Kezdőlap Címkék Vita

Címke: vita

A többi néma csend

És folytatódik, nincs megállás. A magam részéről teszek még egy kísérletet, egy utolsót, hátha… A többi néma csend.

Az a tragikus helyzet és tragikomikus végzetszerűség, hogy semmit sem képes tanulni ez az ország. Az iránytű tropára ment, Észak helyett Dél-Nyugatot mutat, Dél helyett Keletet, napok óta már nem a Fidesz a legyőzendő ellenfél, hanem az, aki Dobrev Klárára vagy Márki-Zay Péterre szavaz. Ki beszél itt már Ráhel spanyolhoni lefalcolásáról, a francia borvidékről, Pegazusról és Pandóráról? Senki.

Nem kívánok állást foglalni abban, hogy melyik népség osztotta ki az első (vissza)ütést, ezen szórakozzanak azok, akiknek ez élvezetet okoz.

Záporoznak az átokzsoltárok, ugyanazok a mondatok és szavak, amelyek miatt – amúgy teljes joggal – tizenkét éve gyötrődik, dühöng és szenved az ország fele. Most ugyanezek a szavak hasítanak innen oda, onnan vissza. Tényleg ugyanazok a szavak: ma már az „ajvékolnak”-ot is volt szerencsém olvasni, de nem az 5-ös számú párttagkönyv tulajdonosától, hanem magunktól. Magunkra.

A nagy közös elmeháborodottságot, a józanság, a mértékletesség és az alapfokon járatott, a racionális döntéshez, valamint a józan belátáshoz elengedhetetlen bölcsesség hiányát, a féktelen önpusztító hajlamot nem 30 éve hordozzuk, hiszen már ugyanerről írt Mikszáth és Vajda, Kemény Zsigmond és Eötvös József, Ady és Bibó, nem sorolom tovább.

Érzelmek, indulatok, hitek és meggyőződések próbálják a racionális érvek látszatába burkolni önmagukat, ismétlem: itt is, meg ott is, s ezt művelik a politikában jártasnak imaginált különféle megmondók.

Egészen másra lenne most szükség, remekül lehetne demonstrálni valamit, persze megmaradva az eltérő utak és a két oldalra egyszerűsödött alternatíva fenntartása és pozitívumának folyamatos hangsúlyozása mellett. Naponta kiállva – továbbra is mind az ötnek, hatnak, valamennyinek – és elmondva, hogy

sehogy másként, csak együtt, s nem egymás ellen.

Van stratégiai nézetkülönbség, de az sem a másik ellenében, hanem azért, mert mindannyian ugyanarra a csúcsra akarunk feljutni, ám az egyik a keleti oldalon, a másik a nyugati oldalon. És nem azért, mert bruhaha, a másik oldala a pusztulásba visz, bruhaha, hanem azért, mert én így látom jónak, ő meg úgy látja jónak.

És kedves szavazók, legyetek szívesek elmondani, hisz ezért szerveztük az előválasztást, hogy ti, mind, hogyan látjátok a két oldalt. Szerintetek melyik a jobban járható? Ne a megmondóemberek rációnak álcázott megérzései, fantáziálgatásai, innen-onnan táplálkozó sértettségei döntsenek, azokat már ismerjük, döntöttek azok eleget, hanem most ti, kedves választók. És ha döntöttetek (mert ismétlem: ezért találtatott ki ez az előválasztás), s megszavazzátok, szerintetek melyik a jobban járható út, akkor a csúcson találkozunk, mert és újra: csak és kizárólag együtt, sehogy másként. S ezt kellene szépen, tagoltan elmagyarázni a kedves választóknak, akik nem biztos, hogy hülyék, sokkal inkább más gondjaik vannak, mással bíbelődnek naphosszat, azt, hogy ez az előválasztás semmi több, csak szimpátiaválasztás. Korántsem biztos, hogy az lesz a kormányfő, aki most nyertes lesz, nem a mostani győztes fogja összeállítani a kormányt, s meghatározni a kormányprogramot, egy nagy frászt, hanem mind, valamennyien, együtt, csakis együtt, ő is, aki most győz és ő is, aki most nem győz.

Ezért is kell majd elmennetek mindannyiotoknak tavasszal a választásra, hogy akkor is azon dolgozzatok, hogy az általatok legjobbnak tartott arány alakulhasson majd ki. Mert akkor számítani fog, de még mennyire!

Szóval ez egy szimpátia-teszt, amiért nem érdemes felkoncolnotok egymást, nem érdemes biblikus átokzsoltárokat harsogni, mert van psziché, van lelkület. És félreértéseket elkerülendő: legkevésbé a politikus pszichéjére vagy lelkületére gondolok, elvégre neki ez a dolga, hogy vigye a bőrét a vásárra, ezért lett politikus és nem váltókezelő vagy cipő-felsőrészkészítő, sokkal inkább a választók lelkére, mert az az érdekes. Ugyanis a választó nélkül, egyik nélkül sem lesz itt semmi. Márpedig ezek a lelkek, ezek a pszichék sérülékenyek, nem érdemes bántani vagy kiröhögni őket, mert azt a mazochisták szokták csak kedvelni, igaz, e honban abból akad talán a legtöbb.

Nem kellene a hegycsúcsra való fölcaplatást azzal ellehetetleníteni, hogy az amúgy is terhes mászás közben folyamatosan ordítunk,

teli tüdővel, rázzuk az öklünket, a botunkkal dühödten hadonászunk, a zöldséggel megpakolt cekkert lóbálva próbáljuk eltalálni a másik cekkeres fejét, egy-egy szikladarabbal megcélozzuk a másik úton közlekedőket, szünet nélkül, ingyen és bérmentve, a legjobb belátásunk szerint, társadalmi munkában, kommunista szombaton, gratis, unaloműzés gyanánt, ugyanabból a hozott anyagból dolgozva, amelyből az elmúlt tizenkét év során bőségesen sikerült felhalmozni, szakmányban uszítva azok ellen, akik aljas, galád, ócska, pofátlan, mocskos, agyonmanipulált, félrevezetett, megtévesztett, ostoba, tájékozatlan, fejükből kilátni képtelen módon, szemellenzőstől, a politika tudományához mit sem értve, óbaloldalinként vagy újbaloldaliként, óliberálisként vagy újliberálisként, ókonzervatívként vagy újkonzervatívként (a megfelelő aláhúzandó) volt pofájuk nem mögöttem felsorakozni. És miután tudom, megtapasztaltam, hogy mennyire fájt az nekem, mennyire elviselhetetlen volt, hát most úgy, ahogy kaptam tizenkét éven át, pont abban a kiszerelésben adom tovább egy hétbe belesűrítve minden utálatomat, undoromat, gyűlöletemet és őseinktől örökölt nemzeti hagyományunkat, az önsorsrontás megannyi, kifogyhatatlan variációját.

Így aztán maradt a szomszéd tehenének szóló tradicionális jókívánság!

Mondhatnám lakonikusabban is: pompás tájolás abba az irányba, ahol megint és újra, ki tudja, hányadszor ismét elcseszhetjük, kollektíven összekapaszkodva, ahogyan azt megtettük annyiszor.

Ábrándos szemünkkel már látjuk is a végét, amikor kebelből sóhajthatunk egy nagyot, merészet, bátrat, magyart. Be szép is lesz a nagy bukás után, kedves Ady Bandi, egymás sírjára hordani a virágot meg az átkot!

Gábor György

Van e itt még parlament?

A kérdésnek látszólag nincs értelme, hiszen nemcsak az épület áll ott a Duna partján, de rendszeresen tartanak benne plenáris és bizottsági üléseket, törvényjavaslatokról szavaznak, az ellenzék interpellációkban faggatja a kormányt – hogyne lenne parlament.

Erre hivatkozva állítják, vitatva az ellenzéki kritikákat, hogy Magyarországon változatlanul működik a demokrácia. Most éppen maguk cáfolják önmagukat.

A magát „demokrata ellenzéki szövetségnek”nevező hat párt bejelentette: három parlamenti vizsgáló bizottság felállítását kezdeményezi (nyilvánvalóan a parlamentben jelenlevő öt párt képviselői és a Momentumhoz kötődő függetlenek aláírásával) „a gazdasági válság kezelésére, a járvány elleni védekezésre és a vakcinabeszerzésekre vonatkozó kormányzati döntések vizsgálatára”. Jól teszik, igazuk van.

A modern parlamentarizmusnak ugyanolyan nélkülözhetetlen eleme a kisebbség által kezdeményezett, a kormány tevékenységét vizsgáló, a kezdeményezők által vezetett és nyilvánosan működő vizsgáló bizottság, mint a parlamenti vita és a többségi döntés.

yugat-Európa és Észak-Amerika parlamentjeiben rendszeresen él ezzel a lehetőséggel a kisebbség, és a többségnek eszébe sem jutna ezt akadályozni.

A magyar Országgyűlésben a kétharmados MSZP–SZDSZ többség kezdeményezésére, az akkori ellenzék egyetértésével 1994 végén jött létre a kisebbség által kezdeményezett és kötelezően megalakítandó vizsgáló bizottság intézménye. Ellenzékben a Fidesz annak idején buzgón használta is ezt a lehetőséget, és le is aratta a politikai hasznokat – emlékezzünk csak a magyar–szovjet olajszállítások, a tb-önkormányzatok működése vagy a Tocsik-ügy vizsgálatára akkoriban létrejött bizottságokra.

Amikor azután a Fidesz volt kormányon, szemrebbenés nélkül megakadályozta minden ellenzéki kezdeményezésű vizsgáló bizottság létrejöttét.

A Fidesz most is nyomban válaszolt: az ellenzék ne vizsgálóbizottságosdit játsszon, hanem, mint Kocsis Máté frakcióvezető sajtótájékoztatóján előadta, „hívják vissza a ’kamuvideós’, szocialista Korózs Lajost az egészségüggyel foglalkozó bizottság éléről, és fejezzék be az egészségügyi dolgozók, a járványügyi hatóságok elleni támadásokat, a védekezésben részt vevők lejáratását, feljelentgetését, sértegetését. Végül, Brüsszelben kezdeményezzenek vizsgálóbizottságot a vakcinabeszerzést érintően”. Csakhogy

a parlamenti többségnek egyszerűen nincs joga bármilyen feltételhez kötni a vizsgáló bizottság felállítását, erről a kisebbség dönt.

Mellesleg az is ellentétes a parlamenti szabályokkal, hogy a fideszes képviselők rendszeresen távolmaradásukkal hiúsítják meg az állandó bizottságok szabályszerűen összehívott üléseinek megtartását, ahogy az tegnap a költségvetési bizottság, más alkalommal a népjóléti bizottság esetében történt. Mindez együttvéve azt mutatja: Magyarországon a parlament csak látszólag működik, valójában nem.

A kérdés csak az: mit tesznek az ellenzéki pártok, ha a fideszes többség megakadályozza a vizsgáló bizottságok felállítását. Mi 2001-ben, az első Orbán-kormány ellenzékében MSZP-s és SZDSZ-es képviselők részvételével, Keller László és az én vezetésemmel rész-vizsgálóbizottságokat hoztunk létre, képviselői jogunkkal élve sokakat meghallgattunk, és jelentést is készítettünk.

A fideszes többség mostani eljárása legalább ilyen súlyú választ kíván.

Elmaradt találkozás a tényekkel

Annak ellenére, hogy a kedd esti ITV tévéállomáson tartott választási vita során Boris Johnsont nem igazán zavarták a tények a Jeremy Hunt-tal folytatott nyilvános vita során nem igazán lát arra senki esélyt, hogy a jelenlegi külügyminiszter legyőzhetné a korábbi külügyminisztert.

A jelöltek megvitatták:

  • A jelöltek gazdasággal és adózással kapcsolatos ígéreteinek kihatását a gazdaságra
  • Lehet e szabadkereskedelmi megállapodást kötni az EU-val
  • Az EU-val kötött megállapodás megtartja e Nagy Britanniát az egységes piacon és a vámunióban
  • Igazán készen áll Britannia arra, hogy megállapodás nélkül kilépjen

A várakozásoknak megfelelően a Brexit a vita nagy részét uralta. A pályázók között a legnagyobb vita pont az volt, amikor Jeremy Hunt a brexit megállításának lehetőségét felvetette és azt mondta: „a Parlament március végén nem vette le az asztalról” ezt a lehetőséget sem, míg Boris Johnson ragaszkodott ahhoz, hogy „a Parlament épp ellenállt a kísértésnek, hogy nem fogadja el ennek lehetőségét”.

Johnson mindvégig a konkrét terveket vak optimizmussal pótolja, aki történjék addig bármi is október 31-én minden áron ki akarja vezetni az Egyesült Királyságot az EU-ból.

Tervei még mindig ködösek. – Egy miniszterelnöknek, nem az a feladata, hogy azt mondja amit az emberek hallani akarnak, hanem, hogy megértesse az emberekkel mit és miért kell valamit megtenni. – mondja Hunt.

Válaszul Johnson elégedetlenség szításával vádolja Hunt-ot. „Azt hiszem, ennek az országnak szüksége van egy kis optimizmusra” – kiáltja és nem marad el a közönség tapsa. Ilyen semmitmondó, de jól hangzó gyors reakciókkal, gyakran egy kis iróniával, reagált széles mosoly kíséretében mindenre Johnson. Az szinte fel sem tűnt a hallgatóságnak, hogy ezzel megkerülte a konkrét válaszadást.

Megválaszolatlan kérdések

Megválaszolatlan szinte minden fontos kérdés. Például, hogyan akarja újratárgyalni a Brexit-ügyet az EU-val, amelyet háromszor sem sikerült elfogadtatni a Parlamentben, annak ellenére, hogy Brüsszel újra és újra világossá tette, hogy nem lesz újratárgyalás. Vagy hogyan szándékozik meggyőzni az EU-t, hogy adjon Nagy-Britanniának egy átmeneti időszakot a Brexit után, anélkül, hogy London az EU-tagság megszűnésének időpontjában kifizetné a kilépés végső számláját.

Johnson azt sem tisztázza, hogy elutasítja-e a washingtoni brit nagykövetet, vagy ő is kiáll mellette ahogyan azt a távozni készülő Theresa May tette. A diplomata bizalmas levelezése  szivárgott ki két napja hatalmas visszhangot kiváltva a brit és a nemzetközi sajtóban többek között amiért  „inkompetensnek” nevezi a az elnököt és stábját. Míg Hunt külügyminiszter  diplomatája mögött áll, Johnson kikerülte ezt a széles közönséget is foglalkoztató ügyben az egyenes választ.

Hogy végül ki lesz a konzervatív párt következő vezetője és így miniszterelnöke, a postai szavazás útján ezekben a napokban határozza meg a mintegy 160 000 tory párttag. Úgy vélik, hogy sokan már meghozták a döntést és egyértelműnek látszik Johnsont nehéz – ha nem is lehetetlen – megverni, még akkor is ha a választások eredményét csak július 23-án kell ismertetni.

Nézze élőben a főpolgármester-jelöltek vitájának második fordulóját

0

https://www.facebook.com/dk365/videos/370729500314094/

Jobboldali vagy konzervatív? Vita a disznóólban

A válaszonline.hu-n zajlott egy – eddig – rövid vita döntően Körösényi András és Karácsony András között, mindketten jeles társadalomtudósok. Stephen Leacock nyomán – aki így kezdte az egyik regényét: „Történetünk kezdetén Skócia északnyugati partjainál vad vihar tombolt. Történetünk szempontjából ennek ugyan csekély jelentõsége van, mert történetünk nem Skócia északnyugati, hanem Anglia délkeleti partjainál játszódik, de azért ott is eléggé rossz idő volt” -, szóval ez a poszt csak súrolja a vitát, mert mindössze a lényegével foglalkozik, a sok felvonultatott egyéb bölcsességével (és tévedésével) nem.

Mi is a különbség konzervativizmus és jobboldaliság között? (Egyik helyére sem szabad a kormánypropagandát gondolni, mert ez teljesen instrumentális. Ma jobboldalinak látszik, miközben nemzeti szocialista, de ha nem is ez, holnapután már gyökeresen más lehet. Ne legyünk méltatlanok a tárgyalt problémához azzal, hogy Orbán környezetét akárcsak egy lapon említjük vele.)

Nos, meghatározó különbség, hogy a konzervativizmus minden körülmények között a premodern gyökerű erkölcsi rendre apellál akár ennek keresztény, akár a nyugati hagyományban tetten érhető értelmében. Az, hogy mit takar ez az erkölcsi rend pontosan, másodlagos. A lényeg a hierarchikus rend iránti vágy, amely valaminek a revitalizációjában, romantikus vágyában, rekonstrukciójában, konzervációjában ölt testet, tehát személyes gyakorlat, életmód, etika. A jobboldaliság ezzel szemben ízig-vérig modern, sőt (az előbbivel értelemszerűen ellentétben) demokratikus és (megint az előbbivel ellentétben) tömegvezetési (ma értsd, politikai) álláspont.

A további (szekundér) különbségek innen erednek. Az is, ahogy a konzervativizmus a politikában egyre inkább liberálissá vált (oka ennek a demokráciától, a populizmustól és az egalitarizmustól, nota bene a parlagiságtól való viszolygása), és az is, ahogy a jobboldaliság és a nácizmus közötti határ – a tömegvezetés és az identitáspolitika ismételt egymásra találásának „hála” – praktikusan elmosódott mára.

Nem akarok erről többet írni, mert eleve rühellem, ahogy – miközben az ország egyre inkább egy disznóólra emlékeztet akár a rend, akár a beadott táplálék szempontjából – úgy teszünk, mintha ideje volna az emelkedett vitáknak. Pláne azok között – e sorok íróját is beleértve -, akik valaha voltak vagy még most is „orbánisták” (gondolták bár akkor magukat egyszerű szociellenes konzervatív européernek), tehát többé-kevésbé mind felelősek azért, ami itt történik. Mindenki felelős persze, de az uralkodó – javarészt opportunista és kollaboráns – elit tagjait kivált ne ünnepeljük azért, hogy batiszt szalvétával törölgetik a könnycseppet egymás szeméből, mikor az árnyékszéknek kellene nekiállniuk, szóval ez a vita, már megbocsássanak a résztvevők, ótvaros ízléstelenség. A véleményem nem értelmiség- meg szellemellenes hisztéria, hanem éppenségel az értelmiség és a szellem integritásának számonkérése (amennyiben ez nem idegenedhet el teljesen a gyakorlattól, az élettől, és nem oldódhat fel irreleváns szalonhazugságokban).

Hogy világos legyek: a konzervatív úgy él, hogy ne kelljen a jobboldaliságra még csak gondolnia sem. A konzervatív olyan, hogy hazája a magasban van, ha ez mond még valamit.

Az EP csúcsjelöltek tévévitáján többször is emlegették Orbánt

Élőben vitáztak az Európai Bizottság elnöki posztjára pályázó jelöltek az este. Ez volt az egyetlen televíziós vita, amelyben az összes jelölt részt vett, és elmondta véleményét, leendő lépéseit a környezetvédelem, a migráció, a biztonság, az Unió globális szerepe, a populizmus és az éghajlatváltozás kapcsán.

A másfél órás eseményen mindenki kifejthette véleményét és kérdéseket is tehetett fel a többieknek. A vitát, mely az Európai Parlament tévéstúdióvá alakított plenáris üléstermében volt, az unió összes nyelvén és jelnyelven is tolmácsolták.

A RÉSZTVEVŐK

1. Nico CUÉ, Európai Baloldal (EL)

2. Ska KELLER, Európai Zöldek Pártja (EGP)

3. Jan ZAHRADIL, Konzervatívok és Reformerek Európai Szövetsége (ACRE)

4. Margrethe VESTAGER, Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért ( (ALDE)

5. Manfred WEBER, Európai Néppárt (EPP)

6. Frans TIMMERMANS, Európai Szocialisták Pártja (PES)

A vita

Migráció

Ez volt talán a legmegosztóbb téma a jelöltek között, melyre mindegyikük más megoldási javaslatot tett. A konzervatív jelölt azt mondta, „soha nem ismételném meg azt a hibát, amit a mostani bizottság tett: kvótákat vezetett be, ami csak mélyítette Európa keleti és nyugati részei közt a különbséget, és nem tartotta tiszteletben az országok azon jogát, hogy kinek adnak vagy nem adnak menedékjogot, letelepedési jogot.” Zahradil szerint Európán kívüli államokba kell áthelyezni a regisztrációs pontokat és küzdeni kell az embercsempészekkel.

Manfred Weber szerint „csak az európai megoldásnak van esélye”. Mint mondta, a Néppárt számára két dolog fontos: a határaink feletti ellenőrzés visszaszerzése, amihez a Frontex 10 ezer fővel való kibővítése szükséges. A másik megoldás a közös fellépés a Földközi-tengeren, az áttelepítések kapcsán, és nem átallna Marshall-tervet adni az afrikaiaknak, sőt, szeretne külön Afrika-biztost is a Bizottságon belül.

A baloldal jelöltje, Cué szerint „a bevándorlás először is egy hatalmas emberi dráma. Én is illegális bevándorlók gyermeke vagyok, ezért pontosan tudom, milyen ez.” Mint mondta, hihetetlen számokról hallunk, csak eddig 30 ezer ember halt meg a Földközi-tengeren, ezért mindenképp közös felelősség terhel minket. „Az európai baloldal számára a migráció lehetőség, erre én magam vagyok az élő példa. Számos ember van, aki a saját hazájában nem tud élni, megfelelően képzeni magát, ezért számunkra ez nem invázió, főleg, hogy az unió lakosságának fél százaléka csupán a bevándorló”. Weber javaslatát „botrányos”-nak minősítette.

Margrethe Vestager, a liberálisok jelöltje szerint a legfontosabb, hogy hosszútávú, stabil megoldásokat keressünk az emberéletek megmentésére. „A migráció fennmarad a jövőben is a klímaváltozás és a gazdasági kérdések miatt. Az európaiak pedig nyitott szívvel fogadják azokat, akiknek segítségre van szüksége – de azt nem lehet, hogy az emberek jönnek-mennek, anélkül hogy tudnánk, mit csinálnak. Ezért közösen kell felépíteni egy működő rendszert, mert az emberek ezt várják tőlünk” – mondta.

A szocialista Timmermans szerint „minden alkalommal, mikor valaki meghal a Földközi-tengeren, Európa gyengül, akik a hajókban ülnek, segítséget érdemelnek. Nem büntethetjük a hajókat, amiért életeket mentenek. Azt kell megakadályozni, hogy ezek az emberek hajókra üljenek, ezért kell Afrikát segíteni, mivel Európa sorsa Afrikához van kötve. Szolidaritásra is szükség van. Ha a Közép- és Kelet-európai országok visszautasítják a szolidaritást, akkor sajnos előbb-utóbb visszatérnek a határok ott is, ahol ezt nem akarjuk” – mondta.

A zöldek jelöltje, Ska Keller szerint európai szolidaritásra van szükség, és méltányosan kell megosztani a felelősséget. „Elfogadhatatlan, ami jelenleg történik a Földközi-tengeren. Meghalnak, belefulladnak az emberek a tengerbe, de nincs felelős, mindenki csak a másikra mutogat: az olaszok Líbiára, miközben Líbiában háború van, sose tudni, hogy a parti őrségek valójában nem-e milíciák” – magyarázta.

Munkanélküliség

A jelöltek bemutatkozása után először a migrációról, majd a 3,3 millió fiatal munkanélküli számának csökkentéséről kérdezték a jelölteket a műsorvezetők. Ez utóbbi kapcsán Timmermans és Weber vitába is bocsátkozott egymással, melyhez később csatlakozott a konzervatívok jelöltje is, Jan Zahradil.

Weber ugyanis azt mondta, elsősorban infrastruktúra, kutatás, erős belső piac és egy olyan gazdaság kell, ami munkahelyeket teremt. Timmermans erre felhozta, hogy annak idején épp Weber volt az, aki megvétózta a pl. Portugália felzárkóztatására szánt terveket, és – a bizottsági alelnök szerint – inkább azt akarta, hogy büntessék meg Portugáliát, amiért nem tudja tartani magát a megszorító intézkedésekhez.

Timmermans szerint a fiatalok munkanélküliségének kérdését inkább az Erasmus kiterjesztésével – „mindegy, hogy van-e munkahelyük vagy nincs, egyetemisták-e vagy sem, csak menjenek külföldre, mert így nagyon hasznos tapasztalatokat szerezhetnek” – a tagállamok már bevált gyakoarlatainak átvételével, és nem utolsó sorban: a választási korhatár csökkentésével lehetne orvosolni. Ez utóbbit Timmermans 16 éves korra vinné le. Ehhez csatlakozott a konzervatív Zahradil, aki viszont azt emlegette fel, hogy a Timmermans által említett, működő tagállami megoldások az ő állítását igazolják, miszerint a tagállamok kezében kell hagyni az ilyen és ehhez hasonló döntéseket, mivel saját hatáskörben nagyszerűen meg tudják oldani azokat, mint a fenti példa is mutatja.

Timmermans erre azt válaszolta: ezek szerint Zahradil 15 évvel ezelőtt nem szavazta volna meg az ő országának, Csehországnak is juttatott strukturális alapokat? Mert akkor ma nem lenne olyan alacsony a munkanélküliség náluk sem. Szerinte elsősorban a szolidaritásról van szó, a déli államokra is gondolnunk kell és segíteni kell őket a munkanélküliség felszámolásában.

Környezetvédelem és klímaváltozás

A másik nagy téma a környezetvédelem volt, itt a zöldpárti és a szocialista jelölt is Webert kérte számon. Weber ugyanis azt mondta, 2050-ig akarják elérni, hogy az unió teljesen szén-dioxid mentes legyen, és bár elkötelezettek emellett, szerinte ki kell találnia, hogy az ennek érdekében meghozott intézkedések ne elsősorban a szegényeket sújtsák. Timmermans erre azzal válaszolt, nem véletlen, hogy a Néppártot a civil szervezetek dinoszaurusznak hívják. „Elegem van belőle, hogy mindenki azt mondja, ez rossz lesz a nyugdíjasoknak. Ha nem teszünk sürgősen valamit a környezet védelmében, annál jobban sújt majd le a szegényekre, akiknek nincs hova elmenekülni a klímaválság következményei elől.”

Weber erre csak annyit válaszolt, hogy ő „az innovációban hisz, nem a büntetésben, tiltásban, túlszabályozásban, hanem a fejlesztésben.”

A zöldpárti Keller szintén a néppárti jelöltet számoltatta el, mikor azt kérdezte tőle, „ha csökkenteni kell a kibocsátást, akkor miért szavazott ez ellen? Miért hagyja, hogy a vállalatok egymás között adják-vegyék a széndioxid kibocsátási kvótákat?” – „A pártom megpróbálja a dolgokat összeegyeztetni. Lehetünk ambiciózusak, de ez a zöldek feladata, mi pedig meghallgatjuk a szakszervezeteket is, akik azt mondták, hogy a zöldek céljait megvalósítva elvesznek a munkahelyek.” Végül a versenyjogi biztos Vestager is beszállt a szócsatába, mint mondta: „nem pártok alapján működünk együtt a bizottságban, hanem csoportként. A klímaváltozás annyira hatalmas gond, hogy nem számít, ki melyik pártba tartozik.” Mire Weber csak annyit válaszolt, a megosztottság valóban nem jó, de Vestager pártjában is sokan állnak azon a véleményen, mint ő. „Mi európaiak egyedül nem tudjuk megmenteni a földgolyót” – tette hozzá.

Multik megadóztatása, adóparadicsomok felszámolása

A jelöltek közül többen is elmondták, hogy közös, uniós társasági adózást hoznának létre – Timmermans még konkrét számot is mondott: minimum 18 százalékos adót vezetne be a tagállamokban, ami lehet magasabb, de alacsonyabb semmiképp – , digitális adózást vezetnének be, a cégek ott adózzanak, ahol tevékenységüket folytatják. A nagy digitális cégeket is megadóztatnák, az adócsalás miatt elveszített, 850 millió euróból pedig infrastruktúrát fejlesztenének, kórházakat, iskolákat építenének.

Az egyetlen kivétel a konzervatív jelölt volt, aki szerint „én nem hiszek a pán-európai adózásban. Az államok joga a vállalatok megadóztatása. Az EU nem állam, bár lehet vannak itt, akik ezt gondolják. Szerintem az adóelkerülést be kell tiltani, vannak erre már meghozott, jó lépések, információcsere. Minden vállalatot, aminek forgalma 750 millió eurónál nagyobb, be kell azonosítani, de nemzeti szinten adózzanak.”

Mi a baj az EU-val?

A műsorvezetők felvezetésükben arról beszéltek, egyre többen érzik úgy, hogy az EU már nem működik, egyre kevesebben mennek el szavazni az EP-választásokon is. Hogyan magyarázzák az eu-szkepticizmus növekedését, és milyen felelősséget vállalnak érte?

A zöldpárti Keller szerint „a nacionalizmus az, ami szét akarja zúzni az uniót, a nacionalisták nem fogadják el más emberek jogait. Nagyon fontos, hogy ne adjunk túl sok teret ezeknek az erőknek, mert nem természeti törvény, hogy ezek az erők növekedjenek, és nem is nőnek minden országban. Nekünk kell dönteni róla a választásokon, hogy nyernek-e. Sajnos a Néppárttal ez nem fog menni. Mind tudjuk, hogy Ausztriában ott az FPÖ-ügy, vagy épp Magyarországon az Orbán-ügy, amit egyáltalán nem tudtak megoldani. A kérdés csak az, hogy elhatárolódunk-e ettől, vagy sem?

Timmermans önkritikus módon arról beszélt, hogy akik a szocialistákra és a néppártra szavaztak eddig, azok most a nacionalista vagy szélsősges pártokra szavaznak most. „Ez a mi hibánk, mert nem sikerült meggyőznünk őket, és bedőlnek az ilyen ígéreteknek. De nézzük meg, mit tett a brexit a britekkel, tisztára a trónok harca zajlik most a szemünk előtt náluk. Felelősek vagyunk ebben, de van megoldás, csak legyen európai egység, és oldjuk meg közösen ezeket a problémákat.”

Ezután a szélsőbaloldal jelöltje, Nicolás Cué kapta meg a szót, aki arról beszélt: az európai egység létezett korábban, de úgy tűnik, hogy egyre rogyadozik. „Nem tudok egyetérteni azzal, amit Magyarországon a fasiszták tesznek, nem tudom osztani az olaszok nézeteit sem. Nyilvánvaló, hogy az emberek elégedetlenek, azt gondolják, hogy saját hazájukban menekültek, és önök felelősek ezért.”

A néppárti Weber a már korábban is többször hivatkozott büntető mechanizmust vette elő most is. „Az egoizmus visszatért földrészünkre. A választásokkor azok ellen kell fellépni, akik szét akarják zúzni a mi Európánkat. A Brexit legfőbb üzenete, hogy a britek vissza akarták szerezni a szuverenitásukat, mert nem érezték, hogy az EU az övék is. Kell egy mechanizmus, ami megvédi az értékeinket, ezért kell kötelező, független jogállamisági mechanizmust elindítani, és azok ellen kell bevetni, akik nem tisztelik alapvető értékeinket”.

Záró üzenetek

A vitát lezáró üzenetekben minden jelöltnél közös volt, hogy szavazásra buzdítottak, mint többen fogalmaztak: mindegy, hogy kire, de ne hagyják elveszni szavazatukat.

Ezen belül azonban nagy volt a szórás, Weber demokratikus és erős Európát akar, Vestager egy változó, bátor Európát képzel el, amiben véget vetnek a férfi-női egyenlőtlenségeknek, Zahradil a nemzetek szuverenitását akarja elérni, Keller nemcsak szavakkal, hanem tettekkel harcolna Európáért azokkal a fiatalokkal, akik félnek a jövőjük miatt, Cué pedig a „fasizmussal szemben” a „valódi változást, az európai baloldalt” tartja egyedül képesnek arra, hogy az igazi problémákkal foglalkozzon. (Euronews)

A Tinder mesterei – Déli kávé Szele Tamással

Kapucínert, kisasszony, kapucínert fahéjjal, mint a boldog békeidőkben… olyasmiről fogunk ugyanis beszélgetni most, ami egy normális társadalomban lenne vezető hír, meghatározó esemény, nem a miénkben. Képzeljünk azt tehát, hogy réges-régen élünk, valamikor, ha nem is a Monarchia idejében, de 2010 előtt és gondoljuk át az EP-listavezetők tegnapi vitáját.

Már amennyiben vita volt. Mert nézetek ütközésének nyomát sem látom, egyetértett nagyjából mindenki mindenkivel de elsősorban mindenki saját magával, és az oly megnyugtató.

Ad egy tartást, mármint a listavezető jelölteknek, ad egyfajta önbizalmat, hogy legalább saját magukkal békességben vannak és vetélytársaik egy részével szintén. Azért csak egy részükkel, mert az induló tizenegy pártból csak öt vett részt a rendezvényen, a maradék hatról tehát nem sokat mondhatunk – igaz, hatból három csak tegnap adta le az aláírásokat, őket idő sem volt meghívni, meg talán kedv sem a rendezők részéről, hiszen például a Kétfarkúakról már napok óta tudhattuk, miszerint megvan nekik a nem húsz-, de majdnem harmincezer aláírás, azonban hogy nézett volna az ki, ha a komoly és fel- valamint elkent nemzetmentő politikusok között megjelennek és valaki elkezd kotkodácsolni?

A kotkodácsolás, kérem, az ilyen rendezvényeken igenis a komoly politikai tényezők dolga.

A Fidesz sem vett részt a vitában

Aztán nem vett részt a Fidesz listavezetője, Trócsányi mester sem, bizonyára más, fontos dolga akadt, az élet oly bonyolult, én őszintén szólva a legfájóbban a Thürmer-féle Munkáspártot és az Egységes Magyar Nemzeti Néppártot hiányoltam.

Thürmerék távolmaradását még érteni vélem, elvégre jogosan tarthattak attól, hogy ha megszólalnak nyilvánosan, a maradék szavazóikat is elvesztik, az EMNP viszont egy rejtély előttem, egy mesebeli lény, amihez foghatót még sosem láttam: griffmadár, egyszarvú, manticore, legendák szülötte – szerintem mindenki örült volna, ha a listavezetőjük kifejti nézeteit az Életről, a Mindenségről meg Mindenről, már azon kívül, hogy negyvenkettő, ugyanis a programjukon nem lehet eligazodni. Ilyen kitételek vannak benne, miszerint:

„Nem vagyunk sem baloldaliak, sem jobboldaliak. Ideológiai beállítottságunk: magyar. Vezérelvünk: a Magyar Népért való tenni akarás.”

Hátizé. Ezt majdnem minden valamelyest is mérsékelt magyar politikacsináló elmondhatná magáról ennek semmi különös értelme nincs. Én még olyan honi pártot nem láttam (illetve, csak egyet, de az nemzetiségi párt volt), amelyik leszögezte volna, hogy vezérelve az, miszerint nem magyar. De olyant is írnak, hogy:

„Az EMNP az országban kialakult kedvezőtlen állapotot fokozatosan és mielőbb fel akarja számolni. Célunkat a nemzet törekvő tagjainak értelmes összefogásával kívánjuk elérni. Ehhez várjuk minden hazájához hű honfitársunk támogatását, csatlakozását.”

Forradalmian új eszmék: ezzel szemben a többi párt szándékosan fokozni akarja az országban kialakult kedvezőtlen állapotot és ezt írásba is adja? Céljait pedig nem a nemzet tagjai segítségével éri el, hanem térképpel és iránytűvel? Még jó, hogy nem tették hozzá az öreg politikai jolly jokert, ami a világ kezdete óta minden párt programjába belefér: „Le az alávalókkal!”

Orbán nem téma?

Na, mindegy, róluk lemaradt a nagyérdemű. De lemaradt egy izmos orbánozásról is, mert a vita elején a moderátor, Pogátsa Zoltán, az Új Egyenlőség főszerkesztője leszögezte: az esemény nem Orbán Viktorról fog szólni, ezért szeretné, ha a résztvevők minél kevesebbet ejtenék ki a miniszterelnök nevét. A törekvés dicséretes – engem is zavar, hogy sporttól pacalpörköltig már mindent Orbánhoz mérnek politikás polgártársaink, és pártállásuk, valamint Orbán véleményének összevetése alapján utálnak és szeretnek dolgokat – de azért ez mégis egy politikai rendezvény volt, melyről nem okos dolog kitiltani a regnáló miniszterelnök és legfőbb országos problémacsoport nevét. Szerencsére nem is mindenki tartotta be ezt a kis szabályt, de a vita sem csúszott át meddő átkozódásba, jó volt ez így.

No, de mi hangzott el?

Hát ez az.

Semmi új, viszont megtudhattuk, hogy kivétel nélkül mindegyik listavezető járatos a Tinder mélységeiben.

Mindenki azt az álláspontot képviselte, amit a kampány alatt, ebben még nincs is semmi különös, a különös az lenne, ha egy nap alatt megváltoztak volna a nézeteik – azonban az mégis kellemetlen, hogy szó szerint mondták el a programjukat, tehát alaposan betanulhatták. Ki mit hangsúlyozott?

Az MSZP-Párbeszéd a Szociális Európa eszméjét helyezte előtérbe, a Jobbik a béruniót, a biztonságot és a migrációt, az LMP a klímavédelmet, a Demokratikus Koalíció az Európai Egyesült Államok fontosságára hívta fel a figyelmet, míg a Momentum antikorrupciós EU-reformra vágyott.

Ennek voltak kissé nevetséges fordulatai is, például mikor az LMP listavezetője, Vágó Gábor közölte:

„Szeretném, hogy ha az emberek meglátnak egy csigát a kertben, arról is a klímaváltozás jusson az eszükbe”

ugyanis erről meg mindenkinek Móricka ugrik be a maga fixációjával a női nemi szerv iránt, de ha Vágó lenne Móricka, neki ezek szerint tényleg mindenről a klímaváltozás jutna eszébe, nem a másik említett dolog.

Mondott szépet a jobbikos Lukács László is, aki nem tagadta:

„A Jobbik programja kritikus Európával szemben. Két dolgot külön kiemelt: megszüntetnék a tagállamok közötti egyenlőtlenségeket, valamint a migráció ügyében rendpártiak. Stabil, biztonságos Európát akarnak, ezért ragaszkodnak ahhoz is, hogy magyar határőrök védjék a magyar határokat.” (HVG)

De ha kritikus Európával szemben, miért akar uniós parlamenti képviselő lenni? Vannak még megoldhatatlan rejtélyek emberi szívek mélyén, kérem.

Egy igazán fajsúlyos gondolatot emelnék ki az elhangzottak közül, ugyanis ez tényleg mond valamit a mai európai helyzetről és annak felismeréséről. Dobrev Klára fogalmazta meg sommásan, miszerint:

„Aki nemzetállamokra szavaz, az a szegénységre szavaz. Aki a szegénységre szavaz, az a populizmusra szavaz”

és ez viszont tényleg így is van.

Aztán kitört a tinderezés.

Elhangzott ugyanis az a kérdés, hogy mi az uniós tagságunk 15 évének mérlege?

Erre válaszul a jobbikos, különben házasember Lukács László azt válaszolta, hogy emberes feladat az értékelés, de ő még mindig jobbra húzná a Tinderen az EU-t, mert még mindig több a pozitívuma, mint a hátránya. Kérdés persze, hogy Lukács honnan ismeri ilyen mélyrehatóan a társkereső alkalmazást, de bízzunk abban, hogy egyrészt amatőr informatikus, másrészt pártépítés közben fedezte fel azt az egyébként más célokat szolgáló eszközt.

Azonban innét nem volt megállás.

Az LMP Vágó Gábor a túlfűtött hangulatban azzal a hasonlattal élt, hogy Magyarország nem volt a jobbik felén a szerszámnak, ezért ő bizony nem adná a 15 évnek és az EU-létnek a szuperlájkot, a momentumos Cseh Katalin pedig fokozta a buja atmoszférát szóképével, mely szerint úgy lehet értékelni az elmúlt 15 évet

„mintha egy gyönyörű szép embertől kapnál egy szuperlájkot, de az aztán nem írna többet.”

Hölgyeim és uraim, a Tinder mestereit, a párkapcsolatok akrobatáit látták, következő műsorszámunk: uniós választások!

De ahhoz kérném előtte kifeszíteni a védőhálót a kupola alá, mert ahogy elnézem, lesznek még itt hatalmas bukások. Az ember nem lehet egyformán jó Tinderen és trapézon.

Összegezve: mi történt a vita alkalmából?

Lényegében véve semmi új, de megtudhattuk, hogy mindenki kitart nézetei mellett.

Ez békeidőben vezércikk anyaga is lehetne, mostanság viszont az ember nagyítóval keresi benne a hírt.

Hát, ahogy lesz, úgy lesz – azért a populistákra mégse tessenek szavazni, ha kérhetném, a többit meg majd meglátjuk.

Keményen beleszálltak Orbánba az Európai Parlamentben

A Sargentini-jelentés vitáján szóba került a korrupció, a szabadságjogok korlátozása, a CEU elleni hadjárat, a tudomány és a sajtó szabadságának korlátozása. Orbánt csak a szélsőjobboldali képviselők védték meg, még a néppártiaktól is komoly bírálatot kapott. Volt, aki szektavezérnek nevezte.

17:46 Vége a vitának

Holnap jön a szavazás.

17:45 Zárszó

Az Unió osztrák elnökségét képviselő Karoline Edtstadler azt mondta: a jogállamiság tisztelete az Unió alapköve, ezek az értékek nagyon fontosak. Azt ígérte, az elnökség közvetíteni fog, minden véleményt figyelembe vesz, de a demokráciáról, jogállamiságról, emberi jogokról nincs kompromisszum.

Utolsó felszólalóként Judith Sargentini azt mondta: minden tagállam jogállami kérdéseivel foglalkozik, de valaki más hibája nem kompenzálja egy másik ország tévedéseit. Szerinte a nagy kormánytöbbség hatalmas felelősséggel is jár, minden emberi jogot tisztelni kell, a nepotizmus viszont nem európai érték.

17:42 Timmermans gyávának nevezte Orbánt

Frans Timmermans EB-alelnök szerint az EU nemzetállamok által aláírt szerződések alapján működik, aki ezeket aláírta, azoknak be kell tartani. Az ügyek a magyar kormánnyal szemben merültek fel, mert nem tartja be a szabályokat, amelyekről közösen megállapodtak. Szerinte gyávaság azt mondani, hogy aki a kormányt bírálja, az a népét támadja.

17:35 Orbán is válaszolhatott

Orbán Viktor is lehetőséget kapott egy kétperces válaszra. Verhofstadt szerinte gyűlöli a konzervatív keresztényeket, a „Magyarország ellen szavazó magyarok” szerinte jobban gyűlölik őt, mint amennyire szeretik a hazájukat, szerinte nincs korrupció, a CEU-val kapcsolatban szerinte Manfred Weber téved, az egyetem honlapjáról azt idézte, hogy biztosított a működésük. Beszélt a migrációról, és az antiszemitizmusról, amely Közép-Európában nő, Nyugaton csökken. Szerinte a Néppárt gyenge, nem elég erős ahhoz, hogy a saját útját járja, úgy táncolnak, ahogy a liberálisok és a szocialisták fütyülnek. Szerinte Magyarországot akarják elítélni, nem a kormányt.

17:25 Van, aki undorodik Orbántól

Az utolsó felszólalók arról beszéltek, hogy a jelentés nem Magyarországról, hanem a magyar kormányról szól. Egy másik képviselő azt mondta: nem nagy barátja az EU-nak, de Orbántól undorodik. Ugyanakkor van, akit Orbán küzdelme 1956-ra emlékeztet. Volt viszont olyan néppárti képviselő, akit a vita győzött meg arról, hogy van ok az aggodalomra, de szerinte egyelőre párbeszédre van szükség, nem a hetes cikkely alkalmazására.

17:18 Kósa Ádám jelbeszéddel szólalt fel

Jelbeszéddel elmondott beszédében Kósa kijátszotta a kártyát: a Fidesz az egyedüli párt, amely egy roma és egy fogyatékkal élő politikust küldött az Európai Parlamentbe. 2010-től kezdve érzékelhetők voltak a Fidesz elleni támadások. Kimondjuk: nem kérünk kioktatást azokban a kérdésekben, amelyek csak ránk tartoznak, szögezte le. Önök akarnak kioktatni minket a demokráciából? – tette fel a kérdést. Beszédét Orbán jelbeszéddel tapsolta meg.

Anna ZÁBORSKÁ, az Európai Néppárt szlovák tagja kifejtette, hogy a korrupció probléma mindegyik új tagállamban, s ez a folyamat nem oldja meg a problémát. A jelentés tovább polarizál Európában, az EU-nak vannak más eszközei, hogy megkövetelje a problémák korrigálását. A 7. Cikkely szerinti eljárásnak nem ez a célja, s ezt nem tudja támogatni.

Michał BONI, az Európai Néppárt lengyel  tagja arról beszélt, hogy Európa jövőjét keressük. A magyarok mindig nagyra értékelték a szabadságot, de ezt Orbánék most fenyegetik. Kommunista időket idéző módon fenyegetnek egyes civileket. Ijesztő a nyelvezet, amely egyszerűsíti a dolgokat. A választott kormánynak a kisebbségeivel is kell törődnie, de az illiberális demokrácia, amit Orbánék a zászlajukra tűztek. Önmagával való szembenézésre szólította fel Orbánt.

17:15 Niedermüller Péter szerint is Európa jövőjéről van szó

A Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport kincstárnoka, a DK politikusa emlékeztetett arra, hogy Magyarországon a politikai ellenzéket hazaárulónak mondják. A jelentés célja, hogy visszahozzuk Magyarországot az európai családba. Igaza van Orbánnak, hogy valóban Európa jövőjéről van szó – szögezte le.

17:10 A fideszes Járóka Lívia a roma integrációról beszél

A fideszes Járóka Lívia szerint meg kell állítani a jelentést. Ő úgy hallotta a Bizottságtól, hogy nem veszélyezteti semmi a jogállamiságot. Fontosnak tartja, hogy romaként a Fidesz delegálta az EP-be, szerinte megvezették a képviselőket, és ezt fájlalja, főleg a németek részéről. Szerinte Magyarország mindent elkövet a roma gyerekek iskolai szegregációja ellen. Azt mondta, aláássa az EP és az Európai Bizottság hitelét a vádaskodás.

17:01 A korrupció mellett az is szóba kerül, hogy Orbán Oroszországot követi és szektavezérként viselkedik

Cécile Kashetu Kyenge szociáldemokrata képviselő szerint a vita nem Magyarországról szól, hanem a kormány jogsértéseiről. Az euroszkeptikusok között ülő Monica Macovei szerint „egy nemzetet nem lehet sokáig manipulálni” – szerinte Orbán egyre inkább Oroszországot követi. Beszél ő is a korrupcióról, valamint arról, hogy a külső fenyegetés álcájával szabadságjogokat épít le.

A néppárti Frank Engel felemlegette Orbánnak, hogy a Facebookon azt mondta, Brüsszelbe megy, pedig Strasbourg-ban vannak, de hát „Brüsszel testesíti meg az ördögi befolyásolást Magyarországon”. Azt mondta, nagyon unja, hogy évi ötmilliárd euró megy el arra, hogy Orbán környezete gazdagodjon. Beszél arról is, hogy 700 ezer magyar hagyta el az országot. Szerinte Orbán egyre inkább szektavezérként viselkedik.

A szocialista Iratxe García Pérez a genderszakok betiltásáról beszél, pedig a társadalmi nemek tudománya fontos eszköz az egyenlőséghez. Ő is elmondja, hogy nem a magyar népet támadják, csak a kormányt, mert nem tartja magát az uniós alapelvekhez.

Anders Primdahl Vistisen euroszkeptikus képviselő szerint tragikomikus, ami zajlik, a „támadások” eredménye az lehet, hogy az európaiak az egész integrációs folyamatot kérdőjelezik meg. A néppárti Seán Kellyt sok minden aggasztja Magyarországgal kapcsolatban, mint mondja, „túl sokszor kellett már a jogok korlátozásáról beszélnünk”. Orbán szemére veti az unióellenes kampányt, a sajtószabadság korlátozását és a CEU elleni hadjáratot. Megkérdőjelezi, hogy a Fidesznek van-e helye a Néppártban.

A szocialista Christine Revault D’Allones Bonnefoy szerint az uniós alapelvek változatlanok, a magyar politikai elit változott meg, aktiválni kell a hetes cikkely, a magyar polgárok jogainak megvédése miatt. Az Európai Konzervatívok és Reformerek között ülő Peter Lundgren számára az iskolai időket idézi a jelentés, ami szerinte egy összeollózott anyag.

16:53 Gál Kinga szerint meg akarják osztani az Európai Néppártot

Jussi Halla-Aho euroszkeptikus képviselő szerint a magyar kormány bűne az, hogy meg akarja védeni az országot a bevándorlástól. A szélsőjobboldali Bernard Monot globalistázik és sorosozik egyet, szerinte Orbán patrióta. A szintén szélsőjobboldali Harald Vilimsky szerint Orbán európai hős.

A fideszes Gál Kinga arról beszélt, hogy a magyar nők felháborodtak. Szerinte több tízezer jól működő civil szervezet van Magyarországon. Szerinte is a migráció van a háttérben, és meg akarják osztani az Európai Néppártot.

16:45 Ujhelyi István visszavette a kokárdát

A szocialista képviselőcsoport tagja leszögezte, hogy hazudik Orbán Viktor, Strasbourgban és Magyarországon is. Mit akar megvédeni? – tette fel a kérdést, s meg is válaszolta: azért csinálja ezt a politikát, mert meg akarja védeni a rezsimjét az európai jogtól és szabályoktól. Orbán legnagyobb bűnének azt mondta, hogy elvette a hitet, hogy mindannyian magyarok vagyunk. Majd egy látványos mozdulattal szimbolikusan visszavette a kokárdát.

16:35 Balczó Zoltán tartózkodni fog

A függetlenek között ülő  jobbikos képviselő arról beszélt, hogy már 2015-ben vádként hangzott el Magyarországgal szemben, hogy a kerítéssel álljuk az útját a migrációnak. Balczó visszautasította a jelentés egy jó részét, például az antiszemitizmusét, ugyanakkor elismerte, hogy vannak igaz megállapítások is benne. És felvetette, mennyire szabad ország ma Magyarország. Tartózkodni fog, mert nem támogatja a migráció-párti jelentést, s nem fogadja le a 7. cikkely szerinti eljárást, mert egy egész országot sújtana.

Tanja FAJON, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport szlovén alelnöke hangsúlyozta, hogy nem Magyarország ellen irányul a jelentés. A jelentés sérti a magyarokat, de a kampány pedig minden európait sért.

Branislav ŠKRIPEK, az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport szlovák elnökségi tagja hangsúlyozta, hogy nem egy nemzetről, hanem Európa jövőjéről van szó. Egyesek közös szabályok ürügyén beavatkoznak  belügyekbe. Szerinte Európa rossz irányba ment el, s Orbán kisebb fenyegetés Európára, mint  a baloldaliak vagy a populisták.

Nadja HIRSCH, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért képviselőcsoport német tagja arra hívta fel a figyelmet, hogy Orbán egyedül képviseli azokat, akik a totalitarizmus felé vezető úton élen járnak. Azt várja, hogy nemet mond az illiberális demokráciára.

Eva JOLY, a zöldek francia tagja, nem akarta támadni Orbánt, de az emberi méltóságot és szabadságot meg kell védeni. A magyarok érdekében kell megvédeni. Nem egy országot, hanem az Orbán-kormány bizonyos gyakorlatait ítéli el. Ön nem a szabadságot védelmezi és nem a saját országát szolgája. Megváltozott nagyon – szögezte le.

16:22 Sorra jönnek a felszólalók a különböző frakciókból

Josef Weidenholzer a szocialistáktól egyetért a jelentés megállapításaival, az euroszkeptikusok képviselője, Marek Jurek a képviselők meg akarják osztani Európát, ahelyett, hogy összefognák.

A liberális Sophie In’t Veld azt mondta: Magyarország az elsők között ratifikálta a lisszaboni szerződést, és csak annyit kérnek, hogy Orbán tartsa ehhez magát. Nem érti, miért kap a magyar kormány heti 87 millió eurót, miközben ezt a szabályok lebontására használja fel. Szerinte az EP erőteljes üzenete, hogy nem akar lemondani Magyarországról.

Romeo Franz a Zöldektől arról beszélt, hogy a kisebbségekkel való bánásmódról lehet felismerni, hogy egy kormány mit gondol a jogállamról. Az Északi Baloldalt képviselő Malin Björk szerint a demokrácia nem olyan, hogy néha választjuk, néha meg nem. Orbán álláspontját rasszistának nevezte.

Az utána következő két szélsőjobboldali képviselő megvédte a magyar kormányt, Jörg Meuthen szerint hanyatlik a kereszténydemokrácia és a szociáldemokrácia. Auke Zijlstra szerint Magyarország tiszteletben tartja az európai értékeket.

16:15 Szájer kommunistázik egyet

A függetlenként felszólaló Morvai Krisztina is megvédi a magyar kormányt, két értékrend közötti választásról beszél. Szájer József azzal kezdte, hogy lekommunistázta a korábban felszólaló Marie-Christine Vergiat-t, majd arról beszélt, hogy a magyar kormány nem veszélyezteti az Uniót. Szerinte szégyen, hogy Orbán csak öt percet beszélhet (gyér taps). „Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű” – még ez is elhangzik.

15:45  Jönnek az egyes frakciók vezetői

Az Európai Néppárt este dönt – jelentette be Manfred WEBER, Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoport elnöke, aki a többi között arra hívta fel a figyelmet, hogy a politikai vezetők vádjait tegyük félre. Vissza kellene térni a tartalmi kérdésekhez. Olyan dologról beszélünk, amelynek sok köze van a szabadsághoz. A frakció nem érti, hogyan lehet, hogy a CEU kritikus helyzetbe került Budapesten, alapvető érték a tudományos élet szabadsága. Második megjegyzéseként elmondta, hogy a demokráciában  többség irányít, de  megfelelően működő civil társadalom is fontos – átláthatóság fontos, de nem szabad ellehetetleníteni. Harmadikként , migrációs kérdés kacsán: nem lehet általánosságban támadni a migránsokat és egy vallást, akkor a dzsihadisták útjára lépünk. Vitát mindig támogattuk, múltban Magyarország mindig kész volt kompromisszumra, még  az alkotmányt is megváltoztatta – emlékeztett. Európának meg kell védenie saját értékeiket, csak összefogással van jövőnk.

Udo BULLMANN, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport német elnökét erőteljesen irritálja, mikor hallgatta az Orbán Viktor által mondottakat. Ez a vita azért van, mert az EP védi  a magyar polgárok szabadságjogait, mivel a magyarok az EU-ban vannak. Nem támadjuk meg a magyar embereket. Miért sérti meg folyamatosan a magyar polgárok jogait? Szimbóluma a legkorruptabb rendszernek az EU-n belül – hangsúlyozta. Ennek véget kell vetni. Elég az OLAF jelentéseit elolvasni. Orbán úr veje igen profitál ebből  a rendszerből. A sajtó- és  véleménynyilvánítás szabadsága nem nyomható el tovább. A Néppártot kérte, döntsenek Európa és nem Orbán korrupt rendszere mellett.

Ryszard Antoni LEGUTKO, az euroszkeptikusokat is tömörítő Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport lengyel társelnöke arra mutatott rá, hogy egy demokratikus kormányt ismét támadunk. Fidesz-kormány masszív támogatást élvezett az elmúlt években, tehát valaki megválasztotta a kormányt. Ha ez nem tetszik, akkor jelöljenek ki valakit, ki vezeti Magyarországot. Ugyanez a helyzet Lengyelországban, ez minden problémát megoldana. Az állásfoglalás elfogult, ez az anti-Fidesz csoportoktól származó információra épül, s ez itt általános gyakorlat. A CEU-val kapcsolatban azt állította, hogy  kormány nem akar mást, mint az előjogokat korlátozni, ennek semmi köze a tudományos élet szabadságához, a szólásszabadsághoz. Sok helyen sokkal jobban korlátozottak ezek. Miért tolerálunk bizonyos gyakorlatot egyes országokba, másutt nem. Ez elfogadhatatlan. Az egész jó oldala, hogy ez nem produktív, mert minden ilyen látványos előadás, amikor Lengyelországot támogatják, a kormány támogatottsága megugrik.

Guy VERHOFSTADT, a liberálisok frakcióelnöke arról beszélt, hogy kényelmetlen az igazság, de ilyen körülmények között lehetetlen lenne Magyarország számára az EU-hoz csatlakozni. Ön nem Magyarország, Magyarország sokkal több, mint Ön. Az EU túléléséről van szó. Orbán és barátai az európai projektünk életképességeit akarják kérdőre vonni és ezt nem engedhetjük meg. Nem gyakori, de elismerte, hogy az EU kereszténydemokrata értékekre alapul. Schumanntól idézett, hogy minden ember egyenlő, rassz, bőrszín, osztály szerint. Mindenkinek joga van megvédeni a jogait. Ezt az elvet kell elismerni. Orbán a megosztottságot próbálja erőltetni körünkben.

Philippe LAMBERTS, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség képviselőcsoport társelnöke felszólalásában hangsúlyozta, hogy az EU értékközösség. Nem Magyarországról és a magyar népről van szó, hanem olyan fellépésekről, amellyel nem értenek egyet a magyarok. Beszélt az igazságszolgáltatás korlátozása, a tudományos szabadság korlátozása, stb. nem egyeztethető össze az uniós értékekkel. Ha Ön keresztény, ellentmondásban van az evangélium üzenetéve, hogy nem segíti a menekülteket – szögezte le. Most nem fogadhatnánk be Magyarországot az EU-ba. Kikérte az EU nevében, hogy Szovjetunióhoz hasonlította az EU-t. A EU-hoz tartozás nem csak jog, hanem kötelességekkel is jár. A szélsőjobbal akarnak kormányozni? – tette fel a kérdést Orbánnak.

Marie-Christine VERGIAT, az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoport francia elnökségi tagja szerint a korábbi liberális Orbán számára ma már a liberális értékek nem számítanak. A gazdaság területén féktelen liberalizmus uralkodik, az Orbánhoz közel állók számára.

Nigel FARAGE, a Brexitben „elévülhetetlen érdemeket” szerzett brit európai parlamenti képviselő teljes mellszélességgel kiállt Orbán mellett,  hálát adott istennek, hogy Orbán „itt van velünk”. Hogy mi történik itt? – tett fel a kérdést. A limitált brezsnyevi doktrínát próbálják feléleszteni – válaszolta meg. Csak mert volt mersze kiállni Soros Györggyel szemben. Nem az országát sértették meg, hanem Önt, s felkérte Orbánt, hogy csatlakozzon a Brexit klubjához.

15:38 Orbán: A jelentés sértő és tévedéseket tartalmaz

Orbán szerint már mindenki kialakította álláspontját, és a többség meg fogja szavazni a jelentést. Szerinte „nem egy kormányt ítélnek el”, hanem egy országot, egy népet – ezt a mondatot fújolás fogadta.

Orbán szerint Magyarország sokáig megvédte Európát, és ha kellett, megnyitotta a határait a keletnémetek előtt (ezt megtapsolták). Szerinte azok vádolják Magyarországot, akiknek nem kellett kockázatot vállalni a szabadságért. Azt mondta: a magyarok számára a szabadság és a demokrácia becsület kérdése, a jelentés sérti Magyarország becsületét.

Arról beszélt, hogy a magyarok választásokon hoznak döntéseket, és a jelentés nem adja meg a tiszteletet, visszaér a hatalommal. Szerinte Magyarországon a szabadság erkölcsi kérdés, nem politikai, az EP-képviselők súlyos felelősséget vesznek magukra, amikor megfosztanák Magyarországot attól, hogy képviselhesse érdekeit.

Szerinte lesznek még viták, Európa keresztény szerepéről, a családokról, a migrációról, de a különbségek nem adhatnak okot a megbélyegzésre. Azt állította, hogy ő sose vetemedne arra, hogy elhallgattassa a vele nem egyező véleményeket – ezt többen hangos nevetéssel, más Liar (Hazug) bekiabálással fogadta.

Szerinte a jelentés nem tisztességes, alapvető tényekkel nincs tisztában, 37 súlyos ténybeli tévedés van benne, és felrúgja az évekkel korábban megkötött megállapodásokat. Ezzel szerinte csapást mér a párbeszédre.

Orbán azt mondta: minden nemzet joga, hogyan rendezi be az országát, a magyarok kerítést építettek, megvédték Európát. Szerinte azért akarják Magyarországot elítélni, mert „a magyarok úgy döntöttek, hogy Magyarország nem lesz bevándorlóország”, ezért a „migránspártiak” zsarolják. Ezt megint „Hazug” bekiabálás, de taps is fogadta.

A végén a jövő évi választásról beszélt, ahol szerinte vissza lehet hozni a demokráciát az európai politikába.

15:30 Alapértékekről nincs kompromisszum

Az osztrák elnökség képviseletében Karoline Edtstadler azt mondta: az alapértékek esetében nincs kompromisszum, figyelemmel hallgatják a vitát.

Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke arról beszélt: az EU nem létezhet az alapjogok tisztelete nélkül. A Bizottság egyetért a jelentés aggályaival. A civilek támadásával a magyar kormány a demokrácia kereteit szűkíti. Beszélt az OLAF által indított vizsgálatokról és a kötelezettségszegési eljárásokról (például a roma gyerekek szegregálása miatt indítottról) is, és arról, hogy többet kellene tenni a bíróságok függetlenségéért.

15:21 Több bizottság vezetője is a magyar helyzetet bírálja

A költségvetési ellenőrző bizottság elnöke, Ingeborg Grässle arról beszélt, hogy tovább romlott a helyzet az uniós források felhasználása terén. Sok uniós pénzt kap az ország, de nem megfelelően használják ezeket fel. A bizottság is a hetes cikkely szerinti eljárás megindítását javasolja.

A kulturális bizottság elnöke, Petra Kammerevert a kutatás és az egyetemek szabadságáról beszélt, valamint a médiaszabadság kiüresítéséről. Ők is támogatják a hetes cikkely szerinti eljárást.

Az alkotmányügyi bizottság, a nőjogi bizottság is a magyarországi helyzetet bírálta. Utóbbi vezetője szerint Orbánnak a nőket kellene védenie, és nem a tetteseket.

Nicolas BAY, a szélsőjobb Nemzetek és Szabadság Európája képviselőcsoport francia társelnöke boszorkányüldözésnek mondta az eljárást. Csak az Ön kormány konzultált az emberekkel – dicsérte tovább Orbánt. A civilizáció valódi védelmezőinek mondta, s nekiment az Európai Néppártnak is, s felhozta a Macron kontra Salvini kérdést.

15:17 Sargentini az uniós alapértékekről beszélt

Judith Sargentini alighogy elkezdte beszédét, megérkezett Orbán Viktor is. A képviselőnő ezért újrakezdte felszólalását. Azt mondta: az Unió alapértéke az emberi méltóság, a jogállamiság, az emberi jogok tisztelete, ez az alapszerződésekben is szerepel. A szerződések aláírása kötelezettséget is jelent az értékek tiszteletben tartására, a magyar kormány viszont elnémította a független médiát, korlátozza a kritikus gondolkodást, a bíróságok függetlenségét, ellehetetleníti a civileket, akik másoknak segítenek. Semmi nem javult június óta, amikor a bizottságban szavaztak a jelentésről, sőt, újabb kritikus médium váltott tulajdonost, nőtt a nyomás a civileken. Sargentini szerint fontos döntést kell hozni: megengedik-e, hogy következmények nélkül meg lehessen sérteni az uniós alapértékeket.

15:06 Késés

Elvileg háromkor kellett volna kezdődnie a vitának, de az EP-képviselők jobbára még csak egymással beszélgetnek. Orbán Viktort sem látni még az ülésteremben. Judith Sargentini viszont már ott van.

14:55 A vitát itt követheti élőben:

Az „Original” gombra kattintva magyar tolmácsolás is választható.

14:54 Mi kell ahhoz, hogy elfogadják a jelentést?

Ahhoz, hogy a jelentést elfogadják, az kell, hogy az összes képviselő több mint fele, a szavazatukat leadóknak pedig több mint kétharmada igennel szavazzon. Az már korábban kiderült, hogy az MSZP, a Párbeszéd és a DK képviselői megszavazzák a jelentést, míg a jobbikosok nem. A Fideszt is tagjai között tudó Európai Néppárt tagszervezetei közül többen valószínűleg igennel szavaznak, a szélsőjobboldali frakciók viszont nemmel.

14:50 Orbán a Facebookon hangolt

Orbán Viktor a Facebookra feltöltött videójában arról beszélt, hogy „a többségben lévő, bevándorláspárti EU-s képviselők készülnek bosszúra Magyarország ellen”, szerinte „koncepciós perről” van szó, és „az ítéletet már megírták”, de ő „megvédi Magyarországot”. Orbán a vitában hét percig beszélhet majd. Érdekesség, hogy a vitát Strasbourg-ban tartják, a Facebookra is Strasbourg előtt címmel töltötték fel a videót, Orbán mégis arról beszél, hogy Brüsszelbe megy.

14:48 A jelentés a jogállamiság magyarországi helyzetéről szól

Magyarországon egyértelműen fennáll az uniós értékek súlyos megsértésének kockázata – ezt állapította meg a Judith Sargentini által készített jelentés, amelynek elkészítését még tavaly rendelte el az Európai Parlament.

A jelentéstervezetet ide kattintva teljes egészében elolvashatja.

Borítókép: MTI/EPA/Patrick Seeger

Összeveszett a szövetséggel a legjobb magyar férfi teniszező

0

Kérdésessé vált Fucsovics Márton játéka a csehek elleni, világcsoportban maradásról döntő tenisz Davis Kupa-meccsen.

A világranglistán jelenleg karriercsúccsal 40. játékos a Facebookon írta meg: jelenleg nem tud olyan lelkesedéssel és elszántsággal készülni a szeptember 14. és 16. közötti Davis-kupa meccsekre, ami korábban jellemezte.

„Nem kell bizonygatnom, mit jelent nekem a Davis Kupa, a csapat, a címeres mez. Soha nem volt kérdés, vállalom-e a játékot,

mindig megtiszteltetést, büszkeséget éreztem,

hogy játszhattam, segíthettem, harcolhattam” – írta. Emlékeztetett rá, hogy az elmúlt kilenc évben 39 mérkőzéséből 25-öt megnyert a sorozatban, hatalmas boldogság volt számára, amikor 2012-ben legyőzte lett Ernests Gulbist a szülővárosában, Nyíregyházán, míg a tavalyi, szlovákok és oroszok elleni sikert pályafutása csúcspontjai közé sorolja.

Aztán így folytatja:

„most mégis úgy érzem, valami megtört.

Kiálltam a társaimért, a csapatért, mert úgy tapasztaltam, a szövetség nem adja meg azt az elismerést, amit az elért eredmények alapján megérdemelnek a fiúk és az őket felkészítő edzők. Jeleztem, nem biztosítottak a feltételek, nem megfelelő a légkör a további sikeres szerepléshez.”

Fucsovics Márton szerint közös érdek, hogy a magyar válogatott megőrizze helyét a világcsoportban, mert szerinte ez „hatalmas lehetőség mindenkinek, nagyon komoly bevételeket biztosít a magyar tenisznek”.

Mint írja, a menedzsere is kezdeményezte a szövetségnél, hogy üljenek le és beszéljenek őszintén a gondokról, de

„a párbeszéd, a problémák tisztázása helyett annyi jutott vissza hozzám, hogy ha Fucsovicsnak nem tetszik a jelenlegi helyzet, akkor nem kell játszania”.

Azt írja, korábban mindig az aktuális Davis Kupa-kapitány képviselte a játékosokat a szövetségi kérdésekben, ám „sajnos a mostani kapitányra ebben nem számíthattak”, ráadásul az is kiderült, hogy a pályán nincs megfelelő összhang közöttük. Fucsovics ezt hónapokkal ezelőtt jelezte is a szövetség vezetőinek, de semmi nem történt, hogy megoldást találjanak.

„A tenisz egyéni sportág, de mindig úgy léptem pályára a Grand Slameken, az ATP-tornákon, hogy Magyarországot is képviselem. Ezért is éreztem úgy:

méltatlan, már-már megalázó, hogy még választ sem kapok a felvetett problémákra,

nem vesznek komolyan” – írta.

Fucsovics kudarcként élte meg ezt a küzdelmet a szövetséggel, ami ráadásul elvonta a figyelmét és nem segítette az elmúlt két hónapban az eredményes szereplését. Mint írja, az elmúlt két évért köszönettel tartozik a szövetségnek, de meglátása szerint „szerénytelenség nélkül kijelenthető”, hogy meghálálta a bizalmat, nem maradt adósa senkinek.

Posztját azzal zárja, hogy „jellemző a mostani hozzáállásra, hogy

három héttel a csehek elleni sorsdöntő mérkőzés előtt még senki nem keresett meg a közelgő Davis Kupával kapcsolatban.

Csak abból gondolom, hogy a szövetség számít a játékomra, mert hetek óta velem népszerűsítik az eseményt. Nem szeretnék csalódást okozni senkinek, de nehezen tudom elképzelni, hogy pályára lépek a csehek ellen.”

A Magyar Tenisz Szövetség közleménye szerint csak Fucsovics Facebook-oldaláról értesült arról, hogy a játékos kérdésessé tette Davis Kupa-szereplését a csehek ellen. Azt írják: „a szövetség több mint egy hónapja felvette a kapcsolatot Fucsovics Márton új menedzsmentjével, így pontosan tudta, hogy számítunk rá”.

A szövetség szerint megállapodásuk van a játékossal,

és a Facebookon leírt „egyéb tények sem fedik a valóságot, de nem gondoljuk, hogy a nyilvánosság előtt kellene kitárgyalnunk ezt a témát”.

Fucsovics Márton jelenleg egyébként Amerikában van, a US Open első fordulójában a világ egyik legjobbjával, a szerb Novak Djokoviccsal játszik majd.

Sziasztok,Van valami, ami hetek óta nyomaszt. Sokat gondolkodtam, úgy döntöttem, megosztom veletek, miért nem tudok…

Közzétette: Fucsovics Marci – 2018. augusztus 24., péntek

Vita helyett kultúrveszély

0

„Olyan kormányok beszélnek európai és keresztény értékekről, melyeket leginkább maguk nem tartanak be. Olyan kultúrveszéllyel riogatnak, ami nem létezik; olyan erőket boronálnak össze összeesküvés-elméleteikben, amelyek érdekei – minden józan számítás szerint – messzebb esnek egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Nincsenek birtokában a legelemibb, vitaképes tartalmaknak; legtöbbször nyilvánvalóan nem tudják, miről is beszélnek, vagy mondandójukat mindössze pillanatnyi provokációnak szánják.” Ara-Kovács Attila diplomáciai jegyzete:

Pinchas Goldschmidt, az Európai Rabbikonferencia (CER) feje a Politico európai kiadásának véleményrovatában fejtette ki álláspontját arról, hogy a kontinensre újabb sötét középkor vár, ha a nyugati kormányok továbbra is számon kérik a bevándorlóktól az európai – liberális, demokrata és a felvilágosodás eszméiből fakadó – értékeket és viselkedésmódot. A rabbi véleménye azért keltett feltűnést, mert egyértelműen

a messze többségében muszlim vallású egyénekkel szembeni európai elvárásokat kritizálta.

Megemlítette a dán kormány azon igyekezetét, hogy a bevándorlók gyermekeit külön tanórákon, dán közegben igyekeznek az ottani életformára megtanítani. Hogy több állam a tradicionális – leginkább a sária-törvénykezésnek megfelelő – ruhaviselettel szemben lépett fel.

A rabbi megszólalása lehet meglepő, de nem nélkülözi a logikát. Ha ugyanis valaki fellép a muszlim vallási szokások védelmében, ezzel – a jobbára már zsidó közegben sem gyakorolt – számos előírást is védi.

Finomítja azonban a párhuzamokat s egyben meg is zavarja azok logikáját, hogy Goldschmidt nem egyszerűen zsidó szokásokról beszél, hanem olyanokról, amelyek egyértelműen megkülönböztetik a szigorú és modern körülmények között nehezen betartható ortodox hitgyakorlatot a reformközösségekéitől. Vagyis

egy olyan tradicionális életvitel érdekében emel szót, amelyet számos zsidó közösség már elhagyott,

s az, hogy az európai zsidó közösségek olyannyira sikeresek tudtak és tudnak lenni, az épp annak köszönhető, hogy igazodtak a felvilágosodás utáni Európa azon elvárásához, hogy a vallás magánügy, annak semmi keresnivalója a közélet tágabb köreiben, nem is beszélve a politikáról. A rabbi által felvetett mentalitás egyébként Izraelben okozza a legtöbb vitát az ortodox és a modernista csoportok között.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Goldschmidt véleményét, melyet egy liberalizmustól mentes társadalomkép dominál, leginkább azok osztják, akik a legszélesebb jogok megadását, a szabadság teljes érvényre juttatását várják el a társadalmi rendszerektől. Akik úgy vélik: mindenki, akként élje meg vallási vagy másmilyen preferenciáit, azok előírásait, ahogyan akarja, s ahogyan szokásai azt megkívánják. Azok viszont, akik a nyugati típusú demokráciák védelme érekében követelnék meg a nyugati normarendszerek elsajátítását és gyakorlását a bevándorló muszlimoktól, hirtelen azok oldalán találják magukat, akik keresztény Európáért kiáltanak, miközben

valódi eszméik semmiben sem különböznek a 20. századi nacionalizmusok valamelyest szalonképesített variánsaitól.

Vonatkozik ez a francia Nemzeti Fronttól (FN), a német Alternatíva Németország számára nevű párton (AfD) és az Osztrák Szabadságpárton át (FPÖ) a magyar Fideszig. Igaz, nagy különbségekkel. Amíg Marine le Pen pártja következetes filoszemita politikát folytat, addig a Fidesz antiszemitizmusáról mára már köteteket írtak össze, Soros Györgytől akár függetlenül is.

Ám, ha egy kicsit hátrébb lépünk, a kép korántsem lesz annyira kusza, mint ahogy az az előbb elmondottak alapján tűnhet. Valóban értékek komoly vitájáról van szó, viszont ez a vita bizonyos értelemben már most olyan erővonalakat rajzolt ki, amelyek meg fogják határozni a jövendő Európa kultúráját és politikai intézményrendszerét. Bizonyos értelemben már most meg is határozzák azt.

Vegyük példának a francia Nemzeti Frontot: sok jót elmondani róla nem lehet, leginkább fogantatásának súlyos bűnei terhelik e pártot, de tény, hogy alapvetően megváltoztatta politikai karakterét és az általa megfogalmazott politikai érvek valósak, még ha az általa javasolt módszerek abszurdak, vagy elfogadhatatlanok is.

Franciaországban valóban komoly és tartalmas vita folyik a muszlim bevándorló vagy ott született muszlim fiatalok beilleszkedési nehézségeiről;

és emellett a felvilágosodás – konkrétabban a francia forradalom – törvényi, kulturális, politikai vívmányainak megtartásáról vagy feladásáról. Az állam küszködik a kérdéssel és küszködnek az elitek, valamint a pártok is. Születnek döntések, amelyek további vitákat generálnak, de ezek a döntések valós társadalmi hatással bírnak, a viták pedig nem légből kapottak. A francia hatóságok például, egy 1905-ben hozott törvényre utalva – vallás és közélet elválasztása! – már betiltották a burka viselését az oktatási intézményekben. A napokban pedig megtagadták egy algériai nőtől a francia állampolgárságot, mert az, amikor a hatóságoknál megjelent, hogy kérelmét előterjessze – vallási indokokra hivatkozva – elutasította, hogy az ügyében eljáró tisztviselővel kezet fogjon. Helyes volt a hatósági döntés vagy joga volt-e a nőnek, hogy egy Európában módfeletten kétséges szokásához ragaszkodjon? Folyik a vita, mely megszüli a jövőt. Mai ismereteink – és reményeink – szerint, aligha fog egy középkori szokás felülkerekedni az 1789-ben és a rákövetkező közel két évtizedben meghonosodott európai törvényeken.

Más kérdés, ami e párhuzam szempontjából Kelet-Európában zajlik: olyan kormányok beszélnek európai és keresztény értékekről, melyeket leginkább maguk nem tartanak be.

Olyan kultúrveszéllyel riogatnak, ami nem létezik;

olyan erőket boronálnak össze összeesküvés-elméleteikben, amelyek érdekei – minden józan számítás szerint – messzebb esnek egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Nincsenek birtokában a legelemibb, vitaképes tartalmaknak; legtöbbször nyilvánvalóan nem tudják, miről is beszélnek, vagy mondandójukat mindössze pillanatnyi provokációnak szánják. Megnyilvánulásaik abszurditása egyszerre nevetséges, sértő és szégyenteljes. A román agrárminiszternek, Petre Daea-nak például, a kényszer-disznóvágásokról véletlenül Auschwitz jutott eszébe, miközben Tusványoson Orbán Viktornak évente ünnepélyesen visszavonja az emberi jogok globális érvényét.

Komoly vita nem folyhat e kérdésekről, s minthogy ilyen vita nincs, a jövő kulturális, jogi, politikai formálása sem megy általa végbe. Kelet-Európában minden marad a régiben, esetleg rosszabb lesz.

No, ez lesz aztán nagyon sötét korszak, nem pedig az, amit Pinchas Goldschmidt rabbi ortodoxiája vizionált.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!