Fontos

Neutronokkal is lehet segíteni a magyar gazdaság fejlődését

Fontos nemzetközi konferenciát tartott pénteken az MTA Budapesti Neutron Centruma (BNC) a neutronos anyagvizsgálati módszerekről. Ez egy átlagos olvasó számára valami elvont tudományos fontoskodásnak tűnhet, de valójában nagyon hasznos lehet például az ipar vagy akár a régészet számára.

A rendezvény már csak azért is érdekes volt, mert hétfőn újabb fordulat várható a kormány és a Magyar Tudományos Akadémia vitájában, hiszen az MTA közgyűlése a saját kutatóhálózatával kapcsolatos előterjesztéséről szavaz majd és ezzel várhatóan folytatódik a polémia Palkovics miniszterrel a hazai innovációról és ebben az Akadémia szerepéről. Miközben ez a konferencia is ékes bizonyítéka az akadémiai kutatók erőfeszítéseinek abban, hogy az ipari versenyképesség javítását szolgálják – mint azt a számos sikeres vizsgálatukkal be is mutatták.

Rosta Lászlótól, a BNC tudományos igazgatójától a Független Hírügynökség azt kérdezte, hogyan érinti az intézetüket, hogy a kormány akar dönteni a pénzosztásról. Szerinte nagyon káros volt, hogy az innovációs rendszer átalakításának a szándéka a kormány és az MTA közötti vitához vezetett, de ő azt reméli, hogy a kormány valójában több pénzt akar adni a kutatásokra, csak a kommunikáció félresiklott és ez konfliktust okozott. Biztató jelnek nevezte, hogy a konferencia egyik meghívott előadójaként a kormányzat képviseletében, Dr. Szabó István, az Innovációs Hivatal elnökhelyettese igen hasznos és inspiráló előadást tartott.

Azt is reméli, hogy rövidesen kialakul az a pályázati forma, amely a kutatóintézet, valamint az ipari vállalatok és az egyetemek számára finanszírozza a kutatásokat, a fejlesztéseket és ezek megismertetését. A pályázati rendszer azért is fontos, mert ezzel lehet javítani a beszállító kis és közepes vállalatok helyzetén, amelyeknek enélkül nincs elég kapacitásuk a fejlesztésekre.

Rosta László hangsúlyozta, hogy az egyetemekkel szoros kapcsolatot akarnak kiépíteni, mert rajtuk keresztül lehet a jövő mérnökeivel megismertetni azokat a kutatási eredményeket, amelyeket aztán felhasználhatnak a fejlesztésekre. A „kutatási infrastruktúra – egyetem – iparvállalat” konzorciumi pályázati forma szorgalmazása, elsősorban a kis- és közepes vállalatoknál, azért fontos, mert pont ebben a szektorban vagyunk hátrányban, itt van szükség az ipari beszállítói kör kutatási potenciáljának a növelésére, versenyképességének a fokozására.

Rosta László előadását tartja

Kilián Csaba, a Magyar Gépjárműipari Egyesület (MAGE) ügyvezető főtitkára – egyike a felkért panel-előadóknak – kérdésünkre elmondta, hogy az autóiparban különösen fontos az alkatrészek, a felhasznált anyagok roncsolás-mentes neutronos vizsgálata. Ugyanakkor a kis beszállító cégek még nem ismerik ezt a lehetőséget, mert nincs elég emberük és a fiatal mérnökök esetében sem volt még része a tantervnek. Ezért tartja nagyon fontosnak a kapcsolatépítést a kutatók és a cégek között. Szerencsére újabban legalább a nagy multi cégek – például az Audi és a Bosch – elkezdtek már Magyarországon is kiépíteni fejlesztéssel foglalkozó részlegeket. Az is igaz viszont, hogy az általuk alkalmazott mérnököknek sokszor nehéz megfelelniük a feltételeknek.

A nemzetközi konferencián sokan, sokféle területről tartottak előadásokat, köztük számos külföldi – német, francia, svájci, spanyol és olasz  – vezető kutató is. Közülük többen is – akik korábban kevéssé ismerték az itt folyó munkát – igen nagy elismeréssel nyilatkoztak a BNC nemzetközi szinten is kiemelkedő eredményeiről!

Az előadásokból egyebek között megtudhattuk, hogy a BNC 25 év alatt 3500 kísérletet hajtott végre és a 20 év óta szervezett képzésein 40 országból 500 fiatal kutató, mérnök vett részt. Egyik fontos ipari partnerük, a Mirrotron kft. 1992 óta fejleszt és gyárt neutronkutatási műszereket, melyeket már 35 országban értékesítettek, többek között az egyik számos szabadalommal is védett terméküket, a neutronokat a reaktorból a mérőműszerekhez szállító különleges tükrös sugárnyaláb-vezetőket. A csillebérci neutronkutató központ mögött pedig már hatvan évnyi tapasztalat áll.

A neutronos anyagvizsgálat nem roncsol és jobb mint a röntgen, mivel például vastagabb anyag is vizsgálható vele, ráadásul a pontosabb eredmény érdekében mindkettő használható és eredményeik összesíthetők. Ez főleg bonyolult mintáknál, például autó alkatrészeknél vagy elektronikai berendezéseknél lehet fontos. A berendezéseken belüli folyamatok és ezek dinamikája is ellenőrizhető ezzel a „neutron-átvilágításos” módszerrel.

Vagyis a felhalmozott tudományos ismeretek már jól hasznosíthatók az iparban, az autóiparban például különösen fontos az anyagvizsgálat, nem csak a termelékenység optimalizálása és az anyag öregedésének kezelése miatt, hanem a baleseti veszély csökkentése érdekében is.

Ennek ellenére ma még kevés vállalat ismeri ezt a lehetőséget. Azt több előadó is hangsúlyozta, hogy fontos az oktatás valamint az európai együttműködés a kutatásban és az ipari hasznosításban is.

A neutronos anyagvizsgálat nem csak a gépiparban lehet eredményes, hanem az egészségügy, a gyógyszergyártás, vagy éppen a régészet területén. Az utóbbiról hallhattunk is egy különleges példát. Egyiptomban egy 5000 éves múmián találtak egy nyakláncot, amelyen vas gyöngyök is voltak – jóval a vaskor előtti időből. Ez hogyan volt lehetséges, ha még nem tudtak vasat készíteni? Nos, a vizsgálat megállapította, hogy ez a vas meteoritból származik, az egyiptomiaknak – ha látták, hogy az égből érkezik – vallási szempontból is értékes lehetett. Többféle neutronos módszer kombinációjával számos múzeumi tárgyról megállapítható, hogy miből, mikor és hol készült.

Kiegyenlített befolyások – Déli kávé Szele Tamással

Amerikai kávét kérnék, ha tartanak, a mai témánk miatt – mert hát hosszú útra indul Orbán Viktor, messze megy, túl az üveghegyen, túl az Óperencián, sőt, túlmegy minden határon: május tizenharmadikán fogadja őt Washingtonban Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke. Azt mondom, tarisnyáljon fel alaposan, húzzon vasbocskort, mert tán még az is elvásik ebben az útban.

No, rendben van, ha félretesszük a szimbolikus-demagóg hablatyot a szuverenizmusról és sutba vágjuk a migránsozást is, feltevődik a kérdés: valójában miért fogadja Trump ezt a valójában jelentéktelen Döbrögit, aki Ludas Matyit játssza? Annyira fontosak nem vagyunk, az újraválasztásához is csak két hónap késéssel gratulált. Orbán már sok-sok éve pedálozik, hogy fogadják Washingtonban, miért épp most esett meg rajta a szíve?

Erre összesen két logikus magyarázat kínálkozik. Meglehet, mindkettő helytálló.

Az egyiket a Foreign Policy veti fel. Ők úgy látják, a meghívás mögött Pompeo külügyminiszter állhat: ő ugyanis mostanság vette észre, hogy az Egyesült Államok mintha megfeledkezett volna Kelet-Európáról. Nincs jelen eléggé hangsúlyosan a térségben, ahol pedig napról napra növekszik az orosz és kínai befolyás. Ezt ellensúlyoznák most a meghívással – sőt, meghívásokkal, hiszen Andrej Babis cseh miniszterelnök március elején, Peter Pellegrini szlovák miniszterelnök pedig május 3-án járt a Fehér Házban. Szóval, valószínűleg nem Orbán Viktor érdemeinek szól az hirtelen feltámadt figyelem, hanem magának a térségnek.

Bizony, ez meglehet. Csak hát Pompeo eléggé megkésett: most már évtizedek munkája lenne kiszorítani az orosz és kínai befolyást és dollármilliárdokba kerülne – maximum ellensúlyozni lehetne, szintén nagyon drágán. Csakhogy úgy néz ki, ez a vizit nem pénzt hoz majd, hanem ellenkezőleg: nekünk fog pénzbe kerülni, nem is kevésbe.

Ugyanis miről lesz szó a tárgyalásokon? A kommüniké szerint az energiabiztonság, a védelmi együttműködés, a kétoldalú kapcsolatok és a regionális biztonsági kérdések szerepelnek a napirenden. Igaz, a cseh és szlovák miniszterelnök napirendjén is pont ugyanezek szerepelnek. Akkor most fordítsuk le magyarra.

Az energiabiztonság azt jelenti, hogy ne vegyünk annyi orosz földgázt és olajat, vegyünk helyette amerikai palagázt.

Kicsit drágább, kicsit bonyolultabb eljuttatni hozzánk, de amerikai és annyi igaz, hogy nem Moszkvában van a csapja, hanem Washingtonban. Ellene szól, hogy a tengeri szállítás miatt hosszú ideig jön és tényleg többe kerül.

A védelmi együttműködés világosan utal Trump tavalyi követelésére, mely szerint a NATO-tagállamok költségvetésük minimum két százalékát fordítsák fegyverkezésre, ha törik, ha szakad, ha van rá szükség, ha nincs. Illetve, ő a tavaly júliusi NATO-csúcson négy százalékot követelt, de pillanatnyilag a szövetségen belül a két százalék elérése is nagy dolog lenne, ha minden tagállam képes volna rá. De nem nagyon képes. Hogy is állnak azok a számok?

A két százalékot jelenleg az Egyesült Államok teljesíti (3,6 százalék), Görögország (2,4 százalék, bár ebben benne van a görög gazdaság bezuhanása is), Nagy-Britannia (2,2 százalék) és Észtország (2,1 százalék) haladja meg – Lettország, Litvánia, Románia és Lengyelország pedig már idén teljesítheti a 2 százalékot. Németország 1,2 százalékon áll, Magyarország 1,1 százalékon állt tavaly.

Hát, akkor nosza, uccu neki, vesd el magad, fegyverkezzünk: tulajdonképpen már meg is kezdtük, volt itt már harckocsi-beszerzés, helikopter-beszerzés, csak épp az nem sokat nyom a latban Trumpnál, mert nem amerikai vállalatoktól vásároltunk. Tőlük kéne, akkor szeretne minket.

De mi a csodát vegyünk tőlük?

Leopard páncélosaink már vannak, azoknál jobb nem kell (csak kéne hozzájuk a tűzvezető rendszer is, anélkül nem sokat érnek), helikoptereink vannak, flottánk tenger híján nem is lehet, folyami flottabeszerzésről nem szól a fáma – maradnak a gyalogsági lőfegyverek, amikről azonban azt rebesgetik, hogy saját kútfőből akarjuk őket megtermelni (csak a fegyvergyárunk nem működik), és a vadászbombázók, mint lehetőség.

A gyalogsági fegyvereket kizárhatjuk Német Szilárd mai Facebook-posztja után, melyben kiáll a hazai, illetve cseh fegyverek mellett:

„Utoljára 33 évvel ezelőtt, sorkatonaként volt AMD-65-ös gépkarabély és PA-63 pisztoly a kezemben. Nemrég az ezeket – és a pisztolyutódot, a Glock 17-et – felváltó új honvédségi kézifegyvereket, a Digitális Katona program eszközeit próbálhattam ki. A Bren 2 gépkarabélyt, a Scorpion EVO 3 géppisztolyt, és a P-07 illetve a hosszabb csövű P-09 pisztolyokat. A gépkarabélyt egy amerikai M4-essel össze is hasonlíthattam. A Česká zbrojovka gyár típusait egyelőre még Csehországban gyártják, s Kiskunfélegyházán szerelik össze. Azonban 2019 második félévtől már a gyártósorok is az alföldi üzemben lesznek. Ezekkel a világszínvonalú, de egyszerűen kezelhető fegyverekkel fogjuk ellátni a honvédeket, rendőröket, pénzügyőrüket, börtönőröket egyaránt.

Nekem a Scorpion és a P-09 jött be.”

Akkor ezt kipipálhatjuk – marad lehetőségként az F-22 vagy F-35 vadászbombázók vásárlása.

Hát az nem lesz olcsó mulatság… Valószínűleg az F-35-öt fogják inkább kínálgatni, ugyanis annak nagyon drága volt a fejlesztése, nem egészen az lett belőle, amit szerettek volna, folyamatosan javítgatják, de annyira, hogy a Jane’s szerint (mely az egyik legtekintélyesebb szaklap) az amerikai haditengerészet mostani F-35B-i már annyira eltérnek az eredetiektől, hogy a korábban, az első széria idején beszerzett pótalkatrészek 44%-a már nem is használható beléjük…

Azért legyünk tárgyilagosak: az F-35 nem ócskavas, sőt, a mai katonai repülés egyik csúcsa, de a fejlesztési folyamata távolról sem ért még véget…

Márpedig ezt árulják mindenkinek, repül is sok ország légierejében. A britek nagyon megjárták velük: építettek ugyanis két új repülőgép-hordozót, a Queen Elisabethet és a Prince of Walest, a második tavaly tette meg a próbaútját, csakhogy a két új repülőgép-hordozó eddig 6,2 milliárd fontba került, és még csak most kerülnek a fedélzetükre az amerikai vadászgépek! Azoknak darabja százmillió font. A britek már 48-at vettek az F–35B-ből, és még 98- at terveznek venni. Az annyi, mint… 14,6 milliárd font pluszban, szóval, ha az esetleges kerettúllépéseket is számításba vesszük, a flotta feltámadása olyan 25 milliárd jó angol fontjába kerül Nagy-Britanniának. Ráadásul a gépeken sem tudnak spórolni, mondjuk úgy, hogy egy olcsóbb típust választanak. Az új hordozókat ugyanis kifejezetten a rámpa segítségével felszálló és függőlegesen landoló F–35B-re tervezték, nincs rajtuk sem katapult, sem fékezőkábel-rendszer. Más gép nem is nagyon tud leszállni rajtuk, a Harriereket leszámítva.

Tehát láthatjuk: a harci repülőgépek vásárlása nem csak annyiból áll, hogy megvesszük a madarat, a lőszert és a kerozint, azoknak megfelelő környezetet, infrastruktúrát, hangárt, repülőteret, alkatrész-utánpótlást, általában hátteret kell biztosítani.

Nálunk természetesen nem a haditengerészeti F-35B vagy a hordozó-bázisú F-35C beszerzése várható (bár ki tudja, ha elég laikus ember köti az üzletet, lehet, hogy olyant kapunk), hanem a hagyományosabb F35A típusé, de legalább megnyugodhatunk: az előrejelzések szerint 2023-ra ennek a változatnak lemegy az ára nyolcvan millió dollárra, mármint darabja kerülhet ennyibe.

De kár, hogy nem akkor fogunk szerződni, hanem most…

Persze, ez csak spekuláció, de ezért erősen valószínű, hogy ilyesmiket fog velünk megvétetni Trump annak fejében, hogy végre szóba áll a Puszták Napóleonjával.

Ennyit meg csak megér nekünk a gesztus: hanem, ez után a vizit után várhatóan káprázatos koreográfiai díszbemutató következik majd, a pávatánc helyett Orbán Viktor a kaukázusi kardtáncot kell majd eljárja az Egyesült Államok, Oroszország és Kína között. Ugyanis egyik befolyás sem növekedhet a másik kettő rovására, csakhogy az utóbbi kettő már nagyon erős.

Summázva: Oroszországnak már tartozunk Paks 2 miatt, Kínának a Budapest-Belgrád vasútvonal miatt, most az Egyesült Államoknak is fogunk tartozni az F35-ösök miatt.

Így mondjuk kiegyenlítődik a befolyások aránya, ez kétségtelen.

Csak az a baj, hogy mindhárom mamuttartozást ki kell majd fizessük.

Igen, az adónkból.

Abból bizony.

Drága egy út lesz ez nekünk, annyit mondhatok.

Az MTA újabb csatára készül Palkovics miniszterrel, akadémikussal, az MTA tagjával

Hétfőn kezdődik az MTA 191. közgyűlése. A Magyar Tudományos Akadémia és a magyar tudományosság egészének jövőjét meghatározó előterjesztésekről kell döntést hoznia az MTA Közgyűlésének május 6-án. 

A Magyar Tudományos Akadémia önkormányzati elven alapuló, jogi személyként működő köztestület, amely a tudomány művelésével, támogatásával és képviseletével kapcsolatos országos közfeladatokat lát el. A Magyar Tudományos Akadémia legfőbb döntéshozó testülete a Közgyűlés. Tagjait a hazai akadémikusok és a nem akadémikus közgyűlési képviselők alkotják (utóbbi csoportban nemrég választottak új tagokat).

Az Akadémia évente legalább egyszer közgyűlést tart.

  • A Közgyűlés egyebek mellett dönt az Akadémia működésével kapcsolatos stratégiai elvekről, és szabályzatot alkot az Akadémia szervezetéről és működéséről (Alapszabály).
  • Szakmai testületek előterjesztése alapján véleményt nyilvánít a hazai tudomány és a társadalom alapvető fontosságú kérdéseiről.
  • Elfogadja az Akadémia vagyongazdálkodásával kapcsolatos szabályokat. Megvitatja és elfogadja az Országgyűlés számára készülő beszámoló koncepcióját.
  • A Közgyűlés alapítói jogkörében dönt költségvetési szervek (pl. kutatóintézetek) megalapításáról, átszervezéséről, átsorolásáról, megszüntetéséről.
  • A Közgyűlés határozatai kötelező érvényűek a Magyar Tudományos Akadémia összes szervezetére és vezetőjére.

Az elnöki köszöntő után a hagyományoknak megfelelően átadják a legrangosabb akadémiai elismeréseket.

Az ezt követő zárt munkaközgyűlés az elnöki beszámolóval kezdődik, majd a 191. közgyűlés legfontosabb napirendi pontja következik. A jelenlévő közel 500 tudós – akiknek nagyobb része egyetemi ember –

az MTA-nak a saját kutatóhálózatával kapcsolatos előterjesztéséről szavaz majd.

Mint arról röviden beszámoltunk, az eredetileg az MTA vezetői által összeállított előterjesztést az MTA Elnöksége – két közgyűlés között legfőbb döntéshozó szerve – 2019. április 30-ai ülésén megvitatta, és azokat módosítások után ellenszavazat nélkül (két tartózkodással) elfogadta, megerősítve korábbi állásfoglalásait.

A munkaközgyűlés ebédszünetében, várhatóan 14 órakor az MTA elnöke sajtótájékoztatót tart, amelyen a tervek szerint az ITM minisztere is részt vesz.

Kedden az akadémikusok gyűlésén a tagválasztással folytatódik a munka.

A tagjelölő osztályülésen titkos szavazással, egyszerű szótöbbséggel (több mint 50% „igen” szavazattal) határoztak az ajánlott személy tagjelöltségéről.

Délután az immár megszokott napirendnek megfelelően tudományos előadásokat hallgathat meg a Közgyűlés.

Szerda délután immár harmadik alkalommal kerül sor a Közgyűléshez kapcsolódva a Fiatal Kutatók Fórumára, amelyen egyebek mellett a Fiatal Kutatók Akadémiájának eddigi eredményeiről, terveiről, valamint a fiatal kutatók hatékonyabb pályázati támogatásának érdekében végzett munkájáról lesz szó.

Csodás jövőt vizionál a kormány

Száguldó gazdaságot vár a kormány a következő négy évben, mélybe hulló adóssággal és eltűnő államháztartási hiánnyal. Ehhez versenyképességi fordulat kellene, de ennek kiadási oldala nem nagyon látszik. A családvédelmi programtól remélik a növekedés másik támaszát.

Dacolva az összes – független – makrogazdasági előrejelzéssel, a kormány változatlanul magas növekedéssel tervez az Európai Bizottságnak most benyújtott konvergenciaprogramban, vagyis a következő négy évre vonatkozó tervében, amelyet Varga Mihály pénzügyminiszter mutatott be.

De hogyan lesz ekkora?

A főbb adatok a következők a 2019-23-as években:

  • a GDP (százalék): 4,0, 4,0, 4,1, 4,2, 4,0
  • államadósság (a GDP százalékában): 69,2 66,7 62,8 59,3 55,9
  • államháztartás hiánya a GDP százalékában): -1,8 -1,5 -1,2 -0,5 0,0

A legelső problémás pont a növekedés tartósan magas szinten maradása. Nincs olyan komolyan vehető elemzői vélemény, amely osztaná ezt a derűlátást. Általában

már erre az évre is inkább 3,5 százalék körüli a prognózis,

a következő évekre pedig ennél is kisebb rátát várnak. Elsősorban a világban mutatkozó gazdasági lassulás hatásaként, amely alól Magyarország se képes kivonni magát. Másodsorban az uniós támogatások kifutása (2020-tól) járul hozzá a kisebb teljesítményhez.

Voltaképpen a kormány is ezzel számol, a 2020-23 közti években 2,3, 1,5, majd 0,7-0,7 százalékos hozzájárulással kalkulálnak az EU-tól. Összehasonlításul: az elmúlt évek átlagában 3-4 százalék körül járultak hozzá a bruttó hazai termékhez (GDP) a közösségi pénzutalások, de volt olyan év, amelyben 6 százalékot meghaladó összeg érkezett.

Egyelőre tehát nagyon nem világos, hogy a felvázolt fejlődés növekedési oldala teljesülhet-e. Ha megnézzük a fenti fő számokat, akkor azt látjuk, hogy folyamatosan csökkenő költségvetési hiányt tervez a PM, olyannyira, hogy 2023-ban

már nem is lenne deficitje az éves kiadás-bevételnek.

Mindezzel párhuzamosan az államadósság szintje is radikálisan esne. Nem kis összegekről, mindent egybevetve ezermilliárdokról beszélünk, amelyeket pozíciójavulásként vár a kormány.

Versenyképesség és CSOK

De mitől várja a példátlanul állandó és magas növekedést a kormány? Először is a 2010 óta folyamatosan ígért, de mindeddig elmaradt versenyképességi fordulattól és a családvédelmi programtól. Ennek kiadást növelő hatásait mutatja a táblázat.

Mindezeket szövegszerűen is kifejtik, ebből csak három területet mutatunk be, a talán legakutabbakat. Az oktatásról kifejtik, hogy a következő időszakban a képesség-centrikus oktatásra helyeződik át a hangsúly. Ez olyan tudást feltételez, ami az elméleti összefüggések mellett a gyakorlatban is hasznosítható. A tanulók alkalmazkodóképességét a munkaadói igények erőteljes megjelenése is előmozdítja.

Az egészségügyi átalakítások középpontjába a betegségek megelőzése kell, hogy kerüljön. Ezt a különféle szűrőprogramok mellett az alapellátások fejlesztése, kapuőri szerepének megerősítése szolgálja. Ennek folyományaként a súlyos betegségek korai detektálása és így eredményesebb, egyben költséghatékonyabb gyógyítása válik lehetővé. Amennyiben betegellátásra kerül sor, az egészségügyi kezelések költséghatékonyságát szükséges szem előtt tartani, úgy, mint a rövid időtartamú ellátási formák igénybevételét. A korszerű gyógyításhoz a finanszírozásnak is igazodnia kell – áll szó szerint a programban.

Lényegében itt is évek óta ugyanezt halljuk a kormánytól,

ki-ki összevetheti személyes tapasztalataival, mekkora előrelépés történt.

Ha ránézünk a táblázat soraira, azt láthatjuk, minimális vagy szinte semmilyen pluszkiadással sem számolnak (sőt, az oktatás esetében a GDP-hez viszonyítva még csökkenne is a pluszpénz). Annyival bizonyosan nem, amekkora az ismertetett tervek rendszer-jellegű átalakulásához szükséges lenne. Miközben csak a bérekben évente ezermilliárd körüli többletráfordításra lenne szükség.

A harmadik a munkaerőpiac. Itt a tervezők szerint komoly munkaerő-tartalék áll rendelkezésre. Elsősorban a veszélyeztetett korcsoportok (fiatalkorúak, kismamák, idősebb munkavállalók) esetében tűnik lehetségesnek az előrelépés, de hosszabb távon arra kell felkészülni, hogy a képzettségi szint emelésére helyeződik át a fókusz.

A számok ezzel szemben azt mutatják, hogy valóban jelentős tartalék a közmunkások és más, értékteremtő munkát szintén nem végzők körében található. Csakhogy miközben az ország legfejlettebb vidékein helyenként lényegében eltűnt a szabad munkaerő, a nagy számú hadra fogható tömeg a nyomorban tengődő megyékben van. Itt viszont munka-kínálat nincs.

Ennek megváltoztatásához megint csak elsősorban oktatás-képzés kellene, amire jelenleg nincs pénz a költségvetésben – és a felrajzolt programban se.

Ezeken a területeken akkora a berakandó pénz igénye, amelyet nem hogy nem elszálló, hanem egyenesen eltűnő költségvetési hiány és meredeken csökkenő államadóssággal finanszírozni szinte a lehetetlenséggel határos.

A családvédelmi tervben bevezetett lakásépítési és más programtól is várja a kormány a gazdaság felpörgését, amellett, hogy további béremelkedéssel, ebből pedig a belső fogyasztás intenzivitásával számolnak.

Még egy apróság, ami kétségeket ébreszthet az emberben, a versenyképesebb gazdaság ígéretével szemben. Egy ponton a programban azt írják, hogy a gépberuházások lendületes bővülése meghatározó az elkövetkező időszakot illetően is, ugyanis a magyar gazdaság tartós és nagy léptékű hatékonyságjavulásához szükséges a termelési folyamatok korszerűsítése a legmodernebb technológiai megoldások alkalmazásával párhuzamosan. Ezen belül elengedhetetlen az automatizáció és robotizáció.

Ehhez képest folyamatosan az összeszerelő jellegű gépberuházásoknak adják az óriási összegű támogatásokat, miközben a korszerűbb gazdasági szerkezethez éppenséggel a feldolgozóipar részesedését kellene csökkenteni a szolgáltató ágazat javára. Mindez azt a gyanút erősíti, hogy tényleg nem véletlen volt az úgynevezett rabszolgatörvény: a kormány azzal számol, hogy az országban végrehajtott befektetések nem fogják kiváltani a nettó munkaerő-bevonási többletigényt, amelyet túlmunkákkal kell teljesíteni, nem pedig élenjáró technológiákkal.

Két korszak a Fidesz történetében

„A Fidesz politikai történetének első fejezete azzal zárult, hogy Orbán elveszítette a csatát mind Európáért, mind pedig az orosz vezető kegyeiért. Nem áll már módjában kijátszani egymás ellen Brüsszelt és Moszkvát, mert az egyiktől csak pofonokat kap, a másiknak pedig már nem tud semmit ígérni. A második fejezet pedig azzal kezdődik, hogy Orbán eszeveszetten száguldozik Peking és a posztszovjet térség között, hogy újabb alternatív kiutat keressen magának.” – ezzel kezdi Ara-Kovács Attila Diplomáciai jegyzetét.

Amikor évtizedek múlva valaki majd megírja Orbán Viktor tündöklésének és bukásának történetét, alighanem már világosan látszani fog, hogy 2019 első hónapjai cezúrát jelentettek a Fidesz és a NER életében. Mindaz, ami ez előtt történt, nem volt más, mint belpolitikailag a teljes politikai tér kisajátítása, kül- és geopolitikailag pedig Brüsszel és Moszkva kijátszása egymás ellen. A folyamat 2009-ben, Szentpéterváron kezdődött, amikor is az Egységes Oroszország kongresszusán az addig nagyon oroszellenes magyar ellenzéki vezér, immáron teljes tudatában annak, hogy 2010-ben nyerni fog, s az sem kizárt, hogy kétharmaddal, mindent megtett, hogy Vlagyimir Putyin bizalmába férkőzzön. Az óvatos és gyanakvó orosz vezető azonban nem adta magát túl könnyen; Orbánnak évekig kellett a legelképesztőbb orosz elvárásokat kiszolgálnia ahhoz, hogy tompuljon a vele szembeni bizalmatlanság.

Ez a szakasz tehát lezárult.

Siettette sok minden, elsősorban Orbán azon ambíciója, hogy európai szintű, meghatározó politikai figurává váljék, s így még kevésbé megkerülhető Moszkva számára. Ez láthatóan nem sikerült – és nem is sikeredhetett. Nehéz megérteni, hogy az egyébként nem csak gátlástalan, de racionális Orbán hogy hihette el, azaz: hogyan lehetett vele elhitetni, hogy egy olyan, minden szélesebb nemzetközi befolyástól távol álló ország éléről, mint Magyarország tovább léphet? Jelen pillanatban olasz kollégája, Matteo Salvini már javában szervezi azt, amit Orbán éveken át csak tervezgetett, s ha lesz belőle egyáltalán valami – az európai szélsőjobboldalon mutatkozó indulatok nem sok sikert ígérnek neki – legfeljebb harmadhegedűs lehet, amibe ő semmiképp sem megy majd bele.

Ám azzal, hogy Salvini ügyködése révén nyilvánosságra kerültek azok a tervek, melyeket Orbán oly titokban szövögetett, most kivetni látszik magából az a pártcsalád is, amely egyelőre csak felfüggesztette a Fidesz tagságát. Ám ne legyenek illúzióink: az Európai Néppárt a májusi választások után – így vagy úgy – egészen biztosan megszabadul a magyar kormánypárttól, s e tekintetben Orbán előtt már aligha áll további alternatív lehetőség. Ugyanis, ha bennmarad, ezzel a Néppárt a szétesést kockáztatja. Így a magyar miniszterelnök 2019 tavaszán egyszerre veszítette el azt, amit biztosan és jókora befolyást magáénak mondva birtokolt, a néppárti tagságot és védelmet, valamint azt, amit csak ezután szeretett volna megszerezni: az európai szélsőjobb vezetését. Márpedig, ha egyikkel sem rendelkezik, ezt követően miért lenne rá szüksége Putyinnak?

A Fidesz politikai történetének első fejezete azzal zárult, hogy Orbán elveszítette a csatát mind Európáért, mind pedig az orosz vezető kegyeiért.

Nem áll már módjában kijátszani egymás ellen Brüsszelt és Moszkvát, mert az egyiktől csak pofonokat kap, a másiknak pedig már nem tud semmit ígérni.

Orbán és Xi Jinping elnök találkozója idén április végén

A második fejezet pedig azzal kezdődik, hogy Orbán eszeveszetten száguldozik Peking és a posztszovjet térség között, hogy újabb alternatív kiutat keressen magának. Közel sem unalmas szemlélni erőfeszítéseit, mert még mindig van benne – ha nem is sok – kreatív erő, de kétlem, hogy lenne perspektíva abban az elgondolásban, ami ezekben a hetekben a magyar miniszterelnököt hajtja. Vagyis, hogy most Pekinget játssza ki Moszkva ellen. Egy hasonló történeten a román Nicolae Ceauşescu egyszer már rajtavesztett, miként a jugoszláv Josip Broz Tito próbálkozásai sem voltak túl sikeresek, s az albán Enver Hoxhaé is csak annyiban, hogy ezzel hazáját a kontinens legszegényebb és legelmaradottabb országává tette.

Ugyanis, szemben az oroszokkal, a kínaiak nem kérnek sem a politikai játékokból sem pedig a katonai nyomásgyakorlásból – Orbán ugyanis csak ezt ajánlhatja fel nekik. Egyik sem áll tőlük persze túl távol, de azt megtartják szorosabb környezetük, a Dél-kínai-tenger térsége számára. Európát a kínai ipari túltermelés olcsó, cserében silány áruival akarják elárasztani, s e téren az Orbán által szorgalmazott Belgrád-Budapest vasútvonal akár még jól is jöhet, de a kínai célok szempontjából ez filléres rész a nagy kínai dömping teljes volumenéhez képest.

Vagyis megint csak a pillanatnyi túlélés a cél. Hogy ma mi lesz – Orbán számára ez az egyedüli releváns kérdés. A holnappal majd akkor foglalkozik, ha pár óra múlva újra felkel a nap. Magyarország kis ország – neki csak ilyen percemberkék jutottak az elmúlt száz évben.

Orbán most viszi ki a Fideszt a Néppártból?

Látványos és nyílt együttműködést jelentett be a szélsőjobboldali Salvinivel Orbán Viktor. Nem Macronra, igen Salvinire, és ők döntenek, kivel működnek együtt. Mindketten új időszámításról beszéltek május végétől. A német Marcus Söder már a találkozót is rossz jelnek tartja.

„Keresni fogjuk az együttműködést Salvinivel. Látványosan, bevallottan és nyíltan” – csapott a közepébe Orbán Viktor a Miniszterelnökségen, miután a kora délután Magyarországra érkezett Matteo Salvini olasz belügyminisztert és miniszterelnök-helyettest elvitte a röszkei határra. A fővárosi sajtótájékoztatón azt hangsúlyozta, hogy csúcson van a két ország együttműködése, mindkettő keresztény alapokon álló Európát akar.

Választás elé állítják Európát

A közös pont a határok védelme, ennek fényében pedig tiszteli Salvinit, amit az a tengereken tesz a menekültek ellen – mondta Orbán. Idézte Salvinit, aki ideérkezése előtt azt közölte, hogy új Európát akar felépíteni. Az olasz politikus pedig elmondta: céljuk meghatározónak lenni Európában, vezető szerepet szeretne magának, ő pedig át akarja szabni a kontinenst.

A közeljövőről Orbán azt mondta, Európa előtt két lehetőség áll a május 23-26 közti európai parlamenti választás után:

a bevándorlás-pártiak kerülnek hatalomra, vagy az ezt ellenzők.

Az Európai Néppártban (EPP) vannak támogatók és ellenzők, mindketten azt szeretnék, ha az EPP a bevándorlás ellenzőivel működne együtt.

Orbán szerint „új fejezetre van szükség”, és Európa akkor jár jól, ha nem Emmanuel Macron francia elnökre, hanem az olaszokra és a magyarokra hallgat bevándorlásügyben.

Eddig tartott az EPP-ben?

Orbán úgy fogalmazott, ők választják meg, kikkel működnek együtt.

„Mi döntünk”

– tette hozzá. Kitért viszont azon kérdés megválaszolása elől, hogy a Fidesz az EPP tagja marad-e. De sokat sejtetően azt elárulta, hogy ha a néppárt összeköti magát a „bevándorlást támogató baloldallal”, akkor

„nehéz lesz megtalálni a helyünket.”

Szerinte az EPP-nek Salviniék felé kell nyitnia.

Matteo Salvini is arról beszélt, hogy május 27-től más lesz a helyzet Európa és az európai népek számára. „Az a célunk, hogy meghatározók legyünk Európában”, sőt, irányítsák Európa átalakulását, alternatívát nyújtsanak  jelenlegi európai irányvonallal szemben.

Salvini egyenesen nagy szövetséget lát Európában saját maguk soraiból. Mint mondta, 24 nap van hátra, az EU történetében először létrejöhet az új többség, kihagyva a néppártot és a szocialistákat.

Orbán egyértelművé tette:

„a legnagyobb szabadsággal akarok arról dönteni, kikkel működök együtt május 26-a után”.

Életerős és ambiciózus emberekkel akarok dolgozni Brüsszelben – így Orbán.

A németek mást vártak

A német kormánykoalíció kisebbik pártjának a bajor CSU-nak vezetője, Marcus Söder azt nyilatkozta, hogy számukra világos, Európában nincs és nem is lehet semmilyen együttműködés a jobboldali populistákkal. Teljesen elfogadhatatlan a Marine Le Pen-féle francia Nemzeti Tömörülés, Matteo Salvini Északi Ligája és a német Alternatíva Németországnak (AfD) között szövődő együttműködés – tette hozzá.

Magyarország pedig egyre bonyolultabb témává válik

– mondta Söder.

Eléggé lényegre törően úgy fogalmazott, hogy abban reménykedtek, hogy az EPP által Magyarországnak adott lélegzetvételnyi szünetnek pozitív hatása lesz, egy Salvinivel való találkozó azonban rossz jel. Ez a találkozó „rossz fejlemények” előjelének tekinthető, és minden bizonnyal szerepet játszik a Fidesz tagságának felülvizsgálata során az EPP-ben.

Orbán négy nap múlva az osztrák szélsőjobb vezetőjével, a Szabadságpárt elnökével, az alkancellár Heinz-Christian Stracheval találkozik. Strache, Salvinihez hasonlóan már régen „meghívta” a Fideszt az EPP-től jobbra álló tömörülésbe.

Másfél évtized az EU-ban: részben elfecsérelt időszak

A temérdek pénz ellenére Magyarország nem aknázta ki az EU-tagságban rejlő lehetőségeket. Az összesített növekedésben sereghajtók vagyunk, más mutatókban maradtunk, ahol 2004-2005-ben voltunk. A jogállam lerombolása megmutatkozik a számokban is.

Mintegy százezer (!) fejlesztés valósulhatott meg Magyarországon a 2020-as cikluszárásig az EU-támogatásával, amelyek nagyjából kétharmada 2013-ig zajlott le. Az Európai Bizottság magyarországi képviseletének kimutatása 2007 és 2013 között 63 ezer, a magyar kormány adatai alapján 2014-2020 között a támogatott projektek száma 31 305.

Pénzesőben leszakadás

A 2018-at még nem tartalmazó összesítés szerint 51,8 milliárd euró érkezett hazánkba, a saját hozzájárulást beszámítva a nyereség 40,4 milliárd euró. Az egyes évek árfolyamán kiszámolva

a nettó nyereség csaknem 12 ezer milliárd forint volt 2018-ig

(azóta ez tovább növekedett). A fejlesztési hozzájárulás uniós aránya 90-100 százalék.

Ennek a rengeteg felzárkózási támogatásnak köszönhetően évente átlagosan a bruttó hazai termék (GDP) négy százaléka körüli összegek érkeztek Magyarországra. Ez az egész EU-ban (a nettó támogatott országok körében) a második legnagyobb hozzájárulás a lengyelek után.

Ez GDP-arányosan kumulálva 40 százalék körüli tétel. Ami azonban ebből „kijött”, az igen elszomorító. A magyar gazdaság ebben az időszakban összesítve nagyjából 17 százalékkal nőtt, tehát a GDP-hez mért támogatásnak körülbelül a felével. Ennél is nagyobb baj, hogy ezzel

tökutolsók vagyunk a térség országainak sorában.

A már idézett Lengyelország csaknem 60 százalékkal, Szlovákia több, mint 50 százalékkal gyarapította gazdaságát; a hozzánk képest sokkal magasabb fejlettségi szintről induló Szlovénia is 22 százalékkal növekedett. A balti országok 25-35 százalékot teljesítettek.

Megmutatkozik a leszakadó fejlődési tempó az egy főre jutó GDP-ben. Egy közelmúltbeli konferenciára készült tanulmányból kiderül, hogy a rendkívül dinamikus 2010 utáni években ez 11 ezerről 22 ezer euróra ment fel.

Csakhogy míg 15 éve Szlovénia és Csehország mögött hazánk következett ebben a mutatóban, addig mostanra már csak Bulgária és Románia van mögöttünk a közvetlen környéken.

Nem lettünk hatékonyabbak

A sok mindent megalapozó, illetve determináló adatok egyike az, amely azt méri, hogy a termelékenység (egy munkaórára jutó érték) az EU átlagához mérten hogyan alakult. Nos, ebben lényegében ott vagyunk, ahol másfél évtizede voltunk: 66,8 százalékról 67,3 százalékra „emelkedtünk”, amivel szintén a sor végén állunk.

És változatlanul olcsók vagyunk…

Vagyis a magyar gazdaság hozzáadott értéket előállító képessége érdemben nem javult (legfeljebb az itt működő multinacionális cégeké). Ez természetesen megmutatkozik az egy munkaórára jutó munkáltatói kiadásban is. Sok örömre nem lehet okunk, az EU-28-ak átlagában 20-ról 27,4 euróra nőtt az óránkénti teljes munkaerőköltség, a magyar adat 6 euró helyett tavaly 9,2 euró. Ez egyszerűen fogalmazva azt jelenti, hogy most éppúgy körülbelül egyharmadannyiba kerül átlagosan a munkáltatóknak egy magyarországi munkaóra, mint 2004-ben.

Ez megmagyarázza azt is, hogy az elmúlt évek dinamikus béremelkedése miért annyira féloldalasan, nagyrészt a külföldi tulajdonú cégeknél valósult meg. Ezeknél a költségeken belül a bér aránya általában alacsony, még van „tartalék”.

…meg korruptak

Sokat elárul a Transparency International Magyarország által készített grafikon arról, milyen összefüggés mutatható ki a jogállam állapota és a beruházások változása között.

Forrás: TI

Az ábra azt szemlélteti, hogy a jogállam leromlásának, vagyis a korrupció növekedésével párhuzamosan csökkent a beruházási ráta a magyar gazdaságban. Ennek számos összetevője van. Kimagaslóan magas (uniós összevetésben) az egyindulós közbeszerzések aránya (körülbelül 30 százalék), sok a „lezsírozott”, testre szabott kiírás, a több ajánlatos tenderek között is jelentős a súlyuk a vélhetően „leosztott” pályázatoknak, és a legnagyobb összegű fejlesztések zöme egy szűk körben csapódik le.

Nagyjából 25 százalékra becsülhető ezekben a túlárazás

az állami közreműködéssel elirányított tenderekben (A Korrupciókutató Központ Budapest tavalyi tanulmányai – itt és itt mindezt részletezik.).

Mindezek mögött olyan kormányzati stratégia húzódik meg, amely szinte predesztinál a pazarlásra. A 2010 utáni eurómilliárdok felhasználásakor megfogalmazott cél az volt, hogy legalább 60 százalékot közvetlen gazdaságfejlesztésre kell fordítani, ennyi pénzt azonban nem képes hatékonyan felszívni a magyar gazdaság. Az emiatti leszakadás pedig csak növekedni fog, mert a kormány már ez év tavaszára lekötötte a 2020-ig tartó EU-s támogatási ciklus teljes keretét. Ugyanebben a szellemben.

Orbán Viktor látomásai – Déli kávé Szele Tamással

Kisasszony, kávét kérek, konyakkal. Sok konyakkal. Kevés kávét. Nekem zokog a lelkem, halk, moll melódiák zengenek benne, meg égnek kis rőzse-dalok. Hagyjon most a szódabikarbónával, nem a gyomrom ég, hanem a rőzse-dalok, kérem, nekem mindjárt megszakad a szívem, úgy sajnálom ezt a mi hősies miniszterelnökünket, azt a drága embert… Igen, ma az elfoglalt Orbán Viktorról lesz szó.

A nagyon elfoglaltról. Ez az ember, kérem, sosem alszik, sosem pihen – Néró császárról jegyezte fel Suetonius, hogy naponta csak három órát aludt, és azt is sokallta, mondjuk meg is látszott azokon, amiket művelt – de Orbán szerintem sohasem alszik, sohasem pihen, ő csak utazik, mint egy Odüsszeusz, soha meg nem áll. Nem lesz ennek jó vége.

Össze fog omlani, ezért sajnálom én őt annyira, összeomlik majd a terhek alatt, pihenés, kikapcsolódás híján – már most is látszanak a jelei ennek. És akkor velünk mi lesz?

Ahogy ismerem magunkat, egész jól fogunk élni.

De egyelőre még tartja magát, bár kapkod. Ma, ugyebár, fogadja Salvinit (ennek előkészítéseképpen jelent meg tegnap vele egy nagyinterjú a La Stampában, mindjárt elő is vesszük), holnap utazik Varsóba, megünnepelni Lengyelország uniós csatlakozásának évfordulóját. Tessék mondani, volt valami hivatalos ünnepség de legalább megemlékezés Magyarország csatlakozásának évfordulója alkalmából tegnap? Vagy az csak a lengyeleknél ünnep, nálunk nem? Elárulom a megfejtést: a miénket is Varsóban ünnepli. De utána, május tizenharmadikán jön az apoteózis, a megistenülés, kilenc év – meg még amennyivel több – munkájának gyümölcse, ugyanis azon a napon, a kora délutáni órákban fogadja őt Donald Trump, az Egyesült Államok Elnöke, és ez alkalommal nem a Twitteren ereszkedik szóba vele, hanem Washingtonban.

A találkozó szűk körben zajlik majd. A napirenden az energiabiztonság, a védelmi együttműködés, a kétoldalú kapcsolatok és a regionális biztonsági kérdések szerepelnek.

Én azért vinnék magammal pelenkát, ugyanis az energiabiztonság is, a védelmi együttműködés is azt jelenti, hogy lazítsuk a kapcsolatokat Moszkvával, míg jól van dolgunk, csak ezt diplomáciai nyelven így mondják.

Hát, nem csoda, ha azt sem tudja, hol áll a feje.

Hiszen nemrég érkezett Kínából, ahol minden eddiginél sikeresebb nép- és pávatánc-bemutatóval szórakoztatta a nagyérdeműt, nem kis honoráriumért, kapott érte egy egész vasútvonalat, amit ráér akkor kifizetnünk, mikor már csődbe mentünk.

Nem is csoda, ha kissé szétszórt – én pusztán hálából és szeretetből még ennél is sokkal jobban szétszórnám, de hát nem vagyok én gyalogsági akna.

No, akkor lássuk abból az említett La Stampa-interjúból, hogyan is gondolkodik ez a magát világsztárnak képzelő, állandóan turnézó kis vasúti szakértő, ez az országos, sőt, európai főbakter. Lássuk, miket beszél, abból sokkal többet értünk meg belőle, mint a spekulációkból.

A felvezetés irodalmi igényű, hangulatfestő, hiába, az olasz lapoknál még szakma ez a miénk…

„Orbán Viktor, az ember, aki át akarja rajzolni az EU hatalmi térképét, pontosan érkezik a volt karmelita kolostor könyvtártermébe, Magyarország miniszterelnöki irodája, a szobája két ajtónyira jobbra van.”

Akkor azért nem nagy csoda, hogy ezen a távon nem késik.

„Budáról, a Dunától Nyugatra emelkedő dombról tekint le a fővárosra, és amikor elmagyarázza nekünk, hogy egész Budapestet felújították, „szétbombázták, de újjáépítettük”, identitással áthatott, patrióta büszkeség sugárzik belőle.”

Tessék? Tényleg szétbombázták, de nem te építetted újjá, hanem a nagyszüleink nemzedéke. Csínján azzal a többes szám első személlyel, uracskám!

„Aztán kortyint egyet a teából, mielőtt felidézné első olaszországi találkozását Berlusconival, aki akkor már a politikai pályára aspirált, míg ő, Orbán akkor, 1993 novemberében még csak egy szépreményű, fiatal képviselő volt. Milanellóba ment, a Lovag ajándéka a Capello társaságában elköltött vacsora volt meg a kézrázás Van Basten-nel.

– Silvio be akart szállni a politikába, és azt akarta, magyarázzam el neki, milyen is a mozgalmam felépítése. Azt mondta: Viktor, neked kell megcsinálnod!”

Akkor most számoljunk kicsit. Orbán Viktor 1993-ban épp, hogy túl volt a székház-ügyön, a szerződést január 11-én írták alá, a sajtó május 25-én szerzett róla tudomást, a Fideszen belül eruptív átalakulások zajlottak, rengett a föld, alapítók jöttek-mentek a pártba, pártból (főleg mentek, elfele), Orbánnak nem nagyon lehetett novemberben világos elképzelése arról, mihez kezd, bár húzhatott már jobbra. Ellenben Berlusconi a Forza Italiával csak 1994 márciusában indult a választásokon, még a pártot is összesen három hónappal azelőtt januárban alapította, szóval 1993 novemberében ő egyelőre kívül állt a politikán – Orbán itt nem állít kevesebbet, mint azt: ő indította el Berlusconi politikai karrierjét. Csak remélhetjük, hogy Silvio mester két ungabunga között nem néz bele a La Stampába, mert vége lesz a szép idillnek, a legendás férfibarátságnak.

Sőt, lehet, hogy már vége is van.

„A legjobb barátom még mindig Berlusconi, nagy ember, korszakos. De Salvini szerepe most fontosabb.”

Persze, hogy fontosabb: nem Berlusconi jön ma Pestre, hanem Salvini. Miért jön?

„Nekünk az az érdekünk, hogy Salvinival jó viszonyt alakítsunk ki. Az emberek itt sorstársnak látják őt, mi ketten sorsközösségben vagyunk, mindketten támadásokat szenvedünk el. Ő az a hős, aki elsőként állította meg a tengeren keresztüli migrációt, mi a szárazföldön tettük ezt.”

Hogyne, persze, azzal a drótkerítéssel, ami alig pár tíz kilométer hosszú. Védműnek nem nevezném. Mondjuk szükség sincs rá. De ez a legenda része. Meg is kell mutatni – micsoda nagytakarítás lehet most a déli határon!

„Úgy fogadom őt, mint az olasz kormány miniszterét, miniszterelnök-helyettesét, de nem csupán kétoldalú témákról fogunk beszélni, hanem pártügyekről is. És elmegyünk Röszkére a szerbiai határra is, hogy megnézhesse, hogyan védjük mi a határt.”

Akkor nem tévedünk nagyot, ha a röszkei kirándulást szükséges rossznak tekintjük és fontosabbnak látjuk a pártügyeket.

„- Salvini azt szeretné, hogy az Európai Néppárt lépjen szövetségre vele az európai választás után. És Ön?

– Mondjuk úgy, hogy a néppárt most egy öngyilkosságra készül. Össze akarja kötni magát a baloldallal, hogy aztán így, együtt süllyedjünk el. Az igazság az, hogy sikertelenek vagyunk, egyre kevesebb néppárti miniszterelnök van Európában, és a képviselői mandátumunk is kevesebb lesz.

– De hát a pártját, a Fideszt nem függesztette fel a néppárt? Nem a kizárás ítélete vár Önre?

– Ítéletre az Európai Néppárt vár, mégpedig a választókéra. Én szeretném, ha a pártszövetségünk elkerülné ezt az öngyilkos sorsot.”

Akkor ezek szerint a Fidesz fel sincs függesztve? De, fel van, csak remélhetőleg a választók – Orbán szerint – kiszavazzák a Néppártot az EP-ből, sőt, ha lehet, az írott történelemből is, kifejezetten Vitya kedvéért. Azért erre nagy összegben nem fogadnék, sőt, a Néppárt választási kudarcára sem, de legalább most betekintést nyerhettünk a jövő egyik Origo-vezércikkébe. Mindenképpen győzni fog a Fidesz: ha a Néppárt nyer, azért (hiszen még tagja, ha felfüggesztve is), ha nem ők nyernek, akkor meg azért. Valaki itt nem képes veszíteni – és nem a szó jó értelmében. Mi a megoldás?

„Ne kössük össze magunkat a baloldallal, keressünk egy másik utat, az európai jobboldallal való együttműködés útját! Nem tudjuk, Salvini milyen formációt tud majd létrehozni, de reméljük, hogy egy erőset sikerül. A néppártnak együtt kell működnie az európai jobboldallal. Én nem csinálok titkot abból, hogy én ezt a vonalat támogatom. Később majd meglátjuk, milyen lesz ennek a partnerségnek a formája, de azt nagyon szeretném, hogy az Önök miniszterelnök-helyettese együttműködjön az Európai Néppárttal. A kulcsszerepet ebben persze a Forza Italiának kell játszania, hiszen Berlusconi pártja tartozik az EPP-be. Tehát ez olasz belügy.”

Rúgjunk fel tehát minden eddigi szabályt, szövetséget, Viktorka rossz kedvében van – és ha nem sikerül, akkor olasz belügy, ha sikerül, európai győzelem.

Az itt következő migrációs tirádát engedelmükkel kihagyom, de mi lesz Európával?

„Én három Európáról beszélek, három különböző dimenzióról. Ma három Európánk van, de úgy teszünk, mintha csak egy lenne.”

Úgy már rúgtam be, miniszterelnök uram, hogy kettőt láttam, de úgy még soha, hogy hármat is – maga rendkívüli képességekkel megáldott ember, annyit mondhatok. De meg is magyarázza!

„Az első a pénz Európája, az eurózóna, aztán ott van a biztonság Európája, vagyis a schengeni térség országai, a harmadik a közös piac Európája. Ezek egymástól különbözőek. Fontos, hogy mindenki maga döntse el, melyik csoportba vagy csoportokba akar tartozni. Akik az eurózónában vannak, azok a politikai unió irányába haladnak, ez az ő döntésük, de mi nem tartunk velük. Ami fontos, hogy mindenki legyen benne a közös piacban. Így tudunk később egy vonzó ajánlatot tenni Nagy-Britanniának vagy akár Törökországnak.”

Abszolút nem zavarja, hogy ezek nem külön halmazok, hanem átfedik egymást?

Nem. És azt hiszi, hogy ha ő nem érti, mi sem fogjuk.

Sajnos fogy a terjedelem, már csak egy kérdésre jut hely, és ez az Izraellel ápolt viszony.

„A kormányom az antiszemitizmussal szemben zéró toleranciát folytat. 20 évvel ezelőtt, még az első kormányom idején bevezettük a holokauszt emléknapot az iskolákban. Felújítottuk a zsinagógákat, rendbe hoztuk a romos zsidó temetőket, nagy zsidó közösségünk van, keresztények és zsidók jól élnek együtt. Európa legnagyobb zsinagógája egy kőhajításra van a budapesti bazilikától.”

Emlékeim szerint a két épület az előző kormányok és rendszerek idejében ugyanakkora távolságban feküdt egymástól, sőt, ez így volt még Orbán Viktor születése előtt is, akármilyen zavaró, hogy ezt a földrajzi tényt nem tekinthetjük a NER vívmányának.

Folytatnám, de nem volna értelme: szellemi összeomlást látunk, régebben sem a magyar miniszterelnök volt a legélesebb kés a fiókban, de ez az egocentrikus, monomániás, csőlátású ember sok mindenre volna alkalmas, mely munkakörök közül most egy sem jut eszembe, csak éppen Magyarország miniszterelnökének nem.

És ő megy Washingtonba tárgyalni Trump elnökkel.

Bár lehetséges, hogy Trumppal sok közös vonást fedeznek majd fel egymásban és barátok lesznek.

De azt nem tudom, hogy ennek majd örülhetünk-e.

Trump ajándék Orbánnak

0

Az EP-kampány hajrájában fogadja Orbán Viktort munkamegbeszélésen Donald Trump.

A május 13-án Washingtonban tartandó tágyalásokon a két fél között szó lesz a védelmi együttműködésről, az energiabiztonságról, a regionális kérdésekről, valamint a kétoldalú kapcsolatok helyzetéről.

Mindezt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter jelentette be ma reggel.

Neutronokat az ipar hasznára

0

Van néhány olyan tudományos és innovációs terület, amelyben – bár kevesen tudnak róla – Magyarország a világ élvonalába tartozik. Ilyen például a neutronvizsgálati technológia, amelyről holnap fontos konferenciát rendeznek Budapesten Tudomány, innováció, versenyképesség címmel.

A neutronos kutatások sok olyan műszaki és technológiai kihívás és probléma megoldásának középpontjában állnak, amellyel modern társadalmunk naponta szembesül. Az MTA Budapesti Kutatóreaktora és szolgáltató intézménye, a BNC – az ország legnagyobb kutatási infrastruktúrája – szervezi azt az Európai Unió SINE2020 projektje által is támogatott konferenciát, amelynek témája a neutronok széles értelemben vett alkalmazása, többek között az ipar, az egészségügy, a gyógyszergyártás és a kulturális örökség területein (a teljesség igénye nélkül).

A nemzetközi konferencia prioritásai közzé tartozik, hogy összehozza az egyetemek, az ipar és a kutató-fejlesztő intézetek szakembereit, valamint az egyetemi hallgatókat, a doktoranduszokat és a pályájuk korai szakaszában lévő mérnököket, akik már használtak vagy potenciálisan érdeklődnek kutatási infrastruktúrák, különös tekintettel a Budapesti Neutron Centrum (BNC) használata, és általában, a „roncsolás-mentes” neutronos vagy más típusú nukleáris módszereket alkalmazó kutatások iránt.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatása – a BNC által kezdeményezett „oktatási kampány” mellett -, várhatóan aktív részvételre ösztönzi az egyetemekről érkező professzorokat és diákokat, illetve, az ún. Duális Képzésben részt vevő iparvállalati szakembereket. Az előzetes regisztrációk alapján elmondható, hogy Magyarország és a közép-európai régió számos műszaki egyetemének részvétele várható.

A holnap tartandó egynapos rendezvény az egyetemi, kutatóintézeti és ipari partneri kapcsolatokra fókuszál. A BNC kutatói eddig is törekedtek az együttműködésre a hazai műszaki karok anyagtudománnyal foglalkozó tanszékeivel.

A meghívott külföldi és hazai előadók kutatási infrastruktúrákat, neutronos anyagszerkezet-feltáró és analizáló módszereket, és az ipari szektorok alkalmazási példáit mutatják be.

Mire jó a neutronos anyagszerkezeti vizsgálat?

A csillebérci neutronkutató központ mögött már hatvan évnyi tapasztalat áll. Az anyagszerkezeti vizsgálati módszerek fokozatosan bővültek, a BNC-ben ma szinte minden olyan vizsgálatot el lehet végezni, ami az ipar számára nélkülözhetetlen, így kopás-, öregedés- és anyagkiválás-vizsgálatokat, ötvözetek szerkezeti meghatározásait, a közegáramlás, a belső feszültségek és az elemösszetétel mérését. A BNC által kínált anyagvizsgálati módszerekkel tehát a legkülönfélébb ipari kérdésekre lehet választ találni.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!