Kezdőlap Itthon Oldal 141

Itthon

Pártpolitikusok és jogászok

Háborognak a politikusok a Kaleta-ügyben. Hogyan is kaphatott ennyire enyhe ítéletet?

Az egyik ellenzéki pártelnök szerint Polt Péter felelőssége az enyhe ítélet, a másik ellenzéki párt alelnöke a fellebbezést tartja cinikusnak, a harmadik ellenzéki párt elnökhelyettese mindjárt szigorító törvényjavaslatot nyújt be: legyen súlyosbító körülmény, ha valaki közhivatali tisztség betöltőjeként követi el a kérdéses cselekményt, és legyen nyilvános lista az ilyen bűncselekmény elkövetőiről, amelyen élete végéig rajta maradjon, akit emiatt elítéltek. (Amennyire laikusként meg tudom ítélni, ez az ötlet a jog alapelveivel ellentétes.)
Hallgatok két tekintélyes jogászt, büntetőügyekkel foglalkozó ügyvédet az ATV-ben, akik azt mondják, hogy az ítélet megfelel annak, amit ilyen cselekmény elkövetőire ki szoktak szabni. (Emlékszem, vagy húsz évvel ezelőtt egy SZDSZ-es polgármester számítógépén is találtak egy csomó pedofil felvételt, méghozzá itthon, és nem Peruban, és neki sem kellett börtönbe mennie.) Azt is elmondják, hogy a legtermészetesebb dolog, hogy a védelem enyhítésért fellebbez, hiszen nincs olyan kockázat, hogy másodfokon súlyosabb büntetést szabna ki a bíróság (hiszen köti az, amit az ügyész javasolt). Ilyenkor az ügyvéd megpróbálja – ez a dolga.

Arra is rámutatnak a jogászok, hogy a bíróságnak nem a társadalom igazságérzete szerint kell ítélkezniük, hanem a törvények szerint.

Aki pedig azt mondja, hogy a kettő között nem alakulhat ki tartósan eltérés, az gondoljon csak a halálbüntetés kérdésére. Én az európai szellem fontos vívmányának tartom a halálbüntetés eltörlését, amivel az európai politikai osztály szembefordult a közvélemény többségével, és jól tette. Az is egyértelmű trend tőlünk nyugatra, hogy nem törekszenek súlyos szabadságvesztés-büntetések kiszabására, és ettől nem nő a bűnözés, sőt.
Orbán, Rogán és társaik rendszeresen bírálják a bíróságok ítéleteit, ha azt feltételezik, hogy azok nem találkoznak a „társadalom igazságérzetével”.

Jó lenne, ha a magukat a jogállam elkötelezettjének mondó ellenzéki pártok politikusai nem követnék ebben őket.

A bírói ítéletek természetesen bírálhatók. Ez a dolga az újságíróknak, jogászoknak és másoknak, tulajdonképpen mindenkinek, a parlamenti és kormánypolitikusok kivételével.
Két okból nem helyes, ha ők bírói ítéleteket bírálnak. Egyrészt azért, mert ez óhatatlanul nyomásgyakorlást jelent az igazságszolgáltatásra, és ezzel sérti a hatalmi ágak elválasztását.
Másrészt pedig azért, mert az ilyen bírálat szinte mindig szavazatszerzési céllal történik, és aláássa a törvények tekintélyét olyan esetekben, amikor az egész demokratikus rendszernek, annak minden szegmensében tevékenykedőknek arra helyes törekedniük, hogy védjék a törvény tekintélyét a „társadalom igazságérzetével” szemben.
Szóval, kedves pártpolitikus barátaim, szíveskedjetek ebben a dologban csöndben maradni. Ha pedig nem tetszik egy ítélet, és emiatt arra gondoltok, hogy gyorsan módosítani kellene a törvényt, várjatok vele legalább egy évet. Törvényt csinálni csak higgadtan, az egyes konkrét ügyek miatt támadt indulatoktól függetlenedve helyes.

Egyedül Orbán vonatán

Orbán vonata nem vezet sehová, de az orbánok miatt Európa vonata nem állhat. Lényegében ezzel a gondolattal kell Merkel asszonynak – aki az Unió soros elnöki tisztét is betölti – egyezségre jutni az államok vezetőivel a 750 millió euró uniós válságkezelő alap elosztásáról. 

Így pocsékolják az európai adófizetők pénzét – háborgott Daniel Freund német EU parlamenti képviselő, aki képet is feltett az oldalára a magányos utazásról Orbán Viktor szülőfalujában. A hat kilométeres vasútvonal nem vezet sehova- hangsúlyozta a zöld parlamenti képviselő, aki hozzátette: olyan országban nem lehet ezen csodálkozni, ahol egy gázszerelőből pillanatok alatt milliárdos lehet! Daniel Freund Twitteren feltette a kínos kérdést ? Melyik pártcsalád tagja is a Fidesz az EU parlamentjében? Az Európai Néppárt frakciója értette a finom célzást és azonnal válaszolt: nagyon odafigyelünk a jogállamiságra! Az az ország nem kaphat európai pénzeket, amely megpróbálná korlátozni a bírák függetlenségét!

Egyeztetések a válságkezelő alapról rohamtempóban

Merkel kancellár az Európai parlamentben beszélt erről mint az unió soros elnöke, majd Rutte holland miniszterelnökkel egyeztetett a 750 milliárd eurós válságkezelő alapról. Milyen feltételei legyenek a pénz szétosztásának? Rutte holland kormányfő szerint mind politikai mind pedig gazdasági feltételekre szükség van, mert enélkül a pénzek elfolynak és nem érik el a kívánt célt: az uniós gazdaságok stabilizálódását.

Merkel-Orbán paktum?

A válságkezelő alap felhasználásáról csakis konszenzus alapján lehet dönteni vagyis minden állam vezetőjének szavazatára szükség van. A jövő heti uniós csúcstalálkozón ezért heves viták várhatóak. Bár a pénzre égetően szüksége van mindenkinek, de megegyezés nemigen várható. Merkel kancellár – realista módon – úgy nyilatkozott, hogy ősszel várható egyezség az uniós válságkezelő alapról. A német kancellár asszony az egyezség érdekében állítólag több állam vezetőjével – köztük Orbán Viktorral is – megegyezett: csakis a rászorultság lesz a pénz elosztásának alapja. Vagyis nem lesznek sem politikai sem pedig gazdasági feltételek amikor szavazni kell a 750 milliárd eurós válságkezelő alap elosztásáról.

Reggeli vírusjelentés- 2020. július 10. péntek

Hazánkban az elmúlt 24 órában  3 fővel emelkedett a beazonosított fertőzöttek száma, míg a fertőzés következtében elhunytak száma  593. 

A hajnali összesítés alapján  a világon 12.270.172 fertőzöttet tartanak nyilván. 554.953 vírusfertőzött hunyt el.  

Az Egyesült Államokban hárommillióhoz közelít a  (3.118 ezer) regisztrált fertőzöttek száma s a halálesetek száma is a százharmincezer fölött jár (131 ezer). Braziliában (1755 ezer) kezelhetetlen mértékű a fertőzés.

Az MTA bizonyítványa

A Magyar Tudományos Akadémia új elnökének megválasztotta Freund Tamás akadémikust, agykutatót, eddigi alelnökét. A járvány miatt online szavazás volt, kedden délután hozta nyilvánosságra az eredményt az MTA hivatala. Volt ellenjelölt is Pléh Csaba pszichológus–nyelvész, az MTA korábbi főtitkára személyében. Freund nemzetközi hírű tudós, megkapott minden elképzelhető díjat és kitüntetést, igazán méltó a tisztségre. A hírnek itt akár vége is lehetne.

Csakhogy Freund akadémikus néhány hónapja írt egy levelet Orbán miniszterelnöknek, amelyben kifejezésre juttatta ellenérzéseit a kormányt bíráló egynémely társadalomtudósokkal szemben. Azóta többször is beszélt hasonlókat. A napokban a Mandiner című Fidesz-barát hetilapnak nyilatkozott, és kijelentette:

“Azok a társadalomtudósok, akik nemcsak híján vannak a külföldi állásajánlatoknak, de a teljesítményük tényleges nemzetközi mércével mérve elégtelen, pusztán a kormánykritika álarca mögé bújva tudnak érvényesülni. Nem ritka, hogy egy-egy gyengén teljesítő társadalomtudós publikációját neves nemzetközi folyóiratok szakmai okokból nem fogadnák be, némi kormánykritikába csomagolva viszont tárt karokkal várják.”

Csaba László közgazdász akadémikus a Klubrádióban elmesélte Bolgár Györgynek, hogy ő több alkalommal is figyelmeztette Freundot, hogy ezek az állításai megalapozatlanok. A jelek szerint hiába. Azok a neves kutatók, akik manapság az Orbán-rendszert bírálják, többségükben már régen rendszeresen publikáltak vezető külföldi folyóiratokban jóval az Orbán-korszak előtt, nemzetközi hírüket többnyire még a szocialista rendszer kritikai elemzésével szerezték. Még a választást megelőzően hatvanhét tudós nyílt levélben fordult Freundhoz, és újra figyelmeztette őt nyilatkozatának megalapozatlanságára, illetve kérte, hogy mondjon példát arra, amit a társadalomtudósokról állít. Freund természetesen nem válaszol.
Két dolog érdekes ebben a történetben. Az egyik: a nemzetközi hírű agykutató akadémikus, akit tudományos pályájára tekintettel minden tovább nélkül lehetne az MTA elnöke, fontosnak tartja, hogy nyilvánosan támadja a kormánnyal szemben kritikus társadalomtudósokat, így fejezve ki a miniszterelnök iránti lojalitását. Ez engem arra emlékeztet, amikor a Rákosi- vagy a korai Kádár-korszakban mindenkinek, aki valamilyen előmenetelre, de legalábbis elért pozíciójának megtartására vágyott, föl kellett állni a taggyűlésen, a munkaértekezleten, a szakmai rendezvényen, nyilatkoznia kellett az újságban, és hitet kellett tennie a párt és a kormány mellett, meg kellett bírálnia – időponttól függően – a revizionistákat, az imperialistákat, a szociáldemokratákat, az elhajlókat, vagyis az aktuális ellenséget.
Freund nyilvánvalóan okos ember, mégpedig nemcsak az agykutatásban, de a közéletben is, és úgy ítéli meg a mai magyarországi közállapotokat, hogy ahhoz, hogy az MTA elnöke lehessen, mégpedig sikeres elnöke, ahhoz ilyen nyilatkozatot kell tennie, nem is egyszer. Tisztában van vele, hogy lesznek a tudományos életben, akik emiatt megvetik őt, és ennek ellenére ezt tartja célszerűnek.

Ennél keményebb ítéletet nem is mondhatna Orbán rendszeréről.

A másik érdekes dolog: noha sokan megvetik őt emiatt, az akadémiai közgyűlés többsége rá szavazott. Pedig volt ellenjelölt. Naiv ember azt gondolhatná, hogy az idézett nyilatkozattal az elnökjelölt elvágja magát tudóstársainál, és elveszíti a választást. Nálunk az ellenkezője történt, a közgyűlés többsége szavazatával honorálta ezeket a nyilatkozatokat. Több jelölt esetén az akadémikusok többsége – nem először, ugyanez történt Pálinkás József megválasztásakor is 2008-ban – arra szavaz, akit a leendő miniszterelnök illetve aktuális miniszterelnök hívének, jelöltjének gondol. Kormánybarát akadémiai elnöktől várják, hogy a kutatóhálózatától megfosztott tudós testület élén megvédi azt, ami az Akadémia pozíciójából megmaradt, megőrzi az akadémikusok privilégiumait

Ők is kimondták a maguk ítéletét.

Az országnak igen, a Fidesznek nem érdeke

A magyar kormány tudatosan gyengíti a forintot, mivel ezzel 1000 milliárd forint pluszpénzhez tudta juttatni „haveri körét, az oligarchákat” – mondta Ujhelyi István ma délelőtt tartott online sajtóértekezletén.

 Ujhelyi emlékeztetett arra, hogy 280 forint körüli euróárfolyamon adták át a kormányzást a Fidesznek, az európai közös fizetőeszköz pedig mostanában 350 forintnál is drágábbá vált.

A gyenge forint ugyanakkor ellentétes a bérből és fizetésből élők érdekeivel, akiknek jelentősen nehezedett az életük a kedvezőtlen forint-euró árfolyam, valamint és az ezt kísérő infláció miatt.

Ujhelyi István hangsúlyozta, a kormány tudatosan gyengíti a forintot, mivel ezzel 1000 milliárd forint pluszpénzhez tudta juttatni „haveri körét, az oligarchákat”.

Orbán Viktor miniszterelnök azért sem gondolja komolyan az euró bevezetését, mivel azzal bebetonozná Magyarország uniós tagságát és elvesztené azt a játékterét, amellyel egyrészt Brüsszelt zsarolja, másrészt Moszkvának és más keleti diktatúráknak udvarol.

Miért adjuk Hadházyéknak a nemzeti konzultációs kérdőívünket?

Önkényuralmi rendszerben élünk. Ezt még a parlamenti ellenzék számos neves politikusa sem látja be.

Az LMP társaelnöke, Keresztes László Lóránt rendszeresen önérzetesen elutasítja azt a vélekedést, amely diktatúrának minősíti az Orbán-rendszert, akárcsak annak idején elődje, Schiffer András. Az MSZP politikusaitól időnként még mindig elhangzik a „jobboldali demokraták” illetve „baloldali demokraták” jellemzés a Fideszre illetve önmagukra. Hiller István egy interjúban elmondta, hogy időnként elbeszélget Orbán Viktorral az ország nagy problémáiról, Mesterházy Attila pedig azonnali kérdésben javasolta kormány és ellenzék közös bizottságának létrehozását hasonló célra. Ezek az MSZP-sek még mindig úgy viselkednek, mintha ma Magyarországon demokratikus kormánnyal állna szemben demokratikus ellenzék. Azok az újságírók, politikai elemzők, akik a politikában tapasztalt „szekértáborokról” beszélnek, szintén nem látják: nem szekértáborok állnak szemben egymással, hanem egy önkényuralmi rendszer működtetői és azok, akik az önkényuralmat elszenvedik.

Ahhoz, hogy ezt az önkényuralmat valaha is meg lehessen dönteni, mindenekelőtt meg kell győzni a közéleti szereplőket, a politikusokat, majd a választók mind nagyobb részét, hogy amivel küszködünk, az nem egyszerűen egy nekünk nem tetsző kormány, hanem egy embertelen önkényuralom.

Amikor a parlamenti ellenzék pártjai tisztségeket vállalnak Orbán parlamentjében, amikor egy ellenzéki képviselő azzal zárja interpellációját, hogy „várom megtisztelő válaszát”, és folytathatnám azokat a parlamenti szófordulatokat, amelyek azt fejezik ki, hogy demokratikus parlamentben tevékenykedünk, mindig azt a benyomást erősítik a közvéleményben, hogy demokráciában élünk, annak parlamentjében tevékenykedünk.
Hosszú ideje mondják sokan, hogy az ellenzék ne is üljön be az önkényuralom parlamentjébe, aminek persze az lenne a velejárója, hogy el sem indul a választásokon. Én nem ezt tartom az egyetlen megoldásnak, lehetne az Országgyűlésben is másképpen viselkedni, mint jelenleg az ellenzéki pártok teszik. Az azonban bizonyos, hogy mind a parlamentben, mind a parlamenten kívül a politizálás olyan formáira van szükség, amelyek azt érzékeltetik, hogy a Fideszt nem demokratikus kormányzati hatalomnak, hanem önkényuralom működtetőjének tekintjük.
Hadházy Ákos akciói mind a parlamentben – amikor táblákat tart magasba, amelyeken megbélyegzi Orbánt – mind pedig a parlamenten kívül, amikor összegyűjt 680 ezer aláírást az Európai Ügyészséghez való csatlakozásért, vagy amikor az MTVA ellen szervez akciókat, ezt a célt, a rendszer önkényuralmi jellegének bemutatását, érzékeltetését szolgálják.

Ugyanezt a célt szolgálja a nemzeti konzultációs kérdőívek begyűjtése is.

A „nemzeti konzultáció” az önkényuralmi rendszerre jellemző akció, a politikai manipuláció eszköze.

A nemzeti konzultációkon feltett kérdések a kormány véleményét oktrojálják a válaszadókra, s a felnőtt lakosság negyedét-ötödét sem elérő válaszadók igenlő válaszait össznépi támogatásként állítják be.
A kormánnyal szemben állók rendszerint eldobják az íveket, amivel megkönnyítik ezt a manipulációt. Csak azzal tudjuk kifejezésre juttatni, hogy elutasítjuk a kormány politikáját és a politikai manipulációt, ha összegyűjtjük az íveket, és bemutatjuk azokat a nyilvánosságnak. Az első nemzeti konzultációk idején még kitelepüléseken gyűjtöttük az íveket, azután belefáradtunk, hiszen nem érzékeltük ennek közvetlen hasznosságát. Igaza van Hadházynak, amikor visszatér ehhez az ellenzéki hagyományhoz.

Talán még emlékszünk az ellenállás kifejezésre.

Demokráciában ellenállásra nincs szükség: az ellenzék dolga a bírálat és az alternatíva állítása. Ennek alkalmas kifejezése a parlamenti beszéd és nemmel szavazás.
Önkényuralommal szemben azonban az ellenállás az adekvát fellépés. A DK hőskorában a rendszerrel szembeni ellenállás olyan formáihoz nyúlt, mint a vezetők Kossuth téri éhségsztrájkja, a parlament épülete körüli élőlánc. Az ellenállás eszköze a tömegtüntetés, amilyen például az internetadó vagy a CEU elüldözése elleni nagy tüntetés volt, és a 2018-as választási vereség utáni két nagy tüntetés, vagy a képviselők benyomulása az MTVA épületébe.

A nemzeti konzultációs ívek begyűjtése is ellenállási forma: a rendszer jellegzetes manipulációs akciójának demonstratív elutasítása.

Aki szemben áll az Orbán-rendszerrel, annak el kell juttatnia konzultációs kérdőívét Hadházyékhoz.

Végeredmény – Kommentár nélkül

Az Önök szavazatai alapján a megnevezett tizenhét személyiség közül a 2022-es parlamenti választáson miniszterelnök jelöltnek

Donáth Annát választották.

Donáth Anna, a Momentum EU parlamenti képviselője a szavazatok 45,06%-át, míg a második helyen végző Karácsony Gergely a szavazatok 39,49%-át kapta. A harmadik helyen Baranyi Krisztina a kilencedik kerület polgármestere végzett 8,04%-kal, Dobrev Klára a DK EU parlamenti képviselője 6,14%-val, és Surányi György a szavazatok 1,26%-val kell megelégedjen.

Megjegyezzük, hogy a szavazás első fordulója több 37413 szavazót, míg a második forduló 4319 szavazót mozgósított.

Ön kit választana az ellenzék miniszterelnök jelöltjének? – Döntő

Mindenütt azt hallani, hogy az ellenzék, ha nem is nyilvánosan, de már a 2022-es választásra készülve tárgyalásokat folytat. Segítsünk nekik.

This poll is no longer accepting votes

Ön kit választana az ellenzék miniszterelnök jelöltjének?

Önök választottak

Amikor nem egészen huszonnégy órája feltettük Önöknek a kérdést  kit választanának az ellenzék miniszterelnök jelöltjének még nem sejtettük, hogy ekkora érdeklődést és visszhangot váltunk ki az általunk megnevezett tizenöt jelölttel.

Kialakult a mai végeredmény. Elsősorban a szavazók száma ért minket váratlanul.  A 37413 voks  önmagában is azt mutatta, hogy igenis még a nyári holtidőben is foglalkoztatja Önöket  a kérdés: ki lesz az a személy aki az ellenzéket sikerre viheti a 2022-es parlamenti választáson. A nap folyamán többször változott a  sorrend, volt olyan aki félidőben még vezetett és végül a mezőny harmadik harmadában végzett, de olyan is aki szinte a semmiből  lett dobogós.

Nem szeretnénk megjegyzést fűzni az eredményhez, de a nagy érdeklődés okán és persze a tisztább kép kialakítása miatt a mai első három helyen végző jelölteket összeengedjük azzal a két leginkább hiányolt személlyel akiket a nap folyamán többen is hiányoltak a listáról.

Tehát ma este 22 órától lehet szavazni a mai szavazás során első három helyen végző személyre, plusz két a listából kimaradt, de hiányolt jelöltre.

Először a mai végeredmény:

Karácsony Gergely 30,46%
Dobrev Klára         20,26%
Donáth Anna         18,06%
Márki Zay Péter         8,31%
Gyurcsány Ferenc      6,90%
Szél Bernadett           5,47%
Bajnai Gordon            3,48%
Jakab Péter                3,39%
Ujhelyi István             1,44%
A listán szereplő többi személy nem érte el az egy százalékot.

Tehát a most induló szavazásom  az első három helyen végzett személy mellett két új név is szerepel: Baranyi Krisztina és Surányi György.

Köszönjük a részvételt és várjuk Önöket a most induló szavazáson.

Lassú főzés receptje

A társadalom ingerküszöbével való machinálás a politikusok eszköztárának hatékony módszere és előszeretettel alkalmazzák is. A kérdés az, hogy mindenre érdemes e rácsodálkozni vagy csak arra ami valóban újdonság.

Az ingerküszöb és a politikai kommunikáció

A társadalom, ahogyan minden egyén, rendelkezik egy ingerküszöbbel. Az egyének és társadalom ingerküszöbét politikai értelemben alakítják a politikai vezetők, véleményformálók és a különböző politikai indíttatású cselekvések, történések.

Amennyiben magát a fogalmat szeretnénk leírni, az valahogy így hangozna: Az ingerküszöb az a minimális erősségű inger, ami valamilyen reakciót vált ki.

Ez annyit jelent politikai értelemben, hogy az egyén és a társadalom egy politikai jellegű történést követően, foglalkozik e, az adott történéssel vagy sem.

Az ingerküszöb kifejezés gyakran felsejlik a közbeszédben, főleg a Fidesz-KDNP kormányzása kapcsán napjainkban. Ez egyáltalán nem véletlen, hiszen a kormány rendkívüli hatékonysággal képes formálni a közgondolkodást és a közbeszédet, ami nagy kihatással van az egyének és a társadalom ingerküszöbére is.

Amennyiben a társadalom, politikai értelemben vett ingerküszöbe alacsony úgy a kisebb hírek, történések, könnyedén felkavarhatják az állóvizet. Például egy korrupciós botrány nyilvánosság elé kerülése képes lehetne megrázni a társadalmat, tüntetések egész sorozatát válthatná ki, rengeteg részvevővel. Egy megosztó politikai beszéd, egy megosztó törvény vagy annak tervezetének nyilvánosságra kerülése is nagy kavarodást okozna.

Egy ellenkező esetben, amikor is a társadalom ingerküszöbe magas, úgy a kisebb-nagyobb politikai botrányok, határon belüli vagy azon túli fenyegetések, mind megszokottá válnak és beépülnek a társadalom, politikáról alkotott képébe.  Erre egy nagyon egyszerű de nagyszerű példa az a közkedvelt állítás, miszerint minden politikus korrupt és lopja az adófizetők pénzét, párt és párt között pedig csupán annyi a különbség, hogy az egyik kevesebbet míg a másik többet lop.

Vagy akár példaként lehet említeni a bevándorlási hullám okozta aggodalmat, mely 2015 óta a hazai közbeszéd szerves részévé vált, de ide sorolható még a Jobbik által itthon meghonosított, cigánybűnözés kifejezés elterjedése és hétköznapivá válása, ami napjainkban egyre kevésbé veri ki a biztosítékot az embereknél.

Mire jó az ingerküszöb kitolása?

Röviden politikai haszonszerzés céljából érdemes kitolni a társadalom ingerküszöbét.

A politikai vezetők többnyire tisztában vannak azzal, hogy hol húzódnak azok a határok, melyek átlépése felháborodáshoz vezet a társadalmon belül.

Az egyes társadalmi csoportok eltérő ingerekre reagálnak eltérő intenzitással. A kormányzat saját szakmai háttérstábja folyamatosan figyeli a társadalmi viszonyokat és a várható társadalmi reakciókat valamennyi intézkedésre vonatkozóan.

A CEU-t nehéz helyzetbe hozó felsőoktatási törvény például egy olyan intézkedés, melynek kiszámítható politikai és társadalmi következményei voltak és vannak. A Fidesz-KDNP valószínűleg előre számított arra, hogy milyen társadalmi reakció érkezik a törvény hírére és milyen társadalmi csoportokat fog megmozgatni.

Emlékezhetünk arra, hogy a CEU ügyéért a tüntetők százezrével vonultak utcára Budapesten és több nagyvárosban is demonstrációk voltak, mint Szegeden vagy Miskolcon. Ebből arra lehetne következtetni, hogy a Fidesz-KDNP valamit nagyon elszámolt és nem várt méreteket öltött a felháborodás. Azonban fontos megnézni, hogy a CEU ügye elsősorban a budapesti értelmiséget és fiatalokat mozgatta meg.

A 2018-as választások tanulságaiból kivehető, hogy a Fidesz-KDNP szavazótábora elsősorban nem Budapesten koncentrálódik, sokkal inkább vidéken. Így alapvetően nem ütött akkorát a téma a Budapesten kívüli településeken. Ezzel együtt kijelenthető, hogy a Fidesz-KDNP a választás közeledtével sokkal inkább arra rendezkedett be, hogy saját szavazótáborát bebiztosítsa és nem arra, hogy újabb és újabb társadalmi csoportokat szólítson meg.

Saját szavazótábora számára a CEU ügy nem a prioritási lista élén szerepelt és tökéletesen illeszkedett a Soros György ellen indított háborús retorikába.

Felmerülhet a kérdés tehát, hogy mi haszna volt ebből az egészből a Fidesz-KDNP-nek. A válasz az, hogy megosztotta az ellenzéket abban az értelemben, hogy a legtöbb ellenzéki párt saját témájává kívánta tenni a CEU ügyét és a Jobbik-ot is fejvakarásra kényszerítette.

Az ingerküszöb kitolásának eszköze: A média

A jelenleg működő rendszerben a kormány saját médiabirodalommal rendelkezik. Ezen médiabirodalom lehetővé teszi a kormány számára, hogy könnyedén és nagy hatékonysági fokkal képes formálni a hazai közbeszédet. A Fidesz-KDNP saját szavazótáborának ingerküszöbét is elsősorban a média különféle csatornáin keresztül képes kitolni és alaktani.

Tradicionálisan a politikai ellenzék kezében lévő médiáról nem igen beszélhetünk. Ezzel együtt kormánykritikus sajtó jelen van és erőteljesen ellenőrzi a kormányzat tevékenységét. Az ellenzéki politikusok is rendszerint a független médiában jelennek meg, adnak interjúkat és fejtik ki véleményük közéleti,politikai kérdésekben.

Az ellenzék a Fidesz-KDNP legtöbb intézkedését negatívan fogadja, legyen az bármilyen területen végzett tevékenység.

A legtöbb intézkedés, törvény, lapbezárás, korrupciós ügyleteknél az ellenzék és a független sajtó sok esetben a demokrácia végét, halálát véli felfedezni, mely egy idő után rettentően általánosító vélekedéssé válik.

Az általános vélekedés pedig súlytalanná teszi a konkrét esetek társadalomra gyakorolt hatását.

Így ott tartunk, hogy a kormányt rossz színben feltüntető hírek a Fidesz-KDNP szavazótáborának ingerküszöbét a legtöbb esetben nem érik el vagy nem jut el hozzájuk. Az ellenzéki szavazók ingerküszöbe pedig alapvetően alacsony, hiszen szinte bármilyen kormányzati tevékenységet negatívnak bélyegez.

A sajtó felelőssége igencsak nagy, hiszen amennyiben nagy rendszerességgel hoznak le korrupciós és kormányt látszólag semmiségek miatt kritizáló írásokat és híreket,

az emberek egyre inkább hozzászoknak és megtanulnak velük élni a helyett, hogy felháborodnának újra és újra.

A negatív tevékenységek egész sorozata a közgondolkodás részévé válik, ennek következtében egyre kevesebb emberből képes bárminemű érzelmet kiváltani.

Az ellenzéki pártok kommunikációja így a legtöbb esetben a helyett, hogy feltüzelné a kormánykritikus indulatokat, csak annyi hatást ér el, hogy kitolja saját szavazótáborának ingerküszöbét.

Ezzel nem azt mondom, hogy nem kell megjeleníteni kormánykritikus híreket és véleményeket, csupán azt, hogyha ezt a tevékenységet a politikai racionalitást mellőzve végzi a társadalom egy része, azzal pont azt valósítják meg, ami ellen küzdenek.

Egy önbeteljesítő jóslatként az állandó negatív hozzáállás révén, a valódi problémák és a társadalmat valóban negatívan érintő történések, intézkedések jelentősége elveszik.

Ennek következtében a kormány tudatában van annak, hogy tevékenysége nem fog akkora port kavarni a társadalomban, így egyre merészebb és bátrabb lépéseket tehet saját politikai céljainak elérése érdekében.

Mivel az ingerküszöb lassú és fokozatos kitolása zajlik, az a bizonyos pohár nem fog egyhamar betelni! A pohár űrtartalma egyre nő és a benne felhalmozódott indulatok és felháborodás mértéke pedig állandó marad.

Életünkre kiható kormányzati cselekvés és a korrekciós folyamat

Amennyiben valamilyen politikai tevékenység megüti a társadalom egy jelentős részének ingerküszöbét akkor egyfajta korrekciós mechanizmus indul be a kormányzat részéről.

Általában azok a kormányzati törekvések és cselekvések ütik meg a társadalom jelentősebb részeinek ingerküszöbét, melyek közvetlenül érintik őket. Ilyen témák lehetnek az internet, az üzemanyagok ára, a bolti élelmiszer árának drasztikusabb növekedése, bércsökkentés vagy a bérek emelése és egyéb létszükségleti kérdések.

Forrás: Wikimedia

Ezt a folyamatot könnyű tetten érni, például a netadó elleni felháborodás esetében. Az internetadó törvénytervezetének napvilágra kerülése és Varga Mihály adatforgalomhoz kötött adóról tett nyilatkozata párját ritkító társadalmi felháborodást keltett még 2014. október hónap végén. Több százezres tömeg vett részt a tüntetéssorozatban, mely nem csupán Budapesten zajlott, hanem az ország egész területén.

Erre válaszul a kormány visszakozott, először nemzeti konzultációban kérdezte meg az állampolgárokat az internetadó kérdéséről majd 2016-ban már az internet-használat általános forgalmi adójának 27%-ról 18%-ra való csökkentését jelentették be. Ezzel sikerült megzabolázni a további bizonytalanságot és a kormány ellen táplált heves indulatokat. A netadó problémája pedig meg is lett oldva a kormányzat részéről, az ellenzék elvesztett egy jól megfogható a kormányt rossz színben feltüntető témát.

Az ellenzék számára ez a korrekciós tevékenység, melyet a kormány végez, nagyon nagy nehézséget okoz.

Mivel amint előkerül egy népszerű kormány kritizálására lehetőséget adó téma, röviddel utána tárgytalanná is válik. Ilyen volt a netadó esete, vagy a vasárnapi boltzárral kapcsolatos népszavazás esete is.

Ciklikusság

Ha megnézzük a nagyobb társadalmi felbolydulást keltett intézkedéseket, mint például a CEU-ért a civil törvény ellen szervezett megmozdulásokat melyek 2017. áprilisában voltak jellemzőek, vagy a netadó ellen szervezett demonstrációkat, melyek 2014. októberében történtek, azt láthatjuk, hogy tudatosan olyan időpontokban törtek ki ezek a botrányok és kerültek elfogadásra a vitatott intézkedések, amik távol esnek a választás időpontjától. Ezek az ügyek tulajdonképpen a társadalom politikai eredetű feszültségeinek levezetésére rendkívül alkalmasak.

A tüntetéssorozatok kiüresednek és vesztenek népszerűségükből az idő múlásával.

Így a társadalom kitombolhatta magát úgy, hogy a probléma valamilyen módon el lett sikálva és pár hónap múlva az emberek már alig tudják felidézni a történtek miértjét.

Mindez hatalom technikai racionalitás következménye. A választói emlékezet rövid távú. A fontosabb politikai eseményeket az átlagos választó pár hónap után elfelejti vagy nehezen képes felidézni. Ugyan ezen logika mentén történik a választásokat közvetlenül megelőző pozitívnak megítélt kormányzati tevékenység is. Így például az Erzsébet-utalványok kiosztása vagy a téli rezsicsökkentés, ami 2018. márciusában és áprilisában a választást megelőzően uralta a közvéleményt.

A hit és a hívő

Fontos kiemelni, hogy a pártokhoz való érzelmi kötődés és viszonyulás nagyon erőteljesen jelen van a magyar társadalomban. Ez azért fontos, mert az érzelmi alapú kötődést racionális érvekkel nagyon nehéz megbontani.

A pártokba vetett hit, a pozitív és negatív érzelmek gyakran felülírják a racionalitást, mind ellenzéki, mind pedig a kormánypárti oldalon.

Ez olyan lenne hétköznapi példával élve, mintha egy mélyen vallásos, hívő embert akarnánk meggyőzni arról, hogy így rossz meg úgy rossz az, amiben hisz. A racionális érvek egy ilyen esetben nem sokat segítenének, például, ha azt állítanánk, hogy Mózes nem is választotta ketté a Vörös tengert vagy, hogy Jézus Krisztus nem is támadt fel, megfeszítése után.

Összességében elmondható, hogy a társadalom ingerküszöbének tudatos kitolása zajlik úgy, hogy a témákat beemelik a közbeszédbe a politikai erők és a sajtó egyaránt.

A magas ingerküszöb a legtöbb esetben a Fidesz-KDNP-nek kedvez, mivel így a kormányzását ért kritikák egy jelentős része súlytalanná válik.

Saját szavazótáborát nagyon hatékonyan fogja egybe a Fidesz-KDNP, így a kormánykritikus vélemények nincsenek nagy kihatással szavazótábora hűségére.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!