November 20-án az UNICEF-tagországokban a gyerekek benézhetnek a felnőttek világának kulisszái mögé, több helyen, a médiában, sportban, szórakoztatóiparban, államigazgatásban, egy időre az irányítást is átvehetik. A globális kampányhoz Magyarország is csatlakozik.
1989. november 20-án fogadták el azt a gyerekek jogait rögzítő ENSZ-egyezményt, amely többek között az élethez, a családban való nevelkedéshez, az állampolgársághoz, az oktatáshoz való jogokat biztosítja az aláíró tagállamokban élő gyerekek számára. Kiemelten azt a jogot, hogy minden gyerek megnyilatkozhasson az őt érintő kérdésekben – áll az UNICEF közleményében.
Aznap az UNICEF Magyar Bizottsága elindítja a Gyerekhang-programot, vagyis
a lehető legtöbb, felnőttek által meghatározott területen átadják az irányítást a gyerekeknek, hogy kipróbálhassák magukat akár szüleik, akár tanáraik szerepében,
és elmondhassák, mit gondolnak némely társadalmi, közéleti szerepvállaló tevékenységéről.
Ezért több állami szervezetet, magáncéget, médiumot és sportszövetséget felkértek, hogy a maguk területén egy napra tegyék lehetővé: a gyerekek lehessenek a főszereplők. Megismerhetik, hogyan zajlik például egy építkezés, milyen munkát végeznek egy boltban vagy egy bankban, hogyan kell repülőgépet vezetni vagy épp hogyan működik egy ultrahang berendezés. Arra is lehetőségük lesz, hogy kifejthessék véleményüket a látottakról és a korábban tapasztaltakról, illetve információhoz jussanak arról, hogy az élet adott területe hogyan változik éppen és mi várható az ő felnőttkorukra.
A médiában is szerepet kapnak:
több országos televízió, újság és internetes oldal von be fiatalokat a szerkesztőség munkájába november 20.-án. Az amerikai és a svéd nagykövetség különleges programot szervez, melynek során a diplomaták szerepét is ki lehet majd próbálni és megszólal majd a gyerekek hangja a Nemzeti, a Víg, a Katona József, a Radnóti és az Örkény Színházban is.
Az iskolák bevonásához az UNICEF globális központja egy speciális programot állított össze, ami játékos javaslatokat tartalmaz arra, hogyan szervezhetnek a tanárok és a diákok közösen saját iskolai eseményeket a világnapra és ezzel hogyan kapcsolódhatnak a Gyerekhang kampányhoz. A közösségi médiában is bárki csatlakozhat a szervezet közleménye szerint: a #UNICEFgyerekhang hashtag segítségével.
A kampány részeként hétvégén a Lánchidat az UNICEF kék színével világítják meg. A programról részleteiről itt lehet bővebben olvasni.
Kubatov Gábor, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség országos pártigazgatója és alelnöke, országgyűlési képviselő. A Ferencvárosi Torna Club elnöke. Egy 2016-ban készült összeállítás szerint ő Magyarország 12. legbefolyásosabb személye.
Sörétes puskával lövöldözni a sötét erdőben
Kubatov Gáborról a nagyközönség először 2010-ben hallhatott, amikor Kubatov egy hangfelvételen választási csalásokról, komcsikról, erdőben lelövöldözött vadakról beszélt. Kubatov Gábor, aki abban az időben a Fidesz pártigazgatója volt, dicsekedett. Kérkedett az adatbázisukkal, amelyet évek szorgos munkájával állítottak össze. Szakszerű és pontos volt a Fidesz listája, hatékony és jól használható. Azt mondta a Fidesz-közeli pártigazgató, hogy hála az adatbázisnak, mindenkiről mindent tudnak. Leginkább persze azt, hogy ki szavazott rájuk, és ki nem.
Aki nem rájuk szavazott, azok komcsik. Pécsett például 15 ezer komcsi volt 2010-ben – legalábbis Kubatov állítása szerint. Ennyien nem szavaztak Páva Zsoltra, a város azóta megválasztott Fideszes polgármesterére.
Kubatov Gábor és Németh Szilárd. MTI Fotó: Bruzák Noémi
A hangfelvételen Kubatov azt is elmondta, hogy ismerik a polgárok összes elérhetőségét, mobilszámát, e-mail címét. Életkorukat, azt is, hogy akik a Fidesszel szimpatizálnak, milyen szorosan kötődnek a párthoz. Erősen, vagy csak egy kicsit.
Régen úgy volt, mondta a felvételen Kubatov, hogy a sörétes puskával belőttünk a sötét erdőbe, aztán másnap reggel bementünk és összeszedtük a vadakat. Ma már ez nem így van – hála a már említett kiváló adatbázisnak.
A hangfelvétel nyilvánosságra hozatala után némi zavar mutatkozott az erőben. A Fidesz minden rendű és rangú vezetője eltűnt. láthatatlanná, elérhetetlenné váltak a sajtó számára. 24 óra elteltével is csupán egy néhány soros Szíjjártó-szösszenetre futotta: „Az MSZP és a Jobbik végső kétségbeesésében lejárató kampányt folytat a Fidesz ellen”. Valamint: „A Fidesz mindig a törvények betartásával kezeli a választópolgárok adatait”.
Azután előkerült egy újabb felvétel. Ezen is Kubatov Gábor volt a főszereplő, ezen is dicsekedett. Elmondta, hogyan kell a választásokon csalni. Technikákról, módszerekről beszélt. Példát is említett: hogy a pécsi időközi választáson miként járatták le Szili Katalint. (A ma a Fidesznek dolgozó politikus akkor még az MSZP színeiben házelnök is volt, és Sólyom László ellenében a szocialisták államfő-jelöltje.)
Minden gyanún felül álló kopaszok
2017 februárjában kiderült, hogy egytől egyig büntetett előéletűek azok a kopaszok, akik egy évvel korábban megakadályozták, hogy Nyakó István szocialista politikus beadhassa népszavazási kezdeményezését az akkor még érvényben lévő vasárnapi boltzár ellen. Egyiküket fegyveres rablásért ítélték el. Mindezt Nyakó ügyvédje tudta meg a nyomozati iratokból.
Ám hiába derítette ki a rendőrség, hogy kicsodák, hiába adta meg a nevüket, elérhetőségüket, a nyomozó szervek nem tartották fontosnak, hogy megkérdezzék ezeket a derék kopasz urakat.
Pedig ami 2016. februárjában a választási irodánál történt, az több mint érdekes. Nemcsak azért, mert egy Erdősi Lászlóné nevű idősebb hölgy szinte a semmiből került elő, hogy reggel 6 órakor egy őt kísérő fiatalember társaságában népszavazási kezdeményezést nyújtson be a választási irodánál. Ugyanott, ahol már Nyakó István, valamint mintegy tucatnyi kopasz fiatalember várakozott. Erdősi Lászlóné a volt (fideszes) herceghalmi polgármester felesége, az akcióban részt vevő kopaszok közül többen a Ferencvárosi Torna Club biztonsági cégét, a Fradi Securityt jelölték meg munkahelyükként.
Az Erdősinét kísérő fiatalembert egyébként Varró Ádámnak hívják. Bizonyára csak a véletlen műve, hogy ő és Kubatov Gábor titkára, Kindlovits Máté gimnáziumi osztálytársak voltak a Pál Apostol Katolikus Gimnáziumban.
Az Átlátszó információi szerint 2017. április elején „harminc-negyven kigyúrt, félelmet keltő személy, Security feliratú ruhában, minden előzetes értesítés nélkül megjelentek a belvárosi Sas utcában, a Godunov nevű étteremben, az asztalokhoz ültek, a bent levő vendégeket hangoskodással, trágárkodással megijesztve távozásra bírták”. A kopaszok a „konyha ajtóinak zárjait dologi erőszakkal feltörték, és zárat cseréltek”.
Az alkalmazottak rendőrt hívtak, de a rendőrök „azt mondták, nem intézkednek, mert nem folyik vér, és ez birtokháborítási ügy, amelyben a jegyzőnek kell eljárnia.”
A kopaszok egy Eduard Uszikov ukrán üzletember cégének képviseletében jelentek meg és keltettek félelmet. Uszikov Habony Árpád ismerőse, volt társának az apja.
Az ügy főszereplője személyesen nem vett részt az eseményekben, de nélküle ez nem történhetett volna meg. Kubatov Gáborról van szó, a Fidesz alelnökéről, az FTC elnökéről. Kubatovhoz köthetők azok a kopaszok, akik a Fidesz székházat elfoglaló fiatalok ellen erőszakosan felléptek.
Hajrá Fradi!
Kubatov Gábornak van egy nagyon veszélyes funkciója: ő a Ferencváros elnöke. Az egykori szurkolóból elnökké avanzsált Kubatov ebben a minőségében gyakran kerül összeütközésbe a tábor kemény magjával.
MTI Fotó: Kovács Tamás
Miközben szurkolóként ő is közülük való, klubelnökként, elsősorban a hazai és a nemzetközi szövetség szankcióitól tartva, időnként megpróbálja mérsékletre inteni őket.
Mindebből az is következik, hogy nem igazán jó a viszony Kubatov és a szurkolók között. Utóbbiak tüntetést is szerveztek a klubelnök házánál, és – az úgynevezett vénaszkenner használata miatt – sokáig bojkottálták az FTC mérkőzéseit.
Tegnap a Horthy-rendszer arcáról, koráról beszélgettünk kávézás közben, ma úgy hozta a sors – és a naptár – hogy szintén egy akkori eseményt fogok felemlíteni: vasárnap volt ugyanis a nyolcvanadik évfordulója a Dohány utcai zsinagóga elleni robbantásos, pontosabban kézigránátos merényletnek. Hát lássuk csak, mi történt akkor, emlékezzünk!
1939. február 3-án tíz perccel hat után két kézigránátot hajítottak a Dohány utcai templom előtt álló tömegre. Péntek este volt, már beállt a szombat: sokan tartottak haza a zsinagógából. A korabeli sajtó előbb tizenhárom, majd huszonhárom sebesültről számolt be, közülük hatan 8 napon belül, tizenheten pedig 8 és 20 nap között gyógyuló sérüléseket szenvedtek, közülük többen kórházi kezelésre szorultak. Egy idős, szívbeteg ember, Ullmann Zsigmond meghalt. Volt a merényletnek még egy áldozata: az 1899-ben Bécsben született Schiff Ignác a fennmaradt kórházi dokumentumok alapján a merénylet után két nappal, 1939. február 5-én került a Pesti Izraelita Hitközség kórházába, a Zsidó Kórház sebészetére. A kórházat május 2-án hagyta el, ahol tehát összesen 87 napot kezelték. A merényletben megsérült Schiff kezelése összesen 818,01 pengőbe került, amit a hitközség egy direkt a merénylet áldozatai számára nyitott segélyszámla terhére fedezett. A majdnem három hónapig kórházban kezelt Schiff dokumentumait látva teljesen érthetetlen az a korabeli megállapítás – melyet a témával foglalkozó történészek is mind átvettek –, hogy a merénylet sérültjei maximum 20 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek. (Forrás: Múlt-kor.hu, Frojimovics Kinga: „Tényleg nem halt meg senki az 1939-es Dohány utcai merényletben?”)
Bemutatjuk még Lukács Zsigmond gyászjelentését is, aki ugyan elvileg gyógyultan hagyta el a kórházat, de sérüléseibe mégis belehalt pár nappal később…
Azt tehát látjuk, hogy bizony gyilkos merényletről van szó, még ha a korabeli napi sajtó bagatellizálta is (vagy nem jutott megfelelő forrásokhoz). Azonban a pillanatot nagyon rosszul – vagy más szempontból jól – választották meg az elkövetők. A lapok többségének első oldalas témája még másnap sem a merénylet, hanem az 1939. évi IV. tc., „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” szóló, úgynevezett zsidótörvény parlamenti vitája volt. A törvényt ugyan majd később, május 4-én fogadta el a képviselőház, de a bizottságok éppen ezekben a napokban szavazták meg a javaslatot. Nem az „úgynevezett”, hanem a valóságos kirekesztést. A kormány „bátran hozzányúlt a zsidókérdéshez” – mint Imrédy miniszterelnök mondta.
Horthy meg – a merénylet kapcsán – bátran hozzányúlt Imrédyhez. A miniszterelnök ugyanis minden vele rokonszenvezőt igyekezett egy új, a Parlamentet kívülről nyomás alatt tartó mozgalomba gyűjteni. És programja markánsan szélsőjobboldali volt. Kezdeményezésének elnevezése a Magyar Élet Mozgalom, jelképének a Csodaszarvast választotta. Imrédy személye a kormányzónak és tanácsadóinak egyre kellemetlenebb lett… A merényletet követő napokban Horthy magához kérette Imrédyt, és szemrehányást tett neki, hogy terveivel megzavarja az ország nyugalmát, felbátorítja a szélsőségeseket, valószínűleg a gránátos támadás is ennek köszönhető. Felszólította, hogy mondjon le, és hozzátette: „egyébként is bizonyítékaim vannak arra, hogy ön zsidó származású”. Imrédy, aki néhány héttel korábban, bajai beszédében hosszan bizonygatta tiszta árja származását, a közlés hallatán – állítólag – elájult és a kormányzó háziorvosa térítette magához.
Imrédy tehát jobbra el, de valójában kik követték el magát a merényletet?
A Nyilaskeresztes Párt (Illetve akkoriban Nemzetiszocialista Magyar Pártnak hívták) aktivistái – bár olyan híresztelések is szárnyra keltek, miszerint a kormány akarta ellehetetleníteni a közelgő választások előtt a nyilasokat, azonban ez nem túl valószínű. Sőt, egyáltalán nem az: a nyomozás, melyet hatalmas erőkkel végeztek, mi több, az esemény miatt bevezették a statáriumot is, bebizonyította, hogy Szálasi emberei voltak a bűnösök. El is fogták őket: a kézigránátokat hajító Kenyeres Jenőt életfogytig tartó fegyházra, bűntársait négy évi fogháztól tíz évi fegyházig terjedő szabadságvesztésekre ítélték. A merénylet egyik szervezője Kovarcz Emil, a Nyilaskeresztes Párt országgyűlési képviselője volt. Ezért 1941-ben börtönbüntetést szabtak ki rá. Az ítélet elől Németországba menekült és csak 1944 áprilisában, az ország német megszállása után tért vissza.
Ezzel egyedül Karsai László vitatkozik, aki 2016-os Szálasi-életrajzában azt írja: „több mint valószínű, hogy a politikai rendőrség által megszervezett akcióról volt szó, amellyel a választások előtt le akarták járatni a nyilasokat, és ürügyet szereztek pártjuk betiltására, sajtójuk elnémítására.”
Hát – vagy nem. A politikai rendőrségnek túl sok energiáját kötötte volna le, no, nem a gránátok hajigálása, hanem a per és a nyomozás gondos megrendezése: én magam majdnem bizonyos vagyok, hogy igenis nyilas merényletről volt szó.
De hogyan történt? Kiváló tanúvallomás áll rendelkezésünkre, ugyanis él jelen volt Bartha Albert volt honvédelmi miniszter, aki jó megfigyelőnek bizonyult. (Forrás: Mozgó Világ 2010, Vámos György: „Kezdetben volt a gyűlölet – A Dohány utcai merénylet, 1939”)
„1939. február 3-án este 6 óra tájban az Emke kávéház felől a Kereskedelmi Bank Gróf Tisza István utcai központjába igyekeztem. Utam megrövidítése céljából a Rákóczi útról a Síp utcán keresztül a Dohány utcába tértem. Alig haladtam a Síp utca bejáratától 150 lépést a Dohány utcában, amikor az első robbanást hallottam. A robbanás zajától megálltam, s nem tudom, hogy egy percig vagy rövidebb ideig álltam egy helyen, majd továbbhaladtam. Kb. 40 lépést mehettem, amikor a második robbanást hallottam. A második robbanás pillanatában a Tolnai Világlapja palotája előtt és oldalán álltam. Nekem úgy látszik, a második robbanásnak a lángját is láttam. A második robbanás után átmentem a másik oldalra, hogy a Delka átjárón keresztül visszatérjek a Rákóczi útra. Nekem már az első robbanás hangja nagyon gyanús, és azonnal arra gondoltam, hogy az kézi gránát lehet. A második robbanásnál a szúrólángot is láttam. És így nem volt kétségem, hogy csak kézigránát lehet. A Delka átjáró bejáratánál, a lépcsőknél még megálltam, és néhány percig figyeltem az eseményeket. A zsinagóga főbejárata ekkor tőlem legfeljebb 200 lépésre lehetett. Akkor már szaladtak az emberek, és nagy volt az izgalom. A bejáratot azonban a Delka átjáró bejáratától balra eső telefonfülke elfedte, úgyhogy nekem a bejáratra kilátásom nem volt. Feltűnt nekem, hogy a zsinagóga oldalán a Síp utca felé eső kiugró árkádsor irányába a hirdető oszlopos fa előtt, menetiránnyal a Károly király krt. irányába egy kis fekete csukott gépkocsi állt. Arra már nem emlékszem, mert azt már nem figyeltem meg, hogy milyen gyártmányú volt az autó, de azt hiszem, Adler gyártmányú lehetett. Az autóban a tetővilágítás égett, mert a hátsó ablakok világosak voltak. A második robbanás után ez az autó megfordult a Síp utca irányába, és az úttest közepének felém eső részében megállt, úgy, hogy a telefonfülkétől nem láthattam jól. Úgy rémlik nekem, hogy az autóban ketten ültek bent. Amikor az autó a fordulás után megállt, akkor hárman futottak az autó felé, akik közül a két szélső a középsőt támogatta, majd betuszkolták az autóba, és a Síp utca irányába elhajtott. A másik két ember sietve a Károly krt. felé távozott. Amikor a férfit az autóba betuszkolták, és a gépkocsi elindult, a belső világítást leoltották. Nekem az volt a benyomásom, hogy a három ember közül a középső sebesült lehetett.”
A politikai csoport és a sérülési osztály közösen kezdett nyomozni. Összeszedték a repeszdarabokat, találtak egy fel nem robbant Vécsei-gránátot is, közben kihallgatták a környékbelieket, mindenekelőtt a Dohány utca 1/b lakóit, mivel ez a ház pont szemben van a zsinagóga bejáratával. Egy órán belül valószínűsítették a rendőrök, hogy ennek a háznak a lapos tetejéről hajította le valaki legalább az egyik gránátot. Másnap reggel, világosban, a tetőfeljáró csapóajtóhoz közel meg is találtak két, kézigránáthoz használatos bőrnyelves biztosító villát, amiket a gránát elhajítása előtt kell kirántani a szerkezetből.
A nyomozás folyamán a tanúvallomásokból megállapították azt is, hogy a tettes, miután a gránátot eldobta, lóhalálában vágtatott a lépcsőkön lefele. Először az ötödik emeleten látták, ott még fekete szemüveget viselt, azután a harmadik emelet fordulójánál találkozott vele egy nő, de akkor már a tettes levette szemüvegét és úgy menekült. A házbelieknek feltűnt, hogy rendkívül idegesen viselkedik, de természetesen senki sem sejtette akkor még feltűnő viselkedésének az okát. Utoljára az első emeleten találkozott vele egy háztartási alkalmazott, aki alaposan szemügyre vette, még utána is tekintett. A merénylő két-három lépcsőfokot ugrott egyszerre és pillanatok alatt eltűnt a sötét kapualjban. Ő volt Kenyeres Jenő, aki életfogytiglant kapott. Társa, az elsőként elfogott Szebényi Győző (ő volt a kapu alatt ácsorgó, gyanús fiatalember, s mint kiderült, ő is elhajított egy gránátot) tízévi fegyházat kapott.
Mindazonáltal semmi sem rendeződött az adott ügyet kivéve. A nyilasok nem vesztettek politikai súlyukból, Imrédy távozása nem tette mérsékeltebbé az akkori Magyarországnak sem a kül- sem a belpolitikáját. Az 1939. évi IV. törvénycikket „a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról” elfogadták: a merénylet ténye nem változtatott az politikai folyamatokon.
Csak meghaltak, megsebesültek sokan.
És a Végzet elkerülhetetlenül közelgett.
Emlékezzünk, kérem. Hiszen most van a merénylet évfordulója.
Az LMP írásbeli kérdést nyújtott be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterhez, hogy kiderüljön: mi a magyar külügy álláspontja arról a videóról, amit Lázár János Bécsben készített.
Mint ismeretes, Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter Bécsbe látogatott, és a közösségi média oldalára feltöltött videó alapján a világ legélhetőbb városának címét évek óta birtokló osztrák fővárost drámai körítésben egy, a bevándorlók miatt élhetetlen, identitását vesztett, koszos, higiéniátlan településnek próbálja bemutatni.
Mivel a magyar külügy egyértelmű álláspontja, hogy más országok belügyeibe a magyar kormány nem avatkozik be, más országok bevándorláspolitikáját – bár nem ért egyet vele – nem minősíti, minden országnak megadja a kellő tiszteletet, az LMP felszólítja Szijjártó Pétert, hogy válaszoljon többek között arra, hogy elfogadhatónak tartja-e, hogy minisztertársa más állam polgárait, kormányzatát nyilvános videóban sértegeti rasszista kijelentések formájában.
A magyar diplomácia fejének válaszolnia kell arra az LMP kérdésre is, hogy a videóban elhangzott nyilatkozatok részét képezik-e a magyar külpolitikai stratégiának, továbbá azok hogyan hatnak a magyar-osztrák kapcsolatokra.
A szombaton érkező hidegfront nyomán mintegy 10 fokos lehűlésre, záporokra, zivatarokra kell számítani. Az államalapítás ünnepén is borús, sokfelé szeles, esős lesz az időjárás – derül ki az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzéséből.
Pénteken még túlnyomóan napos, száraz idő lesz, inkább csak az északi megyékben lehet egy-egy jelentéktelen zápor. A leghidegebb órákban 14-20 Celsius-fok lehet. Napközben többnyire 30-34 fokig melegszik fel a levegő.
Szombaton délelőttig még nagyrészt derült időre lehet számítani. A déli, kora délutáni óráktól a Dunántúlon és az Északi-középhegységben, majd estétől, késő estétől másutt is egyre több lesz a felhő. Délután a Dunántúlon, estétől az Északi-középhegységben is egyre több helyen alakul ki zápor, zivatar, sőt az északnyugati országrészben már tartós eső is lehet. Emellett délelőttől egyre nagyobb területen – délután, este a keleti tájakon is – megerősödik, a Dunántúlon és a zivatarok környékén viharossá fokozódik a szél. A legalacsonyabb hőmérséklet 15 és 22, a legmagasabb hőmérséklet 28 és 36 fok között alakul, a Dél-Alföldön lesz a legmelegebb.
Vasárnap, augusztus 20-án a Dunántúlon lehet több-kevesebb napsütés, máshol erősen felhős vagy borult lesz az ég. Kezdetben a Dunántúlon, délelőttől már a Dunától keletre, este pedig egyre inkább csak a Tiszántúlon várható eső, zápor, helyenként zivatar. Jelentős mennyiségű csapadékra lehet számítani. Sokfelé erős lesz a szél, a Nyugat-Dunántúlon és a zivatarok környékén viharos széllökések is lehetnek. A minimumhőmérséklet 13 és 20 fok között valószínű. A nappali maximumok 18 és 25 fok között alakulnak (a tartósan borult, csapadékos helyeken lesz a leghűvösebb).
A kormány szerint a szervezet felállításával az uniós tagállamok egy nagyon fontos hatáskör egy részét adnák át az EU-nak, és a felállításáról szóló rendelet nem tartja tiszteletben a nemzeti szuverenitást. Az ellenzék szerint viszont a kormány azért nem akar csatlakozni, mert akkor nem a magyar ügyészek vizsgálnak az uniós forrásokhoz kapcsolódó, kormányközeli emberekhez köthető korrupciós ügyeket.
Hát nehéz eldönteni, hogy most sírjunk vagy nevessünk. A Kétfarkú Kutya Párt időutazása tökéletes eredményt hozott, az Origo pontosan így működött volna 1848 március idusán. Szóval ez remek tréfa, csak az a baj, hogy pontosan leképezi a mai magyar valóságot. Igen, a kormánypropaganda így működik és ezzel tönkreteszi az országot…
Ez a hét tulajdonképpen a múlt héten kezdődött. Erős felütéssel ráadásul: Bősz Anett a parlament egyetlen liberális színekben politizáló tagja bejelentette, hogy kilép a Párbeszéd frakciójából. Mely utóbbi ezzel, legalábbis akkor úgy látszott, megszűnt létezni. Heti összefoglalónk.
Aki azt gondolta, hogy szimpla kis történet ez, egyszerű árulás, mert Fodor Gábor és pártja csak azt tette, ami a lényege, annak tudunk még újat mondani Merthogy a történet csak ezután kezdődött. Miután Mellár Tamás független képviselő bejelentette, hogy beül a párbeszédesekhez, hogy megmentse ezzel a frakciót, pénzt és megszólalási lehetőséget biztosítva ezzel a pártnak a parlamentben, a történet két szálon folytatódott tovább.
Először is kiderült, amiről idáig csak a bennfentesek tudtak: hogy
Fodor Gábor és pártja évi hatvanmillió forintért delegálta az egykor válogatott cselgáncsozó Bőszt a Párbeszédbe.
Ennyit ígért Molnár Gyula, még az MSZP elnökeként a Liberálisoknak, a megállapodást Fodor Gábor és Karácsony Gergely is szentesítették.
Talán még ezzel sem lenne különösebb gond: ha valakinek megér ennyit a liberális eszme képviselete, lelke rajta, nyúljon a zsebébe – sajátjába! – és fizessen. Ám itt az történt, hogy Molnár Gyula a vezetőség és a tagság tudta nélkül ígérte oda a 60 milliót a Liberálisoknak. Miután kiderült, hogy mennyit ígért Molnár a liberális eszméért, az egyik elnökaspiráns, Kunhalmi Ágnes bejelentette, hogy fegyelmit indítanak Molnár ellen.
A történet másik szála Mellár Tamás felé mutat. Miután Mellár bejelentette, hogy segít a Párbeszédnek, több telefonhívást is kapott a Liberálisoktól és az LMP-től, a vonal másik végén lévők próbálták lebeszélni arról, megmentse a Párbeszéd frakcióját. Mellár, aki szakemberként már bizonyított, ám politikusként még meglehetősen új fiúnak számít, mindezt úgy foglalta össze: az ellenzék jobban utálja egymást, mint a kormányt.
Nem tisztünk minősíteni a történteket, ezért csak annyit jegyeznénk meg: innen szép győzni.
Különösen azért, mert a helyzet a Jobbikban is fokozódik. Toroczkai László, aki a pártelnöki tisztségért folyó versengésben alulmaradt – a hozzá képest mérsékeltebbnek mondható – Sneider Tamással szemben, rövid hezitálás után úgy döntött: marad a pártban, de új platformot alapít.
MTI Fotó: Mohai Balázs
A párt azonban nem akarta, hogy egy állam legyen az államban, s közölték Toroczkaival, hogy a Jobbik alapszabálya ezt nem teszi lehetővé. A csütörtöki elnökségi ülést követően pedig az is kiderült, hogy eljárást indítanak Toroczkai ellen. Utóbbi szerint már megvan az ítélet, mert Vona emberei döntenek a sorsáról.
Hogy teljes legyen a káosz az ellenzéki oldalon: az LMP pénteken kizárta a pártból Sallai Róbert Benedeket, aki néhány héttel korábban egy etikai vizsgálat során megütötte (székestől fellökte?) Hadházy Ákost. Utóbbi ellen szintén eljárt az LMP etikai bizottsága, és vele kapcsolatban olyan ítélet született, hogy két évig nem indulhat semmilyen párttisztségért.
Itt tart jelenleg az ellenzék, az önmegsemmisítés felszámolása Orbán Viktor negyedik kormányzása alatt is zavartalanul folyik. Nem csoda, hogy a kormánypárt, mint kés a vajban, megy előre. Gulyás Gergely, aki Lázár János után immár kancelláriaminiszterként, megtartotta első kormányinfóját.
MTI Fotó: Kovács Attila
Megtudtuk, hogy a kormány egy éven belül a Várba költözik, valamint azt is, hogy módosítani fogják a gyülekezési törvényt.
Utóbbit Gulyás aznap este az Echo tévében is megismételte, másnap, pénteken reggel pedig Orbán Viktor beszélt arról a Kossuth Rádióban, hogy mindenkinek, még a politikusoknak is joguk van a nyugodt otthonhoz. Sőt, nemcsak nekik, hanem a szomszédaiknak is.
Mindez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy korlátozni fogják a gyülekezési jogot, azaz, ha valahol politikus lakik, vagy olyan szomszéd, akit zavar a tüntetés, ott nem engedélyezik a demonstrációt.
Lévai Anikó, Orbán Viktor felesége a devizakárultak tüntetésén a miniszterelnök Cinege utcai házánál. MTI Fotó: Máthé Zoltán
Az erről szóló jogszabályt az Alaptörvénybe is beleírják, az viszont nem lesz egyértelmű, hogy ki számít szomszédnak és mit tekint majd a jogszabály az otthoni nyugalom megzavarásának.
És a végére hagytunk egy megnyugtatónak szánt, ám valójában aggodalomra okot adó bejelentést. „A mindenkori kormány nem hagyhatja magára a fővárost, de nem is gyámkodhat fölötte, ennek jegyében cselekszünk. Budapest a pártok fölött álló ügy” – ezt nyilatkozta Fürjes Balázs, az új, Budapestért és az agglomerációért felelős államtitkár. Ennek a bejelentésnek van egy olyan olvasata is, hogy már nem Tarlós István főpolgármester dönt Budapest ügyeiről, hanem
Fürjes úr az, aki mostantól Tarlós úr előjárójaként intézkedik a főváros sorsa felől.
Tarlós István nem kommentálta Fürjes Balázs szavait, ami persze messze nem azt jelenti, hogy nincs véleménye, legföljebb azt, hogy egyelőre nem áll szándékában (érdekében) a véleményét a nyilvánossággal is megosztani.
Jane Haining 47 éves volt amikor a Gestapo letartóztatta Budapesten. A skót misszionáriusnak elsősorban azt rótták fel, hogy védelmezi azokat a zsidó lányokat, akik a misszió iskolájában tanultak.
Jane Hainig 1931-ben csatlakozott a skót Zsidó misszióhoz, amely azután Budapestre küldte őt.
A Vörösmarty utcai iskolában nem tettek különbséget a diákok között vallásuk szerint noha a korabeli Magyarországon ez elfogadottnak számított.
1939-ben Jane Hainig hazalátogatott Skóciába, ahol a rokonság teljes erővel marasztalta mondván küszöbön a háború.
A skót misszionárius nő mégiscsak visszatért Budapestre, mert úgy érezte „a lányoknak szüksége van rám”.
Magyarország náci megszállása után Jane Hainiget a Gestapo letartóztatta.
„Gyerekek ne sírjátok, ebédre itthon leszek „
– mondta a bátor skót nő amikor a Gestapo elhurcolta.
Sosem térhetett vissza Budapestre. A nácik feltették egy Auschwiztba induló vonatra. A haláltáborban meghalt. Hivatalosan betegség áldozata lett, de brit történészek szerint éppúgy gázkamrába küldték mint azokat a zsidókat, akiket bátran védelmezett Budapesten.
Semmelweis Ignácot sokan a magyar orvostudomány történetének legnagyobb alakjának tartják. Ma 200 éve született, korát megelőzve tett felfedezést a fertőzések terjedéséről, de kortársai nem ismerték el, sokan ellene fordultak. Elmegyógyintézetben halt meg, mindössze 47 évesen: vérmérgezést kapott, miután ápolói brutálisan összeverték.
1818. július elsején, a tabáni Palota utcában (ma Apród utca) született meg a német származású Semmelweis József és Müller Teréz ötödik gyereke, Ignác. Szülőháza helyén található ma az Orvostörténeti Múzeum.
A Magyar Életrajzi Lexikon szerint apjának jól menő fűszerboltja volt, így fiát taníthatta is: Ignác előbb a székesfehérvári ciszterci, majd a budai katolikus gimnáziumba járt. Egyetemre is mehetett: elvégezte Pesten a kétéves bölcsészeti képzést, majd 19 évesen a bécsi jogi karon folytatta, de már az első évben átiratkozott az orvosira. A második és a harmadik évet Pesten, a többit újra Bécsben végezte el. 1844-ben kapott diplomát, nem sokkal később megkapta szülészmesteri oklevelét és sebészdoktorrá is avatták. Rögtön állást is kapott a bécsi közkórházban, a szülészeti klinikán.
Már itt felfigyelt arra, hogy a klinikán, ahol az orvostanhallgatók képzése is folyt, jóval többen halnak meg gyermekágyi lázban, mint a másik klinikán, ahol a bábákat tanították. Az Encyclopaedia Britannica szerint a szülő nők körében
a halálozási arány elérte a 25-30 százalékot.
A Semmelweis Egyetem honlapján olvasható életrajza szerint 1847-ben éppen Velencében volt, amikor boncolás közben szerzett vérmérgezésben meghalt egyik kollégája. Elkezdte vizsgálni az esetet és a kórbonctani leletek alapján rájött, hogy barátja betegsége azonos volt azzal, amit addig gyermekágyi láz néven ismertek.
Rájött, hogy a gyermekágyi láz valójában fertőzés következménye, amelyet bomlott szerves anyag okoz, és az orvos keze, a műszerek, vagy akár az ágynemű segítségével jut el a beteghez. Vagyis
a gyermekágyi lázas fertőzések egy részét az orvosok okozták azzal, hogy boncolás után vizsgálták a terhes nőket.
Azt is felfedezte, hogy ha a boncolás után az orvos klóros vízzel mos kezet, az megszünteti a hullaszagot – arra a következtésre jutott ebből, hogy ezzel a fertőző szerves anyagokat is semlegesíteni lehet. Fontos kiemelni, hogy ekkoriban nem ismerték még a baktériumokat, ehhez Louis Pasteur kutatásai kellettek az 1860-as, 70-es években.
Forrás: Wikimedia Commons
Mielőtt a klórmésszel történő kézmosást ajánlotta, több vegyszert is kipróbált, de ezt tartotta a legmegfelelőbbnek.
Nem csak az orvosokat és a medikusokat kötelezte a fertőtlenítésre, de még az ápolókat is.
Mindenkinek negyedórán keresztül, körömkefével, klórmésszel kellett kezet mosni, mielőtt belépett a szülészetre, vagy bizonyos betegeket megvizsgált.
Ez sok kollégájának nem tetszett, és őket még az sem győzte meg a hatékonyságról, hogy gyorsan csökkent a gyermekágyi lázban meghaltak száma a klinikán.
Semmelweis Ignác 1848-ban részt vett a bécsi forradalomban, a nemzeti gárda tagja lett, de munkáját is folytatta közben. Ugyanakkor hiába tartott módszeréről és eredményeiről előadásokat, a többi orvos nem nagyon hitt neki.
Pedig nem ő volt az első, aki hasonló nézeteket vallott. A Magyar Nemzet egy korábbi cikke szerint egy skót orvos, Alexander Gordon már 1795-ben azt írta:
„kínos beismerést kell tennem, sokszor én magam közvetítettem a fertőzést az asszonyok között.”
1843-ban pedig az amerikai Oliver Wendell Holmes publikálta egy bostoni folyóiratban, hogy tapasztalata szerint az orvos maga közvetítheti a fertőzést a szülő nők között.
Nekik sem hittek. Akkoriban ugyanis a gyermekágyi lázat jellemzően olyan okokkal magyarázták, mint hogy a föld kigőzölgése, a lányanyák bűntudata vagy épp az időjárás okozza. Semmelweis viszont, úttörő módon, állatkísérletekkel is igazolta felfedezéseit, ráadásul segítségül hívta a statisztikát is.
Semmelweis rendelete 1861-ből. Forrás: Semmelweis Egyetem
Közben lejárt Bécsben a szerződése, egy ideig nem is volt munkája, végül 1851-ben a pesti Szent Rókus Kórház szülészeti főorvosa lett. Itt is bevezette a kötelező kézmosást, emellett
ragaszkodott a kórtermek rendszeres takarításához,
az ágyneműcseréhez és a szellőztetéshez is. Ezután drasztikusan csökkent a fertőzések száma, hat év alatt sikerült egy százalék alá visszaszorítani a halálozások arányát.
Nemcsak ilyen irányú kutatásai voltak jelentősek. Ő volt az első, aki Magyarországon petefészek-műtétet végzett, és úttörő volt a császármetszések terén is.
Közben magánpraxist is indított, 1855-ben a pesti egyetem tanárává nevezték ki, két évvel később pedig megnősült. Weidenhofer Máriával öt gyerekük született, de csak három élte meg a felnőttkort.
Közben folyamatosan publikált: először 1858-ban, az Orvosi Hetilapban jelent meg cikke, majd 1860-ban Bécsben kiadatta A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése című, német nyelvű könyvét, két évvel később pedig 100 oldalas, szenvedélyes nyílt levelet írt a szülészorvosoknak. Tanai ennek ellenére sem igazán találtak követőkre (bár néhányan megfogadták tanácsait), sőt,
az orvosok nagy része egyre inkább ellene fordult
– köszönhetően annak is, hogy a levelében több neves professzort egyszerűen gyilkosnak nevezett.
Ekkor már erős bűntudata is volt. A Múlt-kor történelmi portál szerint egyszer így emlékezett vissza: „Gyilkoltam – jóhiszeműen tettem, de gyilkoltam – meg akartam menteni a gondjaimra bízott szülőnőket. Azt hittem, minél szorgalmasabban boncolok, annál inkább rájövök a titkos okra, mely megöli őket. Ezért boncoltam, s
az ujjamon tapadó hullaméreggel öltem meg őket.”
Forrás: Wikimedia Commons
Hangulata egyre romlott, 1865-ben aztán kollégái egyre inkább az elmezavar jeleit vették észre rajta, ennek okát a kétezres években sikerült kideríteni: úgynevezett hűdéses elmezavara (paralysis progressiva) volt, amelyhez egy agysorvadást okozó fertőzés vezetett. Ezt még fiatalkorában szedte össze, amikor megsérült a keze, miközben egy gyermekágyi lázban meghalt, szifiliszes nőt boncolt. Vagyis tulajdonképp egy
olyan fertőzést kapott, amelynek megelőzésén egész életében dolgozott.
Július 31-én bevitték a döblingi elmegyógyintézetbe – ugyanoda, ahol öt évvel korábban Széchenyi István öngyilkos lett. Itt viszont augusztus 13-án meghalt. Hogy miért, arról évtizedekig viták voltak. Korábban az volt a legelterjedtebb nézet, hogy betegsége következtében halt meg, a hivatalos boncolási jegyzőkönyv szerint vérmérgezést kapott.
Néhány évvel ezelőtt Kiss-Stefán Mónika Semmelweis arca címmel dokumentumfilmet forgatott, és az ehhez folytatott kutatásai közben sok új dolog kiderült. Például az, hogy Semmelweis nem is tudott arról, hogy elmegyógyintézetbe kerül, valószínűleg elbódították, majd már ott ébredt fel. Ettől agresszív lett, mire
az ápolók brutálisan összeverték, majd ágyhoz kötözték
– a dokumentumfilm szerint az így szerzett sérülések fertőződtek el, és ezért kapott vérmérgezést.
Forrás: Wikimedia Commons
Előbb Schmelzben temették el, felesége 1891-ben hozatta haza földi maradványait, a kerepesi temetőben kapott díszes sírhelyet, majd 1963-ban innen is kiemelték, hogy új sírba kerüljön szülőházának udvarán. Ekkor derült ki egyébként, miután Bartucz Lajos antropológus professzor megvizsgálta a koporsót, hogy csontjai között két kisgyerek maradványai is voltak – egyhónaposan meghalt fiáé és négyhónaposan meghalt lányáé.
Kultusza csak jóval halála után kezdett kialakulni, főleg miután a már említett Pasteur és Joseph Lister kutatásai igazolták az ő eredményeit is. 1906-ben utcát neveztek el róla Pesten, és szobrot is állítottak neki. Egy róla készült 1938-as amerikai rövidfilm, a Hogy élhessenek az anyák Oscar-díjat kapott.
1969-ben a budapesti Orvosi Egyetem az ő nevét vette fel, 1991-ben ezt megtette egykori munkahelye, a bécsi női klinika is. Sőt, még egy kisbolygót is elneveztek róla.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
