Göncz Kinga: Apám hitte…!

0
7044
MTI Fotó: Marjai János

„A demokráciáról, vagy a kontroll nélküli Fidesz uralomról dönt az ország 2018 áprilisában.  Ez a választás évtizedekre meghatározhatja az ország sorsát” – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Göncz Kinga. Az egykori külügyi, esélyegyenlőségi, és családügyi miniszter csatlakozott ahhoz a csoporthoz, amelynek tagjai egykor különböző színű kormányokban vállaltak kormányzati felelősséget. A politikus beszél édesapjáról, Göncz Árpádról is, aki arra számított, hogy a tárgyalásos rendszerv áltás után az ország képes lesz konfliktusait békésen megoldani. Remélte, hogy ebben segíthet az uniós tagság, az elköteleződésünk az európai értékrend mellett, s hogy talán túlléphetünk az ezzel ellentétes társadalmi örökségen. Azonban szégyen, ami ma Soros Györggyel történik, mondja a pszichiáter Göncz Kinga, aki azt is állítja, amíg gyűlöletkeltő óriásplakátok lógnak mindenhol, amíg a polgármesterek feladatba kapják, hogy helyi szinten is folytassák a bujtogatást, addig a gyűlöletkeltés bármikor kiválthat fizikai erőszakot is.

  

Egykori politikai vetélytársak, jobb- és baloldali kormányok miniszterei, megalakították a Választás 2018 nevű szervezetet. A „nagykoalíció” résztvevőinket célja, hogy minél nagyobb számban rávegye az állampolgárokat a választáson való részvételre. Gondolja, hogy sikerül?

Nagyon remélem! De már annak is üzenetértéke van, hogy olyanok, akik a rendszerváltás óta különböző színezetű kormányokban vállaltak szerepet, egy fontos célért képesek közös munkát végezni. Ennek azért is van jelentősége, mert ma akadozik a társadalom különböző csoportjainak az együttműködése; hiányzik az értelmes párbeszéd, a kooperáció a politikai szereplők között.

Vagyis önök a közös kiállással is szeretnének példát mutatni?

Feltétlenül, s persze célunk, hogy az emberek éljenek a választójogukkal, ami alapvető, demokratikus jog. Sokan ugyanis azt mondják, hogy úgysem érdemes elmenni, mert egyetlen szavazatnak nincs komoly súlya. Továbbá tapasztalataim szerint ma félelmükben is nagyon sokan távol maradnának az urnáktól. Erősen él ugyanis az a hiedelem, hogy ha a mai kormányzattal, vagy akár csak egy kis település vezetőivel ellentétesen szavaznak, akkor annak a családjukra hátrányos egzisztenciális következménye is lehet. De mi úgy gondoljuk, hogy pont azért kell elmenni szavazni, hogy a választás után egy félelem nélküli országban élhessünk.

Az eltérő politikai felfogású emberek részvétele a V 18 nevű szervezetben azért is fontos, mert felhívja a figyelmet a választás tétjére: ma már nem csak politikai pártok között dönt az ország. Az igazi választás 2018-ban az, hogy lesz-e a demokrácia, vagy sem. Mi arra szeretnénk felhívni a választók figyelmét, hogy a demokratikus oldalon meg tudják osztani a szavazatukat. Szavazhatnak a legesélyesebb jelöltre, s a számukra legszimpatikusabb pártra, s akkor van esély ellenzéki győzelemre is.

Ha sokan elmennek szavazni, akkor az a jelenlegi ellenzéknek kedvez, de miért érdekeltek ebben a szervezetükben dolgozó jobboldal jeles képviselői?

Nagyon sok konzervatív választó is egyre kritikusabb a Fidesz kormány működésével, mert Orbán Viktor a hagyományosan jobboldali, de demokratikusan gondolkodó embereket elidegenítette magától.

Ezek a szavazók is felismerték, hogy itt most a demokrácia megmaradása a tét.

Az előbb utalt az országban meglévő félelemre. Ha ez valóságos, akkor el lehet hinni a kormánypártok fölényéről szóló felméréseket?

Nyilván fenntartással kell kezelni minden közvélemény-kutatást, a félelem bizonyosan torzítja az eredményeket. Személyes benyomásom szerint az elégedetlenség jelzéséül szolgáló adatok, tehát, hogy rossz irányban mennek Magyarországon a dolgok, azok hitelesebben jelzik az ország hangulatát, mint amit a pártpreferenciák mutatnak.

Utalt már rá, hogy a kormánypártok és az ellenzék között valójába nincs párbeszéd. Durva vita, illetve alpári üzenetváltás, amit meghatározza az internetes posztok hangnemét is.  Betudható ez az uszító választási kampánynak?

A durva, ellenséges  hang valahol ott kezdődhetett, amikor a Fidesz elkezdte kizárni a nemzetből a politikai ellenfeleit. Emlékszünk a „haza nem lehet ellenzékben”- kezdetű szlogenre, amivel az akkori kormányt, a szocialista-szabaddemokrata koalíciót bírálták. Akkor indult el egy olyan szociálpszichológiai folyamat, ami a mindenkori ellenfelet dehumanizálta; vagyis minden durvaság, karaktergyilkosság megengedhető azokkal szemben, akik nem értenek egyet a Fidesz, pontosabban Orbán Viktor uralkodó nézeteivel. Ennek a folyamatnak a következményeként tart itt az ország.  A történelemből tudjuk, hogy ez a folyamat hová vezethet.

Önről tudható, hogy pszichiáter, nyilván van fogalma arról, hogy a különböző politikai oldalak közötti éles szembenállás, illetve indulat ma hova vezethet?

Minden éles szembenállás – főleg ha a hatalmon lévő párt szítja – azzal a következménnyel jár, hogy az erősebb fél mindent megengedhetőnek tart a gyengébbel szemben, ami egészen a fizikai erőszakig is elmehet.

Nem véletlenek azok a hisztérikus megnyilvánulások, amelyekről olvashattunk: vidéki városban nemrég láttak egy színes bőrű, vagy arabnak látszó csoportot. Az emberek elkezdtek rettegni, hívták a rendőrséget, mert féltek a terrortámadástól. Hiába derült ki később, hogy valamelyik közel-keleti országból érkező rendőrcsoport utazott csak a városon át.

Nyilván a kormánypropaganda megteszi a hatását, de talán a magyar társadalom is nyitott, fogadókész az idegenellenes hangulatra?

Nem hiszem, hogy fogékonyabb, mint bármely más nép, bár a szocializmus időszaka alatt kevés lehetőség volt külföldiekkel kapcsolatba kerülni, emiatt kevés az erre vonatkozó személyes tapasztalat. Magyarország évtizedekig nem volt bevándorlási célország sem, Ausztriában például sokan vannak, dolgoznak és részeivé váltak a helyi társadalomnak. Nálunk ez nem alapélmény, ezért könnyebben lehet gyűlöletkeltő kampánnyal az embereket belekergetni a hisztérikus reakcióba. Sajnos, a magyar kormánynak ebben meghatározó szerepe van. Ami most Soros Györggyel történik, az maga a szégyen: sok pozitív dolgot tett a szülőhazájáért, igazi patrióta, aki egy gyűlöletkampány célpontjává vált. Legújabban a civil szervezetekre is kiterjed ez a kampány. 

 Az ön édesapja, Göncz Árpád államfőként is sokat tett a nemzet egységéért. Vajon ő életében tartott attól, hogy a már akkor is tapasztalható éles politikai szembenállás, és a gyűlöletkeltés, ha a vesztét nem is hozza el az országnak, de nagyon sok kárt okoz majd? 

wikimedia

Ő alapvetően optimista volt és azt gondolta, hogy a tárgyalásos rendszerváltás után az ország képes majd a konfliktusait békében megoldani. Aztán beléptünk az unióba, s elköteleződtünk az európai értékrend mellett, amely a toleranciáról, a befogadásról, az esélyegyenlőségről, jogállamiságról szól. Azt remélte, hogy ez segít majd meghaladni az ezzel ellentétes történelmi örökségünket.

Azt talán nem is álmodhatta Göncz Árpád, hogy az a fiatalember, akit Orbán Viktornak hívnak, a rendszerváltás utáni jobboldali kormányfő, Antall József ellenében kiáll a közkedvelt „Árpi bácsi „mellett, s hogy ez a fiatalember egyszer visszavezeti az országot az autoriter rendszerbe.

Ezt talán nem gondolta, de apámnak volt egy korai tapasztalata Orbán Viktorral. A történet még Nagy Imre újratemetése idejéről származik, amikor ö is tagja volt annak a bizottságnak, amely az ott elhangzó beszédeket készítette elő. Volt egy megállapodás, hogy a szovjet csapatok kivonulását nem említi senki. Ugyanis az államközi tárgyalások akkorra már elindultak, s félő volt, hogy a téma felvetése feleslegesen veszélyezteti ezek menetét. Illetve veszélyeztethette a környező országokat is, hisz nem mindenütt zajlottak olyan gyorsan és békésen a történelmi folyamatok, mint nálunk. Ekkor

Orbán Viktor megszegve az egyezséget, beszédének részévé tette a szovjet csapatok kivonulásának ügyét.  Ezzel ugyan a tömegek szemében rendkívül bátor fiúnak látszott, de a rendezők tudták: Orbán Viktor ezzel mások bőrét vitte vásárra.

Ezt a történetet egy korai figyelmeztetésnek is felfoghatjuk, amely arról szól, hogy ha saját érdekeiről, saját szerepéről van szó, akkor Orbán simán veszélyeztet másokat, lép át megállapodásokon.

Közhely, hogy a társadalmi konfliktusokat, előítéleteket az amerikaiak úgy orvosolnak, hogy kisebb-nagyobb csoportokat közös feladatok megoldására késztetnek. De ha egy egész országban üti fel a fejét a polgárháború réme, azt hogyan lehet gyógyítani?

Azt gondolom, hogy ha a politika oldaláról az uszítás megszűnik, az emberek visszatérnek a józan eszükhöz, s elkezdenek kritikusan gondolkodni. Ez már önmagában gyógyító hatású. A saját tapasztalat, a kisközösségekben megélhető élmény ugyancsak gyógyír lehet, ahogy a párbeszéd minden fajtája is. Ha ugyanis az emberek személyesen tapasztalják meg, hogy a másiknak hasonló érzései, frusztrációi, problémái vannak, az közelebb hozza egymáshoz a korábban szemben állókat is.  Erre sok példa van az egykori polgárháborús országokból, ahol kemény megosztottságot kellett meghaladni. De amíg gyűlöletkeltő óriásplakátok lógnak mindenhol, s a polgármesterek feladatba kapják, hogy helyi szinten is folytassák a bujtogatást, addig kevéssé lehet remélni, hogy a hangulatkeltésnek vége lesz.

Ebben a pillanatban azt tapasztaljuk, hogy már a demokratikus ellenzéknek nevezett csoportosuláson belül is konfliktusok keletkeznek, s együttműködésről ezen a térfélen sem lehet beszélni. A választási együttműködésre törekvő Bokros Lajos például arra panaszkodik, hogy a korábban egyezséget ajánló Gyurcsány Ferenc elég csúnyán átverte. Mi lesz így?

Ördögi módon van kitalálva a választási törvény. Az egyfordulós választás bevezetése ellehetetlenítő egy olyan struktúrában, ahol van egy nagy gyűjtőpárt, ez esetben a Fidesz, amely gátlás nélkül nyúl le témákat még a szélsőséges Jobbiktól is.

A kispártok viszont csapdahelyzetbe kerültek, ugyanis minden politikai formációnak természetes törekvése, hogy bemutassa identitását, programját, értékeit, s ezzel növelje támogatottságát. Ma nemcsak versenyhelyzetben vannak, hanem együttműködésre is kényszerülnek.

Eközben a kormányzati média dominancia miatt nehezen tudják üzeneteiket eljuttatni a választókhoz. A győztes-kompenzáció, a finanszírozási struktúra, a választókerületek átrajzolása tovább nehezíti a helyzetet. Ezért minősítette az EBESZ a 2014-es választást szabadnak, de nem tisztességesnek, és ebben a helyzetben vergődik az ellenzék most is.  Mégis azt remélem, hogy a nehézségek ellenére is van esély a többség megszerzéséhez az egyéni választókerületek nagy részében, hisz az az országban sokan nem értenek egyet a Fidesz által választott iránnyal.

Ön szerint mi lesz ebben az országban, ha a Fidesz marad hatalmon, s nem sikerül a jogállamot helyreállítani?

Baj lesz, mert bármely kontroll nélküli hatalom veszélyes, nemcsak a Fideszé. Ezért találták ki a demokráciában a fékek és ellensúlyok bonyolult rendszerét, valamint a független intézményeket.

Csak ezek működése teszi lehetővé a visszacsatolást, s a korrekciót, amit Orbán rendszere szinte teljesen kikapcsolt. Említhetném a szabad sajtó háttérbe szorítását, az alkotmánybíróság megregulázását és így tovább. A Fidesz persze azt hirdeti, hogy a dolgok rendben mennek, miközben ez egy hazugságtömeg. Baj van a gazdaságban, az egészségügyben és az oktatásban is. A torz, rosszul működő rendszer miatt aztán százezrek hagyják el az országot.

A V 2018 nyolc pontos programot alkotott, amelyben első számú feladat a szegénység felszámolása, az egészségügy és az oktatás helyreállítása, új alkotmány elfogadása és az ország nemzetközi tekintélyének helyreállítása. Miért a szegénység felszámolás az első számú szempont?

Ma azt látjuk, hogy a szegény régiók leszakadása gyorsul, nőnek az egyenlőtlenségek, ami mögött nagyon sok emberi, egyéni, és családi tragédia van. Sokan élnek gyakorlatilag jövedelem nélkül, emberhez nem méltó élethelyzetben. Gyerekek éheznek, nőnek fel esélyek nélkül, ami vállalhatatlan ma Európában, a világ leggazdagabb régiójában.

A kettészakadó társadalmakban komoly politikai és társadalmi konfliktussal kell számolni, amelyek azokat is veszélyeztetik, akik maguk nem szegények. A Fidesz ezt a helyzetet csak a statisztikák kozmetikázásával kezeli.

Nagy kérdés, hogy a középre igyekvő Jobbik lehet-e a következő hatalom része, nélküle ugyanis nehéz leváltani a Fideszt. Van erről álláspont?

Nem kell nekünk a V18-ban erről egységes véleményt kialakítani, hisz a V18 nem politikai szereplő. Ami a programunkként szereplő nyolc pontot illeti, az a demokratikus minimum. Ha ezt a Jobbik elfogadja, akkor is a többi ellenzéki párt döntése, hogy kívánnak-e a korábban egyértelműen szélsőséges párttal együttműködni. Úgy látom azonban, hogy Vona Gábor arculatváltását a párt nem tette egységesen magáévá.  Ma is vannak a magyar sajtóban olyan jobbikos nyilatkozatok, amelyek ugyanolyan kirekesztőek, ugyanolyan gyűlöletkeltőek, rasszisták, mint amilyenek korábban voltak. Elképzelhető, hogy a párt az évek során valóban demokratikus párttá alakul, szerintem azonban ennek bizonyításához hosszabb időre lesz szükség. De a V18 szervezetén belül is van olyan, aki ezt másként látja. Egy esetleges együttműködésről a demokratikus ellenzék pártjainak kell dönteni.

Kapcsolódó cikkek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here