Fontos

Bérnyomásból árnyomás

A minimálbér kötelező emelése elsősorban az árakban nyilvánul meg a cégek reakcióiban. Minden negyedik beruházásokat halaszt el, illetve hozzányúlnak a létszámhoz. Nem meglepően az exportáló cégek viselik legjobban a bérnyomást.

A statisztikai adatokat, a mindennapokban tapasztalható – helyenként vágtató – drágulást, valamint az innen-onnan már létszámcsökkentésről érkező híreket igazolják vissza a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet legfrissebb felmérése hazai cégek körében.

Egyre nyomasztóbb a béremelés

Kilenc lehetséges válaszlehetőségre kérdeztek rá azután, hogy januártól a minimálbér 149 ezer, a szakképzettek garantált bérminimuma 195 ezer forintra nőtt.

Forrás: GVI

A válaszokból nem meglepően az derült ki, hogy legnagyobb arányban az áremelést említették a válaszadók. Ahogyan azt elemzők korábban elmondták, a vállalkozások jelentős része érdemi fejlesztés híján (sokuk esetében ennek beruházásigénye miatt)

az árakban próbálja érvényesíteni a megnövekedett bérköltséget.

Minden harmadik jelezte a tervezett létszámfelvétel elmaradását. A többi intézkedés egy része is arra utal, hogy igyekeznek enyhíteni a humánköltségek emelkedő hatását, noha elbocsátást még kevesen terveznek.

Az üzleti stratégia bánja

Aligha meglepő, hogy a cégek több, mint fele (54 százaléka) módosítja üzleti stratégiáját: ennek keretében elhalasztja a korábban tervezett beruházásait, illetve a tervezett létszámfelvételt, vagy emeli termékei árát. A beruházások elhalasztása egymagában 25 százalékot képvisel a válaszok alapján, ami korántsem jó hír a jövőre nézve.

Ha növekszik a fejlesztések elhalasztásának mértéke, aránya, az

tovább nyitja az ollót a termelékenység javulása és a béremelkedés között, ami már most is tetemes.

Ezekben a beruházásokban már eddig is komoly lemaradásban van a magyar gazdaság, és éppen a hazai tulajdonú kisebb cégek.

A vállalkozások 19 százaléka tervez foglalkoztatásra vonatkozó lépéseket: ezeknél a cégeknél már sor került, vagy sor fog kerülni elbocsátásokra, a munkakörök, feladatok módosítására, vagy arra, hogy részmunkaidős foglalkoztatássá alakítják át a béremelésben érintett dolgozók foglalkoztatását. Azon vállalkozások aránya, amelyek az érintett dolgozók béren kívüli juttatásainak vagy mozgóbérének csökkentését tervezik, 18 százalék.

Kicsik nyomorúsága

Nem új a válaszreakciók sorában az a megfigyelés, hogy a vállalatméret nagyon fontos tényező.

Minél kisebb a vállalkozás, annál nagyobb az intézkedések súlyossága.

Az 50 főnél kisebb méretűek nagyobb mértékben, míg a nagyobb cégek kisebb hányadban hajtották végre, illetve tervezik végrehajtani a vizsgált intézkedéseket.

A gazdasági ágazatok szerinti bontás azt mutatja, hogy a béremelés hatására leginkább a kereskedelemben tervezik a vizsgált lépések végrehajtását. A vállalatok tulajdonszerkezet szerinti vizsgálata azt mutatja, hogy statisztikai értelemben (95 százalékos megbízhatósággal) a tisztán hazai, illetve a részben vagy döntően külföldi tulajdonú vállalatok nem különböznek a vizsgált intézkedések tekintetében, vagyis a minimálbér-emelésre adott reakcióik érdemben nem térnek el.

Az exportra dolgozók jobban állnak

Az exporttevékenység szerinti bontás mentén kirajzolódik, hogy a minimálbér-emelés legkevésbé a döntően exportáló cégeket érinti. A válaszok szerint a nem exportáló, valamint a részben exportálócégeknek egyaránt nagyobb arányban kell, illetve kellett lépéseket tenni a béremelés következményeként. Ennek vélhetően az a magyarázata, hogy az élénk külföldi gyártói-beszállítók kapcsolatban álló cégeknél eleve magasabb az általános bérszínvonal, nem jellemző a minimálbéres alkalmazás.

Orosháza: kavarja vagy nem kavarja?

Nem világos, hogy az MSZP felrúgta-e az orosházi polgármester-jelölti együttműködést. Helyi emberük bejelentette, hogy maga indul, a párt elnöksége viszont még csak ezután dönt. Az ellenzéket a káderhiány is sújthatja.

Orosházán kiszállt az ellenzéki együttműködésből a helyi MSZP, és bejelentette, hogy korábbi polgármesterét, Fetser Jánost indítja az önkormányzati választáson polgármester-jelöltként. Márciusban jelentették be az ellenzéki pártok az együttműködést, a közös polgármester-jelölt a Mindenki Magyarországa Mozgalom javaslatára a Jobbik helyi képviselője, Szabó Ervin lett.

Maga Fetser a Facebookon indokolta a döntést. Azt írta, hogy nincs több elvesztegetni való idő,

hosszú hónapok teltek el eredménytelenül,

s minden némaságban eltöltött nap Orosháza kifosztóit, a Fideszt erősíti. (A térség fideszes parlamenti képviselője és „erős embere” Simonka György annak ellenére, hogy büntetőeljárás zajlik ellene gazdasági bűncselekmények gyanúja miatt).

Fetser szerint az emberek reményéből csak szívós akarattal, felkészült, komoly és tettre kész városvezetővel lehet valóságot teremteni. Nem érhetnek el eredményt a munkát megspórolva, fél szívvel, olcsó felszínességgel.

„Az utolsó pillanatig kitartottunk a lehető legszélesebb ellenzéki összefogás mellett, eredménytelenül”,

eljött azonban az a pont, amikor a bénultság már Orosháza, azaz mindannyiunk jövőjét fenyegeti – fogalmaz Fetser.

Mint írja, készen áll arra, hogy polgármester-jelöltként megméresse magát. „Olyan képviselő-jelölti csapat élére állok most büszkén, amelynek döntő többségében független, párton kívüli tagjai vannak, és akik minden tekintetben alkalmasak a város vezetésére.”

A rejtői klasszikus mondat kívánkozik ki azután, hogy az MSZP hangsúlyozta előbb az egy az egy elleni jelölés fontosságát, majd ezzel szemben azt is, hogy

a pártelnökség csak a következő ülésen fog dönteni

minden olyan települési együttműködés támogatásáról és a jelölésekről, ahol a helyi tárgyalásokra való tekintettel korábban nem döntött. Ezek közé tartozik Orosháza is.

Fetser János fuhu.hu -nak azt mondta, hogy az ellenzéki pártoknak jellemzően nincsenek megfelelő emberei, képviselőjelöltjei se mégis erőltetik a helyi szinten ismeretlen vagy alkalmatlan tagjaik jelöltségét. Például van olyan párt akinek jelöltje Békéscsabáról jelentkezik be, nem él Orosházán és ismertsége is a nullával egyenlő, ezzel szemben neki tíz helyileg beágyazott alkalmas jelöltje van, akik akár az Mszp, akár független indulóként eredményesen képviselhetik Orosháza érdekeit a Fidesz ellenében.

Frissítés: Ma reggelre Feltser János Facebooki oldalán újabb közlemény jelent meg ebből idézünk:
” Ugyanakkor a tisztánlátás érdekében tudniuk kell, hogy nem rúgtunk fel semmilyen egyezséget, mivel az nem létezik! A valóság ezzel szemben az, hogy négy hónapig hiába vártunk egy közös megállapodásra. Nem rajtunk múlt, hogy ez nem jött létre! Ha bárkinek birtokában van valamilyen egyezség, azt kérem, tegye közzé! Mivel a jövő héten már kezdődik a jelölti aláírásgyűjtés, tovább várni a város érdekében már nem lehetett. Ezzel az ügyet lezártnak tekintem, a továbbiakban minden erőmmel a valódi ellenfelünk, a Fidesz leváltására koncentrálok! Ehhez kérem megtisztelő támogatásukat!
Fetser János
polgármesterjelölt”

A Hableány kapitánya nem számított vészhelyzetre

Az elsüllyedt Hableány kapitánya előnye tudatában nem számított arra, hogy neki fog ütközni a Viking Sigyn – derül ki a szakértői jelentésből. Ez feltárja azt is, hogy a kapitányok közt semmiféle kommunikáció nem volt. A Viking kapitányát utasok értesítették a bajról.

Nem tett kitérő manővert a Hableány kapitánya a május 29-i esti katasztrófa előtti másodpercekben, mégpedig azért, mert neki volt elsőbbsége, abban a helyzetben, a Margit híd pillérei közt előzési tilalom volt – derül ki a rendőrség felkérésére végzett hajózási szakértői jelentésből, amelyet a hvg.hu ismertet.

A Hableány nem jelezte, hogy tilos az előzés

A Hableány kapitánya sem érzékelte a veszélyhelyzet kialakulását, és feltehetően azt sem, amikor a Viking Sigyn hablemeze (orra) elérte a Hableány farát. A Hableány kormányállásából a körkilátást részben a kémény, valamint a felső fedélzeten elhelyezett ponyva korlátozta – rögzíti a szakértői jelentés. Azt is megállapították, hogy a Hableány nem adott le figyelmeztetést a rádió 10-es csatornáján, és a veszélyhelyzetre figyelmeztető öt rövid hangjelzést sem adta le. Hajók között ez jelenti azt, hogy nem szabad megelőzni.

A jelentés azonban kimondja azt is, hogy

„a Hableány kapitánya a behajózó csatornában, mint útjogos hajó, nem számolt azzal, hogy a korábban megelőzött kabinos hajó a Margit híd alatt fog előzni”.

A Viking kapitányának a radar jelzett

Egyértelműen arra az álláspontra helyezkedik szakértő, hogy a Viking kapitánya, Jurij C. hibásan mérte fel a helyzetet, az adott körülmények – a másik hajó sebessége és iránya – között nem előzhetett volna,

a vészhelyzetet az ő vezetéstechnikája okozta.

Jurij C. se a veszélyhelyzetet, se az ütközést nem érzékelte, holott a radaron látnia kellett volna, hogy a másik hajó is a kijelölt hídnyílás felé tart.

A Viking radarja működőképes volt, az ütközés előtt másfél perccel riasztást is leadott. A hangokat a kormányállás rögzítette – innen lehetett visszahallgatni az utasok kiabálását is –, a radar hangja viszont minden bizonnyal le volt némítva, annak hangját ugyanis nem említette a korábbi rendőrségi jegyzőkönyv. (A Hableányon nem volt radar, mert nem kötelező ekkora járművön.)

Az utasok szóltak

A két hajó vezetője nem kommunikált egymással, holott előzés előtt ez kötelező. A hajózási szakértői jelentés szerint a Margit hídtól 120 méterre volt a Viking, mikor a radarkép alapján veszélyes közelségbe került a Hableány. Ebben a helyzetben a Viking kapitánya megállással elkerülhette volna az ütközést.

Döbbenetes, hogy az adatok szerint

az ütközésre egy utas figyelmeztette a Viking kapitányát,

akkor, amikor már a víz alá került a Hableány. Jurij C. csak ekkor lassított.

A jelentésben leírják a két hajó sebességét is: a Hableány átlagos, 7-8 kilométer/óra sebességet tartott, a Viking 2,4-ről gyorsult fel a Parlamentnél 12,4-re, így érte utol az előtte menő kisebb hajót.

Nem volt kitérési manőver

A korábban feltételezett kitérési manőverről a szakértő azt állapította meg, hogy a Hableány nem ezért fordult a bal parti (vagyis pesti oldali) kikötő felé. Az enyhe jobbra fordulással a hajó farát a Viking elé, annak közelségébe hozta, de

a kormánykitérítés a két hajó helyzetére nem volt hatással,

mert a kabinos személyhajó oldaltávolság tartása nélkül hajózott a Hableány után, a Hableányról tudomást sem véve, holott szabad szemmel is látnia kellett volna az előtte úszó hajót.

Érezték az ütközést a Vikingen, csak a kapitány nem

A Vikingen meghallgatottak egyértelműen arról számolt be, hogy érezték az ütközést. Egy magyar kabinjának ablaka 30-40 centire volt a víztől, ő látta az embereket a vízben. A matrózok azonnal megkezdték a mentést. Több utas látta, hogy baj van, elkezdtek kiabálni, ők szóltak a kapitánynak is.

Nem volt riasztás

A Viking kapitánya azonban azután sem jelentette rádión, hogy „ember a vízben”. A NAVINFO-n késve jelentette az esetet, és csak részinformációkat mondott el, a térségben közlekedő hajók felé nem volt közlemény.

A riasztás hiánya miatt a mentés szervezetlennek tűnt. A hajók még közlekedtek, észlelték is a bajt, hozzáfogtak a mentéshez, bár a pontos bejelentés hiánya miatt az ebben részt vevők csak találgatni tudták, hogy mi történt.

A másik Viking

A jelentés foglalkozik a Sigyn után hajózó Viking Idun kapitányával is, aki nem reagált az „ember a vízben” riasztásra. Amint ez elhangzott a hely megjelölésével, az Idunnak ki kellett volna húzódnia a bal part mellé, ott megállni, és elrendelni a riadót.

Az Idun kapitánya csak azután lassított, hogy Jurij C.-vel is beszélt rádión. A rendőrségi jegyzőkönyvből ennek a beszélgetésnek is ismert a tartalma.

Nagyjából öt perccel a baleset után beszéltek oroszul.

Az Idun kapitánya megkérdezte, mi történt, mire Jurij C. annyit mondott, összeütközött valami hajóval, és megkérdezte, lát-e valamit a Sigyn mögött. Az Idun kapitánya nem látott, csak azt, hogy a jobb oldalon valaki kiabál.

A hajózási jelentés szerint az, hogy a Sigyn csökkentette a sebességét, csónakját vízre tette, illetve mentőgyűrűk kerültek a vízbe,

elég indokot szolgáltathatott volna az Idun kapitányának arra, hogy valamilyen intézkedést hozzon.

(Emiatt az Idun kapitányát az egyik sértetti ügyvéd fel is jelentette segítségnyújtás elmulasztása miatt.)

A Hableányt üzemeltető cég változatlanul vitatja, hogy a kellő számú személyzet hiánya miatt hajózásra alkalmatlan lett volna a jármű. Megítélésük szerint 75 utas felett kell még egy matróz. Az általuk felvetett kérdésekre a szakértőknek válaszolniuk kell, utána lesz végleges a jelentés.

Apák és lányok: az egész Donáth család célkeresztben

A politikától már régen visszavonult lelkész után lányát, a Momentum politikusát gyanúsították meg névtelen forrásból a kormánysajtóban szexuális zaklatással. Donáth Anna tételesen cáfol és perel.

Egyre élesebben „fordul rá” a Momentumra a kormánysajtó. Több orgánumában jelent meg – névtelen szerzőtől és névtelen forrásból – az, hogy a két évvel ezelőtti Sziget idején szexuálisan zaklatott egy diáklányt (!).

Donáth Anna Momentum-alelnök és európai parlamenti képviselő Facebook-bejegyzésben azt írja, hogy semmi se igaz a propaganda fantáziálásából. „Elolvasva a történetet kijelentem, hogy semmi nem igaz az ott leírt cselekményből. Bárki is vagy te, aki ezt írtad rólam,

nézz a lányod vagy az édesanyád szemébe, és képzeld el, hogy róluk írnak ilyet.

Képzeld el, hogy az állami propagandagép őket veszi célba. Ilyen rendszert építesz a hazug írásaiddal” – fogalmazott.

Ezután pontokba szedve tételesen cáfolta, hogy ott, akkor (és egyáltalán) megtörténhetett ilyen. És éppen most, friss házasként, nászútra készülődve érte őt a támadás. „A leírt szónak súlya van, azért vállalni kell a felelősséget. Ezért be fogom perelni a hamis történettel előálló propagandalapokat. Látni fogjuk, amint megszégyenülten állnak a bíróság előtt, válaszok nélkül, tények nélkül, valami homályos kitalációt védelmezve” – írta a politikus.

„Végig fogom csinálni, és fizetni fognak a hazugságért.”

Már a múlt héten az a gyanú fogalmazódott meg, hogy Donáth Anna a tényleges célpont, amikor édesapját, az evangélikus lelkészt vádolta meg – szintén több sajtótermékben – egy névtelen valaki azzal, hogy – ugyanott, ahol lánya tette volna – az általa vezetett békásmegyeri szeretetházban kényszerítette szexuálisan. A nő feljelentésére rendőrségi nyomozás indult, de

a lelkészt még csak ki se hallgatták,

hangzott el az RTL Híradóban.

Donáth László, aki 1994-től pártonkívüliként az MSZP parlamenti képviselője volt, 2010-ben visszavonult a politikától. Egy hete egyértelműen olyan politikai lejárató kampányról beszélt, amelynek valódi célpontja lánya.

Karcagon a törvénytelenség nem büntetendő

0

Immár egy hónapja, hogy kitudódott: a karcagi rendőrkapitány lehordta az állományt, amiért a helyi kórház főigazgatóját, nem mellesleg fideszes önkormányzati képviselőt, szabálytalan parkolás miatt jogosan megbüntették. – kezdi közleményét Vadai Ágnes DK-s képviselő.

Az alezredes elintézte, hogy a képviselő asszony pénzbüntetés helyett csak figyelmeztetésben részesüljön, és aggódott, hogy az ilyen esetek miatt nem tudja majd kieszközölni a helyi kórházban az állomány tagjainak soron kívüli ellátását.

A megyei rendőr-főkapitányság és írásbeli kérdésemre a Belügyminisztérium államtitkára sem látott semmi kivetnivalót az ügyben, mondván, a törvény lehetővé teszi a rendőr számára a mérlegelést és ez alapján a differenciált intézkedést. Ez tény, ám ha egy kiszabott szigorúbb büntetést azért enyhítenek, nehogy a megbüntetett által biztosított jogtalan előnytől elessenek, az már hivatali visszaélés.

A karcagi rendőrkapitány tehát a hangfelvétel szerint nem csak törvénytelenül járt el, de egyenesen törvénytelenségre utasította beosztottait, világossá téve, hogy büntetés tekintetében Karcagon különbséget kell tenni magyar és magyar között. Minthogy a Belügyminisztérium is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jogszabályok mindenkire egyformán vonatkoznak, írásbeli kérdéssel fordulok a legfőbb ügyészhez, hogy vizsgálja ki a karcagi esetet, különösen pedig azt, hogy az ügyben indított-e vizsgálatot a Nemzeti Védelmi Szolgálat.

Microsoft-gate: nem marad következmény nélkül

Több tucat olyan korrupciós ügyet, visszaélést és nyílt törvénytelenséget fel lehet sorolni az elmúlt időszakból, amelynek következményeként egy demokratikus jogállamban simán elkergetnék a hatalomból a kormányzati maffiózókat és börtönbe vetnék a közvagyon gerinctelen lerablóit. De a miénk már nem demokratikus és végképp nem jogállam, a vádhatóság pedig régóta önmaga paródiája. – Ezzel nyitja szokásos nyílt levelét Brüsszelből Ujhelyi István

Számtalan korrupciós ügy van, amelyet – egyelőre azt hiszik sikerrel – elsikáltak, közpénzből kiegyenesítettek, szőnyeg alá söpörtek. A Fidesz legfelsőbb köreihez is elérő Microsoft-botrány azonban ennél jóval több. Próbálják gumicsontokkal elterelni róla a figyelmet, de ez most tényleg nagyon forró. Tökéletes működési példája a NER gerinctelen tolvajokkal kisámfázott rendszerének és világos bizonyítéka annak, hogy miért fogják az Unióban csökkenteni, de legalábbis szigorú feltételekhez kötni a Magyarországnak járó forrásokat.

A jogállami kitétel vagy épp az Európai Ügyészséghez való csatlakozás feltétele nem holmi „bevándorláspárti-sorosista” összeesküvés, hanem annak kimondása: nem hagyják, hogy sziauramozó bugrisok ellopják a közvagyonba adott uniós pénzeket. A Microsoft-gate egy normális jogállamban máris a kormány bukását és jelentős szereplők rabláncolását hozná, a mi illiberális államunkban azonban a narancsügyészség még megpróbálja húzni az időt. De nem tudja sokáig. Az ügy ugyanis a napnál világosabb, ráadásul az amerikai hatóságok elvégezték a szükséges nyomozást és az Európai Csalás Elleni Hivatalnál (OLAF) is folyamatban van az eljárás, csináljon bármit Polt Péter bábszínháza.

Tényszerűen kiderült, hogy 2013 és 2015 között –

több esetben magyar kormánytisztviselőkkel egyeztetve – a Microsoft indokolatlanul nagy kedvezménnyel adott el licenszeket és szerviz szerződéseket olyan közvetítő cégeknek, amelyek ezután már piaci áron értékesítették azokat a kormányzati intézmények felé; nyilván milliárdos haszonnal.

Az uniós forrásokból finanszírozott közbeszerzésekben a nyilvánosságra került adatok szerint még a rendőrség és az adóhatóság is érintett, utóbbit ebben az időszakban épp az amerikai kitiltási botrányból ismert Vida Ildikó vezette, a NAV informatikai beszerzéseiért pedig – micsoda meglepetés – Tiborcz Péter felelt, aki egészen véletlenül Orbán Viktor nemüzletember-kormányfő üzletember-vejének a testvére.

Az amerikai vizsgálat konkrét üzenetváltásokat is feltárt, az egyikben a Microsoft magyar leányvállalatának egyik dolgozója arról biztosítja az amerikai cég központját, hogy

minden kormányzati jóváhagyást beszereztek az üzlethez, még a miniszterelnökét is.

Az újabb apróság csak, hogy az ORFK-nak beszállító közvetítőcég később abba a részvénytársaságba olvadt be, amely ma már – micsoda meglepetés – Mészáros Lőrinc érdekeltségében van. És ha még ez sem lenne elég, akkor tegyük hozzá, hogy miután az amerikai nyomozás megállapította a korrupciót, a magyarországi anyacégtől számos vezetőt hirtelen eltávolítottak. Néhányan azonban mégis puhára estek: a Microsoft Magyarország korábbi kormányzati üzletágvezetője például hosszú ideig a Miniszterelnökség miniszteri biztosa volt, a magyarországi leányvállalat szintén a botrány idején kitett vezetője pedig előbb a Nemzeti Befektetési Ügynökség üzletfejlesztési elnökhelyettesi székét kapta, most pedig a digitális nagyberuházásokat vezénylő Est Média igazgatósági tagja. Hiába, kicsi a világ, kevés a jó szakember. És a végére még egy apróság: 2012-ben az amerikai Microsoft egyik vezetőjét Kevin Turnert személyesen Orbán Viktor fogadta, a találkozó eredményeként pedig az akkor még hangosan multiellenes Fidesz-kormány gyors haptákban aláírt egy stratégiai megállapodást a céggel.

A puzzle minden darabja a helyén van: a korrupció ordít, a vizsgálatok tényszerűek, csak a konkrét felelősök és a tisztességes felelősségre vonás hiányzik.

Senki ne higgye, hogy azért, mert az illiberális Disneylandben mindent el lehet sikálni, annak közép- és hosszútávú következményei sem lesznek. Mindannyian kárvallottjai leszünk annak, ha csorbítják a nekünk járó támogatásokat.

Most fogjuk tárgyalni és formálni a következő hétéves uniós költségvetést, a források mértéke és hozzáférhetősége pedig nagyban azon múlik, hogy milyen képet mutatunk magunkról. Orbán Viktor és a Fidesz pedig ezt mutatja. Egy piti maffia arcképcsarnokát, amely már arra is lusta, hogy legalább takargatni próbálja romlottságát.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázötvenhatodik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.

Megverték, mert szivárványszínű táskája volt

Egy fiatal lányt és a segítségére siető idős férfit vertek agyba-főbe egy vidéki bulin, mert szivárványszínű táska volt nála. Boglárka a Facebookon osztotta meg a neonáci támadás történetét.

A fiatal lány csak egy jót akart bulizni elszabadulva a fővárosból, amikor a nála lévő szivárványszínű díszítésű táska miatt rárontottak. Megütötték, majd barátjának az ő segítségére siető rokonát is összeverték. Itt átadjuk a szót Kurucz Boglárkának, aki a Facebookon írta meg történetet. (Csak a nyelvhelyességi javításokat végeztük el.)

Nem vallomás, csak egy táska

„Egy divatcikk, egy unásig ismételt válasz, hogy nem kérek nejlonszatyrot, köszönöm, itt a textiltáskám. Egyedi, védem vele a környezetem és anyukám is szereti, mert strapabíróbb, mint egy nejlon. Hogy mi a baj vele? A színe, mert a szivárvány összes színe benne van, mert divat, mert támogatás, mert esélyegyenlőség. Nekem ez, másnak vallomás arról, hogy más vagyok, hogy kibújok a szekrényből, nyíltan vállalom a gyűlöletet és megvetést, itt vagyok, ide üssetek!

Én nem ezt az üzenetet akartam közvetíteni,

csupán olyan akartam lenni, mint a többi ember, mindenki, aki hordja ezt a táskát, mert szimplán megtetszett neki.

Szórakozni akartam, jól érezni magam egy buliban, ha már egy időre vidékre menekültem a főváros zajából.

És jönnek a neonácik

Ahogy táncoltam egy barátommal a sátorban, egyszer csak megjelent hátunk mögött egy ember. Nagydarab, kopasz férfi,

afféle hazafias kopasz. Rasszista és antiszemita, de még hozzá homofób is.

Felkapta a táskám és az arcomba tolta, fennhangon kezdett érdeklődni, mégis mi az, amit a kezében tart. Táska – feleltem értetlenül, csak arra tudtam gondolni, hogy részeg lehet, persze ez sem állt messze az igazságtól.

Ezután finoman megpróbáltam elvenni tőle, de rángatni kezdett vele együtt, majd egyre hangosabban kezdett üvöltözni velem, trágár kifejezésekkel illetett és felismerve a szivárványt, arra következtetett, hogy leszbikus vagyok. Megijedtem és gondolkodás nélkül leöntöttem őt, de ettől csak még jobban elborult az agya.

A következő pillanatban lendítette az öklét és arcomba vágott vele.

A szombati kellemes este rémálomba fordult át, az orromból eleredt a vér, az arcom felszakadt, szemem alatt pedig elkezdett növekedni egy monokli.

Forrás: Facebook

Barátom nagyszülei rohantak a segítségemre, papája vált a következő célponttá.

Akkora ütést kapott, hogy elterült a földön, és mikor védtelenné vált, ütni és rúgni kezdték őt a kopasz és egy hű társa.

Nem kaptunk segítséget, míg nem kezdett túl késő lenni, attól féltem, ha ő nem jön, engem vernek agyon, ha pár értelmes ember nem száll be, akkor a nagypapát, aki engem védett. A barátom kis híján sokkot kapott, engem mentő vitt kórházba.

Megmentőmnek eltört a járomcsontja, szemünk alatt lila duzzanat éktelenkedik, testünk több pontján foltok, amiket az ütések és rúgások okoztak.

Ilyen világban élünk

Mondhatni olcsón megúsztuk, de csak az idő a megmondhatója, mikor tesszük túl magunkat lelkileg is a történteken.

Nem hiszem azt, hogy megérdemeltem ezt a bánásmódot, csak mert hatszínű volt a táskám és ez neki nem tetszett. Ha olyan világban élünk, ahol egy felnőtt férfiember megüt egy lányt és egy hatvanas öreget, csak hogy megmutassa, hogy mennyivel többet ér az ő értékrendje, akkor miért az a legnagyobb problémánk, hogy valaki magában utálkozik? Ha nem fogadtathatjuk el magunkat mindenkivel, az nem kudarc. Ha gyűlölet, támadás és bántalmazás áldozataivá válunk olyasmi miatt, ami ellen nem tehetünk, az viszont nem tűr elfogadást.”

Gyorstalpaló előválasztás lesz Ferencvárosban

Jövő héten megtartják az előválasztást Ferencvárosban Baranyi Krisztina és Jancsó Andrea között a polgármester-jelöltségért. Baranyi szerint súlyos kompromisszumot kötött. Változatlanul mélyek a törésvonalak.

Nagyon hosszú és minden érintett számára nehéz tárgyalássorozatot követően eldőlt:

a jövő héten előválasztáson dönthetik el Ferencváros ellenzéki választói,

hogy októberben ki legyen a fideszes polgármesterjelölt ellenzéki kihívója – jelentette be Baranyi Krisztina a Facebookon.

Bár szerettem volna, ha az előválasztáson feltételek nélkül indulhatnánk, a riválisom mögött álló szervezetek részletes szerződés megkötéséhez ragaszkodtak. Az egyoldalú ajánlásgyűjtés, a pártok saját ajánlatukból való kihátrálása nem használt a folyamatnak, de a lényeg az, hogy megegyezés született – írta Baranyi.

„Súlyos kompromisszumokat kötöttem, a ma aláírt megállapodásnak vannak olyan pontjai, amiknek következményei erősen súrolják a politikai meggyőződésem határait.”

Mégis elfogadta, mert ha nem teszi, nem folytathatom eddigi politikai munkámat és cserben hagyja azokat, akik bíznak benne – folytatta. Köszöni az ellenzék főpolgármester-jelöltjének, Karácsony Gergelynek a tárgyalások során nyújtott támogatását.

Baranyi terve a IX. kerületi és a fővárosi parkolási maffia és a kerületben intézményesült korrupció felszámolására.

A jelöltek korábban vállalták, hogy az előválasztás győztesét valamennyi ellenzéki párt támogatni fogja a polgármesteri kampányban.

Így tett Jancsó Andrea is.

A mostani helyzetet

nagy pártkavarás előzte meg.

Korábban úgy volt, hogy a Párbeszéd állíthat jelöltet a kerületben, de az EP-választási eredmény következtében a Momentum kapta meg ezt a jogot. Jancsót az MSZP és a Jobbik is támogatja, Baranyit pedig az LMP és a Kétfarkú Kutya Párt. A DK úgy nyilatkozott, hogy a végső jelölt mögé állnak. Mindezek mellett

Karácsony Gergely Párbeszéd-elnök, de MSZP-szövetséges Baranyi mellett kampányolt.

A mélyre nyúló bizalmatlanság máig nem múlt el. Baranyi Krisztina azt mondta, hogy soha nem állna össze az MSZP-vel. Ezt szerdán úgy finomította a Klubrádióban, hogy az MSZP helyi szereplőiről beszélt, akik „besározódtak”, nem magáról a pártról és helyi szavazóiról, akik tisztességes, demokrata emberek. De az nyilvánvaló, hogy akik soha nem álltak ki a parkolási visszaélések ellen, azokkal nehéz lenne együttműködni.

Nem fog a propaganda: európai állampolgárnak valljuk magunkat

Javult az EU imázsa a magyarok szemében a kormányzati gyalázkodás dacára, és hiszünk jövőjében is. Az euró támogatottsága viszonylag magas és elsöprő többség EU-állampolgárnak tartja magát. Menekültügyben is reális a magyar közvélemény – a felmérésben.

Az európaiak optimistán tekintenek az EU helyzetére, öt éve nem volt ilyen pozitív a felmérés eredménye – áll az Európai Bizottság számára készült friss Eurobarometer felmérésről készült közleményben. A részletadatok láttán azt tehetjük hozzá ehhez, hogy

mi, magyarok szeretjük az Európai Uniót.

Az új Eurobarométer felmérés eredményeiből az derül ki, hogy a polgárok a gazdaságtól a demokrácia helyzetéig minden területen jóval nagyobb arányban tekintenek pozitívan az Európai Unióra. A 2014. júniusi felmérés óta most születtek a legjobb Eurobarométer-eredmények.

A felmérést az európai választásokat követően, 2019. június 7. és július 1. között végezték a 28 uniós tagállamban, valamint az öt tagjelölt országban 27 464 fő megkérdezésével. Magyarországon 1038 embernél jártak.

A főbb megállapítások közül kiemelhető, hogy az euró még soha nem élvezett ilyen nagy támogatást, az éghajlatváltozás pedig uniós szinten a polgárokat foglalkoztató második legfontosabb kérdéssé lépett elő, míg az első a bevándorlás maradt.

Bízunk az EU-ban

Az EU-ba vetett bizalom utoljára 2014-ben állt ilyen magas szinten, és továbbra is meghaladja a nemzeti kormányok vagy parlamentek iránti bizalmat.

A legutóbbi, 2018. őszi Eurobarométer felmérés óta 23 uniós tagállamban nőtt azok aránya, akik pozitívan vélekednek az EU-ról, az átlag 45 százalék. A legszembetűnőbb ez a növekedés Cipruson (47, +11), Magyarországon (52, +9), Görögországban (33, +8), Romániában (60, +8) és Portugáliában (60, +7). Vagyis

a folyamatos hazai gyalázkodó ellenpropaganda dacára hazánk fiai szemében jelentősen nőtt a közösségbe vetett bizalom.

Javult az unió imázsa

Külön rákérdeztek az EU imázsára is. Ez is javult az elmúlt években: 2018 ősze óta kettő, 2014 tavaszához képest pedig tíz százalékpont növekedés volt megfigyelhető, így a pozitív vélemények aránya az elmúlt 10 évben tapasztalt legmagasabb szintre emelkedett, az átlag 45 százalék.

Forrás: Európai Bizottság

Itt három lehetőség (pozitív, semleges, negatív) közül választhattak. Semlegesen a válaszadók 37 százaléka (2018 őszéhez képest +1 százalékpont), negatívan pedig kevesebb mint egyötödük (17, -3 százalékpont) vélekedik az EU-ról, ez utóbbiak aránya tíz éve nem volt ilyen alacsony.

Magyarországon 52 százalék szemében pozitív a kép, ami plusz 9 pont tavalyhoz képest,

semleges 37, mínusz 1, rossz 11, jelentősen, 8 ponttal kevesebb. Egy tavaly év végi felmérés (Publicus) szerint 68 százalék ma is belépne az EU-ba.

Pozitív jövőkép

Az európaiak többsége optimista az EU jövőjéről (61 százalék, +3 százalékpont), és csupán 34 százalékuk (-3 százalékpont) borúlátó. Magyarország a középmezőnyben van 68 százalékkal, és jóval az átlag alatti (28 százalék) a pesszimisták aránya.

Forrás: Európai Bizottság

Nem meglepő az Egyesült Királyság (47) véleménye a Brexit körüli huzavona közepette és a kiszakadási népszavazás után. Meglepő viszont a franciák borúlátása (50 százalék a korábbi 45 után).

Szeretik az eurót, jól áll a gazdaság

Jó hír az européereknek, hogy rekordszinten az euró támogatottsága is. A gazdasági és monetáris unió és az euró támogatottsága új rekordot ért el, miután az euróövezetben a válaszadók több mint háromnegyede (76 százalék, +1 százalékpont; 2014 tavasza óta +9 százalékpont) nyilatkozott úgy, hogy pozitívan vélekedik az unió közös valutájáról.

Az EU egészét tekintve az euró támogatottsága stabilan 62 százalékon áll. Magyarországon az átlag alatti az érték (57 százalék), aminél korábban – nem feltétlenül uniós tudakozódásban – mértek már többet is (tavaly májusban az EU még 59 százalékot mért, igaz, idén júniusban pedig 66 százalékot). A közös valuta értékét persze igazán azok érzik, akik ezt használják, ahogyan az a grafikán is látszik.

Forrás: Európai Bizottság

Több, mint egy éve egyre hangosabb a magyar kormány válságot jövendölő kommunikációja.

Nos, ez – eddig – nem győzte meg a magyarokat, akik a második legnagyobb arányban (72 százalék) teljesen jónak látják az EU gazdaságát,

és csak 22 százalék tartja rossznak. Ez ráadásul tavaly ősz óta plusz 7, illetve mínusz hét százalékpont változás.

Uniós állampolgárok vagyunk

Arról is tudakozódtak, hogy uniós állampolgárnak tartják-e magukat a tagországokban élők. Az erre adott válaszok (84 százalék teljesen, 26 egyáltalán nem) nem csak az uniós átlagnál (73, illetve 26) sokkal jobb, hanem

élesen ellentétben áll a kormányzat bezárkózó, a „nemzetek Európáját” hirdető álláspontjával és konfliktuskereső gyakorlatával.

Uniószerte a szabad mozgást, munkavállalást és letelepedést tekintik az EU legfőbb vívmányának. Nálunk a 83 százalék még az uniós átlagot (81) is meghaladja. Meglepő viszont, hogy mennyire alulértékelt (vagy nem megtapasztalt) a határok nélküli utazás előnye. A magyarok mindössze 42 százaléka mondta, hogy részesült ebben a vívmányban (az EU-átlag 56 százalék). Valószínűleg a sokak számára elérhetetlen külföldi utazás állhat a háttérben, mert az EU-n belüli olcsóbb mobilozás előnyére hazánkból mindössze 38 százalék helyeslés érkezett.

Problémák itt és ott

Sokat mondó az válaszsor, amelyet a legfontosabb kérdéseket firtató kérdésekre adtak az emberek.

Az EU-ban egyre fontosabb szerepet kap az éghajlatváltozás és a környezetvédelem,

de uniós szinten továbbra is a bevándorlás aggasztja a leginkább a polgárokat – még az erőteljes (2018 ősze óta 6 százalékpontos) csökkenés után is a válaszadók 34 százaléka ezt jelölte meg első helyen. Az éghajlatváltozás, amely 2018 őszén még az ötödik helyen állt, mára a második legfontosabb kérdéssé lépett elő egy erőteljes (6 százalékpontos) növekedés után.

Amikor a magyarokat kérdezték, tőlük is kétféle választ vártak. Az egyik az, hogy saját országukban, a másik pedig hogy az EU-ban melyek a legégetőbb problémák. Honfitársaink meglepő realitásérzékről tettek tanúbizonyságot annak ellenére, hogy mindent elönt a pozitív és a negatív propaganda.

A magyarok szerint mindennél messze legnagyobb baj az egészségi és szociális biztonsággal van: 45 százalék, a 21 százalékos EU-átlaggal szemben.

Ezt követi az infláció, megélhetési költségek (32 százalék, a 28-ak átlagában ez 21).

A bevándorlás csak a harmadik legfontosabb kérdés (megosztva a nyugdíjüggyel). Ezt 17 százalékban jelölték meg hazánk legfontosabb kérdéseként (miként a többi országban is saját magukra nézve). Az EU egésze számára ez 49 százalékban fontos kérdés a magyarok szerint, a 28-ak átlaga ebben 34 százalék. A terrorizmus nálunk a sor alján van szinte azonos (5, illetve 6 százalékkal) a saját országnak és az EU-nak fontos kérdésként. Ugyanez 23, és 18 százalék, amikor a közösséget érintően kérdezték a magyarokat és a többi országban élőket.

Előbbre jutunk-e a tenyésztett „nemzeti tőkésekkel”?

Sokan figyelmeztetnek arra, hogy nem lesz jó vége a versenyképesség szempontjából (se) annak, hogy irányítottan, valódi verseny nélkül nyerik a megbízásokat a politikai kedvencek. Korrupciókutatók után itt egy újabb elemzése az uram-bátyám világ árának.

Nincs nap, hogy ne érkezzen hír arról, éppen hol és milyen állami megbízást nyer el a felcsúti zseni, a nemzeti vej vagy a kötélbarát (és a körülöttük csoportosuló kör). Ezek piactorzító hatásáról, például a törvényszerű drágulásról szól a 20 ezer építőipari közbeszerzést vizsgáló elemzés a Korrupciókutató Központ Budapest részéről, amely arra lyukad ki, hogy átlagosan 21 százalékkal voltak olcsóbbak a valódi versenyben elnyert megbízások.

A sima korrupciótól a jövővásárlásig

Mostanában pedig azt láthatjuk, hogy ezek az érdekeltségek egyre másra veszik be magukat stratégiai ágazatokba úgy, hogy magántulajdonú (esetleg külföldi) cégeket vásárolnak fel. Olykor súlyos kétségeket ébresztve aziránt, hogy egy multinacionális cég valóban üzleti megfontolás miatt válik meg a jelen és főleg a jövő ágazatában ténykedő leányától, amikor a teljes informatikai profilt átengedi Mészárosnak.

Ezzel a kérdéssel foglalkozik, igaz, nem magyar indíttatásból, hanem Olaszország példáján egy amerikai tudóspáros tanulmánya, amelyet a Defacto blog foglalt össze (és tett közérthetővé).

Haverok vagy érdemek?

A munka azt a kérdést járta körbe, hogy melyek a sikeres országok. Azok, amelyekben az előre jutásban a kapcsolatoknak van inkább nagy szerepük, mint a tudásnak és szorgalomnak, vagy amelyekben ez a rátermettségtől, hozzáértéstől és szorgalomtól függ. Más szóval a meritokratikus, az érdemeken alapuló vagy az uram-bátyám társadalmak (a haveri kapitalizmus – crony capitalism) jutnak-e messzebbre.

A szerzőket tehát Olaszország példája gondolkoztatta el. Az olasz gazdaság a világháború után nagyon gyorsan növekedett. Az olasz egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) a 80-as évek végére elérte Németországét. A 90-es években, és különösen az ezredforduló körül azonban a fejlődés megtorpant és Olaszország egyre inkább lemaradt Európa sikeresebb országai mellől.

Az ábra a termelékenységet hasonlítja össze. Azt, hogy egy óra alatt mekkora értéket (GDP-t) állít elő egy ország.

Forrás: De facto

Az látható, hogy 2017-re minden ledolgozott munkaóra több, mint 60 dollárral növelte a GDP-t Németországban és kevesebb, mint 48 dollárral Olaszországban. Ez a különbség megmutatja, hogy Németországban a munkavégzés mennyivel hatékonyabb a fejlettebb technológiáknak és a jobb szervezésnek köszönhetően (is).

Magyarország, valamint a maradék visegrádiak (Szlovákia, Lengyelország és Csehország) átlagos termelékenységének változása is látható. Ahogyan Olaszország Németországhoz képest, úgy

Magyarország is egyre jobban leszakadt a régióban

az elmúlt 25 évben. Míg a 90-es évek közepén a szlovák és a lengyel gazdaság is fejletlenebb volt, mára Magyarország lett a régió sereghajtója.

Úgy, tegyük hozzá, hogy 2010-ig relatív leszakadást szenvedtünk el, a trendvonal emelkedő volt, csak a többieké meredekebb, 2010 után viszont a magyar érték stagnált, a V3-ak elhúztak. (A De facto nem vizsgálja az ábrán a Magyarország esetében látható kis mértékű felfelé ívelést a görbe végén. Mi csak sejtjük, hogy a versenyképességi felmérésekben 2010 után megállapított folyamatos lecsúszást némileg ellensúlyozták a felpörgő nagy értékű nyugati beruházások, amelyek összeszerelő-üzem jellegükkel együtt is felfelé húzták a gazdaság hatékonyságát.)

A folyamatos lecsúszás

Az amerikai szerzők rámutattak arra, hogy ebben az időszakban a világgazdaság átalakulására nagy hatással volt az információ-technológiai (it) forradalom. Mi van, ha a meritokrácia különösen fontos a nagy átalakulások idején? Lehetséges, hogy ebben az átalakulásban teljesítettek jobban azok az országok, ahol a legtehetségesebbek, és nem a legjobb kapcsolatokkal rendelkezők voltak vezető pozícióban?

Ennek eldöntésére egy nagy mintás nemzetközi felmérés segítségével konstruáltak egy mutatót, amellyel össze tudták hasonlítani, mennyire voltak fontosak a képességek az előre jutáshoz a 18 vizsgált országban az elmúlt 20 év alatt.

A grafika azt szemlélteti, hogyan alakult ez a mutató Németországban, Olaszországban, és a visegrádi országokban az elmúlt évtizedben.

Forrás: De facto

Nem meglepő, hogy a mutató szerint az egész időszakban Németország a legmeritokratikusabb. Talán valamivel meglepőbb, hogy e mutató szerint Olaszország rosszabb, mint bármelyik visegrádi ország. Sajnos, az ábra azt is jól illusztrálja, hogy Magyarország a többi visegrádi ország alatt teljesít ebben a mutatóban (is), és egyre közelebb kerül az olasz szinthez.

Az it-szektor a lakmuszpapír

A szerzők statisztikai módszerekkel azt is összehasonlították, hogy a vizsgált 18 gazdaság szektorának termelékenységnövekedésében mekkora szerepe volt az it-forradalomnak 1995 és 2006 között. Az eredmények azt mutatják, hogy

a kevésbé meritokratikus országok fejlődésében a különbség éppen azokban a szektorokban a legnagyobb, amelyekben az új technológiának a legfontosabb a szerepe.

Úgy tűnik tehát, hogy a technológiai forradalom gyümölcseinek learatásában különösen fontosnak bizonyult, hogy a vállalatok élén a rátermettségük alapján kiválasztott vezetők álljanak. (És akkor ismételjük meg, hogy Magyarországon a Mészáros-féle 4iG nem csak a nem mellesleg német távközlési óriás informatikai cégét veszi meg, hanem azóta már több, egyenként is milliárdos közpénzes megbízásokat kapott.)

Igazságtalan és demoralizáló, de kit érdekel?

Egy társadalom, ahol a kapcsolatok többet érnek a tudásnál és a szorgalomnál, igazságtalan és demoralizáló – vonja le a következtetés a De facto. Ráadásul a legújabb kutatásokból kiderül, hogy ez nem csak a közhangulatnak, hanem az ország alkalmazkodóképességének, és így a gazdasági növekedésnek is árt.

Tehát a magyar politikai és gazdasági elitnek már csak ezért is arra kéne törekednie, hogy az uram-bátyám világ helyét egy meritokratikusabb kultúra vegye át Magyarországon. Azt mi tesszük hozzá: ennek realitása jelenleg igen csekélynek látszik. Különösen annak fényében, hogy az érdemeken alapuló felfogást otthon előre helyező országok politikai és gazdasági döntéshozói másutt inkább az üzleti lehetőséget látják a haveri kapitalizmusban.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!