Nyílt levelet intézett Magyarország keresztényeihez Ács Sándorné, az egykori kishantosi gazdaság vezetője, aki arra kérte a megszólítottakat, hogy térjenek vissza a krisztusi tanításhoz, és utasítsák el az orbáni világot.
A nyílt levél szerzője ezt azzal indokolta, hogy
„ az állami szintre emelt korrupció, az anyagi javak habzsolása, milliók nyomorba taszítása, az embertársaink ellen indított gyűlöletkampány – Isten és az emberek ellen való bűn.”
A nyílt levél előzménye, hogy Orbán Viktor miniszterelnök szombaton beszédet mondott a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének kongresszusán, az Országházban. A keresztény társadalmi tanításról, a keresztény identitásról beszélt, amit a menekültek elől meg kell védenünk– a jelenlévő keresztény értelmiségiek pedig lelkesen tapsoltak neki.
Ács Sándorné szerint ez a beszéd történelmi fordulópont, de nem úgy, ahogy Orbán Viktor gondolja – hanem úgy, hogy itt és most kell kimondani:
„Orbán Viktornak semmi köze a kereszténységhez azon kívül, hogy gyalázatos módon felhasználja az egyházakat és a kereszténységet saját hatalma fenntartásához.”
Orbán már régóta választásra kényszeríti a keresztény egyházakat Jézus Krisztus és a Mammon, Jézus Krisztus és Orbán Viktor között. És az egyházak vezetői gondolkozás nélkül a Mammont és Orbán Viktort választják – tisztelet a kivételnek. Habzsolják a százmilliókat, iskolákat, kastélyokat, sütkéreznek a hatalomközeliség fényében – és ennek fejében nem állnak oda a szegények, az elesettek, az üldözöttek mellé, sőt lelkesen tapsolnak az újabb „kereszténység” nevében indított gyűlöletkampánynak – áll a levélben.
„Itt az ideje kijózanodni, és szembenézni azzal, hogy mindennek semmi köze a keresztény tanításhoz.”
Negatív személyes tapasztalat
A nyílt levél szerzője felidéz egy személyes élményét: a közelmúltban egy általa, és sokak által nagyra becsült katolikus püspökkel beszélgetett a fentiekről, s elmondta neki, hogy aggódik az egyházakért, mert olyan dolgokhoz adják nevüket, amihez nem szabadna – és ezzel azt kockáztatják, hogy az emberek akár évtizedekre is elfordulhatnak az egyháztól. A nagytiszteletű püspök úr annyit válaszolt, hogy „Na, én elszaladok!” és valóban elszaladt… De Isten elől nem futhat el! – figyelmeztet a nyílt levél szerzője.
Az Orbán-beszéd
A miniszterelnök az említett beszédében a többi között azt mondta, hogy „nem szabad rést nyitni a pajzson”,
ki kell tartani a következő választásig, a kormány ugyanis készen áll a keresztény Magyarország jövőjének megvédésére.
A kormányfő beszédéről szóló tudósítást erre a linkre kattintva találja meg.
Túl sok a gyilok errefelé. A 93 ezer négyzetkilométerhez, meg a 10 millió lakoshoz képest legalább is. Százezer főre 2016-ban – ez a legújabb európai adatsor – Franciaországban például 1,31 gyilkosság jutott, Magyarországon ez a szám 2,05. Ez mennyiségi és minőségi szempontból árt az országimázsnak!
Az előző részekben elérkeztünk 2018. első félévének végéhez. Nézzük mi történt azt követően:
A rendőrök elfogták és előállították a zagyvarékasi emberölés gyanúsítottját, egy 29 éves helyi férfit – közölték a police.hu-n.
Baltával végzett egy 25 éves férfi egy 45 évessel Miskolcon.
Munka közben szúrtak le egy nőt az inárcsi hivatalban
Idős német házaspár holttestére bukkantak Homokmégy-Hillyén, a gyanú szerint a férfi végzett feleségével, majd öngyilkos lett.
A Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség közölte: a férfi azért kereste fel korábbi barátnőjét, mert nem tudta feldolgozni szakításukat. Kést, fémdrótot és bálakötöző zsineget vitt magával. A házban veszekedtek, majd a férfi a bálazsinórral hátulról fojtogatta a nőt, aki elájult.
Leszúrta az utcán vitapartnerét egy férfi a Pest megyei Káván, az áldozat a kórházba szállítás közben életét vesztette.
A Fejér megyei rendőrök halált okozó testi sértés gyanúja miatt indítottak büntetőeljárást a 47 éves P. Zoltán, valamint a 34 éves P. Kornél ellen, akik a gyanú szerint augusztus 20-án este Sárbogárdon, egy Tinódi utcai ingatlan területén bántalmaztak egy férfit, aki olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy órákkal később otthonában életét vesztette.
Holtan találtak egy tehénpásztort Ózd-Susa település határában. A rendőrségi eljárás és a szakértői vizsgálatok során hamar megállapították, hogy gyilkosság történt, a 47 éves férfi bántalmazás miatt vesztette életét.
Hajnalban agyonvertek egy fiatal borászt a badacsonyi büfésoron – olvasható a police.hu-n.
Egy férfi holttestére bukkantak Budapesten a XV. kerületben, a Pólus Center mögött, a Szilas-patak partján – írja a Blikk. Az áldozat egy 49 éves férfi, és mivel felvetődött az idegenkezűség gyanúja, ezért a rendőrség emberölés bűntette miatt indított nyomozást ismeretlen tettes ellen.
Abdán egy 51 éves férfi este vitatkozott az édesapjával, a vita dulakodásba torkollott és az apa késsel hastájékon szúrta a fiát, aki másnap hajnalban a kórházban meghalt.
Az Eurostat által közzétett adatokból, meg a hazai rendőrségi forrásokból ijesztő képet kaptunk e téren is a hazai állapotokról! Lassan vége az évnek. De a negatív hungarikumoknak ezzel még nincs vége, a következő részben majd folytatjuk!
Diplomás ápoló, ötgyermekes édesanya indított munkaügyi pert korábbi munkahelye, a Honvédkórház egyik intézete ellen. Tíz éven át dolgozott ott közalkalmazottként. Foglalkoztatása idén januárban szűnt meg, mert nem volt hajlandó honvédelmi alkalmazotti jogviszonyt létesíteni. A Magyar Helsinki Bizottság ügyfele azt kéri a bíróságtól, hogy a kórház fizesse ki neki az elmaradt végkielégítését.
Az Országgyűlés tavalyi utolsó, viharosra sikeredett ülésén nem csak a túlóratörvényt és a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt fogadták el, hanem a honvédelmi alkalmazottak jogállásáról szólót is. Ennek az lett a következménye, hogy a honvédségnél, így a Honvédkórházban és tagintézményeiben is megszűnt annak a lehetősége, hogy valaki „civil” közalkalmazottként dolgozzon tovább.
A közalkalmazott dolgozóknak csak néhány napjuk volt arra, hogy eldönthessék, vállalják-e az új feltételeket.
Bár az ígéretek szerint honvédelmi alkalmazottként valamivel több pénzre számíthattak, mint korábban, de az új jogviszony szigorúan korlátozza véleménynyilvánítási szabadságukat (a főnöki utasítást nem bírálhatják, párt nevében és érdekében nem vállalhatnak közszereplést) és gyülekezési jogukat is. Sőt, még külföldi utazásaikat is be kell jelenteniük a főnöküknek.
Mindezekre a Magyar Helsinki Bizottság ügyfele, aki nem katona, hanem betegek gyógyításával foglalkozó ápolónő, nem volt hajlandó, ezért nem fogadta el a jogviszony megváltoztatását, és nem írta alá az elé tolt nyilatkozatot. Azok, akik így tettek, nem kaptak végkielégítést a ledolgozott évek után.
A változásokról szóló minisztériumi tájékoztatóban az szerepelt, hogyha valaki nem „választja” az új, egyetlen lehetséges honvédelmi alkalmazotti jogállást, akkor foglalkoztatása a „törvény erejénél fogva” megszűnik, és hogy ilyen esetben végkielégítés meg felmentési időre járó pénz nem jár.
Csakhogy a törvény egyetlen szóval sem mondja, hogy ilyen esetben annak erejénél fogva szűnne meg a jogviszony és ne járna végkielégítés. Sőt, hasonló átalakításra – vagyis civil munkaviszonyból egyfajta közszolgálati jogviszonyra való módosításra – sok más területen sor került a kormányzati igazgatástól a rendőrségig, és mindenhol járt végkielégítés.
Éppen ezért az évtizedes munkavégzés után méltánytalannak tartotta az elbocsátott ápoló, hogy a mintegy 800 ezres végkielégítését nem kapta meg, és a Magyar Helsinki Bizottsághoz fordult. A jogvédő szervezet elvállalta az egészségügyi dolgozó képviseletét a munkaügyi perben.
„Felfoghatatlan, hogy amikor az egészségügy vészes munkaerőhiánnyal küzd, bürokratikus pótcselekvések miatt miért kell felkészült szakembereket elbocsátani.
De ha már megtörténik, vajon miért nem lehet azt méltányosan tenni? Tízévnyi, fizikailag és lelkileg is nehéz közalkalmazotti munka után kötelezően háromhavi illetménynek megfelelő végkielégítés dukál. Sok mindent elárul az egészségügyi bérekről az összeg: ez ügyfelünk esetében kevesebb, mint 800 ezer forintot jelent. Mi ennek megállapítását kérjük a bíróságtól” – nyilatkozta Tóth Balázs, az ápolónő ügyvédje.
A Magyar Helsinki Bizottság a fenti ügyön kívül igény esetén ingyenes jogi segítséget, kapacitástól függően ügyvédi képviseletet is nyújt minden olyan volt honvédségnél dolgozott közalkalmazottnak, aki nem írta alá az új viszonyról szóló jognyilatkozatot, és ezért elesett a neki járó végkielégítéstől. A helyzet ugyanis egyszerre törvénysértő, a többi jogviszonyhoz képest diszkriminatív és méltánytalan minden olyan munkavállalóval, aki azért vesztette el korábbi munkáját, mert az alapjogainak egyoldalú korlátozását nem fogadta el. Nincs az rendben, hogy tisztességes munkát végzett emberek nem kapnak végkielégítés évtizednyi vagy hosszabb idő után sem.
Nyár végén, ősz elején magasra csaptak az indulatok az erzsébetvárosi bulinegyednek nevezett, szórakoztatóhelyekkel bőségesen ellátott betonrengetegben.
Az ügy előzménye, hogy a környéken számtalan, gyakran hajnalig nyitva tartó vendéglátóipari egység – főként kocsma – működik. Turistalátványosságnak számít a budapesti bulinegyed, a magyar vendégek mellett nagyon sok turista érkezik külföldről. A bulinegyed szerény számítások szerint több mint 6 milliárd forint adóbevételt hoz Erzsébetvárosnak, anyagilag tehát igencsak kifizetődő.
Ez a történet egyik oldala. A másik oldalon az ott lakó emberek vannak, akik egy része a nagy forgalom, az ebből adódó zaj és szemét miatt képtelen normális életet élni. Aludni, pihenni, lenni.
Ezért voltak a demonstrációk az ősz elején – igaz, nem csak a helyi lakosok, de az ott dolgozó vendéglátósok is felvonultak. Ők – a már említett, nem elhanyagolható adóbevétel mellett – azzal érveltek, hogy a bulinegyed több ezer embernek biztosít munkahelyet, és minden ezt korlátozó intézkedés ezeknek az embereknek a munkahelyét veszélyeztetné.
Az önkormányzat a tiltakozások hatására úgy döntött, hogy testületi ülésen foglalkozik a kérdéssel. Ez az ülés október 3-án volt, és az a határozat született, hogy helyi népszavazást tartanak a bulinegyed sorsáról.
Hogy a népszavazás mikor lesz, és milyen kérdésekről kérdezik meg az ott lakók véleményét, arról nem közöltek semmit a nyilvánossággal.
Közben azért történtek változások. Az önkormányzat több olyan lépést is tett, amelyeket már korábban meg kellett volna tennie: erősítették a rendőri jelenlétet a bulinegyedben, gyakrabban takarítják az utcákat, és több szemetest is kitettek, hogy a szórakozóknak legyen hova dobniuk a cigarettacsikket és a műanyagpoharakat.
A helyzet, igaz, alig érezhetően, de valamelyest javult. Mint a Független Hírügynökség megtudta, volt olyan elképzelés – ezt a DK és a szocialista frakció támogatták – hogy a szórakozóhelyek csak éjfélig tarthassanak nyitva, ám a javaslat nem kapta meg a többségi támogatást. (A Fidesz képviselői ellene szavaztak.)
Annyi derült ki, hogy Moldován László LMP-s képviselő beadott egy népszavazási kérdést, ám utóbb azt visszavonta, és ezzel egyidejűleg hét fideszes képviselő – előzetes egyeztetés nélkül – helyi népszavazást kezdeményezett és az alábbi kérdést nyújtotta be a Helyi Választási Irodához.
A népszavazási kérdés így szól:
„Egyetért-e Ön azzal, hogy Budapest Főváros VII. Kerület Erzsébetvárosi Önkormányzat Képviselő-testülete Budapest VII. kerület Károly körút-Király utca-Erzsébet körút-Rákóczi út által határolt területén úgy szabályozza az üzletek nyitvatartási rendjét, hogy a vendéglátást folytató üzletek 24.00 és 06.00 óra között nem tarthatnak nyitva?”
Ha a helyi választási iroda elfogadja a kérdést – nem valószínű, hogy elutasítanák – azzal zöld utat kap a hetedik kerületi helyi népszavazás. Hogy e népszavazást mikor tartanák, arról egyelőre semmit nem lehet tudni. Amit lesznek újabb fejlemények az ügyben, haladéktalanul tájékoztatjuk a FüHü olvasóit.
Sikorski egykori lengyel külügyminiszter, aki jelenleg Európa Parlamenti képviselő nemrég azt írta Twitteren, hogy “azt feltételezem: Orbán megállapodásra jutott Putyinnal Ukrajna felosztásáról”. Ez meglehetősen súlyos vád “lengyel barátunktól”, aki az Európai Néppárt képviselője Brüsszelben, azé a párté, melyet a Fidesz elhagyott mielőtt kirúgták volna.
Orbán Viktor természetesen cáfolta, hogy megállapodott volna Putyinnal Ukrajna felosztásáról, de Sikorski egykori lengyel külügyminiszterként tudja, hogy miről beszél: az orosz diplomácia évek óta házal olyan térképekkel, melyek Ukrajna felosztását jelentenék. Ezek szerint a térképek szerint Lengyelország azokhoz a területekhez juthatna hozzá, melyek 1939 előtt hozzá tartoztak. Hitler és Sztálin 1939-ben kötött paktumot Európa keleti felének felosztásáról. Ennek alapján vonultak be a szovjet csapatok Lengyelországba néhány nappal azután, hogy a náci Németország lerohanta szomszédját.
Varsó – épp a kínos emlékek miatt – visszautasította az oroszok ajánlatát, és ma is Ukrajna legfontosabb támogatói közé tartozik.
Trianon nem jó tanácsadó
Erre figyelmezteti Orbán Viktor kormányát a lengyel liberális politikus: ”tudjuk, hogy Magyarországot traumatizálta a trianoni békeszerződés. Hallottuk Orbán Viktor miniszterelnöktől, hogy
“Magyarország az egyetlen állam Európával, amely önmagával határos”.
Tartunk attól, hogy egy Lengyelországban tabunak számító dolgot, a határok módosítását, sok magyar üdvözölné.”
– mondta Lengyelország egykori külügyminisztere a Mandinernek.
Sikorski emlékeztetett arra, hogy a területi revízióval Magyarország már megpróbálkozott a második világháború idején.
“Orbán és Putyin megállapodása talán arra a feltevésre épült, hogy Putyin eredeti forgatókönyve szerint nyert volna, dehát elbukott. Ha vesztes agresszort támogatnak, akkor annak következményei lesznek” – figyelmezteti a magyar kormányt Radoslaw Sikorski. Az egykori lengyel külügyminiszter neje Anne Appelbaum amerikai történész, aki gyakran bírálja Orbán Viktor nemzeti együttműködési rendszerét.
Talán a házaspár kiváló amerikai kapcsolatai is motiválják Sikorskit abban, hogy Putyin teljes vereségére számít Ukrajnában. Biden elnök korábban egyenesen kijelentette: az USA célja Putyin megbuktatása. Később ezt az amerikai diplomácia visszavonta, de valószínű, hogy Biden elnök tudatosan bakizott ebben az esetben.
“Putyin erőinek vereséget kell szenvedniük Ukrajnában, és az orosz csapatoknak ki kell vonulniuk az országból!”
– fogalmazza meg a célt Radoslaw Sikorski.
“Ha nem segítünk Ukrajnának, akkor csak szünet lesz amíg Putyin újrarendezi a csapatait. Újra fegyverkezik és továbbmegy. Ahogy a múltban Lengyelország és Magyarország, most Ukrajna a nyugati civilizáció elővédje” – hangsúlyozta Radoslaw Sikorski egykori lengyel külügyminiszter, aki a Mandinernek nyilatkozott.
Trócsányi László jelölése a bővítési portfólió élére egy rossz vicc – Ő fogja számonkérni a csatlakozni kívánó országokon az európai értékek betartását? – ezzel a kérdéssel kezdi Donáth Anna legutóbbi Facebook bejegyzését.
Érthetetlennek nevezi, hogy uniós biztosnakjelölték, és a bővítésért felelős portfóliót szánják neki, azt a portfóliót, amelynek vezetője a jövőben azért is felelős lesz, hogy számonkérje az EU-hoz csatlakozni kívánó országokon az emberi jogok védelmét, az európai értékek betartását és a koppenhágai kritériumokat.
Mindezt egy olyan emberre bíznák, – folytatja Donáth Anna – aki:
A gyülekezési törvény bevezetésével sokkal nagyobb mozgásteret adott a rendőrségnek és a hatalomnak, hogy tüntetéseket tiltson be, formálódó mozgalmakat lehetetlenítsen el.
A nevetséges, kommunikációs célokat szolgáló, a jogállamiságot megcsúfoló “STOP Soros” törvénycsomag összeállítása felett őrködött igazságügyi miniszterként, ami miatt aztán eljárást is indított az Európai Bizottság Magyarország ellen.
A törvényjavaslatával megnehezítette a közérdekű adatok igénylését, segítve ezzel a magyar miniszterelnök köreinek EU-s forrásból történő zavartalan gazdagodását.
Egy olyan kormánynak volt szerves tagja, ami sportot űzött a civil szervezetek üldözéséből.
Miniszterként bűncselekménnyé tette a hajléktalanságot, kitiltva ezzel a hajléktalanokat minden közterületről.
„Nem kerülhet az Európai Unió kormányába, pláne egy ilyen fontos pozícióba egy olyan miniszter, aki büszkén épített egy olyan rendszert, ami a legtöbb európai alapértéknek ellentmond.”
Trócsányi aktív részese volt egy olyan rendszer kiépítésének, amely egy olyan rendszert épít, aminek egyik fő célja az európai adófizetők pénzének magánvagyonná alakítása, aki ezt a pénzt elsősorban családjának és közvetlen cinkostársainak juttatja. Trócsányi azok közül való, akik nem csak nézték, hanem aktívan hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarországot ma sokkal kevésbé tekintsék európai országnak, mint korábban.
„Trócsányi László vállalhatatlan, elvi és szakmai alapon is alkalmatlan jelölt az Európai Unió kormányába. Jelöltsége ellen fogok szavazni az Európai Parlamentben, és ugyanerre fogom kérni a teljes Renew Europe frakciót is.” – fejezi be bejegyzését Donáth Anna
Sokaknak ez az átgondolatlan figyelmetlenség meg nem bocsátható bűn. *szerk.
Visszalépek a képviselőjelöltségtől
A mai nap úgy döntöttem, hogy visszalépek a debreceni egyéni képviselőjelölti indulástól, annak ellenére, hogy összegyűjtöttem az indulásomhoz szükséges ajánlásokat. Döntésemet egyeztettem a Jobbik és a Momentum országos vezetésével is. Elhatározásom oka, hogy hiszek a Jobbik-Momentum-LMP összefogás erejében és sikerében Debrecenben és nem szeretném, hogy a személyem elleni támadások rontanák a pártszövetség választási esélyeit. A Jobbik-Momentum-LMP debreceni választási szövetségét és jelöltjeit továbbra is minden erőmmel segíteni és támogatni fogom. A körzetemben, Józsán új képviselőjelöltet fogunk állítani.
A civileket pedig azzal vádolta, hogy katonákra támadtak.
A Passauer Neue Presse által rendezett pódiumbeszélgetésen Orbán többek között arról beszélt, hogy meg kell védeni „Helmut Kohl egykori német kancellár nagy álmát”, a schengeni rendszert és a szabad munkaerőáramlást.
Szerinte Magyarországnak fontos Európa sikere,
mert „mi magyarok évszázadokon át védtük Európa keleti határait”. Azt is mondta: a közép-európaiak szerint ma nem nagy álmokkal vannak teendők, hanem meg kell védeni, amit már elértünk. Szerinte erős Európa csak úgy jöhet létre, ha erősek a tagállamok, és mindenkinek a saját országát kell rendbe tennie, megerősítenie.
Természetesen beszélt a menekültekről is: szerinte a magyar emberek nem akarnak hozzájuk képest különböző népcsoportokat befogadni, és ezt tudomásul kell venni. Azt mondta: minden európai országnak joga van eldönteni, milyen választ ad erre a kihívásra, „a magyarok azt mondják, megvédik a határaikat”.
Szerinte „az EU asztalán van” a menekültügy reformja, amelyről azt állította, hogy egy állandó, kötelező, felső korlát nélküli szétosztási rendszerről szóló javaslat.
A kvótarendszer szerint Magyarországnak 1294 menekült befogadását kell vállalnia, erről Orbán Viktor azt mondta: azért nem fogadja el, mert „ez a trójai faló”, és „ha egyszer megengedjük, hogy más mondja meg, ki tartózkodhat Magyarországon, később nem tudjuk visszavenni ezt a jogot”.
A civil szervezeteket azzal vádolta, hogy törvénytelen határátlépésben segédkeztek. Persze Soros György is szóba került: szerinte
„hatalmas nemzetközi civil hálózat kapcsolódik a nevéhez, és miközben mi a határ megvédéséért küzdöttünk, ezek a szervezetek megtámadták a katonákat”.
Beszélt az euró bevezetéséről is: mivel a legtöbb ország a csatlakozáskor vállalta a közös valuta bevezetését, így
nem az a kérdés, hogy csatlakozik-e Magyarország az euróövezethez, hanem az, hogy mikor és milyen feltételekkel.
Szerinte a V4-ek nagy európai erőforrásnak számítanak, hozzájárulnak az EU sikeréhez. Arról beszélt, hogy ha a V4-et leválasztanák és tőlük különálló intézményi világot hoznának létre, annak elsőszámú vesztese Németország lenne, mert megnehezedne a kapcsolata a visegrádi országokkal, és ott maradna olyan országokkal, amelyek pénzügyi bajban vannak és tőle várják a segítséget. Orbán szerint olyan Európa kell, amelynek súlypontjában Németország és Közép-Európa is ott van.
Beszélt a populizmusról is, azt mondta, hogy az ellene való gyógyszer a siker, ugyanis
ha a nem populisták sikeresek, nincs helye a populizmusnak.
Szerinte Magyarországon azért nem sikeresek a populisták, mert nő a GDP, nőnek a bérek, lassan nincs munkanélküliség, és biztonság van.
Azt is mondta: Magyarországon demokrácia van, és ha az emberek akarnak valamit, a kormány megcsinálja.
Nem perel a színházi rendező, tudta meg a Független Hírügynökség és Elmarad a Vadkacsa bemutatója a Pesti Színházban. „Eddig is eltökéltek voltunk, de most még nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy minden hasonló esetnek elejét vegyük, hogy ezeket idejében felismerjük, és az ügyben eljárjunk” – írja a Vígszinház közleményében; közben Orbán Viktor veje bevásárolt; Moszkvában yyakon szúrták a Putyint bíráló műsorvezetőt; Kárpátalján 90 ezer új magyar állampolgár lehet.
Nem perel Marton
A Független Hírügynökség információi szerint Marton László rendező végül is eláll attól, hogy beperelje Sárosdi Lillát, vagyis azt a színésznőt, aki elsőként állt a nyilvánosság elé és előbb még csak név nélkül, majd néven nevezve beszélt az őt ért zaklatásról.
MTI Fotó: Czimbal Gyula
Marton, amikor még csak Sárosdi volt az egyetlen, aki az abúzusról beszélt, közleményben jelentette be, hogy a színésznő által elmeséltekből semmi nem igaz, és minden lehetséges eszközzel szembeszáll a váddal, amit egyértelműen úgy lehetett értelmezni: bírósághoz fordul jogorvoslatért.
A rendező azóta sem szólalt meg, ám forrásaink arról számoltak be, hogy – feltehetően ügyvédje, Bánáti János tanácsára – nem fordul bírósághoz, tekintettel arra, hogy immár nyolcan vannak, akik zaklatással vádolják őt, márpedig egy ilyen típusú pernek semmilyen pozitív végeredménye nem lehetne Marton szempontjából, még akkor sem, ha senki nem tudja bizonyítani állítását. Oly erős a társadalmi nyomás, és nem tudni hányan állnak még a nyilvánosság elé, hogy ebből a rendező szempontjából nem lehet pozitív hozadéka.
Elmarad a Vadkacsa bemutatója a Pesti Színházban
A Vígszínház közleménye
Elmarad Ibsen A vadkacsa című darabjának bemutatója a Pesti Színházban. A Vígszínház társulatát mélységesen megdöbbentették a Marton Lászlóval, a színház egykori igazgatójával kapcsolatos vádak. Szeretnénk kifejezni együttérzésünket és támogatásunkat mindazok felé, akik akaratuk ellenére megalázó, emberi méltóságukat, vagy személyi szabadságukat sértő, érzelmi törést okozó helyzetbe kerültek. A Vígszínház elítél minden ilyen jellegű cselekményt.
Eddig is eltökéltek voltunk, de most még nagyobb hangsúlyt fektetünk arra, hogy minden hasonló esetnek elejét vegyük, hogy ezeket idejében felismerjük, és az ügyben eljárjunk. A Vígszínház első lépésként csatlakozik a Független Előadó-Művészeti Szövetség kezdeményezéséhez és aktívan részt vállal a hatalommal való visszaélések és a szexuális zaklatások megelőzését célzó közös munkában. Továbbá kezdeményezi egy színházi szektor szintű anonim bejelentő vonal, vagy online-felület létrehozását, amelyen minden magát érintettnek érző színházi dolgozó, vagy akár színházba járó név nélkül jelentheti be a hasonló eseteket, amelyeket minden esetben kivizsgálunk.
Budapest, 2017. október 24.
Többszáz milliós villát vett Orbán veje
Június óta a főváros egyik legdrágább környékén Tiborcz István tulajdonában van egy villa. A XII. kerületi Kútvölgy negyedben lévő 1536 négyzetméteres kertes ingatlan több százmillió forintba kerülhetett.
Idén júniusban írták Tiborcz István nevére az 1536 négyzetméteres kertes telket és a rajta lévő villát – derül ki az Átlátszó írásából. Az oknyomozó portál szerint a környéken kínált telkek mindegyike sok száz négyzetméterrel kisebb ennél, egyetlen ehhez hasonlót találtak a Kútvölgy negyednek ebben a részében,
azt 396 millió forintért kínálták.
A Hegyvidéken a lakások átlagos négyzetméter ára több, mint 600 ezer forint – írta az Átlátszó.
Nyakon szúrták a Putyint bíráló műsorvezetőt
Az Eho Moszkvi rádió székházában támadták meg a 32 éves Tatyjana Felgenhauert, aki egy népszerű reggeli műsort vezet, melyben gyakran bírálja Oroszország elnökét.
A rádióst hétfőn, ebédidőben támadta meg egy férfi, aki betört a rádióba, átküzdötte magát a biztonságiakon és nyakon szúrta Felgenhauert. A műsorvezetőt gyorsan megoperálták, és túl van az életveszélyen – közölte a rádió. Jelenleg mesterséges kómában tartják.
A támadó a rendőrség beszámolója szerint egy 48 éves, izraeli-orosz kettős állampolgár, aki blogján számtalanszor írt a rádiós műsorvezetőről. Borisz Gric a posztokban többek között azt állítja, hogy a nő beférkőzött az elméjébe.
90 ezer új magyar állampolgár lehet Kárpátalján
Viktor Baloga befolyásos kárpátaljai politikus egy tv-interjúban elárulta, hogy szerinte hány magyar állampolgár él Kárpátalján. Hozzáfűzte: Kárpátalján nem volt, nincs és nem is lesz szeparatista hangulat.
A politikus úgy számol, hogy 90 ezer olyan ukrán állampolgár lehet a vidéken, akik rendelkeznek magyar állampolgársággal is. Pesszimistább becslések szerint is minimum 70 ezren lehetnek, tette hozzá. Kifejtette, a kárpátaljai magyarok döntő többsége már felvette az anyaországának az állampolgárságát. Hozzátettet azt is, hogy a magyar kormány azzal érvel a jelenség kapcsán, hogy a Kárpátalján élő, magyar gyökerekkel rendelkezők folyamodtak állampolgárságért, és azt nem a magyar állam osztogatta csak úgy.
„Az orbánizmus a magyar politika logikájából fakadó következmény”- írja legújabb könyvében, A magyar politikafejlődés logikája című kötet szerzője Csizmadia Ervin. A politikatudós szerint a rendszerváltás után kialakult „újfajta” viszálykodásra nem a jelen, hanem a múlt adja meg a választ. Ennek lényege, hogy a Fidesz nem azért lett ilyen, mert egy politikus, Orbán Viktor elvesztette a mértéket, hanem mert felélesztett egy, a magyar történelmet korábban meghatározó és reaktiválható mintát. Eközben a többi párt semmit nem tud erről a történelmi logikáról. A Független Hírügynökségnek adott interjújában Csizmadia Ervin beszél arról, hogy miért nem tartja autokráciának, vagy diktatúrának az Orbán rezsimet, szó esik Tisza Kálmán, Horthy és Kádár mai politikai és történelmi szerepéről, illetve az ajándékba kapott demokráciánk problémáiról.
Aki ismeri a magyar politikafejlődés logikáját, az sejthette, hogy 27 évvel a kelet-európai, s persze a magyar rendszerváltás után nálunk a kormány szinte leválthatatlanná válik, s létrejön az Orbán-féle autokrácia?
A rendszerváltás idején még alig ismertük a magyar politika fejlődés mozgatórugóit, számomra csak az utóbbi tíz évben vált világossá, hogy valójában mi történt az országban a rendszerváltás után. Ha összevetem ezt a magyar történelmi fejlődéssel, akkor azt látom, hogy a hazai politika változásában vannak visszatérő tendenciák, korszakok, és intézmények. Ilyen visszatérő elem – nem autokráciát mondanék – a monolit hatalom megléte, amelyik a történelmünkben rendre jelen volt, függetlenül attól, hogy milyen korszak volt. Tehát a politikai küzdelmekben nagyon gyakran megerősödik egy nagy kormánypárt, amely aztán rendre kisajátítja a hatalmat. Ez a logika ismétlődik az 150 éve, aminek természetesen megvannak a meghatározó okai.
Mire gondol, mik ezek az okok?
A legtöbb kudarcunk oka, hogy Magyarország valójában nem nyugatos, csak szeretne az lenni, de ez szinte soha nem sikerül. Aminek az a magyarázata, hogy
máig nem sikerül a kapitalizmust meghonosítani, illetve az a fajta liberális demokrácia sem tud kialakulni, ami a nyugati lét alapja.
Ezt a két alapvető elemet tartom a nyugati fejlődés motorjának, tehát gazdasági értelemben a kapitalizmust, politikai értelemben pedig a liberális demokráciát, de nálunk ez csak csökevényesen van jelen, vagy épp szinte teljes mértékben hiányzik, így tehát meg sem tudjuk közelíteni a nyugati fejlettséget.
Vannak persze kiugrások, amikor ugyan közelebb lépünk a nyugathoz, ilyen volt a rendszerváltás utáni első 15 év, de utána megint visszaléptünk ugyanabba a folyóba, amibe a történelem során oly sokszor, vagyis kialakul a centralizált, monolit hatalom, mert a társadalom döntő része nem szabad polgár, nem is olyan vállalkozó, aki érdekelt a hatalom korlátozásában, az erős jogrend és a verseny fenntartásában. Ahol pedig alattvalók vannak, ott a politikában is aszimmetrikus pártverseny alakul ki, amelyben egy párt kiemelkedik a többi közül és megkaparintja a politikai főhatalmat. Vele szemben legfeljebb mikropártok jelennek meg, lásd a mai szétforgácsolódott ellenzéket. Visszatérő folyamat ez a magyar történelemben.
A magyar politikai elit, vagy a magyar választó akarja inkább, hogy autokrácia, vagy monolit hatalom legyen?
Az gondolom, hogy a választó, vagy a politikai elit is akarhat mindenféléket, de nem tudja felülírni az ország fejlettségét – legyen a hatalom bármilyen irányultságú – nem tudja elérni például, hogy az ország nyitottabb legyen a külföld iránt. Ez egy adottság.
Ezt laikusként elég nehéz elhinni, hisz ma az unió komoly pénzt biztosít ahhoz, hogy versenyképes kapitalizmus alakuljon ki, ami a nyitott gazdaság alapja. Legfeljebb a kormány érdeke az elzárkózás, nem gondolja?
Elég sokat írok a könyvemben arról, hogy a magyar progresszióban a felzárkózásra mindig megvolt az igény, de arra is, hogy távolságot kell tartani a nyugattól. Ez a kettősség végigkíséri a történelmünket. Szavakban a mai kormány is elfogadja az európai értékeket, de a gyakorlatban a brüsszeli bürokrata elittel szembe fordul. Ennek is hagyományai vannak. A mi fejlődésünk ugyanis nagyon más, mint a holland, amelynek polgárai évszázadokon keresztül más országokkal együtt alakították a történelmi viszonyaikat; állandó volt a bevándorlás, vagy a kivándorlás. Megtanultak más népek közelségében élni. A magyar fejlődésben pedig a más népektől való elzárkózás, az elkülönülés volt a meghatározó. A könyvben hivatkozom egy Prohászka Lajos nevű szerzőre, aki a XX. század közepén élt. Ő használ egy ilyen fogalmat, hogy „örök szeparatizmus”. Ami arra utal, hogy a történelemben mindig szerettünk elzárkózni, s külön utakon járni. Tehát az, hogy ma Orbánizmus van, az nem feltétlen Orbán Viktor találmánya, hanem építkezik egy nagyon régi hagyományra. Szerintem ezt a dolgot a magyar pártok vagy nem értik, vagy nem veszik komolyan. Pedig ez egy évszázados hagyomány, amitől a magyar nép nehezen fog tudni megszabadulni.
Ugyanakkor a magyar nép Szent István óta befogadó, integrálja a jövevényeket. A magyar állam nem egyszer támaszkodott a külföldiekre, néha még válság idején is képes volt idegen ajkúak befogadására. A zsidóság is szerves része lehetett a magyar történelemnek. Az elzárkózás – amikről ön beszél – inkább csak Orbán Viktor politikai látomása, aminek persze lehetnek gyökerei.
Valóban, az igaz, hogy Magyarország mindig soknemzetiségű ország volt, de az arányok állandóan változtak. A mai kormány nyilván attól fél, hogyha sok bevándorlót enged be, akkor megfordulnak a népességi arányok, amik természetesen módon kialakultak.
De a történelmi Magyarországon is előfordult, hogy az idegen ajkúak aránya magasabb volt, mint a magyarul beszélőké. Mégis békésen éltek egymás mellett. Akkor mégsem egyértelmű az a történelmi tapasztalat, hogy idegengyűlölő, elszeparálódó nemzet a magyar?
Kevesen tudják, hogy a soknemzetiségű ország a XIX. századi nacionalizmust sokkal nehezebben élte meg, mint mondjuk a nyugati országok, amelyek homogénebb lakossággal rendelkeztek. Nálunk a lakosság többsége valóban nem magyar anyanyelvű volt, s ha a reformkor irodalmát megnézzük, akkor Széchenyi komolyan felemeli a szavát a magyarosítás ellen. Tehát a nacionalizmus akkor problémaként vetődött fel, ma pedig inkább pozitív megközelítésnek számít.
Azt állítja, hogy a történelmi fejlődés logikája határozza meg egy ország fejlődését, ebből következően kimondhatjuk, hogy a rendszerváltás az ország múltja miatt nem lehetett sikeresebb? Nem felelősségáthárítás ez?
A magunkfajta kis országok számára a külső tényező szerepe mindig nagyon fontos. Ha tetszik, a nagyhatalmak szerepe meghatározó. 1945 után a keleti, az 1990-es rendszerváltástól, sőt, már előtte is a nyugati nagyhatalmak befolyása határozta meg Magyarország fejlődését. Nagyon leegyszerűsítve: a rendszerváltás mögött ott vannak a nyugati hatalmak, amelyek legyőzték a Szovjetuniót.
Amíg ez a nagyhatalmi struktúra fennáll – tehát a nyugat erős, az orosz pedig nem tényező – addig nagyon egyértelmű a rendszerváltás sikere. Ez a helyzet nagyjából a ’90 évek végéig állt fenn. A megváltozott nagyhatalmi struktúrában viszont már megelevenednek a régi magyar hagyományok. Ha valaki elolvassa Soros Györgynek a globális kapitalizmus válsága című könyvét, amit itthon 1999-ben adtak ki, abban Soros leírja, hogy ő Jelcin idején miként vett részt az orosz politika alakításában. Amikor Putyin kerül hatalomra, akkor Soros György már nem tényező.
Azt akarja mondani, hogy Orbán Viktor emiatt kezdeményezett plakátháborút Soros ellen?
Azt akarom mondani, hogy amerikai befolyás csökkenése, illetve az oroszok újra világtörténelmi tényezővé válása hat a magyar fejlődésre.
Tagjai vagyunk a nyugati klubnak, amit Európai Uniónak neveznek, s ránk mégis növekvő hatással van az orosz hatalom? Ezt pedig mi történelmi hagyománynak tekintjük? Nem lehet, hogy ez csak Orbán Viktor szerint igaz?
Véleményem szerint teljesen megváltozott az a nagyhatalmi helyzet, ami a magyar, vagy a kelet-európai rendszerváltást létrehozta. Ezt ismerte fel a magyar kormányfő, hisz a ’90-es években minden világos volt. A nyugat erősnek számított, a liberális demokrácia pedig emelkedőben volt. Fukuyama megírta a híres esszéjét, amelynek a címe a Történelem vége, ebben azt jósolta, hogy Oroszország szerepe nem nő, legfeljebb, akkor, ha demokratizálódásra képes. Ehhez képest az orosz hatalom a második évezred elejétől újra a világpolitika formálója lett, amit a magyar közönség a mai napig nem reagált le igazából. Mindezt nem pozitív, nem is negatív, tehát kritikus éllel, pusztán rögzíteni szeretném a tényeket.
A helyzetértékeléshez hozzátartozik a geopolitika újbóli megjelenése, 1990-ben, tehát a magyarországi rendszerváltáskor nem tudtuk, hogy az ország története a nagyhatalmi viszonyok terméke, néha úgy is érezhetjük, hogy játékszerei pusztán.
Nem lehet, hogy az oroszok attól lesznek erősebbek, ha a magyar kormányfő atomerőművet rendel tőlük, metró kocsit javíttat, s a szövetségeseit megcsalva tiltakozik az oroszok elleni embargó miatt, ami önmagában növeli a Putyin gazdasági és politikai befolyását?
A rendszerváltás elitje azt ismerte fel, miért szükséges nekünk a nyugathoz tartozni, Orbán pedig azt, hogy az oroszok erősödnek, s újra világhatalmi tényezővé válhatnak. Ezt egyébként nem a magyar miniszterelnök fedezte fel, hanem felismerték amerikai tudósok is. Viszont a magyar ellenzék erre az új geopolitikai helyzetre nem reagált, leginkább csak belpolitikával van elfoglalva, talán azért is van annyira rossz állapotban.
Van, aki szerint Orbán azért kezdett centralizálni, s szüntette meg a súlyok és ellensúlyok rendszerét, elvetve a jogállami demokrácia több elemét, mert a normális kormányváltást garantáló liberális demokrácia teljesítményével nem volt elégedett. Ugyanakkor ez a mai autokrácia is rosszul teljesít, hisz a térség éllovasából sereghajtók lettünk. Kiderül, hogy a teljhatalom sem képes eredményes működésre?
A mai kurzust érdemes úgy nézni, mint az eddigi magyar történelem tapasztalatainak összegzőit. A hagyomány szerint a magyarságnak nem is olyan fontos, hogy a nemzetközi versenyben helytálljon. Az elzárkózás és a szeparálódás hívei szerint nem az anyagi gazdagodás, hanem az ország szuverenitásának megőrzése, a magyar érdek és értékek képviselete a legfontosabb. A könyvemben Babits Mihályt idézem, aki 1939-ben azt írja, hogy
„a magyar nem is akarja megméretni magát a világban”.
Gondolom, ezt Babits nem elismerően írta!
Ő is csak rögzíti a tényt a nemzet karakterológiájáról, mondván: a magyar azért nem akar a nemzetközi versenybe bekerülni, mert a világ úgysem fogja őt elismerni. Úgy érzem, hogy ez a nagyon mély történelmi tapasztalat a Fidesz kormányzásában visszaköszön.
Ennek némileg ellentmond, a „merjünk nagyot álmodni!” szlogen.
Valóban, de ezt jóval korábban, talán még ellenzékben terjesztette a Fidesz. A mai ellenzék persze számon kéri az eredményeket, a teljesítményeket, de úgy tűnik, a választót viszont nem érdekli ez, megelégedett a kormány régi magyar mentalitást tükröző politikájával.
Miközben körülöttünk a szomszéd országok egy versengő demokráciát működtetnek, sokkal jobb eredményekkel. Ez senkinek nem tűnik fel?
Ugyanakkor a V 4-ek között mi is ott vagyunk, ez pedig őrzi azt a magyar hagyományt, hogy nekünk elsősorban kelet- közép- európai népek között kell vezető szerepre szert tenni, mert a nyugat úgysem fog bennünket elfogadni. Ezt a Habsburg magyar monarchiában is így gondolták az akkori elitek, de 1919 után a Horthy-korszakban is.
Gyakran szóba kerül, hogy Orbán Viktor politikai előképe Horthy Miklós, avagy Kádár János is lehet, mindketten komoly hatalommal rendelkeztek, s évtizedekig uralkodtak…
Említhette volna Tisza Kálmánt is, hisz az ő pártja is 30 éven keresztül volt kormányon, az akkori ellenzék képtelen volt labdába rúgni. A mai ellenzék ugyanebbe a helyzetbe került, van néhány nyolc-tíz néhány százalékos párt, ezekből alig feltételezhető, hogy kormányképes erő válik.
Persze, de ez nem jöhetett volna létre, ha nem olyan választási törvény van, amilyet ráerőszakoltak az országra, ami szétdarabolja az ellenzéket!
A választási rendszereket mindig bírálja az ellenzék. Alkalmazkodni kellene hozzá. Ha erre képtelenek, akkor felmerül, hogy a Fidesz távollétében hogyan tudna kormányozni a sok kispárt? A magyar politikában az általam monolitnak tartott pártok minden korban arra hivatkoznak, hogy az ellenzék széttöredezett; igazuk is volt ebben, de az ellenzéknek is, mert az érvényben lévő törvények miatt nem tudtak annyian kormányra kerülni. De életrevaló ötletnek tűnik, hogy a sok, szétfolyó, egymással is vitába keveredő kis párt helyett alakítsanak egyet, vagy két nagyobbat. Különben soha nem lesznek kormányképesek. Ráadásul tudni kéne olyan eszmei alternatívát nyújtani, ami megérinti a választókat.
Azt mondja, hogy az Orbán rendszer nem autokrácia, de ma mégis olyanok a törvények, amelyeket kétharmados többséggel meghozott a Fidesz, hogy az csak az uralmon lévő pártnak kedvez. S így a hatalomból békés, civilizált formában le sem váltható. Félő, hogy itt nem a történelmi hagyományok ápolása, hanem a diktatúra építése folyik. Nem gondolja?
Akkor fordítsuk meg a dolgot: mennyire volt erős az a demokrácia, amelyben ezt meg lehetett tenni? Miért nem volt a magyar társadalomnak kellő ellenálló képessége? Ezt tekintem én alapvető kérdésnek, s ha igyekszünk rá válaszolni, akkor sajnos arra a következtetésre jutunk, hogy már a ’90-es években meglévő demokrácia sem volt fundamentálisan stabil.
Spiró György azt szokta erre mondani, hogy nem kiharcoltuk, hanem ajándékba kaptuk a demokráciát.
Valóban, de a ’90-es évek köztársasága a kapitalizmus problémáival, lényegi elemeivel nem is szembesült. Talán azért, mert a magyar társadalom nem is tudna a vele mit kezdeni, értetlenül áll előtte, hisz nem képes a kapitalizmus logikája szerint élni, versengeni, vállalkozni, kereskedni, de az idők során nem is tanulta ezt meg.
Gazdaságilag tehát a ma működő rendszer félúton megrekedt a szocializmus és a kapitalizmus között, valahol a senki földjén. Eközben túl nagy teher helyeződött a demokráciára, amely egymagában maradt, az idők során deformálódott, s csak idő kérdése volt, hogy mikor fog átalakulni valamilyen más rendszerré.
Azt ön látja már, hogy mi lesz a fejlődés logikája a következő években, évtizedekben?
Jósolni nem lehet, a könyvet azért írtam, mert szerettem volna jobban megérteni magunkat, s az egész ország előéletét, a hátunk mögött hagyott évszázadok élményeit. Ugyanis túlságosan leegyszerűsítettük a történelmi élményeink a feldolgozását. Ha pontosabban megismerjük a történelmünket, akkor reálisabb elvárásaink lehetnek önmagunkkal szemben.
Ma úgy látom, hogy nem fogunk tudni olyan demokráciát kiépíteni, amilyet szerettünk volna a rendszerváltáskor, mert a hagyományaink más útra visznek bennünket.
Nehezen érthető számomra mindaz, amit mond, hisz az ország derékhada elmegy az országból, s megállja helyét a kapitalista viszonyok között, igenis szeretne a világ élvonalába tartozni, nem pedig elszeparálódni, bármit is mondott Prohászka Ottokár. S még azt sem gondolom, hogy az oroszok keblein akar ezt az ország kikötni. Nem lehet, hogy a hatalom félreértelmezi az ország népének szándékát?
Történelmi hagyományainktól nem tudunk eltekinteni. Azt nem gondolom, hogy a mai kormány ne akarna valamit, hisz épp a V4-ek révén akarja felzárkóztatni az országot, s ha úgy adódik, akkor Orbán Viktor az Európai Uniót is meg akarja reformálni, lassan erre kell a kijelentéseiből következtetni. Mindenesetre a kormány bázisát nem azok adják, akik Európa-centrikusak.
A kormány bázisa 2 millió ember, a másik nyolcmillió nem azt akarja, amit Orbán Viktor; vagyis a többség nem unió ellenes, nem orosz barát, nem diktatúra párti. Még akkor sem, ha az ország történetében már voltunk olyan helyzetben, amit nem akartunk.
Ez téves megközelítés, mert a nyolcmilliónak a jó része soha nem szavaz, tehát a magyar lakosság közel fele, negyven százalék el sem megy szavazni. Akik elmennek, s az ellenzékre voksolnak, azok nyolc-tíz párt között osztják meg szavazataikat.
De ma egy ügyes választási, jogi trükkön is múlhat az ország jövője, nem pedig az emberek valós szándékain, hisz a többség kormányváltást szeretne.
Igen, de a mai kormánypártok hívei között van egy világosan körülhatárolható kétmilliós szavazótábor, akik onnan nem tágítanak. Az ellenzéknek pedig sok pártja van, és képtelen megszervezni önmagát. Vagy arra lenne szükség, hogy Magyarországon jöjjön létre egy-két olyan párt, amely képes az ellenzéki szavazókat képviselni, mint a görögöknél a Sziriza, a spanyoloknál pedig a Podemo. De sajnos az újonnan létrejövő politikai tömörülések is belesimulnak az elutasított pártok közé.
Az ország történelmét rendre külföldi erők befolyásolták, elsősorban a nyugat, amely a fejlődés irányába vitte az országot. Aztán jött a kelet, jött a diktatúra. Ma úgy tűnik, hogy kis nyugati kitérő után kelet felé tartunk? Nem lesz ebből tragédia?
Ha a történelmi tanulságokat vesszük, akkor kinéz valami, de nem feltétlen tragédia. Inkább valamiféle rendszerváltás következhet be, hiszen az elmúlt 150 évben 25-30 évenként bekövetkezett valamiféle rendszerváltás, s minden nulláról kezdődött. Reménykedhetünk abban, hogy ha jobban megértjük magunkat, akkor rájön az ország, hogy mit kéne tenni.
Lehet, hogy meg kéne törni a történelem logikáját?
Igen, hogy elkerüljük a tragédiát, ezen dolgozik a Fidesz is. 2010-ben a Fidesz egy olyan tervvel lépett a nyilvánosság elé, ami Szél Kálmán-terv néven vált ismertté, aki nemcsak pénzügyminisztere volt egykor Magyarországnak, hanem miniszterelnöke is. Tevékenysége idején pedig kiválóan együttműködött a kormány és ellenzék. Valószínű valami hasonlóra készült a Fidesz, s persze az egész félresiklott, ahogy az a magyar történelem legsötétebb éveiben is előfordult. Nagyon nagy kérdés, hogy ezt a magyar történelmi trendet valakinek sikerül-e megtörni. Lesz-e olyan politikai erő, amelyik erre képes. Ma úgy látom, a Fidesz már nem is akarja, nem is képes rá.
Orbán Viktornak történelmi esélye volt 2010-ben arra, hogy egy modern Magyarországot csináljon?
Azokkal a szavazókkal, akiket maga köré gyűjtött, nem lehet egy modern Magyarországot teremteni. S azzal a bázissal egy jól működő kapitalizmust sem volt képes kialakítani, amihez kellene jóléti állam is, amire esélyünk sem volt. „Rosszléti állam” pedig nem tud modern országot teremteni.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
Elég sokat írok a könyvemben arról, hogy a magyar progresszióban a felzárkózásra mindig megvolt az igény, de arra is, hogy távolságot kell tartani a nyugattól. Ez a kettősség végigkíséri a történelmünket. Szavakban a mai kormány is elfogadja az európai értékeket, de a gyakorlatban a brüsszeli bürokrata elittel szembe fordul. Ennek is hagyományai vannak. A mi fejlődésünk ugyanis nagyon más, mint a holland, amelynek polgárai évszázadokon keresztül más országokkal együtt alakították a történelmi viszonyaikat; állandó volt a bevándorlás, vagy a kivándorlás. Megtanultak más népek közelségében élni. A magyar fejlődésben pedig a más népektől való elzárkózás, az elkülönülés volt a meghatározó. A könyvben hivatkozom egy Prohászka Lajos nevű szerzőre, aki a XX. század közepén élt. Ő használ egy ilyen fogalmat, hogy „örök szeparatizmus”. Ami arra utal, hogy a történelemben mindig szerettünk elzárkózni, s külön utakon járni. Tehát az, hogy ma Orbánizmus van, az nem feltétlen Orbán Viktor találmánya, hanem építkezik egy nagyon régi hagyományra. Szerintem ezt a dolgot a magyar pártok vagy nem értik, vagy nem veszik komolyan. Pedig ez egy évszázados hagyomány, amitől a magyar nép nehezen fog tudni megszabadulni.
