Hasznos

Nyugati magyar professzorok levele Lovász Lászlónak

0

Az alapkutatások és az innováció támogatása a legtöbb nyugati országban világosan elválik egymástól, az innováció csak a bevétel elenyésző hányadát fedezi, az alapkutatás döntéshozói a tudósok, az alapkutatók megítélésében nem játszik számottevő szerepet a szabadalmaik száma – íme néhány, a levélben megjelenő legfontosabb gondolatok közül. A levél aláírói amerikai és svájci egyetemi professzorok, többen közülük startup-vállalkozások alapítói.

Lovász László, az MTA elnöke [részére], 2019. február 20.

Tisztelt Elnök Úr!

Alulírottak aggodalommal figyeljük az MTA jövője körüli fejleményeket és tárgyalásokat. Ehhez a párbeszédhez szeretnénk konstruktívan hozzájárulni néhány tény közreadásával.

E dokumentum aláírói a fizikai tudományok területén dolgoznak évtizedek óta Amerikában és Nyugat-Európában. Pályánk során folytattunk alapkutatásokat és alkalmazásközeli kutatásokat, amelyekre több tízmillió dollárnyi pályázati pénzt nyertünk különböző támogatási forrásokból. Mindannyian professzorok vagyunk jegyzett nyugati egyetemeken. Vannak közöttünk, akik tanszékvezetői tapasztalattal rendelkeznek, van, aki az Amerikai Tudományok és Művészetek Akadémiájának a tagja, és van, aki az Amerikai Feltalálók Nemzeti Akadémiájának a tagja. Néhányan közülünk vállalkozóként tíz- és százmillió dolláros startup-vállalatok létrehozásában játszottak és játszanak számottevő szerepet.

Mindannyian egyetértünk abban, hogy fontos erősíteni az innovációs törekvéseket odahaza. Az innováció fejlesztése viszont egy komplex feladat, amelynek az érdekeltek közötti olyan konstruktív egyeztetésre kell épülnie, ahol a javaslatok tanulmányokkal és tényekkel vannak alátámasztva. Mi a nyugati tudományos támogatási rendszerekben és a vállalkozói szférában szerzett saját tapasztalataink alapján szeretnénk ehhez hozzájárulni.
1. Az alapkutatás és az innováció állami költségvetése a legtöbb nyugati országban világosan el van különítve

Az általunk ismert nyugati országokban az alkalmazott kutatás állami támogatása világosan elkülönül az alapkutatásétól. Németországban az alapkutatást finanszírozó Deutsche Forschungsgemeinschaft (DFG), Max Planck Társaság és Helmholtz Intézetek költségvetése teljesen elkülönül az alkalmazott kutatással foglalkozó Fraunhofer Intézetekétől [1]. Az Egyesült Államokban a Department of Energy (DOE) támogat alap- és alkalmazott kutatásokat, de az alapkutatási Office of Science saját költségvetéssel rendelkezik [2]. A USA National Science Foundation (NSF) és a DOE alapkutatási pályázatai nem versenyeznek termékcentrikus alkalmazott kutatási pályázatokkal. Azokkal más intézményekhez kell fordulni, például a különböző szövetségi hivatalok Small Business Innovation Research (SBIR) programjaihoz [3].

Ezt a különállást jól mutatja például az is, hogy amikor az amerikai kormány eldöntötte nyolc alkalmazáscélú Energia Innovációs Program beindítását 2010-től, akkor ahhoz nem az NSF alapkutatási keretéből vett el pénzt, hanem 280 millió dolláros új forrást bocsátott rendelkezésre [4].
2. Az állam az alapkutatást meghatározóan fontosnak tartja, és ezért a tudományos kutatásra költött alapok döntő részét erre fordítja

A sikeres alapkutatás előfeltétele a sikeres alkalmazott kutatásnak. Vannevar Bush, aki az amerikai közvéleményt meggyőzte, hogy az Egyesült Államoknak szüksége van erős alapkutatásra, így érvelt: „Új termékek és folyamatok nem tűnnek elő a semmiből. Először új alapelvek és koncepciók kellenek. Ezeket pedig csakis a legtisztább alapkutatásban lehet kifejleszteni” [5]. Elfogadva ezt az érvelést, 70 évvel ezelőtt az amerikai kormány megalapította az NSF-et, és külön költségvetést irányozott elő az alapkutatásra. Az elmúlt 70 évben az alapkutatás és az arra épülő alkalmazott kutatás a történelemben példátlan sikersorozatot produkált, és olyan áttörő újításokat adott a társadalomnak, mint a síkképernyő, az okostelefon és az internet, hogy csak a fizikából említsünk példákat.

Jól mutatja, hogy az állam mennyire fontosnak tartja az alapkutatást Németország példája, ahol az összes állami tudományos támogatás évi 10,2 milliárd eurójából mindössze 7% van alkalmazott kutatásra előirányozva a Fraunhofer Intézeteknek szánt 0,7 milliárd eurós költségvetésén keresztül,
míg 93% az alapkutatásé: Helmholtz Intézetek – 4,5 milliárd euró, DFG – 3,2 milliárd euró, Max Planck Intézetek – 1,8 milliárd euró [1].

A fejlett országokban a benyújtott kutatási pályázatoknál alacsony a nyerési esély, mindössze 10-20%-uk kap támogatást [6]. Egy ennyire bizonytalan pénzforrásra nem lehet kutatók és kutatócsoportok fenntartását alapozni. Ezért az alapkutatás működtetési költségei külön forrásokból vannak garantálva, hogy a kutatócsoportok egzisztenciája ne függjön a pályázatok
kiszámíthatatlan sikerétől.
3. Az alapkutatás döntéshozói a jelentősebb nyugati országokban a tudósok

A parlamenti költségvetés keretszámai szabják meg, hogy az adófizetők pénze milyen arányban kerül alap- és alkalmazott kutatásra. Azonban e kereteken belül már nem az állam, hanem kutatói tanácsok és programmenedzserek döntenek arról, hogy az alapkutatásban melyik kutató, kutatócsoport és projekt kapjon támogatást. Például a sokat idézett, németországi alapkutatási
intézményeket működtető Max Planck Társaság már a honlapján világosan kimondja [7], hogy a Társaság nem kormányzati intézmény. Bár a szövetségi kormány megfogalmazhat tudománypolitikai elvárásokat, a kutatástámogatási döntéseket az intézetek vezetősége hozza meg. Az Egyesült Államokban a National Science Foundation igazgatóját ugyan az elnök nevezi ki, azonban ez egy politikától független állás, amit már az is mutat, hogy bár a jelenlegi igazgatót még az előző amerikai elnök nevezte ki, a kormányváltás után a teljesen más politikát képviselő új elnök mégis a helyén hagyta [8]. Az NSF támogatási döntéseit saját programmenedzserei hozzák meg, a kutatók tanácsa alapján. Ezek a jellemző nyugati példák azt mutatják, hogy bár a kormány preferenciái képviselve vannak ezekben az intézményekben, a tudománytámogatás tényleges döntéseit a szakértő tudósok hozzák meg.
4. Az innovációs kutatások bevételei a működési költségeknek csak nagyjából 1%-át képesek fedezni

Fel lehet vetni, hogy alapkutatási intézmények forduljanak az innováció felé annak reményében, hogy vállalatok jelentős összegeket fognak fizetni innovációs eredményeikért. Ezzel szemben a releváns példák azt mutatják, hogy még a legfejlettebb országok alapkutató intézményei is, mint például a University of California vagy a Max Planck Intézetek, működési költségeiknek
csak nagyjából 1%-át tudják innovációs eredményeik értékesítéséből fedezni [9]. Másként megközelítve ugyanezt, az USA több száz egyeteme közül mindössze hat képes a kutatási költségeinek (nem a működési költségeinek) legalább 4%-át behozni szabadalmi díjakból [10]. Emiatt Nyugaton nem is teszik a kutatócsoportok működését vagy struktúráját függővé az innovációs tevékenységüktől és szabadalmaik számától.
5. A szerződéses alkalmazott kutatás támogatására sikeres példa a Fraunhofer Intézeteké, amelyeket azonban az ipar többségi finanszírozása működtet

Németországban sikeresen működik a Fraunhofer Intézetek hálózata, amelyek fizetőképes vállalati szerződések keretében végeznek alkalmazott kutatásokat. Itt fontos felidézni viszont azt, hogy a Fraunhofer-modellben az intézetek működési költségeinek 70%-át a megrendelő vállalatok állják, nem az állami költségvetés [10].
6. Az innováció vállalkozói szférája rendkívül kockázatos, és csak egy kifejlett vállalkozói ökoszisztémán belül működik

Az innováció másik sokat emlegetett formája a startup vállalkozói szféra, amelyben a kutató a felismeréstől a szabadalmaztatáson át végigviszi a fejlesztési folyamatot a termék gyártásáig. Bár a startupok világa gyakran pozitív fényben van feltüntetve, fontos higgadtan értékelni a valódi helyzetet. Az innováció termékké fejlesztése egy hosszú lánchoz hasonlítható folyamat. Az innovációs lánc bármelyik szemének a hiánya megszakítja az egész működését. Ezért a szabadalmak nagy többségéből nem lesz termék. A startupok nagy többsége tönkremegy. Az innováció világa turbulens, kíméletlen, és sokkal több vesztese van, mint nyertese. Épp ezért Nyugaton az alapkutatók és intézményeik nincsenek rákényszerítve startupok alapítására, és megítélésükben nem játszik számottevő szerepet szabadalmaik száma.

Nagyon kijózanító például az a tény, hogy az USA 50 szövetségi állama közül a sikeres startupok döntő része 5 államba tömörül. Másként mondva: még az USA 50 szövetségi állama közül is 45 nem volt képes sikeres és vonzó innovációs ökoszisztémát teremteni [12].

Az innovációs lánc és ökoszisztéma lényeges elemei közé tartoznak a következők:

olyan oktatási rendszer, amely az egyetemistákat és a kutatókat felkészíti a vállalkozás világára;
korai fázisú támogatási alap az ötletek elvi igazolását támogatandó [3];
komoly kockázatvállaló tőke, amely sok tucat startupba tud dollármilliókat beruházni [13];
fogadókepés nagyvállalati szféra, amely az ígéretes startupokat fel tudja vásárolni [14].

Az állam közismerten nem túl sikeres vállalkozó. Ez is az egyik oka annak, hogy a magánszféra által támogatott amerikai startup-világ jóval dinamikusabb, mint az államilag támogatott német és francia startupoké. Ezért csak ott és akkor működik a startup-szféra igazán jól, ahol az innovációs lánc mindegyik eleme robusztusan jelen van, a magán kockázati tőke és a tőkeerős vállalati szféra részvételével.

Azt reméljük, hogy az itt megosztottakkal segíteni tudunk abban, hogy az otthoni párbeszéd és döntések szélesebb alapokra és tényekre legyenek építve.

Tisztelettel

Zimányi Gergely,
a University of California, Davis professzora, három startup szabadalmi igazgatója

Mihály László,
a State University of New York, Stony Brook volt tanszékvezető professzora

Forgács Gábor,
a University of Missouri-Columbia és a Clarkson University professzora, három startup alapítója, az Amerikai Feltalálók Nemzeti Akadémiájának tagja

Forró László,
a Svájci Műszaki Egyetem (EPFL) tanszékvezető professzora

Szalay Sándor,
Széchenyi-díjas, a Johns Hopkins University professzora, az Amerikai Tudományok és Művészetek Akadémiájának a tagja

Barabási Albert-László,
Prima Primissima-díjas, a Harvard és a Northeastern University professzora, két startup alapítója

Kuti Gyula,
állami díjas, a University of California, San Diego professzora

Holczer Károly,
a University of California, Los Angeles professzora

Hivatkozások

DFG: https://www.dfg.de/en/service/press/press_releases/2018/press_release_no_24/index.html
Max Planck: https://en.wikipedia.org/wiki/Max_Planck_Society
Fraunhofer: https://en.wikipedia.org/wiki/Fraunhofer_Society (30% állami, 70% vállalati)
Helmholtz: https://www.helmholtz.de/en/current_topics/press_releases/article/artikeldetail/knowledgefor-the-world-helmholtz-to-fund-four-innovative-transfer-projects/
https://science.energy.gov/
https://www.sbir.gov/
https://www.eenews.net/stories/81285https://science.energy.gov/bes/research/doe-energy-innovation-hubs/
https://www.nsf.gov/od/lpa/nsf50/vbush1945.htm
https://www.sbir.gov/node/736115
https://en.wikipedia.org/wiki/Max_Planck_Society
https://en.wikipedia.org/wiki/France_A._C%C3%B3rdova
(a) A University of California 2016–17-es költségvetése 31,5 milliárd dollár volt (lásd ebben a PDF-ben a 3. oldalon), miközben az összes szabadalomból származó bevétel 177 millió dollár (uo. 110. oldal),
vagyis mindössze a költségek 0,6%-át fedezte.
(b) A Max Planck Intézet 2017-es költségvetése 1,768 milliárd euró volt (lásd ebben a PDF-ben a 72. oldalon), miközben az alkalmazott kutatásból 2 millió eurós (uo. 72. oldal), a szabadalmakból pedig 19
millió eurós bevétel (uo. 72 oldal, és lásd itt) származott – utóbbiak együttesen a működési költségek 1,2%-át fedezték.

How Johns Hopkins University wants to be Baltimore’s innovation leader


Fraunhofer: https://en.wikipedia.org/wiki/Fraunhofer_Society (30% állami, 70% vállalati)
Csak 5 államban haladja meg a startupokba fektetett tőke az 1 milliárd dollárt: https://s3.amazonaws.com/cbi-research-portal-uploads/2019/01/15143206/us-tech-startups-map-01.15.2019.png
A híres Sequoia VC Alap által támogatott startupok listája: https://www.crunchbase.com/organization/sequoia-capital#section-locked-charts
A híres Sequoia VC Alap által nagyvállalatoknak eladott startupok listája: https://www.crunchbase.com/organization/sequoia-capital/exits/exits_image_

Turisztikai országmárkát épít a kormány

0

Magyarország turisztikai országmárkájának felépítését rendelte el a kormány. Ennek keretében egy – a jövő év közepéig tartó – intenzív nemzetközi marketingkampányba kezdenek. Összegről nem szól a kormányhatározat.

Rövid távú, intenzív, Magyarországot bemutató és népszerűsítő, kiterjedt nemzetközi marketingkampány lefolytatására utasítja a kormány Soltész Miklós fejlesztési minisztert – derül ki a Magyar Közlöny legutóbbi számából.

A jövő év közepéig tartó nemzetközi reklámhadjárat célja, hogy megújítsák Magyarország turisztikai országmárka-építését és növeljék vonzerejét, „átstrukturálják” az országos turisztikai szolgáltatásokat.

Pénzről nem esik szó a kormányhatározatban, a kampány lefolytatását a Magyar Turisztikai Ügynökség Zrt.-t bízták meg.

Továbbra is jó formában a hazai e-kereskedelem

Sikeres a hazai e-kereskedelem, továbbra is jelentős növekedési potenciállal rendelkezik. Marketingszakértő segítségével annak jártunk utána, hol tart most a szegmens és milyen változások várhatók a következő néhány éves ciklusban.

A megkérdezett szakértő szerint mindenképpen érdemes visszatekintést tenni a pandémia előtti évekre, hiszen azok jó támpontot adhatnak a hazai piac potenciáljáról. Az említett időszakban a magyar online piac hozzávetőlegesen 15-20 százalékot tudott nőni; ez jelentősen felülmúlta a kontinens átlagát, illetve illeszkedett a közép-kelet-európai régió teljesítőképességéhez. Egyfajta lassú, de stabil felzárkózást láttunk a kontinens fejlettebb régióihoz.

A 2020-as esztendő azonban jelentős változásokat hozott, a kiszámíthatóság is megszűnt.   A 16%-os várakozások helyett a hazai e-kereskedelem 45%-ot volt képes nőni, vagyis nem túlzó a kijelentés, miszerint a szektor egy év alatt hármat lépett előre. Tagadhatatlan, hogy ebben a pandémia által megváltozott vásárlói szokások rendkívüli mértékben közrejátszottak.

Érdemes látni azonban a különbséget a kontinens régiói között.

Míg a közép-kelet-európai régióban az e-kereskedelem rendkívüli növekedését láttuk, addig sok területen visszaesés volt tapasztalható, elsősorban a gazdasági bizonytalanság okán.

Ez persze azt is jelenti, hogy a nyugati e-kereskedelmi mélyrepülést várhatóan jelentős visszapattanás követi, a hazai szegmens azonban aligha lesz képes jelentős növekedésre. Sőt, a legtöbb szakértő szerint a bázis teljesítése már nagyszerű eredmény lenne a webáruházaktól. Az optimistább hangok szerint erre minden lehetőség megvan, hiszen az első negyedév kiugróan erős volt, az utolsó negyedév kapcsán pedig indokolt a pesszimizmus, miszerint a koronavírus-járvány ismét a négy fal közé kényszerít bennünket, így az online vásárlás felé fordulva.

Mindeközben jelentős változással kecsegtet a július 1-én életbe lépő áfatörvény-módosítás.

A legtöbb piaci szereplő úgy véli, jelentősen javultak az exportot célzó tevékenységek lehetőségei. Az áfaszabályok változásának legnagyobb hozadéka az adminisztratív terhek jelentős csökkenése. Ezidáig a külföldre is szállító webáruházaknak gyakorlatilag annyiféle módon kellett áfát fizetniük, ahány országba szállítottak. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a könnyítés nem csupán a magyar e-kereskedőkre vonatkozik, hanem az EU összes tagországában tevékenykedő társaikra is, vagyis a szomszédos és nem szomszédos piacok szereplői nagyobb valószínűséggel jelennek majd meg a magyar vásárlók előtt, ahogyan a kontinens egyik legnagyobb divat-webáruháza, a Zalando már bejelentette a 2022-es érkezését.

Némi pesszimizmusra ad okot, hogy ezidáig sokkal jellemzőbb a külföldi szereplők érkezése, mint a hazai e-kereskedők piachódítása.

Pozitív példaként említhetők az Extreme Digital külföldi webáruházai; a cég folyamatos terjeszkedéssel mára hét országban van jelen kisebb-nagyobb piaci részesedést uralva.

A legújabb webáruházuk Németországban működik.

Sokan úgy vélik, hogy az áfaszabályok jelentős egyszerűsítésének köszönhetően a hazai webáruházak megfelelő exportterv, tudatos digitális marketing és megfelelő logisztikai szolgáltatások birtokában eredményessé válhatnak a közép-kelet-európai régió országaiban. Nem kell sokat várnunk és kiderül, a hazai szereplők képesek lesznek-e élni a lehetőséggel.

Parfümériában a legédesebb a munka

A kereskedelemben most az illatszerboltokban fizetik legjobban a fizikai munkakörben alkalmazottakat, a bérek itt csaknem 30 százalékkal nőttek egy év alatt. Majdnem ennyivel nyomták meg a béreket az italkereskedésekben is. A sportszerüzletekben csak bő egytizedével nőttek a keresetek, ennek ellenére a dobogó harmadik fokán állnak. A nagyarányú fizetésjavulás ellenére a halat, húst, zöldséget forgalmazóknál rettentően alacsonyak a fizetések.

Az idei év az általános béremelkedések esztendeje, a kiskereskedelemben is. Tavaly már lezajlott egy nagy növekedési hullám, aminek következtében a 154 ezer forint átlag 2016 végére 172 ezerre ugrott a hivatalos statisztikai adatok szerint. Mivel ezen a területen nagyon sok a törvényes legkisebb (minimális, szakmunkás minimum-) béren alkalmazott, az idei kötelező 15, illetve 25 százalékos emelés is érezteti hatását. Augusztusra a kiskereskedelem átlaga 189 ezer forint lett.

A különbségek azonban igen nagyok, és a jövedelmi olló egyre nyílik. A blokkk.com kimutatása szerint a legnagyobb és a legkisebb fizetést adó üzletek közti

különbség augusztusban 66 ezer forint volt, tavaly még csak 60 ezer.

Az utolsó nyári hónapban az illatszerüzletekben volt a legmagasabb eladói, árufeltöltői fizetés: a bruttó 220 ezer forint 29 százalékkal több a tavalyinál, amivel a harmadik helyre taszította a 2016-ban még vezető sportboltokat; utóbbiakban csak átlagosan 11 százalékkal 208 ezerre emelkedett a javadalmazás. Közöttük az italárukat forgalmazók találhatók 31 százalékos növekedéssel, 218 ezres átlaggal.

Feltűnő az alapélelmiszereket árusító üzletek gyenge átlagbér-pozíciója. A halat árulóknál alig 154 ezer az átlag, a húsboltokban is csupán 163 ezer. Ebben a sávban találhatók a piaci ruhások és élelmiszer-kereskedők. Az élelmiszer-jellegű vegyes üzletekben jobb a helyzet, ezek változatlanul a hatodikak a sorban 197 ezer forint átlaggal (29 százalékos növekedéssel egy év alatt).

Ehhez azonban tudni kell, hogy ebben a körben találhatók a külföldi tulajdonú áruházláncok, amelyekben gyakran

lényegesen az átlag feletti javadalmazást adnak

az alkalmazottaknak. A kisboltok esetében azonban felülreprezentáltak a hazai tulajdonúak, és láthatóan ezeknél szignifikánsan alacsonyabbak a bérek.

Az ollót kicsik és nagyok, hazaiak és külföldiek között az is szétfelé nyomja, hogy a nagy arányú általános keresetnövekedés (szeptemberben 13 százalék) csak részben jelenik meg az üzletekben. A kiskereskedelem átlagos forgalomnövekedése az öt százalékot se érte el a legutóbbi méréskor, és ezen belül az élelmiszereké még ez alatt maradt, a tartós fogyasztási cikkekből fogyott lényegesen (mintegy 8 százalékkal) több. Vagyis a kisebb alapterületű, egy profilú boltokban alig több a bevétel, ebből kellene kigazdálkodni a kétszámjegyű bérnövekményt.

A fizetések sorrendje (ezer forint, zárójelben a tavalyi, változás 2016 augusztusához képest, százalékban)

Helyezés  Bolttípus 2017 augusztus Változás
1. (2.)  illatszer 220 + 29
2. (3.)  ital 218  + 31
3. (1.)  sportszer 208 + 11
4. (5.)  bútor 206  + 28
5. (4.)  autószalon 202 + 22
6. (6.)  élelmiszer vegyes 197 + 29
7. (8.)  benzinkút 182  + 24
8. (7.)  ruha 182 + 22
9-10. (10.)  játék 180  + 29
9-10. (9.)  könyv 180 + 27
11. (12-13.)  óra, ékszer 175 + 28
12. (12-13.)  használt cikk 175 + 28
13. (11.)  híradástechnika 172  + 23
14. (16.)  dohányáru 168  + 27
15. (15.)  pékáru 166 + 24
16. (17.)  zöldséges 165 + 25
17. (18.)  élelmiszer piac 164  + 25
18. (14.)  ruhás piac 164 + 19
19. (19-20.)  hús 163 + 26
20. (19-20.)  hal 154 + 17
Forrás: KSH/Blokkk.com, fizikai foglalkozásúak, legalább öt főt foglalkoztató kiskereskedelmi vállalkozások

Negyedével több a kártyás fizetőhely

0

Ugrásszerűen, 106 ezerre nőtt a bankkártyát elfogadó helyek száma tavaly. Fizetésre tartott kártyából majdnem minden lakosra jut egy darab. Több lett az így bonyolított vásárlások értéke, de a készpénzfelvételeké is.

Tavaly egynegyedével több, 106 ezer helyen lehetett kártyát használni, mint egy évvel korábban (85 ezer). Az ezeken a helyeken lévő terminálok száma 136 ezer volt a 2016 végi 110 ezerrel szemben, ami ugyancsak csaknem 25 százalék bővülést takar – derül ki a Magyar Nemzeti Bank friss jelentéséből.

A szolgáltatóknál lévő – fizetési célú – számlák 10,5 milliós mennyisége nem változott 2017-ben, amelyek közül az elsősorban fizetésre szolgálókból 6,6 millió volt; ennek növekedése elhanyagolható mértékű.

Az ezekhez rendelt kártyák száma alig 2 százalékkal gyarapodott 9,1 millióra, vagyis majdnem minden magyarországi lakosra jutott egy darab fizetési célú bankkártya.

Komoly térhódítás figyelhető meg az érintéses plasztikok területén. A 18 százalékos növekedéssel a forgalomban lévő kártyák 72 százaléka alkalmas a pay pass fizetésre. Ugyanez az arány az elfogadóhelyeken még magasabb:

a terminálok 83 százaléka képes a pin kód nélküli vásárlásra.

A belföldi kártyás forgalom is jelentősen szélesedett: darabszámban 24, értékben 28 százalékkal. Ezzel a 606 millió ügylet során 4300 milliárdot meghaladó értékben fizettek kártyával. A legfigyelemreméltóbb változás az, hogy ezen belül 65 százalékkal több volt az érintéses vásárlás: az összes bolti ügylet kétharmadát már ily módon bonyolították Magyarországon 2017-ben.

Ezzel talán lelassulhat a forgalomban lévő készpénz mennyiségének korábban mért igen jelentős (évenként két számjegyű) növekedése. Tavalyi adatok erről még nem ismeretesek, 2016 végén már viszonylag csekély, 6 százalékkal volt több készpénz az országban, mint egy évvel korábban. A háztartások kiadásaiban viszont évek óta stabilan hozzávetőlegesen negyedrészt tesz ki a kápés fizetés. Vagyis még mindig 4500 milliárd forint körüli értékben van köztünk a forint a maga fizikai valójában.

Kis mértékben nőtt a kártyás készpénz-felvétel értéke is, kis híján elérve a kétezer-milliárdot.

A Demokratikus Koalíció javaslatcsomagja

Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke online sajtótájékoztatóján jelentette be a Demokratikus Koalíció 3000 milliárd forintos javaslatcsomagját a koronavírus-járvány szociális és gazdasági következményeinek kormányzati kezelésére. 

 

A Demokratikus Koalíció 3000 milliárdos javaslatcsomagja a koronavírus-járvány szociális, gazdasági következményeinek kormányzati kezelésére

Nemzetközi tapasztalatok alapján, tanulmányozva a nemzetközi és hazai szakértők javaslatait, valamint egyes szakszervezetekkel tartott konzultációt követően a Demokratikus Koalíció az alábbi javaslatokat teszi a koronavírus járvány szociális, gazdasági következményeinek kormányzati kezelésére:

A legsürgetőbb feladat a munkahelyek megmentése, a kieső bérek, jövedelmek pótlása.

Javasoljuk, hogy mindazok számára, akik a veszélyhelyzet kihirdetése óta elveszítették az állásukat, vagy azóta fizetés nélküli szabadságon vannak, a kormány korábbi bérük 80 százalékának megfelelő keresetpótló támogatást fizessen. A támogatás felső határát a nemzetgazdasági átlagkereset másfélszereséhez kell igazítani.

A járvány miatt kihirdetett veszélyhelyzet ideje alatt elrendelt állásidőre az állami és önkormányzati közszolgálatban, intézményekben, valamint a köztulajdonban lévő cégekben dolgozók a teljes alapbérüket megkapják.

Ahol a veszélyhelyzet elrendelése miatt a munkavállalók nem tudják felvenni a munkát, ott a kormány foglaljon állást az állásidő alkalmazása mellett. A kormány a bölcsődei, óvodai és iskolai nevelési és oktatási területen dolgozók esetén rendelje el az állásidőt a munkát fel venni nem tudó alkalmazottak számára.

Az álláskeresési támogatás folyósítási ideje hat hónapra emelkedik.

A már lejárt álláskeresési támogatás folyósítási ideje a veszélyhelyzet végét követő hónap utolsó napjáig automatikusan meghosszabbításra kerül.

Mivel a járvány okozta gazdasági nehézségek hosszú időre, a veszélyhelyzet elmúltát követően is hatással lesznek a családok mindennapi megélhetésére, ezért a családi pótlékot a kétszeresére kell emelni.

Az egyéni vállalkozók és az öt fő alatti mikrovállalkozások a veszélyhelyzet előtti alapbérek költségének 80%-ának megfelelő közvetlen állami bértámogatást kapnak.

A támogatás maximuma foglalkoztatottanként a nemzetgazdasági átlagkereset másfélszerese.

Azon vállalatok, melyeknek a 2020. évi várható árbevétele legalább 25 százalékkal csökken és vállalják, hogy tovább foglalkoztatják alkalmazottaikat, az árbevétel csökkenéséhez igazodva a vállalati bértömeg 20-40 százalékát kitevő bérkiegészítő költségvetési támogatást kapnak.

Azok az öregségi nyugdíjban, illetve szolgálati járadékban részesülők, akiknek nyugdíja nem haladja meg az átlagnyugdíj másfélszeresét (mintegy 210 ezer forintot), nyugdíjuk mértékétől függően egyszeri 10-50 ezer forintos nyugdíj-kiegészítést kapnak a központi költségvetésből.

Az úgynevezett rokkantnyugdíjban és az otthonápolásban részesülők egyszeri 50 ezer forintos támogatást kapnak. Amennyiben a veszélyhelyzet 6 hónapnál tovább tart, a fenti nyugdíj-kiegészítést, illetve támogatást újból folyósítani kell.

A kiskorú gyermekeiket a távoktatás ideje alatt felügyelő munkavállalók a járvány ideje alatt bérük 80 százalékával kompenzált fizetett szabadságot vehetnek igénybe.

A „vírusszabadság”-kompenzáció felső határa igazodik az átlagkereset másfélszereséhez, a munkaadó ezzel kapcsolatos terheit (bér és bérköltség) az állami költségvetés vállalja.

Az egészségügyben és a szociális szférában dolgozók 100 százalékos béremelést kapnak.

Az egészségügyben közreműködő külső szolgáltatóknál dolgozó munkavállalók béremelésének fedezetére a kormány a veszélyhelyzet idejére 50 milliárd forintos alapot hoz létre.

A fegyveres szervek és a Magyar Honvédség állományában dolgozók egyszeri 500 ezer forint bérkiegészítést kapnak.

A közműtartozások kifizetésére a magánfogyasztók és a KKV-k a veszélyhelyzet fennállását követő hónap végéig halasztást kapnak (“rezsimoratórium”).

Ugyaneddig az időpontig közműszolgáltatást felfüggeszteni, megszüntetni a szolgáltató részéről egyoldalúan nem lehet. Az elmaradt befizetések után kamatot felszámítani nem lehet.

A KIVA és a KATA fizetési kötelezettséget a veszélyhelyzet időszaka alatt befizetés nélkül jóváírják.

A 2019-es gazdasági év után fizetendő társasági adóból valamennyi kis- és középvállalkozás a befizetendő adójából egységesen 50 millió forint adókedvezményt kap.

A növekvő fizetési nehézségek miatt a gazdasági társaságok a 2019. évi árbevételük 10 százalékának megfelelő kamatmentes forgóeszköz-hitelre annak 80 százalékáig állami garanciát kapnak.

Az üzleti céllal kis- és középvállalkozások által bérbevett, de a járvány miatt önként bezárt üzletek bérlete a veszélyhelyzet ideje alatt a bérbeadó által nem mondható fel.

Ez idő alatt a bérbevevő a bérleti díj 40%-áig bérlettámogatást kap az állami költségvetésből. A bérleti szerződések alapján kifizetett kauciót a központi költségvetés átvállalja.

Azoknak a vállalatoknak, amelyek vállalják, hogy megtartják foglalkoztatottaikat, ingyenes, normatív hitelgarancia-program indul, amelyben a felvett hitel felső határa a 2019. évi anyagmentes árbevétel 25, az állami garancia mértéke pedig a hitelösszeg 80 százaléka.

A veszélyhelyzet időtartama alatt az állami és önkormányzati közszolgálatban, valamint a köztulajdonban lévő cégeknél, intézményeknél a munkaadó a munkaszerződést nem szüntetheti meg.

A járvány miatt gazdasági nehézségekkel küzdő állami-, önkormányzati vállalatok pénzügyi megerősítésére, a járvány által különösen sújtott szektorok megmentésére, megerősítésére a kormány 400 milliárd forintos programot indít.

Az önkormányzatok megnövekedett szociális feladatainak kezelésére a kormány 500 milliárd forintos rendkívüli szociális alapot hoz létre.

A kormány közvetlenül intézkedik a leghátrányosabb helyzetű településeken élő emberek mindennapi életfeltételeinek (étkezés, fűtés, stb.) biztonságos megszervezéséről.

Az Európai Unió által válságkezelésre biztosított szabad források, illetve az EU által szabadon átcsoportosíthatóvá tett források (összesen mintegy 2000 milliárd forint), kizárólag egészségügyi eszközbeszerzésre, munkahelyek védelmére és különösen a kieső bérek kompenzációjára, illetve a kis-és középvállalkozások megsegítésére használhatóak fel.

Óriási dollár kötvény kibocsátással menekül előre a magyar kormány

4,25 milliárd dollár értékben sikeresen bocsátott ki államkötvényeket Magyarország. A kötvényeket háromszorosan túljegyezték – közölte Varga Mihály pénzügyminiszter a Facebookon.

Hatalmas összeg  1.600 milliárd forint. Az államadósság kezelő központ vezetője elmondta azt is, hogy ebből a pénzből a költségvetést finanszírozzák illetve egy hamarosan lejáró dollárkölcsönt törlesztenek. Vagyis hitelből fedezik a korábban felvett kölcsön visszafizetését. Görögország ily módon jutott csődbe a korábbi pénzügyi válság idején 2008-ban. Varga Mihály pénzügyminiszter ezért sietett is hozzátenni: a deviza kölcsön aránya az összadósságban még mindig nem éri el a 30%-ot vagyis a nemzeti együttműködés rendszerét még mindig a magyar társadalom finanszírozza elsősorban.

Ilyen kormányok gerjesztik az inflációt

Erre mutatott rá Nouriel Roubini. Ha ugyanis egy országban az adósság nagyrésze a hazai devizában van, akkor az infláció ezt leértékeli. A kormány tehát vígan folytathat inflációs politikát hiszen annak árát a hazai vásárlók és befektetők érzik meg elsősorban.

A külföldi devizában eladósodott államok viszont fizetésképtelenné válhatnak, mert saját pénzük folyamatosan leértékelődik. Sri Lanka volt az első ilyen állam a mostani globális pénzügyi válság idején, de sok más ország követheti ezen az úton. A hatalmas dollár kötvény kibocsátás épp ebben az irányban megtett lépés. Egyáltalán nem véletlen, hogy Matolcsy György híressé vált parlamenti beszédében Magyarországot a világ 4-5 leginkább sérülékeny országa közé sorolta.

Mától várja pénzünket az állam a „szuperpapírral”

Jelenleg verhetetlen kamatozású állampapírt hoz forgalomba mától az államkincstár. A futamidő ugyan öt év, de rövidebb kamatperiódusonként fizetik a hozamot, és menet közben is feltörhető akár veszteség nélkül. Már egy év után az infláció körül teljesít.

Öt-hatezer milliárd forint készpénz van a magánszemélyek birtokában. A nagyítóval is alig látható banki kamatok miatt folyamatosan növekvő állományt szeretné megcsapolni a kormány és az Államadósság-kezelő Központ. Ennek jegyében mától vásárolható meg a Magyar Állampapír Plusz (MÁP Plusz), leánykori nevén Nemzeti Kötvény. Csak magánszemélyek jegyezhetik.

Az AKK leírásából kiderül, hogy

  • 5 éves futamidejű, fix, sávos kamatozású, 1 forintos alapcímletű értékpapír. Jegyzés útján kerül forgalomba. Jegyezni névértéken, azaz 100 százalékos árfolyamon lehet.
  • Kamatjuttatás az első évben félévente, az ezt követő években évente történik. A kamatjuttatás napján (az utolsó, lejáratkori kamatfizetési nap kivételével) a pénzben kifejezett kamat összegével megegyező névértékű, azonos sorozatba tartozó MÁP Pluszban írják jóvá a kamatot.
  • A kamatjuttatásokat követő 5 munkanapos időintervallumokban a forgalmazók nettó 100 százalékos árfolyamon (azaz tőkeveszteség nélkül) plusz a visszavásárlás értéknapja szerinti felhalmozott kamaton, míg a többi munkanapokon az üzletszabályzatukban leírtak szerint jegyeznek vételi árat a MÁP Plusz-sorozatokra.
  • Ezért a MÁP Plusz a futamidő alatt is eladható.

Az első jegyzési időszak mától péntekig tart, a részletek itt olvashatók.

Ha valaki az 5 évre végig megtartja a papírt, akkor 4,95 százalék éves kamatot kap.

Ennél jobb befektetés nincs az országban, pontosabban olyan, amely fix kamatozású, és kockázatmentes.

De már akkor is rendkívül vonzó lehet a MÁP Plusz, ha ennél sokkal rövidebb ideig tartja meg tulajdonosa. A kamat

  • az első félévben évi 3,5 százalék,
  • a második félévben évi 4 százalék, ez után minden évben fél százalékponttal emelkedik. Vagyis
  • a 2. évben évi 4,5,
  • a 3. évben évi 5,
  • a 4. évben évi 5,5,
  • az 5. évben pedig évi 6 százalék jár a befektetésünk után.

Ezzel érhető el az 5 év lekötéssel az évi 4,95 százalék hozam.

Forrás: ÁKK

Tehát ha a jelenlegi 4 százalékhoz közelítő inflációt vesszük alapul, akkor már két félévben visszaadhatja a reálértéket. A futamidők során egyhetes időszakok lesznek, amikor a teljes összeghez visszaváltási díj nélkül lehet hozzájutni, ami szintén unikális a magyar bankrendszerben. De még ezen időszakokon túl is 99,75 százalékos árfolyamon veszi vissza a MÁP Pluszt az ÁKK, tehát a veszteség egészen minimális. (Igaz, ez csak a kibocsátó ÁKK-nál vezetett számla esetében igaz, a szerződött viszonteladó pénzintézetek némi pénzt felszámíthatnak.)

A kamatjuttatás időpontjait mutatja a táblázat

Forrás: ÁKK

Ugyancsak óriási előnye a MÁP Plusznak, hogy – hasonlóan a júniustól kibocsátott többi állampapírhoz –

mentes a 15 százalékos kamatadó alól.

Természetesen ez azt is jelenti, hogy az állam drágábban finanszírozza adósságának azt a részét, ami a MÁP Pluszon keresztül fog történni. A cél az, hogy minél nagyobb hányadban hazai forrásból és ezen belül lakossági tartalékokból fizessék az államadósságot. Ennek érdekében pedig az új papír jegyzésének nincs alsó összeghatára nincs: egy forinttól vásárolható.

Ez a „szuperpapír” valószínűleg átírja a hazai megtakarítási piacot. Nem csak az otthon tartott rengeteg pénz egy része áramolhat a MÁP Pluszba, hanem a banki számlákról is érdemes lehet ide irányítani a pénzt.

Magyarok fogyasztása: leszakadt és szétszakadt

A háztartások fogyasztása három-négyszer akkora volt a többi visegrádi országban, mint nálunk, 16 év alatt az elsőről az utolsó helyre zuhantunk. Sőt, már a románok és horvátok is megelőztek. Eközben a legszegényebbek és a gazdagok közti szakadék gyorsulva tágult – derül ki a GKI legfrissebb elemzéséből.

A háztartások fogyasztása 2002 és 2016 között összességében 14 százalékkal nőtt Magyarországon, mely a V4 országok közül a leglassúbb növekedés – írja a GKI Gazdaságkutató. A lengyel háztartások eközben 54, a szlovákok 42, a csehek 36 százalékkal tudták növelni fogyasztásukat.

Az Európai Bizottság előrejelzése alapján 2018-ra a magyar háztartások növekedési hátránya a lengyelekhez képest tovább dagad, a szlovákokhoz képest stagnál, míg a csehekhez képest valamelyest csökken. Ezzel idén egy magyar háztartás alig negyedével fogyaszt többet, mint 2002-ben, míg egy cseh 45, egy szlovák 52, egy lengyel pedig több mint kétharmadával.

A háztartások fogyasztásának volumene a V4-ekben, 2002-2018 (2002=100)
Forrás: Európai Bizottság, GKI

A rendelkezésre álló pénz értékét összehasonlíthatóvá tevő úgynevezett vásárlóerő-paritás alapján a magyar háztartások egy főre jutó fogyasztása 4 százalékponttal közelített az EU 28 tagállamának átlagához a 16 év alatt. Eközben a másik három országban ennél jelentősebb növekedés mérhető: a szlovákok 23, a lengyelek 18, a csehek 11 százalékponttal közelítettek az EU28 átlagához. Sőt, megállapítható, hogy már se a horvátok, se a románok nincsenek mögöttünk.

Vagyis Magyarország leszakadt a visegrádiaktól, az EU átlagától és már a szomszédság is kezd megelőzni.

A GKI szerint az ország leszakadásáért elsősorban a 2006-ig tartó költekezést követően elkerülhetetlenné vált kiigazítás, a Magyarországot különösen súlyosan érintő 2008-2009-es világgazdasági válság, majd a 2010-11. évi élénkítési kísérlet utáni újabb kiigazítás a felelős. Súlyos problémát okozott a lakosság devizában (főként svájci frankban) történt korábbi eladósodása, majd a forint különösen erőteljes leértékelődése is.

És ha ez nem lenne elég,

az ország egyre mélyülő szétszakadása

is kiolvasható a számokból. A 2003-16 között rendelkezésre álló hivatalos statisztika alapján az alsó három jövedelmi tizedbe tartozó háztartások egy főre jutó nominális fogyasztása 52-61 százalékkal között nőtt, míg a 6-10. decilisbe tartozóké 83 százalékkal. Vagyis tágult az alacsony és a magas jövedelmű rétegek közti szakadék. A szétválás a teljes időszakra jellemző volt, de 2010 után még gyorsult is a polarizáció.

Kis cégek a béremelés csapdájában

A legkisebb méretű és a kereskedelmi vállalkozások kényszerülnek arra, hogy a minimálbér-emelés terhe miatt elhalasztanak létszámbővítést és beruházást, illetve a jobban keresők fizetését is megnyomják. Érdekes folyamatok rajzolódnak ki a cégek reakcióiból.

Idén is kétszámjegyű kötelező béremelés nehezedik a hazai vállalkozásokra: a minimálbér 138 ezerre, a szakmunkás bérminimum 180 500 forintra emelkedik – legalábbis papíron. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézete (GVI) 3274 cég vezetőjének válasza alapján vizsgálta, milyen intézkedéseket terveznek (vagy már tettek) ennek ismeretében. Átlagosan 37 százalék módosítja üzleti stratégiájukat, 18 százalék változtat a munkavállalók helyzetén (például elbocsátás, átsorolás). A juttatásokat 14 százalék csökkenti. Átlagosan.

Ugyancsak átlagértékként egyaránt egyharmados az aránya annak, hogy a bérfeszültség elkerülése érdekében a magasabb fizetéseket is feltolják és tervezett létszámbővítést elhalasztanak. Minden negyedik nem hajt végre bekalkulált beruházást.

Forrás: GVI

Az átlagok mögött a tervezett vagy végrehajtott intézkedések érdekes képet rajzolnak fel a magyar gazdaságban. Az nem meglepő, hogy a nagyobb létszámú (250 fő feletti) vállalkozások, s különösen az exportra dolgozók általában sokkal kisebb arányban kényszerülnek a megszorító alkalmazkodásra.

A legkisebb (10 fő alatti cégek) nyomorát, tőkehiányát, jövedelmezőségi deficitét mutatja, illetve ebbéli leszakadásuk mélyülését vetíti előre,

hogy csak 29 százalékuk tervezi (képes?) a magasabb bérek megemelését, a nagyobb cégeknél ez az arány 58-65 százalék. Hibahatáron belül, de az átlagot egy-egy százalékponttal meghaladja a létszámbővítés és a beruházás elhalasztása. A nagyobb cégeknél ez 8-20 százalék, a legnagyobbaknál majd’ mindegyik index nulla.

Ha tehát ezek válnak valóra, akkor tovább nyílik az olló a 700 ezres cégrengeteg két szélső rétege, a mikro- és a nagyvállalkozások között.

A szorító munkaerő-hiány miatt viszont – a válaszok alapján – mindegyik kategóriában

az elbocsátás a végső eszköz a költségek mérséklésére.

Az ágazati megoszlás alapján a mindennapok hírei köszönnek vissza a válaszokban. Az iparban és az építőiparban messze az átlagot meghaladóan (46 és 44 százalék) az általános béremelést választók hányada, és az átlagot mélyen alulmúló a létszámbővítés és beruházás elhalasztása. Ma ez a két ágazat a növekedés legfőbb hajtóereje.

Ezzel szemben a statisztikai adatokkal szembe megy a kereskedelemből érkezett válaszcsokor. A régen látott belső fogyasztási gyarapodás java itt csapódik le, mégis azt láthatjuk, hogy a kereskedők épphogy az átlagot hozzák a teljes bérskála felhúzásában, majdnem másfélszeres a létszámbővítést elhalasztók aránya, és jóval átlag feletti a beruházást lefújók része.

A felmérés nem tér ki arra, hogy ágazatokon belül mi a megoszlás méret és tulajdoni viszony alapján, de a statisztikai adatok is arra mutatnak, hogy a nagy külföldi kereskedelmi láncok, és főleg a három (német) diszkont „ami a csövön kifér” bővítik hálózatukat és emelik a béreket, ezzel szemben a hazai láncok, és főleg a független kis boltok képtelenek még az átlagot is elérni. Itt már nem is ollóról, hanem sövényvágó szerszámról beszélhetünk.

Nincs szignifikáns különbség a cégek reakciói között aszerint, hogy hazai vagy külföldi a tulajdonosuk. Abban viszont van óriási különbség, hogy a döntően exportáló vállalatok többsége alighanem szembe se kerül azzal a dilemmával, hogy mivel enyhítse a bérfeszültséget, illetve restriktív intézkedésekkel csökkentse kiadásait. Ráadásul az adatfelvétel óta bekövetkezett jelentős forintgyengülés csak javított az exportra termelő (és nagyobb méretű) vállalkozások helyzetén.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK