Itthon

Egy hét – A HírTV-vel üzent a Fidesz a magyaroknak

Ami a héten a Hír TV-vel történt, azzal a kormány azt üzente az ország polgárainak, hogy nem lesz béke az olajfák alatt. A sajtó elleni totális támadás csak a jéghegy csúcsa, senki nem érezheti magát biztonságban, a Nagy Testvér minden pillanatban figyel. Orbánék nem elégszenek meg azzal, amijük van, mostantól mindent akarnak.

Mindent is.

Nemcsak legyőzni akarják az ellenfelet, hanem megsemmisíteni. Meghagyni mutatóba néhány magát szabadnak gondoló kis szigetet, miközben gondosan ügyelnek arra, hogy a sajtó minden szereplője tudatában legyen annak, hogy meddig terjed a szabadsága.

Addig, ameddig Orbán Viktor jónak látja.

Nyílt titok, hogy az ATV, vagy éppen a Népszava kinek a kegyelméből lehet olyan, amilyen. Az ATV majdnem olyan derekasan migránsozik, mint a kormányhoz közeli sajtó, a Népszava pedig kritizál mindent, kivéve Orbán Viktort és családját. Vannak persze valódi független újságok, és internetes portálok, ám ezek vagy lassú halálra vannak ítélve, vagy maradhatnak még valameddig, mert Orbánéknak nem a vélemény fáj, hanem a tények feltárása.

Le lehet írni, hogy a Fidesz ellopja az emberek pénzét, ebből – eddig legalábbis – még nem lett sajtóper. Ha azonban valaki kideríti, hogy Semjén Zsolt sok millió forintért külföldön vadászik, Matolcsy, Rogán, és a többiek jóval fényűzőbben élnek annál, mint amire – amúgy nem szerény – hivatalos jövedelmükből futná, akkor az illető mehet a levesbe. Akkor bezárják a Népszabadságot, a Magyar Nemzetet és áthangolják a Hír TV-t.

Erről szólt az elmúlt hét. Üzenet az újságíróknak és rajtuk keresztül mindenki másnak. Hogy mindenki a Fidesz tenyeréből eszik, és ezt tudnia kell minden egyes sajtómunkásnak. Akik aztán ettől még a mostaninál is frusztráltabbak lesznek, és jóval rosszabbul érzik magukat a bőrükben, mert már hősök sem lehetnek a saját szemükben, csupán a rendszer megalázott kitartottjai.

Így van ez még akkor is, ha a Fidesz nem a saját pénzéből osztogatja a hirdetési pénteket az arra érdemeseknek. Közpénzből megy ez is, merthogy minden pénz valamikor a köznek a pénze volt. Aztán valaki rátette a kezét, azt mondta, hogy einstand, és innentől az a látszat, hogy az övé a pénz. Ha adott belőle valakinek, olybá tűnt, mintha a sajátjából adta volna.

Pedig, egyetlen kormánynak sincsen saját pénze. Nincs külföldi gazdag bácsikája, aki fizetné a költséges létezését és hobbijait – az államnak csak mi vagyunk, adófizető magyar polgárok. Mi adjuk oda neki azt a pénzt, amelyből, ha megérdemeljük, valamennyit visszakapunk.

Erről szól az, ami a héten a Hír TV-vel történt. Ez az, amihez Kocsis Máté frakcióvezető szerint, a Fidesznek semmi köze.

A pária blokkol

Eörsi Mátyás keresetlen egyszerűséggel bohócnak nevezte a Klubrádióban Orbánt, akit szerinte meg sem említettek Timmermans elnökjelöltségének bukása kapcsán, csak a visegrádiakról esett szó. Erről Molnár Csaba korábbi kampánya jut eszembe, aki az ATV-ben is, a Klubrádióban is, újságcikkben is azt adta elő jól tájékozott EP-képviselőként, hogy Orbánt Brüsszelben senki sem veszi komolyan, ő csak itthon erős, Brüsszelben az európai politika páriája, akinek nincs befolyása az ügyekre.

Az elmúlt napok ennek ellenkezőjéről szóltak. Manfred Webert, a Néppárt csúcsjelöltjét nemcsak Orbán és a többi visegrádi ország miniszterelnöke, de Macron francia elnök is elutasította, így került le a megválasztása a napirendről. Az Európai Parlament frakciói viszont mindenképpen ragaszkodtak a csúcsjelöltek elvéhez, akik a nyilvános kampányban ismertették az Európai Unióra vonatkozó elképzeléseiket az európai választókkal, és amelynek jegyében öt éve a Néppárt által jelölt Jean-Claude Juncker lett a Bizottság elnöke. Ezért állapodott meg az osakai csúcson Macron és Merkel Timmermans szocialista csúcsjelölt személyében, akit a kampány és korábbi biztosi tevékenysége alapján jól ismerhettek az európai polgárok. Ez a javaslat a visegrádi négyek és Olaszország ellenállásán bukott meg. Igaz, nélkülük is meglett volna a kettős többség (az országok számát és lakosságszámát tekintve), mégsem szavazták le a visegrádiakat és Olaszországot.

Merkel azt nyilatkozta: nem választhatunk elnököt százmillió európai polgár ellenében. Így jutottak el – alighanem Macron kezdeményezésére, Merkel egyetértésével – Ursula von der Leyen személyéhez.

A német kormány minisztere, a CDU alelnöke nagyszerű asszony, felvilágosult politikus, a nacionalizmus, mindenféle kirekesztés határozott ellenfele. Azzal tele van a magyar internet, hogy von der Leyen az Európai Egyesült Államok híve, aki a Bundestagban – Merkeltől eltérően – igent mondott a melegházasságra. Arról kevesebb szó esik, hogy mennyire kritikusan reagált Trump megválasztására, vagy, hogy amikor Wehrmacht-szimbólumok kerültek elő a Bundeswehr egyes laktanyáiban, von der Leyen minden ilyesmit megtiltott azzal, hogy a Bundeswehr a náci Németország hadseregével semmiféle kontinuitást nem vállal, csak a Hitlerrel szembeni ellenállók öröksége a kivétel. Nemigen van olyan politikusa a CDU–CSU-nak, akinek nézetei távolabb állnának Orbánétól, mint éppen ő. Vannak olyan politikusok a CDU-ban, akik bírálták Merkel menekültpolitikáját, de ő mindig kiállt mellette.

Az Orbán által megfogalmazott hármas kritériumnak, hogy az új vezető legyen bevándorlás-ellenes, akarja megőrizni Európa keresztény jellegét és legyen híve a „nemzetek Európájának”, a legkisebb mértékben sem felel meg.

Azok a Fidesz-támogatók azonban, akivel Orbán el akarja hitetni, hogy általa támogatott személy lesz az Európai Bizottság új elnöke, keveset tudnak erről.

Mégis: Ursula von der Leyen mint bizottsági elnök jobb lehet Orbánnak, mint Timmermans lett volna. Egy dolog, hogy milyen politikai nézeteket vallott a CDU alelnökeként, a Merkel-kormány minisztereként, és egy másik dolog, hogy mit fog képviselni, mit képviselhet majd bizottsági elnökként. Timmermanst korábbi állásfoglalásai elkötelezték a jogállam lengyelországi és magyarországi felszámolásával szemben, a menekültkérdés humánus kezelése mellett. Ebbéli elkötelezettségét európai tévénézők milliói előtt adta elő a csúcsjelöltek vitáiban az EP-választás előtt, és korábban EU-biztosként is egyértelművé tette. Von der Leyen nincs ilyen módon elkötelezve, tehet olyan engedményeket bizottsági elnökként, amilyeneket személyes politikai nézetei alapján nem tenne meg.

Be kell tehát látnunk: Orbánnak, akit Molnár Csaba rendszeresen az európai politika páriájának, Eörsi Mátyás legutóbb bohócnak nevezett, sikerült megakadályoznia Timmermansnak, Macron és Merkel közös jelöltjének bizottsági elnökké választását. Sok év kitartó munkájával hozta létre és erősítette meg a visegrádi kormányok szövetségét, és politikai szövetséget kötött Matteo Salvinival, az olasz kormány erős emberével. Az a reménye, hogy a szélsőjobbnak az Európai Parlamentben lesz blokkoló kisebbsége, nem valósult meg.

Az Európai Tanácsban, a huszonnyolc miniszterelnök döntéshozatalában viszont ezt, ha számszerűen nem is, politikai értelemben sikerült megteremtenie. Amikor az őt kiszolgáló „elemzők”, a kormánymédia kommentátorai arról beszélnek, hogy győzött Brüsszelben, nem minden alap nélkül mondják ezt.

(Miközben persze félrevezetik hallgatóságukat, amikor hallgatnak a jelöltek politikai karakteréről.)

Orbán már lerombolta a magyar jogállamot, a magyar demokráciát, és ezekben a hetekben is öles léptekkel halad tovább ebben az irányban. Átgondoltan épített fel az országban egy önkényuralmi rendszert. Joggal véli úgy, hogy egy erős, föderatív Európai Unióval, amelynek építésén az Unió nyugat-európai vezetői munkálkodnak, rendszere nem férne össze. El van szánva arra, hogy lerombolja a föderatív elemeit megtartó és bővítő Európai Uniót, és ebben is ért el eredményt, amikor blokkolta bármely, a föderatív Európa modelljét követő csúcsjelölt megválasztását. Megvolt ehhez Brüsszelben is az ereje. Súlyos konfliktust váltott ki a Bizottság és a Parlament között, sőt a német kormánykoalíció pártjai között is. Ez akkor is így van, ha az új tisztségviselők nézetei legalább olyan távol állnak Orbánétól, mint elődeikéi. Brüsszelben sem bohóc, nem pária, hanem elszánt , és szövetségeseket szerezni is képes ellenfele a föderatív Európai Uniónak.

Kevés nagyobb hibát követhetünk el a politikában, mint ha alábecsüljük politikai ellenfelünk erejét. Aki páriának, bohócnak nevezi Orbánt, ezt a hibát követi el. Rosszul teszi.

Nem lesz törvényes a választás!

„A Nemzeti Választási Bizottság ezzel az iránymutatással tudatosan törvényellenesen értelmezi félre a választási eljárási törvényt. Mindezt csak azért, hogy gátolja az ellenzéki együttműködést. Ha az NVB iránymutatása érvényben marad, áprilisban nem lesz sem törvényes, sem szabad, sem tisztességes a parlamenti választás” – szögezi le az Együtt közleménye.

A közlemény a Nemzeti Választási Bizottság mai iránymutatására reagált, amely szerint törölni kell egy párt országos listáját, ha az egyéni jelöltjeinek száma 27 alá csökken, vagy ha megvan a 27 jelölt, de a területi eloszlás követelményét nem teljesítik.

A Juhász Péter elnöke és Szigetvári Viktor miniszterelnök-jelölt által jegyzett dokumentum szerint azonban e „csaló döntés ellenére sem tudja a Fidesz megakadályozni, hogy tisztességes ellenzéki együttműködések alakuljanak ki”.

Képesek a szakszervezetek és pártok együttes fellépéssel meghátrálásra kényszeríteni a kormányt?

0

 

Képesek a szakszervezetek és pártok együttes fellépéssel meghátrálásra kényszeríteni a kormányt?
×

Diadalmenet mezítláb – Déli kávé Szele Tamással

Így, kávé mellett elmereng az ember a lassan szálló, illatos gőzben, míg kavargatja az életadó nedvet… Az antik Róma jut eszembe, az Örök Város, hatalma teljében, a ragyogó diadalmenetek, az imperator harci kocsija, amin egy rabszolga arany koszorút tart a győztes vezér feje fölé, és közben – Tertullianus szerint – azt suttogja a fülébe állandóan: „Respice post te, hominem memento te” („Tekints magad mögé! Ne feledd, hogy ember vagy!”)

Róma antik, nálunk meg dúlnak a brigantik, a krónikástól azt várják, hogy aranykoszorút tartson a fejük fölé, erre én nem vagyok hajlandó: de szívesen a fülükbe suttogom, amit kell, hogy el ne felejtsék, ők is emberek, halandók, és esendőek is. Például Németh Szilárd praetor olyan esendő, hogy a minapi interjújában, melyet a Magyar Nemzetnek adott kissé elszakadt az igazságtól is.

Már a cím is érdekes, kissé aggasztó:

„Ha szükséges, több ezer katona indulhat a határra”

Hát ne legyen szükséges, különben meg elindulhatnak ha ez elengedhetetlen, azt nem mondja, hogy meg is érkeznek, sőt azt sem mit fognak ott művelni. Mussolini serege jut eszembe, a híres „nyolcmillió bajonett”, amivel a második világháború kezdetéig komoly nagyhatalom látszatát keltette (főleg a nem kifejezetten felfegyverzett abesszinek elleni hódítás után), csak mikor komoly szükség lett volna rájuk, kiderült, hogy a nyolcmillió bajonett még tán megvan, de hiányzik a tizenhatmillió bakancs hozzá… De lássuk, mit mond nekünk ez az érzékeny lelkű klasszika-filológus, aki oly büszke görög-latin kultúrájára!

„– Hol tart a Zrínyi 2026 program megvalósítása?

– A program két pilléren nyugszik, az emberin és a műszaki-technikain. A legfontosabb a katona, a magyar honvéd. Nem mindegy, hogy milyen katonákból áll a sereg. A polgárok azt várják el a katonáktól, hogy legyenek szellemileg, lelkileg, fizikailag felkészítettek, hazájukat szeretők, esküjükhöz hűek. A toborzás szempontjából az sem mindegy, hogy milyen anyagi megbecsülést, munkakörülményeket, életpályát tud kínálni a honvédség a hivatásos, az önkéntes tartalékos és a szerződéses tagjainak. A változás dinamikáját jól példázza, hogy 2010-ben mindössze 17 fő tartalékos katonája volt az országnak a mostani több mint nyolcezer-kétszázzal szemben.”

Hogyne, kérem. Ezt a számot úgy sikerült elérni, hogy sokfelé a közmunkásokat kötelezték arra, hogy jelentkezzenek, de olyanról is hallottunk már, hogy a helyi Fidesz-csoport delegált egy tagot tartalékosnak, mert hibádzott a létszám, kellett a statisztikába. Így már nem is olyan nehéz elérni akármilyen hatalmas állományt. És fegyverrel hogy állunk, domine spectabilis?

„– Említette a kézifegyverek hazai gyártását. Hol tart a magyar hadiipar újjáépítése?

– Emlékeztetnem kell: 2010-ben szó szerint egyetlenegy darab magyar gyártású töltényt sem tudtunk volna adni a katonáinknak! Az egykor kiemelkedő, még a szocializmusban is exportképes magyar hadiipart teljesen padlóra vitték az elvtársak. Most ezen a téren is léptünk egyet előre: tavaly év végén a honvédség egyes alakulatait már magyar fegyvergyárban összeszerelt 10 ezer darab kézifegyverrel láttuk el. Tavaly a kiskunfélegyházi fegyvergyár licenc alapján kezdte meg a honvédség és a rendvédelmi erők számára gépkarabélyok, géppisztolyok és pisztolyok gyártását. A világ legmodernebb kézifegyvereit gyártó cseh Ceska Zbrojovka gyárral kötöttünk szerződést. Azt is szem előtt tartjuk, hogy a hadsereg fejlesztéséből a magyar gazdaság is profitáljon, és új munkahelyek jöjjenek létre. Nemcsak összeszerelésről van szó, hanem idén az év derekától már a teljes gyártási folyamat itthon zajlik. Exportjogot is vettünk a cseh partnertől, a hazai ellátáson túl a külpiacokon is megjelenünk a termékekkel. A fegyverek mellett azok NATO-kompatibilis lőszereit is itthon fogjuk előállítani.”

A gyártósorok még nem érkeztek meg

Khm, khm. Itt azért vitatnék pár állítást. A Ceska Zbrojovkával kötött szerződést nem, az igaz – de nem lettünk a fegyverpiac cápái. Még ugyan ebihalnak is kicsik vagyunk. A Napi.hu február nyolcadiki száma szerint el sem indult a termelés a kiskunfélegyházi fegyvergyárban, ugyanis a szükséges gyártósorok nem érkeztek meg és a fogadó üzem infrastruktúrája sem alkalmas még a termelés beindításához. Simicskó István korábbi honvédelmi miniszter tavaly márciusban azt jelentette be, hogy a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozó HM Arzenál Zrt. gyárában cseh licensz alapján első lépésben a fegyverek összeszerelése indul meg, majd 2019. januártól a teljes gyártás Magyarországon lesz. Benkő Tibor jelenlegi honvédelmi miniszter évértékelő értekezletén február 5-én viszont már óvatosabban fogalmazott: szerinte valamikor idén kezdődhet meg a gyártás.

De nincs megfelelő szakember, hiányzik a munkáskéz is

Pillanatnyilag fegyvergyártás nem, csak fegyver-összeszerelés zajlik az üzemben. Ebből származik az a tízezer tavaly decemberben a Magyar Honvédségnek átadott fegyver. A cseh licenc alapján készült P-07 és P-09 típusú pisztolyok, BREN 2 típusú gépkarabélyok és SCORPION EVO 3 típusú géppisztolyok első darabjait elsőként a katonai rendészek vehették kézbe, de elvileg minden katonai alakulatot ezekkel szerelnének fel.

Azért az nem mindegy, hogy gyártjuk vagy összerakjuk, ugyanis ilyen alapon mondhatnánk azt is, hogy az Audi magyar autó.

A haditechnikai beszerzések ügye meg… szóval nem mindegy, hogy azt mondom, Csabika, hozzál gyulait vagy Gyuluska, hozzál csabait. És ha ezek után akármelyik srác véreshurkával jön haza, akkor beszélhetünk honvédségi megoldásról. A beszerzéseink olyanok, mint a besztercei kékszilva: azért piros, mert még zöld. Ennél udvariasabban nem tudom körülírni, miszerint sok esetben távolról sem azt vettük meg, amire szükség lett volna. Akkor lennék a legboldogabb, ha egyáltalán nem volna szükség sem fegyverre, sem hadseregre, csak a világ jelenlegi állapotában ezt még a Vatikán sem engedheti meg magának – sajnos kell a Honvédség, de akkor legalább csinálnánk jól…

Ott vannak rögtön a Légierő beszerzései. Amint Németh mondja:

„Az elmúlt évben beszereztünk két darab A319-es, 128 főt szállítani képes csapatszállító repülőgépet, szintén két darab Falcon 7X többcélú közepes szállító repülőgépet. Felújított harci és szállító helikopterek is érkeztek Magyarországra. Már megkötöttük a szerződést az Airbusszal húsz H–145M könnyű- és 16 darab H–225M közepes, többcélú helikopter megvásárlására.”

Az A319-esek utasszállító gépek, pillanatnyilag kormánygépnek használják őket. Ez nem is akkora anomália, mint hinné az ember: az öreg Antonov-26-os, ami korábban a kormánygép feladatait ellátta, szintén a Légierőhöz tartozott, csak azt már alig engedik leszállni valahol, olyan magas az orosz hajtóművek zajszintje. De mondom, azt is kölcsön kapta a mindenkori kormány, ha kellett és ha kérte. Mondjuk egy gépet kettővel leváltani… tényleg valószínű, hogy honvédségi célokra is fogják használni őket.

Kettővel még csak-csak, de néggyel? Mert idetartozik ám a két Dassault Falcon 7X is, ami Némethnél „többcélú közepes szállító repülőgép”. Így mondjuk katonául azt, hogy semmire sem jó, ha netán lőnek rá, maximum menekülni. Ez a gép ugyanis minden besorolás szerint „business jet”, ára 53,8 millió dollár. 12-16 embert szállíthat, hatótávolsága nyolc utassal körülbelül 12 ezer kilométer, vagyis kis utasszállítóhoz képest elég messzire el tud jutni. De harci bevetésre teljes átalakítás nélkül alkalmatlan és teljes átalakítással is. Ez maximum futárgép lehetne, de arra a célra azért tudnék mondani sokkal olcsóbb típusokat is. Viszont luxusgépnek, kormánygépnek ideális: kényelmes, elegáns, gyors. Hogy mihez kezdünk majd velük, nem tudom – de sejtem.

A H-145M meghatározása szerint „könnyű többcélú helikopter” és az is: a gyár a propektusában ugyan alaposan kitér a hozzá kapható HForce fegyverrendszerre, mellyel harci bevetésekre is alkalmassá lehet tenni, de azért ez alapvetően egy felderítő-mentő helikopter volna. A nála nagyobb, nehezebb H-225M már csapatszállító és evakuációs feladatokra is alkalmas – hát értem én, értem, hogy ez volt a boltban, és talán nem is baj, hogy a közeljövőben kiváló mentőhelikopterei lesznek a Légierőnek, sőt, természeti katasztrófák esetén akár evakuációkra is használhatóak, ennek legalább van értelme is, csak ne gondoljuk, hogy a most beszerzett forgószárnyas egységeink felérnek egy-egy Apache vagy Hind harci helikopterrel.

A harckocsikra csak annyiban térnék ki, hogy való igaz, beszereztük a Leopardokat, be még az önjáró lövegeket is, de kiképzett legénység ezekre optimális esetben is csak bizonyos idő elteltével lehet, addig karban kell őket tartani szépen és vigyázni rájuk. Ha az oroszok elkezdenék nagy szériában gyártani az Armata T-14-est, akkor bizony eléggé elavultnak számítanának, de a hosszú ideje fejlesztés alatt álló, már-már legendás orosz „szuperharckocsi” egyelőre csak kis szériában készül, és főként moszkvai parádék céljára használják, ugyanis bődületesen drága.

A légvédelmi rakétarendszer beszerzése meg… egyelőre, Pompeo külügyminiszter látogatása óta teljesen ellentmondásos hírek keringenek, vagy amerikait veszünk, vagy nem, így még irányárat sem lehet mondani. Vagy drága lesz, vagy drágább, lehet még esetleg nagyon drága is.

De tegyük fel végre a legfontosabb kérdést: mi végre ez a sok szép pattantyú?

Mit mond erre Németh vezér?

„Jelenleg a technikai és a jogi határzár segítségével távol tudjuk tartani a bevándorlók tömegeit határainktól, de ha a helyzet azt kívánja, akkor több ezer katonát tudunk azonnal a határra vezényelni. Az éberség azért is indokolt, mivel, mint már említettem, a brüsszeli és hazai bevándorláspárti erők a legkevésbé sem tettek le arról, hogy teljesítsék a Soros-tervben foglaltakat: afrikai és közel-keleti milliók beáramoltatása, a külső határok kinyitása, kötelező kvóta alkalmazása, az európai adózók megcsapolása.”

Értem. Azok ellen a fáradt, rongyos civil menekülők ellen, akik többnyire maguktól elkerülik hazánkat. Ennek így sok értelme van. Valamint civil szervezetek és Soros ellen.

Leoparddal.

Ágyúval, verébre. Németh úr, én értem, hogy fegyverbeszerzés közben nagyon sok pénzecske leesik, de próbáljanak legalább valami elfogadhatót hazudni, olyant, ami reálisabbnak tűnik.

Nem tudok a feje fölé arany koszorút tartani, nincs is miért, meg félek, ellopnák azt is. De hadd juttassam eszébe Mussolini hiányzó tizenhatmillió bakancsát, ugyanis nem ártott volna némi pénzt a honvédekre is költeni.

És hadd figyelmeztessem most, mikor büszkén tartja diadalmenetét a régi római szokás szerint:

„Respice post te, hominem memento te” („Tekints magad mögé! Ne feledd, hogy ember vagy!”)

Mai kérdésünk

0

 

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint a CSOK helyettesíteni tudja a lakástakarék-pénztár állami kamattámogatását?
×

Veszítve nyert az MTA a kormánnyal szemben?

Kiszervezik az MTA alól a kutatóintézeteket, cserébe idén finanszírozzák a hálózat működését, bár a teljes pénzt csak május végéig adja oda a kormány – derül ki a homályos megállapodásból Palkovics László és az MTA-elnök között. Az irányítás paritásos lesz, de a tudósok többsége mellett.

Nem egyértelmű, de erős a gyanú arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) úgy nyert a kormány vele szemben indított támadásával szemben, hogy az nem zárja ki a későbbi bukást. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter és Lovász László MTA-elnök pénteki találkozója után kiadott közleményből egyértelművé válik, hogy

2020 január elsejétől a kormány elviszi az MTA kutatóintézeti hálózatát.

Lovász elnök tehát – ahogyan az a kiadott kommünikében olvasható – „tudomásul veszi” a kormány szándékát arra, hogy az ötezer főt foglalkoztató intézeteket az MTA szervezetén kívül kívánja működtetni. Ez teljes visszavonulás a korábbi állásponttól.

A megállapodás értelmében a kutatóintézet-hálózat az új szerkezet kialakulásakor egyben marad, az esetleges belső változtatásokról az új irányító testület dönt. Elkenték viszont ennek vezetési elvét. A következő pontban már irányító testület(ek)ről van szó, paritásos alapon küldött képviselőkkel, de „a tudományos közösség többségi részvételének biztosítása mellett” . A testület elnökét az MTA elnöke és a tudománypolitikáért felelős miniszter konszenzusos javaslata alapján a miniszterelnök nevezi ki.

Az nem derül ki, hogy paritás mellett hogyan kap többséget a tudományos közösség.

A szerződés alapján az MTA kutatóintézet-hálózat által használt/működtetett vagyon az MTA tulajdonában marad. Ebben engedett a kormány. A részleteket azonban itt is a jövőbe tolták ki: a vagyon új konstrukcióban történő rendelkezésre bocsátásának jogcímét meg kell határozni.

Az intézetek megtarthatják az MTA névjegyét (brandet), de csak akkor, ha azok az MTA követelményeinek megfelelnek, jelentsen ez bármit.

Az eddigi viták egyik szakítópontja a finanszírozás volt. Erről meglehetősen ellentmondásos a megállapodás. Leszögezi ugyan, hogy a kutatóintézet-hálózat világos, hosszú távú stratégia mentén (beleértve a finanszírozást is) működik. És az intézethálózat működtetését önálló jogi személy végzi, de ennek jogi formáját is a felek később egyeztetik.

A szerződés értelmében a minisztérium biztosítja a 2019. január 1. és 2019. május 31. közötti időszakra az MTA kutatóintézet-hálózat működését szolgáló személyi és dologi forrásokat. Ez némi enyhülés ahhoz képest, hogy Palkovicsék január óta nem folyósítják a béreken felüli költségek fedezetét, vagyis az alapfinanszírozást, emiatt komplett kutatások álltak le. Az MTA eddig ragaszkodott ahhoz, hogy kapják meg a költségvetésben nekik megszavazott pénzt. Idén 17 milliárd forintról van szó.

Ennek ismeretében nem teljesen világos, hogyan kell érteni azt, hogy „a fenti elvek szerinti megállapodást követő időszakban az új irányítási rendszer életbe lépéséig az MTA kutatóintézet-hálózat finanszírozása legalább a 2019. évi színvonalon biztosított”. Vagyis

mi fog történni júniustól, ha a teljes személyi és dologi pénzt csak májusig adja oda az ITM.

A közlemény nem válaszol arra a kérdésre, hogy mi lesz a kutatási pályázatok sorsa. Az MTA elnöksége február közepén úgy döntött, hogy csak a törvényes támogatás fejében hajlandó pályázni a nekik egyébként járó pénzre.

Megnyugtatásul leszögezik, hogy a kormány célja a kutatási források jövőbeli növelése.

A megállapodás értelmében a következő hetekben a tárgyaló felek kidolgozzák a részleteket, és az így születő javaslat a megfelelő eljárásrendben az MTA legfőbb döntéshozó testülete, a közgyűlés elé kerül.

A szerződés betetőzése(?) annak a vitának, amelyben a kormány eltökélte az intézményhálózat és az MTA-vagyon leválasztását-elvételét, a gyanú szerint állami alapítású vagyonkezelő alapítványba vitelét. Amivel vinné a következő évek uniós támogatású kutatás-fejlesztési támogatásait is.

Az MTA közössége eddig ellenállt a kiszervezési kísérletnek, egyelőre bizonytalan, hogy ennek „tudomásul vétele” a fenti homályos részletek mellett átmegy-e.

Mai kérdés – Ön szerint jó úton halad az ellenzéki Összefogás a parlamenti választások megnyerése felé?

„Az ellenzék csapatai valóban harcban állnak, ám momentán nem a legyőzendő ellenséggel, hanem többnyire egymással csatáznak.”

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint jó úton halad az ellenzéki Összefogás a parlamenti választások megnyerése felé?

Gondolatok a COVID-19 magyarországi és németországi kezeléséhez

Nagyon őszinte, elgondolkodtató, figyelemre méltó és érdekes cikk jelent meg a die Welt hamburgi regionális (lokál) számában, rovatában egy igazságügyi orvos szakértőtől (köznyelven halottkémtől), aki október óta vezeti a Hamburgi Igazságügyi Orvostan Intézetet. Már a cikk címe is meglepő: „A koronavírus járványban elhunytak átlagéletkora 82 év.” Első pillanatra azt hittem, hogy igaza van a magyar „Operatív Törzs”-nek, élén Müller Cecília tiszti főorvosnak és Kásler Miklós „emberi erőforrás” miniszternek, no meg a miniszterelnökünk bombasztikus, propaganda szövegének, hogy „vigyáznunk kell az idősekre”. A német cikk elolvasása után, azonban szomorúan kellett megállapítanom, a magyar egészségügy, benne a kutatás, a történések feljegyzése, összegezése, következtetések levonása, sehol sincs a némethez képest. Az őszinteségről nem is beszélve.

Elöljáróban egy vallomással tartozom. A realitás, és a nagy számok törvénye szerint tisztában vagyok, hogy korosztályom, a háború utáni (1945-1953 közötti) nemzedék nagyon fogyóban van, hiszen a ma 70 éves korosztály közül a többség nem éri meg a 80. szülinapját. Ez a természet rendje. Bármelyik osztály- vagy évfolyam találkozó résztvevőinek száma rohamosan csökkenni fog. Emlékszem, szüleim korosztálya ugyanígy volt. Mint nyugdíjasok, mindennap első dolguk volt az újságok gyászjelentésének böngészése: vajon van-e köztük ismerős? Eddig azzal vigasztaltam magam, hogy a járványtól függetlenül is „kifutó modell” vagyok. A fiatal forradalmár költővel ellentétben, én igenis otthon, ágyban, párnák között szeretném földi életemet befejezni, elaludni. Esetleg egy fájdalommentes „orra bukás”, „székről lefordulás”, „szívmegállás”, stb. Nem pedig baromi kínok között lélegeztető gépen „kikötözve”, ahonnan úgy sincs visszaút.

Most pedig a hamburgi intézet igazgató főorvosának jelentése

A koronavírus fertőzöttek száma emelkedik, viszont az elhalálozottak életkora szinte változatlan. A hamburgi intézet ez idáig 452 halálesetet regisztrált, melynek okának, a COVID-19-et jelölték meg. A legöregebb egy 100 éves fertőzött volt, az elhunytak többsége a 80-90 korhatár között mozgott, lényegesen több volt a férfi, mint női áldozat. A második hullámban a 30 és 60 év közöttiek fertőzöttek meg. Hamburgban a járvány kitörése óta az 50 éven aluliak közül csak négy férfi és három nő halt meg. Viszont elvileg a korcsoportok összetétele (Altersstruktur) tavasz óta nem változott. A betegek kezelése, hála a boncolásoknak, azok eredménye jelentősen javult. A gyulladáscsökkentők és a vérhígító gyógyszerek nagyon sokat segítettek. Eleinte sok COVID-os beteg halt meg embóliában, vérrögök miatt. Ma már ez ritkaság számba megy.

A legtöbb halottnak mintha más, „korábbi betegsége” lett volna. A legjellemzőbbek a szív- és érbetegségek, a diabetikus betegségek és a túlsúly. Ezek különben jellemzőek a 80-90 éves betegekre, ill. azoknak már korábbról meglévő betegségeire. Viszont a fiatalabb betegeknél ez ritka, tényleg egyedi eset. Professor Benjamin Ondruschka intézetvezető szerint a jövő év elején erre fognak koncentrálni. Minden más halálesetet „standardizálni” fognak, hogy ne maradjon egyetlen ismeretlen haláleset sem.

A korona halálesetek több, mint 50 százalékát a hamburgi intézet maga vizsgálja, mert ezzel tartoznak a hozzátartozóknak, amiért a hozzátartozók nagyon hálásak. A hagyományos boncolás (fej-, mellkas- és has felnyitás mellett egy minimálisan invazív boncolást is végeznek, sőt a halottat ultrahang vagy computer-tomográfos (CT) vizsgálatnak is alávetik.

Mikor idáig jutottam a cikk olvasásával, döbbentem rá, hogy hol is tart a hazai egészségügy? Hiszen Kásler miniszter még tavasszal leállította (letiltotta) a boncolást. (Eljárásrend, Budapest, 2020. március 21.)

A borsodi jelölés tanulsága

Azt írtam itt néhány nappal ezelőtt, hogy Setét Jenőnek igaza van, Bíró László mint közös ellenzéki jelölt a Borsod megyei 6. választókerületben nem támogatható. Pedig akkor még nem is ismertük azokat a durva antiszemita kijelentéseit, amelyeket azóta a kormánysajtó összeszedett.

Azóta megismertük. Bíró bocsánatot kért, és a többi párt ezt elfogadta.
Ez nevetséges. Ilyen uszító mondatokért nem lehet bocsánatot kérni. Nem egy interjúban vagy tévés beszélgetésben elhangzott félrefogalmazott mondatokról van szó, hanem leírt, átgondolt mondatokról. Vagy azért fogalmazott így, mert így gondolja, vagy mert azt gondolja, hogy a választók gondolják így, akiket meg akar nyerni. Akár így, akár úgy, ezért nincs értelme bocsánatot kérni, és az ilyen bocsánatkérést nincs értelme elfogadni. A bocsánatkérés sem azon nem változtat, hogy miként gondolkozik az illető, sem pedig azon, hogy mivel akarja megnyerni a választóit.
Az a közlemény ráadásul, amelynek alapján Setét Jenő rasszistának mondta Bírót, nem is az ő mondata volt, hanem a párt közleménye, amelyet ő feltett a Facebook-oldalára. Jakab Péter pártelnök pedig kiállt e közlemény mellett az Egyenes Beszédben. És kiállt a Csongrád megyei Jobbik-elnök melegekkel szembeni előítéleteket hangoztató álláspontja mellett is:

Azt tudom, hogy a magyar emberek számára mi a fontos, és mi a kevésbé fontos. A belpesti kávéházakban lehet, hogy az a fontos, hogy legyen szivárványos lobogó egy városházán, de általában akkor, amikor hónapról-hónapra nő a munkanélküliek száma, és egzisztenciák kerülnek veszélybe, és jön a tanévkezdés, és az ember azt sem tudja, hogy miből vásárolja meg a tanszereket, akkor a legkevésbé sem az foglalkoztatja az embereket, hogy most egy városházán van-e szivárványos lobogó, avagy sem.”

Magyarul: Jakab pártelnök szerint az embereket csak a jólétük érdekli, a jogaik nem, és ezért csak több jólétet kell nekik ígérni, több jogot nem. Meleg polgártársaink nem számíthatnak arra, hogy egy elképzelt „kormányváltás” után az új parlamenti többség a Jobbik képviselőinek részvételével jogegyenlőséget teremt a melegek számára.
Hogy a Jobbik nem fog ilyen dolgokban vétózni? Miért ne? Amikor a Karácsony Gergely vezette új fővárosi vezetés egyelőre csak leállította egy új Szent István-szobor felállítását Lukács György szobra helyett, a budapesti Jobbik-szervezet már is tiltakozott arra hivatkozva, hogy jobbikos szavazatok is kellettek Karácsony győzelméhez. Pedig a fővárosi közgyűlésben nincs is jobbikos képviselő. Az elképzelt majdani Országgyűlésben minden bizonnyal lesz.

Szóval, mindebből számomra az a tanulság, hogy baloldaliak és liberálisok aligha tudnak közösen kormányozni a Jobbikkal. Sokakkal ellentétben én nem kifogásoltam és ma sem kifogásolom, hogy 2018-ban nem lépett vissza a javamra a Jobbik és az LMP jelöltje a budapesti 3. választókerületben, mert úgy gondolom: olyan alapvető politikai különbségek választanak el bennünket, hogy ez nem várható el tőlük. Ma sem gondolom, hogy bármely választáson a Jobbik támogatásával szeretnék közös jelöltként elindulni. Mint ahogy azt sem hiszem, hogy szavaznék egy olyan közös listára, amelyen jobbikos politikusok szerepelnek.

Talán még sokan emlékeznek, hogy kemény vita folyt köztünk a DK-ban, amikor a párt 2014 őszén Miskolcon a rendpárti, sőt rasszista kijelentéseiről ismert Pásztor Albert volt rendőrkapitányt támogatta (az MSZP-vel közösen) polgármester-jelöltként. A fideszes polgármester fölényesen megnyerte a választást, a DK következő kongresszusán pedig Gyurcsány Ferenc elismerte, hogy hiba volt Pásztor jelölése.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK