Kezdőlap Címkék Zene

Címke: zene

Tíz éve történt – Aláírásokat gyűjtenek a Sziget Fesztivál érdekében

0

2007. november 12-én a Független Hírügynökség beszámolt arról, hogy aláírásgyűjtést kezdett hétfőn az SZDSZ Új Generációja, a szervezet honlapjára azok iratkozhatnak fel, akik szeretnék, ha a jövőben is megrendeznék Budapesten a Sziget Fesztivált.

Léderer András, a szervezet elnöke hétfői sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy az összegyűjtött névsort elküldik Derce Tamásnak, a IV. kerület és Tóth József XIII. kerületi polgármesternek. Mindkét polgármester kifogásolja a fesztivállal járó zajhatást és olyan feltételekhez kötnék a rendezvény további engedélyezését, ami a szervezők szerint ellehetetlenítené azt.

Az SZDSZ minden évben kemény harcot vívott azért, hogy létrejöhessen az egyik legfontosabb hazai közéleti tér – mondta Léderer András. A liberális politikus hozzátette, hogy most sem fogják hagyni, hogy a két polgármester zajhatásokra hivatkozva bezárassa a fesztivált és így tönkretegye többszázezer magyar és külföldi fiatal szórakozását. A liberális politikus hozzátette, hogy

közvélemény kutatások is bizonyítják, hogy a lakosság nagyobbik részét az éjszakai zajok sem zavarják – vagyis nem indokolt a fesztivál bezárása.

Az SZDSZ Új Generációja aláírásgyűjtést kezdett honlapján, amelyhez bárki csatlakozhat, aki szeretné, ha a jövőben is megrendeznék a fesztivált. Néhány hónap múlva az összegyűjtött listát az adatkezelési feltételeknek megfelelően eljuttatják a két érintett polgármesternek.

Derce Tamás, Újpest polgármestere már többször indított pert a Sziget fesztivál miatt, azt kérve, hogy a kerület zajterhelése miatt, a bíróság állapítsa meg a birtokháborítás tényét. Idén október 2-án az eredeti keresetet egészítették ki azzal, hogy a bíróság rendelje el azt is, hogy a Szigeten este tíz órától reggel hatig ne lehessen zenés műsorokat rendezni.

Tóth József, 13. kerületi polgármester szeptember első napjaiban levélben kérte Demszky Gábort, hogy a főváros biztosítsa az emberek nyugalmát és csak olyan feltételekkel engedje megrendezni, ha kiküszöbölik a zajhatásokat, amelyek szerinte még a 13. kerületben is érezhetőek.

Meghalt Aradszky László

0

Életének 83. évében elhunyt Aradszky László. Az énekes minden előjel nélkül, otthonában halt meg.

Az Index megkeresésére fia, Aradszky Zsolt azt mondta, hogy a mentőket vasárnap este fél tíz körül riasztották, azonban ők már csak a halál beálltát tudták megállapítani. Temetéséről később intézkednek.

Aradszky László 1935-ben született Budapesten, slágereivel a magyar tánczene egyik legnépszerűbb előadójává vált. Mielőtt énekes lett, a Töltőtolljavító Ktsz.-ben dolgozott, majd 1963-ban a Magyar Rádió Tessék választani! versenyén megosztott első helyezést ért el Még ide-oda húz a szív című dalával.

Ő lett a magyar hanglemezgyártás történetének első aranylemezes előadója az Isten véled édes Piroskám című számot is tartalmazó albumával.Több kitüntetést is kapott, köztük a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztjét 2015-ben, évtizedek óta tartó töretlen, nagy népszerűségnek örvendő előadóművészi pályája elismeréseként.

Meghalt Tom Petty

0

A hírt a legendás amerikai zenész családja, menedzsere és szóvivője is megerősítette. Korábban ellentmondásos információk láttak napvilágot erről.

A 66 éves szupersztárt hétfőn szívroham után súlyos, eszméletlen állapotban vitték be malibui otthonából egy Los Angeles-i klinikára.

Az orvosok küzdöttek az életéért, de a TMZ magazin szerint családtagjai néhány órával később úgy rendelkeztek, hogy kapcsolják őt le a lélegeztető gépről.

Hángérjen Pszicho

Úgy kezdődött, hogy volt egy életünk. Nem mindig jó, de összességében élhető. (Ez egy életnél meglehetősen alapvető szempont.)

Ám egyszer, ahogyan az pszicho filmekben történni szokott, közénk keveredett egy furcsa szerzet. Még csak nem is erőszakkal törte ránk az ajtót – addig hízelgett és ígérgetett, míg be nem fogadtuk az otthonunkba.

Kezdetben nem éreztük, hogy mekkora a baj. Történtek furcsa dolgok, de ezeket sokáig nem vettük komolyan: ahol sok minden furcsa, ott már majdnem minden megszokott.

Ám egyik nap leesett egy kép a falról. Másnap élettelenül feküdt a köszöbön a macska. Egy héttel később nyitva találtunk egy kulcsra zárt ajtót.

Idővel a jövevény egyre zavartabban viselkedett. Lassanként megváltozott minden. Mások lettek a zajok, a zörejek, újak a szagok, az illatok. Fakultak a színek, repedtek a falak, összementek a terek.

Már kérdezni is csak halkan mertük egymást: őrült ez, vagy csupán gazember?

Megváltozott a nyelv, a szavak már nem azt jelentik, mint valamikor. Ha valakitől elvett valamit, azt mondta: idáig nem volt lehetőséged, hogy részt vállalj a közös terhek viseléséből, de most megteremtettem a számodra.

Ha azt mondta, megvéd valamit, az azt jelentette, hogy elveszi.

Azóta ez van. Ha kérdezzük, nem válaszol. A tájékoztatás a számára azt jelenti, hogy csak azt mondja el nekünk, amit ő fontosnak tart közölni velünk.

Korábban nem voltak ellenségeink, most szerzett nekünk sokat. Valami írásra hivatkozik, az apró betűs részben állítólag mindenre felhatalmaztuk. Forradalomról beszél, fülkéről és magas csúcsokról, oxigénpalack nélküli hegymászásról. Nemzeti együttműködésről, miközben már csak írásban érintkezik bárkivel. Nemzeti konzultációnak nevezi, hogy kérdőíveket küldözget közpénzen, mindenkinek.

Bármit mond, bármit tesz, a zemberekre hivatkozik. Akik, állítólag, mi magunk lennénk. Rákosi és Kádár is az emberekre hivatkozott, csak ők dolgozó népnek és uralkodó osztálynak nevezték az általuk elnyomottakat.

Félelmetesnek próbál mutatkozni, közben látszik rajta: ő az, aki retteg.
Egyszer, amikor épp lankadt a figyelme, érintkezésbe léptünk a külvilággal. Nem hitték el, amit mondtunk. Azt mondták, hogy kitaláltuk az egészet. Ilyen nincs, mondták, ez nem lehet igaz.

Talán tényleg nincs. Talán tényleg nem igaz.
Csak egy film. A közepesnél gyatrábban megírt forgatókönyvvel, és hatásos, de nem igazán eredeti zenei effektekkel.

Ha ez tényleg egy film, akkor én már láttam a végét.

Elárulom: happy end lesz. Csak még azt nem tudom, hogy mikor.

Több mint 100 program a 26. CAFe Budapesten

0

Oscar-díjas zeneszerzővel, „Kína Bartókjával” és falon táncoló amerikai sztárcsapattal teszi felejthetetlenné az őszt a 26. CAFe Budapest rendezvénysorozata. Több mint 100 program lesz számtalan műfajban, közel 40 helyszínen, szerte Budapesten:

Október 6-án indulnak az események, és 17 napon át október 22-ig tart a művészeti fesztivál. A régió egyik legfontosabb összművészeti eseménysorozata ebben az évben is a kortárs művészet nemzetközi és hazai világsztárjaival, premierekkel és rendhagyó szabadtéri programokkal várja a közönséget.

A fesztivál nyitókoncertjén példaképe,

Bartók Béla előtt tiszteleg az Oscar-díjas kínai–amerikai zeneszerző, Tan Dun.

A hamburgi világpremier után néhány nappal, Multiversum című új művével érkezik Eötvös Péter és a Royal Concertgebouw Orchestra Amsterdam. Öt év után

fantasztikus jazzműsorral lép újra színpadra a legendás bariton, Thomas Quasthoff, és Budapest belvárosában, egy Kálvin téri irodaház üvegfalán mutatja be lélegzetelállító koreográfiáját a vertikális tánc amerikai úttörője, a Bandaloop.

Itt nézheti meg képgalériánkat.

A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál minden évben kiemelt figyelmet szentel egy-egy ország kultúrájának:

2017-ben az izraeli művészet és kultúra áll fókuszban.

Itt lesz a zseniális nagybőgős, Avishai Cohen, a klasszikus zene és a jazz fonódik össze, Avi Avital és Omer Avital koncertjén, valamint lenyűgöző Hattyúk tava-koreográfiákkal érkezik a legendás Izrael Balett.

Az erdélyi haszid zsidóság népdalkincseiből merítve, És a halottak újra énekelnek címmel készül bemutatóra, Elek Judit rendező. Jerusalem My Love címmel ad különleges koncertet az Anima Sound System és a brit énekesnő, Heidi Vogel, de itt lesz Izrael legnépszerűbb indie-folk együttese, a Lola Marsh is. Október 6-án nyitja meg Capa in Israel című kiállítását a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, az elismert izraeli képzőművész, Eran Shakine pedig új köztéri szobrot készít Budapest számára: a lenyűgöző, hat méter magas nőalak a Lánchíd mellett látható majd.

A CAFe Budapest a premierek és ősbemutatók fesztiválja is: Selmeczi György Boldogasszony lovagja című művét a Kolozsvári Magyar Opera mutatja be Novák Eszter rendezésében.

A 2015-ös amerikai bemutató után a fesztiválon látható hazánkban először Vajda Gergely Georgia Bottoms című vígoperája.

A táncrajongók különösen izgalmas fesztiválra számíthatnak: Kodály és Ligeti műveiből építkezve mutatja be új koreográfiáját a Bozsik Yvette Társulat, Alain Resnais kultikus filmjéből ihletet merítve, HIR-O címmel készül bemutatóra a Frenák Pál Társulat és Hans van Manen, a modern balett holland mesterének koreográfiáit egy estén bemutató, LOL című premierjével csatlakozik a fesztiválhoz a Magyar Nemzeti Balett.

Budapestre érkezik a szemtelenül fiatal jazztitán, Jacob Collier, itt lesz a fúziós jazz kitűnő izlandi képviselője, a Mezzoforte zenekar, színpadra lépnek a kollektív improvizáció mesterei, Danilo Pérez, John Patitucci és Brian Blade, de jön az elektronikus zenei ikon, Carl Craig is.

A CAFe Budapest idén is valódi „fesztivál a fesztiválban” élményt nyújt majd minden műfajban: a tavalyi hatalmas siker után újra világzenei csemegékkel érkezik a Budapest Ritmo, és jubileumi programmal készül az idén 30 éves Mini-Fesztivál is.

A képzőművészet rajongóinak az Art Market Budapest, az őszi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár és a Mercedes-Benz Fashion Week Central Europe pedig az irodalom, illetve a divat szerelmeseinek ígér jobbnál jobb programokat.

Kuplung Sounds Good! Rendezvénysorozata.

A Kodály-módszer a Zöld-foki Köztársaságban

0

A világhírű Kodály-módszert sajátíthatják el a Zöld-foki Köztársaság leendő és már gyakorló zenetanárai, valamint zenészei egy kéthetes kurzus keretében.

„Tekintettel arra, hogy a Zöld-foki Köztársaság lakossága meglehetősen szerény anyagi viszonyok között él, a módszer – drága hangszerek nélkül – nagyot lendíthet a formális zeneoktatáson” – fogalmazta meg Breuer Klára lisszaboni magyar nagykövet kezdeményezése célját. Várhatóan 20-30 szakember ismerkedhet meg a Kodály-módszerrel.

Breuer Klára szerint a zenepedagógia olyan terület, amelyhez Magyarország érdemi hozzájárulást tud nyújtani.

„A zöld-fokiak nagyon muzikálisak, tehát szerintem fontos, hogy megismerhetik a Kodály-módszert. A közös énekléssel a figyelemösszpontosítás és a közösségteremtés is része a módszernek” – hangsúlyozta.

A szigetállam első Kodály-kurzusát Praia városában Cristina Brito da Cruz, a lisszaboni zeneművészeti főiskola oktatója tartja, aki a módszer portugál szaktekintélyének számít. Ő maga Magyarországon, a kecskeméti Kodály Intézetben tanulta meg. A szakember a kurzussal párhuzamosan helyi népdalgyűjtési programot is elindít.

Az UNESCO szellemi kulturális örökségének számító Kodály-módszer zöld-foki oktatása a helyi kulturális tárca, a magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium és a portugál Camoes Intézet együttműködésének keretében valósul meg.

Tíz éve történt – Meghalt Pavarotti

0

2007. szeptember 6-án arról írt a Független Hírügynökség, hogy 71 éves korában elhunyt a világhírű tenor, Luciano Pavarotti.

A művész hasnyálmirigy-rákkal küzdött, tavaly nyári New York-i műtéte óta nem jelent meg a nyilvánosság előtt. A New York Times írása szerint

Pavarotti az olasz operánál sokkal távolabbra terjesztette határait: a pop-kultúra óriásává vált.

Milliók látták a tévében, köztük olyanok, akik nem álltak köszönőviszonyban sem az opera műfajával, mégis: Pavarotti gyermeki varázsa, megkapó személyisége, könnyedsége és nagy szíve közelebb hozta őket ehhez a művészi kifejezési formához.

Modenában született, 1935 október 12-én, apja pék és műkedvelő tenor, anyja szivargyári munkás volt. Gyerekként együtt dúdolt Beniamino Gigli és Tito Schipa operafelvételeivel. Énekesi pályája előtt tanitóként kereste kenyerét, két éven át. Művészi áttörése

1961-ben következett be: megnyert egy nemzetközi dalversenyt a Reggio Emilia Szinházban.

Ugyanebben az évben és színpadon már Rodolphe-ot alakitja Puccini Bohémélet cimű operájában. 1963-ban kezdődött nemzetközi karrierje: először Amszterdamba, majd Bécsbe és Zürichbe hivják. A londoni Covent Gardenben is ebben az évben debütál. Újabb mérföldkő 1967, amikor először énekel a milánói Scalában és Herbert von Karajan vezénylete alatt Verdi Requiem-jében. A New York-i Metropolitan-ben 68-ban tűnik föl.

Karrierje kezdetén, egészen a 70es évekig rendkivül komolyan trenírozta hangját, minden erejét operkarrierjének szentelte: így válhatott a Magas Cé-k Királyáva, ahogy sokan nevezték.

A 80-as években hozta létre a Három tenor-projektet, melyben megosztotta a színpadot Placido Domingóval és Jose Carreras-szal,

először a futball világbajnokságon, később világkörüli turnékon. A legtöbb kritikus egyetértett abban, hogy legfőképpen Pavarotti kisugárzása tette a hármas formációt rendkivül sikeressé.

Sokan azért üdvözölték a három tenort, mert népszerűsitették az operát a széles tömegek számára, a legtöbb kiritikus viszont úgy értékelte, hogy a fellépés méltatlan tehetségükhöz. A 80as években, úton a szupersztárság felé Pavarotti rendkivül népszerű figurává vált, az emberek megszerették: beszélgetős műsorokban viccelődött, lóra ült egy felvonuláson és – bár korpulens termete miatt valószerűtlenül hangozhat – szex-szimbólumként tűnt föl az „Igen, Giorgio” című filmben. Sportcsarnokbeli koncertjeire tízezrek mentek el és hatszámjegyű összegeket keresett.

A kilencvenes évek elején lépett a közönség elé a Pavarotti és barátai cimű jótékonysági koncertsorozattal,

olyan népszerű előadók társaságában mint Sting, Bono vagy Elton John. 1997-ben Pavarotti csatlakozott a koncertező Sting-hez a a háború sújtotta boszniai városban, Mostarban. A Diana hercegnő emlékére kiadott CD-n Michael Jackson és Paul McCartney mellett énekelt.

Idős éveire világkörüli búcsúturnét tervezett, amit 2004-ben el is kezdett, de betegsége miatt csak félig sikerült teljesitenie.

2004 márciusában búcsúzott a new york-i Metropolitan Opera színpadától, ahol összesen 379-szer lépett föl.

Utoljára a Toscában énekelt, amit a közönség 15 perces szűnni nem akaró ovációval dijazott: a tenort 10-szer tapsolták vissza.

Két bejegyzés is róla szól a Guinnes Rekordok könyvében: az egyik, hogy őt tapsolták vissza legtöbbször a világon: 165-ször. A másikat két tenortársával, Domingóval és Carrerasszal együtt tartja: ők adták el a legtöbb klasszikus zenei albumot a legelső Három Tenor CD-vel.

1998-ban az Opera News cimű lapnak úgy nyilatkozott: „Amikor elkezdtem a pályát 1961-ben, arra intettek, hogy siessek, mert az opera műfajnak maximum tíz éve van hátra. Aztán fölismertem annak fontosságát, hogy az opera eljusson a tömegekhez”. Hozátette: „Azt hiszem, az a fontos, hogy ha az emberek bekapcsolják a rádiót, és hallják, hogy valaki énekel, rögtön rámismernek. Nem tévesztik össze a hangomat senki máséval.”

Üzent új számával Taylor Swift

0

A régi Taylor meghalt – így szól az egyik sora.

A popsztárnak most jelent meg az első száma novemberben várható új albumáról, a Reputationről. Három év után ez lesz az első új lemeze. Az előző Grammy-díjas lett.

A szám nem sokkal azután jelent meg, hogy az énekesnő bejelentette: szexuális támadások áldozatainak segítő szervezetet támogat. Azután ígérte ezt meg, hogy

megnyerte egy rádiós dj elleni szexuális zaklatási perét.

A dj 2013-as koncertjén molesztálta, fogdosta az énekesnőt. Beperelte a férfit, szimbolikus, egy dolláros kártérítést követelt, és meg is nyerte a pert. A rádiónál is panaszt tett, ahol a dj dolgozott, onnan ki is rúgták a férfit.

 

De nagy a jókedv mindennap!

Az előítéletek néha fedik a valóságot. Ha az ember már a címe alapján azt gondolja, hogy a Pappa pia című film egy kapitális marhaság lesz, akkor egyáltalán nem jár messze az igazságtól.

Ezt nevezik könnyed, nyári limonádénak. Azt nem tudom, hogy mennyire hűsít. A Mamma Mia! azért üdítőbb volt, meg hát abban játszott Meryl Streep.

Divinyi Réka forgatókönyvíró jelenetrészecskéket toldott az ötvenes- hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek slágerei közé, ürügyet teremtve arra, hogy a színészek, ilyen-olyan hangi adottságokkal dalra fakadhassanak. Közben persze táncolnak is így-úgy. Aki netán fergetegességről beszélne, az népámító. Én elröhögcséltem Csupó Gábor filmjén. Szerintem nem mindig azon, amin a létrehozói akarták.

Amikor rögtön az illusztris műalkotás legelején a Gyuri bácsinak titulált Korda György rágyújt az ötvenes évek elejéről származó, amúgy tényleg szórakoztató, nagy színészek alakításaival teli, sematikus Állami áruház című film egy fődalára, arra, hogy a „Dunaparti csónakházban, de nagy a jókedv mindennap”, és közben vidáman motorcsónakozva a Dunán, nem veszi észre, hogy mellőle Klárika a vízbe pottyant, akit húz és húz maga mögött rendületlenül, akkor azért

már érezhető, hogy most aztán csigázva lesz a jókedv.

Persze hozzá a kamera végig pásztáz szép fővárosunk panorámáján, hogy mindez még impozáns is legyen. És bár a jelenetnek semmi, de semmi köze a továbbiakhoz, de nagy leleménnyel fölkonferálják vele, hogy egy csónakház körül bonyolódik majd a jobbára műbalhé.

Jó fej, laza nagypapáé a csónakház, ami veszni látszik, mert a derék világcsavargó öreg adóssága miatt a bank vinni akar mindent. A Papiról és a csónakházról szép emlékeket őrző unoka a hír hallatán, évek elteltével sebtiben haza ruccan, hogy rapid megoldást találjon. Kieszeli, hogy ripsz-ropsz romkocsmát nyit a csónakházból és majd dől a lé. De

a szemben székelő, magát kigyúrt gorillákkal őriztető, szuper diszkó tulajnak,

aki naná, hogy szuper gonosz is, fáj a foga a helyre, meg arra a csajra, aki a világvándor srác nője volt, de faképnél hagyta, ha azonban éppen itthon van, akkor újra melegedik a kapcsolat. És persze a végén egymáséi lesznek, főgonosz pedig kulloghat el a búsba, mert egy meglehetősen átlátszó trükkel sikerül átverni. Hát ennyi. Ez így véznácska, meg bugyuta.

Stohl András főellenségként lenyalt hajú, piperkőc ízléstelenséggel öltözködő felfújt hólyag.

Szabó Kimmel Tamás Tomiként a hű, de sármos pasi, akiben bár vannak rosszfiús vonások, végül még jó papucsférj is válhat belőle. Ostorházi Bernadett megszemélyesítésében Mara érző szívű nő, aki őrlődik a pénzes pasi, meg a csóró között, de aztán persze, hogy a jó oldalra áll. Ha pokoli rossz a kedve, zuhogó esőben fakad dalra, kicsattanó öröm estén ehhez verőfény dukál, hogy senki ne érthesse félre a szituációt és az ő bonyolult lelkét. Nagy Feró Papiként egészen olyan, mint Nagy Feró. Rátóti Zoltán zordon, öltönyös, nyakkendős atya, aki nem ad semmiféle segítséget a fiának, de a befejezésnél aztán ő is komoly anyagi erőfeszítéssel kedveskedik.

Hogy mitől a száznyolcvan fokos fordulat, azt a forgatókönyvben elfelejtették megírni, így szegény Rátóti nem is játszhatja el, pedig feltehetően képes lenne rá. De hát a fő cél nyilván a totális boldog végkifejlet volt, amihez nem kell más, mint egyetlen beképzelt seggfej banálisan egyszerű legyőzése.

Szégyen ide, szégyen oda, én ezt olyan nagyon még csak nem is untam. Na jó, azért közben nézegettem az órámat, és nem feltétlenül a szépségét mustrálgattam.

Kaposfest, 2. nap, hétfő – Kortársnap

0

Nem igaz, hogy a kortárs zene hallgathatatlan. Ha eljöttek volna Kaposvárra hétfőn délelőtt, akkor elhinnék, amit mondok. Először is meghallgathatták volna egy ausztrál zeneszerző kompozícióját, amely egészen különleges hangokat csalt ki a trombitából. Tényleg úgy hangzott, mintha beszélne a hangszer. Következett egy XX. századi francia zeneszerző műve, szaxofon-zongora felállással, nagyon izgalmas volt hallani a szaxit, mint klasszikus zenei hangszert. Jópofa, kedves szám volt, működött a dolog. csakúgy, mint a török zeneszerző, Fazil Say „Négy város” című darabjánál. A komponistát négy anatóliai város, Sivas, Hopa, Ankara, Bodrum ihlette meg, mindegyikre keresett és talált egy vezértémát.

Az első a szomorú nosztalgiázás, a második egy házassági mulatság, a harmadik a szülőváros, Ankara világa, a negyedik egy divatos fürdőhely zenei kavalkádja.

Finom, élvezhető, kimondottan kellemes, ugyanakkor sokszor izgalmas muzsika,

pedig a szerző csak 47 éves, de már több, mint 30 éve komponál. Zongoristaként és zeneszerzőként is világhírű, hazája is büszke lehetne rá, ha nem bírálná már hosszabb ideje a szabadságjogokat egyre intenzívebben porba taposó kormányzatot. Ahogyan azt „rendes” iszlám autoriter rendszerekben szokás, négy évvel ezelőtt vádat emeltek ellene és egy isztambuli bíróság 20 hónapos felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte az iszlám és a muzulmánok megsértése miatt. Say egy Twitter-üzenetben azt merte mondani, hogy tetszik neki a híres, XI. században élt perzsa költő Omar Khajjam az iszlámot gúnyoló verse. a zeneszerző ráadásul nyilvánosan kijelentette, hogy ateista és szerinte egy kormánynak nincs joga eldönteni, hogy egy állampolgárnak kell-e hinnie Istenben vagy nem.

Persze a török művész már nem él, nem élhet hazájában, ez a történet bizonyos elemeiben emlékeztet Say egyik példaképe, Bartók Béla sorsára. Talán nem véletlen, hogy a délelőtti koncert utolsó darabjának a „Román népi táncok”-at választották. Két zseni, akik –teljesen más kontextusban, de- nem maradhattak otthon, miközben rengeteg dicsőséget szereztek a hazájuknak.

Este Rost Andreát hallgatva azon tűnődtem, hogy van-e jogom írni egy valóban világhírű magyar művészről.

Ki vagyok én, hogy vegyem a bátorságot és leírjam, amit persze minden szakember tud: a művésznő már nem a régi.

Hú, de okosat mond a jeles szakértő – gondolom magamról, de azért a helyzet nem ilyen egyszerű. Hogyan kell méltó módon befejezni egy pályát? Abbahagyni teljesen vagy fokozatosan, alkalmazkodva a darabválasztással a hanghoz? És egyáltalán: ki mondja meg, hogy mit kell tenni? A férj? Az impresszárió? A kritikus? A barátok? Esetleg maga a művész tudja, hogy adott pillanatban meddig mehet el? Sok zenésztől megkérdeztem már, kinek a véleményére adnak? Ki a kontroll? A válasz szinte mindig ugyanaz: mi, művészek mindig tudjuk, hogyan sikerült a koncert, nincs szükségünk más véleményére. Ki meri megmondani egy nemzetközi sztárnak, hogy például egy szerepet már nem kellene énekelnie? Az is igaz persze, hogy ha egy idő után elmaradnak a rangos meghívások, akkor váltani kell.

„Levezetésnek” marad a Magyar Állami Operaház, utána pedig kezdődhet a munka a tanítványokkal. Vagy sem. Rost Andrea például egészen más úton indult el, 2015-ben bemutatta az első ékszerkollekcióját. Ha ebben is hasonlóan tehetséges lesz, mint az éneklésben, akkor büszkén elmondhatja, hogy megtalálta az új útját.

Rost Andrea nagy sikerrel szerepelt a Kaposfesten, ő volt az első, akinek kétszeri ráadást tapsolt ki a publikum.

Forrás: FüHü/RM

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!