Fontos

Helmeczy László, a „csengeri asszony” ügyvédje szerint az ügyészség kezdeményezni fogja Szabó Gáborné előzetes letartóztatásának meghosszabbítását, annak ellenére, hogy az asszony meglehetősen kritikus egészségi állapotban van.  Helmeczy különben kezdeményezte Kósa Lajos meghallgatását is, amelyet nem is kerülheti el, hogy vallomást tegyen. Az ügyvéd úgy gondolja:  mindenképpen magyarázatot kell kapnunk arra, hogy miért ment el a közjegyzőhöz, és miután elismerte az okirat valódiságát, majd közölte azt, hogy az hamisítvány.

Ön már tudja, hogy Szabó Gábornénak volt-e mesés öröksége, vagy bármilyen jelentősebb összege?

Érkeznek papírok külföldről, belföldről,, közjegyző előtt készülnek okiratok… Szabó Gáborné egy óvónő szakközépiskolát végzett ember, a jogban járatlan személy, ő ezekkel a papírokkal szakemberekhez fordult, külföldi és belföldi ügyvédekkel tárgyalt. És nem volt kétség, senkiben sem, hogy a hagyaték létezik.

Ön is látta ezeket a papírokat?

Nagyon sok anyag található a nyomozati anyagok között, de abban nem tudok állást foglalni, hogy ezek hitelesek-e vagy sem. Mindenestre én nem is mentem el a közjegyzőhöz, mint Kósa Lajos, hogy megállapodjak több, mint ezer millió euró államkötvénybe fektetéséről, és sem én, sem egyetlen hozzátartozóm nem kapott nyolcszázmillió forintról szóló ajándékot. Nekem természetesen vannak kétségeim, hogy egyáltalán valós-e ez a nagyon nagy hagyaték, hogy létezik-e egyáltalán, és ha igen, akkor mekkora összegről beszélünk.

Nekem, mint védőjének Mária, vagyis Szabóné határozottan kijelentette, hogy az örökség létezik, és ha nem fogták volna el, akkor május 2-án Svájcban hozzá is jutott volna.

Akkor indulhatott volna az a folyamat, mondta nekem, hogy visszaadja a tartozásait, a kölcsönkért összegeket. Mária azt állítja, hogy neki, mint örökösnek kellett volna intéznie, mert önmagában az ügyvéd, a kinti, kevés lett volna hozzá.

Abban a vallomásban, amellyel a Független Hírügynökség olvasói is megismerkedhettek, van olyan rész, amikor a csengeri asszony némi bizonytalansággal szól a hagyaték létezéséről, azt mondja, hogy elképzelhető, becsapták őt is…

Megkérdeztem többször is, így egy az egyben: nem lehet Mária, hogy magát is becsapták?  Mi van akkor, ha egy jól szervezett társaságág áll az ügylet mögött, és arra sarkallják önt, hogy vegyen fel, a pénzre hivatkozva kölcsönöket? Ügyvédre, szállodára, illetékekre, egyebekre.  Még

Kósa Lajos is többször kint volt külföldön, Szabóné elmondása szerint, intézni a hagyatékot. Ezekben az esetekben Kósa Lajos számláit ő fizette.

Azt ugye most már elismeri a csengeri asszony, hogy a pénz létezésének feltételezésével, felvett kölcsönöket.

Ő ezt sosem tagadta, kivéve a

Kiskun Tender Kft.-től kapott pénzt, mert arra azt mondta, hogy azt ő nem kérte és nem is neki szánták.  Ő ennek a cégnek soha nem járt a telephelyén sem, pénzt nem kért tőlük, ez olyan pénz volt, amelyet rajta keresztül fizetett a cég, számára ismeretlen ellenszolgáltatás fejében valakinek.  Ő ennek az embernek át is adta a pénzt, de nem akarja megnevezni, hogy ki volt az.

Ezek szerint tudja, hogy kinek?

Persze, hogy tudja.

De, ha Szabóné többet nem akar vallomást tenni, akkor hogy fog erre fény derülni?

Több, mint egy éven keresztül érkezett folyamatosan pénz ettől a cégtől Szabó Gábor és felesége közösen vezetett számlájára. Először tízmillió, aztán, három, kettő, szinte havi rendszerességgel, jelenleg a 68 millió forintoit meghaladja a kölcsön. Nem igaz, hogy ez asszony kért ettől a cégtől pénzt minden hónapban.  Hagyatéki ügyintézésre? Még csak kölcsönszerződés sem volt közöttük.

Megkérte valaki, hogy miután ő nem kaphatja meg közvetlenül a pénzt, utalják a Szabóék számlájára, és ő majd felveszi készpénzben, és úgy továbbítja annak a valakinek. Hiánytalanul továbbították is, sokéves barátság volt a címzettel, fontos ember is volt, éppen ezért nem kértek elismervényt róla soha.

Amikor hiányzott a Kiskun Tender könyveléséből ez a pénz, akkor keresték meg Szabónét, hogy írjon már alá utólag egy tartozás elismerő nyilatkozatot, hogy kölcsönt kapott tőlük. Hangsúlyozom: utólag, és ezt egyértelműen bizonyítani is lehet. Kérdeztem: Mária, ezt miért írta alá? Azt mondta: ügyvéd úr, ezek a pénzek tényleg megérkeztek a számlámra, azért írtam alá, de én hiánytalanul mindig tovább is adtam. Megnyugtattak, hogy nyugodtan írjam alá, nem lesz a dologból semmi baj. Aztán valami személyi váltás történt a Kiskun Tendernél, és akkor megtették a feljelentést.

Viszont, így, az sosem fog kiderülni, hogy ki kapta valójában a pénzt.

Hiába mondja majd el Szabóné, sajnos egyetlen összegről sem kért átvételi elismervényt.  Az érintett meg csuklóból le fogja tagadni. Lennének közvetett bizonyítékok, hogy nem a  csengeri kocsma üzemeltetője, a Maláj Bt. az, amely kéri és kapja ezt a pénzt, nyilván nem neki, hanem a Szabóné által meg nem nevezett személynek van lekötelezve, és  amely útépítésekkel, meg ilyesmikkel foglalkozik, és meg lehetne találni, hogy kikkel lehettek ténylegesen kapcsolatban, ki lehet az, akinek annyira hálásak akartak lenni. Így aztán sem a pénzt kapó, sem a pénzt adó nem fogja elismerni, hogy ilyesmi történt.  Mindenki el fogja játszani a hülyét; a cégnél valaki vizsgálatlan gombát evett, és ennek hatására majd’ másfél éven keresztül különböző összegeket küldött Szabónénak.

Azt, aki küldözgette a pénzt,  már előkerítette a rendőrség?

Az megvan, persze. Kihallgatta a rendőrség. Ők egyébként azt mondják, hogy azért adták a pénzt, mert tudomásuk szerint nagy hagyaték várományosa Szabóné, és azért intézi ez a személy a Kiskun Tender kölcsöneit – aki különben nem is tagja a  Kiskun Tendernek -, mert Szabóné nagy beruházásokra készül Csengerben, és őket fogja megbízni a munkálatokkal. Vagyis annak a reményében kölcsönöznek, hogy az megtérül majd nekik.

Milyen esély van arra, hogy Kósa Lajost minél előbb meghallgassa a rendőrség?

Nem esély kérdése. Leírtam, és indítványoztam. Szerkesztő úr! Kósa Lajos közgazdász. Az ország második legnagyobb városának volt évekig a polgármestere, volt a magyar parlament számvevőszéki bizottságának az elnöke, volt miniszter és volt a kormánypárt frakcióvezetője, most pedig  második ciklusát kezdte, mint a parlament honvédelmi és rendészeti bizottságának elnöke. Ha én vagyok Kósa Lajos  helyében, és egyszer csak azt mondja nekem Csengerből a Maláj Bt. vezetője, aki egyébként egy csengeri háziasszony, hogy nekem ezerakárhányszáz milliónyi euróm van, és úgy döntöttem, mert élek-halok a hazámért, hogy magyar államkötvényekre akarom ezt az összeget beváltani, akkor én, mint a rendészeti bizottság elnöke, aki közvetlen kapcsolatban vagyok az ORFK-val, a Belügyminisztériummal, bizony csak megfordul a fejemben, hogy tájékoztatnom kellene illetékes szerveket, hogy van itt valami egészen különleges dolog?

Mondja, mi alapján vállalta be Kósa Lajos, hogy közjegyzői okiratban rögzíti a szándékot?

Elhitte Szabónénak? Azért, mert barna a szeme? Vagy, mert szépen mosolygott? Mi alapján kötött ilyen szerződéseket?  Mi alapján fogad el nyolcszázmillió forintot? Mi alapján? Simicska Lajos óta tudjuk: mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni. Tudjuk. De akkor mondja ezt: alkotmányos jogom volt, hogy hülye legyek.

És, ha ezt mondja, akkor nincsen semmi gond?

Mondja ezt, csak akkor mit keres a parlamentben, felelős pozícióban?

De én azt kérdeztem, hogy akkor, ha ezt mondja, akkor minden törvényes? Akkor rendben van a nyolcszázmillió, az aláírt közjegyzői okirat?

Ezen felül fogadott el ajándékot is, van róla szerződés . Az más kérdés, hogy nem kapta meg ezt az ajándékot.

A vesztegetésnél, befolyással üzérkedésnél sem kell megkapni a pénzt….

A bűncselekmény elkövetéséhez elég az ígéret elfogadása.

De ezt az ügyészségnek kell megítélnie.  Egyébként még hadd mondjam el, hogy csalónak nevezi Szabónét,  a sokéves barát Kósa Lajos is, ugyanakkor több sértett nem kéri a pénzt.  Még most sem. A sértettek nagy részét a rendőrség szedte össze. Feljelentést a Kiskun Tender és Orendi Mihály tett. Még Kósa sem tett feljelentést.

Pedig azt mondta, hogy tesz feljelentést.

De nem tett. Akkor látnám. A nyomozás a Kiskun Tender feljelentése nyomán indult el, valamikor az év elején.

De még mindig nem tudom, hogy mi alapján gondolta hitelesnek Szabóné, hogy neki mesés öröksége van?

Én is kérdeztem ezt tőle többször.  Amire azt válaszolta, hogy egy sor nála okosabb, fontos ember erősítette meg ebben. 

Megmutatta Kósa Lajosnak például az összes létező papírt, így mentek el együtt a közjegyzőhöz, tárgyaltak Svájcban. Még egy miniszteri tanácsossal is összehozta Szabónét.  

Most ugye az az állítás, hogy Szabóné azért csaló, mert úgy kért kölcsönöket, hogy tudta, nincs mögötte a fedezet, vagyis nincs hagyaték.

Ezt a hatósági feltételezést jelenleg semmi nem támasztja alá. Ellenkezőleg: Kósa és társai közbenjárása erősítették Szabónéban a hitet, hogy a hagyaték létezik.  Ha ráadásul  Kósa közjegyző előtt vállalta ennyi pénz mozgatását – hozzáteszem: úgy, hogy erre nincs jogosítványa -, feltételezhetjük, hogy ezt a papírok, dokumentumok ismeretében tette.  Kósa viselkedése tehát erősítette a hitet, és amikor Szabóné már nem tudott ötcsillagos szállodát foglalni a képviselőnek, akkor kölcsönkért. Szabóné váltig állítja különben, hogy létezik a hagyaték, és kéri a nyomozókat, hogy vigyék ki Svájcba, menjenek be együtt a bankba, mert ott lesznek az okiratok, amelyek bizonyítják az örökséget.

Nem lehetséges a svájci banktól egy igazolást kérni arról, hogy amit Szabóné mond, az hiteles?

Valamikor 2008 környékén, amikor Makovecz Imrét ábrázoló szoborhoz, meg jótékonysági célokra milliókat adott Szabóné, mégpedig, állítólag abból a pénzből, amely a hagyaték részeként érkezett meg, de aztán felfüggesztette a pénzintézet a folyósítást, mert valamilyen záradéka volt a végrendeletnek.  Ez alapján tehát jelentősebb összeghez jutott tíz évvel ezelőtt, ennek azonban nem találtuk nyomát a magyar bankban. Ily módon arra nincs bizonyíték, hogy az első részlet, amely Szabóné szerint százmilliós nagyságrendű volt, ténylegesen megérkezett-e, illetve hogyan érkezett meg az asszonyhoz. Ugyanakkor van olyan ügyfelem, aki megerősítette: létezik a Szabóné-féle örökség. Különben miért rendeztek volna Kósáék hatalmas dínom-dánomokat a védencemnek? Százával állnak rendelkezésemre olyan fényképek, amelyeken látható, hogy Kósáék hatalmas társaságban ünneplik Szabó Gábornét.

Azt lehet tudni, hogy miért az NNI nyomoz ebben az ügyben?

Eredetileg a Szabolcs-Szatmár megyei Rendőrkapitányság kezdte, ők foganatosították az első házkutatást,  az iratokból látom, hogy az első eljárási cselekményeket is ők végezték, aztán ahogy kitört az országos botrány a Magyar Nemzet cikk kapcsán Kósa Lajos körül, egyszercsak elvonták az ügyet a szabolcsiaktól és felkerült az NNI-hez.  Nem tudom, hogy mi indokolja, hogy egy csengeri háziasszonynak az állítólagos csalását a Nemzeti Nyomozó Irodának kell nyomoznia. Nyilván Kósa Lajos érintettsége a magyarázat. De ez felvet egy másik kérdést: 

Kósa Lajos a rendészeti és honvédelmi bizottság elnöke most is, ott szokott tájékoztatást adni az országos  rendőrkapitány, vagy más  fontos hatósági szereplők, igazán nem tartom szerencsésnek, hogy  akkor idetelepítették az ügyet. Nyomozhatna a nyomozó ügyészség is. Miért nem azt bízták meg?

Egyszer volt is Kósa Lajosnak egy olyan mondata, mint akinek bennfentes információi vannak…

Hát volt neki sokféle mondata, de tudjuk, hogy nem ő a Fidesz fiókjában a legélesebb kés. Erre azt tudom mondani, hogy egy ilyen stratégiai, ORFK-val, BM-mel közvetlen kapcsolatban lévő bizottság elnökétől nem lenne elvárható az, hogy milyen okiratok alapján akarja őt megbízni egy csengeri asszony? Be lehet őt csapni?  És mivel csapta be? Illetve, hasonló módszerrel, amivel esetleg Szabónét becsapták, Kósát is becsapták?  Akkor miért bűnös Szabóné?  Elhitte Szabóné, Kósa, Orendi, hogy létezik az örökség. Akkor ki itt a csaló? Mindenki nagyon tisztességes. 

Repkednek a nyolcszázmilliós ajándékok, büntetlenül.  Amúgy, ha egy hivatalos személy az ígéretét elfogadja az előnynek, az megvalósítja a bűncselekményt. De én csak kérdezem: mit kell ahhoz tenni egy politikusnak, hogy elfogadjon nyolszázmilliós ajándékot a közvetlen hozzátartozója számára, előbb a feleségének, majd a saját kérésére az édesanyjának? El lehet fogadni egy ilyen ajándékot? Még egyszer kérdezem: mit kell ehhez tenni?

Kérdezte az ügyfelét is erről?

Persze. Azért akarta adni, mert segített a hagyatékban. Hozott még egy miniszteri tanácsost is.  Akkor csak lehetett valami információja. 

Amikor először megszólalt, még azt mondta, hogy hiteles a közjegyzői okirat.

Nem tagadta. Később már hamisnak mondta. Nyilván valahonnan információkat kapott, és száznyolcvan fokos fordulatot vett, közölve, hogy az okirat hamis. Hülyeség, mert az nem hamis. Mert akkor már minimum a közjegyzőt elővették volna a hamis okirat készítéséért. Vagy esetleg azt mondták a kampányfőnökök Kósának: ezt kell mondani, és a balhét majd elviszi Szabóné. Az a Szabóné, aki fizikálisan és mentálisan is tönkrement, már többször ki kellett vinni őt a Péterffy utcai kórházba. A szabadlábra helyezése indokolt lenne, az egészségi állapota miatt; a svájci orvosi vélemények szerint is nagyon rossz állapotban van. A szökés, mint előzetes letartóztatási ok, azért nem merülhet fel, mert Svájcban sem merítette ki az összes fellebbezési lehetőséget; inkább haza akart jönni, tisztázni az ügyet.

Lát-e esélyt arra, hogy szabadlábra helyezzék?

Arra látok esélyt, hogy az ügyészség kezdeményezni fogja az előzetes letartóztatás folytatását, a kritikus egészségi állapota ellenére.