Fontos

Arccal az európai vidék felé

Az „okos falvak-mozgalom” (EU Actions for Smart Villages) 2017 április 11-én született meg.  Ezen a napon vállalt erős politikai elkötelezettséget az Európai Parlament és az Európai Bizottság, hogy közösen növelik erőfeszítéseiket a kistelepülések érdekében. A cél nem kevesebb, mint gyökeresen megreformálni, átalakítani az EU közös agrár- és vidékfejlesztési politikáját, korunk összes technológiai vívmányát munkába állítva javítani a tízezer lakosnál kisebb települések szociális és ökológiai helyzetét. Szanyi Tibort, az EP szocialista képviselőjét, a program kezdeményezőjét kérdeztük.

  • Távol kellene tartani a pártpolitikától
  • A következő időszak vezető projektje lehet
  • Mozgalom legyen az „okos falu”
  •  A migráció a globális klímakatasztrófa kopogtatása 

Október 8-án, egy gödöllői konferencián hallhattunk először bővebben a kezdeményezéséről, mindjárt egy nemzetközi rendezvény keretében. A Modern városok programot felkarolta a kormányzat, az „okos falvak” mintha kisebb figyelmet kaptak volna. Ez a „szocialista kezdeményezésnek” szólt?

Attól tartok, igen. Ettől függetlenül az Európai Parlament Magyarországi Kapcsolattartó Irodája és az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete megszervezte a tanácskozást, amelyen számos európai és magyar politikus mellett mintegy másfélszáz szakértő is részt vett. Ott volt az ír származású európai agrárbiztos Phil Hogan, és magyar kollégája Navracsics Tibor. Bár az adott ország által delegált biztos hagyományosan kíséri kollégáit a hazájában, Navracsics Tibor jelenléte szakmai volt, hiszen az európai okosfalvak koncepció oktatási vetülete nagyon is kidolgozásra szorul.

A téma természetesen jóval többet érdemel a szűken vett pártpolitikai figyelemnél, s nagyon remélem, hogy politikai hovatartozástól függetlenül fontosnak tartja majd a magyar kormányzat is,

hogy a kisebb településeken is XXI. századi életkörülményeket teremtsünk a következő 2021-27-es költségvetési ciklusban. Akkorra várható, hogy a megvalósításhoz szükséges források tömegesen rendelkezésre állnak majd.

Az Európai Unió működését ismerve szokatlan gyorsan sikerült megszereznie több fontos testület támogatását. Hogyan?

Európa számos országa a vidék elnéptelenedésével küzd. A kistelepülések nyújtotta szerény lehetőségek nem csupán a városok felé irányuló népmozgásokat gerjesztik, az Unión belüli nemzetközi migráció is visszavezethető erre. Ezt a folyamatot csak úgy lehet megfékezni, ha az uniós szervezetek nagyobb figyelmet fordítanak az elmaradottabb térségek életkörülményeinek fejlesztésére. Korábban az egységes belső piac megteremtése szerepelt az első helyen, aztán a belső határok nélküli kontinens „álma” került napirendre, majd az euró bevezetése következett… Lépésről lépésre formálódik a tagországok együttműködése. Amikor valamit elértünk, egy szinttel feljebb lépünk. A megvalósítás küszöbén áll a bank unió, felfejlődőben az energia unió, most a kistelepülések „kiokosítása” következik. Ez lehet az elkövetkező időszak egyik fő projektje.

A falvakból is városok lesznek?

A falvak alapvető funkciója természetesen nem változhat.

Korunk modern kistelepülései a jövőben is az élelmiszerbázis megőrzői lesznek, ahol a termelésre a környezettudatos, korszerű, „precíziós” mezőgazdaság lesz a jellemző,

miközben a helyi társadalom fejlesztését is a kor színvonalára kell majd emelni.

Utópisztikusan hangzik…

Ne gondolja! Vannak olyan országok, ahol azonnal ráéreztek e program jelentőségére, és már a tavasszal nekiláttak a szervezéshez. Reményeim szerint az „okos falu” igazi mozgalom lesz, amelynek célja, hogy

kontinensünk vidéki lakossága felismerje a lehetőségeit, ráébredjen, hogy beleszólhat szerteágazó európai programokba, együttműködésekbe.

Sőt, azt is célozzuk, hogy a falvak otthont adhassanak megannyi nem-mezőgazdasági vállalkozásnak is.

Gondolja, hogy erre a magyar vidék is „vevő” lehet?

A mozgalom magyar ágának létrehozatala nyilván hazai kihívás, s nem mindegy, hogy ennek irányultsága merre mozdul el. Bármennyire is a nevemhez fűződik ez a kezdeményezés, úgy gondolom, sem nemzetileg, sem politikailag nem szabad egy irányba kisajátítani. A baloldalnak ugyanakkor alapvető érdeke volna, hogy az „okos falvak” koncepció a baloldali gondolatok érvényesülését segítse, hiszen a vidéki lakossággal való szolidaritásból indul ki.

A célja is baloldali, arra törekszik, hogy a falvakban a modern technika által biztosított szolgáltatások közeledjenek a városi színvonalhoz, és főleg a fiatalok számára tegye vonzóvá, élhetővé a falusi életformát.

A modern európaisághoz a baloldal legfontosabb hozzájárulása eleve a szolidaritási gondolat volt. Mi, magyarok is ezért kapunk igen nagy pénzügyi segítséget az EU-tól.

Amikor átlépjük a magyar határt, mintha másképpen „fogalmaznák meg” a nyugati országok a falu fogalmát. Az ottani kistelepüléseknek hozzánk képest városias jellegük van. Ez nem okoz majd zavart?

Az Unióban valóban nincs közösen elfogadott meghatározás a falu fogalmára, de nem is biztos, hogy ilyenre szükség volna. Egyelőre a „vidéki/falusi térségek” fogalmát használjuk.

A modern mezőgazdaság, az élelmiszeripar, illetve az ezekhez köthető szolgáltatási ágazatok az Unió lakosságának 44 százalékát érintik közvetlenül, vagy áttételekkel, így nagyjából ugyanennyi ember gondolhatja magát „vidéki” lakosnak.

A szóródás persze ebben is nagy. A Brexit népszavazás, majd az amerikai elnökválasztás világosan felszínre hozta azt az új ellentmondást, miszerint a pártok a választási csatákat a városokban, illetve a fővárosokban vívják, de valójában azok vidéken dőlnek el.

Ezt a tavaszi magyarországi választás számai is igazolták. Aki ezt a jelenséget nem veszi észre, azt nagy csalódás érheti…

Pontosan így van. Angliában és Amerikában is a teljesen alultájékozott, de annál több érzelemmel bíró „50+” életkorú, vidéki, fehér férfiak döntötték el a választásokat, s Magyarországon ugyancsak egy hasonló réteg tartja életben Orbán kormányát.

Ami nálunk migráns-ügyként jelentkezik, az valójában a globális klímakatasztrófa kopogtatása.

A Közel-Keleten, Észak-Afrikában a víz hiányában összeomlott mezőgazdaság a városokba taszította a földjeiket elhagyó emberek millióit, ami végső fokon népvándorlásokat indított el. Nos, a vidék elnéptelenedése máshol már érezteti a hatását, ugyanezt, vagy hasonlót még enyhébb formában sem kellene Európában megélni. Hadd hozzak egy hazai példát: belenyugszunk-e a hazai birtok-koncentrációba, abba, hogy a falvakban születő gyermekek már hat éves koruktól próbálnak elszakadni a lakóhelyüktől, avagy nekilátunk e folyamat visszafordításának?

Az „okos városok” koncepciójáról már egy évtizede hallani. Miben különbözne az „okos falu” mozgalom?

Az „okos városok” gondolat „felfelé kacsingat”, a megapoliszok lehetséges előnyeit ecseteli, az „okos falu” ötlet viszont lefelé irányítja a társadalom figyelmét. Nézzünk a lábunk elé, hátha úgy jobban meglátjuk, hol is állunk. Persze ez sem új gondolat, hiszen Európa-szerte már önkormányzati képviselők, polgármesterek százezrei próbáltak kiizzadni valami jó elgondolást a településeik életben maradásáért, ám ezeknek az ötleteknek a döntő többsége helyben marad, s az elszigeteltségek okán még a kudarcokból sem feltétlenül tanulhattak mások. Pedig a

történelmi referenciákban itthon sincs hiány,

emlékezzünk csak a múlt századi „Kert-Magyarország”, avagy már ebben az évezredben az „Európai falu” mozgalmakra, avagy a „LEADER” projektekre.

Az ön által kezdeményezett mozgalmat nem fenyegeti hasonló veszély?

Úgy gondolom „jókor, jó helyen” sikerült letenni a javaslatot. Az Európai Parlamentben először 2015-ben kezdeményeztem az okos, környezettudatos és közösségi falvak megteremtésének gondolatát, amiről kiderült, mások is úgy gondolták, eljött a megvalósíthatóság ideje. Tavaly tavasszal aztán „beindult a gépezet”.

Jelenleg azon dolgozunk, hogy pontosan meghatározzuk az „okos falu” fogalmát, aztán listát készítünk az eddig beérkezett javaslatokból, kidolgozunk egy, a célhoz vezető európai „útitervet”.

Az év végére ebből kialakul egy közös „nyelv”, de minimum a közös szótár, hogy az egyes idetartozó fogalmak alatt mit is kell érteni, s ezek a fogalmak miként szerepelhetnek az intézményes menetrendekben.  Egy szó, mint száz, hamarosan kiderül, pontosan mit értsünk azon, hogy európai „okos falu”. Azt szeretném, ha európai régiónként lenne legalább egy-egy olyan referenciapont – egyszerűbben szólva „mintafalu” -, amely képes bemutatni, működőképesek-e az elképzeléseink.

Az ehhez szükséges források rendelkezésre állnak?

Unió szerte rengeteg intézmény, szervezet mozdult meg, eddig 4,1 millió euró áll rendelkezésre az előkészületekre, s ennek a kétszereséről a következő hónapokban várható döntés. Közös politika jelenleg csupán három területen érvényesül: létezik a közös agrárpolitika (KAP), a közös regionális politika és a közös kereskedelempolitika. Az „okos falu” koncepciója szempontjából előny, hogy e három létező közös politika közül kettőre – a közös agrárpolitika és a közös regionális politika eszközeire – támaszkodhatunk. Ezek az EU saját költségvetésének közel 70 százalékát teszik ki, évente durván 100 milliárd euróról beszélhetünk. Ez jó alap lehet.

A hatalom mindent tud az állampolgáráról

Huszonné      gy éve vezeti a főváros XIII.kerületét, és ezalatt teljesen megváltozott a városrész. Soha nem akart a pártjában, de a fővárosban sem vezetői szerepet. Főként azért nem, mert hosszútávú gondolkodásra itt van lehetőség.

  • Lóvasút után metró
  • Fizessenek a gazdagok
  • A választási rendszer nem szakmai alapon dől el
  • Tarlós nehéz helyzetben van
  • A tömbösödés a megoldás

Nem tudom, hány olyan önkormányzat van, ahol a múltat úgy őrzik, mint itt, mindenesetre az aulában azt láttam, hogy a pártállami idők tanácselnökei is ott szerepelnek a márványtáblán…

Huszonöt éve mi elég nagy hangsúlyt fektetünk a lokálpatriotizmusra, a kerülethez való tartozásra, és az 1990 előtti időszak is a történelmünk része, nem lehet azt kitörölni. Ezért is hoztuk meg azt a határozatot, hogy 1938 június 1-ét a Kerület Napjának nyilvánítjuk, mert ekkor tették közzé, hogy a XIII. kerület önálló közigazgatási egység lesz. Szóval nagy hangsúlyt helyezünk a kerület múltjára, történelmére, már csak azért is, mert az elmúlt huszonöt évben rengeteget változott a XIII. kerület, így az új lakók is szembesülhetnek a múlttal, ily módon pedig össze tudják hasonlítani a jelennel. És, ha ezt megteszik, érdekes párhuzamokat tapasztalhatnak. Gondoljon csak bele: valamikor a lóvasút ment a Váci úton, most a metró. Valamikor az akkor modernnek számító üzemek, ide, a külterületre kerültek, ma a Váci úti irodafolyosón világhírű nemzetközi cégek, bankok irodái találhatók. Valamikor a gépipar termékeinek egyhatodát itt termelték, ma a fővárosi iparűzési adó több, mint tíz százalékát az itt működő cégek fizetik be.

Nem vagyunk új ismerősök, így nyugodtan mondhatom, többé kevésbé ismerem a gondolkodását. Ennek ellenére mindig próbálom belecsalni politikai témákba…

Nehéz…

Igen, nehéz, makacsul kitér előle, és ragaszkodik ahhoz, hogy a saját kerületéről beszélgessünk, pedig a nyitókérdésnek is volt – a szándékom szerint – politikai tartalma. De tényleg: miért tér ki az ilyen témák elől? Pedig azt akartam volna hallani, válaszul, hogy ennek az országnak az egyik legnagyobb baja a történelem folyamatos átírása…

Nézze, én azt tanultam meg, hogy soha ne a miniszterbácsinak, vagy valamelyik politikai potentátnak akarjak megfelelni, hanem a lakosságnak. Az elmúlt majd’ negyedszázados munkám is erre irányult, ezért sem törekedtem soha pártvezetői szerepre.

Volt egy rövid időszak, amikor tanácsadóként kicsit közelebb lépett a politikához, de aztán ebből is kihátrált…

Nem tanácsadó voltam, tavaly nyáron készítettem egy elemzést, mely a saját felmérésem alapján íródott, amely azt tartalmazta, hogy Budapesten az országgyűlési választások során, a tizennyolc választó kerület mindegyikét meg lehet nyerni. Már persze, ha teljes az ellenzéki összefogás. De azt is hozzátettem: ha nincs teljes együttműködés, akkor is elhozható tizenhat kerület. És lám-lám, tizenkettőt megnyertünk; én ehhez igyekeztem hozzájárulni. Hogy aztán másként alakult az élet, arról nem én tehettem.

Ha az LMP nem úgy viselkedik, ahogy, könnyen meg lehetett volna mind a tizennyolc. A kérdés az, hogy a végeredményben azért benne van az ön munkája?

Ha munkának tekintjük azt, hogy letettem az MSZP választási bizottságának asztalára, hogy szerintem mit kellene csinálni, akkor benne van.

Tudom, hogy úgy is vissza fog rángatni a XIII. kerületbe, de azért még kísérletezem: mi volt az ön javaslatának lényege?

A tapasztalataimat osztottam meg, amelyeket egyrészt az aszfalton járva, másrészt a közvélemény-kutatásokat tanulmányozva, harmadrészt a különböző elemzéseket olvasva gyűjtöttem be.

De mi az Ön koncepciójának lényege? Van-e egy olyan tételmondat, amely köré lehet építeni ezeket a gondolatokat?

A fizessenek a gazdagok szerintem jó mondás volt, de az ilyen jó gondolatokat a politikában meg is kell tudni zenésíteni. Ez sajnos nem történt meg.

Budapestről építkezve – hiszen itt az ellenzék nagyon erősnek bizonyult – lehet hatást gyakorolni a vidékre?

A nemzetköz tapasztalat azt mutatja, hogy egy-egy nagyváros környezetélben ez így van. Magyarország nem akkora, hogy egy ilyen városnak országos kihatása legyen, egyedül Budapest képes erre.

Ön a saját mozgásterét leszűkítette Budapestre, de azért van elképzelése arról, hogy az elképzeléseit miként lehetne országosan érvényesíteni?

Elsősorban várospolitikával. De azt azért lássuk be, hogy Magyarország főváros centrikus.

Ez a várospolitikai gondolkodás hozta meg az ön kerületében is változásokat? Emlékszem régen a lesajnált, szegény kerületek között volt Angyalföld, most viszont – öntől tudom – a Budapesten élők egyötöde itt akar lakást vásárolni.

Én, erről már korábban is beszéltem az önök olvasóinak, hogy a rövid-, közép-, és hosszútávú tervek híve vagyok, valamit a koncepcionális gondolkodásnak. Nem véletlenül beszélek arról, hogy 2033-ig van programunk, és ez már a második hosszútávú fejlesztési program. A kilencvenes években fogalmaztuk meg, hogy három pillére lesz a kerület fejlesztésének. Ismerve a külső környezetet, ez elsősorban a nemzetközi és gazdasági környezetet, ismerve a kerületet, az ipar átalakulását, a területi lehetőségeit, az infrastruktúráját fogalmaztuk meg ezt a három pillért: a lakásépítést, a kereskedelmi, szolgáltató egységek idetelepítését, illetve a minőségi infrastruktúra és a rekreációs lehetőségek biztosítását. Mind a háromban jelentős eredményeket értünk el, de a három pillér továbbra sem változott, 2033-ig ki fog tartani. Amikor polgármester lettem 54 ezer lakás volt a kerületben, ma 74 ezer van. Kereskedelmi szolgáltató egység egymillió négyzetméternyi épült; aki ma megnézi és még emlékszik a régi időkre, maga is tapasztalja, hogy ma már más a Váciút, a Béke út, a Reitter Ferenc utca, vagy a Tatai utca. Hogy most nem mondjak igazi banknegyed lett: itt az Erste, a Budapest bank központja, az OTP most építi központját, mintegy 50 ezer m2. Ami pedig az infrastruktúrát illeti: nem szabad lemaradni, sőt, ha lehet eléje kell menni, megfelelően ki kell szolgálni az itt lakókat és az itt dolgozókat. Úgy gondolom, hogy a szolgáltatásaink minőségiek az egészségügy és az oktatásügy területén. A kerületi tulajdonú úthálózat, zöldfelület is folyamatosan fejlődik, a tízéves, gördülő program keretében Ide tartozik különben a lakásépítkezés is, a rajtunk maradt önkormányzati lakások felújítása. Mindezek együttesen a jövő feladatit is kijelölik. Azt, hogy még jobb minőséget állítsunk elő, a környezettudatosság, az ergonómia szempontjait is figyelembe véve. Azaz a fejlődés a mennyiség mellett a minőségbe is átcsap.

Lehetséges ilyen izoláltan fejlődni? Mert hát a főváros nem mindig barátságos a kerülettel…

Lehet, ha van koncepció. Ami a fővárost illeti: a fejlesztés főbb paramétereit ők adják meg. Ami a vitánk volt: a magasházak körül alakult ki, nekünk végig egységes álláspontunk volt, végig kitartottunk a magasházak mellett, míg a főváros álláspontja folyamatosan változott.

És a Margitsziget elvétele a kerülettől?

A döntést az országgyűlés hozta, bár lehet, hogy az ötlet a fővárosi önkormányzattól származott.

Fáj önnek a Margitsziget annektálása?

Talán nem is annyira maga a Sziget, hanem az hogy a magyar közigazgatásba ilyen durva és szakszerűtlen beavatkozás nem volt az elmúlt harminc évben. Ilyen logikával ki lehetne emelni a közigazgatás rendszeréből a Gellérthegyet, a Várat, vagy a Városligetet is.

Ön ott ül a fővárosi közgyűlésben is: ott mennyire jellemző a hosszútávú tervezés?

Inkább elgondolások vannak, már csak azért is, mert az eszköztár jelentősen leszűkült. Az alapvető gond az, hogy a mostani rendszernek más a felfogása az önkormányzatiságról, mint a korábbinak. Éles választóvonalat lehet húzni a 2010 előtti és az azt követő időszak közé. Addig, bármilyen kormány volt, függetlenül attól, hogy szimpatizáltak vagy nem az önkormányzati rendszerrel, elismerték az alapértékeket és az európai önkormányzati chartát. Ez egyébként nem volt kötelező az uniós csatlakozás előtt, a magyar jogrendszerbe 1997-ben lett beemelve. Mindegy volt, hogy jobb-vagy baloldali kormány volt-e hatalmon, ha az orrukat befogva is, betartották az előírásokat. A cezúra 2010-ben következett be; kimaradt az alaptörvényből, hogy az önkormányzáshoz való jog az állampolgárok közösségét illeti meg. A másik lépés az volt, hogy az önkormányzati vagyon bármikor, kártalanítás nélkül elvonható, vitatott az is – ma is van ilyen ügyünk -, hogy az önkormányzatok fordulhatnak-e alkotmánybírósághoz, vagy nem. Teljesen megváltozott a felfogás: az önkormányzatokat alattvalóknak tekintik, a testületeket pedig a kormány kiszolgáló egységeiként kezelik. Ennek része az is, hogy megnövekedett az úgynevezett pofapénzek mértéke, vagyis amelyeket politikai alapon adnak oda. Vannak normatívák, ott szabályozott a pénzek odaítélése, de vannak külön források, és pályázati lehetőségek, ott már a politikai szimpátia a döntő.

Mit gondol, hozzá már nyúlni az választási rendszerhez Orbán?

Én azt mondom, hogy ez még nincs eldöntve, és a pillanatnyi politikai érdek alapján fognak határozni róla. Tehát: nem szakmai alapon.

Azaz könnyen előfordulhat, hogy függetlenül a Tarlós Istvánnak tett friss ígérettől, mégis hozzányúlnak a törvényhez?

Minden előfordulhat. Még egyszer mondom: a politikai érdeknek, és nem szakmai alapon fognak dönteni.

Tarlós István sodródik ebben a rendszerben?

A főpolgármester úrral a személyes viszonyunk teljesen korrekt, ezért nem is mennék mélyebben bele, de annyit mondhatok: nehéz helyzetben van.

A most bejelentett Tanács, amelynek elnöke maga a miniszterelnök nagyobb szabadságot ad a fővárosnak, ahogy ezt Tarlós mondja, vagy ellenkezőleg, gyámság alá helyezi végképp Budapestet, ahogy ezt a bírálók mondják?

A Közfejlesztési Tanács feladatát és hatáskörét pontosan még nem ismerjük, remélhetőleg a város fejlődése érdekében nyilvános és ellenőrizhető intézkedéseket fog hozni.

Akkor, amikor a kormány odaadott hétmilliárd forintot a Lánchíd és Alagút felújítására, lényegében megvásárolta Tarlóst?

Azért ennek van egy másik lába is: nem négy év, hanem tizennyolc hónap alatt kell elkészülni a beruházással.

A kérdésem egyébként arra irányul, hogy pozitív-e ebben Tarlós szerepe, tehát a főváros érdekében kérte meg az újra indulás árát?

Sok a találgatás ebben. Maradjunk abban, hogy nehéz helyzetben van.

Sosem gondolt arra, hogy Önnek kellene a fővárost vezetnie?

Miért nem?

Mert nincsenek meg hozzá a feltételek. A feladatnak vannak politikai, szakmai, és gazdasági feltételei. A politikaiak azt jelentik, hogy amikor kormányon voltunk, akkor mindenkinek az volt a fontos, hogy a saját pozícióját biztosítsa, amikor meg ellenzékben, akkor mindenki a sebeit nyalogatta. A szakmai feladat jó ellátásához egy igaz törvény kellene a fővárosról, olyan, amely hosszú távon rendezné a viszonyt az állammal; hogy mi legyen a BKV-val, mi legyen a városfejlesztéssel, satöbbi, a harmadik elem, a gazdasági források is hiányoznak ahhoz, hogy jól lehessen vezetni a várost. Egyre inkább arra sodródunk, hogy a főváros csak üzemeltet, működtet, a fejlesztés pedig kicsúszik a kezéből. Mégpedig azért, mert a kormány ezt is centralizálja.

Ha ilyen súlyos problémák vannak, akkor miként lehetséges, hogy ön itt a XIII. kerületben nem panaszkodik forráshiányra, folyamatosan fejleszt? Ezen a nyáron is három olyan beruházást adtak át – óvodát, bérlakásokat, és egy kulturális központot -, amelyek együttesen hárommilliárdba kerültek. Miből?

Az önkormányzatoknak van vagyonuk, és tisztában kell lenni azzal, hogy a vagyonelemeket, számba kell venni. Van forgalomképtelen, korlátozottan forgalomképes és van forgalomképes vagyon. Nekünk ma már százmilliárd felett van a vagyonunk, ennek a megfelelő forgatásával, hasznosításával lehet a feltételeket megteremteni. Ehhez persze kell megfelelő várospolitika. A mi költségvetésünknek a normatív bevétele, amit állami alapon kapunk 13,5 százalék. Ezen túlmenően a fővárostól a forrásmegosztásból nagyjából hétmilliárd forintot kapunk, és ekkor tartunk a költségvetésünk durván harminc százalékánál. A többi a mi bátorságunk, ügyességünk, innovativitásunk eredménye. Ennek nagy része építményadó, telek és gépjármű adó, lakbérbevétel, közterületfoglalási díj…

Mennyi a hitel?

Nincs hitelünk.

Akkor ez egy keskeny palló, amin járnak.

Ezért mondtam, hogy többek között a működésünk eredményessége az innovativitásunkon is múlik. Mi nem papolunk a bérlakások hiányáról, hanem építjük, korszerűsítjük őket. Ugyanígy nem csak sopánkodunk az egészségügy sanyarú sorsán, hanem a legkorszerűbb műszereket vásároljuk meg. Több mint tíz éve csináljuk az egynapos sebészetet is, ami jó a páciensnek, jó az egészségügynek és költségtakarékos is. CT-MR készüléket vettünk egy éve, vagy olyan radiológiai készüléket vásároltunk nyolc éve, amelyből a világon összesen három van.

Aki ismeri a régi Capitaly játékot, az tudja, hogy a legolcsóbb részvények közé tartozott Angyalföld. Ma mennyibe kerülnek itt a lakások?

Hadd vegyem ketté. Sokan csak az ingatlanpiaci mutatók alapján értékelik a kerületet, miközben ennek van komplexebb mutatója. Ma nálunk egyébként a négyzetméter árak nyolcszázezer és 1.2 millió forint között mozognak. Ennek van öngerjesztő hatása is, itt ugyanis még a recessziós időkben sem értékelődtek le a lakások, akkor is két-három százalékkal nőttek az árak. De amiről beszéltem: legalább ilyen fontos – és ez jelenti a komplexitást -, hogy milyen életminőséget tudunk biztosítani a lakás környezetében. Vagyis milyen az orvosi ellátás, milyen az óvodai, bölcsődei hálózat, milyen a szociális ellátás rendszere, milyen az infrastruktúra, milyenek a zöldfelületek? Ezeknek mind együtt kell fejlődniük a lakáspiaccal, ha bármelyik lemarad, akkor máris romlik az élet minősége.

Visszatérek a politikához: Orbán Viktor is hosszú távon, most egészen 2030-ig tervez. Ön milyen kitörést lát ebből a politikai helyzetből?

Nagyon nehéz. Változatlanul az a véleményem, hogy az ellenzéki oldal tömbösödése a megoldás.

De nem abba az irányba megyünk…

Azt kérdezte, hogy mi lenne a kitörés, én erre válaszoltam. A másik fontos komponens az egyéni érdekek háttérbe szorítása. Most olvastam éppen, hogy nem az ellenzék bomlasztotta szét a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, hanem fordítva: az bomlasztotta szét az ellenzéket. Az is fontos elem, hogy demokráciában az állampolgárnak kell ellenőriznie a hatalmat, itt azonban fordítva van; a hatalom tud mindent az állampolgárról. A politikának is az alkalmazkodóképességből kell vizsgát tenni, és erre gyenge osztályzatot kap a politikának ez az oldala.

Hosszú távon is?

Hosszú távon, mint minden rendszer, ez is el fog múlni. Ehhez hozzájárul a Fidesz-világ belső bomlása, a nemzetközi környezet, de az is biztos, hogy a változáshoz a másik oldalnak sokkal több feladatot kell megoldania. Jóval többet.

A bíró ne a politikának, hanem a törvényeknek akarjon megfelelni

A bíróságoknak a jövőben már kötelező figyelembe venni a fogyasztói jogok védelmét, s emiatt a devizakárosultak jobb eséllyel perelhetik a bankokat a hazai bíróságokon! – nyilatkozta a Független Hírügynökségnek Szepesházi Péter. A Budai Központi Kerületi Bíróság még néhány hétig hivatalban lévő bírája szerint az igazságszolgáltatásnak külön kell mérlegelni a „kiszolgáltatott helyzetben lévő adósok” helyzetét, s ennek figyelembe vételéve kell megállapítani, hogy a bank, vagy az ügyfél volt felelőtlen a hitelezés során. Továbbá azt is a „kiszolgáltatott” ügyfél nézőpontjából kell megállapítani, hogy egyértelmű volt-e az árfolyamkockázatról szóló tájékoztató. Szepesházi már korábban bejelentette, hogy a bíróságokra nehezedő politikai nyomás miatt távozik posztjáról.

 

A bírákkal szembeni fegyelmi eljárásnak állásvesztés is lehet a vége.


Már korábban bejelentette, hogy otthagyja a bírói pályát, de ha jól értem még ma is hozott ítéletet. Mégsem szerel le?

De, arra készülök. Jelenleg a felmondási időmet töltöm, ami azt jelenti, hogy az augusztus végi lemondásom után november végiéig még ítélkezem. A munkavégzés alól nem kértem felmentést.

Akkor a bírói kötelmek még érvényesek önre. Talán érdemes azt is tisztázni, hogy az interjúra kért engedélyt a főnökeitől?

Nem kell. Csak azt szoktam elmondani minden interjú elején, hogy nem egy bíróság hivatalos véleményét, hanem a saját véleményemet képviselem, illetve a mozgalmunkét, amely az Egyéni Bírói Függetlenség és Mozgalom.

A hivatalban lévő bírák ritkán nyilatkoznak, ha mégis megteszik, akkor tudomásom szerint főnökeiknek bejelentik. A távozó bírók számára ez nem kötelező?

Senkinek sincs bejelentési, engedélyezési kötelezettsége. Ha a bírák a nyilatkozataik előtt mégis engedélyt kérnek a főnökeiktől, azzal lényegében öncenzúrát gyakorolnak. A bírói nyilatkozathoz valójában csak abban az esetben szükséges engedély, ha az a bíróság hivatalos véleményeként jelenik meg a sajtóban.

Talán úgy gondolják, hogy jobb az óvatosság?

Valószínű, a bíróságokon uralkodó félelem légkörében ez valóban mindennapos. Pedig ki más alkalmazhatná nyugodtan a törvényeket, mint a hivatalban lévő bíró. Nála kevesen ismerik jobban a jogszabályt, de a bíró is ember, neki is emelik a fizetését, előléptetik vagy sem, szóval jobb az óvatosság.

Az ön felmentését, ahogy minden bíróét, személyesen Áder János fogadta el. Nincs arról híre, vajon az államfőnek nem tűnt fel, hogy egyre többen hagyják el a pályát?

Azon a héten, amikor én lemondtam, akkor másik nyolc bíró is bejelentette a távozását. Az államfő véleményét pedig erről sem ismerem.

A Rákosi rendszerben megszüntetett bírói felelősséget kollégáimmal együtt visszaállítanám

De ha a köztársasági elnököt, Áder Jánost érdekelné, hogy ön – több tucat bíróval együtt – miért távozik a pulpitusról, hogy ügyvédként folytassa a bírói pályát, akkor mit mondana, mi a döntésének a legfontosabb indoka?

Másokkal együtt kidolgoztam egy bírósági reformtervezetet, amelyben természetesen benne van a mai rendszer kritikája is. Az általunk elképzelt bírósági rendszer sokkal ügyfél-centrikusabb, szabadabb lenne. Az irányítási hatásköröket jobban megosztaná a különböző vezetői testületek és személyek között. Védeném a bírákat a túlkapásokra is lehetőséget adó értékelési- és fegyelmi eljárásoktól. Azt ugyanis kevesen tudják, hogy a bírókkal szembeni fegyelmi eljárásnak, bíróértékelési szakmai eljárásnak állásvesztés is lehet a vége.

Talán ezzel magyarázható, hogy a bírák egy része igyekszik elkerülni azokat a nehéz ügyeket, amelyben benne van az állam, illetve a politika, esetleg nagy nemzetgazdasági érdekek, mint például a devizahiteles ügyek. Ezekben az ügyekben ma a bíró biztonsági játékot játszik. Talán be sem vallja magának, de formai kifogásokkal próbálja az ügyet érdemi elbírálását megúszni. Esetleg túlbiztosítja magát, hogy elkerülje a karrierjére veszélyes ítéleteket.

Ha viszont a bírák túlzott óvatossága oda vezet, hogy megsértik a tisztességes eljáráshoz való jogot, akkor azt polgári jogilag, munkajogilag büntetném. A Rákosi rendszerben megszüntetett bírói felelősséget kollégáimmal együtt visszaállítanám, s ha az ítélkező döntésével a tisztességes eljárást sértve vagy önkényesen (nem szimplán tévedéssel) kárt okoz, akkor annak súlyos anyagi következménye lenne – mondjuk 12-18 havi bére erejéig. Ebben az esetben a bíró nem a vezetőinek, vagy a politika változó – vélt vagy valós elvárásainak – akarna megfelelni, hanem a törvényeknek. Lásd: a devizahiteles ügyekben született egyes ítéletek.

Korábban egyik bíró kollégája, Ravasz László azt nyilatkozta, hogy a devizahitel-károsultaknak, akik sokszor földönfutók lettek, még a hazai jogszabályok alapján is meg kellett volna nyerniük a bankokkal szemben indított perek jó részét. De talán majd az Európai Unió Bírósága segítségével megtehetik.  Ön is így látja?

Igen, ugyanis az adott ügyben az uniós bírósági döntése szemben áll a Kúria korábbi gyakorlatával. Ez megerősítette eddigi véleményemet, amely szerint a hazai devizahiteles szerződésekben a fogyasztók védelmének a minimuma sem érvényesült.  Ennek erőteljes változást kéne hozni a bíróságok döntéshozatalára.

Kiderült már, hogy erre hogyan reagált a Kúria?

A legfrissebb közlemény szerint nincs ellentmondás az Európai Uniós Bíróság és a Kúria eddigi gyakorlata között.

Vagyis a devizakárosultak a bankokkal szemben indított perekben továbbra sem nyerhetnek?

Ez csak egyik olvasata a Kúria állásfoglalásának, a másik viszont az, hogy az alsóbb fokú bíróságok már korábban is figyelembe vehették volna a fogyasztói jogok védelmét, s a jövőben ezt szabadabban megtehetik. Ebből következően a devizakárosultak a szerződéseiket az eddigieknél nagyobb eséllyel támadhatják meg a bíróságok előtt. Ezt az utóbbi értelmezést tartom pozitív megközelítésnek, s remélem, hogy a legtöbb ítélkező kolléga is így fogja olvasni és értelmezni a legfőbb bírói fórum két nappal ezelőtt született álláspontját. Ha így lesz, akkor az már tényleg reményt jelenthet a devizaadósok számára.

A „kiszolgáltatott helyzetben lévő adósok” felelősségét másként kell elbírálni

És ez csak az egyik következménye az unós bírósági döntésnek, hisz ön is több esetben kérte az Európai Bíróság állásfoglalását. Minden esetben a banki károsultak mellett foglaltak állást?

Igen, értelmezésem szerint a legtöbb esetben az általam is képviselt ítélkezési gyakorlatot erősítették meg. Az Uniós jogban kiemelten kell kezelni a fogyasztók védelmét, a hatékony jogorvoslatot, illetve a tisztességes eljáráshoz való jogot. Ez nem minden esetben érvényesült Magyarországon. Az Európai Unió Bírósága egy új jogi kategóriát is létrehozott, ez pedig a „kiszolgáltatott helyzetben lévő adósok” köre. Ez új megfogalmazásnak számít az uniós ítélkezésben is, s a „kiszolgáltatott” megfogalmazás segítheti a magyar bírákat annak megállapításában, hogy elsősorban a hitelt felvevő, vagy a bank volt felelőtlen a hitelezés során. Továbbá azt is a „kiszolgáltatott” ügyfél nézőpontjából kell megállapítani, hogy egyértelmű volt-e az árfolyamkockázatról szóló tájékoztató.

Vagyis mérlegelni kell, hogy a banki adós felelőtlenségből veszi-e fel a hitelt, vagy azért, mert kiszolgáltatott. De mi a különbség?

A kiszolgáltatott adósnak kisebb a felelőssége, s jóval alaposabban kellett volna tájékoztatni az árfolyamkockázatról. Ezt egy fontos megállapításnak érzem, de folyamatban van még több döntés, remélem, sikerül a fogyasztói jogok hazai érvényesülését tovább erősíteni.

Vannak tehát sikerei. De így nem egészen logikus, hogy ön, aki fiatal, energikus bíró, aki hisz a függetlenségben, nem akkor jár el helyesen, ha a helyén marad, s ítéleteivel igyekszik a törvényességet szolgálni?

Kétségtelen, ez logikus felvetés, de pl. tőlem egy újabb döntéshozatali eljárási indítvány az Unió Bíróságára, az azt megelőző 6-hoz képest már nem annyira lenne meghatározó részemről, mint az első néhány. A folyamat elindult, nélkülem is folytatódik. Azért is távozok, mert a Bírói Függetlenség és Felelősség Mozgalom tagjai – köztük magam is – radikálisabb reformprogramot szeretnénk, mint a társaink többsége, azaz kívülről többet tudok már elérni. Persze mások is le akarják vetni Handó Tünde és az Országos Bírói Hivatal önkényét, de hozzájuk képest mi sokkal radikálisabb átalakítást szeretnénk, amire most nincs lehetőség. Egyfajta plafont érzékelünk a mozgalmunk rövid távú támogatottság-növelésében, ezért inkább átadjuk a helyünket olyan bátor reformereknek, akik nem annyira a bírói kar saját, nem Handó eredetű hibáival foglalkoznak hangsúlyosan, hanem érthető módon elsősorban Handó Tünde erőszakos uralmával szemben.

A „hazaárulók” beköltözhettek Handó Tünde fejébe!

Volt olyan eset, amikor önnek előírták, hogy az önre bízott ügyekben milyen döntést kell hozni?

Nem, én minden esetben elolvastam a Kúria jogegységi döntését, illetve az ezzel ellentétesen fogalmazó szakirodalmat, s ezután jó lelkiismerettel igyekeztem dönteni. Emiatt a függetlenség miatt aztán „nem fekszem jól” a mindenkori vezérkarnál, s indítottak ellenem különféle vizsgálatokat; nem egy esetben bírói alkalmatlansági eljárásokat is kezdeményeztek ellenem.

A nagyközönség a bírói rendszeren belüli elméleti vitákról, küzdelmekről aligha tud bármit is, de a felmérések szerint mégis csökkent az igazságszolgáltatás presztízse. Ezt ön is érzékeli?

Az igazságszolgáltatás, így az állam tekintélye, az intézmények renoméja sokat kopott az utóbbi időben, s ezt megérzik az állampolgárok is. Akik nyilván nem tudják úgy megfogalmazni az igazságszolgáltatás problémáit, mint a jogszociológus Fleck Zoltán, vagy Bencze Mátyás. De az emberek a saját bőrükön érzik, hogy itt valami nincs rendjén. Ha másból nem, akkor abból, hogy a kiszolgáltatott devizaadós kisemberek milliós adóssága duplájára, triplájára nő, elvesztik otthonaikat, s utcára kerülnek, mert a bankok olyan hiteleket ajánlottak nekik, amelyeknek törlesztő részleteit már nem képesek fizetni. S a bíróságok mégis a bankoknak adnak sokszor igazat.

Persze tudjuk, hogy a bírák többsége jól látja el a feladatát, de az ügyeknek legalább a 95 százalékát kellene gyorsan, hatékonyan, igazságosan, közmegelégedésre lezárni, úgy, hogy az állampolgárok elégedettek legyenek, s egy gyors, megbízható, igazságos bírói rendszer képe jelenjen meg a társadalom előtt. A helyzet azonban nem ennyire jó.

Nagy elégedetlenség bontakozna ki, ha az orvosok a betegeiknek csupán a 60 százalékát tudnák meggyógyítani, ennyi hibátlanul döntő bíró is biztosan akad. Viszont ha az ítéletek 40 százaléka megalapozatlan, szakszerűtlen, az állampolgárok igazságérzetét sértő, akkor az legalább annyira szörnyű, mintha 40 százaléknyi beteget az egészségügy nem tudna meggyógyítani. Ami szörnyű lenne, s legalább ennyire borzasztó, ha a bírói rendszer ennyi hibával dolgozik. Pedig ma nagyjából ez a helyzet.

Óriási probléma a devizahitelesek ügye, ez rengeteg fájdalommal, nélkülözéssel jár, s amit közel egy évtizede képes napirenden tartani a társadalom igazságérzete. Erre gondol?

Igen, s közben persze a bírói rendszer presztízsét rombolja, mert nem képes megnyugtatóan lezárni az ügyeket.  Van olyan álláspont, amely szerint a bírónak valamiféle „papírjogot” kell alkalmazni, s nem dolga a társadalmi problémák megoldása. Ezt e felfogást szerintem „túltolta” a bíróság már 2011 előtt is, de azóta még inkább. Emlékeztetnék arra, hogy a Kúria elnöke, Darák Péter a csalódott devizahiteleseknek az első jogegységi döntés meghozatalakor – amikor nem nyilvánították érvénytelennek a devizahiteleket – az mondta, hogy a bíróság nem alkalmas tömeges társadalmi problémák megoldására.

Ön szerint ez nem így van?

Szerintem nem csak alkalmas rá, de ez a feladata! Természetesen nem a szociális problémák megoldására gondolok, de időnként még abban is sokat segíthet. Viszont gondolok a devizahiteles ügyek tisztességes, a törvény szellemének megfelelő lezárására, lásd a már említett fogyasztói érdekvédelem mérlegelését, amire az érvényben lévő jogszabályok szerint is lett volna mód. Mégsem történt meg.

A bírák egyfajta függetlenségi harcot folytatnak az Országos Bírói Hivatal elnökével, Handó Tündével szemben, aki a fideszes Szájer József felesége. A harc az Országos Bírói Tanács keretei között is zajlik, ez a testület ellenőrzi Handó Tündét, aki a politikai hatalmat jeleníti meg. Képesek a bírák ellenállni?

Szerintem a kollégáim nagyon jól vizsgáznak, keményen kiállnak a függetlenségért, hiába fenyegetik szinte folyamatosan őket, nem rettennek meg attól a sok fenyegető ostobaságtól, amelyek egyes sajtótermékben megjelennek. Tudomásom szerint ezek az üzenetek csak látszólag érkeznek a politikától az adott média felé, sokkal inkább az elnök asszony álláspontját túllihegők megrendeléséről van szó, remélhetőleg nem az OBH elnökéé. Ha az utóbbiról van szó, akkor az egy fokkal jobb, mintha nyers politikai fenyegetéseket hallanánk.

Ámbár azt hallani, hogy Handó Tünde is lehazaárulózta azokat a bírákat, akik nem értenek egyet a közigazgatási bíróságok létrejöttével. Legalábbis neki tulajdonítják ezt az értékítéletet.

Ez hasonlóan abszurd, mint az a támadás, amely azért bélyegezte meg, s tulajdonította a néhány évvel ezelőtti bírói akadémiai képzést Soros Györgynek, mert az oktatáson a milliárdos által támogatott civil szervezetek szakértői adtak elő. Mindezért a szervezőket bírálták, miközben Handó Tünde hagyta jóvá a képzés tematikáját. Tehát ezek a „hazaárulók” beköltözhettek Handó Tünde fejébe, amikor jóváhagyta, hogy a Helsinki Bizottság szakértői előadásokat tartsanak a bíráknak. Az ilyen dolgok teljesen nevetségesek, nem is érdemes velük foglalkozni.

Olyanok is akadnak, akik szembeszállnak, Vasvári bíró be is perelte Handó Tündét, s ha jól tudom első fokon nyert is. Tehát a jogérvényesítés még járható út?

Igen, jelen pillanatban azt tartanám nagyobb problémának, ha a jogalkotó, tehát a törvényhozó – látva, hogy az OBH jelenlegi vezetése és irányvonala milyen sok kárt okoz az országnak – úgy oldaná meg ezt a dilemmát, hogy az Országos Bírói Tanácsot választatná újra, vagy szüntetné meg. Ez valóban veszély, amit a bírói kar már nem tudna kivédeni, s ezzel meg is szűnhetne az önállósága.

Talán nincs is erre szükség, hisz jön a közigazgatási bíróság, amit elvileg a politika a saját szája íze szerint alakít. Az ide kerülő ügyek feltehetően a hatalom érdekeinek megfelelően dőlnek majd el. Ez megóvja a „rendes „bíróságokat”?

Az alkotmányjogi könyvek passzusai szerint a közigazgatási bíróságok létrejötte lehet előnyös változtatás is. Sok országban eredményesen működik ilyen bíróság. Sok más mellett előnye lehet, hogy a bíróságok ellen lefolytatott perekben az elkülönülő új bírói szervezet közigazgatási bírái dönthetnének.

Ami viszont hátrány, hogy ha létrejön a közigazgatási bíróság, akkor bizonyos elképzelések szerint a hatáskörébe tartozhatnak majd a politikusok által indított személyiségi jogi perek is. Ugye azt tudjuk, hogy a létrejövő bíróság várható vezetője, Patyi András különös karriert fut be. Miután kinevezték a Kúriára, már két nap múlva tanácselnök lesz, s vélhetően ő lesz a közigazgatási bíróság elnöke is. Ez nem szokványos gyorsaság.

Patyi Andrásról azt is illik tudni, hogy közel öt évig volt a Nemzeti Választási Bizottság elnöke, ami a Fidesz nélkül ugye nem jöhetett volna létre, s akkor még az Államreform Bizottság elnöki posztját nem is említettem.

Ezt nem szeretném kommentálni, mert november 30-ig még bíró vagyok, s ennek a kérdésének közvetlen a pártpolitikai összefüggése is.

Értem, de arra talán válaszolhat, hogy ön visszatérhet-e még a bírói pályához?

Igen, egy jó forgatókönyv esetén. Hiszen azt is el tudtam volna képzelni, hogy életem végéig bíró maradok. De a demokrácia kiteljesedésére várni kell.

Ez viszont furcsa válasz, hisz ha a bírói intézményrendszer demokrácia-deficittel küzd, akkor ön leendő ügyvédként ennek is ki van szolgáltatva, nem gondolja?

Van benne igazság, de úgy gondolom, hogy a bírák többsége jól végzi a feladatát, csak nem elegen, s abban reménykedem, hogy az általam képviselt ügyek zömmel ezekhez a bírákhoz kerülnek majd.

Mit lép Orbán a CEU-ügyben?

0

A rektorhelyettes elárulja, hogy egy ponton már igen közel jártak a végleges megállapodás aláírásához, ám a magyar fél váratlanul visszalépett. Enyedi Zsolt szerint azonban Orbán úgy tesz, mintha adminisztratív kérdésről volna szó, és nem hajlandó beismerni, hogy le akarja húzatni a rolót a CEU-val.

Minden rossznak van valami jó oldala, így az ellenállás jelképének tekintett CEU bezárásának terve összehozza az ellenzéket, hogy új tervet dolgozzon ki az orbáni állam megbuktatására – írja az Euroactiv.com-on budapesti tudósításában Jorge Valero. Orbán sok ellentmondásos döntést hozott, de ezek közül egyik sem váltott ki akkora politikai földrengést, mint az egyetem felszámolására tett erőfeszítések. A tanszabadság megsértése volt az egyik fő ok, hogy az EP jogállami eljárást kezdeményezett a kormány ellen. De Orbán szemében az intézmény az első számú közellenséggé nyilvánított Soros magyarországi erődjének számít. A miniszterelnök uralmával csupán Budapest szegül szembe. Vértes András, a GKI vezérigazgatója szerint az ellenzékkel az a baj, hogy az kicsi, nem egységes, viszont roppant gyenge. Ám az egyetem érdekében 50-80 ezren mentek az utcára, csakhogy a hatalmat nem érdeklik a nemzetközi tiltakozások sem.

A rektorhelyettes elárulja, hogy egy ponton már igen közel jártak a végleges megállapodás aláírásához, ám a magyar fél váratlanul visszalépett. Enyedi Zsolt szerint azonban Orbán úgy tesz, mintha adminisztratív kérdésről volna szó, és nem hajlandó beismerni, hogy le akarja húzatni a rolót a CEU-val. Kovács Zoltán ugyanakkor azt mondja, hogy az egyetem nem nyitott campust a tengerentúlon, csupán szándéknyilatkozatot írt alá a Bard College-dzsal, azaz nem teljesítette a feltételeket. Ezt azonban Enyedi cáfolja és hangsúlyozza, hogy a végső döntést úgyis Orbán mondja ki. Úgy véli, hogy a miniszterelnök valami ellenszolgáltatást vár az EU-tól vagy Németországtól. Ha nem kapja meg, bedönti a budapesti intézményt.

A szocialista önkormányzati képviselő, Tüttő Kata azt közölte, hogy az ellenzék java része össze akar fogni és átfogó stratégiát dolgoz ki a hatalom ellen, bár az még soká tart, hogy legyen is belőle valami. Az önkormányzati választások lakmuszpapírként szolgálnak majd az esélyek felméréséhez. De belejátszhat a dolgokba a gazdaság is, mert várhatóan gyengül a növekedés, miközben az ország elmulasztotta a szerkezetváltást. Vértes szerint Orbán sok rossz lépéssel rontott a helyzeten. De azt nem lehet tudni, hogy mi lesz az utolsó húzása a CEU ügyében. Az egyetem felkészült arra, hogy mennie kell, ám ettől még az ellenállás nem szűnik meg.

Euroactiv/Szelestey Lajos

Titokban készülnek a „halállisták”

Rövidesen kiderül, hogy a kormány hány embert rúg ki a közszférából. A korábbi bejelentések szerint 15-20 százalékos lehet a létszámleépítés, de az csak a jövő héten derülhet ki, hogy kiket érint az elbocsájtási hullám. A hírek szerint a „halállisták” a legnagyobb titokban készülnek a minisztériumokban. ” A Független Hírügynökség úgy tudja, hogy a leépítések előkészítésébe a szakszervezeteket eddig nem vonták be, holott ezt törvény írná elő. A Fühü-nek nyilatkozó Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének elnöke úgy látja, hogy a kormány elbocsájtási terve azért is irreális, mert a közszférában munkaerőhiány van, például ezért életveszélyes hely ma a kórházak sürgősségi osztálya. De fenyegető a pedagógushiány, illetve az állami hivatalok túlterhelése, hisz veszélybe kerülhet a nyugdíjfizetés, vagy az állami alkalmazottak fizetésének kiutalása is.

 

 A legnagyobb titokban állítják össze a halállistákat a minisztériumban, ebbe a munkába a szakszervezeteket is be kéne vonni. Van, ahol megtörténik?

Sehol, pedig ezt törvény írja elő. A jogsértésre már felhívtuk a kormányzat figyelmét, de eddig semmilyen választ nem kaptunk. Közben krízishelyzet alakult ki a közszféra ágazatainak létszámleépítése, illetve az ebből adódó bizonytalanság miatt. Ugyanis a terület jóváhagyott létszáma – amit a költségvetés is biztosít – 680 ezer, de az alacsony bérek miatt így is százezren hiányoznak a humán közszolgáltatások területéről. Leginkább a fegyveres-rendvédelmi szolgálat küzd létszámproblémákkal, szinte mindenütt kevés a rendőr, a tűzoltó, ezen kívül jelentős számban keresnének pedagógust, közigazgatási-, vagy igazságügyi szakembert is. De olyan alacsonyak a fizetések, hogy a legtöbb meghirdetett munkára nincs is jelentkező, ezért krízishelyzetek alakulnak ki az oktatás, az egészségügy, vagy állami szolgáltatások területén. A legtöbb helyen – a leglátványosabb a sürgősségi ellátás – már komoly katasztrófák is előfordulnak, mert munkájukért az orvosok már nem tudnak felelősséget vállalni. Ugyanilyen megoldhatatlan helyzetekbe kerülnek a tanárok, a rendőrök, a hivatalnokok, akik a vállalt és kifizetett munkaidejük sokszorosát kénytelenek ledolgozni. Feladataik folyamatosan nőnek, emiatt a munkájuk minőségéért már ők sem tudnak felelősséget vállalni. Közben a legmagasabb kormányzati pozíciókból cinikusan, kirúgással fenyegetik őket, ami létbizonytalanságot okoz, stresszel jár. Ennek pedig minden esetben az ország lakói isszák meg a levét.

Állítólag már ezen a héten döntenek a kirúgásokról, s a jövő héten a kormány már nyilvánosságra is hozza az eredményeket. Jöhet az átképzés, adminisztrátorból lehet szülőnő?

Ugyan, ez lázálom.

Ne felejtse el, hogy nálunk a közszférában két hónap a felmentési idő, három hónap a munkanélküli segély.  Ennyi idő alatt öt-, vagy tízezer ember átképzése megoldhatatlan feladat.

Nincs rá kapacitás. Ráadásául nincsenek előkészített, s megvalósítható átképzési tervek. Ezekről még időben kellett volna gondoskodni. Ha a kormány komolyan gondolja, hogy a mai krízisben egészségügyi dolgozókat, rendőröket vagy alkalmazottakat válogatás nélkül akar utcára tenni, akkor borzasztóan nagy hibát követ el.

Említette, hogy a szakszervezeteket nem vonják be a létszámleépítésbe, de ha a kormány konzultálna, akkor önök tudnák, hogy kit kell kirúgni?

A szakszervezet javasolt volna egy olyan munkaerő-piaci programot, amely segítségével az ország áthidalhatta volna azt a sokkot, amelyet a hirtelen bekövetkező kirúgási hullám előidézhet. Nálunk csak két hónap a felmondási idő – az európai országokban nem ritka a két év – ennek a statáriális eljárásnak hatását mindenképp tompítani kell. Az elmúlt egy évben erre mi nyitottak voltunk, de a kormányzat elutasította a kezdeményezéseinket.

A közszféra létszámleépítését már egy éve is emlegették, már Lázár János is beszélt a tervekről. A szakszervezet miért nem csinált nagyobb ricsajt?

Mert nem gondoltuk, hogy ilyen fájdalmas, embertelen akcióba a kormány előkészítetlenül belevág. A korábbi bejelentéseket pedig még nem lehetett komolyan venni.

Később az is kiderült, hogy uniós forrásból a kormány 5 milliárd eurót is szerzett végkielégítésekre. Ez nem volt figyelmeztető jel?

Itt nem a pénz a leglényegesebb, hisz ha kevés az orvos, akkor egyre hosszabbak lesznek a várólisták, ami időnként már életeket kockáztat. Ha nincsenek idősgondozók, a rászorultak könnyen utcára kerülhetnek…

Ráadásul eddig egyetlen kormány sem dolgozta ki, hogy a közszférában melyek azok a feladatok, amelyekre a társadalomban nincs szükség, amelyek ellátásáról az államnak nem kell gondoskodni.  A most bejelentett 15-20 százalékos létszámleépítést is hatásvizsgálat nélkül kezdi el a kormányzat. Pedig ennek drámai következményei lehetnek, mert még működik a közszféra, egyelőre tehát még megy a „verkli”, pedig már 100 ezer szakember hiányzik a rendszerből. Ha ezreket tesznek utcára, akkor még több kórházi tragédiára kell számítani, s az állami szolgáltatás minden területen veszélybe kerülhet.

Az egészségügy krízishelyzetről van már fogalmunk, főleg ha a sürgősségi osztály folyosóján halnak meg az emberek. De az irodai szolgáltatás elmaradása aligha jár közvetlen életveszéllyel. Legfeljebb lassabban kerül a pecsét az engedélyekre. Ilyen volt már, nem?

Ez nem ilyen egyszerű. Működik az országban egy központi közigazgatási szerv, a Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság, ahol a feladatok ellátásához ezeregyszáznál is több szakemberre van szükség. Viszont jelen pillanatban – az alacsony fizetések és a magas munkaterhek miatt – az intézménynek csak 700 dolgozója van, s hetente újabb munkatársak, vezetők távoznak.

Közben a polcokon folyamatosan szaporodnak az elintézetlen ügyek dokumentumai, amelyek a nyugdíjak megállapítását készítenék elő, illetve vannak olyan tennivalók, amelyek révén hárommillió háromszázezer nyugdíjas időben és hiánytalanul megkapja a havi járandóságát. Ha ez a hivatal képtelen lenne a feladatát ellátni, akkor abból lehetnek tragédiák. De említhetném még a Kincstárat is, amely közel egymillió ember fizetésének a számfejtését végzi. Óriási a fluktuáció, ennek ellenére létszámcsökkentésre utaló lépéseket terveznek. Miközben a legkisebb zavar is komolyan befolyásolja a társadalom hangulatát. És sajnos vég nélkül sorolhatnám a példákat!

Tudják pontosan, hogy hány embert akarnak elküldeni a közszférából?

Pontosan nem, ugyanis június 24-e óta teljes a létszámzárlat a központi közigazgatás szerveinél. Ez azt jelenti, hogy A nyugdíjba vonulók helyett, vagy akinek a szerződése lejárt, új embert nem vehettek fel. De egy 300 főt foglalkoztató intézménynél 100 dolgozót elküldhettek azért is, mert közfoglalkoztatottak voltak. Előfordulhat, hogy néhol már az alkalmazottak 40 százaléka hiányzik. Ha egy ilyen intézmény létszámának a további 15-20 százalékát kirúgják, akkor már nem képesek a feladataikat ellátni. Úgy gondolom, hogy

a hivatalok létszámának leépítését csak az intézmény feladatainak a csökkentésével lehet végrehajtani.

Ha a munkateher változatlan marad, akkor veszélyes az embereket utcára tenni.

Pedig Demján Sándor korábban azt mondta, hogy a közigazgatásban 350 ezer felesleges alkalmazott van. Át kéne az egész rendszert szervezni, a 160 rosszul működő kórház helyett kéne 20 jól szervezett gyógyintézmény. A német oktatásban dolgozik az alkalmazottak 9 százaléka, Magyarországon viszont a 20 százaléka. Megfontolandó számok, nem?

Ugyan, nagyot mondani bárki tud, főleg ha nem ért a dologhoz. Aztán persze jöhet a feketeleves, amit kanalazhat az egész társadalom, ha az egészségügy átalakítása tovább folytatódik. Csak most látjuk azt is, hogy a felsőoktatással mit tervez a kormányzat. Ennek is drámai hatása lehet.

Ugyanakkor a bürokrácia leépítése az egész ország érdeke, amivel a társadalom is egyetért. Talán ezért nézik közönyösen, hogy a közalkalmazottak ezrei kerülnek utcára?

Nézze, a bürokrácia csökkentésével mi teljesen egyetértünk. A szakszervezetünk készített egy konzultációt, amely egyértelműen mutatja, hogy mi is csökkentenénk a bürokráciát, de ehhez elsőként az egyes intézmények felesleges feladatait kellene leépíteni. Ha az állam ezt nem teszi meg, akkor az a végzetes helyzet állhat elő, hogy a már hiányzó 100 ezer ember munkáját kell majd további 15-20 százalékkal kevesebb dolgozónak ellátni. Ezt tartósan nem fogják bírni az emberek, tehát ez nem fog menni!

Tehát elsősorban azt kell eldönteni, hogy az állam mely területeken akar kisebb bürokráciát?

Igen, de az állam, illetve a törvényhozás feladata lenne, hogy a bürokrácia csökkentéséről tervet készítsen. Eddig nem láttunk ilyet. Emlegetik ugyan a digitalizációt, ami majd az adminisztrációt csökkenti, de ez nem igaz, mert amíg feladat-csökkentés nem lesz, addig a digitalizáció is csak újabb teher azoknak, akik egyébként is bele vannak döngölve a feladatokba.

Említette, hogy a szakszervezetekkel a kormány ez ügyben sem állt szóba. Az Orbán kormány valóban megnehezítette a hazai érdekvédelmet, de ha elég ereje lenne a szakszervezeteknek, akkor a kormány aligha tudná kikerülni a tárgyalást. Nem gondolja?

Erre a kérdésre nem akarok válaszolni, nem szeretnék ugyanis belebonyolódni abba, hogy miért gyenge nálunk a szakszervezeti mozgalom. Mi ebből a helyzetből ki akarunk törni, csak az önkormányzati tisztviselők esetében öt sztrájkot vittünk végig. Hozzávetőleg 17 ezer embert mozgattunk meg, s ez a tömeg még hatásosabban kiállna az érdekeiért, ha a sztrájktörvény arra lehetőséget adna. Tehát nem vagyunk gyengék, és biztos vagyok abban, hogy a kormány talán kicsit késve, de le fog ülni velünk tárgyalni. Készülünk rá, közel 50 ezer embert kérdeztünk meg, s az alapján alakítottuk ki az álláspontunkat a munkahelyi elbocsájtásokról.

Persze, de ha a szakszervezet valóban erős lenne, akkor a közszférában nem lennének alacsonyak a bérek, továbbá a sztrájktörvény sem lenne szigorú. Gondolom, az állásukat a közszférában félthetik a legjobban. Így van?

Félnek, persze, de mi ezt nem gerjeszthetjük. Mi igyekszünk megtalálni az érdekvédelem lehetőségeit. Optimista vagyok abban, hogy van értelme a harcnak.

Készülnek tehát nagyobb munkabeszüntetésre, esetleg többhetes sztrájkra a közszférában?

Erre nekünk mindig megvan a felhatalmazásunk. Tehát a válaszom: igen, ez bekövetkezhet, de ehelyett inkább az együttműködésben hiszünk, mert a tagjaink érdekeit akarjuk hatásosan képviselni.

Arról egyre kevesebb szó esik, hogy az első Orbán kormány 2010-ben hatalomra kerülve 1 millió új munkahelyet ígért, ebből ön szerint mennyi jött létre.

A foglalkoztatás kétség kívül bővült – ha nem is egymillióval – de ehhez az is hozzájárult, hogy amikor az ígéretet megfogalmazták, akkor a magyar gazdaság épp válságban volt. Jelen pillanatban kicsit több, mint 4 millió 500 ezer foglalkoztatott van, de az is igaz, hogy sok százezer magyar országhatáron kívül, Európában keresett magának munkát. Ha az ország vezetői nem figyelnek, akkor a külföldön munkavállalók száma tovább nőhet, s könnyen előfordulhat, hogy a hazai humánszolgáltatás színvonala tovább romlik.

Hiába lesz gazdag vállalkozói réteg, ha nem működik az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás, akkor megbénul az ország. Tehát ezeknek a szolgáltatásoknak a fenntartása nemzeti cél lenne!

Hiú reménynek tartom, hogy a közszféra létszámcsökkentése megoldja a versenyszféra problémáit. Ráadásul ami tervszerűtlen, ami hiábavaló krízissel jár, az aláássa a jogbiztonságot, rombolja az emberek bizalmát, ez pedig nem lehet cél.

Félemelés az ápolási díjban

0

Csak gyermekek utáni ápolási díj emelkedik jelentősen jövőre, 100 ezer forintra, a felnőttek esetében alig 15 százalék lesz a növekedés. Munkaviszonyról változatlanul nincs szó.

Emelkedik a gyermekek után járó ápolási díj összege 2019-től – jelentette be a család- és ifjúságügyért felelős államtitkár csütörtökön sajtótájékoztatón, Budapesten. Novák Katalin elmondta, a szerdai kormánydöntés értelmében az ápolásra szoruló gyermekek után járó díj összege

egységesen havi 100 ezer forintra nő január 1-jével.

Jelenleg a legmagasabb összeg 52 800 forint, a gyerekek esetében tehát majdnem megduplázzák a juttatás értékét. A következő években folytatják, a cél az, 2022-re az ápolási díj mértéke elérje az akkori minimálbér összegét.

A felnőtt hozzátartozót gondozók másodrendűvé válnak,

amennyiben nekik 2019-től első lépésben is csak 15 százalékkal járhat több, és a következő három év végére 30 százalék lesz a növekmény mértéke.

Új kategóriaként bevezette a kormány az önellátásra képtelen gyermeket nevelőknek járó gyermekápolási díjat.

Az elmúlt hónapokban tüntetések sorozatán követelték emberek ezrei az ápolási díj drasztikus megemelését, legalább a jelenlegi minimálbér (138 ezer forint) szintjére, ebből tehát legfeljebb a gyerekek esetében értek el némi sikert. Másik követelésükről azonban nem beszélt Novák Katalin. Arról, hogy ez az ellátás számítson munkának.

Tarlós vívódott, majd elvállalta

Újraindul a főpolgármesterségért Tarlós István, „súlyos belső küzdelem” végén vállalta el Orbán Viktor felkérését. Feltétele volt a közvetlen választás és a fővárosi közszolgáltató cégek náluk maradása, de a fejlesztéseket kettejük irányította tanács fogja koordinálni.

Orbán Viktor a Városházán jelentette be, hogy felkérésére igent mondott Tarlós István, s elvállalja az újabb jelölést a főpolgármesteri tisztségre. Az egy év múlva esedékes választás során megmarad a közvetlen főpolgármester-választás lehetősége, ez volt Tarlós egyik feltétele, ahogyan ezt már korábban be is jelentette.

A megállapodás másik része a budapesti fejlesztési tanács létrehozása, amelyet ketten fognak vezeti. Ugyanakkor ennek tagja lesz Fürjes Balázs, a Miniszterelnökség Budapestért és a fővárosi agglomerációért felelős államtitkára (kinevezését sokan közvetlen miniszterelnöki függőségként értékelték a főváros felett), Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, Bártfai-Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter. A főváros részéről tagok lesznek a főpolgármester mellett az általa jelölt főpolgármester-helyettes vagy helyettesek, továbbá két kerületi polgármester.

Ahogyan Orbán a Városházán fogalmazott, Tarlós

„szigorú megkötései”

közt volt az is, hogy a 3-as metró felújításához szükséges több tízmilliárd forintos összegről is meg tudjanak állapodni. Emellett rögzítik a Fidesszel és a kormánnyal megkötendő megállapodásban, hogy a közszolgáltató cégek fővárosi kézben maradnak – közölte Tarlós, hozzátéve: a megállapodás részleteiről a november 17. aláírást követően adnak tájékoztatást.

Tarlós István elmondta, a megkötésekben

nem volt semmi zsarolási szándék,

egyszerűen tudta, hogy bizonyos dolgok hiányában képtelen lenne folytatni. Azt is elmondta, hogy várakozása ellenére „nyitott kapukat döngetett”.

Az elmaradhatatlan sorosozás is megvolt azért. Az életkora nem az egyetlen tényező, ami szerepet játszott – jegyezte meg, majd „az ellenzéki szimpatizánsokhoz” szólva úgy fogalmazott:

„ha az általuk ajnározott 88 éves Soros György dédelgethet kéretlen nemzetközi terveket, akkor 70 évesen miért ne lehetnének valakinek progresszív tervei egy várossal saját hazájában”.

Orbán arról is beszélt, hogy az elmúlt időszakban rengeteg budapesti fejlesztési programot indítottak meg, a mostani megbeszélésen egy 60 tételből álló listát mutatott be mint bizonyítékát annak, hogy

a kormány elkötelezett a főváros fejlesztése mellett.

A megvalósult beruházások közül megemlítette a városligeti műjégpálya és a Nemzeti Lovarda rekonstrukcióját, a Budai Vigadó, a Dagály, a Zeneakadémia és a Gül Baba türbéje felújítását, valamint a Korányi-projektet. A folyamatban lévő ügyek közül kiemelte a budai Várnegyed, továbbá a Fiumei úti sírkert és a Salgótarjáni úti zsidó temető felújítását, az Operaház megújítását, és a tervek szerint megépítendő új atlétikai stadiont.

A megvalósult beruházások több, mint 280 milliárd forintot, a folyamatban lévők pedig több, mint 600 milliárd forintot tesznek ki. Mindebben a közlekedési projektek nincsenek be, ezek esetében egy 700 milliárd forintot meghaladó tételről van szó – tette hozzá a miniszterelnök.
Azt is megjegyezte, hogy a kormány több mint 217 milliárd forintnyi adósságot vállalt át a fővárosi önkormányzattól.

Tarlós István bejelentette: jövő év elején megszűnik a fővárosi közbeszerzési kft. Erről a főpolgármester már pár hónapja beszélt annak kapcsán a cég lényegében képtelennek mutatkozik feladatai teljesítésére.

Jóléti állam? Az meg micsoda?

Magyarországgal kapcsolatban gyakran felmerül az az állítás,  hogy Magyarország nem jóléti állam. A legkülönfélébb indokok és érvek hangoznak el ilyenkor, melyek gyakran megtévesztők lehetnek azoknak, akik nincsenek tisztában a fogalom valódi jelentésével és nem is akarják megismerni azt.
Tartsunk mítoszirtást, lássuk, Magyarország valóban távol áll-e a jóléti állam fogalmától vagy megfelel-e annak. 

A jóléti állam történelmi távlatból

Jóléti államokról a kifejezés modern értelmében a huszadik század eleje óta beszélhetünk. A huszadik század előtt sokkal inkább jóléti gondoskodásról beszélhetünk, mivel az állam, ha létre is hozott egyáltalán valamilyen szociális hálót, az csupán a társadalom egy elenyésző hányadának csekély mértékű szociális biztonságát segítette. Ezen kiváltságosok a magasabb rangú tisztségviselőknek, rokkant és harcképtelen katonáknak és a munkásság meghatározott rétegeinek, például a bányászoknak jártak. A munkásság nagyobb része és úgy amúgy a lakosság jelentős része nem élvezte a szociális háló biztonságot kínáló előnyeit.

Még a 19. században történt meg a nagy áttörés. A városiasodás révén a szegénység egyre inkább látható formában jelent meg. Ebben az időben az iparosodás hatásaként keletkezett társadalmi feszültségek a szervezett munkásmozgalmak és munkáspártok révén közvetlen módon politikai nyomást gyakoroltak a politikai elitre.

A társadalombiztosítási rendszer, mely megteremtette és megtestesítette a kiterjedt állami szerepvállalást, része lett a hétköznapi ember életének is. Az Otto von Bismarck nevéhez köthető társadalombiztosítási rendszer kiépítését 1880-ra datáljuk. A legfontosabb a bismack-i jóléti intézkedések sarokköve, az elsősorban iparban dolgozó munkásságra érvényes kötelező állami betegbiztosítás, e mellett a baleset és nyugdíjbiztosítás vált elérhetővé.

Később

a háborúk tanulságaiból tanult a politikai vezetés és megszületett az a felismerés, miszerint az emberek igénylik az állam által nyújtott jóléti és szociális intézkedéseket.

A háborús időkben még nem volt jellemző a nagy állami szerepvállalás és a szociális biztonság mindenki számára való elérhetővé tétele. A jóléti államok fénykorukat élték Európa szerte 1950 és 1975 között. A gazdasági növekedés a modern államokban szárnyalt és volt lehetőség a jóléti kiadások növelésére. A 70-es évekre azonban újabb nagy változás következett be. 1975 és 1980 között a válság uralta a közgondolkodást. A gazdasági bővülés lassulása, és az olajár robbanás életre hívta a neoliberális gazdaságpolitikát, amikor is a jóléti intézkedések tudatos leépítése valósult meg a szabadság és az önellátás nevében. Az egyéni boldogulás és az állam csökkenő szerepvállalása került a középpontba a nyugati demokráciákban. A rendszerváltást követően az addig szovjet-rendszerben működő államok, mint például Magyarország, nem csupán politikai ideológiájukban követték a nyugati trendeket, hanem gazdasági és a jóléti rendszerek szempontjából is alkalmazkodtak. Ennek következtében a kelet és közép európai poszt szovjet nemzetállamok sajátos jóléti rendszereket építettek ki, melyek leginkább a konzervatív és szociáldemokrata jóléti államok ismertetőjegyeit viselik magukon mind a mai napig.

 Mi az a jóléti állam?

A jóléti állam fogalmi meghatározása nem egységes a szakértők között. Mint minden politikai töltettel és ideológiai meghatározottsággal rendelkező fogalom esetében, úgy a jóléti állam esetében is az a helyzet áll fent, hogy az ideológiai béklyók nem engedik, hogy egy mindenki által elfogadott definíció létrejöhessen.

Az egyik széles körben elfogadott értelmezés szerint a jóléti állam

„az állam felelősségvállalását jelenti a polgárok jólétének egy meghatározott szintjéért, amelyet a jövedelemtranszferek és a szociális szolgáltatások rendszere útján kíván biztosítani.”

Ez alapján a definíció alapján igyekszem a továbbiakban megvizsgálni, megállapítani azt, hogy Magyarország jóléti állam e vagy sem.

A jóléti államok tehát alapvetően nem azért azok amik, mert nem létezik szegénység vagy minden ember annyit keres, hogy probléma nélkül képes megélni és eltartani családját.

A jóléti állam attól jóléti állam, hogy az állam működteti a jóléti szolgáltatások rendszerét a közszektorokat valamilyen hatékonysági fokkal üzemelteti.

A felmerülő kihívások

A modern európai demokráciák legtöbbje hasonló, kihívásokkal néz szembe, már, ami a jóléti rendszereket és azok mechanizmusainak hatékony működését illeti.

Ezeket a kihívásokat a politikai vezetőknek is figyelembe kell venniük amikor a területet érintő döntéseket készülnek meghozni.

A kihívások megnehezítik a jóléti rendszerek működését, csökkentik a jóléti ellátórendszer működésének hatékonysági fokát.

Ilyen kihívások lehetnek demográfiai eredetűek, mint a népesség rohamos ütemben történő fogyása vagy elöregedése, de ide sorolnám a kivándorlással kapcsolatos problémákat is. A legtöbb fejlett európai ország küzd saját népességének elöregedéséből adódó problémákkal. Minél inkább elidősödik egy társadalom, annál nagyobb teher hárul az ellátórendszerre. A munkaképes aktív korú népesség egyre fogyatkozó bázisának kell fent tartania vagy csúnyábban fogalmazva eltartania a nyugdíjas korú népességet.  Itt a munkaképes aktívkorú népesség elvándorlása csak tovább rontja az amúgy sem rózsás helyzetet. Ezen jelenségeknek köszönhető az időleges megoldások egész sora, melyek nem jelentenek végleges megoldást, sokkal inkább az ellátórendszerben bekövetkező problémák foltozgatására és félretolására adnak lehetőséget. A nyugdíj korhatár megemelése, a beszedett adók mértékének növelése jelennek meg legtöbbször, mint időleges megoldások.

A gazdasági eredetű problémák jelenléte is nyilvánvaló mindenki számára. A munkanélküliség az ország egyes régiói között tátongó bérkülönbségek nagy mértékben való előfordulása nem csupán gazdasági de társadalmi problémák egész sorát előlegezik meg, mint a szegénység mértékének növekedése, vagy a bérek különbségeiből adódó társadalmi törésvonalak.

A munkanélküliség jelensége nagy terhet ró az ellátórendszer működésére egyrészt azért, mert a munkanélküliekről gondoskodnia kell az államnak valamilyen mértékben és valamilyen formában, másrészt, minél kevesebb a munkavállaló, annál kevesebb bevétel folyik be az államhoz, melyek javarészt adók és járulékok formájában öltenek testet. Bevételek hiányában a szociális ellátórendszer pedig nem képes tartani a lépést a növekvő társadalmi igényekkel. Ehhez a problémához kapcsolódik az is, hogy minél alacsonyabbak a bérek, annál kevesebb pénzt költenek az emberek. Az élelmiszereket és minden fogyasztási terméket is adó terhel, mely adókból származó bevételek ugyanúgy az államhoz folynak be, mely bevételek egy meghatározott részét a jóléti szektorok fenntartására, fejlesztésére költik.

Egy politikai probléma

A szabad szemmel is könnyedén észlelhető problémák mellett, léteznek olyan politikai trendek, melyek meghatározzák vagy inkább megpecsételik a jóléti rendszerek, mechanizmusok fejlődését, javulását.

A politikusok nem hosszútávra terveznek. Általánosan négyéves választási ciklusokban gondolkodnak, mivel amint véget értek a választások már azon kell gondolkodni, hogy miként lehetne megnyerni a következőt.

Azzal, hogy a politikai vezetők ilyen ciklusokban gondolkodnak hozzátartozik az is, hogy a népszerűtlen de szükséges intézkedéseket előszeretettel halogatják vagy hárítják át egy következő kormányra a népszerűségük megtartása céljából.

A hosszútávú egészségügyi, oktatásügyi, nyugdíj vagy a szociális rendszert érintő reformok ezért nem is kerülnek előtérbe.

Egy-egy ilyen reform megvalósítása nem megy egyről a kettőre, több évbe is beletelhet, hogy az ilyen nagyszabású reformok megvalósulhassanak és jellemzően nagy anyagi áldozatokkal járnak.

A kormányokon átívelő célok és reformok ezért egyáltalán nem jellemzők.

Amennyiben egy kormány elkezd egy reformot és az ellenzék végig a kormány politikáját és tevékenységét kritizálja, úgy egy esetleges kormányváltás után az új kormány rá van kényszerítve arra, hogy valami újat mutasson, máshogy csináljon, mint az a politikai erő, amelynek kritizálásának köszönhetően jutott hatalomra.

Ez egy ördögi kőr melyből csak akkor tudnak kikecmeregni a politikai vezetők, hogyha nem a politikai haszonszerzés és a hatalom megszerzése, megtartása a legfőbb prioritásuk.

A választóknak való görcsös megfelelés kényszere, mely a demokratikus politikai rendszernek köszönhető, azt eredményezi, hogy a politikai haszonszerzés sok esetben felülírja a gazdasági racionalitást.

Egy jó példa lehet a társadalomnak való megfelelés esetét nézve Bajnai Gordon egykori miniszterelnök tevékenysége, akire a gazdasági válság hazai kezelése hárult. Egy ilyen válság kezelése talán az egyik leghálátlanabb feladat egy politikai vezető számára. Az adók emelése és a különböző megszorítások bevezetéséből az átlag választó csupán annyit lát, hogy nehezebb előteremteni a megélhetés feltételeit és kevesebb pénzből tud csak gazdálkodni.

Az a tény, hogy a megszorítások szükségesek egy válság kezelésében eltűnik és rejtve marad azoknak, akik nem foglalkoznak, gazdasággal vagy politikával.

Ennek is köszönhető Bajnai veresége a 2010-es választáson.

Összegezve tehát a politikusok érdekeltek abban, hogy a jóléti juttatásokat és a jóléti szektorok működését a társadalmi igényekhez igazítsák, különben veszélybe kerülhet megítélésük a választók szemében. Ezen a pontos metszi egymást a demokrácia és a jóléti állam.

A rendszerváltást követően végzett kutatások tanulsága is az, hogy a magyarok sokkal inkább társítják a demokrácia fogalmához a jólétet, mintsem a szabadságjogok széles tárházát.

Ennek elsődleges oka lehet, hogy a kádári gulyáskommunizmus évei alatt a szabadságjogok kevésbé voltak a középpontban és azok, akik nem lázadtak nyíltan a rendszer ellen, azok viszonylagos békességben élhettek. Ezért is volt nagy és fájdalmas pofon, amit a magyar társadalom elszenvedett a gazdasági átalakítás után. A várt és áhított nyugati jólét nem köszöntött be. Ez pedig visszavett a politikusokba és a demokráciába fektetett bizalomból. A magyar demokratikus berendezkedés a rendszerváltás óta küzd legitimitásdeficittel.

 Magyarország, mint jóléti állam

Magyarországot hibrid rendszerként szokás leírni a jóléti szemszögből nézve. Ennek oka, hogy

a három domináns ideológiai forma közül, melyek a liberális, konzervatív és szociáldemokrata, egyikbe sem sorolható bele teljes bizonyossággal.

Magyarország túl sokat költ a jóléti rendszerre, túl magasak a beszedett adók és túl nagy az állami újraelosztás mértéke ahhoz, hogy liberálisnak lehessen nevezni, ahol az egyéni boldogulás és szabadság van előtérbe helyezve kisebb állami szerepvállalással karöltve, mint például az Amerikai Egyesült Államok esetében.

Szociáldemokratának sem lehet nevezni a magyar jóléti rendszert, hiszen nem az egyenlőség és a magas színvonalon történő szolgáltatásnyújtás az elsődleges szempont a rendszer működésében. Továbbá nem állampolgári jogon járnak a jóléti juttatások, mint például Svédországban.

Magyarország a konzervatív modellhez áll a legközelebb, ahol fő támpillérek a munka és a család. A legtöbb szociális jog munkához vagy státuszhoz kötött.

A jóléti juttatások mértéke függ az egyén jövedelmétől, e mellett a családos életforma meglététől. A családosok magasabb adókedvezményben részesülnek, pályázhatnak többféle programra, mely a gyermekvállalásban vagy otthonteremtésben nyújt segítséget. Természetesen ezek a kedvezmények és támogatások is nagy mértékben státuszhoz, munkához vannak kötve, így a szegényebb társadalmi rétegek, legalábbis Magyarországon kevésbé részesülnek ezekből. Politikai irányvonal és értékválasztás kérdése, hogy az állam, mely társadalmi rétegeknek kedvez.

A konzervatív vonalat erősíti a közmunkaprogram léte, mely segélyezés helyett viszont-szolgáltatást vár el a munkaerőpiacról kiszorult társadalmi csoportoktól. A családi pótlék összege is már évek óta nem emelkedett.

Magyarország már a szocializmus idejében is inkább a konzervatív jóléti államok körébe volt sorolható ezen állítás alapja elsősorban a munkaalapú társadalomban érhető tetten.

A központi költségvetés és a jóléti funkciók

Alapvetően a jóléti funkciókra szánt források az államháztartás kiadási oldalának több mint 55%-át teszik ki.

Ez annyit jelent, hogy az összes állami kiadás több mint 55%-a jóléti funkciók fejlesztését és működtetését foglalja magában.

A jóléti funkciók magukba foglalják a következő nagyobb kategóriákat:

-Oktatási tevékenységek és szolgáltatások

-Egészségügy

-Társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások

-Lakásügyek, települési és közösségi tevékenységek és szolgáltatások

-Szórakoztató, kulturális, vallási tevékenységek és szolgáltatások

A pontos kiadások GDP arányosan megtalálhatóak a költségvetésből kiragadott táblázatban.

Forrás:Költségvetés

A hagyományos jóléti államot veszélyeztető kihívások nálunk is megtalálhatóak, mint a kedvezőtlen demográfiai trendek, nagy arányú bérkülönbségek vagy a szegénység. Ezek a problémák viszont majd minden európai államban jelen vannak csak eltérő mértékben.

Tehát Magyarország jóléti államnak számít? A válasz egyértelműen igen. Akkor nem lenne az, ha semmilyen mértékben nem tartaná fenn a jóléti újraelosztás állapotát.

Nem költene semmit sem az egészségügyre, sem az oktatásra, nem léteznének a közintézmények, amik célja elsősorban nem a legmagasabb minőség biztosítása, hanem az, hogy olcsóbban biztosítja a szolgáltatásokat, mint a magánszféra a lehető legnagyobb társadalmi lefedettség mellett.

Most, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy az állam többet is fordíthatna a jóléti funkciókra, de ezt nem teszi, mert más szektorokat részesít inkább előnyben, láthatjuk, hogy

inkább értékválasztás függvénye, mintsem a gazdasági teljesítőképesség gyengülésének trendje az, hogy mennyit költ az állam állampolgárai jólétére és a szociális biztonság alapjainak megteremtésére.

Felház: A kezdet vége

Nagy örömmel és szívünkben hálával tudatjuk, hogy a Felház küldetése a végéhez közeledik és a feladatára kapott idejét betölti. Ezzel jelenlegi működésünket befejezzük, a három alapító közvetlen vezetésével és az önkéntes csapattal végzett központi szervezés véget ér és ilyen keretek között nem szervezünk több Felház alkalmat.
Az idei, 2018. őszi szemeszter az utolsó a Felház működésében, ezt követően pedig a vizsgaidőszak után, 2019. márciusában záróalkalmat tartunk.

A Felház három éves működése során a dicsőítő- és imaestek mellett egyre több missziós tevékenységet indított el, amelyek túlmutatnak a Felház keretein. Ezek a Felházból fakadó mozgalmi szálak önállóan folytatódnak, illetve újak indulnak el és az eredeti célok betöltéséért laza együttműködésben futnak tovább.

A Felházzal egy mozgalom indult el, aminek kezdetét a három és fél évig tartó Felház alkalmak jelentik. A Felház alkalmak befejezése ennek a kezdetnek a vége és egyben a mozgalom következő szakaszának elindulása. Az így kialakuló mozgalomnak csakúgy, mint a Felháznak, mindenkor az Evangélium bemutatására és az Egyház építésére kell irányulnia.

A fenti folyamatokhoz egy mostantól számítva körülbelül másfél éves átmeneti időszak szükséges. Az átmenet eseményeiről, terveiről és a mozgalomhoz való kapcsolódás lehetőségeiről a következő hetekben jelentkezünk tudnivalókkal hivatalos felületeinken és hátralévő alkalmainkon.
Erre legközelebb most csütörtökön este, október 11-én a MOM Sportban kerül sor a Felházon.

Nagyon hálásak vagyunk Jézus Krisztusnak mindazért, amit az elmúlt három évben a Felházon keresztül elvégzett. Hisszük, hogy Isten átformálja Magyarországot és Európát
és megtiszteltetés számunkra, hogy részesei lehetünk ennek a munkának.
Örömmel és izgatottan tekintünk a jövőbe, hiszen ez csak a kezdet volt, a legjobb rész még hátra van!

Ember Illés, Orbán Gáspár, Prekopa Donát és a Felház csapata

2018. október 06.

——————————————————

Végezetül bátorítunk mindenkit, hogy ne sajnálja a Felház alkalmak befejeződését, hanem legyetek velünk imában, fantasztikus dolgok állnak előttünk!

Korábbi felházról szóló írásunkat itt  valamint itt is találhatja.

Családok éve: miért születnek fogyatékos gyerekek?

Előzetes adatok szerint, a Családok évében, 2018 első negyedévében a születések száma 1,9, a halálozásoké 6 százalékkal kevesebb volt, mint 2017 azonos időszakában volt. 2017. január–márciushoz képest. 2018 márciusában az élve születések száma 5,3 százalékkal volt kevesebb, de egy MTI hír szerint ezen belül szembetűnően növekedett a fogyatékkal született csecsemők száma. Dr. Sándor János professzort, a debreceni KLT Megelőző Orvostani Intézetének vezetőjét kérdeztük a jelenségről.

  • „Lyukas” a terhes gondozási rendszer
  • Sok orvos elmulasztja a jelentési kötelezettségét
  • Ital, cigaretta, narkó a háttérben

Professzor úr, valamilyen új, figyelmeztető jelenséggel állunk szemben?

A születések számának csökkenését én is meg tudom erősíteni, de nem állnak a rendelkezésemre olyan adatok, amelyek arra utalnának, hogy a sérült gyermekek száma szignifikánsan emelkedne.

A XXI. században elég fejlett az orvostudomány ahhoz, hogy már a terhesség idején kiszűrje a várhatóan sérülten születő magzatokat. Mégis világra jönnek…

A megszületett gyermekek egészségi állapotát számos tényező befolyásolja. A legtöbb problémát a nem megfelelő terhes gondozás számlájára lehet írni. Később, a születés során is érhetik a csecsemőket olyan hatások, amelyek károsítják az egészségüket. Különösen a koraszülöttek vannak kitéve ezeknek a veszélyeknek. Meg kell említeni a méhen belüli fejlődési rendellenességeket is. Magam sokáig vezettem egy olyan regisztert, amelyben a fejlődési rendellenességeket próbáltam nyomon követni.

Ezek egy része viszonylag nagy biztonsággal felismerhető, ilyenkor fel lehet ajánlani a szülőknek a terhesség megszakítását.

Azt tapasztaltam, hogy ezt nem mindig vállalják fel a szülők.

Ezt mivel lehet magyarázni?

Talán valami csodában, vagy az orvos tévedésében bíznak. Hogy az ilyen születések száma valóban növekvő volna, én nem ezt tapasztalom, és nem tudok olyan megbízható nyilvántartási rendszerről sem, ami pontos adatokkal szolgálna. Néhány évvel ezelőtt, amikor azt a bizonyos regisztert országszerte még gondozták, talán lehetett volna pontosabb képet kapni, de tudtommal, ez most nem működik. Pedig

az orvosoknak jelentési kötelezettségük volna minden ilyen szülésről, de sokan elmulasztják,

nem minden szülészetről továbbítják a KSH-nak az adatokat.

Említette, hogy a terhes gondozási rendszer feladata volna már az első lépésben kiszűrni az ilyen eseteket. Ha ez nem így van, feltehetően a hálózat hibája.

Vannak fehér foltok az országban, a terhes gondozó rendszer nem mindenütt működik azonos színvonalon. Egyik problémája, hogy senki nem monitorozza a feltárt eseteket, és gyakran elmaradnak azok a szükséges beavatkozások, amelyek bizonyos térségekben javítanának a helyzeten. Egyetlen példát említenék: a down-szindromát. Ez viszonylag nagy pontossággal már a terhesség korai stádiumában kimutatható volna, mégis a down-kóros megszületett gyerekek esetében általában nem vették észre a figyelmeztető jeleket.

Mi az oka, hogy egy ilyen betegséget nem vesznek észre?

Csináltunk erről egy átfogó vizsgálatot, aminek az volt a tanulsága, hogy az az orvos, aki egy ilyen betegség tüneteit nem vette észre, nem volt kellően felkészítve. Vannak olyan területek, ahol a háziorvos feladata a terhes gondozás és a szűrés, de

nem biztos, hogy a rendelkezésére álló műszerek alkalmasak az ilyen vizsgálatra.

Az ultrahangot kezelő szakembereknek rendszeresen részt kell venniük szakmai továbbképzésen, ahol ez is napirendre kerül. Csak zárójelben jegyzem meg: a betegen született gyermekek esetében az anyák társadalmi, gazdasági státusza is nagyon alacsony volt.

Az elmúlt időszakban a fogyatékos gyermekeiket főállásban ápoló szülők kivonultak az utcára, magasabb gondozási díjat követelve. Hozták magukkal a gyerekeket is, akik tizenévesen is tolókocsiba kényszerülnek. Az ilyen rendellenességek is kiszűrhetők volnának?

Ezeknek a betegségeknek nagy része nem vezethető vissza genetikai okokra. Ennek a hátterében a legtöbb esetben a korai születés, az oxigénhiányos állapotból eredő központi idegrendszeri sérülések állnak.

Ezeket nem lehet megelőzni?

A Semmelweis Egyetem Népességtudományi Intézetében dr. Balázs Péter kutatócsoportja folytatott ilyen vizsgálatokat. Ők azt tapasztalták, hogy a gyerek károsodásával járó koraszülések hátterében gyakran az édesanyák felelőtlen életmódja állt: a terhesség idején ittak, dohányoztak, netán drogoztak. A dohányzás a fő „ellenség”, hiába hívjuk fel ennek a veszélyeire a figyelmet, nem hagynak fel ezzel.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!