Kezdőlap Címkék Tüntetés

Címke: tüntetés

Összenőtt-e, ami összetartozik?

A tegnapi tüntetés olyan volt, mint egy társadalomtudományi orgia. Szociológusok, szociálpszichológusok és politológusok sokáig fognak még beszélni róla.

Mindenféle életkorú (de leginkább 20 és 40 év közötti), rangú, rendű és legfőképpen szubkultúrájú – rasztától kopaszon át emósig mindent láttam – ember jókedvűen és békésen beszélgetve araszolt Budapest belvárosában. Szürreális élmény volt, amikor öltözködésük és a rajtuk lévő szimbólumok alapján jobbikosnak látszó emberek két kifejezetten idős, bottal sétáló, hajlott hátú nénikéről – elnézést a nénike szóért, de tényleg így néztek ki egymás kezét fogva – kifejtették, hogy „nézzétek milyen cukik”!!!! Ahogy egy kiváló kollégám találóan megfogalmazta: Ma este komplett szubkulturális falak dőltek meg.

Eltekintve a tömeg összetételétől, összetettségétől és egyedülálló rétegzettségétől, ami önmagában üzenetértékű, van az eseménynek egyéb néhány tanulsága.

  1. Óriási tömeg jött össze. Akkora tömeg, amely a „nem Fidesz” oldalon teljesen szokatlan, egyedülálló. Az emberek úgy érezhették, hogy az elmúlt hét frusztrációját, csalódottságát valahogy le kell vezetni. És nem a szokásos, eddig jellemző, sírva vigadó, magányos gyász-utat választottak, hanem azt, hogy egy óriási közösségben, egy alapvetően békés, de haragos tömegben próbálják saját elveszett illúziójukat megtalálni. A közösséget választották az otthon négy fala helyett. Ez egy ma még beláthatatlan következményekkel járó újdonsága a tegnapi napnak. A Fidesz legnagyobb előnye ugyanis épp ez: van egy hosszú évek, évtizedek alatt felépített közössége, ami erőt és megkérdőjelezhetetlen támogatottságot ad neki.
  2. A tiltakozás másik erénye, hogy nem volt pártellenes. Az a fajta – számomra teljesen értelmezhetetlen – korábbi gyakorlat, hogy a pártok tartsák magukat távol a politikai (!) tiltakozásoktól, most hiányzott, sőt kifejezetten üdítő volt látni a különböző, egymással békésen megférő politikusokat és híveiket.
  3. A tiltakozás ugyan nem volt pártellenes, de a jelenlegi ellenzéki pártokkal szemben fogalmazta meg önmagát. A parlamentbe jutott pártok nevei egyszer sem hangzottak el, en bloc kezelték őket, erősen negatív felhangok mellett. A tömeg egyetértően morajlott, tapsolt, pfujolt, ahogy éreztem, elfogadta az ellenzék egyként történő kezelését. Egészen egyértelmű üzenetként fogalmazódott meg, hogy a parlamenti ellenzéki pártok együtt lépjenek fel, egységesek legyenek. Nincs Jobbik, nincs MSZP, nincs LMP, nincs DK. Orbán ellenzéke van – a tüntetők szerint. Ebben az értelemben tehát összenőtt, ami összetartozik.
  4. A másik újdonság, hogy a vidéki Magyarország fontos toposzként szerepelt a szónoklatokban. Mintha két Magyarország lenne, és az utcán lévők, illetve a pártok, csak az egyiket ismernék. A legfontosabb üzenet az volt: ismerjük meg a másik Magyarországot! – mindannyian, de leginkább az ellenzéki pártok, és adjunk közös választ a másik Magyarország súlyos problémáira. A várttal szemben, nem volt tehát Budapest ország vs vidéki ország harc, hanem az országegyesítés igényével léptek fel a szónokok.
  5. Újdonságként hatott, hogy a szónokok nem a szokásos civil cselekvési lépéseket hangoztatták, pl. „szervezzünk kis köröket”, vagy „fogjuk meg egymás kezét és cselekedjünk együtt”, esetleg „nyomtassunk szamizdat újságokat”, hanem két fő feladatot osztottak ki a tömeg számára. 1. védje meg a tömeg erejével az alkotmányos intézményeket, ha újabb fenyegetés érné őket; 2. bírja rá az ellenzéket a valódi ellenzékiségre.
  6. Kétségtelen azonban, hogy a tömeg a kormányellenes mondatokra rezonált a legjobban. Nem annyira a szokásos Orbán takarodj!, hanem érdekes módon, a Diktátor! volt a legtöbbet és leghangosabban kiabált rigmus. A tömeg elszántsága, mérge megvan, azonban nincs, aki egy mederbe terelje, összegyűjtse és irányítsa a tömeg erejét. Mindaddig, amíg ez így van, amíg nincs, aki 2,5 millió ember akaratát képviselje, addig a tüntetés pusztába kiáltott szó, tényleg csak lélekápolás. Egy hét múlva már kevesebben lesznek, két hét múlva még kevesebben, 1 hónap múlva pedig az egész már csak egy emlék lesz. A szokásos fellángolás.
  7. Végül egy élesebb kritikai gondolat. A szervezők nem álltak a helyzet magaslatán. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy „Ami elromolhat, az el is romlik”! Tudom, hogy ennyi ember mozgatása nem egyszerű feladat, rengeteg pénz és sok önkéntes szervező kell hozzá, de ha volt az emberekben elégedetlenség, akkor ezen a téren mindenképpen. Majd 1 órát álltunk az Operaház előtt úgy, hogy senki nem tudott semmit. Az internet összeomlott, így a tömeg önmagát szórakoztatta. Később a szervezők nem kérték elégszer, sőt egy idő után egyáltalán az óriási tömeget, hogy legyen kedves széthúzódni a Kossuth tér nyugati és keleti oldala felé, így az Alkotmány utca torkolatában álldogált mindenki. A ledfal hol működött, hol nem, a katartikus momentumok időszakában például pont nem. A szónokok helyenként kritikán aluliak voltak, és az volt az érzésem, hogy nem egyeztették egymással a mondandójukat. Szóval a szokásos szervezési amatörizmus, ami kár, mert ad egy rossz szájízt az egyébként lélekemelő rendezvénynek.

Új kezdet? – Egy tüntetés margójára

A szombati demokrácia melletti tüntetésről (Mi vagyunk a többség) a legfontosabb megállapítás, hogy rengeteg fiatal volt a több tízezres tömegben. A műsor többi része elég langyosra sikerült.

Pedig minden adva volt: civilek kezdeményezték a felvonulást és azon nyomban tíz- és tízezrek csatlakoztak a felhíváshoz. A mai magyar ellenzéki vezetők erre nem vetemednének, mert különös vonzerejükkel még egy ezres csoportot sem tudnának lelkesíteni. Mostani választási mutatványukkal pedig bebizonyították, hogy még ha Orbán Viktor tálcán nyújtaná nekik a hatalmat, akkor sem tudnák átvenni. Legtöbbjük ott menetelt a tömegben, és ez sokak számára reményt keltő újdonságként hatott. Ám legyen.

Felemelő érzés volt látni a hömpölygő tömeget, amely két irányból is a Kossuth térre igyekezett. Békésen, mókásan, ahogy illik. Akárcsak a választás napján kora délutánig, amíg a csúcsokat döntögető részvételi adatok kápráztatták el a változást akarókat. Egészen a józanodás kora délutáni pillanatáig.

Hasonló csalódottságot érezhettek a parlament előtt lelkesen tapsoló, éneklő, bekiabáló fiatalok is. A rendezvény ugyanis nem a tömeg méretéhez és lelki állapotához alkalmazkodott. Gyengécske volt és akkor még enyhén fogalmaztunk.

Pedig a felvezető is jónak tűnt: a kivetítőn egykori Orbán nyilatkozatok érzékeltették a Vezető mesébe illő következetességét. Sok humorral, Bödőccsel is fűszerezve.

Aztán jöttek a szónokok. Tamás Gáspár Miklós gyújtóhangú, gyilkos pontossággal célzó beszédei jutottak eszembe. Hát a tegnapiak nem ilyenek voltak…

De sebaj, hiszen civilekről van szó, sőt a legtöbbjük kezdő, majd belejönnek. Lukácsi Katalin és a diáktüntetések szervezője Gyetvai Viktor bizonyosan.

Érthetetlen, hogy az ellenzéki oldal egyik hiteles képviselője (és az ilyen nagyon ritka) Márki-Zay Péter miért nem állt ki a színpadra és mondta el a beszédét. Ahelyett, hogy mással olvastatták fel a levelét. Pedig az Index szerint ott volt a tömegben. Egyedül a hómezővásárhelyi polgármester feszegette az ellenzék felelősségét. Ami óriási: nélkülük Orbán Viktornak soha nem lett volna meg a kétharmada (sem).

Ami végképp nem volt a legszerencsésebb húzás, az a tüntetés legfontosabb szlogenje: Új választást! Ugyan miért is? Hiszen nem kapták rajta a miniszterelnököt, hogy urnákban turkál. Nem derült ki semmilyen eget rengető választási csalás. Az illiberális állam gyötrelmesen diszkrimináló törvényes kereteit mindenki szentesítette, amikor elindult a választásokon. És előtte négy évig ott ült a parlamentben. A Fidesz megnyerte a választásokat. Ennyi. Az eredmények meg egy ország állapotáról állítottak fel a diagnózist.

Tehát az Új választást! szlogen mozgósító ereje, tekintettel megvalósíthatatlanságára, a nullához közelít. Ennél sokkal jobbat kell kitalálni, hogy jövő szombaton is ennyi fiatalnak legyen kedve a Kossuth téren bulizni.

Akik Magyarországon akarnak Európában maradni

Még sosem voltam ilyen sokan! Ezt éreztem szombaton este. Szerény számítások százezernél is többen voltunk. És ami még ennél is felemelőbb: főleg fiatalok. Akik most megmutatták, hogy bár a pártokat messze elkerülik, nem mindegy nekik, hogy milyen lesz Magyarország. Mert, mint a szónokok is mondták, ők nem elmenni, hanem maradni akarnak. Magyarországon akarnak Európában maradni.

Tömegek az utcán. Jól érzik magukat, mert tudják, hogy sokan vannak. Jókedvűek, okosak, szépek. Komolyak és eltökéltek. Fiatalok.

Tudják, hogy mit akarnak: nem félázsiainak lenni, ahogyan Orbán mondta, hanem Európához tartozni. Ehhez Orbán hatalmát meg kell dönteni, el kell zavarni a diktátort.

Most megint léptek egyet előre. Megmutatták, hogy létezik még a normális Magyarország, vannak még itt olyanok, akiken nem fogott a rontás. Nem vették be a migráns-mantrát, a rezsicsökkentés meséjét.

Persze, a legfontosabb, hogy mi lesz ezután. Mert mára már kevés azzal búcsúzni, hogy legközelebb folytatják.

És akkor mi lesz, ha megint sokan leszünk? Ettől majd elmegy Orbán? Beadja a lemondását a legfőbb ügyész? Hányszor éreztük már az elmúlt években, hogy végre történik valami, hányszor hallottuk, hogy nem hagyjuk!

Aztán hagytuk, mert mi mást is tehettünk volna.

Az a tömeg, amelyik nagyobb és erősebb Orbánnál, már látszik – az a pártszövetség, amely nagyobb és erősebb lenne nála, még nem.

Orbánt és a Fideszt a jelenlegi választási rendszer keretein belül gyakorlatilag lehetetlen legyőzni. Nem kétharmad kellene hozzá, hanem háromharmad. Úgy alkották meg a szabályokat, hogy akkor is ők győzzenek, ha kevesebb szavazatot kapnak, mint az ellenzék. Hogy akkor is kétharmaduk legyen, amikor még ötven százalékuk sincs.

Ez a mostani, civilek által szervezett tüntetés valójában nem a hatalom, hanem az ellenzéki pártok számára volt igazi üzenet. Hogyha eddig nem értették, vagy nem volt rajtuk elég nagy a nyomás, hogy megértsék, most a saját szemükkel láthatták, hogy mit akarnak az emberek.

Például azt, hogy az ellenzéki pártok ne a saját pozícióikkal foglalkozzanak, hanem azzal, hogy kikényszerítsenek egy demokratikus választási rendszert. Ha másképp nem megy, a parlamenti politizálás bojkottjával. Aminek persze csak akkor van értelme, ha az összes ellenzéki párt, minden képviselője benne van.

Addig is, ameddig az ellenzéki pártok fölismerik, hogy nincs más választásuk, mint megváltoztatni az igazságtalan és egyenlőtlen választási rendszert, maradnak a tüntetések. Ha erre nem képesek, és nem szabadulnak meg azoktól a vezetőiktől, akik gátolják az együttműködést, akkor, akár tetszik nekik, akár nem, ugyanúgy eltűnnek, mint az a hatalom, amelynek most a főként fiatalokból álló tömeg megmutatta, hogy ki az igaz többség Magyarországon.

Bréking nyúz, április 15. – Tudósítás a másik valóságból – RENDKÍVÜLI KIADÁS

0

Rácáfolva a kormányhű sajtó által napok óta zsolozsmázottakkal (mármint hogy Soros zsoldosai majd szétverik a várost), békésen, atrocitások nélkül – igaz, óriási rendőri készültség mellett – zajlott le a szervezők szerint százezres szombati kormányellenes tüntetés Budapesten. A valóság ezúttal sem zavarja a kormányt és a hozzá hű médiát. Elég vérszegényre sikeredett azonban a pocskondiázás – ami nem véletlen, hiszen a nagy tömeg békésen oszlott szét a rendezvény után. Nem is vezető cikként foglalkoznak a gigademonstrációval. De lássuk csak, hogyan kezeil ma reggel a tegnapi tüntetést!

 

MTI: Rogán Antal: Soros György pénzéből szervezte a szombati tüntetést a hálózata

A szombati tüntetés nem magánkezdeményezésből, hanem a Soros-hálózat szervezésében és Soros György pénzéből jött létre, mert valójában ő az, aki nem tudja elfogadni a múlt heti választás eredményét – mondta a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában. „Politikai bolhacirkusznak” nevezte a tiltakozásokat és hangsúlyozta, hogy

a kormány erős felhatalmazást kapott az EU, az ENSZ vagy épp Soros György törekvéseivel szemben.

Origo: Így tüntettek: Tort ült a szánalmas nevetségesség és az antidemokrácia

Miközben a Kossuth téri tüntetésen minden felszólaló névleg a demokrácia mellett állt, sikerült egy teljesen antidemokratikus és a nyugat-európai jogállami megoldásokkal szembe menniük. A demonstráció szervezőinek ezenkívül sok újat nem sikerült prezentálniuk, mivel ugyanazokat az üres frázisokat hallhattuk tőlük, amikkel 2010 óta próbálnak sikereket elérni. Egy célt azonban elértek. Együtt masírozott három totálisan megbukott pártvezér: Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc és Vona Gábor. Nem beszélve a nőverésbe belebukott Juhász Péterről, aki egy papírdobozzal császkált fel-alá és szokásához híven pénzt tarhált.

A szervezők egyébként, úgy tudjuk, megijedtek az országos felzúdulástól, és Soros kiskatonája, Gulyás Márton arra kényszerült, hogy végül lemondja a Hamburgot felgyújtó, szélsőbaloldali vendég- , vagy még inkább bértüntetőket.

Magyar Idők/Echo TV: Kordonrángatás és buli az Oktogonon a tüntetés után

A szombati kormányellenes tüntetés hivatalos vége után a várakozásoknak megfelelően nem ért véget az este néhány résztvevőnek – írja a Magyar Idők. Egy csoport a Kossuth téren maradt, rángatták a kordont, a kormány mellett többen a rendőröket kezdték szidalmazni, az első sorokban több Jobbik feliratú pólós embert lehetett látni. Később néhány tüntető beült a kordon mögé, szemben a rendőrökkel. Mások a Nagykörút felé vették az irányt, ahol a már megszokott „bulihangulat” uralta a légkört. Ebből a csoportból többen a Hősök tere irányába fordulat az Andrássy úton, ahol a Fidesz székháza volt az úticéljuk.

888.hu: Gyurcsánnyal, Lendvaival, Bajnaival és Vonával követelték a szavazatok újraszámolását a „civilek”

A választásokon nagyot bukó ellenzék szinte összes ismertebb arca kint volt szombaton Budapesten. A Facebookon szervezett eseményre 38 ezren jelezték vissza hogy ott lesznek, és 100 ezernél is többen érdeklődtek iránta. Ennyien biztosan nem voltak, de a Kossuth tér kétségtelenül megtelt emberekkel.

A Kossuth téren az ismert móka zajlott, ligetvédőkkel, unalmas rigmusokkal és Lukácsi Katalinnal, szóval volt minden, amit az elmúlt években megszokhattunk. Talán újdonság volt a viszonylag sok angol transzparens.

Este nyolcig atrocitás nem történt, békében zajlott a megmozdulás.

Ripost: Gulyás Márton behívta a Soros-rohamosztagot: Törni-zúzni akarnak Pesten! Ők gyújtották fel Hamburgot

Nem tévedés, a Ripost címlapján még mindig ez a tüntetést beharangozó korábbi anyag szerepel. Egy szó, annyi sem arról, hogy ez elmaradt – sőt, még csak annyit sem tettek meg, hogy lejjebb csúsztassák a cikket.

Új választást követeltek a tüntetők

„Mi vagyunk a többség” – ezzel kezdődött és ezzel ért véget a budapesti ellenzéki megoldás, amelynek résztvevő zsúfolásig megtöltötték a teret – és még a környező utcákra is jutottak. A résztvevők magas számára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy miközben a Kossuth térre már megérkeztek az első felvonulók az Operától, a tömeg vége még mindig az Operánál volt. A békés, de határozott követeléseket megfogalmazó demonstráció résztvevői jövő szombatra újabb tüntetést hirdettek. Új választásokat is akarnak. Az est a budapesti tüntetéseknek szinte már a névjegyévé vált világító telefonokkal ért véget.

 

A kormány gyűlöletkampánya ellen, a demokráciáért és egy új választási törvényért meghirdetett tüntetésen rengeteg volt a fiatal, ott voltak a tömegben az ellenzéki pártok emberei, így az a korábban elképzelhetetlen helyzet alakult ki, hogy együtt vonult a DK-soktól a Jobbikosokon át a teljes politikai és civil paletta. Uniós, magyar és árpád sávos lobogók alatt, házilag barkácsolt táblákkal özönlött a Kossuth térre a tömeg, s közben – majd később a téren is – rendre jelszavakat skandált.   

„Mocskos Fidesz”, „Viktátor”, ”Rénszarvas”, Mi vagyunk a nép!”, „Mi vagyunk a többség”

A tüntetés szervezői civilek voltak, a korábbi netadós tüntetéseket szervező Gulyás Balázs, a diáktüntetéseket szervező Gyetvai Viktor és a Puszi Erzsi brandet gondozó Hommonay Gergely.

A budapesti tüntetéssel egyidőben több magyar és nyugat-európai városban tartottak szimpátiatüntetéseket ott élő magyarok. Ezekről itt és itt olvashatnak.

Az első felszólaló  Lányi Örs, a tüntetés kezdeményezője volt. A Sóskútról érkezett vidéki diák arról beszélt, hogy azért van itt, mert szeretne egyszer az életben érvényesülni a saját hazájában.  Mint vidéki is mondta, hogy Orbán elfelejtette, hogy honnan jött.

„Édesapám is gázszerelő, de mégsem vagyunk milliárdosok, mert nem vagyunk Orbán Viktor barátai, és mert nem hajtunk fejet”

– szögezte le. Majd hangsúlyozta, hogy nem akar újabb 15­ éves uralmat az országban.

A Ligetvédőkkel híressé vált raszta rapper, G Rasa a többi között arról beszélt, hogy „mi vagyunk a többség”.

De most úgy döntöttünk, hogy példát mutatunk az ellenzéknek, mert nem csak a kormányról van szó, hanem az egész politikai elitről

– mondott ki egy olyan gondolatot, amelyet később majdnem minden felszólaló ilyen vagy olyan módon hangsúlyozott. A demonstráció ugyanis – mint kiderült – nem csak a Fidesz és Orbán Viktor bírálatáról szólt, kapott eleget az ellenzék is amiatt, hogy képtelen volt megfelelni az emberek elvárásainak. G Ras leszögezte: „A kamukrácia, annak vezetője, Orbán bukni fog. Békésen, erőszakmentesen, de meg fogjuk dönteni a NER—t, a viktatórát. Ez most nem valaminek a vége, hanem a kezdete!

Lukácsi Katalin, a KDNP-t ott hagyó fiatal politikus, a Viszlát Kétharmad aktivistája Jászjákóhaláról származik, így nem csoda, hogy beszédében nagy hangsúllyal szólt arról, hogy az ellenzéki pártoknak nagyon súlyos feladataik vannak vidéken.

A Fidesz megvásárolta a szegények szavazatait, amit nem szabad hagyni.

Összefogást sürgetett – miként minden felszólaló –, s leszögezte: ha sokan mozdulunk, meghátrál a hatalom.

Dr. Szendrő-Németh Tamás szombathelyi jogász lelkesítő beszédét a szabadságra hegyezte ki, rámutatva: vannak, akik most azt az utat választják, hogy csomagolnak és elmennek Magyarországról; mások befogják a fülüket, lehunyják a szemüket; de a többség egyenes gerinccel akar élni a saját hazájában. „Egyetlen igazi veszíteni valónk van, a becsületünk, de azt nem adjuk!” – húzta alá, majd megdolgoztatta a tömeget, kérdezve:

Cserben hagynátok a hazátokat?
Tudnátok eltört gerinccel élni?
Szolgái akartok lenni egy korrupt hatalomnak?

A válaszok hallatán kijelentette: „Soha ne felejtsük el, ahhoz, hogy még egyszer ne tudjanak kijátszani minket egymás ellen, össze kell fognunk, csak akkor tudjuk megvédeni a szabadságunkat”.

Gulyás Balázs, az internetadó tüntetés szervezője indulatosan beszélt arról, hogy mennyire brutálisan lejtett a pálya a választáson a Fidesznek. A tüntetőket interaktívan bevonva a kérdés-feleletbe sorolta lejtős pálya elemeit – választókerületek megrajzolása, a koordináció büntetése, a kamupártok finanszírozása, a külhoniak szervezett szavaztatása, a lezüllesztett kormánymédia szerepe –, majd leszögezte: „Ez minimum csalás, s az iskolából is tudjuk, a csalásnak mindig a bukás a következménye. Kivéve, ha a Fidesz vállalja az ismételt vizsgát – tette hozzá.

„Ha a Fideszben van becsület, akkor feloszlatja a Parlamentet és új választásit ír ki”, közölte hozzátéve: Áder János pedig megmutathatná, hogy államfő, s nem csak egy bajszos báb.  

Gulyás végül meghirdette a mostani tüntetés folytatását: jövő szombatra ugyancak a Kossuth térre

Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester ugyan nem jelent meg személyesen, de levelet küldött, amit felolvastak a demonstráción. A többi között arról szólt a levélben, hogy le kell vonnunk a tanulságokat, és el kell kezdeni építkezni.

Az egymással marakodó ellenzékiek bukásra vannak ítélve

– fejtette ki. Ahogy Vásárhelyen, úgy az egész az országban is a legfontosabb, hogy fogjon össze mindenki, aki demokráciában, jogállamban és Európában akar élni. „A választás megmutatta, hogy mi vagyunk többen. Fogjunk össze, ne tűrjük el a jogtiprást.”

A  szabadság kis köreinek megalakítására buzdított, mint írta, az önkényuralom legfőbb ellenfele az egységes szervezett ellenzék. „Az internetadót és a vasárnapi boltzárat is meg tudtuk akadályozni, ebben a rendszerben is lehet győzni” – szögezte le hozzáfűzve: népszavazásokat kell kicsikarni, elsőként azzal a céllal, hogy elérjük a csatlakozásunkat az Európai Ügyészséghez.

Homonnay Gergely, író, újságíró, tanár beszédében felidézte, hogy gyerekkorában sokszor kérdezte a nagyszüleit, hogy miért hagyták Rákosit annyi ideig hatalomban. „Mert féltünk” – jött  a válasz. „Hát én nem félek!” – mondta, „Mi nem félünk!”.  Mi már megtapasztaltuk a szabadságot, s nem adjuk fel Mint mondta: három kérésünk van:

A jelen hatályos választási törvény arra alkalmas, hogy a Fideszt bebetonozza a hatalomba. Ezt nem akarjuk.

Amíg Polt Péter a legfőbb ügyész, addig egyetlen korrupciós esetet sem vizsgálnak ki. Polt Péter  takarodj!

Mindenki élhessen az információszabadsághoz való jogával!

Homonnay szerint az egyetlen esély, hogy a hatalom megijed. Ezt el kell érni, de úgy, hogy békések maradunk a jogállamért jogállami kertek között harcolunk.

Nyáry Luca diák saját hazaszeretetről tanúskodó versét szavalta el, majd Gyetvai Viktor, a Független Diákparlament tüntetéseinek szervezője mondta el az est záróbeszédét. Mint kifejtette: a mostani határozott, de erőszakmentes tüntetés egy folyamat kezdetet, s remény arra, hogy nem kell elmenni az országból. Ez a választási rendszer nem tisztességes – szögezte le, s nagy problémának mondta a szabad sajtó hiányát is. Azok a vidéki emberek, akik félelemben élnek a Fideszes nagyuraktól esélyük sincs arra, hogy hiteles információhoz jussanak.

Ő is összefogást sürgetett, mint mondta: minden ellenzéki pártnak közösen kell tenni. El kell indulnia tárgyalásnak az ellenzéki pártok között arról, hogyan képesek közös stratégiát alkotni a következő évekre. Legközelebb egyetlen ellenzéki jelöltnek kell indulnia a Fideszessel szemben.

A tüntetés a magyar és az európai himnusz éneklésével ért véget. Nagyon sokan távoztak is, de még órákkal később is nagy tömeg volt a téren, „Orbán takarodj”-ot skandálva, demokráciát követelve.

Tüntetés Londonban is

4

Londonban, a Westminster közelében is tüntetnek a magyarok. Négyszázan gyűltek össze, a hangulat baráti. Mint beszámoltunk róla, közel tízezren szavaztak vasárnap a londoni külképviseleten.

A londoni magyar demonstráción résztvevők a Független Hírügynökségnek elmondták, hogy mintegy 400 magyar gyűlt össze a Downing Streettel szemben, kreatív molinókkal, táblákkal. Sok a család, a baráti társaság, a fiatal. Rengeteg turista megáll és nézelődik. Az elhangzott beszédben a többi között azt ecsetelte a szónok, hogy Orbán 15 éve ugyanazt monda, mint amit ma ők ott, az ellene tüntetők.  A londoni tüntetést egyidőben tartották a budapesti felvonulással, s több más nyugati városban – így Berlinben – szervezett demonstrációval.

 

Németország több városában is tüntettek a magyarok.

 

Az MTI esete a cenzúrázott valósággal

A Független Hírügynökség egy korábbi cikkben már beszámolt Szájer József sirámairól, jelesül arról, hogy a Fidesznek milyen nagy média-ellenszélben kell dolgoznia. A Fidesz Európai Parlamenti képviselője egy meglehetősen terjedelmes levélben tájékoztatta néppárti frakciótársait a magyar választásról, pártja helytállásáról, valamint arról, hogy bár nagy volt az ellenfél média-túlsúlya, ők derekasan állták a sarat.

Bármennyire hihetetlen, nem szakadt le a plafon, amikor Szájer József a következőket írta: „Mindegyik párt, és a média jelentős része (amelyet oligarchák finanszíroznak, mint Simicska Lajos vagy Soros György) ellenünk kampányolt… …Hét az egy ellen harcot vívtunk a kormányzáshoz szükséges többségért. Olyan erőkkel küzdöttünk, amelyeknek elsöprő médiaereje, példátlan befolyása és majdnem határtalan erőforrásai voltak… Az ő forrásaik gyakran erős külföldi támogatással jártak együtt, az önök országainak médiájától, politikai pártjaitól, az önök otthoni riválisaitól.”

Ehhez képest a Magyar Távirati Iroda – továbbiakban: MTI – mai belpolitikai előrejelzésében egyetlen szóval sem említi, hogy két tüntetés is lesz szombaton Budapesten. Az egyik kisebb, de nem jelentéktelen: a megszüntetett  a 80 éves Magyar Nemzet – mely az erőszakkal eltérített reklámozók hiányában termelt évi többszáz-milliós veszteséget  – mellett demonstrálnak délután 4 órától.

A másik a vasárnapi választás óta szerveződik a Facebookon. Eddig 37 ezren jelezték részvételüket, 84 ezren pedig érdeklődnek. (Az érdeklődők mintegy harmada-fele el is szokott menni.)

Forgalomkorlátozások is lesznek emiatt Budapesten, nagy rendőri készültség és mindenféle híresztelések az esetleges rendbontásokról, valamint arról, hogyha lesznek ilyenek, az a kormányhoz közeli provokátoroknak köszönhető.

Szóval, téma a ma délutáni tüntetés, ám ehhez képest a polgárok adóforintjaiból fenntartott, közszolgálatinak nevezett  MTI hallgat róla, mint a sír.

Ha még a humorunknál lennénk, akkor ezúttal is azon ironizálnánk, mint más hasonló esetekben: hogy az MTI nem azért nem ír a kormány számára kellemetlen, vagy éppen kínos esetekről, mert szakmailag és morálisan nincs a helyzet magaslatán, hanem azért, mert nem szeretné, ha a magyar emberek szomorúak lennének. Márpedig a magyar emberek, ha tudnák, mi a valós helyzet az országban könnyen lehet, hogy el lennének keseredve, és az MTI, valamint a közmédiának nevezett, közpénzből fenntartott sajtóbirodalom az emberek érdekében hazudik, mert épp ettől a rossz érzéstől kívánja megóvni őket.

A helyzet azonban egy ideje egyáltalán nem vicces – a választás óta pedig különösen nem az. A bőrünkre megy a játék, mert az a tét, hogy felszámolják-e a maradék demokráciát, vagy hagynak valamennyit mutatóba.

Úgyhogy, nem tehetünk mást, minthogy – az MTI helyett – ezúton közöljük: Mi vagyunk a többség – tüntetés a demokráciáért elnevezéssel nagyszabású tüntetés kezdődik ma délután fél 6-kor Budapesten. (Valamint Magyarország és Európa több nagyvárosában). A demonstráció résztvevői az Opera előtt találkoznak, és onnan vonulnak a Kossuth térre, az Országház elé.

Minden külön értesítés helyett.

A szombati tüntetés célja: remény, hogy érdemes még itt élni

0

A több tízezres részvételre számító tüntetés szervezői üzennének a kormánynak és az ellenzéknek is. Arra akarnak megnyugtató választ, hogy nem történt csalás, mert ha történt, akkor az az egész rendszerbe való hitet ingatná meg.

Gyetvai Viktor a demonstráció egyik szervezője a Független Hírügynökségnek elmondta, hogy szombat délután fél hatkor gyülekeznek az Operánál, ahonnan a Kossuth térre vonulnak. Itt 19 órakor kezdődnek a beszédek. A pontos névsor még nincs kész, de annyi bizonyos, hogy pártpolitikusok nem szólalnak fel és hogy az egyik szónok Lukácsi Katalin lesz.

A visszajelzések szerint a résztvevők fele vidéki lesz – ami azért fontos, mert míg az ellenzék Budapesten erősebb volt, addig a Fidesz a vidéket tarolta le április 8-án. Miattuk, a vidékről Budapestre utazók részvétele érdekében hozták előre a szervezők az eredetileg vasárnapra meghirdetett tüntetést szombatra. Közben bejelentették, Berlinben és Londonban is szimpátiatüntetés lesz, de Győrben is utcára vonulnak.

Gyetvai szerint a demonstráció fő célja, hogy reményt nyújtson: érdemes még itt élni és nem kell azonnal megvenni a repülőjegyet.

A követelések közé tartozik még a szabad sajtó és a tisztességes közmédia is. A tüntetők azt szeretnék, ha a Fidesz saját magától is megvédené a társadalmat, ezért követelni fogják, hogy az újabb kétharmad birtokában mondjon le a további központosító intézkedésekről.

Bayerék nagyon dühösek

Hiába vittek mindent a választáson, a Fidesz ötös számú párttagkönyvének birtokosa nagyon dühös. Előfordul ez nála, időnként elgurul a gyógyszere és kivetkőzik önmagából.

A szélsőjobb írástudója legújabb szösszenetélben a tüntető fiataloknak megy neki – egyelőre csak virtuálisan, de a szöveg végén ott a komolyan veendő, fizikai fenyegetés.

„Záros határidőn belül utcára fogunk mi is vonulni, mindannak védelmében, ami nekünk fontos és szent. És dühösek leszünk. Úgyhogy egy darabig még őrjönghettek az utcákon, megpróbálhatjátok feldúlni a Parlamentet, a minisztériumokat, a Fidesz székházat, a köztársasági elnöki hivatalt, neki mehettek a rendőröknek, megtámadhatjátok az újságírókat – még egy darabig.

Aztán majd nem.

Aztán majd megtapasztaljátok, milyen érzés üldözöttnek és fenyegetettnek lenni. Mondom: már mi is nagyon dühösek vagyunk. Világos?”

Most tekintsünk el attól, senki nem dúlta fel a minisztériumokat, a Fidesz székházát, és a többi említett intézményt. Tudjuk be annak, hogy a Fidesz kommunikátorai megtanulták a leckét: ha sokszor mondják, a legprimitívebb hazugság is hihetővé válhat.

Ami Bayer dühét illeti, arra viszont van magyarázat. Úgy győztek, hogy tudták, hogy csaltak. Rossz érzés lehet úgy ünnepelni, hogy tudják, el kellene bujdokolni szégyenükben. Mert lejtett a pálya, a bíró velük volt, a szabályok úgy változtak, hogy az ellenfélnek esélye se legyen semmire.

Rossz lehet úgy örülni, hogy közben az ember tudja magáról, hogy csalással győzött. Egyetlen szabolcsi házba kétszáz ukránt bejelenteni – mondjuk így: szokatlan. Busszal utaztatni ezeket az ideiglenesen hazánkban állomásozó ukránokat a kifejezetten az ő kedvükért megnyitott határokon: különös. Levélben szavaztatni a megbízható határon túli honfitársainkat, miközben más magyaroknak órákat kellett utazniuk és sorban állniuk a zuhogó esőben: tisztességtelen.

Érthető hát Bayer és meg nem nevezett társainak a dühe: nem teljesítménnyel, hanem fondorlattal győztek.

Valahogy le kéne nyugtatni Bayert és társait. Az országnak már sok kárt okoztak – nehogy még magukban is kárt tegyenek.

A Fidesz 17 pillanata – 16. A Klubrádió hányattatásai

A Klubrádió története és nem utolsósorban meghurcoltatása, nem úgy botrány, mint azok az esetek, amelyekről sorozatunk korábbi részében olvashattak. A Klubrádió máig tartó hányattatásai végigkísérték a második és harmadik Orbán-kormányt. A történet egyébként meglehetősen bonyolult és annyira szövevényes, hogy a részletek ismertetése helyett csupán arra vállalkozhatunk, hogy felelevenítsük a magyar sajtószabadság szempontjából szégyenteljesnek mondható szomorújáték néhány epizódját.

 

Talán már nem mindenki emlékszik arra, hogy a zebrás logóval rendelkező – valamikor az Autóklub híreit közlő, ám idővel magát közéletivé kinövő – rádió néhány évvel ezelőtt még nem a mostani, 92.9, hanem a 95.3 hullámhosszon sugározta a műsorát. Ám 2011. decemberében 20-án érdekes hír jelent meg az újságokban: a 95,3 MHz-en, amelyen eddig a Klubrádió sugározott, a Médiatanács döntése értelmében a jövő évtől

az eddig ismeretlen, idén év elején alakult Autórádió Műsorszolgáltató Kft. birtokolhatja a fővárosi frekvenciát. 

Az ügy előzménye, hogy a Médiatanács 2011 júliusában három budapesti kereskedelmi frekvenciára pályázati felhívást tett közé. A 2011. augusztus 30-i határidőig az érdeklődők a három helyre összesen húsz pályázati ajánlatot nyújtottak be, végül a formai és tartalmi vizsgálatok után 16 pályázat maradt versenyben.

A Klubrádió helyzetét nehezítette, hogy műsor-szolgáltatási szerződése 2011. február 11-én járt le, azóta ideiglenes engedéllyel működött. S bár 2010 áprilisban, az országgyűlési választások két fordulója között elnyerte a budapesti 92,9 MHz-es frekvenciát, amelyre 2009 végén írtak ki pályázatot, de ezt végül nem vehette használatba. Az azóta elhunyt Szalai Annamária, az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) akkori fideszes delegáltja már akkor megkérdőjelezte a döntést, 2011 decemberében pedig az ORTT helyébe lépett, Szalai által vezetett Médiatanács utólag eredménytelennek nyilvánította az egész pályázatot.

Szalai korábban azt mondta: a 92,9 MHz-et eredetileg a Magyar Katolikus Rádiónak ígérték, amelynek január 16-án be kellett fejeznie a sugárzást a korábban használt középhullámú frekvenciákon.

A pályázati felhívásoknak a Médiatanács közleménye szerint kiemelt célja volt az állami tulajdonú frekvenciákkal való hatékony gazdálkodás. A három nyertes pályázó az eredetileg kért jóval magasabb díjajánlatot tett, átlagosan több tízmillió forinttal ajánlottak többet, mint a pályázati felhívásban szereplő kiindulási összeg.

A három körzeti kereskedelmi frekvencia pályázata az elbírálás szempontjai alapján megegyezett: a kiírás szerint „összesen 72 pontot lehetett szerezni. 20 pont járt akkor, ha a helyi közélettel foglalkozó műsorszámok aránya az éjszakai órák nélkül meghaladja naponta a 25 százalékot. 10 pont járt, ha a zenei műsorszámok aránya a teljes műsoridőnek több mint 60 százaléka, és további 10 pont, ha a zenei műsoridőn belül több mint 40 százalékban magyar zenét sugároz a rádió. A műsorterv szubjektív megítélésére további 12 pont volt adható, 3 pontot ér a médiaszolgáltatási tapasztalat, és 2 pontot a kiegészítő médiaszolgáltatás vállalása.”

A Klubrádió mindhárom kategóriában maximális pontszámot kapott.

Ehhez képest a 95,3 MHz-es fővárosi frekvenciát az Autórádió Műsorszolgáltató Kft.nyerte el. Egy olyan cég, amelyet az Opten céginformációs adatbázis szerint abban az évben, januárban hoztak létre kifejezetten rádióműsor-szolgáltatási tevékenységre, egymillió forintos alaptőkével. A cég többségi tulajdonosa a szakmában ismeretlen, dunakeszi lakcímű Tamás Hajnalka, kisebbségi tulajdonosa a nyíregyházi Szerémi Nóra, ügyvezetője pedig a budaörsi lakcímű Mészáros Lajos.

Arató András, a Klubrádió tulajdonosa a döntést követően az ATV Egyenes Beszéd című műsorában így reagált a Médiatanács határozatára. „Köpni-nyelni nem tudok, nem gondoltam, hogy egy félmilliós hallgatósággal rendelkező, 10 éve működő rádió negligálható”, majd még hozzátette, hogy véleménye szerint  ez egy „végtelenül cinikus pályázat volt”.

Az ügyből nemzetközi botrány lett, az Európai Parlament is foglalkozott vele. 2012. január végén Arató András, a Klubrádió vezérigazgatója és Bolgár György, a rádió egyik legismertebb hangja, az Európai Unió médiabiztosa, Neelie Kroes meghívására Brüsszelbe utaztak. A médiabiztos hosszasan beszélgetett velük, s támogatásáról biztosította őket.

Bolgár György és Arató András.

A maga módján még a közmédia is beszámolt a találkozóról, ám a jól tájékozott pesti verebek szerint több is történt holmi beszélgetésnél. A médiabiztos ugyanis másnap reggel felhívta Navracsics Tibor igazságügy-minisztert. A jelenleg Brüsszelben uniós biztosként dolgozó Navracsicsról sokan azt feltételezték, hogy képes hatni a magyar miniszterelnökre.

Navracsics állítólag megígérte, hogy a Klubrádió visszakapja a tőle elvett frekvenciát. Vagyis, a megmarad a Klubrádió, nem hallgat el a szabad hang.

Amilyen jó hír volt ez a Klubrádió hallgatóinak, olyan rossz hír volt a demokratáknak. Mert ennek az üzenete nem más, mint az, hogy a médiahatóság a kormánytól távolról sem független szervezet, s minden döntése és megnyilvánulása a Fidesz, közelebbről Orbán Viktor akaratát tükrözi.

Ha Orbánnak Brüsszel miatt az az érdeke, hogy hadd szóljon, akkor a Klubrádió szólni fog.

Nincs helyünk felsorolni a sok éven át tartó pereskedés részleteit, melynek során a Klubrádió minden lehetséges jogi fórumon nyert, ám a helyzet még most sem rendeződött teljesen. A rádió mintegy egymilliárd forintra becsüli azt a kárt, amely a befizetési kötelezettségek, valamint az elmaradt reklámbevételek miatt érte, ám ennek a pénznek a Médiatanács csak töredékét hajlandó elismerni.

A Klubrádió megmaradásáért tartott szimpátiatüntetés a Hadd Szóljon! Egyesület szervezésében Budapesten, a Batthyány-örökmécsesnél 2013. február 24-én. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

Az elmúlt évek során több – esetenként sokezres – tüntetés is volt a Klubrádió mellett. A Klubrádió ugyan nem jut el annyi helyre, mint korábban, amikor országos csatornán sugározhatott, emiatt bevételei is jelentősen elmaradnak a működési költségektől. A hiányt az évenként megrendezett – általuk csak túlélési gyakorlatoknak nevezett – akciókkal igyekeznek pótolni, melyek során a hallgatók adományaikkal támogathatják a szabad sajtó egyik utolsó bástyájának tartott rádió működését. Legutóbbi információnk szerint az idei túlélési gyakorlaton ötezer hallgatótól mintegy 54 és félmillió forint gyűlt össze.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!