózott eredmények: Fundamenta 6,2, OTP 2,4 milliárd, a maradék kettő veszteséges, de ezek, mint láttuk, elhanyagolható szereplők.

Az elmúlt háromnegyed évben ezek a számok nyilván nagyobbak lettek, még élesebbé téve a római jog óta ismert kérdés: cui prodest,

kinek állt érdekében?

Az ugyanis leegyszerűsítő, bár „kattintásvadász” állítás, hogy végük az ltp-knek. Valójában nem, mert – egyelőre – nincs jele annak, hogy a magán-nyugdíjpénztárakéval egyezően a vagyont is átcsatornáznák valahová. Csak éppen

az ltp-k lényege vész el az állami támogatás elvételével.

Jelenlegi ismereteink szerint enélkül nincs lehetőség nyereséggel fenntartani a befizetett ltp-állományt, amit a Fundamenta és az OTP tulajdonosai nyilván gyorsan számbavesznek. Akkor pedig

ennek a pénznek valahol helye lesz.

A Bánki Erik, majd társai által mantrázott érvek első ránézésre tetszetősek. Például hogy alig épült új lakás az ltp-s megtakarításokból, főleg pedig medence és szauna, meg az államnak drága volt az éves támogatás, aminek nyomán a profit a pénztárakhoz ment satöbbi.

A hangulati elemektől megtisztítva leszögezhető: semmi akadálya se lett volna annak, hogy kissé átszabják a befizethető összeg határát és a hozzá adott állami támogatást úgy, hogy a kecske és a káposzta is jól járjon. Úgy tudni, készültek számítások a szakmán belül erről.

Ezzel szemben áll a csok, amibe beforgatná a pénzt a kormány – mondják a Fideszben. Ha összevetjük a két konstrukciót, világossá válik, hogy az alma-körte-duellumával állunk szemben.

Az ltp-ben havi maximum 20 ezres fejenkénti befizetés lehetséges, erre évente ennek 30 százaléka, legfeljebb 72 ezer forint támogatás jár. A meglévő szerződések után ez marad is – ez nagyon fontos, mert

a vagyon egyben tartását ez biztosítja, amíg a kontraktusok kifutnak.

A lehetséges tíz év alatt tehát 720 ezer fizethető be, aminek alapján pár milliócskák jönnek össze még akkor is, ha a családban több szerződést kötnek egy kedvezményezett javára.

Ez nyilvánvalóan legfeljebb beugró lehet új lakásba, leginkább felújításra alkalmas. Nem különben társasházak számára hasznos erre a célra. Vagyis

az ltp a kis pénzűek megtakarítása (volt?).

Persze összességében – már fentebb láttuk – azért jelentős összegről van szó. A nagyjából másfél millió szerződés a 3140 milliárdos lakáshitel-állomány 12 százaléka. De ez a 22 éve indult ltp-karrier jelenleg hatályos szerződéseire érvényes. A bő két évtized alatt ezekből a kis tételekből – ahogyan erről a bankszövetség ír – eddig több, mint 3,7 millió ltp-szerződést kötöttek, a kezdetektől kifizetett összeg mintegy 2 ezer milliárd forintra rúg. Ebből körülbelül egymillió család valósíthatta meg lakáscéljait (2,5 fős átlagos háztartással számolva, és figyelembe véve, hogy egy családon belül 1,5 szerződés van).

Ezzel szemben a kormány csodafegyvere, a csok keretében – Az MNB jelentése szerint – 2016 eleje óta összesen 195 milliárd forint értékben kötöttek támogatási szerződéseket – 62 ezer darabot –, amely volumen kétharmadát új lakás építése vagy vásárlása, egyharmadát pedig használt lakás vásárlása céljából vettek igénybe a háztartások. Jelenleg és jövőre 230-240 milliárdos csok-támogatásról beszélünk.

Mindezek fényében

az évenkénti megtakarítás összege elhanyagolható.

Idén 70 milliárdot ad a maximum 30 százalék, illetve a 72 ezer forintok után. Ha valóban nem veszik el egy következő törvénnyel a megmaradó pénztári tőkét, akkor tényleg felvetődik a kérdés: mi a cél?

Adódik a lehetőség, hogy a Rogán Antal közreműködésével gründolt lakáslottó felé terelnék a pénzt. Feltehető azonban, hogy a – a Fidesz által amúgy betiltott fogyasztói csoportok működésére hajazó – konstrukció a továbbiakban se lesz túlzottan vonzó: a sorsolással-licittel eldőlő kifizetések mosógép esetében még csak-csak elmennek, de lakásnál az ember szereti előre tudni, mikor és milyen feltételekkel veheti birtokba a kérót.

Akkor pedig

ismételjük meg: ezermilliárdhoz közelítő tőke van az ltp-kben.

A befizetések ugyan egyelőre zavartalanok, de új szerződést ép eszű ember nem köt az állami támogatás megszűntével. A bank pedig óvatos duhaj, utálja a kiszámíthatatlanságot.

Ha ilyenkor érkezik egy „visszautasíthatatlan” ajánlat, azt bizonyára megfontolja.

Mai hír: összeboronálják tulajdonosaik a Konzum és az Opus Global tőzsdei befektetési holdingokat. Mindkettő Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozik, tucatnyi ilyen-olyan profilú céget birtokolnak ingatlanoktól a kandallógyártáson és izocukor-előállításon át a szinte teljes vidéki sajtóig és tévéig bezárólag.

Az összegyúrt vagyonkezelő holdingban 300 milliárdot meghaladó tőkeérték áll ugrásra készen. Arra is, hogy garantáltan jövedelmező cégeket vegyen, s arra is, hogy patinás szerzeményekkel kiegészülve amúgy finnyás nyugati befektetési alapok fantáziát lássanak benne részvény vásárlására.

Mert azért azt lássuk be, ha egy nagy nemzetközi tanácsadó cég szakértője ránéz a Konzum-Opus-Global igazgatósági névsorára, ahol a Mészáros-gyerekek neveit olvassa mint többségi tulajdonosi tagokat, aligha ezt helyezi klienseinek ajánlott befektetési ajánlásai élére.

De ha egy

másfélmilliós szerződésállományú, állami támogatással megint stabil, kiszámíthatóan működővé tett lakástakarék-pénztár

is megjelenik a portfólióban, az akár el is gondolkoztathatja a tanácsadót.

Láttunk már ilyet. Amikor „közlekedésbiztonsági” veszély miatt kitiltattak az út menti oszloplakátok. Egészen addig, amíg az ezzel kiszárított ESMA Garancsi Istvánhoz került fillérekért. Azóta ismét lehet rajtuk hirdetni.

Kamuzik a kormány a CEU ügyében?

Az eddigi hivatalos állításokkal szemben semmilyen vizsgálat sincs az Oktatási Hivatalban a CEU további működésének engedélyezése érdekében – válaszolta az intézmény Szél Bernadettnek. Az LMP-s politikus szerint ez téboly.

Az Oktatási Hivatal azt válaszolta a politikusnak, hogy semmit se vizsgálnak annak kapcsán, hogy a CEU megfelel-e a törvényi feltételeknek. Azt írják, majd 2019. január 1-je után fognak vizsgálódni – olvasható Szél Facebook-oldalán.

A politikus korábban ugyanazt a választ kapta a külügyminisztériumban és az EMMI-ben, amit a hivatalos közlésekből hallottunk: az OH vizsgálja, teljesítette-e a CEU a törvényi előírásokat, ami ahhoz kell, hogy tovább működhessen Budapesten.

„Most akkor rakjuk össze a képet: az Oktatási Hivatal nem csinál semmit, de akkor pontosan ki vizsgál, mit és hol, ha nem az az intézmény, akinek erre hatásköre lenne? Most komolyan, kik azok a titokzatos oktatási szakértők, akik egy éve éjjel-nappal dolgoznak, és nem mellesleg azon, hogy kiderítsék, amit már mindenki tudhat (=van képzés az USA-ban is)” – írja Szél Bernadett.

„Most komolyan, azt gondolták, nem nézünk utána?”

Ez téboly.

Most pedig fogom az egész paksamétát és elküldöm a kormánynak,

mondják meg nyíltan, milyen „szakértők” vizsgálódnak

a CEU ügyében – közölte a politikus.

Amint azt éppen egy hónapja a Független Hírügynökség megírta, Orbán azt szeretné, ha a viszontagságos CEU-história úgy végződne, hogy az egyetem maga dönt a távozás mellett. A miniszterelnök semmit se akar engedni (ahogyan egyetlen lényeges dologban se) az Európai Bizottságnak, de még a Néppártnak se.

Bréking nyúz, 2018. október 18 – Tudósítás a másik valóságból

0

Sosem találnánk ki, mivel próbálkozik a brüsszeli elit: porhintéssel  és a willkommenskultur átfazonírozásával! Retteghet az ellenzék, mert Chuck Norris baptista, szereti a családját, bírja a róla szóló vicceket és alig várja már, hogy Budapestre jöhessen. Jeszenszky Zsolt ezúttal nem arról értekezik, hogy „a fideszes csajok nagyon jól szopnak, a jobbikosok borzasztó rosszul.”

Kína kontra iszlám világ

„Adva van tehát egy új világrend, ami felé robogunk, és ami sokáig elkerülhetetlennek tűnt. Lélekszámát, erejét tekintve két kultúrkör van ma nagy lendületben: Kína vezetésével a (konfuciánus) távol-keleti, valamint az iszlám, ahol egyelőre a vezető szerepért harc dúl, elsősorban a síita Irán és a szun­nita Szaúd-Arábia között.

Vajon bele akar-e majd szólni a világ legnagyobb muszlim lakosságú, de szinte egyedüliként nem saríát, hanem világi törvénykezést alkalmazó állama, Indonézia? A világ jövőjét középtávon, némi leegyszerűsítéssel Kína és az iszlám világ harca dönti el. (Jeszenszky Zsolt a Magyar Időkben: Túléli-e a Nyugat a jövpjét?)

Van egy jó hírünk: Orbán Viktor átlát a szitán

„Már a ma folytatódó EU-csúcs előtt eldőlt, hogy a Brexit-tárgyalások befejezésének eredeti határideje nem tartható, a tárgyalások valójában megrekedtek  – írja a Politico.eu. Theresa May brit kormányfő ugyan nyitottnak mutatkozott az országa uniós kilépését követő, eredetileg 2020 végéig tervezett átmeneti időszak további egyéves meghosszabbítására, de egy magas rangú európai uniós tisztségviselő szerint ez kevés egy rendkívüli Brexit-ügyi csúcsértekezlet novemberi összehívásához. A szerdán elkezdődött csúcstalálkozó legfontosabb témája emellett a migráció kezelése és a belső biztonság kérdése. A migráció kezelésében a brüsszeli elit porhintéssel, a willkommenskultur átfazonírozásával próbálkozik, de az erős határvédelmet követelő, a betelepítést elutasító közép-európai vezetők – köztük Orbán Viktor – az előzetes jelek szerint átlátnak a szitán.” (PestiSrácok: Ma Brüsszelben egymásnak feszülnek a határvédő és a migránscsalogató Európa hívei.)

Chuck Norris esete a baptista gyökerekkel

„Szenczy Sándor, a Magyar Baptista Szeretetszolgálat vezetője a lapnak a meghívással kapcsolatban úgy nyilatkozott: „Erős baptista gyökerekkel rendelkezik, Magyarországon pedig imádják az emberek Chuck Norrist, ezért kerestük meg őt, s prédikál is majd”. Hozzátette: a gálára jegyek még kaphatók!

Nagyon készséges volt, örült a felkérésnek, mindenkit vár a koncertekkel kiegészülő eseményre. Egyetlen feltételt szabott, hogy a hálaadás után kelljen csak jönnie, a családi ünneplést ugyanis nem hajlandó lemondani.

A Walker, a texasi kopóban világhírűvé lett egykori harcművész egyáltalán nem haragszik a róla kitalált viccekért, sőt, imádja a körülötte kialakult kultuszt. Mi több, sok vicces kijelentést és internetes mémet ők találnak ki a csapatával. Tudja, mennyire szeretik Magyarországon, és a feleségén keresztül üzent is Chuck Norris, hogy nagyon várja már a hazánkba érkezést.” (888: Retteghet az ellenzék: Chuck Norris Budapestre jön!)

A politika „okos lányai”

Az egyszeri okos lány esete jutott az eszembe, akinek valami megoldást kellett találnia a király kérésére: hozzon is, meg ne is, legyen is, meg ne is. A kétharmados kormánypárti többség nyomása alatt valahogyan így, „okosban” próbálják megszolgálni az ellenzéki pártok a választóik bizalmát. Ők bizony nem adták fel, nem pusztán jól fűtött melegedőnek tekintik a Tisztelt Házat, hanem serényen munkálkodnak a mielőbbi kormányváltáson.

Nem kell politológusnak lenni ahhoz, hogy belássuk, az illiberális demokrácia nem arról ismerszik meg, hogy a társadalom számára fontos döntések nem a közös gondolkodás, a kormánypártok és az ellenzék megállapodása alapján születnek meg. Még azt sem mondhatjuk, hogy a parlamenti viták viszik előbbre az ország ügyeit, hiszen

már a kilencvenes évek közepe-vége óta megszokhattuk, hogy az éppen regnáló kormányon – „színétől” függetlenül – az ellenzéki előterjesztések rendszeresen elbuknak.

Korábban a szoclib kormányok legalább adtak a formára, az ő idejükben a parlamenti végszavazáson mondtak minden ellenzéki előterjesztésre nemet, az utóbbi kilenc évben már a bizottsági előkészítő vita során történik mindez. A kétharmados kormánypárti úthenger újabban a bizottságok napirendjére sem hajlandó venni az olyan ellenzéki javaslatokat, amelyek nem a szájuk íze szerint valók. (Csak zárójelben tegyük hozzá: még ha akár el is fogadhatnák, inkább lesöprik az asztalról, aztán valamelyik saját mamelukjuk előterjesztésében veszik ismét tárgysorozatba.)

A parlamenti politizálás agonizál.

Ezt maguk a politikusok is pontosan tudják, kínjukban időnként az azonnali kérdések kapcsán próbálnak kellemetlen perceket szerezni a miniszterelnöknek, vagy valamelyik kormánypárti politikusnak, de azokról, akár kutyáról a víz, minden lepereg.

A Demokratikus Koalíció tett ugyan egy hamvába hullt kísérletet arra, hogy megpróbálja az utcára vinni a tömegeket, és valahogyan visszakényszerítse a kormánypártokat a tényleges demokrácia pályájára, de hamar

be kellett látnia Gyurcsánynak is, hogy a legjobb tudása szerint gyújtó hatásúnak szánt beszéde is pusztába kiáltott szó marad.

A szocialisták a Párbeszéddel még ezzel sem próbálkoztak, az a néhány liberális, aki Bősz Anették mögött áll, édeskevés ahhoz, hogy bárki meghallja a hangjukat. A Jobbik manapság inkább magával van elfoglalva, igyekszik nyalogatni a kiválások okozta sebeit, az Ungár-félékkel a Fideszhez bekötött LMP pedig mindennél ékesszólóbban bizonyítja, hogy eszük ágában sincs másfajta politikát csinálni.

A Momentum? Nagy csendben vannak, mintha azzal a sikeres olimpiai aláírásgyűjtéssel el is lőtték volna a puskaporukat. Pedig a kormány legújabb „húzása”, a lakásra vágyók előtakarékoskodásának ripsz-ropsz lehetetlenné tétele

legalább akkora pofon volt a fiatalabb korosztályoknak, mint nyolc évvel ezelőtt a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások államosítása.

Ha valamikor, akkor most jelezhették volna, hogy „léteznek”. Már a hét közepén tízezreket kellett volna utcára vinniük demonstrálva, hogy eddig és ne tovább! Ha valóban politikai tényezőnek számítanak, akkor biztosan meg tudták volna mozdítani a fiatalokat, ahogyan annak idején pusztán a netadó ötlete is elég volt tízezreknek a tüntetésre.

Persze léphettek volna a civilek is.

A lakás előtakarékoskodás ellehetetlenítése össztársadalmi ügy, egyaránt érint fiatalabbakat és idősebbeket, 

mint amennyire a pedagógusok, vagy az egészségügyiek helyzete, netán a CEU kiebrudalási kísérlete volt. Vagy az az Európa-párti demonstráció, amelyet Orbán Viktor strasbourgi kétharmados bukása után hívtak össze a Sargentini-jelentést megszavazó pártok. De kiderült, hogy ezek közül

egyik sem képes átütni a társadalmi közöny falát.

Lassan kifogytak az eszközök az ellenzéki pártok kezéből. Mint valami utolsó szalmaszálba, a népszavazási kezdeményezésekbe próbálnak kapaszkodni, de reménytelenül.

Orbán Viktor módszereit lehet nem szeretni, de el kell ismerni: kitűnő politikai ösztönökkel rendelkezik.

Amikor az első kétharmad birtokában kezébe vette a magyar társadalom ízlése szerinti átalakítását, a választási rendszer „reformja után” az első intézkedések egyike volt a népszavazási szabályok átírása úgy, hogy azok alkalmatlanok legyenek bármiféle kormányzati döntés megtorpedózására. Pontosan

emlékezett arra, hogyan sikerült neki borsot törnie a szociális népszavazással a szocialista-liberális kormány orra alá,

hogyan tudta hitelteleníteni az amúgy ésszerű egészségügyi elképzeléseket. (Az más kérdés, hogy most ő maga is a korábban elítélt irányba igyekszik tolni a bajban lévő társadalombiztosítás szekerét.) Ezen aztán a Fidesz is fennakadt, amikor a nem létező betelepítések ellen akart muníciót szerezni brüsszeli csatájához, de szokásukhoz híven a vereséget is győzelemként tálalták.

De amit megtehet Jupiter, azt nem teheti meg a kisökör. Aminek eléréséhez minden eszköz adott a kormánypártoknak, ahhoz eszköztelenek az ellenzékiek. A kormány megteheti, hogy egy döntéssel megszünteti a vasárnapi boltbezárás buta ötletét, és kihúzza az alighanem elbukásra ítélt népszavazás méregfogát. Az LMP és a Jobbik már belátta, kár lyukra futni,

a népszavazási kezdeményezés biztos kudarc, és talán a Fidesz kevéske szimpátiáját is kockára teszik ezzel.

Az LMP-ből kiebrudalt Hadházy Ákos okosabb annál, hogy ne próbálkozzon az európai ügyészséghez csatlakozás dolgában népszavazást szorgalmazni, ő másik utat választott: az aláírások gyűjtését. Hogy a célul tűzött egymillió szignót nem fogja tudni összeszedni, majdnem biztos, de már az is komoly eredmény lehet, ha néhány százezret a kormány orra alá dughat.

A többiek? Újra és újra nekifutnak a bezárt kapuknak.

Az MSZP júliusban a közpénz védelme érdekében nyújtott be népszavazási kezdeményezést, meg arról, hogy az ország csatlakozzon az Európai Ügyészséghez. Aztán az „egészségügy egyik legnagyobb igazságtalansága”, a miniszterek, államtitkárok egészségügyi VIP-ellátásának megszüntetéséről szeretnék kikérni a „nép” véleményét, mintha a szocialista kormányok idején az állami vezetőknek nem járt volna hasonló szolgáltatás.

A Momentum az utcai tiltakozás helyett népszavazási kezdeményezéssel akar előállni a lakás-takarékpénztárak ellehetetlenítése miatt. Szerintük nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni egy ilyen támogatási formát, nem lehet egy tollvonással ellehetetleníteni komplett iparágakat.

Felháborítónak tartják, hogy a „kormány elfelejtette kikérni az emberek véleményét”.

Mintha máskor, más ügyekben kikérte volna…

Itt tartunk ma. A politika „okos lányai” úgy csinálnak, mintha hoznának is, meg nem is. A „király” pedig jó indulatain megsimogatja a buksijukat.

Mészáros Lőrinc folyamatosan hízik: átveszi a TV2-t is?

0

Akár heteken belül Mészáros Lőrinc sajtócégéhez kerülhet a TV2, egyúttal szinte teljesen kihullik a lappiacról Andy Vajna. A saját magával fuzionáló gázszerelőé lehet az összes vidéki napilap.

Orbán Viktor elégedetlen a Vajna-féle média teljesítményével, a feltétlen engedelmes Mészáros Lőrinc változtathat ezen. A 444.hu információja szerint akár heteken belül hozzá kerül Vajnától a TV2 és a Lapcom Zrt., amely a Borsot, a Délmagyarországot és a Kisalföldet adja ki. A „vevő” Mészáros egyik cége, az Opus Global Nyrt. szárnyai alatt működő Opus Press Zrt., a Mészáros-féle médiabirodalom fő zászlóshajója, a Mediaworks Hungary Zrt. tulajdonosa lehet. (Ez a cég szerezte meg annak idején, majd zárta be két éve a Népszabadságot.)

Vajna kiesett a pikszisből,

ez régóta keringő vélemény. Kisebb elkötelezettséggel szolgálja ki a kormány politikáját, főleg a bulvár Borsban, mint a Fidesz-sajtó egyéb termékei. A TV2 híradója ugyan rendesen beszállt mindenféle ügybe (amelyek egyike miatt a héten kezdődött bírósági személyiségi jogi per Czeglédy Csaba kezdeményezésére), de a csatorna a beléje öntött

állami hirdetési milliárdok ellenére vastagon veszteséges,

szemben az „ellenség” RTL Klubbal, amelynek sokkal nagyobb a nézettséges és stabilan profitábilis.

A 444.hu úgy tudja, hogy Vajna egyedül a Rádió 1-et tarthatja meg. Ha megvalósul ez a terv, akkor a megszellőztetett korábbi felvásárlási híreket is figyelembe véve Mészáros Lőrincé lesz az összes megyei napilap.

Éppen ma számoltunk be arról, hogy Mészáros két tőzsdei holdingcége, a Konzum és az Opus Global jövő tavaszig befejeződő fúzióra készül, egyetlen gigavállalkozásba gyúrva össze a 300 milliárdot meghaladó tőkeértékű vállalkozásokat.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!