Kezdőlap Itthon Érdekes

Érdekes

Bréking nyúz extra: Így „számolt be” be a kormánymédia az újabb tömegtüntetésről

Az alternatív valóságban „természetesen” nem arról volt szó, hogy újból hatalmas tömeg tüntetett a kormány ellen a demokráciáért és a sajtószabadságért, inkább személyeskedő támadásokat intéztek a szónokok ellen, és kétségbeesetten mantrázzák, hogy Soros György áll a tüntetések mögött. Képeket pedig, ha egyáltalán közöltek, csak olyanokat, amelyeken véletlenül sem látszik, mennyien voltak (a hirado.hu kivételével).

Origo: Gyalázkodásba és nevetségességbe torkollott Sorosék tüntikéje

„Szépen felmondták Soros György iránymutatásait a gyűlölködésbe és nevetségességbe fulladó ellenzéki tüntetés szónokai szombat este. Az amerikai tőzsdespekuláns hazai zsoldosai továbbra sem tudják elfogadni a választási vereséget. A műsor csúcspontján egy nő énekelt is a színpadon, igaz, ettől egy másik szónok, Erzsi macska gazdájának cicája egészen az Osztyapenkóig szaladhatott. Más felszólaló pedig kiadta a jelszót, ki a nép ellenségeivel az ellenzékből. Bár nagyon demokratának mondják magukat a demonstrálók, a kormánypárt politikusait és szavazóit alpári és roppant unintelligens módon gyalázták. Szubjektív beszámoló. (e megjegyzés ellenére az Origótól megszokott módon az írás szerzője most sem vállalta a nevét – K.M.) (…)

A szombati demonstráción a tömegben több volt az angol nyelvű felirat, mint a magyar. Minden bizonnyal ezzel is a spekulánsnak akartak üzenni a résztvevők, hogy híven követik parancsait. (…)

Képtelenek elviselni, hogy vesztettek. De ez várható volt, hogy Soros, és újdonsült csatlósai támadásba lendülnek, ha nem a sajátjaik alakítanak kormányt hazánkban.

A demonstráció megint nem szólt másról, mint a kormánypárti politikusok alpári gyalázásáról és a vidéken élő emberek megalázásáról. (…)

A számokkal megint hadilábon álltak a jelenlévők, mivel miközben azt ordibálták, hogy ők a többség, addig éppen azt felejtették el, hogy ezen az estén Magyarországon mondjuk tíz millió ember inkább a családjával otthon volt, minthogy az utcán Sors-tüntetésen vegyen részt. (a helyesírási hiba és az elütés az eredetiből – K.M.) (…)

Homonnay cenzúrázós ötlete után meghallgathattuk a teljesen hamisan éneklő, borzalmas jelmezben bohóckodó komikát. Homonnay cicájának ettől biztosan felállt a hátán a szőr, és lehet egészen az Osztyapenkóig szaladt.

A polgármesterségre teljesen alkalmatlan Márki-Zay Péter ismét az ellenzéknek ment neki. Mindez egyértelműen Soros György érdeke is, aki világosan felismerte, hogy a mostani brigáddal nem sok eredményt tud elérni. Márki bejelentkezett a tőzsdespekulánsnál, hogy nagyon szívesen vezetné a hazai zsoldosait. Márki-Zay később Lenin, Sztálin és Rákosi Mátyás szellemében szólalt meg, mivel szerinte az ellenzék soraiból ki kell dobni az általa árulónak vélt személyeket. Meglepő volt, hogy a hódmezővásárhelyi városatya többször angolul szólalt meg egy magyar tüntetésen.”

MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

888: A hazug polgármester volt a szombati ellenzéki tüntetés főszónoka

„Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere volt a szombat esti ellenzéki demonstráció főszónoka. A polgármester arról ismert, hogy két ordas nagy hazugsággal indította kampányát, amelyeket a balliberális és az ellenzéki média nem győzött elégszer elismételni. (…)

A hazug polgármesteren kívül a felszólalók között volt Gyetvai Viktor, Homonnay Gergely, Gulyás Balázs, valamint Unyatyinszky György, a kampányban a Simicska játékszerévé váló Magyar Nemzet újságírója, valamint Móra Veronika, az Ökotárs vezetője.

A demonstráció a Kossuth téren kezdődött, majd az Alkotmány utca – Bajcsy-Zsilinszky út – Kiskörút – Kossuth Lajos utca útvonalon érkeztek az Erzsébet híd pesti hídfőjéhez, ahol egykor Bajnai Gordon csodálatos „szónoklatait” is hallhatta a nagyérdemű. (…)

Unyatyinszky rendes bérrettegőként a félelemről beszélt, bár nem úgy tűnt, hogy ő olyan nagyon félt volna. A beszéde végén arra biztatott mindenkit, hogy „öleljetek meg egy fideszest”, erre felzúgott a k888rva anyád a közönség soraiból. (…)

Jesszus, Pap Réka Kinga egy dalt adott elő a színpadon. Azzal kezdte, hogy az előző koncertjén 12-en voltak jelen és rögtön érthetővé is vált, hogy miért. A produkciót inkább nem kommentálom… Ebből nem lesz Megasztár döntő…”

Fotó: FüHü

Pesti Srácok: Ezúttal sem sikerült kormányt buktatnia az ellenzéki demonstrálóknak

„A szervezők persze igyekeztek tupírozni a résztvevők számát. A színpadról például bejelentették, hogy az Astoriánál jár a tömeg vége. Ezzel szemben munkatársaink azt tapasztalták, hogy az “utolsók”, akik inkább már csak lézengtek sörös dobozokkal  a kezükben, a Ferenciek terénél jártak és várták, hogy mi lesz. (megjegyzés: még az MTI által készített fotókon is jól látszik, hogy valóban az Astoriáig állt a tömeg – K.M.) (…)

A megmozdulás főszónoka az esemény végére hagyott Márki-Zay Péter volt, aki beszédében Szent Péterhez hasonlította magát és a Bibliából idézett. Retorikája egyébként mindvégig Mussolinire emlékeztetett, ami hozzá hasonló testtartással, kiemelt állal és karba tett kézzel szónokolt. Márki-Zay egyébként beszéde elején még maga is elismerte, hogy “ez a hajó elment“, de azért arra kérte a tüntetésen résztvevőket, hogy tartsanak ki, szerveződjenek. Mondandója végére mégis annyira beleélte magát a kormányváltó hangulatba, hogy akkor már kijelentette, “holnap leváltható a Fidesz”. Mondhatni felér a hazaárulással, ahogy a hódmezővásárhelyi polgármester Magyarország minél többszöri megbüntetéséért ácsingózott az Európai Unióban, mivel szerinte ez segíthet meggyengíteni Orbán uralmát.”

MTI Fotó: Balogh Zoltán

Figyelő: A mai tünti és véget ért, menjetek békével!

„Nincs rosszabb a vasárnapi kereszténységnél – szokták mondani manapság bölcs egyházi vezetők. Pedig dehogy nincs! A hétvégi forradalmárkodás, a sok régi és új hordószónok áldozatripacskodó hívására.

Sokan beszéltek a mai tüntetésen, de Papp Réka Kinga megunhatatlan. Ő a régi ripacsok egyike, ebből lehet pontosan tudni, hogy a legújabb hullám sem újhullám. Ami vicces, hogy erre ő maga is felhívta a figyelmet. Elmondta, hogy hét éve pont ugyanott, ugyanúgy tüntizett az “elnyomás” ellen. Egyrészt ez nagyon biztató azok számára, akik most azért vonultak utcára, hogy most aztán már tényleg megbuktatják Orbánt. Másrészt ez még annál is szomorúbb, mint ahogy elsőre hallatszik.

Na igen. Hét-nyolc éve játsszák a forradalmárt ugyanazok a ripacsok, folyton újabb és újabb ripacsokkal kiegészülve. Ezalatt a forradalom csak nem akaródzott kitörni, és a földalatti mozgalmak romantikájától szédelgő főkolomposokból sem lett mártír. Hiába óbégatták minden egyes alkalommal, “vessetek a mókusok elé!” “az elnyomó hatalom” rájuk sem bagózott. Hiába lehetne gyanús mindez azok számára, akik folyton utcára vonulnak “diktatúra” hívószóra, úgy tűnik mégsem az. De az is lehet, hogy a színpadi rángatózás rendszeres helyszíni elviselői is pontosan tudják, hogy ez csak hisztériakeltés, ők pedig nagyon is szeretik, hogy rendszeresen akad alkalmuk egyet hisztizni.”

Fotó: FüHü

Ripost: –

A bulvárlapban semmilyen írás nem jelent meg a tüntetésről.

Bors: –

A másik bulvárlap honlapján sem találtunk írást a tüntetésről.

Lokál: Alpári módon gyalázkodtak a tüntetésen

„Továbbra sem tudja elfogadni a a választási vereséget az ellenzék. A szombati tüntetésen a magukat demokratának mondó demonstrálók a kormánypárt politikusait és szavazóit alpári módon gyalázták.

A bevándorláspárti tőzsdespekuláns az ukrajnai és a grúziai modellt próbálta Magyarországra is átültetni, de az április 8-i választás eredménye és a hatalmas, csendes többség bebizonyította, nem kér a káoszból. A szombati demonstráción a tömegben több volt az angol nyelvű felirat, mint a magyar. Minden bizonnyal ezzel is a spekulánsnak akartak üzenni a résztvevők, hogy híven követik parancsait – írja az Origo.”

Fotó: FüHü

Magyar Idők: Egységes ellenzéki összefogást sürgettek a fővárosi tüntetés szónokai

A lap a hirado.hu alapján viszonylag korrekt összefoglalót közöl, de azért hozzátesz egy keretest.

„Soros utasítására Gyurcsány pénzelheti a tüntetőket

Bizonyíték erre több Facebook-bejegyzés, még Gyurcsány szóvivője, Gréczy Zsolt is beismerte a látszólag pártsemleges rendezvény pénzelését. A Ripost vette észre. De min veszekednek máris a tüntetőkkel? – olvasható az Origo írásában.

Az az első perctől köztudomású, hogy Soros György és köre nyújt anyagi és politikai támogatást a választási vereség el nem viseléséből adódó tüntetéshez.”

Hirado.hu: Egységes ellenzéki összefogást sürgettek a fővárosi tüntetés szónokai

„Egységes ellenzéki összefogást, civil szerveződést, azonnali közös cselekvést sürgettek a kormány leváltása érdekében a demokráciáért tartott fővárosi tüntetés szónokai szombaton.

A szervezők szerint – hiába a kormánypártok kétharmados győzelme – valójában ők a többség. Új választási törvényt követeltek, valamint sajtószabadságot és demokráciát a szombati tüntetésen. A felhívásukban az ellenzéki pártokat is bírálták: úgy fogalmaztak, azokra is jut feladat, és szintén „sárosak abban, hogy idáig jutottunk”.

A tüntetésen több ellenzéki párt képviseltette magát.

A megjelent szimpatizánsok nemzeti színű, uniós, szivárványszínű zászlókat és árpádsávos lobogókat, valamint maguk készítette transzparenseket tartottak a magasba. Az Együtt aktivistái, ugyanúgy, ahogy múlt héten, a párt vezetőinek gyűjtöttek adományokat, hogy vissza tudják fizetni a költségvetésnek a párt kampányköltségét.”

A Független Hírügynökség beszámolóját a tüntetésről itt olvashatja el.

A Marton-ügy után: a Facebookon megjelent egy újabb rendező neve

0

Kalmár Péter nyilvános Facebook-oldalán megosztotta a Borsonline „Robbanás előtt a másik színházi botrány: a szakma már tudja, ki a következő” című cikkét. A sok hozzászóló közül az egyik (Tallos Andrea) meg is nevezi az illetőt: Kerényi Miklós Gábor.

Tallos Andrea szintén nyilvános Facebook -oldalán megosztott egy hozzá intézett üzenetet is, amelyet Lencsó Rita kommunikációs tanácsadó írt alá, aki felszólítja Tallost: „tartózkodjon a Kerényi Miklós Gábor urat rágalmazó kommentektől”. Ellenkező esetben, tehát, ha nem távolítja el azonnal a „rágalmazó kommenteket”, akkor „a becsület csorbítására irányuló utalásának büntetőjogi következményeit viselnie kell”.

A Bors egyébként azt is leírta, hogy újabb rendező került a színházi szakma célkeresztjébe a még el sem csendesedett Marton-ügy kapcsán. „Áldozatok, kollégák és barátok szeretnék elérni, hogy a nyilvánosság is megismerje a nevét, mert titkai Martonénál is mocskosabbak” – áll a cikkben. Azt is írják:

„A molesztálásról, zaklatásról szóló történetekben azonban nem csak Marton László neve bukkant fel:

rendre előkerült még egy név, valahányszor információt, véleményt kértünk szakmabeliektől.

Néhány perc beszélgetés után majd mindig elkanyarodtak egy másik név felé. Közszájon forog annak az elismert rendezőnek a neve, akiről azt beszélik, férfiakkal, nőkkel, sőt kiskorúakkal is volt dolga.”

Zsolnay játszmák 1. rész – Bachar Najari, aki két helyen született

„A Zsolnay gyárban dolgozni olyan, mint
férfiként egy női fehérnemű üzletben.”

Ha százat nem is, de ötven írást biztosan olvastam azokból a cikkekből melyek a Zsolnay gyár hosszú agóniájáról szóltak. Volt itt jobb- és baloldali ármánykodás, számtalan „nagy leleplezés”, megszámlálhatatlan beszámoló bírósági és más hatósági eljárásról, mely minden esetben eljutott valameddig, hogy azután szépen visszaforduljon a kiindulópontra. Külön kategória az olyan írás, ami csak egyszerűen valamelyik szereplőbe kívánt egyet (néha akár kettőt is) belerúgni.  Legalább húsz órát beszélgettem az ügy különböző szereplőivel. Mit mondjak, egy izgalmas krimit biztosan lehetne írni a hallottakból, happyendet azt  viszont nem ígérhetnék. A történet hosszú, de nem  unalmas.
 

Mivel ez csak előszó, így gyorsan megjegyzem nem kívánom részletezni Állam bácsi hosszú és szokásos hozzá nem értését. Az államosítástól a privatizációig mindent elkövetett, hogy a valamikori hírnevet kiölje a gyárból, hogy aztán több felvonásban rátukmálja a romhalmazt a pécsi önkormányzatra. Majd visszavette tőle. De csak azért, hogy még leharcoltabb állapotban ismét ráerőszakolhassa. Innen indult néhány dicstelen privatizációs kísérlet. Jöttek csókosok, szerencselovagok, sőt még az oligarchák oligarchájának is jutott a jóból, aki élete nagy üzletét kötve 680 millióért megvette a gyárat, hogy aztán alig egy év múlva egy forintért rálőcsölje esmeg az Önkormányzatra.
A számtalan „Nagy Üzletről” álmodozó „falu bikája” mind-mind puhapöcsűnek bizonyult. Ezért tart ott a gyár, ahol.  

2012 végére az önkormányzatnak sietős volt pályázatot kiírni, de nem nagyon érkezett értékelhető pályázat, sőt, az előzmények ismeretében érdeklődő is alig. A szóba jöhető „egyéb előnyök” mellett az önkormányzati emberek annak is örülhettek, hogy senki nem kéri számon rajtuk a gyár korábbi mélyrepülését. Az átvételkor ugyanis előkerült egy gazdasági elemzés a 2011-12 esztendőkről, amelyek során a korábban 1,2 milliárdos árbevétel a felére zuhant (ekkoriban éppen egy Közgép-érdekeltség Zsolnay-megmentési kísérlete volt a terítéken kisebbségi tulajdonrésszel és menedzsmentjogokkal, a többségi tulajdonos Pécs másodhegedűsi részvételével).

A könyvvizsgálói elemzés szerzője pedig nem fukarkodott a bírálattal: szerinte a gyár vezetése nem foglalkozott költségcsökkentéssel, azzal, hogy bizonyos termékek az akkori árakon csak veszteséget termeltek, és annak az okával sem, hogy egyes árukat rendre csak a tervezettnél jóval drágábban tudtak legyártatni.

Az értékesítési- és marketingigazgató Kiss Ákosról például azt állapította meg, hogy „felelős a helytelen árképzésért és a rossz piaci stratégiáért. Már a terveiben prognosztizálta a nagymértékű veszteséget és nem tett semmilyen lépést ennek elkerülése érdekében”.

Talán még érdekesebb, hogy a gazdasági igazgató Hunyadi Bálintot így osztotta ki: “ő felelős az éves beszámoló elkészítéséért és a valós pénzügyi-gazdasági helyzet feltárásáért. Véleményem szerint az elkészített beszámoló nem volt alkalmas a tulajdonosoknak, a felügyelő bizottságnak, az igazgatótanácsnak a valós gazdasági helyzet bemutatására”. Hunyadi Bálintot a Közgép kivonulása után a Zsolnayban vezérigazgatóvá nevezték ki.  (jellemző: ma a Zsolnayban ismét gazdasági igazgató)

Rejtőzködő szocialisták

Feltűnt színen a Zsolnay körül befektetésekben otthon lévő két vállalkozó, Barta László és Bicskey Richárd, akik ugyan a korábbiaktól teljesen eltérő elgondolással, de fantáziát láttak megszerzésében.

A párosnak volt némi bukéja, mivel Barta előélete kötődött a szocikhoz, mégpedig a fideszes önkormányzat számára nem túl vonzó Gyurcsány-érából.

Bicskey még 2009-ben került kellemetlen megvilágításba, amikor kiderült: az általa vezetett ingatlanos vállalkozás hátterében megfordult a VIV Holding AG nevű svájci cég is, amivel kapcsolatban akkoriban éppen a Nemzeti Nyomozó Iroda vizsgálódott a VIV magyar érdekeltségének kezéből szétfolyt, egy terménytárolóra felvett MFB-hitel okán. Bicskey hiába lépett ki a konzorciumból, az ingatlanos cég ezután nyerőnek tűnő helyzetből bukta el a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek (MNV) a taszári katonai bázis hasznosítására kiírt pályázatát, ráadásul az üzletember a nevével hírbe hozott ügyek érájának szocialista színezete miatt feltehetően ő is kevésbé jól fekszik a narancsos új uraknál.

Bicskey ugyanakkor még 2008-ban két közös céget is alapított Marschalek Ákos, többek között háztartásigép-importőr vállalkozóval. Az egyik ilyen cégben kettejük tulajdonostársa Bachar Najari volt (a másikban érdekes módon szintén egy svájci honosságú üzletember, az 1969-ben alapított Kertesz Kabel AG igazgatóságának elnöke kerekítette ki a triumvirátust), a nexus így nehezen tagadható.

Így került képbe Bachar Najari, akinek, csakúgy, mint Bicskeynek volt az azóta elhunyt Marschalek Ákossal közös vállalkozása.

Najari Bartáék számára ideális partner lehetett, hiszen jól csengő magyarországi érdekeltségei mellett fel lehetett építeni a jelentős tőkeerővel rendelkező szír származású, de svájci állampolgársággal rendelkező nagyvállalkozó imázsát.

Ráadásul Najari lekötelezettjük volt, mert ők intézték, hogy Kardos Éva ügyvéd egy kényes, az Unicredit Bankkal meglévő peres ügyben képviselje a szírt.

A fenti üzleti esetekből éppenséggel nem azt a képet lehet leszűrni, amit Najari első színrelépésekor: hogy ő akkora nemzetközi pénzember (érdekeltségeinek nagyobb része külföldön, egyebek mellett svájci óragyárakban található, és kiterjedt üzleti kapcsolatai vannak a Közel-Keleten is – így mutatta be magát 2013-ban a HVG-nek a befektető). És hogy hajlandó várni akár fél évtizedet is, amíg a befektetendő félmilliárdja elkezd hasznot hajtani.

Jelen cikkünk készítése során sem óriási külföldi üzleti részesedéseknek, sem svájci óragyáraknak nem bukkantunk a nyomára; sőt, abban sem vagyunk biztosak, Najari hol született. A férfi az évek során termelt kismillió céges, jogi papírján svájci és szír-svájci állampolgárként egyaránt szerepel, születési helyként a szíriai Latakia és a svájci Amden is előkerül (Najari környezetében ezt azzal a nevetséges okfejtéssel magyarázzák, hogy a svájci bürokrácia követeli meg, hogy állampolgárként ottani születési helyet adminisztráljanak a papírjaiban).

Több helyen felmondott önéletrajza szerint 1986-87 tájékán diplomázott építészként a budapesti műegyetemen, ami mindenképpen figyelemreméltó – a nyolcvanas években a Keleti pályaudvar környékén már akkor is valutázó pénzváltókon, illetve diplomatákon és diplomatacsemetéken kívül nem sok szír fordult meg nálunk.

Najari elméletileg egyik csoportnak sem volt tagja, ugyanakkor így is színesen nemzetközi a háttértörténet: Latakiában elkezdett felsőoktatási tanulmányok után hosszabb milánói kitérővel érkezett a műegyetemre, majd egy itteni ismeretséget követve költözik Svájcba, aminek első házassága és az állampolgárság lesz az eredménye.

Seftes arabok

Kérdéses hitelességű, ugyanakkor személyes ismeretségre hivatkozó, egybecsengő online kommentek árnyalják a sztorit. 1982-1983 tájékáról “személyesen ismerem. Már akkor is nagy seftes volt a hasonszőrű arab haverjaival (…) előéletét ismerve és abból ítélve, hogy most nem kicsit megakasztotta a gépezetet, nem lesz könnyű falat” – jelzi az egyik ismerős.

A másik visszaemlékező szerint pedig Najari “szír diákként itt tanult és mellőlem (is) kibukott. Nem ez a nagy szám, ez elég gyakori volt az ide telepített szír, palesztin stb. testvéri nemzetek diákjaival.”

“Az a nagy szám, hogy arról volt híres, hogy három egymás utáni szót nem mondott (talán életében) amiből egymás után kettő igaz volt! A kollégiumban a NSZK-ból behozott kocsikkal és „muzikcenterekkel” seftelt, mert anno még magyarnak ez mind csoda dolog volt és ők dollárban kapták a havi pénzüket. Találkoztam utána évekkel később a Váci utcában jót beszélgettünk és hát nem győzött meg arról, hogy bármi változott volna. Akkor éppen (már?) órákkal bizniszelt” – így az ismeretlen kommentelő.

A két kommentben az az érdekes, hogy egybehangzóan arra utalnak: Najari, aki a saját sztorija szerint önálló emberként, a meseszép budapesti építészetbe beleszeretve kvázi véletlenül kötött ki Magyarországon, a visszaemlékezők szerint mégis mintha a szovjetbarát arab országok fontos embereinek a szocialista közép-európai országok egyetemekre benyomott, zöldhasúakkal és jótékony vámhatósági ügyintézéssel megáldott, gyakorlatias csemetéivel mozgott volna együtt.

Az első halott

A Marschalek-féle kapcsolat már csak azért is érdekes, mert Najari a kereskedő legfontosabb cégében, a 2011-ben 1,12 milliárdos árbevételt produkáló (és fénykorában a cégtulaj irodalmi ambícióit is patronáló) Westprodukt Kft.- ben 2009-től társtulajdonos volt. Marschalek cégbirodalma azóta az enyészeté lett, miután az egyébként adósságban úszó kereskedőt 2012-ben leszúrta strómanként is szolgáló sofőrje.

Najari a Marschalek-féle történetben feltehetően kölcsönadóként került elő. Az elhunyt vállalkozó hagyatéki végzése szerint két 2010-es kölcsön alapján 70 millió forinttal és 200 ezer euróval maradt adósa a szír-svájci befektetőnek. Najari 2009-ben a Westproduktnak is besegített egy egymillió svájci frankos tulajdonosi kölcsönnel.

 

A Westprodukt beszámolói arra utalnak: egymillió svájci franknak megfeleltethető 245 millió forint körüli tartozás Marschalek halálának évében, 2012 végére került ki a cég könyveiből. A vállalkozó novemberi elhunyta után Najari még december harmadikán kinevezett egy új ügyvezetőt. Ugyancsak sietős lehetett neki, mert már másnap Pécsen kellett tárgyalnia a Zsolnayról. A Westprodukt ezután az év végi beszámolója kivételével nem hallatott magáról: a cég 2012 végére gyakorlatilag kiürült.

Nehéz elhessegetni azt a benyomást, hogy a Zsolnay-részvények vételárához és az első tőkeemelésekhez szükséges összeget Najari a Westproduktból nyerte vissza 2012 legvégén.

Kétszázmillió, nyom nélkül

Lehet, hogy érdemes volna további pénzáramlásokat keresgélni Marschalek és Bicskey közös cége, az Ungaro West Kft. háza táján is. A 2008-ban bejegyzett vállalat szinte azonnal nyom nélkül eltűnt. Három évvel később, áprilisban a cégbíróság elindította a kényszertörlési eljárást a beszámolók letétbe helyezésének elmulasztása miatt.

2011 augusztusában a Ungaro West kirendelt végelszámolója némileg meglepődve jelezte, hogy az ügyvezetők ugyan átvették az ajánlott leveleit, de nem válaszolnak. Azért a végelszámolás megindítása előtt még valahonnan benyújtották a 2009 évre szóló beszámolót: ebből kiolvasható, hogy 2009 során a cég teljes elektronikai készletállománya, mintegy 199 millió forint értékben, egy forint árbevétel nélkül eltűnt valahol (az eredménykimutatás tanúsága szerint értékvesztésnek!!! számolták el). A készletek fedezete javarészt banki kölcsön volt. 

Óra toronnyal

A svájci cégregiszter a feleségével 1990-ben közösen bejegyzett és 2012-ben törölt, órák és női divatáru külkereskedelmével foglalkozó vállalatot mutat fel Najari nevén. Magyarországon 1992-ben egy szaúd-arábiai társával alapított órakereskedést Ungaro Swiss Kft. néven.

Az órás bolt, ami még 1993-ban beköltözött a most is otthonául szolgáló budapesti Astoria üzletházba, eldöcögött valahogy, Najari azonban a kétezres évek elejétől valahonnan pénzhez jutott. Miközben az Ungaro Swiss mérlegei akkortájt szolid (valamivel pontosabb, milliós, tízmilliós nagyságrend kéne), eredménytartalékban hagyott nyereséget mutattak évről évre, Najari 2002-ben elkezdte felvásárolni a szétaprózott tulajdoni szerkezetű üzletházat az ottani boltosoktól.

2005-ben már ő volt a többségi tulajdonos, és 2010-re rajta és Ungaro Swissbeli üzlettársán kívül nem maradt másnak érdekeltsége az ingatlanban, ahol az óraüzlet mellett ma már a Zsolnay-márkabolt is fellelhető. Hogy a körülbelül a jegyzett tőke összegének megfelelő 20-30 millió forintot ki tudta fizetni az üzletrészekért (összesen vagy külön-külön, nem világos és nem mindegy), az azért is meglepő, mert a szaúdi üzlettársnak – noha az Ungaro Swisst felesben tulajdonolták – a boltvásárlások ellenére se változott a szaúdi egy üzlethelyiségnyit kitevő, 4,84%-nak megfelelő tulajdonrésze, tehát valószínűleg mindet Najari fizette.

Ritka munka gyártósorról

2005-ben új magyar vállalkozást indított Najari: a Cornavin Hungary Kft.-t. Cornavin néven a múlt század első felében Svájcban, a hatvanas-hetvenes évektől kezdve svájci-szovjet kooperációban gyártottak órákat. Mindkettőből bőségesen jutottak a magyar piacra, ennek köszönhetően a márka itthoni ismertsége túlélte a szocialista időszakot is.

Az üzleti modellre a Tékozló Homár fogyasztói panaszos blog két bejegyzéséból tippelhetünk. Az egyik sztori szerint a vásárló 2007-ben budapesti kereskedésben fedezte fel a nagypapa egykori ajándékából ismerős márka modelljét – meséli – “majd az óra nicknevének beírásakor tévedtem egy svájci private label – egyedi igények szerint gyártó – óráscégre. (…) A cég egyedi megrendelésre gyárt kért logóval, meghatározott modelleket, a kívánt elnevezésen.”

A vásárló azt hitte, átverték, de hat év (!) csúszással megjött az Ungaro Swiss Kft. és a Cornavin Hungary Kft. válasza is, miszerint: “a márka jogtulajdonosán kívül senki nem gyártathat annak engedélye nélkül Cornavin márkajelzéssel ellátott órákat törvényesen (…) ha pedig [a vásárló] arra gondol kijelentésében, hogy a Cornavin jogtulajdonosa verte őt át, annak miértjét nem értjük”.

Figyeljünk: a válasz nyitva hagyja annak lehetőségét, hogy a Cornavin márkanév tulajdonosa árulta a Cornavin névre matricáztatott, tizenkettő egytucat, de Svájcban gyártott órákat.

A fenti eset azt a büntetőügyet is egészen más megvilágításba helyezi, ami azután indult, hogy Bachar Najari cégének üzlethelyiségében és telephelyein kilencezernél is több luxusóra-hamisítványt találtak (Már múltkor is javasoltam hivatkozást). Ez esetben ugyanis végül versenytárs utánzása címén marasztalták el Najarit és élettársát. Vagyis feltehetően nem klasszikus hamisítás történt.

A Cornavin szó, mint védjegy közösségi jogtulajdonosa 2004 óta az Ungaro Swiss, illetve 2011 óta az „izmos”, félmillió svájci frankos alaptőkével gründolt svájci illetőségű Cornavin Watch Company AG, amelynek a svájci cégregiszter tudomása szerint Omar Najari a cégvezetője. Ő Bachar Najari fia, aki a magyar cornavinos cégben is érdekelt. A védjegy Svájcban gyártott órákra vonatkozik.

A kérdés az, hogy kitől és miként szerezte Najari a Cornavinra való jogot. A márka történetének szovjet időszaka ugyanis egészen pikáns részleteket tartogat.

Szovjet órainvázió

catawiki.com

A hetvenes években az Egyesült Államok óraipara különös kihívás elé került. A piacot ugyanis korábban olcsó, “egydolláros”, mechanikus órák dömpingje árasztotta el. A hagyományos amerikai óragyártók kiárazódtak a szupermarketekből, miközben ellenfelük az eladási volumenek miatt még a hihetetlen olcsóság ellenére is profitábilis tudott maradni.

A háttérben a szovjet gyárak termelése és egy jogi kiskapu állt. Az Egyesült Államok ugyanis a fennhatósága alá tartozó karibi Virgin Szigetek könnyűiparának fellendítése céljából adómentessé tette azoknak az óráknak a behozatalát, amiket ott szereltek össze.

A gyanú az volt, hogy az orosz alkatrészeket, amikből Svájcban hegesztenek nagyobb egységeket, olyan formában szállítják a Virgin-szigetekre, hogy a végleges összeszerelésük minimális munkával is megoldható legyen. Még olyan sejtés is felmerült, hogy az orosz komponenseket az előállítási áron alul viszik be, tehát a forgalmazók és a szovjetek között valamilyen közelebbi kapcsolat van.

A szovjet gyártmányok közvetítői ráadásul mindent elkövettek, hogy elfedjék az orosz eredetet (tegyük hozzá, a hidegháborús időszakban ennek szimpla üzleti okai is lehettek). Garanciális szervizre például az American Swiss Repair Service nevű céget jelölték meg, ami éppen a szovjet eredetre biztosan nem utal. Továbbá a márkanevek is amerikai vagy svájci gyökerekre utaltak: Cornavin, Timetone, Geneva, Jean Cardot. A Cornavin éppenséggel a legnagyobb mennyiségben a Virgin-szigeteken összeszerelt orosz hátországú márka volt.

1978-ban a tengerentúli gyártók iparági szövetsége, az American Watch Association az  Egyesült Államok szenátusának pénzügyi bizottságához írt levelében arra hívta fel a figyelmet, hogy tudomásuk szerint a márkanév úgy került az orosz órákra, hogy a Cornavin órák forgalmazója, a Panamában bejegyzett International Ciers S.A. legkésőbb 1973- ban megvette a svájci gyártót, a Cornavin Watches S.A.-t.

(Figyelemre méltó, hogy a mai magyar nyelvű források, így az Ungaro Swiss honlapja és a Najaritól formálisan független márkabemutatók is máshogy mesélik a szovjet koprodukció sztoriját. Például, hogy a japán kvarcórák dömpingje miatt kellett az együttműködés, vagy hogy a nagy népszerűség miatt hamisítottak az oroszok).

Posztszovjet kapcsolatok

Az amerikai óragyártók azt is kiderítették, hogy a panamai cég emberei más cégnevek, így Caribbean Watch Company néven is próbálkoztak orosz alkatrészek bevitelével. Sőt, az International Ciers-t és a másik legnagyobb szovjet-óraimportőrt, a szintén panamai Metro Zona Libre S.A.-t is lényegében ugyanaz a menedzsment irányította.

Online órás fórumokon azt is mesélik, az orosz szerkezetek esete Svájcban is botrányt szült, mert “Swiss made” felirattal olyan órák is piacra kerültek, amik sosem jártak az alpesi országban.

Az International Ciers 2004-es megszűnése előtti vezetője, az ukrajnai születésű Lew Rodin amúgy nem kispályás üzletember volt látványosan szovjetorientált kapcsolatokkal. Később háromszázezernél is több Lada autót adott el Chilének és a kommunista Kubának. Utóbbi állam kormányzati szervei 2002-ben vagy 48 millió dollárral tartoztak neki autókért és teherautókért, de a Rodin család a panamai kormányzat korrupciógyanús ügyleteibe is belefolyt.

A maga védjegykérelmét az Ungaro Swiss éppen azelőtt adta be 2003 végén (hová?), hogy a panamai társasághoz kötődő svájci Cornavin Watches S.A., illetve a panama International Ciers megszűnt volna. Ha Najariék nem is egyenesen Rodintól vették a jogokat, a tippadójuk mindenképpen jól tájékozott lehetett.

Az is valószínű, hogy ha mást nem, a védjegyekkel való okosságokat Najari megörökölte a szovjet relációjú üzleti modellből, mint az látszik a Zsolnay márkavédjegy alkalmi elkóborlásából, vagy éppen abból, hogy Munkácsy-szignós Cornavin-órák is piacra kerültek. A neves festő emlékét gondozó alapítvány- és cégbirodalmat egy időben a szír-svájci egykori üzlettársa, Marschalek Ákos vitte.

SNM/ki

Folytatjuk…

Elhalasztják a Jobbik megbüntetését?

0

Sajtóértesülések szerint több kormányzati szereplő is úgy látja, hogy jobb lenne, ha a Jobbik 660 milliós forintos büntetésének megfizetését a választások utáni időpontra halasztanák.

Az atv.hu úgy tudja, hogy kormány szeretné elkerülni annak a látszatát, hogy a Jobbik gigantikus megbüntetése mögött politikai szándék – esetleg bizonytalanság, félelem – húzódik meg. Nem akarják, hogy úgy tűnjön, tartanak a Jobbiktól, amelyről Vona Gábor több alkalommal is úgy nyilatkozott, hogy az Orbán-kormány legerősebb kihívója.

Több fideszesnek is az a véleménye, hogy az ÁSZ túllőtt a célon, azaz, Balog miniszter kifejezésével élve, „túltolta” a büntetést.

A büntetés visszavonását nem tartanák célszerűnek, mert az a gyengeség látszatát keltené, és a Fidesz-hívők megfutamodásként értékelnék.

A fizetési kötelesség elhalasztásával viszont több legyet is ütnének egycsapásra – a fentiek mellett például azt, hogy egy ilyen bejelentéssel a Jobbik által péntekre tervezett fáklyás felvonulás erejét is csökkentenék.

Safarov cellaszomszédja voltam – Egy döntés margójára

„Megyek haza, Arkadas! Most mondta a követségről az ember, aki itt volt nálam, hogy megegyeztek a magyar kormánnyal, és egy-két éven belül hazamegyek!”

Robert Yugovich (írói álnév) egy kalandos életutat megjárt, a vajdasági Topolyáról származó férfi, akinek élete még fiatal korában kezdett bonyolódni. Húszéves sem volt, amikor katonakötelesként részt kellett vennie a délszláv háborúkban, ahonnan lelépett, és Magyarországon próbált munkát, megélhetést találni. Nem nagy sikerrel. Viszont megismerkedett a bulik környéki drogfogyasztással, -terjesztéssel. Innen ívelt fel alvilági karrierje, úgyhogy az ezredforduló tájékán már egy nemzetközi kábítószeres (ecstasy) maffia második embere lett Amszterdamban.
Yugovich, immár négy könyv szerzője, főleg Topolyán él, ahol a stílszerű Jail nevű szórakozóhely tulajdonosa.

A Safarov történet

„Ramilt – vagy, ahogy egymást hívtuk kölcsönösen, „Arkadast” (ami törökül barátot jelent) – 2009-ben hozták a Gyűjtő B épületének alagsorába, a 7-es cellába. Egy tucat fekete kutya kíséretében, kéz-, lábbilinccsel megvasalva. Egy fejjel magasabb volt valamennyi kísérőjénél.”

A Roncsgyár oldalain Yugovich részletesen beszámol arról, hogy egészen 2010-ig, az örmény kollégáját Budapesten álmában baltával feldaraboló Safarovot nem kímélték a börtönben.

„A cellájának kamerájából jól látták, hogy mikor imádkozik, és ekkor zavarták, hogy ne tudja a napi ötszöri imáját végigcsinálni. Hetente többször végeztek zárkaellenőrzést nála, és ezek alkalmával arra próbálták kényszeríteni, hogy vetkőzzön le meztelenre.

Idegen férfiak előtt meztelenre vetkőzni egy muszlim férfi számára a legmegalázóbb dolog. Homoszexuális tartalmú képeket és cikkeket dugdostak be a cellájába, vagy éppen örmény napi- és hetilapokat.”

„2010-ben Ramilnak meghalt az édesanyja. Kért plusz fél órát, hogy hazatelefonálhasson. Nem kapott. Eljött a barátnője, Sebnem, meglátogatni. Hat év után az első látogatója. Kérte, hogy kapjon az egy óra beszélő helyett két órát, mégiscsak messziről jött, és nagyon ritkán van beszélője. Nem kapott. Kapott viszont plexis beszélőt.”

Yugovics szerint a „fülkeforradalom” után pár hónappal, szinte egyik napról a másikra változott meg Ramil sorsa. Olyan kiváltságokat kapott, amelyekkel nem sok magyarországi fogvatartott büszkélkedhetett.

„Ramil értetlenkedve állt az új osztályvezető előtt – aki egyáltalán nem illett ebbe a közegbe, mert túl rendes fickó volt, főleg elődjével összehasonlítva – amikor az tudatta vele, hogy mostantól mindennap zuhanyozhat, hétfőtől-péntekig mehet az edzőterembe, naponta 30 percet telefonálhat, korlátlan mennyiségű csomagot kaphat, kérhet be nagyképernyőjű lapos tévét stb., ami hétköznapi fogvatartottnak nem jár.”

A Roncsgyár szerzője leírja, hogy ezt követően egyre sűrűbben járt be hozzá, és egyre hosszabb ideig beszélgettek az Azerbajdzsán Nagykövetség egyik emberével.

Nemsokára ki is derült mi lett ennek az eredménye.

„Megyek haza, Arkadas! Most mondta a követségről az ember, aki itt volt nálam, hogy megegyeztek a magyar kormánnyal, és egy-két éven belül hazamegyek!”

Pár órával később, valószínűleg, amikor átgondolta azokat, amiket a követség embere mondott neki, nem volt olyan vidám – állapítja meg Yugovich a Roncsgyár című most megjelenő könyvében.

„Eladtak, Arkadas! Eladtak, mint egy tevét vagy egy biciklit!”

Yugovich magyarázata:

„Nem értettem, miről beszél, de aztán elkezdte részletezni, hogy ez nem egy szokványos, jogszabályok alapján történő kiadatás, hanem a háttérben igen magas érdekek húzódnak meg. Ekkor értettem meg, miért van szükség még egy-két évre, ha a kormány jóváhagyta a kiadatását. Normális esetben egy-két hónap a lefutási idő, legfeljebb fél év. A magyar kormánynak feltételei voltak. Ha nem lettek volna, akkor az egész eljárás egy-két hét alatt lezajlik, és nem lenne szükség egy-két évre.

A magyar félnek gazdasági érdekei voltak Ramil kiadatását illetően, míg a másik oldalon, azeri részen, politikai.

Ramil a második legkedveltebb személy volt az országában, és az ellenzék az év emberének is megválasztotta.  Ahogy közeledtek az azeri választások, egyre szaporodtak a tüntetések, és az elnöki trón megingott, főleg, hogy azt a regnáló elnök az apjától örökölte. Alighanem tisztában volt az elnök azzal a ténnyel, hogy ha meg akarja őrizni elnöki posztját, valami nagyot kell dobnia. Ez a nagy valami csak egyetlen dolog lehet: Ramilt haza kell hozni, ha törik, ha szakad. Az ellenzék aduját kell kijátszani kormányoldalon!”

Yugovich szerint a magyar kormány sem tétlenkedett, gyorsan telepakolta az általa uralt médiát és sajtót, hogy Ramil Safarov magyar könyveket fordít azeri nyelvre. A magyar sajtó – írja Yugovich – úgy tálalta, hogy Ramil már olyan jól megtanult magyarul, hogy kiválóan fordít.

Az igazság az volt, hogy Ramil úgy beszélt magyarul, mint egy apacs indián angolul: „Én lenni rézbőrű főnök, te lenni sápadtarcú halott.”

Ramil olyan magyar szerzők alkotásait fordította azerire, amelyek már megjelentek törökül, és törökből fordította azerira. Ami olyan, mintha szlovákról fordítanának csehre, vagy szerbről horvátra, ukránról oroszra. Majdnem, hogy ugyanaz a nyelv, csak keveset kellett változtatnia a szövegen.

A laptop

„Idővel Ramil újabb kiváltságban részesült. A magyar történelemben elsőként kapott a börtönben saját laptopot!”

Yugovich a már említett meg nem jelent, de a Facebookra feltett interjújában erről a következőket mondta:

„Ő nem internetezhetett, de én egy magyar hatósági szervtől kaptam egy laptopot, mobilinternet-kapcsolattal. Ők nem akartak közvetlen kapcsolatba lépni Ramillal, ezért azt akarták, hogy segítsem Ramil kiadatását és külső kapcsolattartását.

Az egykor Nagy-Britanniában tanult Sebnem (Safarov mennyasszonya, majd felesége) akkoriban az azerbajdzsáni ellenzék egyik vezéralakja volt, ő szerkesztette a kiadatását követelő weboldalt. Amit Ramil angolul leírt egy papírra, én beírtam a gépbe, és elküldtem Sebnem e-mailjére és visszafelé is így működött. Amikor 2011-ben már biztossá vált a kiadatás, kölcsön is adtam Ramilnak a laptopot. Az őröknek valószínűleg fentről szóltak, hogy ne szóljanak bele abba, ami köztem, a „Szerb” és a „Baltás” között zajlott.

„Amikor a kiadatás már célegyenesbe került, el akarták venni tőlem a laptopot. Ez ellen én fellázadtam. Nem akarták, hogy kommunikáljak a külvilággal, nehogy bármit mondjak a kiadatás körülményeiről. A Tanúvédelmi Szolgálat azt állította, hogy fogalmuk sem volt róla, hogyan volt nálam másfél éven keresztül egy internetkapcsolattal rendelkező laptop. Erre hivatkozva a családomat kitették a tanúvédelmi programból, el kellett hagyniuk a védett lakást is. Emiatt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán pert nyertem a magyar állam ellen, később még kettőt a fogva tartásom körülményei miatt is. Nyolc és fél évet töltöttem 6 négyzetméteren, napi 1 óra sétával, heti egyszer öt perces, hidegvizes fürdéssel. Ezzel és a családom sorsával azt akarták elérni, hogy idegileg tönkre menjek és valami olyat kövessek el a rácsok mögött, ami miatt tovább bent tarthatnak. De 2016-ban szabadultam.”

Yugovich a FüHü-vel is közölte, hogy vannak bizonyítékai azokról a dolgokról, amelyeket a most megjelent, Roncsgyár című könyvében kitálal.

„Az igazam bizonyításához nem kell más, csak egy független igazságszolgáltatás. Szándékosan nem vettem fel a magyar állampolgárságot, mert ha Magyarországon bárki bármikor beperel, jogomban áll egy független európai bíróságnál kérni az ügyem elbírálását. Nem ismerem el a magyar igazságszolgáltatást függetlennek, mert egyértelműen párt érdek alapon üzemel. De ezen kívül is bebiztosítottam magam az évek során dokumentumokkal. A Szafarov kapcsán folytatott elektronikus levelezésem például teljes egészében nálam van merevlemezen, mert szabadulásom után – ki tudja miért, talán gondatlanok voltak – visszaadták a laptopom…

Ramil Szafarov, azeri katonatiszt a NATO Partnerség a Békéért program keretében részt vett egy, a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen 2004 elején tartott angol nyelvtanfolyamon, amin Gurgen Margarjan örmény tiszttel szomszédos szobában volt elszállásolva. Szafarov éjszaka baltával lefejezte az alvó Margariant.
2004-ben Azerbajdzsán diplomáciai képviseletet hozott létre Budapesten, kizárólag Szafarov védelme érdekében.
2006 tavaszán a bíróság előre kitervelt módon, különös kegyetlenséggel és aljas indokból elkövetett emberölés bűntettéért legkorábban 30 év múlva felülvizsgálható életfogytiglanra és Magyarországról 10 évre való kiutasításra ítélte a baltás gyilkost.
Hazájában Szafarovot hősként ünnepelték, többször kérték a hazaszállítását, amit a magyar állam rendre elutasított, majd 2012 augusztusában váratlanul változtatott az álláspontján és (örmény civil szervezetek tiltakozása ellenére) augusztus 31-én átadta az azerbajdzsáni hatóságoknak.
Szafarovot hazaérkezése után Ilham Alijev elnök azonnal kegyelemben részesítette. Szerzs Szargszjan örmény elnök ezután bejelentette, hogy hazája minden diplomáciai és hivatalos kapcsolatot megszakít Magyarországgal.
A büntetés-végrehajtás átadása nem sokkal azután történt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök, majd Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági államtitkár is Azerbajdzsánba utazott egy lehetséges gazdasági együttműködésről tárgyalni, napokkal a döntés előtt pedig olyan sajtóértesülések jelentek meg, amik szerint az azeri állam 2-3 milliárd euró értékben vásárolna magyar államkötvényt.
Novruz Mammadov, az azeri elnöki hivatal osztályvezetője szerint a döntés Orbán Viktor azerbajdzsáni tárgyalásai során született meg.
Egy befolyásos azeri politikus fiának Budapesten nyitott bankszámlájára több részletben több mint kilencmillió dollár érkezett 2012-ben, éppen akkor, amikor a magyar kormány furcsa körülmények között kiadta az azeri baltás gyilkost – derült ki 2017-ben.

2019

Butítástechnika: a tízparancsolat időszerűsége

Habár Noam Chomsky cáfolta, hogy ő lenne a szerzője a nevéhez fűződő úgynevezett „Chomsky tízparancsolatnak”, nem véletlen, hogy a 2014-es magyarországi országgyűlési választások idején nagy sebességgel terjedt el idehaza. Érdekessége négy évvel később is vitathatatlan: pontokba szedve mutatja be a populista diktatúrák manipulációs technikáit. Akárki is a szerző, Chomsky munkásságából is kiolvashatók ezek a gondolatok. A világhírű amerikai nyelvész, filozófus és politikai gondolkodó legújabb könyvét ma mutatják be Budapesten.

„A Chomsky-tízparancsolat egy hoax” – szögezte le a Magyar Narancsnak adott interjújában Noam Chomsky négy évvel ezelőtt, amikor viharos gyorsasággal terjedt Magyarországon az összegzés, amely a városi legendák szerint húsz évvel korábban született.

Az urbanlegends.hu egy cikke szerint a szöveg 2002-es, s Sylvain Timsit francia újságíróhoz köthető, ám a most 90 éves Chomsky szerint a tíz pontot ugyan nem ő írta, nem is ő tette ki a világhálóra, de a szöveg bizonyos elemei eredeztethetők különböző könyveiben leírt gondolataiból.

Akárhogyan is, nagyon tanulságos végig venni a tíz pontot; a mostani választásokat megelőzően a Fidesz és a kormány által folytatottak fényében különösen érdekes megvizsgálni, hol, mely pontokon találhatók hasonlóságok, azonosságok. Plusz adalékként: Chomsky négy évvel ezelőtti, fent idézett interjújában azt is mondta:

„Azért is ilyen ijesztő, ami ma Magyarországon történik, a jobboldali, nacionalista erők előretörése, mert az emlékek, hogy mi hova vezethet, még frissek.”

Íme tehát a tízparancsolat (amelynek szó-betű szerinti egyforma szövege számos forrásban megtalálható, a többi között itt, itt és itt is).

  1. Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.
  2. A népnek úgy kell tekintenie politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nem létező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.
  3. A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a „fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a „szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a „feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezeknek karöltve azon kell munkálkodniuk, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentse a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.
  4. A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek: évszázadokon keresztül hajlandók benyelni és elfogadni ezt az érvet („majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”).
  5. Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetőknek egyszerűen kell megfogalmazniuk üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naiv lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.
  6. Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.
  7. Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.
  8. A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag kell ellehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.
  9. A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.
  10. Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Titkos nyilvántartásokat kell létrehozni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani.

Noam Chomsky: Miféle teremtmények vagyunk? című könyvét április 12-én mutatja be Budapesten az Örkény István könyvesboltban Pléh Csaba pszichológus, nyelvész, a kötet lektoraés és Kenesei István nyelvész, az MTA Nyelvtudományi Intézetének volt igazgatója. A Kossuth Kiadó által kiadott könyv Noam Chomsky szerteágazó életművének rövid összefoglalója, amelyben saját nyelvészeti téziseiből kiindulva kísérletet tesz az emberi természet különböző összetevőinek feltárására. A többi között olyan kérdéseket feszeget, mint mi a közjó, milyen politikai rendszerek szolgálják, és melyek állnak szemben vele.

Az ügyvezető alelnök lakásán ülésezett a DK válságstábja

0

Egyelőre vizsgálják, hogy a kigyulladt szagelszívó okozta-e a Demokratikus Koalíció fővárosi irodájának leégését – ezt Kolozsi Péter, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság helyettes szóvivője közölte a sajtóval.

 

Az ügy előzménye, hogy szombaton egy Teréz körúti tűzben teljesen megsemmisültek a párt irodái. A DK azt a tájékoztatást kapta, hogy a tűz elsősorban az épület 5. emeletét érintette, ahol a párt irodái is voltak. A tető beomlott, falak dőltek ki, a berendezés elégett.

Hétfőn több lap is azt írta, hogy egy meghibásodott szagelszívó okozta a tüzet. A fővárosi katasztrófavédelem azt közölte, hogy a tűzoltókat valóban egy lángoló szagelszívó miatt riasztották az épülethez, csakhogy nem a DK-irodába, hanem egy földszinten lévő étteremhez.

A tüzet eloltották, ekkor kapták a riasztást, hogy lángol az épület tetőszerkezete. Egyelőre vizsgálják, hogy a két tűzeset között van-e összefüggés.

A hatóban és a közösségi oldalon egymást követték az ilyenkor szokásos találgatások. Az egyik feltevés szerint a Fidesz áll a gyújtogatás mögött, míg a másik változat ennek épp az ellekezőjét állította, vagyis, hogy a DK maga gyújtotta fel az irodákat. Ami a lehetséges okokat illeti, mindkét konteó szerint iratokat akartak iy módon megsemmisíteni – az első változat szerint a Fidesz, míg a másik variáció szerint a DK számára kínos dokumentumok eltüntetéséról lett volna szó.

Az eddig vizsgálatok nem utalnak gyújtogatásra, a tűz okát még vizsgálják.

Elsőként a Momentum biztosította együttérzéséről a DK-t, az őket ért anyagi kár miatt, ezt követően a többi baloldali ellenzéki párt is felajánlotta segítségét. A Demokratikus Koalíció a Facebookon számolt be arról, hogy Dr. Molnár Csaba ügyvezető alelnök lakásán ült össze a válságstáb. A DK központi stábjának vezetői tájékoztatást adtak a tűz okozta károkról. Az ügyvezető alelnök kiosztiotta a feladatokat, megszabta a legsürgősebb teendőket.

Szél Bernadett az ellenzék jelöltjét támogatja Újpalotán

1

Szeptember 30-án, vasárnap időközi polgármester-választást tartanak Budapest XV. kerületében. A választást azért kellett kiírni, mert Hajdu László (DK) korábbi polgármestert áprilisban országgyűlési képviselővé választották.

Hajdu László utódjául Németh Angélát, a jelenleg polgármesteri jogkörben eljáró alpolgármestert ajánlotta. A RÁTE (Szolidaritás, Rászorulókat Támogatók Egyesülete( Magyar Szolidaritás Mozgalom jelöltjét a DK, az MSZP, a Párbeszéd és a Liberálisok támogatják, ma pedig

Szél Bernadett az LMP korábbi társelnöke Facebook oldalán jelentette be, hogy ő is Németh Angélát támogatja

és a választókat is arra kéri, hogy a baloldali ellenzék közös jelöltjére szavazzanak.

Szél Bernadett szerint: NÉMETH Angéla

Nagyon köszönöm a Szél Bernadett, a LMP – Lehet Más a Politika volt társelnökének és miniszterelnökjelöltjének támogató szavait. Valóban helyben a helyi politika az, ami számít, illetve az, hogy ki és mit tesz a helyiekért. Kérem Önöket, hallgassanak ajánlómra, és most vasárnap vegyenek részt a XV. kerületi időközi polgármesterválasztáson, és szavazatukkal támogassanak engem. Keressenek a szavazólap második helyén. Erőt adó bizalmukat köszönöm.Szeptember 30. NÉMETH Angéla ✘

Közzétette: Németh Angéla – 2018. szeptember 27., csütörtök

A Fidesz-KDNP jelöltje, László Tamás – a Fidesz választókerületi elnöke, volt országgyűlési képviselő – 2010 és 2014 között vezette a kerületet. A választáson a Munkáspárt jelöltjeként indul Kerezsi László, Csékei Sándor pedig függetlenként pályázik a tisztségre.

Fészbúkvadászat 1. – Szél Bernadett

0
 
„Szél Bernadett Nem volt ráhatásom az lmp döntésére, nem hogy elnökségi tag nem vagyok de meg kongresszuson sem szavazhatok. A véleményem pedig erősen eltér az lmp hivatalos álláspontjától, ep-képviselőként én megszavaznam a jelentést.”
 Üdv, Kommenthunter

Magyar származású venezuelai menekültek

Az Index információi szerint mintegy háromszáz venezuelai menekültet fogadott be a magyar állam. A befogadottak ingyen repülőjegyet, legalább egy évig ingyen lakást, ingyenes magyar és angol nyelvtanfolyamot, és letelepedési papírokat is kaptak. Többségük az érkezése után néhány hónappal már legálisan munkát is vállalhatott az országban.

A menekültek befogadásának feltétele volt a menedékkérő származása. Azokat fogadtuk be, akiknek vannak magyar felmenői. Az Index szerint a befogadottak jellemzően nem beszélnek magyarul, és sem a vezeték-, sem a keresztnevük nem magyar. Magyarul már a szüleik se beszéltek, az első magyar szavakat is csak itt halották, és a kultúránkkal is csak itt kezdtek ismerkedni.

A program nagy titkolózás közepette zajlik, szervezői értesüléseik szerint direkt megkérték a menekülteket, hogy ne beszéljenek a befogadásukról. A menekültek amúgy nem értik, hogy miért kéne titkolózniuk, amikor ők valóban borzalmas körülmények közül érkeztek, így jogosnak érzik menekültkénti befogadásukat.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK