Itthon

Mai kávénk mellett elmélkedjünk kicsit a sors forgandóságáról. Hány karrier indult el azért, mert valaki vagy valakik jókor voltak jó helyen! És hány bukott el az ellenkezője miatt… a magyar belpolitikában különösen érvényes a tétel, hogy szerencsére szükség van, és mindig ki kell használni a kínálkozó alkalmat. A szerencse ahhoz kell, hogy kínálkozzon az alkalom.

A Momentum Mozgalomnak megadatott egy ilyen lehetőség. Valóságos politikai ászpókert osztott nekik a sors a budapesti olimpia lehetőségével. Már abból a szempontból, hogy ez ellen kiválóan lehetett tiltakozni, és valósággal kódolva volt a tiltakozás sikere. A Momentum egyszerűen meghallotta az idők szavát és cselekedett.

Pedig a programjuk elég semmitmondóan kezdődik:

„A Momentumot az első szabad magyar generáció tagjaiként alapítottuk 2015 tavaszán, hogy tegyünk Magyarország rendszerszintű problémáinak megoldásáért. Egyenként tehetetlennek éreztük magunkat, de mertünk nagyot álmodni. Az vezérelt minket, hogy egy új politikai közösséget hozzunk létre és meggyőzzük az embereket, hogy van még értelme politizálni Magyarországon. Szeretnénk végre a 21. századba vezetni Magyarországot és olyan országot építeni, melyet nem ideológiai harcok osztanak meg, hanem közös célok tartanak össze.”

Hát ezt akárki mondhatta volna, mutassunk már egy embert, aki nem szeretné a hazáját a fényes jövőbe vezetni vagy kedvelné a politikai csatározásokat… de várjunk csak egy kicsit! 2015-ben alakultak volna? Akkor mit műveltek 2017-ig?

Készülődtek, gondolkodtak. Sok kis kör létezik mostanság is, amiket nem is annyira a közös politikai program, mint inkább a barátság, ismeretség, azonos generációhoz tartozás fog össze, a legtöbbjéből nem is lesz mozgalom – ebből lett.

2017 januárjában a Momentum még egyesület volt, mikor benyújtotta a 2024. évi nyári olimpiai játékok budapesti megrendezéséről szóló népszavazási kezdeményezést. Illetve, a megrendezésük elleni tiltakozásról szólt a kezdeményezés, a NOlimpia, amit 266 151 budapesti írt alá. El is maradnak a játékok, már a rendezési jogért sem pályázunk, és a Momentum valósággal berobbant a politikai köztudatba.

Az olimpiarendezés sajnos valóban irreális ötlet volt. Én akkoriban – egészen tegnapig, különben – egy kis sportlapnak (is) dolgoztam, és a kollégákkal sokat gondolkodtunk a dolgon. Össze nem vesztünk, még a közelében sem jártunk, de ha valaki, mi épp eléggé ismertük a témakört ahhoz, hogy nagyon csóváljuk a fejünket… Először is, tudni kell, hogy olimpiát nem ország rendez, hanem város, tehát a költségvetése is a várost terheli. Ebbe azért az állami költségvetés mindig be szokott segíteni, de amióta én élek, és már ötven éves vagyok, csak két anyagilag kifizetődő olimpiát rendeztek, az 1984-est Los Angelesben és a 2012-est Londonban. De mindkettő alig volt rentábilis: a londoni adatai itt vannak előttem, ezek szerint az harminc millió font nyereséggel zárult, oly módon, hogy a megrendezésének költségei 2,38 milliárd fontra rúgtak, míg a teljes bevétel 2,41 milliárd volt. Tehát még egy százaléknyi haszonnal sem járt – és ez is úgy volt lehetséges, hogy a városban nem kellett fejleszteni semmit, rendelkezésre állt minden, a sportlétesítményektől az infrastruktúráig, közlekedésig, szállásokig, még a hírközlési vonalakig is.

Ellenben lássuk a riói mérleget. Az olimpia összesen mintegy 12 milliárd dollárjába került Brazíliának. Ebből 3 milliárdot fizetett az állam. Természetesen az olimpiát Rio de Janeiro városa rendezte, ám az állam támogatásával. A riói létesítmények eladhatatlanok, a város adósságai miatt helyettük a városi vízműveket kellett privatizálni, minek következtében az egekbe ugrott az ivóvíz ára a trópusi metropolisban. Állandósultak a tüntetések, a rendőrség azonban sztrájkol, a hadsereg próbálja fenntartani a rendet úgy-ahogy. Inkább úgy, mint ahogy. Brazília 48 nagyobb városában tavaly anyagi keret hiányában elmarad a karnevál is. A közbiztonság fogalma nagyjából megszűnt.

Tehát: szakmailag, merőben szakmailag nekünk, újságíróknak ugyan egy élet álma volna olimpiáról tudósítani, főleg, ha villamossal mehetünk az eseményekre repülőgép helyett (bár az nem bizonyos, hogy be is engednének: a vizes VB-n sem osztottak ám sajtóbelépőt a hazai orgánumok mindegyikének…). Azonban a magyar gazdaság mostani állapotában jobban megszenvedné a költségeket még a brazilnál is, felelős ember nem támogathatott egy budapesti olimpiát.

Szerencsére ezt a budapestiek többsége is így látta, és sokan írták alá a Momentum épp a legjobbkor eléjük tett íveit – tehát az „olimpiai álom” elbukott, ami járt némi nyereségkieséssel a különböző baráti építési vállalkozók számára (a vizes VB végső költségvetését nem is ismerjük, 24,5 milliárd forintról indult, és vagy 180-200 milliárdig lehetett követni, a végösszeg bizonyára több, de ezt már egyszerűen nem lehet bizonyítani, mert sok adat titkos), viszont legalább nem kerültek zálogba a zálogcéduláink is.

És ez hozta el a Momentum első nagy sikerét, amit azóta sem képes megismételni. Illetve, azt nevezhetjük épp sikernek, hogy a NOlimpia népszerűsége folytán gyors növekedésnek indult a mozgalom, kiépítették az országos hálózatukat, minden megyében van alapszervezetük, és körülbelül négyezren léptek be ezekbe.

Igen ám, csakhogy a politika és az újságírás az a két műfaj, amiben minden nap nagyot kell alakítani a valódi sikerhez: és ekkora ötlete a Momentumnak már régóta nem volt.

Hol helyezkednek el a politikai palettán?

A párt alapvetően centrista nézeteket képvisel, elutasítja a jobb-bal és liberális-konzervatív besorolásokat, magát egyszerre nemzeti és liberális, valamint konzervatív beállítottságúnak tartja és tagságáról azt mondja:„ideológiailag sokszínű, de meggyőzhető, vitaképes emberekből áll”. A Momentum egyaránt fontosnak tartja nemzeti értékeink védelmét és Magyarország európai egység iránti elkötelezettségét, illetve a nyugatias berendezkedésű államokhoz való közeledést a keleti típusú diktatúrák felé való nyitás helyett, támogatja a globális piacot és a szegénypárti adózási rendszert, csökkentené az ÁFA mértékét, erősítené az integrált oktatást, lazítaná a terhességmegszakítás szabályozását, egyértelműen kiáll a homoszexuálisok jogaiért, valamint enyhítené a könnyű drogok orvosi célú használatának szabályozását. A párt megalakulása óta azt vallja, hogy a teljes jelenlegi politikai elitet le kell váltani és Magyarországon egy új politikai generációnak és vele együtt egy új politikai kultúrának kell teret adni.

Hát, erre mondjuk azt, hogy jó lenne, ha jó lenne. Csupa szép és okos dolog van ebben a programban, tagadhatatlan, bár a generációs váltást kicsit értelmetlennek érzem: nincs annyi okos emberünk ebben a kis országban, hogy az életkoruk miatt lehessenek kifogásaink ellenük, hadd ne legyen ez szempont.

De ne kukacoskodjunk: nagyobb baj, hogy azzal a mondattal sem lehet sokat kezdeni, miszerint „Mindezt úgy tekintik megvalósíthatónak, hogy a magyar társadalom megszabadul az ideológiai harcoktól és a jobb-bal megosztottság helyett a közös célokra koncentrálva indul el a fejlődés útján.” Természetesen! Szabaduljunk, koncentráljunk és induljunk is, csak éppen pont az az ideológia a dologban, hogy miket tekintünk közös céloknak… Ilyenformán ez fából vaskarika.

Mi lesz a sorsa a Momentumnak?

Magukat a legerősebb Parlamenten kívüli pártnak szokták nevezni, és tény, hogy már sem nem kicsik, sem nem jelentéktelenek, de az idei választásokon 3,06%-ot értek el, tehát nem ugrották meg a parlamenti küszöböt. Talán 2022-ben – azért akkor nagyon érdekes választások lesznek (már, ha egyáltalán lesznek, mert addig sok minden megtörténhet). Valószínűleg egészen váratlan lesz a Parlament összetétele, abban például majdnem biztosak lehetünk, hogy a Kétfarkúak bejutnak és nem kizárt a Momentum sikere sem. Kövér László pedig valószínűleg előnyugdíjaztatását kéri majd tekintettel a Házban eluralkodó lazaságokra.

De elsöprő sikert nem várhatunk. Esetleg egy-egy önálló képviselőcsoportot, frakciót adhat mindkét párt, ha nem változik a házszabály, ugyanis ehhez most öt fő elegendő, és így növekedne a befolyásuk is.

Persze, ehhez az kell, hogy jöjjön még egy olimpiai méretű tévedés, ami ellen lehetne tiltakozni: nem akarok súgni, de ha csak a sport világában maradunk, lehetne ilyen a 2023-ban rendezendő atlétikai világbajnokság, melynek rendezési jogát úgy nyertük el, hogy még a stadion alapköve sincs letéve – de pénzt szóró kormányprogramban nálunk sosem volt hiány, mindenképpen lesz mi ellen fellépni, mármint, ha a Momentum megmarad régi, jól bevált taktikája mellett.

Akkorát azonban már nem fognak tudni alakítani, mint a NOlimpia esetében.

Olyan esély egyszer jut az életben.

Mindenképpen tényezői lesznek a magyar belpolitikának – de egyelőre semmiképp sem meghatározó tényezői.

Ahhoz még sokszor kellene jókor lenniük, jó helyen.