Interjúk

A Stop Sorostól függ a Soros-alapítvány magyarországi jövője

Alighanem elege lett az Orbán-kormány vegzálásából a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) budapesti irodájának. Tegnap érkezett a hír, hogy az OSF egyik regionális központja távozhat augusztusban hazánkból. Korábban itt döntöttek a más országokba jutó támogatások sorsáról is. A Független Hírügynökség Csontos Csabát, az alapítvány szóvivőjét kérdezte, aki elmondta, hogy valóban szóba került a költözés.

Meg tudja erősíteni a hírt: végleges a döntésük?

Erről még nem szeretnék nyilatkozni. Annyiban igaz az osztrák lap értesülése, hogy szóba került az alapítvány budapesti irodájának átköltöztetése Berlinbe, de a végső döntést majd akkor hozzuk meg, amikor elfogadja a magyar országgyűlés a hírhedt Stop Soros törvényt, és kiderül, milyen lépésekre készül az Orbán-kormány. Amennyiben ellehetetlenítik a munkánkat, nem lesz más választásunk.

Egy ilyen döntésnek kiszámíthatatlan következményei lehetnek  többi civil szervezet tevékenységére is.

Ezzel mi is tisztában vagyunk. Azok az intézkedés-tervezetek, amelyekről jelenleg hallani lehet, valóban komoly veszélyt jelentenek a civil szervezetekre nézve. Szűkítik a mozgásterüket és gyakorlatilag ellehetetlenítik az adományozók munkáját is. Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy a korábbinál is nagyobb nyomás nehezedik majd a civil szervezetekre, aminek valószínűleg nem mindegyikük tud majd ellenállni.

Mi lesz a munkatársaikkal? 

Az iroda jelenleg mintegy száz munkatárssal dolgozik, ennek hatvan százaléka magyar. Felelősséggel tartozunk irántunk, de nem csak munkaadóként. Végig kell gondolnunk, hogy a jelenlegi hazai körülmények között biztonságos-e egyáltalán a mindennapi életük. A törvény tervezete önmagában is komoly fenyegetést jelent nemcsak a szervezetekre, hanem azokra az emberekre nézve is, akik velünk bármilyen kapcsolatban állnak. Amikor a sorsukról döntünk, ezt is mérlegelnünk kell majd a következő időszakban.

Sokakban felmerült a kérdés: azzal, hogy kivonulnak az országból, felszámolják a magyarországi támogatási programokat is?

Nem gondolom, hogy azt a több évtizedes elkötelezettségünket felül kellene vizsgálnunk, amivel előbb a Soros-alapítvány, majd a Nyílt Társadalom Alapítványok tekintélyt szereztek maguknak a magyar emberek szemében. Az elkötelezettségünk a hátrányos helyzetű fiatalok támogatása iránt megmarad, folytatni fogjuk a romaprogramot is, hogy csak néhány példát említsek. Nem hagyjuk cserben azokat a magyar embereket, akik eddig is számítottak a segítségünkre.

Ha elfogadja a parlament, hogy 25 százalékos illetéket vessenek ki minden külföldről származó adományra, jelentősen megcsappannak a forrásaik. 

Ezzel is számolnunk kell. 

Tudjuk, az OSF és a CEU két külön szervezet, de éppen most jelentette be az egyetem is, hogy Bécsben kívánnak kampuszt létesíteni. Van a két döntésben valami közös?

Erről nem tudok mit mondani. Valóban két külön szervezet önálló döntéséről van szó. Ám tudjuk, a CEU helyzetét, és persze a döntésüket a „személyükre” szabott törvény is befolyásolja.

A  napokban Soros György Brüsszelben járt. Az önök bejelentése kapcsolatba hozható ezzel?

Erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Soros György valóban találkozott az Unió első alelnökével, de a megbeszélésükről nincsenek ismereteim. Mindössze annyit mondhatok, hogy az Európai Bizottság első alelnöke és Soros úr régóta ismerik egymást, rendszeresen találkoznak, véleményt cserélnek az aktuális európai és nemzetközi kérdésekről. Mindketten elkötelezettek a demokrácia, a szabadság, és a polgároknak egyenlő jogokat biztosító nyílt társadalom, valamint az EU tagállamait összetartó legszorosabb együttműködés mellett.

„Az elemzőknek gőzük sincs, hogy mi van ebben az országban!”

„Ha az ellenzéki pártok a kormány megbuktatása helyett egymás szavazóinak elcsábítására törekszenek, akkor annak súlyos választási vereség lesz a következménye” – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek a Magyar Progresszív Mozgalom megalapítója. Tarjányi Péter szerint a Fidesz márpedig megbuktatható, s az Orbán rezsim emberei – a főügyésszel, Polt Péterrel az élen – elzavarhatóvá válnak. A demokrácia visszaállításához nincs szükség kétharmados győzelemre, elég lenne az egyszerű többség. A Fidesz leváltásához nélkülözhetetlen viszont a demokratikus ellenzék együttműködése.  

Úgy tűnik, jól halad a mozgalmuk, Balázs Péter alkalmas jelöltnek tűnik, aki akár az ellenzék miniszterelnöke is lehet. Elégedett?

Nem is találkoztam Balázs Péterrel, nem is ismerem személyesen, néha ugyan összefutunk különböző televíziós stúdiók előterében. Valamiért a sajtó próbál engem királycsináló szerepre kényszeríteni, pedig erről szó sincs.

Szóval nem ön, illetve a Magyar Progresszív Mozgalom lenne az a „nemzeti holdudvar”, amely a hírek szerint megtalálta őt. De egyébként jó jelöltnek tartja?

Igen, kitűnő jelölt. Balázs Péter rendelkezik azzal a felkészültséggel és tudással, amely ma szükséges az egyre mélyebb politikai árkok betemetésére, s egy normális ország létrehozására.

Ha ön ennyire elismeri a képességeit, akkor akár a mozgalma is jelölhette volna?

Valóban, de nem ez történt.

Nem arról van szó, hogy egy „névtelen nemzeti kör”, mint jelölő szervezet Tarjányi Péter baloldali, liberális mozgalmával szemben mindenki számára elfogadhatóbb?

Nézze, erről ma már nem érdemes beszélni, semmi jelentősége. Lényeg, hogy van egy jelölt.

Van „b”, vagy „c” tervük, vagyis igaz a Surányi György, vagy a Farkas Ádám jelöltségéről szóló hír, amelyről a hvg.hu írt? Esetleg beállnak a Párbeszéd jelöltje, Karácsony Gergely mögé?

A jelöltről most tárgyalni kell, nem újabbakat keresni. Sokkal fontosabb, hogy az ország ma már nyugalomra vágyik, elege van a Fidesz és a Jobbik által keltett szinte polgárháborús hangulatból. A mozgalmunk legfőbb feladata, hogy a parlament ellenzéki pártjait lebeszéljük az egymás elleni acsarkodásról, a konfliktusok élezéséről, s a biztos bukással járó úgynevezett kétarcú politizálásról.

Az ellenzéki politikusok ugyanis csak látszatra, szavakban törekednek a kormány megbuktatására, valójában egymás ellen vívnak elkeseredett pozícióharcot.

De ezzel a helyezkedéssel csak a saját táboruktól, nem pedig a kormánytöbbségtől csábítanak el szavazókat.  Ebben a harcban pedig csak elbukni lehet.  Pedig a rezsim leváltható. Az ország többsége ugyanis változást akar.  És ha a kormányt leváltani akaró tömeghangulat, illetve a szétforgácsolódott baloldal cselekvése a továbbiakban már egymást erősíti, akkor az ellenzéki pártok nem egymással versengenek, hanem a NER megbuktatásáért küzdenek. Ez a siker záloga! Ezt a felismerést szeretnénk terjeszteni.

Persze az nagy kérdés, hogy az ellenzék többségében baloldali programjával elhódíthatóak-e a jobboldali tábor szavazói?

Vannak problémák, amelyek megoldása nem világnézet függő. Az bármely oldal számára szerencsétlen megoldás, amit egyébként Botka László tett:

meghirdetett egy ellenzéki programot, amitől még aznap elhatárolódni kényszerült minden lehetséges szövetségese, mert saját értékei alapján nem tehetett mást.

Ez kifejezetten ártott az együttműködésnek.

De ideológiától függetlenül kezelni kell a Brexit következményeit, hiszen napnál világosabb, hogy a britek távozása az unióból nagyon hátrányosan érinti majd a kint dolgozó vendégmunkásokat, köztük a magyarokat is. Amikor Botka Lacit a probléma megoldásáról kérdezték, akkor azt mondta, hogy majd „hazahozzuk őket”. Pedig a vendégmunkások facebookon olvasható üzeneteikből is tudható, hogy ez számukra nem megoldás. Tehát a szocialista jelölt olyan módszert javasolt, ami az érintetteket biztos nem viszi el a szavazófülkéhez.

A külhoni szavazás lehetősége már inkább értékfüggő. Tudjuk, Gyurcsány Ferenc amellett kezdett kampányolni, hogy csak a Magyarországon élő állampolgár vehessen részt a választáson, aki az adót is itt fizeti. Ezzel a programmal a keményebb üzenetekre váró baloldali szavazót kétség kívül meg is nyerheti a pártelnök.  Viszont a Fidesz szavazóiból egyet sem hoz el. Pedig az elégedetlen jobboldali szavazatok megszerzése nélkül nem erősödik az ellenzék.  Gyurcsány Ferenc ezt figyelmen kívül hagyja, pusztán az érdekli, hogy a szocialista párttól elcsábítson szavazót. Vagyis ez sem a kormányváltásról szól. Csak arról, hogy a Demokrata Koalíció tábora nagyobb legyen, mégpedig a többi párt rovására. Ami nem növeli a kormányváltás esélyét, hisz a kiábrándult jobboldaliakat kéne elsősorban megnyerni, nélkülük ugyanis nincs választási győzelem.

Lényegében ezt mondja Balázs Péter is, aki szerint olyan jelölt kell, aki az összes ellenzéki párt, bizalmát élvezi, s a cselekvését is képes koordinálni. Továbbá a jobbközép tömegeket is meg tudja szólítani. Ezt kéne megérteni minden kormányváltásban reménykedő párt vezetőjének és persze jó, ha ezt a szavazók is látják.

Miután Botka László másként gondolkodott, s ráadásul stratégiájával eredményeket sem ért el, amiatt puccsolták meg őt?

Szó sincs puccsról, Botka László hozott egy döntést. Távozása a kormányváltás szempontjából jó döntésnek bizonyult, hisz az ellenzék néhány hét alatt több ügyben is előrelépett.  Mi, a Magyar Progresszív Mozgalom tagjai nagyon fontosnak tartjuk, hogy legyen közös jelölt, szülessen meg egy mindenki számára vállalható program, s legyen folyamatos egyeztetés a pártok között.

Ön korábban azt nyilatkozta, hogy az MSZP egy olyan hatalmi harcokkal terhelt massza, amelytől a közeljövőben nem várhatóak épkézláb döntések. Most mégis határozott döntéseket vár?

Igen, mert változott a véleményem, szerintem a szocialista párt kezdi összekapni magát.

Úgy látja, hogy nincs politikai maffia az ellenzék és a szocialisták körül?

Nincs ilyen. Érdekkörök vannak, melyek a politika centrumának mozgását igyekeznek befolyásolni.

Állandó pletykák tárgya, hogy kormányoldal pénzel egyes baloldali politikusokat, akiknek a „bomlasztás” a feladatuk, ezért valójában nyerni sem akarnak. Nem hallott erről?

Hallottam, de nem hiszek a szóbeszédeknek.  A belső ellenzék megsemmisítése legfeljebb évtizedekkel ezelőtt, az „átkosban” volt divat a baloldali pártokban. A kudarcos vezető árulót kiáltott, s így igyekezett kibújni a felelősség alól.

Ma ez már meglehetősen ódivatú lenne, s szerintem az elmúlt hónapban a szocialisták egymással szembeálló hatalmi centrumai letették a fegyvert, s szervezettebbek, döntésképesebbek. Azt is megtanulták, hogy kizárólagos hatalomra nem lehet törni, mert ha sikerül, akkor csak a romokon tudnak uralkodni, aminek semmi értelme.

Ehhez képest a DK elnöke Gyurcsány Ferenc sietve bejelentette, hogy nem kívánnak a szocialistákkal közös listán indulni, de közös miniszterelnököt sem akarnak. Most akkor mi van?

A tárgyalások egyelőre csak elkezdődtek, de nem értek véget. A káros pozícióharc következményeit csak lassan ismerik fel.

Ha az ellenzék minden pártja elfogadná közös jelöltnek Balázs Pétert, vagy bárki mást, akkor a következő lépés egy választási párt megalakítása lehetne, amely közös programmal indul?

Igen, ennek előfeltétele, hogy az egész ellenzék valóban képes legyen csapatban gondolkodni. Különben nem tud majd az egyéni jelöltek, s listák összeállításában megegyezni. Ezen kívül kell egy közös választási program is, amely segít a mozgósításban.

Tarjányi Péter
MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

A legfontosabb, hogy kormányváltás legyen, s persze kétharmaddal, hogy gyorsabban visszaállítható legyen a demokrácia, a fékek és ellensúlyok rendszere.

Ehhez viszont a Jobbik politikusai is kellenek, de van, aki ellenzi.

Én is azt szeretném, ha a szélsőségesek visszaszorulnának. Elég ránézni Európa térképére: sorra erősödnek a szélsőjobboldali pártok, ami anyagi erőforráshoz is juttatja a populistákat. Ha a hazai erőtérben megerősödnek, akkor középtávon ez lehet veszélyesebb is, mint a Fidesz túlhatalma.

Ez érdekes, mert a Fidesz ma a Jobbiknál szélsőségesebbnek tűnik.  Az egykori uszító párt ma középre tart!

Csak szavakban. Akárhogy is, baljós árnyak jönnek elő, az elmúlt száz év kezd kísértetni, ezért erre a folyamatra nagyon oda kell figyelni. Amerikában több vezető elemzővel találkoztam, s egyöntetű a vélemény, hogy középtávon, tehát pár éven belül – főleg ha valamelyik országban egy szélsőséges párt hatalomra kerül -, akkor még annál is veszélyesebb helyzet alakulhat ki, mint amiben most vagyunk. A szélsőjobb irányába eltolódó Európa még tetszene is Oroszországnak. Ezt néhány évtizede láthattuk már működés közben is, s bénultan állt egész Európa.

Szóval a centrumba igyekvő Jobbikat elutasítja?

Szerintem van a jobboldalon egy óriási tömeg, amely kiábrándult már Orbán Viktor kormányzásából, velük kéne foglalkozni.

Egyébként azt látom, hogy a mai közvélemény-kutatási adatok köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, ahogy a politikai elemzők is elvesztették valóság érzékelésének képességét.

Gőzük sincs arról, hogy mi van az országban.

Viszont ha nincs meg az ellenzék kétharmados győzelme, akkor kormányozni szinte lehetetlen, hisz az egész állam intézményhálózatát – az ügyészségtől, az alkotmánybíróságon át a számvevőszékig – a Fidesz tartja kézben. Egy új kormánynak milyen esély jut?

Nézze, amikor 2002-ben, az első kormányzása után megbukott a Fidesz, akkor az általa addig szigorúan kézben tartott szervezetrendszer napok alatt, kártyavárként omlott össze az államigazgatásban. Ezt közvetlenül megtapasztaltam, mert akkoriban az intézmények átvilágításával foglalkoztam.

De a kétharmados törvények meghozatalához, tehát az ügyészség vezetőjének menesztéséhez viszont biztosan kell a minősített többség. Nem gondolja?

Fogadjunk, hogy a főügyész eltávolítása egy kormány számára nem lehet megoldhatatlan feladat!  Európában igenis van lehetőség a változásra, ha azt egy választott kormány akarja. Ha az ellenzék megnyeri a választást, tehát ha megkapják a felhatalmazást a változtatásra, akkor azt végre is lehet hajtani. Ehhez semmi kétség nem férhet!

A mozgalomból egyelőre Bodnár Zoltán jogász, Lattmann Tamás nemzetközi jogász, s persze Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő ismerős, vannak még többen?

Természetesen, szakemberek, jogászok, közgazdászok, s néhányan pénzzel is támogatnak bennünket. Mi hárman vállaljuk a nyilvánosságot is.

Minden párt szóba áll a Magyar Progresszív Mozgalom vezetőivel? Miért teszik, hisz semmi nem kötelez erre senkit!

Természetesen minden politikussal, szakértővel tárgyalunk, de ezek nem formalizált beszélgetések. Itt csak a racionális érveknek van súlya. Érzik, hogy abban a pillanatban, ahogy megjelentünk, változást hoztunk. Mi vagyunk a vihar, megjelenésünk után felgyorsultak a folyamatok, tisztábban látunk. Tisztábban lát a választó, mert kirajzolódtak azok körvonalai is, akik nem akarnak kormányváltás. Őket természetesen megbünteti a szavazó.

Mi történik, ha az erőfeszítések ellenére kudarccal jár a kezdeményezésük?

Ha egybekovácsolódik az ellenzék, de a győzelem elmarad, akkor teljesen más Magyarország lesz 2018 után. Egy a mainál is rosszabb, nehezen élhető országban fogunk ébredni. A tét tehát nagy.

De már a következő két hónapban kiderül, hogy a képes-e, akar-e az ellenzék a győzelem érdekében összedolgozni. Ha nem lesz együttműködés, akkor csak nagyon rossz eredmény születhet a választáson, mert a szavazók keményen büntetni fogják a demokratikus ellenzéket. Ha ez a forgatókönyv megvalósul, akkor adok önnek egy újabb interjút, s elmondom, hogy kinek, vagy kiknek a felelőssége az ellenzék totális kudarca!

Hadházy: Ilyen mélyre csak a Rákosi-rendszerben süllyedt a kormányzati média

A kormánypárti sajtó szerint már Hadházy Ákos is Simicska Lajos zsebébe került, s az LMP társelnöke Simicska Ádámtól kapja az utasításokat, s persze ő pénzeli a pártot is. Mindezt a napilap által szervezett Magyar Nemzet Szalon legújabb estélye után kezdték terjeszteni a kormány által kitartott lapok. A dolognak csak egyetlen szépséghibája van, hogy Simicska nem is volt ott a rendezvényen. Az LMP társelnöke azt is elmondja a Független Hírügynökségnek, hogy Kósa Lajos esetében nem a 82 éves édesanyja sertéstelepének támogatása a legsúlyosabb ügy.

A kormánypárti sajtó szenzációt igyekszik kreálni abból, hogy találkozott Simicska Lajossal. Ha így volt, miről beszélgettek?

Nem beszélgethettünk semmiről, ugyanis az említett eseményen Simicska Lajos nem is volt jelen. Így aztán csak arról a szenzációról tudok beszámolni, ami egyben médiatörténeti esemény: ilyen mélyre legfeljebb a Rákosi-rendszerben süllyedhetett a kormányzati média. Érdemes az előzményeket is felidézni, mert korábban ugyanez a hazug sajtó azt írta, hogy hetente találkozom Simicska Ádámmal, aki egy bizonyos étteremben – miközben kiadja nekem az ukázokat – lazacsalátát és kaviárt fizet nekem. Természetesen ez sem igaz, de a cikk megjelenésekor kiírtam a Facebook-oldalamra, hogy ma bizony elmegyek a Magyar Nemzet Szalon estjére. Ebből az általam közölt hírből indult el a nagy leleplezés, de az „oknyomozók” még arra sem vették a fáradságot, hogy szétnézzenek: Simicska Lajos valóban ott van-e az eseményen.

Állítólag Vona Gábor is megjelent az esti találkozáson, ezért a kormánypártok valamennyi lapjában ebből a tényből azt vizionálták, hogy a Jobbik-LMP választási együttműködést készítik elő. Ez történt?

Vicces lenne, ha a titkos paktumot a nyilvánosság előtt kötnénk. Vona Gábor valóban ott volt, mint ahogyan száz másik ember. Ha a kormánysajtó emberei figyelnek, akkor láthatták volna, hogy negyedórás késéssel érkeztem. A szünetben valóban összefutottunk a Jobbik elnökével, de kezet sem fogtunk, mert van a családban egy kisbaba, de orvosként is megszoktam, hogy az influenzaszezonban jobb azt kerülni.

Az egész beszélgetésünk mindössze néhány szóból állt. Én annyit mondtam, hogy szerintem ez a kormány leváltható, amire rábólintott, a Fidesz ugyanis szerinte is meg fog bukni. Ezek után a szendvicseket kritizáltuk, majd én még a szünet előtt távoztam, mert az esti mesét mindig én mondom a gyerekeimnek.

Gondolom, az is az esti mese kategóriája, hogy Simicska Lajos a Jobbik után már az LMP-t is pénzeli, s át is vette a párt irányítását. Hogyan tudnak egy ilyen hírrel szemben védekezni?

A kormánysajtó zagyvaságaiból nyilvánvalóan kiderül, hogy a hatalom retteg a választásoktól. Ezért igyekeznek az ellenzéket lejárató ügyeket kreálni, ezért indították el a félelmet gerjesztő Soros-kampányt, de ezek pusztán nagyon drága, önmagukat leleplező, nyilvánvaló hazugságok, amire tíz és százmilliárdokat költhetnek.  Aggasztó, hogy sajnos a társadalom nagyobb hányadát a szennymédia éri el, a kritikus és független sajtó hatása ennél sokkal kisebb. Emiatt már most világos, hogy a tavaszi választások nem lesznek tisztességesek.

Nemrég Simicska Lajos egy közleményében azt jelezte, hogy „nem foglalkozom pártok felvásárlásával. Életem során egyetlen politikai formációhoz fűzött szorosabb kapcsolat, azt Fidesznek hívják, de 4 éve velük is minden kapcsolatot megszakítottam, amikor világossá vált számomra, hogy egyszerű hazaárulókkal és tolvajokkal van dolgom.” Ön nem gondolt arra, hogy egy hasonló hangnemű közleményben utasítsa vissza a rágalmakat?

A Facebookon jeleztem, hogy a lejárató kampány nyilvánvaló hazugság. Egyébként átvitt értelemben teljesen egyetértek Simicska Lajossal, s – jó adag iróniával mondom ezt – „tettestársak” vagyunk.

Arra gondol, hogy korábban mindketten támogatták a Fideszt!?

Igen, különböző mértékben – hiszen én azért Szekszárdon kevesebb plakátot raktam ki –, de mindketten segítettük hatalomra jutni ezt a hazaárulóvá vált társaságot. Jóval korábban egyébként kétszer valóban találkoztam vele, egyszer véletlenül és futólag, egyszer pedig azért, mert érdekelt az, ő hogyan éli meg ezt. És természetesen érdekelt, hogy ő lát-e esélyt kormányváltásra. Ő is lát.

De ettől a hatalomtól sem szabad félni, rettegjenek inkább azok a főkolomposok, akik ide juttatták ezt az országot. El kell menni választani, és el kell zavarni ezt a kormányt.

Visszatérve a Magyar Nemzet Szalonra: nem lett volna óvatosabb, ha el sem megy, akkor biztos, hogy nem tudták volna lejáratni?

Nézze, én büszke, és persze nyakas református vagyok, nekem gerinctelen, korrupt emberek nem fogják megmondani, hogy hova mehetek. Ráadásul nem ők lepleztek le engem, hanem én buktattam le őket. Reggel elmondtam, hogy részt veszek a politikai szalon rendezvényén, este pedig már megpróbáltak lejáratni. De figyelem: a Magyar Nemzet beszámolója rövidesen megjelenik, s ott a fotók elég objektíven megmutatják majd a résztvevőket.

Valószínű, hogy a tények ritkán zavarják a lejárató kampány szervezőit. Csodálkozom is, amiért még nem fedezték fel, hogy az LMP politikusa, Ungár Péter, együtt járt bölcsödébe Simicska Ádámmal.  A két párt összeesküvése talán már gyerekkorban elkezdődhetett. Nem volt ez önnek gyanús?

Ezen persze most nevetünk, de abszolút benne van a kalapban. A Tanúból valamennyien tudjuk, hogy az a gyanús, ami nem gyanús…

Ön kiemelten foglalkozik a kormány korrupciós ügyeivel, viszonylag friss hír, hogy az ügyészség nyomozást kezdett Orbán Viktor vejének korábbi cége, az Elios ellen. Számít eredményre?

Ez fontos hír. Egyébként pedig: a lejáratásom azután kezdődött, hogy Tiborcz ügyéről a századik korrupcióinfón beszéltem, s ismertettem a miniszterelnök vejének üzelmeit. Korábban mi Schiffer Andrással olyan feljelentés írtunk, amely megdönthetetlen bizonyítékokkal mutatta be, hogyan próbálták – sajnos, sikerrel – manipulálni a városok közbeszerzéseit.

Úgy gondolom, hogy még Polt Péter sem tehette meg, hogy nem indítja újra a nyomozást. Meggyőződésem ugyanis, ha az Európai Csalás Elleni Hivatal jelentése után nem indul el újra a rendőrségi eljárás, akkor azzal az európai uniós pénzek azonnali leállítását kockáztathatta volna a kormány. Az más kérdés, hogy ha elindul a vizsgálat, akkor a legfőbb ügyész már ismét minden erővel megpróbálja megakadályozni az igazság kiderítését.

Ugyanilyen megúszhatatlan nyomozás Farkas Flórián ügye, hisz jól emlékszünk, hogy a Híd a munka világába-program keretében milliárdok tűntek el, de említhetném még az Öveges-programot is. Mindkét esetben rendszerszintű a korrupció, amit az OLAF várhatóan rövid időn belül kimond.

És arra számít, hogy az OLAF-jelentést nyilvánosságra hozzák? Tegnap ugyanis egyértelművé vált, hogy ezt csak a kormány teheti meg…

Ha nem hoznák nyilvánosságra, az maga lenne a beismerő vallomás. Nagyon nehezen védhető a titkolózás, hiszen a 4-es metró ügyét mint valami győzelmi jelentést lobogtatták. Ha mégsem tennék, akkor a parlamentben minden héten meg fogom kérdezni, hogy miért titkolóznak Orbán Viktor veje, Tiborcz István ügyében. Jelen pillanatban az ellenzéknek az is a feladata, hogy összegezze: mi történt az országban az elmúlt nyolc évben, s erre emlékeztessük is az embereket.

Azt figyeltem, hogy – miközben a korrupciót kutatja – bárhová nyúl, mindig talál valamit. Itt van például Kósa Lajos 82 éves édesanyja, aki vásárolt egy céget, s  százmilliós uniós pénzhez jutott. Tudja, hogy Kósa Lajos visszautasította a vádjait?

Sajnos Magyarországon annyira szervezett és nagyüzemi módon történik az európai pénzek ellopása, hogy szinte bármelyik projekthez nyúlok, nagyon csúnya dolgokat találok. Kósa Lajos esetében nem az édesanyja sertéstelepének támogatása a legsúlyosabb ügy, tehát nem az, hogy egy idős hölgy – aki bölcsődeigazgató volt – uniós pénzhez jut, hanem inkább az, hogy közben mások, akik évtizedek óta állattenyésztéssel foglalkoznak, emiatt nem kaphattak támogatást.

De Kósa Lajos legsúlyosabb ügye leginkább a feleségének cégvásárlása; Kósáné 2017 tavaszán 6 millió forintért megvásárolt egy vállalkozást, majd a nyilvános adatokból kiderül, hogy a cégben 115 millió forint értékű vagyonelem, saját tőke van. Vagyis testvérek között is 110 millió forint ajándék!

Egyébként Kósa Lajos miniszter azt nyilatkozta, hogy a felesége cégügyeihez senkinek nincs köze. Elfogadja?

Ugyan, Gyurcsány Ferenc feleségének cégügyeit nemrég még nagyon is nyilvánosságra tartozónak tekintette a hatalom. Ha emlékszik, kormánypárti újságírók gyűrűjében kényszerült az ügyészségre látogatni.

De visszatérve: azért különösen fontos tudni, hogy a Kósa család 6 millióért vett egy 115 milliót érő céget, mert ezután Kósa Lajos bement a parlamentbe és beadott egy törvénytervezetet a nyugdíjas-szövetkezetek létrehozásáról. Miközben az a vállalkozó, akitől potom pénzért megvásárolták az említett céget, kifejezetten érdekelt a nyugdíjas-szövetkezetek létrehozásában. Ugyanis egy olyan céghálózat egyik tulajdonosa, amely munkaerő-kölcsönzéssel, diákszövetkezetek létrehozásával foglalkozik, s persze amióta a Kósa Lajos által beterjesztett törvény lehetővé teszi, jó néhány nyugdíjas-szövetkezetet is létrehozott. Ez szerintem a totális lebukás, ez a megvesztegetés klasszikus esete; ezért meg is tettem a feljelentést Kósáék ügyében.

Mindezek ismeretében már világos, hogy miért bosszús a kormánypárt, vagy Orbán Viktor, ha meghallja az ön nevét. A választási kampányt érintő hír, hogy az Együtt egyéni képviselő-jelöltjeit visszalépteti az LPM javára. Viszonozzák az ilyen gesztusokat?

Azért nem volt az örömöm igazi, mert, ha létrejön valamilyen megállapodás a pártok között, azt szerintem nem kell állandóan élő adásban, mint valami valóságshow-t közvetíteni. Miután folyamatosan csökken az ellenzék rendelkezésére álló médiafelület, ezért a meglévő lehetőségeket a kormány bűneinek leleplezésére kéne felhasználni. Illetve annak ismertetésére, hogy az ellenzék győzelme esetén milyen döntésekkel fogjuk átalakítani Magyarországot, hogy újra élhető ország legyen.

„Még mindig nem tudom elképzelni, hogy visszavonják a CEU működési engedélyét”

Szomorúnak tartja, hogy a választás után is folytatódik a boszorkányüldözés, ezt mondta Enyedi Zsolt, a CEU rektorhelyettese a Független Hírügynökségnek adott interjúban a Figyelő listázásáról. „Soros-katonák” szerinte csak kampányokat irányító gátlástalan emberek fejében léteznek. Arról is beszélt, hogy továbbra is Budapesten képzelik el a jövőjüket, de készülnek vészforgatókönyvekkel.

Enyedi Zsolt, a CEU rektorhelyettese
Fotó: FüHü

A Figyelő a napokban publikált egy listát az állítólagos Soros-hálózathoz tartozó emberekről, benne több CEU-s tanárral, Önnel például, de szerepelnek a listán olyanok is, akik már évekkel ezelőtt meghaltak. Mit szól ehhez?

Nagyon szomorú, hogy a kampány végeztével is folytatódik ez a boszorkányüldözés.

Ilyen listázás általában a demokrácia intézményeinek a leépítése keretében szokott megjelenni.

Persze a Schmidt Mária-féle vonal nem feltétlenül azonos a kormány egészével. Nem tételezem fel, hogy annak a listának, ami talán ott van Orbán Viktor asztalán, sok köze lenne ahhoz, amit a Figyelő publikált.

Ugyanakkor a célkeresztben mindkét esetben alapvetően a civil szervezetek lehetnek. A mi egyetemünk szerintem pusztán azért van ott, mert Soros György nevéhez köthető, és ez a Soros-fixáció megköveteli a kormány köreitől, hogy mindenkit, akinek bármi köze van Soros Györgyhöz, ellenségként kezeljenek, kivéve persze saját magukat.

Ahogy többen rámutattak, a listán szereplők jelentős része kevesebb támogatást kapott Soros Györgytől, mint a kormány számos vezetője vagy beosztottja. Ezzel együtt is úgy gondolom, hogy minden olyan balfogással, mint például a halottak szerepeltetése – akár olyanoké is, akik két-három évtizede meghaltak -, vagy köztudottan jobboldali, Fidesz-támogató, konzervatív kollégák említése, vagy olyanoké, akik soha a politikában meg nem nyilvánultak, tehát az összes amatőrséggel együtt azért ez egy jel, és nyilván, amikor megjelentették, tudták, hogy vihart fog kavarni.

Azt gondolják, hogy ebben az új érában ilyen módon kell beszélni.

Tehát továbbra is ügynöközni kell, ötödik hadoszlopról kell beszélni, azt az érzést kell kelteni, hogy összeesküvés van Magyarország ellen.

Azt mondta, a Figyelő listája más, mint ami Orbán Viktor asztalán van. Tehát akkor Ön szerint nála is van egy ilyen lista?

A miniszterelnök úr mondta egy interjúban, hogy név szerint tudják, kik azok, akik Magyarország migrációs politikája ellen nemzetközi szervezeteknél lobbiznak. Ha jól értem, ő rájuk gondolt, mint ügynökökre vagy ellenségekre. De mi köze van az előző csoporthoz annak a keresztény- konzervatív, Fidesz-párti klímakutatónak, akinek egyetlen bűne van, és az az, hogy a CEU-n tanít, illetve, hogy egy blogbejegyzésben kritizálta, hogy a kormány ilyen lehetetlen helyzetbe hozta az egyetemet?

Én nem gondolom, hogy bárki komoly ember, és nyilván a miniszterelnök úr az, összekeverné azokat, akik számára bármilyen értelemben politikai ellenfelek, azokkal, akiknek az összes felhánytorgatható bűnük a kormány szempontjából az, hogy végzik a munkájukat egy olyan egyetemen, amit valamikor Soros György és sokan mások alapítottak.

Most milyen kapcsolat van Soros György és az egyetem között?

Tagja annak a 21 tagú igazgatótanácsnak, amely felügyeli az egyetemet. Ő volt valamikor ennek a tanácsnak az elnöke. A kilencvenes, kétezres években komoly szerepet vitt, ezért is levelezett az illetékes magyar minisztériumokkal a CEU kapcsán, de már évekkel ezelőtt megszűnt ez a funkciója, és most már csak

tiszteletbeli elnöke annak az autonóm testületnek, amelyben ott ül az Oxford, a Berkeley, a Stanford, a Columbia egyetem rektora, rektorhelyettese.

Az egyetlen pártpolitikában érintett tag az George Pataki, New York állam volt republikánus kormányzója, de már ő sem aktív.

A CEU nemrég aláírt egy egyetértési megállapodást, amely szerint Bécsben is nyílik egy kampusz. Ez mit jelent?

Azt, hogy eldöntöttük: oktatási tevékenységet indítunk Bécsben is. Ez már a második helyszín, hiszen az első New York állam, ahol szintén elkezdtük néhány hónappal ezelőtt a kurzusainkat. Ez a döntés összefüggésben van természetesen a CEU mostani, magyarországi helyzetével. Továbbra sincs egyértelmű jelzés a kormány részéről, hogy alá akarják-e írni a New York állammal letárgyalt szerződést, amely biztosítaná, hogy a CEU a hagyományoknak megfelelően működhet a továbbiakban is Magyarországon.

Ugyanakkor ez egy növekedési lehetőség is az egyetem számára. Ha teljes mértékben rendeződik is az egyetem sorsa Magyarországon, amit nagyon remélek, hogy így lesz, akkor is van keresnivalónk Bécsben. Beszéltünk több alkalommal az ottani városvezetéssel, a felsőoktatás szereplőivel, és úgy látjuk, hogy hozzá tudnánk járulni az osztrák felsőoktatáshoz is. Úgy tűnik, hogy ők is úgy gondolják, hogy mi tudunk valamit, amit érdemes oda behozni.

Tehát ez egy terjeszkedési lehetőség, bár az igaz, hogy az eredeti felajánlás annak kapcsán érkezett, hogy a múlt tavasszal a bécsiek látták, hogy bajban vagyunk és segíteni akartak. Úgy tűnik, új tanárokat, új diákokat tudnánk magunkhoz vonzani, ha nem csak Budapesten tanítanánk.

Két forgatókönyv van ugye a New York állammal kötendő megállapodást tekintve. Az egyik szerint a kormány végül aláírja a megállapodást, a másik szerint nem. Mi történik akkor, ha aláírja? És mi ennek a határideje?

Sajnos nincs határideje. A kormány diszkrecionális joga, hogy mikor, kivel, milyen szerződést ír alá.

Politikailag és erkölcsileg nehéz lesz megmagyarázni, ha nem írják alá,

hiszen még tavasszal azt mondták, hogy ők semmi akadályát nem látják, a McDaniel College ügyében aláírtak egy ilyet Marylanddel, akkor azt panaszolták, hogy nincs megfelelő tárgyalópartner az amerikai oldalon. Aztán lett. Találkoztak, tárgyaltak, már tavaly szeptemberben megvolt a szöveg, azóta semmilyen, általam értelmezhető indoka nincs az aláírás elmaradásának.

Annyit tudok elképzelni, hogy miután a magyar kormány értesült arról, hogy mi oktatási tevékenységet tervezünk elindítani az Egyesült Államokban, szeretné látni, hogy az hogyan is alakul. Már a tél folyamán megtekinthették volna a programot, de még most sem késő.

A pozitív szcenárió az, hogy megállapítják, hogy megfelelünk a törvényi feltételeknek, aláírják a régóta előkészített szöveget, és akkor folytatjuk tovább, amit eddig csináltunk, kiegészítve New York-i és bécsi programokkal.

És mi történik akkor, ha a kormány nem írja alá?

Egy jó ideig még nem kell, hogy történjen semmi az állam részéről. A törvény értelmében legkésőbb 2019. január elsejéig kell rendelkezni egy nemzetközi egyezménnyel. A helyzet valamivel bonyolultabb, miután szövetségi államról van szó. Sokáig úgy nézett ki, hogy elvárnak egy külön megállapodást a Fehér Házzal is, most viszont úgy tűnik, hogy ez mégsem kell, hiszen a McDaniel College esetében sem történt ez meg. 

Bocsánat, hogy közbevágok, de Amerikában az oktatás állami, és nem szövetségi hatáskör…

Igen, emiatt volt eleve furcsa, hogy belevették a törvény szövegbe, hogy szövetségi szinten is kellene valamilyen megállapodás. De úgy tűnik, rájöttek arra, hogy ezt így megkövetelni nem lehet. Valószínűleg azt a bizonyos levelet, amit az amerikai oktatási miniszter írt Balog Zoltánnak, hogy az államokkal kell ezt letárgyalni, azt fogják szövetségi szintű megállapodásnak tekinteni.

Akkor viszont a következő, ami kell, az a mi esetünkben a New York Állammal való megállapodás. Ezt akár már 2019. január másodikán számon kérheti rajtunk az Oktatási Hivatal. Ha nincs, azt mondhatják, hogy szomorúan látják, hogy nem teljesítjük a törvény által megkívánt feltételeket, és visszavonják a CEU működési engedélyét. Ebből az következne, hogy 2019-ben Budapesten a CEU már nem fogadhat diákokat.

Tovább bonyolítja a történetet, hogy a magyar székhelyű egységünket, a Közép-európai Egyetemet, ami szimbiózisban működik a CEU-val, nem érinti közvetlenül a CEU működési engedélyének esetleges visszavonása, azonban mivel a két jogi egység a gyakorlatban egy egyetemet alkot, kénytelenek lennénk kihasználni azt a meghívást, amit kaptunk. Vagyis

a legrosszabb esetben 2019 szeptemberében a hallgatók egy része már Bécsbe érkezne. A már korábban felvett hallgatókat továbbra is jogunk lenne itt, Budapesten tanítani,

de a CEU nem működhetne külföldi egyetemként úgy Magyarországon, ahogy eddig működött.

Magyarul, aki elkezdte itt az egyetemen a képzést most szeptemberben, az akkor is befejezheti itt, ha visszavonják a működési engedélyt? Tehát 2020 tavaszától szűnne meg itt az oktatás?

Kicsit több időt ad a törvény, mert számoltak a doktori képzésben részt vevőkkel is. A jogalkotó úgy gondolkodott, hogy elég időt ad az ő kifutásukra is, csak azzal nem számolt, hogy az amerikai doktori képzés hosszabb, mint a magyar. Vagyis az az idő, amit meghatározott, nem elég arra, hogy a mostani elsőéves doktori hallgatók befejezzék itt a tanulmányaikat. Nekik már külföldön kellene ezt megtenniük.

Ugyanakkor, nem tudom,

lehet, hogy a fantáziám hiánya, de még mindig nem tudom elképzelni, hogy visszavonják a CEU működési engedélyét,

miután a korábbi nyilatkozatok fényében, amennyiben van amerikai partner, folyik ott oktatási tevékenység, akkor ennek a meglehetősen abszurd új törvénynek is megfelelünk. Elképesztő erőfeszítéseket tettünk ezért.

Én azt gondolom, hogy Bécs számunkra nagy lehetőséget fog jelenteni, és rendkívül hálásak vagyunk a bécsieknek, de az ottani oktatás alapvetően kiegészíteni fogja az itteni kampuszunkat.

Bécsben mikor indulhat a képzés? Hiszen ezek szerint akár arra is szükség lehet, hogy már jövő ősszel kezdődjön.

Ha kell, már jövő ősszel indulhat. Mint amerikai egyetem, jogunk lesz beiskolázni a diákokat, ha minden kötél szakad. Mi hosszú távon képzeljük el a jövőnket, vagy az egyetem egyik részének a jövőjét Bécsben, kapcsolódni kívánunk az osztrák felsőoktatási rendszerhez is. Az ehhez vezető út hosszabb időt fog igénybe venni, de megoldható.

A CEU eddig is a híd szerepét töltötte be az európai és az amerikai oktatás között, szeretnénk ezt a továbbiakban is megtartani.

Nyilván a szívünkhöz legközelebb álló küldetés az lenne, hogy Magyarországot bekapcsoljuk ebbe a vérkeringésbe. Rendkívül elkeserítő lenne, ha Magyarországot ebből ki kellene hagyni. Remélem, nem kerül rá sor.

Az egyetemnek rengeteg kutatási megállapodása van a Magyar Tudományos Akadémiától kezdve sok más műhelyig. Ha jól tudom, ezek sok pénzt hoznak, mert külső források finanszírozzák. Ha költözni kell, mi lesz ezekkel a megállapodásokkal?

Ez kutatásonként, projektenként dől majd el. A CEU valóban rendkívül sikeres volt külföldi pénzek Magyarországra hozatalában, és ezeknél nem arról van szó, hogy amikor mondjuk mi egy Európai Kutatási Tanács (European Research Council) pályázatot elnyerünk, akkor azzal bármit is csökkenne magyar egyetemek esélye, ez pluszban jön.

Figyeltünk arra is, hogy magyar állami forrásokat ne használjunk. Ezzel kapcsolatban is

vannak teljesen hamis állítások a sajtó bizonyos részében,

amik arra utalnak, hogy az egyetemünk magyar költségvetési forrásokból is működik valamilyen régi privilégiumból fakadóan. Ez nem igaz.

Minimális összeg érkezik a Közép-európai Egyetemre, tehát a magyar tagozatunkon, tanuló néhány PHD-hallgató ösztöndíjaként. Ez sokkal kevesebb, mint az 1%-a a költségvetésünknek.

Tehát mi anyagilag csak hozzáadtunk a magyar felsőoktatáshoz, kutatáshoz. Ennek egy része, amennyiben költöznünk kell, biztosan elvész Magyarország számára. Hogy pontosan mekkora része, azt nem tudom, attól függ, hogy az adott szerződések hogyan íródtak meg.

Mekkora a magyar diákok aránya az egyetemen?

Egyötöde a diákjainknak magyar. Ez egy olyan egyetem, amely egyrészt nagyon nemzetközi, mert a világon is nagyon kevés olyan van, ahol a diákok 80%-a külföldi, másrészt viszont az itt tanuló különböző nemzetiségű diákok között a magyarok vannak a legtöbben. Tehát, ha van nemzet, amely elsősorban az előnyeit élvezi a CEU által nyújtott szolgáltatásoknak, az a magyar.

Ez igaz a tanárok tekintetében is, 40% magyar köztük. Mondhatni, hogy furcsa, hogy a tanárok többsége külföldi, másrészt viszont a magyarok vannak a legtöbben köztük.

Sok más kapcsolatunk is van a magyar társadalommal. Például a könyvtárhasználóinknak a többsége nem CEU-s magyar. Tehát miközben van egy nemzetközi karaktere az egyetemnek, számos tekintetben bekapcsolódott a magyar társadalomba, annak hasznára van, ezért is lenne abszurd és irracionális, ha ki lenne szorítva.

Milyen következményei voltak eddig az immár egy éve tartó bizonytalan időszaknak? Látszik valami például a jelentkező diákok számában? Vagy volt esetleg olyan oktató, akit nem tudtak megnyerni az egyetemnek?

Összességében nem csökkent a jelentkezők száma, pedig nagyon tartottunk tőle. Különösen örülök, hogy magyar diákok is ugyanolyan számban jelentkeztek, mint korábban. Ugyanakkor kaptunk olyan leveleket is, amelyben leírták diákok azt, hogy mégsem jönnek, mert nem látják, hogy ebből mi lesz. Azt gondolom, hogy

jövőre, ha nem változik a helyzet, akkor már a számokon is meglátszana, hogy nem stabilizálódott az egyetem helyzete.

A tanárokat tekintve, nálunk az állásokat kompetitíven töltik fel. Gyakran van az, hogy Ausztráliából, Kanadából, a világ különböző részeiről jelentkeznek tanárok, egy részüket meghallgatjuk, meghívjuk. Volt rá példa, hogy valaki azt írta az állásajánlatra, hogy egyelőre nem jön, mert családja van, és szeretné tudni, mi lesz ebből.

Ezekre az állásokra is szerencsére elképesztő számban jelentkeznek, most a Politikatudományi Tanszéken, ahol én dolgozom, volt egy álláshirdetés, és hatvanvalamennyi, magasan kvalifikált jelentkezőnk volt. Tehát annak ellenére, hogy konkrét esetekben megtörténik az, hogy az elsőnek választott jelöltünk nem fogadja el az állást, nem látom azt, hogy bármelyik programunknál baj lenne. Nyilván, ha hosszú távon folytatódik a bizonytalanság, előbb-utóbb itt is meglátszik majd.

Az utolsó kérdésem visszakanyarodna a legelsőhöz. A sajtó bizonyos részében gyakran vádolják azzal az egyetemet, hogy „Soros-katonákat” képez. Mit gondol erről?

Már maga ez a kifejezés is értelmezést igényelne. Most próbálom komolyan venni, miközben tudom, hogy az egész mögött semmi nincs, ez egy politikai szlogen, ami egyes spin doctorok, kampányt irányító, meglehetősen gátlástalan figurák fejében megszületett, és az égvilágon semmilyen alapja nincs.

De próbáljuk meg tényleg komolyan venni. Az egyetem megtestesít összességében egy nyitott, liberális szellemiséget, már eleve abból fakadóan, hogy ez egy nemzetközi egyetem, hogy akik létrehozták, azok olyan, többnyire a kelet-európai antikommunista ellenzékhez tartozó értelmiségiek voltak, akik szerették volna, ha a régió felzárkózik és az itteni népek közti feszültségek oldódnak.

El tudom képzelni, hogy ez a szellemiség valakinek nem tetszik politikailag. De

azt gondolni, hogy ebből „Soros-katona” képzés fakad, abszurd.

Mondok egy példát: felveszünk valakit a matematika tanszékre, és megkérdezzük, hogy egyetért-e Soros György bármelyik gondolatával, akár a bevándorlással kapcsolatban. Mindenki elnevetné magát.

Ahhoz, hogy mi sikeresen szerepeljünk nemzetközi téren, az a feladatunk, hogy olyan diákokat képezzünk, akik színvonalas folyóiratokban publikálnak, akik olyan kutatási teljesítményt tudnak felmutatni, ami által jó állásuk lesz a világ bármely országában. Az, hogy ki mennyire tudja ezeket teljesíteni, nyilván nem függ attól, hogy milyen ideológiai vagy pártpolitikai meggyőződése van.

Számos olyan embernek volt és van kapcsolata az egyetemünkkel, akik jobboldali kormányokban dolgoztak vagy dolgoznak. Ez természetes. Ha megnézi valaki, hogy kiket hívunk meg előadni, akkor látja, hogy radikálisan konzervatív előadóink is voltak, mint mondjuk Roger Scruton, de mások is.

Nekünk fontos az, hogy sokféle nézet megszólaljon.

Lehet, hogy kifejezetten diktatúrát támogató szellemiségű emberek ritkán fordulnak meg itt, lehet, hogy mindenki, aki a CEU közösségének tagja, valamilyen módon támogatja a demokrácia alapelveit, a toleranciát, és így tovább, de nem foglalkozunk a hallgatók vagy oktatók politikai, ideológiai irányultságával. Nagyon élénk közéleti viták vannak az egyetemen, miközben a fókusz, sajnos vagy szerencsére, a tanuláson van.

Csak közösen lehet leváltani a Fideszt

Változatlanul bízik a közös fellépésben, a közös listában, és miniszterelnök-jelöltben, ez derül ki abból az interjúból, amelyet Molnár Zsolt szocialista képviselő, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnöke adott a Független Hírügynökségnek. A politikus kifejtette, hogy bár valóban látható olyan törekvés a Demokratikus Koalíció részéről, hogy leváljon erről a közös akaratról, de hisz abban: Gyurcsány Ferenc pontosan érzi a felelősségét, és tudja, együttműködés nélkül nincs esély a kormányváltásra. A miniszterelnökségre továbbra is Balázs Péter a jelöltjük, de még hivatalos lépés ebben a kérdésben nem történt, de rövidesen történnie kell. A Jobbikkal, az bármennyire is híve a Orbánék leváltásában, nem lehetséges a közösködés, oly távol állnak a az elvi szempontjaik, hogy ezek ezt teljesen kizárják. Molnár Zsolt szerint a Fidesz hatalmi gőgje, amelyet a múlt vasárnapi kongresszusuk is tükrözött, katalizátorként kell hasson a baloldal pártjaira, és arra, hogy végre felmutasson a választóknak egy valós alternatívát.

 

Egyre-másra jelennek a közvélemény-kutatások, különböző, ki tudja hova sorolható intézetektől, különböző eredményekkel, egyben azonban egység mutatkozik: finoman szólva nem mutatnak hízelgő adatokat a szocialistákra nézve. És, ha nem is akarjuk ezeket elfogadni, előbb-utóbb önbeteljesítő jóslattá válnak, nem?

Egy korábbi szocialista vezetőt tudom idézni: nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni.

Persze látom én, hogy megindult már kora nyáron egy veszélyes tendencia, de azért radikális zuhanásról nem beszélhetünk. Nagy a szórás az intézetek mérései között, némelyik némelyiknél sejthető is, kinek az érdekében „kutathatnak”. Mi a valóban régóta bizonyítottan független intézetek, a Závecz Research és a Publicus kutatásait tekintjük mérvadónak, ők hosszú távon hitelesnek bizonyultak. Az Iránytűtől, vagy a Nézőponttól nagyon szélsőséges eredmények szoktak előkerülni, ezzel együtt tagadhatatlan, hogy az MSZP nem emelkedő, hanem csökkenő pályán mozog. Az viszont fontos, hogy nem más párthoz mennek a szavazók, inkább elbizonytalanodnak. Ez pedig valahol érthető: azt látják, hogy a baloldal helyzete rendezetlen, nincs miniszterelnök-jelölt, és legtöbbször vitákról hallani. Bízom benne, hogy ez a kérdés még az idén megoldódhat, és ez lendületet adhat az MSZP-nek és a többi stagnáló baloldali pártnak.

Van, ahol ezt másként értékelik. Most például egy új jelenséggel kell szembenéznie a szocialistáknak: az, aki korábban partner volt, mostanra mintha épp az ő rovásukra akarna erősödni. A Demokratikus Koalíció törekvéseit látják sokan úgy, hogy a gyengülő MSZP-től elszívja a választókat és önálló listával vágjon neki 2018-nak…

Én biztos vagyok abban, hogy Gyurcsány Ferenc, illetve a Demokratikus Koalíció is le akarja váltani az Orbán-kormányt. Azt értem, hogy a DK elnöke saját pártját akarja erősebbé tenni, de ennek van egy határa, mégpedig az, hogy ne veszélyeztesse a kormányváltást. Sajnos hosszú hónapokat veszítettünk a DK-val  és a többi párttal folytatott veszekedésekkel, vitákkal, azonban a felelősség a Demokratikus Koalíción épp úgy rajta van, mint az MSZP-n, mégpedig annak a felelőssége, hogy megadjuk a változás esélyét a választók többségének. Ehhez pedig

közös indulás és közös lista kell, ez jelent valódi esélyt.

Szerintem a DK részéről most inkább taktikázás zajlik, és valójában nem hoztak még végleges döntést. Mert amennyiben maradnak a külön listák, külön miniszterelnök-jelöltek, akkor jelentősen csökken a változás esélye, ezért pedig mindenkit felelősség terhel.

Csakhogy a politikai taktika, öt hónappal a választások előtt, és azokkal az előzményekkel, amelyeknek tanúi lehettünk, csak tovább gyengítik a baloldalt, és csúsztatják tovább azon a lefelé  vezető spirálon, amelyen most rajta van. Mert lehet, hogy a DK emelkedni fog, de a baloldali halmaz nem.

Ezért fogalmaztam úgy korábban többször, hogy egy közös miniszterelnök-jelölt visszaadhatja a hitet. Ha a változást akaróknak meg tudjuk mutatni, hogy van egy erős, közösen vállalt kihívó, aki képes új pályára állítani az országot, aki képes kihívni és legyőzni a mai autokráciát, akkor nagyon gyorsan átalakulhat a politikai térkép.

Ez már nem Balázs Péter?

Balázs Péter múltjánál, szakmai tudásánál fogva egyértelműen alkalmas a feladatra. Az a kérdés, hogy színre lép-e, milyen formában. Biztos vagyok benne, hogy a változást akaró magyarok közös megjelenítője tudna lenni, akit jó szívvel támogatna az MSZP is, valamint más változást akaró ellenzéki pártok és civilek közösségei is.

És van valaki más is a jelöltek között?

Én nem tudok ilyesmiről. Balázs Péter neve van előttünk, azonban még nála is várat magára az a lépés, ami a jelöltségét egyértelműen elindíthatja. Személyétől függetlenül az egyetlen győzelmi stratégia a mai választási rendszerben és politikai környezetben a közös miniszterelnök-jelölt és az őt támogató közös lista.

Az ön által is vázolt hithez biztosan szükség van arra is, hogy Magyarország megtudja, miért akar az MSZP választást nyerni, megismerjük a választási indulás üzeneteit is. Vannak ilyenek?

Természetesen vannak, de amíg a kihívó személye és az együttműködés formája nem alakul ki, szinte lehetetlen bemutatni ezeket a gondolatokat. Képviselőtársaimmal együtt általában azt tapasztalják, hogy a sajtó oldaláról is nagyon sokszor összefogásról, különféle pártok, politikusok egymáshoz való viszonyáról kérdeznek minket, függetlenül attól, miről is beszélünk épp. Pedig az egészségügy, az oktatás, a szociálpolitika, vagy a biztonságpolitika területén konkrét, azonnal megvalósítható elképzeléseink vannak, de amíg ezek a viták dominálják a baloldal történetét, sajnálatosan minden erről szól.

Ön folyamatosan beszél a közös listáról, miközben eddig legfeljebb a koordinált indulás tűnt közös gondolatnak, bár az sem mindenki részéről. Hogyan lesz ebből közös lista?

Két út lehetséges. Az egyik, ha az egyéni jelöltekben – azaz ön által említett koordinált indulásban – sikerül megegyezni. Ennek a második lépcsőfoka lehet egy közös lista is, most pedig ezen a döcögősebb úton haladunk. A másik opció, hogy egy közös miniszterelnök-jelölt mellett állnak ki az ellenzéki pártok, közös listát alkotva. Véleményem szerint ez a legreálisabb forgatókönyv a kormányváltáshoz.

A következő hetek fogják eldönteni, hogy melyik megoldás valósulhat meg – a lényeg, hogy közös megoldást találjunk.

Ha már közös: a Jobbiktól érkezett jelzés, hogy bármi áron érdekeltek abban, hogy Orbán Viktort eltávolítsák a hatalomból? Elképzelhető végül egy ilyen összefogás is?

Nem. Bár azt gondolom, hogy a Jobbik is le akarja váltani Orbán rendszerét, a mi nézeteink semmilyen módon nem egyeztethetők össze az övékével. Ráadásul, ne felejtsük el, hogy bár ma néppártnak nevezik magukat, azért sorozatban vannak olyan múltbeli tisztázatlan kérdéseik, amelyeken nem lehet túllépni. A teljesség igénye nélkül a Magyar Gárdához, a Betyársereghez való viszony, vagy a magyar állampolgárok listázása. Mellesleg a baloldalon az elvi elfogadhatatlanságon túl taktikailag is értelmetlen lépés lenne a közösségvállalás: lehetnek olyan szavazók, akik az együttműködés hatására ott ragadnának a Jobbiknál.  Ha kimondanánk a közös indulás lehetőségét, azzal legitimálnánk a Jobbikot, ami pedig elfogadhatatlan.

Ha már a Jobbikról beszélünk: sajátos korképet festett a Fidesz vasárnapi kongresszusa. Túl a helyenként rasszista beszédeken, a kádári retorikán, szinte minden felszólalónál érzékelhető volt a baloldal lenézése, megvetése, lekicsinylése, még az is, hogy emberszámba sem vehetők. Nem vált ki ellenérzéseket ez az attitűd a baloldalból, nem kiáltanak fel egységesen, hogy ezt már nem tűrhetjük?

Az a cinizmus és hatalmi gőg, ami áradt ebből a kongresszusból, a felszólalóból, a miniszterelnök beszédéből, az katalizátorként hathat a baloldalon, hogy vegye már észre mindenki, hogyan beszélnek választók millióiról, az országról és az ellenzékről. Előre győztest hirdetnek, „ellenzékváltásról” beszélnek. Ha a baloldal nem lép fel egységesen, valódi ellensúlyként, abból újabb négy év Fidesz-kormányzás lehet, az pedig beláthatatlan következményekkel járna Magyarország jövőjére. Már most is jól képzett magyar emberek tíz. és százezrei mentek el az országból, egy újabb Fidesz-győzelem esetén még többen hagyhatják itt az országot.

A Fidesz szinte minden héten produkál egy olyan ügyet, amibe sok helyen bele is bukna, itt azonban az összeset, ahogy mondani szokták, lábon kihordja. Miért nem üti át a nyilvánosság ingerküszöbét mindez?

Az elmúlt években nagyon magasra került az ingerküszöb. Láthatóan a társadalom beletörődött és beletört a Fidesz korrupcióra épülő modelljébe, így aztán csak csendesen elkönyvelik az azeri ügyet, a kötvénybizniszt, a vízum-ügyeket, a trafik-mutyit, és még sorolhatnánk sokáig. Ezeknek az eseteknek a felszínre hozása önmagukban kevesek a kormányváltáshoz. Valós alternatíva, konkrét kormányzati jövőkép kell, ami alapján megérti az ország, a változást akarók többsége, hogy miképp lesz szebb, jobb, élhetőbb ez az ország. A többség kiszámítható, nyugodt mindennapokat szeretne, politikai beavatkozás nélkül.

De mit lehet válaszolni a Fidesz menekült-ellenes, Soros-ellenes kampányára? Merthogy a számok azt mutatják, ezek az akciók nagyon is hatnak az emberekre, ma már a lakosság fele tart a „migránsoktól”, miközben sokan még csak nem is láttak menekültet. A kormányzó párt láthatóan erre épít mindent, és teheti, mert az ellenzék tehetetlennek tűnik…

Az alapvető probléma az, hogy a létező európai biztonsági problémákat tálalja rettenetesen eltorzítva a kormánypárti sajtó. Valós problémákról van szó, a Fidesz propaganda-gépezete azonban a tényeket szelektíven kiválogatva, eltorzítva, felnagyítva zúdítja rá az egész társadalomra a rémképeit.

Nem meglepő, hogy az országnak azon részein, ahol még sosem járt menekült, ott a legerősebb a félelem a bevándorlástól és a terrorizmustól.

Erre a propagandára sokan vevők itthon és Európában is, nem ismerik a tényeket, összefüggéseket, csak simán a félelem mozgatja őket.

Lehetséges, hogy az ellenzék is követett el hibákat, de a Fidesz mindenre kiterjedő cinikus hazugsággépezete nem mérhető ezzel egy lapon. Orbán kihasználja a magyarok ismerethiányát és bizonytalanságát. Jól érzékelhetően a figyelemelterelésre használja a propagandaeszközeit, mivel addig is, amíg a terrorizmusról, kerítésről, a magyar emberek megvédéséről beszél, addig sem kell megmagyaráznia, hogy miért verték szét az egészségügyet, az oktatást, vagy megmagyarázni azt, hogy miért vannak olyan letelepedési kötvények, amelyek anyagi kárt okoznak az országnak és nemzetbiztonsági kockázat gyanúját felvető embereknek jelentenek belépőt az EU-ba.

De a kérdésem változatlan: mi ezzel szemben a megoldás?

Először is az evidenciákkal nem kell vitatkozni, ilyen a schengeni határ védelme, vagy a terrorizmus elleni fellépés szükségessége. Világosan kell beszélni a tényekről, be kell mutatni a tényeket és azon kell dolgozni, hogy Magyarországon ne a félelem kultúrája uralkodjon. Ezzel együtt megértőnek kell lenni az emberek mindennapi félelmeivel, akkor is, ha azok mesterséges, felszított félelmek, mert attól még léteznek. Ezért fogalmazott úgy Hiller István, hogy nem kérdőjelezzük meg a kerítés fennállását, de világossá tesszük, hogy a menekültek helyzetét valójában közös európai megoldások, a kontinens együttműködése képes megoldani, és közben feltesszük a kérdést: a kerítés valójában mennyibe került, és helyes-e, hogy a kormánypártok már-már az ország szimbólumának tekintik.

Visszatérve a baloldali együttműködésre. Van-e a fejében valamilyen határidő? Sokat már nem lehet tologatni, hiszen van egy végső időpont, április 8.-a…

A kormányváltást nyilvánvalóan a választás napján kínálkozik esély, ez valószínűleg április 8-án lesz. De addig van egy fontosabb határkő: két hónappal korábban, február 8-án megkezdődik a jelöltállítás. Ez tehát a politikai racionalitás számára rendelkezésre álló idő, eddig kell megteremtenie a baloldalnak a változás közös esélyét.

E hét végén  a Közös Ország Mozgalom szervezésében választási nagygyűlésen vesznek részt, az LMP és a Momentum kivételével minden demokratikus ellenzéki párt. Várható-e ettől az eseménytől valamilyen áttörés?

Minden olyan rendezvény, amely közelebb hozza egymáshoz az ellenzéket, fontos lépést jelent. Október 23-án is közös megmozdulás zajlott, főként Budapesten, decemberben pedig Solymáron lesz időközi önkormányzati választás, ahol a demokratikus ellenzék egységesen egy jelöltet támogat. Ezek világos üzenetek, így vélhetően a hét végi rendezvény is az lesz. Ezzel együtt

ha a demokratikus ellenzéki pártok vezetőiben nem alakul ki az a belátás, hogy a változást akarók többségének közösen kell esélyt adniuk, akkor ezek a rendezvények sem vezethetnek eredményre.

A közös fellépés ehhez közelebb vihet: a választók számára biztatást adhat, hogy az ellenzék pártjai, jelöltjei ott állnak egymás mellett, a választók hite pedig visszahathat a pártokra, hogy ezt kell tenniük, ezt várja tőlünk az ország.

Egész Erzsébetváros szavaz a bulinegyedről

Rendkívüli testületi ülést tartott kedden délután Erzsébetváros önkormányzata. A képviselők összehívását a bulinegyed körül kialakult vita indokolta; az Élhetőbb Erzsébetvárosért civil egyesület a lakók nyugalma érdekében azt kezdeményezte, hogy a több mint száz szórakozóhely nyitva tartását korlátozzák, javaslatuk szerint legfeljebb éjfélig tarthatnának vissza.

 

Vattamány Zsolt (Fidesz) polgármester a testületi ülés után nyilatkozott a Független Hírügynökségnek.

A döntést tudjuk: népszavazást fognak kiírni. Nem volt más megoldás?

Sokféle előterjesztés szerepelt előttünk, volt, aki éjfélben, mások hajnali kettőben, négyben, sőt reggel hatban határozta volna meg a legkésőbbi zárórát, de miután egyik sem kapta meg a többséget, előkerült a népszavazási javaslat.

Ez kinek az ötlete volt?

Többen is felvetették a gondolatot, mondhatom, hogy pártoktól függetlenül, így végül ezt lényegében mindenki megszavazta.

Kik vehetnek részt a népszavazáson?

Erzsébetváros lakossága?

Nem csak a bulinegyedben élők? Hiszen őket zavarja a zaj, a tömeg, a rendetlenség…

Ezt a törvények nem teszi lehetővé, csak a teljes közigazgatási egységre lehet kiírni népszavazást.

Az Élhető Erzsébetvárosért Egyesület nyilván nem elégedett ezzel a megoldással…

Ők azt várták volna az önkormányzattól, hogy már ma döntsön az éjféli kötelező zárórában.

Mikor lesz a népszavazás?

Attól függ, hogy az LMP képviselője beáll-e a mostani kezdeményezés mellé, vagyis visszavonja-e saját, hasonló tartalmú indítványát. Vele, azaz Moldován Lászlóval csütörtökön tárgyalok, jó esély van, hogy igent mond nekünk és akkor elég hamar sor kerülhet a referendumra.

Hogyan hangzik majd a kérdés?

Hogy bezárjanak-e a vendéglátóhelyek éjfélkor.

Voltak-e egyéb döntések?

Igen, arról már most határoztunk, hogy erősítjük a takarítást, új wc-ket telepítünk, és a hatósági jelenlétet is erősítjük, vagyis mindent elkövetünk a rend, a tisztaság, a nyugalom és a béke megteremtésére.

Két úr szolgája

Amit a Fidesz-KDNP „házasságában” már jó ideje megszoktunk, az kissé szokatlan, ha más pártok esetében is tapasztaljuk. Amikor a Liberális színekben a parlamentbe bejutott Bősz Anett inkább a független státuszt választotta, Burány Sándor, az MSZP egyéni választókörzetben képviselői mandátumot szerzett politikusa, a parlament megalakulása után beült a létszámhiányos Párbeszéd frakció soraiba.

  • Akár tudatzavart is okozhatna
  • Kinek a szava dominál?
  • Két „sapkában”
  • Működik a házasság 

A legjobb családban is lehetnek viták. Tányértörésre még nem került sor?

Nem lett volna okunk rá. Viták persze vannak.

Nem okoz „tudatzavart”, hogy az egyik zsebében az MSZP tagsági igazolványa van, a másikban a Párbeszéd címére kiállított parlamenti belépő?

Egy listán, szövetségben indultunk, és ilyenkor a közös listán induló pártok külön-külön is alakíthatnak frakciót. A Párbeszéd szorult helyzetbe került, mert eggyel kevesebb mandátumot kaptak, mint amennyi a frakció megalakításához kellett volna, hogy kisegítsük őket, megállapodtam az MSZP illetékeseivel, hogy átülök hozzájuk.

Ezzel a parlamenti részvételben meg tudjuk „kétszerezni” magunkat.

Ha a miniszterelnök mond egy napirend előtti hozzászólást a Fidesz is, a KDNP is reagálhat. Most mi is ugyanezt az utat járhatjuk. Belátom, a baloldalon szokatlan ez a „formáció”.

Hogyan működik egy olyan frakciószövetség, amelyben az egyik nagyobb, a másik jóval kisebb? Kinek a szava dominál?

A két frakció vezetése rendszeresen egyeztet az országgyűlési munkát illetően a „magatartásunkról”, a kommunikációról. Egyeztetünk, nem dirigálunk.

Ön a Párbeszéd frakció helyettes vezetője. Amikor egyeztetni kell a pártjával, melyik „sapkát” viseli?

Egyiket sem. Ez kezelhetetlen volna. Az ilyen feladatokat meghagyom a párbeszédes képviselőknek, rendszerint a frakcióvezető asszony vállalja magára.

Egyéni képviselőként került be a Házba, elképzelhetőnek tartja, hogy valamilyen kérdésben másképp szavazzon, mint a „pártjai”?

Elvileg ez előfordulhat, de nem gondolom, hogy túl gyakran kerülnék ilyen döntési helyzetbe. Erre akkor kerülhetne sor, ha a választókerületem érdekei mellett másként kellene kiállnom, mint amit a két frakció amúgy támogatna.

Amikor a vitában hozzászól, Párbeszéd színekben teszi. Lehetnek olyan fontos ügyek, amikor a témát az MSZP kezdeményezi, és lényeges volna, hogy az ország közvéleménye markánsan észrevegye a pártja álláspontját. Ez sem igazi konfliktus?

A házszabály tényleg előírja, hogy nekem a Párbeszéd színeiben, az ő időkeretük terhére kell megszólalnom. Kérdezték már, hogy nem érzek-e ilyenkor valami meghasonlás félét, hiszen évtizedek óta megszoktam, hogy az MSZP „mezét” viseltem. Nem tudom. Azt gondolom,

nem az a fontos egy pártszövetség esetében, hogy kinek a nevében mondom, hanem a tartalom, amiért szót kértem.

Egyeztetés. Gondolom, amikor egy képviselő felszólalásra készül, annak a témáját valakivel – valakikkel – megbeszéli. Két úr szolgája?

A valóságban nincs ilyen helyzet, mert egy-egy felszólalás témáját, tartalmát senkivel nem kell egyeztetniük a képviselőknek. Legfeljebb a saját pártjuk szakértőivel tanácskoznak. Az országgyűlési munkának ez a titka:

nincs olyan képviselő, aki minden témában otthon lehetne,

ezért a háttérben működő szakértők adnak egy felkészítő anyagot. Kidolgozzák az adott törvényjavaslat elemzését, előnyeit, buktatóit, a politikai tartalmat pedig a frakció ülésén tisztázzuk egymással. A konkrét hozzászólás azonban már az adott képviselő „szellemi terméke”.

Tegnap az egyik bizottságban leszavazták annak az MSZP-Párbeszéd, illetve Jobbik előterjesztésnek még a napirendre tűzését is, hogy csatlakozzunk-e az európai ügyészséghez. Az önök javaslata melyik frakcióban született?

Nem tudom megmondani, hogy nálunk a szocialisták vagy a Párbeszéd kezdeményezte előbb. Amikor annak idején Orbán Viktor bejelentette, hogy a kormánynak esze ágában sincs csatlakozni, attól kezdve mind mi, a szocialisták, mind az akkor még független Szabó Tímea is támadta ezt. Nem tudom melyikünk „fejéből” pattant ki a mostani javaslat.

Szóval működik a házasság?

Zökkenőmenetesen.

Balázs Péter a lánykérésről és az ügynökmúltról

Súlyos ellentmondásba keveredett hétfőn este az ATV Egyenes beszéd című műsorában Tóth Bertalan és Balázs Péter. Tóth, az MSZP frakcióvezetője úgy nyilatkozott, hogy telefonon egyeztetettek a volt külügyminiszterrel, mégpedig a miniszterelnök-jelöltségéről, Balázs viszont azt állította, hogy nem volt ilyen telefonhívása. A Független Hírügynökség forrásai szerint hivatalos megkeresés valóban nem történt még, előkészítő, puhatolózó tárgyalások viszont igen.

A szocialista párt hétfői elnökségi ülése egyértelmű mandátumot adott a hármas delegáció tagjainak, azaz a Molnár Gyula, Hiller István, Tóth Bertalan képviselte csapatnak, hogy kérje fel Balázs Pétert, immár hivatalosan is a jelöltség elfogadására. Értesüléseink szerint rég bizonyult ennyire egységesnek az MSZP vezetése; minden elnökségi tag egyetértett a személyi javaslattal, mi több, nem csak egyetértett, kifejezett lelkesedésének adott hangot.

„Felrobbant az elnökség, de most pozitív értelemben” – mondta forrásunk.

Az ellentmondással kapcsolatban azt a magyarázatot kaptuk: Balázs, diplomataként, ezt a nyelvet érti, tehát egy sima telefont nem tud és nem is akar hivatalosnak tekinteni. A vihar csak átmeneti, de még annak sem lehet nevezni, gyorsan rendeződni fognak a dolgok, hangsúlyozta informátorunk, biztos benne, hogy november vége táján körvonalazódni fog a megoldás, ami az együttműködés formáit, netán a közös lista megvalósulását jelenti. Ma ez még meglehetősen távol van, talán illúziónak is tűnik, hisz oly távol állnak a pártok még egymástól, de tudjuk a politikában minden lehetséges. Még az, mondja tájékoztatásul beszélgető partnerünk, hogy Gyurcsány Ferenc is megváltoztatja jelenlegi merev álláspontját, és visszavált arra a nézetre, amit korábban vallott, amikor őt magát, és a pártját az egyetlen feltétel nélkül együttműködő vezetőként és szervezetként tételezte.

A Független Hírügynökség kedden reggel beszél Balázs Péterrel is, aki szintén, némiképp árnyalta a televíziós műsorban kirajzolódó ellentmondást.

A volt külügyminiszter elmondta, hogy sok szociálisát politikussal találkozott mostanság, megemlítette Molnár Gyula, Molnár Zsolt, Kunhalmi Ágnes nevét is, de olyan tárgyalás, ahol felkérték volna a miniszterelnök-jelölti posztra, nem történt. Telefonon meg végképp nem, hangsúlyozta, már csak azért sem, mert a lánykérést sem telefonon szokták intézni. Kiemelte: változatlanul fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy semmilyen posztra nem jelentkezett, de szívesen vállalja a megmérettetést, ha a felkérés nem egy szűk, egy két szereplőt jelentő pártcsoporttól érkezik. „Nem változott semmit az álláspontom: csak a széles összefogásban hiszek, csak annak van esélye leváltjai az Orbán-kormányt”, mondta. Véleménye szerint hosszú-hosszú, de persze időben nem eltolódó megbeszélésekre van szükség ahhoz, hogy egyértelmű helyzet álljon elő, olyan, amelyben már nyugodtan igent mondhat a hívó szóra.

A mai magyarországi politika természetes már csak olyan, hogy

Balázs Péter nevének felbukkanása előhozta a kormánypártiakból a karaktergyilkosság bevált eszközeit.

A volt külügyért most III/III-as ügynöki múlttal támadják, amit ő határozottan cáfolt. Elmondta, hogy a nyolcvanas években, Brüsszelben dolgozva, a gazdasági ügyek támogatójaként kapcsoltban volt az ügyosztály katonai részlegével, voltak megbeszéléseik is, amit természetesnek lehet tekinteni. „Számozott ügynök soha nem voltam” – jelentette ki határozottan, mint ahogy azt is, hogy semmilyen kartonja nem volt, nem is lehetett. Azt is hozzátette: soha senkiről nem adott jelentést, fogalma sincs, hogy most a múltjának ez az egyébként nem titkolt és nem is sötét része miként került elő, nem tudja. „Hogy kik, milyen papírokat gyártottak rólam, és ezeket ki használja most, arról fogalmam sincs, egy biztos: hivatalosan ilyen nem létezhet, mert nem is létezett” – zárta le Balázs Péter a témát.

„Kósa személyesen is kapott volna ajándékot” – a politikus aktív szerepet játszott a pénz befektetési szándékában

„Sajnálom, hogy Ön is csatlakozott azokhoz, akik lejárató kampányt folytatnak és együttműködnek egy olyan emberrel, akinek az ügyeivel kapcsolatban a rendőrség csalás bűntettének alapos gyanúja miatt nyomozást folytat tavaly ősz óta. Engedje meg, képviselő úr, hogy a figyelmébe ajánljam: a személyemet érint ő feljelentés kapcsán a Központi Nyomozó Főügyészség lezárta az ezzel kapcsolatos vizsgálatot és semmit sem talált. Ellenben a rendőrség nyilatkozata szerint Szabó Gáborné többeket becsaphatott, és vele szemben csalás alapos gyanúja miatt eljárás indult. Egy jól kitervelt csalással állunk tehát szemben, vélhetően Szabó Gábornét ebben egy bűnszervezet segíthette. A konkrét üggyel kapcsolatban megtettem a feljelentést az illetékes hatóságoknál” – ennyi választ adott Kósa Lajos azokra a kérdésekre, amelyeket Mesterházy Attila szocialista képviselő tett fel neki, mégpedig hivatalos formában, az országgyűlésen keresztül.

 

Nyilvánvaló, hogy nem is lesznek ennél bővebb válaszok, vagy éppen Kósa Lajost érintő nyomozás, ha a Fidesz kezében marad a hatalom. Ezért is kért – és kapott – lehetőséget Helmeczy László, a csengeri asszony ügyvédje, hogy ő válaszoljon a Mesterházy által feltett kérdések többségére. És persze azért is meg akart szólalni az ügyvéd, mivel ő maga is szereplője – képviselő-jelöltként – a mostani választásoknak, emiatt pedig, az üggyel összefüggésben őt is érték politikai támadások.

Kósa Lajos, a fentebb olvasható válaszában már az írja: csalás alapos gyanúja miatt nyomoznak Szabó Gáborné ellen. Ön tud erről?

Nézze, az internet világába, nem kell nekem az éjjelemet, nappalomat azzal töltenem, hogy Kósa úr kijelentései után vadásszak, azok akarva akaratlanul eljutnak hozzám és az ügyfelemhez. Így aztán értesülök a hazugságairól is. Vagyis

az az állítása sem igaz a miniszternek, hogy Szabóné ellen nyomozást folytatnak tavaly ősz óta, mégpedig, ahogy mondja, csalás alapos gyanúja miatt.

Ha Kósának a rendőrség valóban adott ilyen tájékoztatást, azt részben nem adhatta volna, ahhoz ugyanis köze nincs Kósának, ha valóban nyomoznak benne, ha viszont tudott róla, akkor miért nem hozta nyilvánosságra?

Mint a parlament rendészeti és igazgatási bizottságának elnöke sem tudhatott róla?

Elvileg igen, ha leadják neki a drótot, de azért ez törvénytelen lenne, mert szolgálati titok, hogy ismeretlen tettes esetén ki ellen nyomoznak. De, ha mégis megtudta: akkor miért beszélt össze-vissza, amikor megjelent az ügy híre?

Kósa Lajos azt írja a Mesterházy-féle kérdésekre válaszul, hogy a nyomozó ügyészség lezárta velem kapcsolatos vizsgálatot, és semmit nem talált…

Mikor is robbant ki ez a balhé? Nagyjából egy hónapja. Ezt követően, körülbelül két hete Tényi István feljelentést tett. Egy elrendelt nyomozás határideje mindig harminc nap, de még a legegyszerűbb kérdésben sem záródik le egy nyomozás ennyi idő alatt. A kérdésem az, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség, hogyan tudta megállapítani ennyi idő alatt Kósa Lajos vétlenségét? És az is kérdés, ha így történt, akkor ezt honnan tudja Kósa? Ha őt jelentették fel, a feljelentett személy kapott erről tájékoztatást? Az ügyészséget nem zavarják a törvények?

Lezárták úgy, hogy Szabó Gábornét meg sem hallgatták?

Hadd emlékeztessem önt, hogy én magam indítványoztam ügyfelem meghallgatását, illetve a Kósa Lajossal való szembesítést. Semmi ilyen nem történt, már csak azért sem, mert Szabóné változatlanul külföldön van. De most is azt kérdezem: honnan tudja Kósa úr, hogy az ügyészség semmit nem talált? A célszemély, akit feljelentettek, máris tudja a végeredményt?

A levél tanúsága szerint a rendőrség megállapította, hogy Szabóné többeket becsapott.

Komolyan vehető ez ön szerint? A rendőrség nyilatkozik Szabó Gábornéról Kósa Lajosnak? A rendőrség szabályszerűen meg nem idézte, ki nem hallgatta Szabónét, meg nem gyanúsította, nem került házi őrizetbe, ahogy ezt Kósa úr hazudta. Látott már bármilyen okiratot a miniszter úr? Honnan tudja, hogy csalás miatt indult eljárás? Hiszen még az idézést sem láthatja. Milyen alapon állít ilyeneket?

Azt is állítja a miniszter, hogy jól kitervelt csalással állunk szemben…

Miért, ha az történt, ő nem volt része ennek? Ő ugyan azt állítja, hogy a csalásban Szabónét egy bűnszervezet segítette, de vajon kik ezeknek a bűnszervezetnek a tagjai? Hat év alatt, amíg kapcsolat volt Kós Lajos és Szabóné között, nem ismerte meg ezeket a bűnözőket? De,

ha elfelejtette volna, memória zavara van, küszködik, mint szúnyog a viharban, kérdezze meg Orendi Mihály urat, vagy azokat az ügyvéd kollégákat, akik dolgoztak ebben az ügyben. Azokra az ügyvédekre gondolok például, akik okiratot szerkesztettek, olyan okiratot, amelyeknek Kósa úr, meg a hozzátartozói voltak a kedvezményezettjei, többszázmilliós nagyságrendekben.

De mégis csak az a lényeg, hogy Kósa megtette a feljelentést az illetékes hatóságoknál.

Miért többnél? Nem tudja, hogy elég egynél? Egyébként pedig, a hatóságnak már az alapján meg kellett volna indítania a nyomozást, ami az üggyel kapcsolatban eddig, okiratként, napvilágot látott. Hiszen azt csak furcsának kellett volna találniuk az illetékesek, hogy egy miniszterrel kapcsolatban, csak úgy repkednek a nyolcszázmilliók. Ajándékba, könyörgöm. Vajon mivel lehet ellentételezni egy ilyen ajándékot?

Térjünk rá a Mesterházy-féle kérdésekre. Elsőül azt feszegeti a képviselő, hogy találkozott-e Kósa Lajos és Szabó Gáborné egymással?

Költői a kérdés, hiszen többször találkoztak Csengerben, voltak együtt külföldön is. Üzleti kapcsolat volt közöttük, nekem lényegesen több, ez irányú okirat van a kezemben, olyanok is, amelyeket a sajtó még nem hozott nyilvánosságra.

Akkor tegyük meg most.

Tudnék róluk beszélni, de egyelőre nem vagyok rá felhatalmazva. Amire igen, azt már tudja mindenki: először a feleség, majd valamilyen probléma miatt az anyuka kapott, papíron, Kósa kérésére, nyolcszázmillió forintot ajándékba.

Mégis, áruljon el valamit azokról az iratokról, amelyekről eddig nem volt információnk.

Annyit mondhatok, hogy van olyan ajándékozási szerződés is a kezemben, amelyet személy szerint Kósa kapott és aláírt.

Ha jól értem, ezt az ajándékot maga a volt frakcióvezető, polgármester kapta volna…

Igen, persze.

És erről is van okirat.

Meg lehet ismerni ezen is az írását. Tehát nem hamis. Ellenjegyzett. Ez bizonyító erejű magánokirat.

És ez is készpénzről szól?

Erről most hadd ne beszéljek. Már csak azért sem, mert

nem nagyon bízok én szerkesztő úr ebben a telefonvonalban, mindenestre üzenem a lehallgatóknak, hogy olyasmit mondok el, amelyekkel nem sértek törvényt, és az ügyfelem érdekeit sem sértik.

Mesterházy Attila különben felteszi a kérdést, hogy Kósa Lajos jutott-e pénzhez bármilyen módon Szabó Gábornétól, vagy más szereplőtől?

Azt írja ezzel kapcsolatban Szabó Gáborné nekem, és felhatalmazott arra, hogy ezt ismertessem: „igaz, hogy pénzt még nem kapott, de titoktartást is aláírt külföldön, bankban is volt, ahol több nevet is említett, hogy hova fektetné be a pénzt, ha hozzáfér végre.”

Ez ugye azt mutatja, hogy Kósa Lajos aktív szerepet vállalt a pénz befektetésében. Itt ugyanis nem államkötvényről van szó, hanem egyéb befektetésekről…

Ezt én nem tudom, ennyit írt Szabóné. És az is biztos, hogy az ügyben eljárt a képviselő úr, ezt hangfelvétel is igazolja, amely hangfelvétel hamarosan a birtokomban lesz.

Ha meglesz, nyilvánosságra is hozza?

Azonnal, mert már elegem van abból, hogy azzal szórakozik Kósa Lajos, meg a kormánypárti média, hogy én politikai okokból álltam be a minisztert szidalmazó emberek közé. Tudja, kifejezetten felháborító, hogy megkezdődött itt a szerecsenmosdatás, amelynek során eljutunk oda, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség megállapította, meg már Kósa Lajossal is közölte, hogy itt a világon semmi probléma nincs, Kósa egy balek, akit meg lehetett vezetni. Amúgy figyeljen oda a kommunikációs változásra: már nem a nyolc osztályt végzett egyszerű asszonyról beszélnek, aki becsapta a politikust, hanem bűnszervezetről van szó. Amire egyébként hat éven keresztül nem jött rá.

Most a csúcson vagyunk

Ifjabb Richter József, és a felesége, Marrylu Arany Bohóc-díjat kaptak a világ legfontosabb cirkuszfesztiválján, Monte-Carlóban. Ráadásul a közönségdíjat is ők érdemelték ki. A hetedik generációra visszavezethető ifjú artistaművész öt évig teniszező akart lenni, de aztán hiányzott neki a manézs világa. A legnagyobb magyar utazó cirkusz, a Magyar Nemzeti Cirkusz igazgatója.

 

Ha jól tudom, azzal mentetek ki Monte-Carlóba, hogy meg szeretnétek nyerni ezt a fesztivált.

Igen nagyok voltak az elvárások. Többen mondták, hogy nekünk most el kell hoznunk az aranyat. Hiszen tíz évvel ezelőtt, ez a bátyámnak, Richter Flóriánnak, eddig egyedüli magyarként, már sikerült. Igen nagy volt a nyomás rajtunk, ezért is volt nehéz teljesíteni.

Három számmal rukkoltatok elő Monte-Carlóban. Ezek nagyjából azok, amiket tavaly az utazócirkuszotokban, a Magyar Nemzeti Cirkuszban láttam? Egyáltalán, az első díj mind a három produkcióért járt, vagy azok közül egyért?

Ezt nem határozták így meg, hanem azt mondták, hogy a feleségem, Marrylu és én, ifj. Richter József, kapjuk az Arany-Bohóc-díjat és még a közönség díját is kiérdemeltük. Igen, ezeket te láttad tavaly a cirkuszunkban. Kivittük azt a számunkat, amiben 32 állat szerepel, például zebrák, lámák, struccok, elefántok, lovak. Ott volt az a lovas attrakciónk, amivel már Budapesten is sikerült nyernünk a nemzetközi cirkuszfesztiválon, és bemutattuk a Pas de deux számunkat, amiben két vágtázó lovon állok, és a feleségemet emelem, aki még mindenféle mutatványokat hajt végre. Négy napig tartott a verseny, minden nap kétszer, tehát összesen nyolcszor léptünk fel, és valamennyi számunkat felállva ünnepelte a közönség, sőt a zsűri is.

Szerinted mi az, amivel ekkora sikert arattatok?

Azt mondták, hogy ennyi egzotikus állatot egy manézsban még nem láttak, a Pas de deux produkcióban pedig azt tartották fontosnak, hogy nem vagyok oda csatolva a lovakhoz, semmilyen biztonsági öv nem volt rajtam, miközben vágtáznak velem meg a feleségemmel. Még hajtó sem volt, aki az ostort fogta volna. És közben van fejenállás, kézenállás, a feleségem áll a fejemen is, miközben rohanunk a lovakkal. Olyan a produkció, amit jelenleg valóban más nem tud bemutatni a világon, és a több állattal előadott lovas akrobata számunk is igen látványos.

Te végül is egy monte-carlói nagydíjas számba házasodtál be, hiszen az olasz Caselly család bámulatos elefánt produkciója, benne az azóta feleségeddé lett Marrylu-val, néhány éve már első díjat kapott.

Igen, de az egy teljesen más produkció volt, abban, amit mi most bemutattunk, semmilyen olyan elem nem volt, amivel ők korábban nyertek. Azért azt hadd mondjam el, hogy most már a Richter család összesen négy díjat kapott Monte-Carlóban, két ezüstöt és két aranyat. Édesapám valaha ezüstöt kapott, majd a testvérem először ezüstöt és később aranyat, és most rá tíz évre, nekem az aranyat megint sikerült hazavinnem Magyarországra. Összesen két Arany Bohóc-díj van Magyarországon és mindkettő a Richter családban.

A testvéred segített a felkészülésben?

Most már nem, de korábban, amikor visszatértem a cirkuszhoz, az ő csoportjába, a Flórián csoportba kerültem bele. Utána onnan én kiváltam, és egyedül alapítottam meg a saját csoportomat. Tehát sokat köszönhetek neki is.

Igen régi artistadinasztia tagja vagy…

Hetedik generációra vezethető vissza az artistadinasztiánk. Hatalmas dolog, hogy ez a tradíció ennyire sikeresen megy tovább. Édesapám kint volt velünk Monte-Carlóban, és ő hajtotta a lovakat a lovas akrobata számban.

Abszolút belenőttél a lovak világába?

Belenőttem, igen, de volt egy kis kitérő. Öt évig versenyszerűen teniszeztem, teniszezőnek készültem. Úgy volt, hogy nem leszek artista. Sőt, most a sors fintora, hogy Fucsovics Márton Ausztráliában hatalmas sikereket ért el. Ő az én korosztályom, vele együtt teniszeztem. Neki most Melbourne-ben sikerült babérokat aratnia, nekem pedig Monte-Carlóban.

Miért hagytad abba teniszezést, és miért mentél vissza a cirkuszhoz?

Úgy éreztem, hogy a teniszezés nem az én életformám, hiányzott a cirkusz világa.

Gyerekkorodban már felléptél?

Igen, de aztán volt egy ismerősünk, aki teniszezett, és 11-12 éves koromban így jött az az ötlet, hogy teniszezzem. Édesapám azt mondta, hogy amit a cirkuszos életben el lehet érni, azt ő meg a testvérem már elérte, nehéz lesz nekem boldogulnom, utolérnem őket, ezért gondolta, hogy valami más pályára menjek. De ezek szerint most mégis nekem is sikerült ez a pálya.

Gyerekkorodban is lovas számban vettél részt?

Lovas számban, amit tudtam, csináltam, például a lovon álló testvérem vállára álltam, persze biztosító kötéllel. Megfogott a porond hangulata, és hiába terveztük másként, nem tudok tőle szabadulni.

Egy ilyen díj sok külföldi meghívással járhat, de neked ott a saját cirkuszod, a Magyar Nemzeti Cirkusz, akkor most mi lesz?

Hát igen, most az a kérdés, hogyan tovább. Amit artistaként el lehet érni, azt elértem. A monte-carlói első díj felett szerintem nincs semmi. Nyilván állami kitüntetések még vannak Magyarországon, ha majd netán én is kapok, akkor nagyon örülök neki. Most igazgatóként szeretném tovább építeni a Magyar Nemzeti Cirkuszt, hogy bebizonyítsam, a klasszikus cirkuszt is lehet igen magas színvonalon művelni.

Korábban le is írtam, hogy a tavalyi műsorotok a világ bármelyik cirkuszában megállhatná a helyét. Hogyan lehet még növelni a színvonalat, honnan lesz erre pénzed?

Mindig lehet fejlődni, mindig van jobb, szebb. Ameddig csak egyetlen előadáson is van egy üres szék, addig lehet növelni a nézőszámot is. Idén is szeretnénk egy fantasztikus műsort összerakni. Most, hogy ez a díj megszületett, már a címe is megvan, Arany Bohóc a porondon. Tudom, hogy nehéz lesz túlszárnyalni a tavalyi programot, de megpróbáljuk.

Ugyanúgy, mint eddig, turnéztok Magyarországon?

Ahogy szoktuk, Budapesten kezdjük a szezont márciusban, és megyünk azokba a városokba, ahová járni szoktunk.

Ugyanúgy megy minden tovább, mint eddig, ez a díj nem változtat semmin?

Ez egy erkölcsi elismerés, de az életemet nem fogja megváltoztatni. Nyilván most rengeteg ajánlatot kapunk a világ számos pontjára, de ennyi állattal nehéz utazni, körülbelül 60 állattal érkeztünk Monte-Carlóba. Most a csúcson vagyunk, mindenki minket dicsér, ezt élvezzük. Amúgy pedig olyan műsort kell csinálnunk, hogy folyamatosan magas nézőszámmal tudjunk dolgozni, ha csak egy-két hónapig nem menne jól, akkor akár bezárhatnánk. Tudod, hogy mi nem kapunk állami támogatást, nekünk mindent saját erőből kell megoldanunk.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK