Kezdőlap Címkék Törvény

Címke: törvény

Amit az ókori görögök megértettek a demokráciáról, amit Trump nem

Trump elnök a közelmúltban győzelmet aratott a Legfelsőbb Bíróságon: a bírók beleegyeztek, hogy megvizsgálják az ügyét, miszerint korábbi elnöki szerepe mentelmi jogot biztosít számára a szövetségi vádak ellen. Ennek a büntetőügynek a központi kérdései között szerepel: Mit jelent az államfőnek, hogy „gondoskodik a törvények hűséges végrehajtásáról”, ahogy azt az Alkotmány előírja?

Trump és ügyvédei azzal érveltek, hogy ez az alkotmányos záradék szinte teljes mentességet biztosít számára a bírói felügyelet alól, nem pedig egy elszámoltathatósági intézkedés, amelynek célja az elnök felelőssége a törvények betartatásáért. Míg a kommentátorok mindkét oldalon arra összpontosítottak, hogy mit jelent a törvények „hűséges végrehajtása”, kevesen veszik olyan szorosan figyelembe a záradék másik kifejezését: a „vigyázz” buzdítást.

A jogtudósok ezt a kifejezést általánosan úgy értelmezik, hogy ez egyszerűen azt jelenti, hogy „biztosítani”, mint „biztosítani, hogy a törvényeket hűségesen hajtsák végre”. De ez az olvasat megváltoztatja a több évszázados politikai gondolkodást egy Trump vádemelése feletti kérdésről és az idei választás eredményéről:

Mit jelent az állami tisztviselők számára, hogy gondoskodási kötelezettségük van?

Ezt a kérdést komolyan vették az ókori Athénban, ahol egy Kr.e. 403-ban született rendelet utasította az egyik hagyományos kormányzótanácsot, az Areopágus Tanácsát, hogy „Gondoskodjon a törvényekről, hogy a tisztségviselők alkalmazhassák azokat a törvényeket, amelyek átment.” Feltűnő a hasonlóság az Alkotmányban foglaltakkal: mindkettő a törődésről beszél, és a törvények végrehajtásához köti.

Az athéni utasítás azonban kifejezettebben utal a „gondoskodásra” abban az értelemben, hogy gondnok vagy gyám. Ez azt sugallja, hogy a tisztviselők kötelessége nem egyszerűen a törvények végrehajtásának biztosítása, hanem szellemiségük védelme is. Törődés nélkül, az általános demokratikus rendszer sorsa iránt közömbösen végrehajtani azt jelenti, hogy egyáltalán nem hajtjuk végre megfelelően.

A 18. századi amerikai kontextusban ezeknek az elképzeléseknek is volt visszhangja, amint azt az alkotmány ratifikálásáról szóló viták is megmutatták. A kormány és a média kommentelői a szövetségi tisztviselők „közbizalmáról”, a nép „szolgáiként” vagy „bizalmas őrzőiként” betöltött szerepükről, valamint az elnökről, mint a „törvények legfőbb őrzőjéről” beszéltek. Még az elnök alkotmányos esküje is, miszerint „megőrzi, védi és megvédi az Alkotmányt, a gyámság fogalmára hivatkozik, egy olyan uralkodási eszmére, amely jóval túlmutat azon az elképzelésen, hogy az elnök csupán a nemzet vezérigazgatója (vagy hű végrehajtója).

A törvények szellemének védelme érdekében ismerni kell a törvények célját (görögül a telosz ). Az ókori görög szövegek a teloszt széles körben úgy értelmezik, mint az emberek javát. Ennek megfelelően a tisztviselőket sáfárként és őrzőként írták le – Pindar költészetében, Arisztophanész komédiáiban és Isokratész oratóriumában, más szerzők művei között. Ezek az ábrázolások a háztartási gondnokok és a gyermekek törvényes gyámjai szerepére vonatkoztak. Akárcsak manapság a törvényes gyámok esetében, a tisztviselők kötelessége az volt, hogy gyakorolják hatalmukat mások javára.

Az ókori athéni filozófus, Platón „Államférfi” című könyvében a törődést az állammesterség alapvető dimenziójaként azonosította. A „Törvényekben” azzal érvelt, hogy a jó alkotmányhoz az Areopágus Tanácsához hasonló testületre van szükség, amely képes „őrködni a törvények felett”. Még a „Köztársaság” című párbeszédében is ahelyett, hogy a filozófusok korlátlan uralma mellett érvelt volna, mint ahogy azt sokan gondolták, azt javasolta, hogy a vezető gyámok egy csoportja nevelje, válassza ki és felügyelje a tisztségviselőket (és hogy a gyámokat magát teszteljék és válasszanak ki elődeik).).

Ez alkotmányos szabály, amint azt a párbeszéd görög nyelvű címe is sugallja (Politeia, szó szerint „Alkotmány”), amelyben egyetlen tisztviselő sem mentes az ellenőrzéstől, hogy megfelelően gondoskodik-e.

Mit tanulhat az Egyesült Államok ezekből az ősi elképzelésekből? Kezdetnek talán felismerjük, hogy saját alapító okirataink azt sugallják, hogy demokráciánk telója – akárcsak a görögöknél – a nép javát szolgálja.

Képzeljük el tehát, ha létrehoznánk saját vezető gyámcsoportunkat, hogy mérlegeljük az elnökjelöltek alkalmasságát a szerep alapvető gondoskodó funkciójának ellátására. A csoportba tartozhatnának még élő korábbi elnökök, akik tapasztalatból tudják, mit igényel a szerep, és ha szükséges a határozatképességhez, más képzett nyugdíjas köztisztviselők is.

Akárcsak az amerikai Bar Assn. a szövetségi bírójelölteket „jól képzettnek”, „képzettnek” vagy „nem minősítettnek” minősíti, ez a testület átlátható, előre kiválasztott és pártoktól független kritériumok alapján minősíthetné a főbb pártelnök-jelölteket. Bár egy ilyen tanácsnak nem lenne hivatalos szerepe a választási folyamatban, minősítése egy egyedülálló szakértői csoport mérlegelő megítélését jelezné.

Sőt, a potenciális tagok saját soraiba való szűrése során a volt elnökök tanácsa további üzeneteket küldhet a korábbi vezetők magatartásáról. Ahogyan Platón gyámjait más gyámok tesztelték és választották ki, úgy ez a csoport is önrendőrködhetett, és a tagságot olyan tényezők alapján határozta meg, mint a hivatal előtti, a hivatalban és az utáni teljesítmény, a megfelelő gondoskodás – vagy annak hiánya – tanúsítása tekintetében. a demokratikus folyamat és az alkotmányos rendszer. A tagságból való kizárás hatással lehet arra, hogy az Országos Levéltár támogatta az elnöki könyvtárat és a korábbi elnököknek hagyományosan adományozott egyéb kitüntetéseket.

Az biztos, hogy egy ilyen tanács ki van téve az emberi hibák és erkölcsi kudarcok teljes skálájának – elvégre legalább egy tucat amerikai elnök volt vagy volt rabszolgatartó –, és a választók figyelmen kívül hagyhatják ítéleteiket. És talán csak úgy hangzik, mint egy új működő szövetkezeti testületet javasolni az amerikai kormányzásnak ebben a törékeny korszakában.

Másrészt a korábbi tisztségviselők kollektív tapasztalata lehet pontosan az, amire szükségünk van ahhoz, hogy megőrizzük az elnök alkotmányos kötelességét a kellő körültekintéssel. Minősítésük minden amerikait emlékeztetne arra a leckére, amelyet az ókori görögök is felismertek: hogy a gondoskodás az uralkodás alapvető eleme.

JANE MANNERS ÉS MELISSA LANE

*Jane Manners a Temple Egyetem Beasley School of Law adjunktusa. Melissa Lane a politika professzora a Princetonban, és a „ Rule and Office: Platon’s Ideas of the Political ” című könyv szerzője.

Mai kérdés – Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt Magyarország Európai Uniós tagsága iránti elkötelezettségéről?

Ujhelyi István EP képviselő törvénybe foglalná Magyarország uniós tagságát. Erre kíván kíván választ kapni az országgyűlési képviselőktől. Mi Önöket kérdezzük mi a véleményük az alábbi kérdésről.

„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt Magyarország Európai Uniós tagsága iránti elkötelezettségéről?” 

This poll is no longer accepting votes

Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt Magyarország Európai Uniós tagsága iránti elkötelezettségéről?

Németország nagykövetsége visszautasítja Deutsch náci párhuzamát

A budapesti Forma1 több versenyzője is bírálta a magyar pedofil törvényt, mert az a homoszexuálisokat is emlegeti – minden jogi alap nélkül. Sebastian Vettel, német pilóta szivárványos szimbólumot viselt a Magyar Nagydíjon. Ezzel kapcsolatban a Fidesz Európa parlamenti képviselője, Deutsch Tamás ezt írta a Facebookon: ” a németek mindig értettek ahhoz, hogyan kell az aktuális kordivatnak megfelelő szimbólumokat megjeleníteni a sportban. Finoman, kulturáltan, európai módra. Aki tudja, érti. Ennyi.”

A budapesti német nagykövetség értette a finom célzást a náci időkre, és ezt válaszolta Deutsch Tamásnak: „számtalan LMBTQ személy is áldozatává vált a náci rendszernek. Ezért teljesen helytelen a fellépést ezeknek az embereknek a jogaiért összehasonlítani a náci rendszer politikájával. A német kormány számára ez a kiállás szerves részét képezi az emberi jogi politikának Németországban, Európában és az egész világon.

Miért nácizik Deutsch?

A zsidó származású Deutsch Tamásra osztotta ki Orbán Viktor azt a feladatot, hogy német politikai ellenfeleit nehéz helyzetbe hozza a náci múlt emlegetésével. Korábban a célpont az Európai Néppárt frakcióvezetője, Manfred Weber volt. Orbán Viktor el is érte, hogy ne ő legyen a Spitzenkandidat, a jelölt a brüsszeli bizottság elnöki posztjára. Deutsch Tamás Gestapo módszerek alkalmazásával vádolta meg Webert. A kínos incidens azzal ért véget, hogy Deutsch gyakorlatilag persona non gratavá vált az Európai Néppártba, ahonnan Orbán Viktor sietve kilépett mielőtt kidobták volna.

Seehofer jelenlegi belügyminiszter amikor még bajor miniszterelnök volt, meghívta Orbán Viktort a CSU vezetőségi ülésére. Most viszont a magyar miniszterelnök megbüntetését követelte, és azt, hogy a magyar kormány ne kapjon uniós pénzt. Utóda a bajor CSU élén, Marcus Söder elítélte a magyar pedofil törvényt, és javasolta, hogy München stadionját világítsák ki a szivárvány színeivel. Ezt végülis az UEFA nem engedélyezte. Ebben a stadionban játszott sorsdöntő mérkőzést a magyar válogatott a németekkel a futball EB idején. Orbán Viktor – a futball nagy szerelmese és támogatója, a magyar válogatott első számú szurkolója – a kínos helyzetet látva nem ment el a találkozóra, hogy elkerülje a konfrontációt a német vezetéssel.

Német tőke nélkül nincs magyar gazdaság

Mindenkinél jobban tudja ezt Orbán Viktor, aki Angela Merkellel kötött paktumot az együttműködésről. Csakhogy a kancellár asszony távozóban, és az új kancellár minden bizonnyal kevésbé lesz elnéző a magyar miniszterelnökkel. Nem személyes hanem politikai különbség van Orbán és a német politikai elit között. A magyar miniszterelnök az európai jobboldal jövőjét a szélsőjobboldali mozgalmakkal való együttműködésben látja. A német politikai elit viszont – épp a náci múltra emlékezve – kizárja ezt a lehetőséget. Ehelyett az Európai Néppárt a liberálisokkal, a zöldekkel és a szocialistákkal együttműködve kívánja irányítani Európát. Ezek a pártok azonban hallani sem akarnak Orbán Viktorról. Az új német kancellárnak ezt kell majd mérlegelnie, ha megpróbál modus vivendit kialakítani a magyar miniszterelnökkel. Akinek a hazai használatra kitalált nácizását éppúgy nem veszik komolyan mint annak idején Merkel kancellár, akit a pénzügyi válság mélypontján Adolf Hitlerhez hasonlítottak Görögországban.

„Ne piszkos módszerekkel nyerjék a választásokat Európában!”

Vera Jourova uniós biztos törvény tervezetet készít elő, amely korlátozni fogja az államok befolyásolási lehetőségeit a választások során. Különösen nagy figyelmet szentelnek annak, hogy egyes nagyhatalmak mint Oroszország vagy Kína megpróbálják befolyásolni az uniós tagállamok választásait.

„Nem akarunk az Igazság Minisztériuma lenni!” – hangsúlyozta Vera Jourova, aki nemcsak uniós biztos, de egyben alelnöke is a brüsszeli bizottságnak. Korábbi bírálatai miatt a magyar kormányzat megszakította vele a kapcsolatot. Sőt Orbán Viktor miniszterelnök arra kérte Ursula von der Leyent, a brüsszeli bizottság elnökasszonyát, hogy bocsássa el Vera Jourovat. Ez természetesen nem történt meg.

A cseh biztos asszony most újságírók előtt hangsúlyozta:

„nagyon fontos, hogy fair viták legyenek a választások résztvevői között!”

Vera Jourovat az is aggasztja, hogy az informatikát sokan az álhírek (fake news) terjesztésére használják, hogy ily módon érjék el politikai céljaikat. Európa keleti felében nem ismeretlen ez a módszer, de Donald Trump bevezette Amerikában is, és ez ösztönzést adott sok politikai szervezetnek Európában is.

„Az egész világon növekszik a nyomás a demokráciára és a jogállamra”

– fogalmaz az uniós dokumentum.

Európát elárasztják az álhírek és az összeesküvés elméletek a Covid 19 pandemia idején , és ennek komoly hatása lehet minden tagállam politikai életére is. Ezt szeretné megakadályozni az EU törvénytervezete , melyet jövőre terjesztenek az Európai parlament elé.

Ő szinte mindig őszinte

Nem tudjuk Orbán melyik istenhez imádkozik, valójában azt sem egyáltalán teszi e, az azonban bizonyos, ha igen, meghallgatást nyer, ha nem akkor hatékony segítői vannak.

Itt van például ez az Erdogan legény. Jól megfenyeget mindenkit mert keretlegényei nem gyilkolhatnak, garázdálkodhatnak kedvük szerint a szíriai Idlib tartományban, ezért rászabadítja Európára az általa földönfutóvá vált szírek százezreit. Hivatkozási alapnak aztán itt van az a mintegy háromszáz menekült, aki hol Leszbosz szigete felé, máskor a bolgár határ felé veszi az irányt.

Kapott is a Reuters isteni sugallatra érkező hírén a mi Viktorunk, azonnal közölte szokásos pénteki magával folytatott miniszterelnöki interjúján, hogy

nem a koronavírus a veszélyes, hanem az Európát elpusztítani kívánó migránsáradat.

Azt elfeledte hozzátenni,  hogy az említett cikk hangsúlyozza semmiféle hiteles forrás nem erősítette meg az „áradatot” mutogatni is csupán a fent említett háromszáz!!! menekültet mutogatták a különféle török médiumok. Az egész erdogáni játszma arra szolgál csupán, hogy az Idlibi incidens miatt Brüsszelben Törökország kérésére találkozó NATO-nagykövetek konzultációján erősebb zsarolási potenciállal léphessenek fel. Erre joga van minden tagnak, mivel a NATO alapító Washingtoni Szerződés negyedik cikke értelmében minden szövetségese konzultációt kérhet, ha bármelyikük véleménye szerint területi integritását, politikai függetlenségüket vagy biztonságukat veszélyezteti.

A mi világmegváltó miniszterelnökünk vezérletével a V4 miniszterelnökei találkozót szerveznek Erdogan török elnökkel, hogy személyesen tájékozódjanak a helyzetről.

Rögvest meg is nyugtatta tévhitekben tévelygő népét Orbán: „Tömeges támadásokra kell számítanunk, meg kell védenünk Magyarországot.”

„Amíg egységesek a magyarok, nem kell félni” – tette hozzá megnyugtató mosoly kíséretében, elégedetten nyugtázva, hogy kommunikációban már meg is védte drága szeretett népét.

A koronavírus meg olyan szemét sorosista ármány, hogy az éj leple alatt még a sűrűre font határzáron is begyűrűzhet hozzánk. A görög megfertőzöttek majdhogynem a migránsáradat egyenes következményei ezért aztán

Lehetetlen Magyarországot légmentesen lehatárolni, nagy a valószínűsége, hogy a vírus itt is megjelenik, mi erre készülünk.

Pánikra azért semmi ok, tudjuk jól ki a legény a gáton, s addig biza bízzuk csak rá az ügyek szakszerű és ha kell törvényeken átlépő intézkedéseket.

A nemzeti konzultációról azt mondta Orbán, hogy szükségük van az emberek véleményére, illetve támaszára ahhoz a nemzetközi harcokhoz melyeket a hon védelme megkíván. Jelentsen ez akármit is, de beláthatjuk szükség van a brüsszeli ellenségtől érkező minél nagyobb arányú támogatásra vagyis kell a pénz a rokonság, az ‘”O.V. magyar hangjának” nevezett stróman hathatós támogatására, nem is beszélve azokról a hű oligarchákról, akik a mindennapok frontján beszedik és visszaosztják a nemzeti hűbért.

A börtönzsúfoltsággal kapcsolatban a miniszterelnök jogász lévén tudja, hogy az elítélt nem jogfosztott polgár, hanem jogaiban korlátozott személy, tehát – bármennyire is szeretnék – nem lehet őket kínozni, de még csak emberhez nem méltó helyre bezárni sem, ettől még szerinte

a börtön arra való, hogy a büntetést le lehessen tölteni, nem lehet elvárni, hogy olyan körülmények legyenek, mint otthon.

– mondta – gondosan kerülve a szűkített „élettér” kifejezést, sokkal jobban hangzón csak a nemzetközileg elfogadott és megállapított minimális légtér szűkítésének elengedhetetlenségét vetette fel. Ezt a harcot hétfejű sárkányként is megvívja „soros györgy” és civil ruhába bújtatott katonai logika alapján működő szervezeteivel szemben, akik báránybőrbe bújtatott ügyvédekkel akarják kifosztatni szegény Trianon nyűgét is keresztként hátán hordozó szent hazánkat.

A klímavédelmi akciótervről miniszterelnökünk szerényen kijelentette:

Amikor tűz van, nem kihirdetik a tűzvészhelyzetet, hanem eloltják a tüzet” – mondta. – Ne sopánkodjunk, cselekedjünk! – mutatta meg a helyes utat népünk nagy vezére.

Az Európai Unió költségvetéséről csak sokat sejtetőn megsúgta nekünk földi halandóknak: Magyarország szívesen fizet be egy forint helyett egy harmincat, ha cserében a sokszorosát kapja vissza.

Láthatóan megviselte az elnököt a magával folytatott helyenként éles vitába torkolló interjú, ezért biztató tekintettel fordulva a jövő felé befejezte magával az interjút.

Mai kérdés – Ön szerint Áder János köztársasági elnök aláírja az MTA és intézményei ellenes törvényt?

 

This poll is no longer accepting votes

Ön szerint Áder János köztársasági elnök aláírja az MTA és intézményhálózata ellenes törvényt?

Képviselőkódex vagy kémtörvény? – Déli kávé Szele Tamással

Kávézgatunk, kávézgatunk, közben sejtelmünk sincs afelől, hogy van-e etikai kódexe a pincérnek, pultosnak, és ez végzetes hanyagság részünkről. Hiszen nem mondom, finom ez a kávé így is, de mennyivel nyugodtabban szürcsölhetnénk, ha tudnánk, hogy aki főzte, aki elénk teszi, tagja a Kávéskamarának és esküt tett az etikai kódexük betartására.

Az már mindjárt más lenne, mondhatni adna egy tartást. Ízt nem, sőt – de tartást, ami a mai világban nem mindegy. És tessék mondani, tudják, hogy lesz etikai kódexük a képviselőknek is? Illetve, legyünk pontosak: magatartási. No hát, mondaná erre az átlagválasztó, épp ideje, beleírhatnák azt is, hogy sikkasztani, lopni, hazudni nem szabad. Ez speciel nem lesz benne… valahogy nem tervezik.

De miknek van még etikai, magatartási kódexük? A szakmai kamaráknak. Tessék mondani, lesz képviselőkamara is?

A kódex ötletével a Századvég állt elő

Ez egy igen szépen prosperáló vállalkozás, és időnként illik valamiféle tevékenységet is felmutatnia azért a nem kevés pénzért, most éppen ezt, nagy munka nem lehetett különben a javaslattal, egészen pontosan 2823 karakter, vagyis két flekk sincs (érdekelne, mennyi náluk a flekkdíj, olyan millió körülire saccolom). De mi van a magatartási kódex javaslatában? Lássuk!

Jogvégzett ember írhatta, mert indoklással kezd.

„A 2018. december 12-e óta tudjuk, hogy az ellenzék tagjai könnyen átlépik a parlamentáris demokrácia jogszerűségi korlátait, visszaélve fontos közintézményekbe hatolnak be, súlyosan megzavarva az érintett szervek rendeltetésszerű működését. A Századvég álláspontja szerint az országgyűlési képviselők agresszív magatartásának negatív társadalmi következményei lettek, amelyek súlyosak és bizonyos körben irreverzibilisek.

Az említettek mellett egyes ellenzéki képviselők más típusú aktivista módszert választottak. Szinte napi rendszerességgel támadják nemtelenül saját országuk legitim vezetőit és közvetett módon a magyar embereket és az általuk kivívott eredményeket. Az úgynevezett Sargentini-jelentést – amely számos durva valótlanságot és félinformációt tartalmaz – több magyar ellenzéki EP-képviselő is megszavazta, amely aktussal a magyar emberek markáns többsége szerint elárulták a hazájukat. A korábban a Századvég által készített közvélemény-kutatás szerint az ügyet ismerők többsége (57 százaléka) nem ért egyet a Sargentini-jelentés elfogadásával.”

Jól tetszik látni, az a névelő az elején teljesen felesleges, hanyagság, sietség, pongyolaság miatt maradhatott benne, de nem vettem ki, mert nyom. Kicsit később szükség lesz rá, maradjon benne.

Viszont azt mondja, agresszívek a parlamenti képviselők, rátörnek a közintézményekre, zavarják a működésüket – hogy is mondjam csak, a törvény lehetővé teszi, hogy a közintézmények (és csak a közintézmények) működését bármikor ellenőrizhessék. Tehát ez nem garázdaság, csak élnek törvény által biztosított jogukkal.

A Sargentini-jelentésnek ehhez semmi köze

Annak elfogadása vagy tagadása nem jogi, hanem politikai kérdés. Mellesleg én magam, aki nem pusztán olvastam, de még fordítottam is volt annak idején ezt az iratot saját használatomra, úgy találom, hogy a Sargentini-jelentés nem, hogy „számos durva valótlanságot és félinformációt” tartalmazna, ellenkezőleg, sok szempontból túlzottan enyhe és középpontjába állítja a tengernyi visszaélés közül azokat, melyek a jogállamiság sérelmére vonatkoznak, holott lenne más baj is, milliónyi. Nagyon örülhetnénk, ha csak annyi gondunk lenne, amennyi abban foglaltatik.

No, de ez, mint látjuk, politikai, sőt, talán hitbéli kérdés, nem közjogi. Ennek egy magatartási kódex indoklásában maximum érzelmi szerepe lehet, különben semmi keresnivalója benne.

Menjünk tovább.

„Fentiek tekintetében és az elmúlt hónapok közéleti fejleményeinek – külön kiemelten a képviselői jogállásból fakadó jogszabályi lehetőséggel való visszaélések – tükrében javasolt az országgyűlési törvény második részének („Az Országgyűlés működése és ülésezése”) kiegészítése egy képviselői magatartási kódexszel, amely világosan megfogalmazza a nemzetbiztonság, a területi integritás, a közbiztonság, a közrend, a köznyugalom biztosítása, továbbá az ország külpolitikai érdekeinek figyelembe vétele tekintetében is viselt országgyűlési képviselői felelősség elvét.

A Századvég jogi elemzése az első részben a magyar országgyűlési képviselőkre vonatkozó javaslat elvi hátterét és tartalmát mutatjuk be, a második rész pedig az Európai Parlament magyarországi képviselőire vonatkozó javaslatot tartalmazza. Az elemzés harmadik része részletesen bemutatja a vonatkozó jogsértéseket.

A kifejtett szempontok alapján szükséges az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény, valamint az európai parlamenti képviselők jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény megjelölt részeinek képviselői magatartási kódexszel történő kiegészítése. A javasolt kiegészítő szabályozás értelmében mindkét jogszabály világosan rögzítené a képviselők nemzetbiztonsággal, közbiztonsággal, a közrend és köznyugalom fenntartásával kapcsolatos felelősségét, továbbá a kémtevékenység és az ország fizikai védelme megakadályozásának tilalmát, és a közrend elleni bűncselekmények (részvétel, illetve magakadályozás) kapcsán viselt képviselői felelősség elvét.”

Aha. És ennyi is a javaslatról szóló közlemény, betűhíven. Persze, megvan maga a törvényjavaslat szövege is (az sem hosszú, tíz ritkán szedett oldal, nagy sorközzel). Itt két dologra térnék ki: az egyik, hogy ez tehát az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvény és az európai parlamenti képviselők jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény módosítása, igen röviden és sajátos szempontok szerint. A második ebből következik: ki nyújthat be törvénymódosítási javaslatot, ki végezhet jogalkotói munkát? Törvényt a köztársasági elnök, a kormány, minden országgyűlési bizottság és bármely képviselő kezdeményezhet.

Más nem.

Így a Századvég Intézet sem jogosult erre a magasztos feladatra. Feltéve, de meg nem engedve, hogy valamely erre illetékes a tanácsukat kéri, akkor sem tehetnének eleget a kérésnek, hiszen nem áll jogukban.

Vagy lehet, hogy stikában a Századvég a kormány?

Ez sok mindent megmagyarázna.

De térjünk már rá annak a nyüves törvényjavaslatnak a témájára, kihűl a kávé… Azt írja:

„Az országgyűlési képviselők a kódex értelmében nem végezhetnek jogellenes információszerzést – kémtevékenységet – más állam, külföldi vonatkozású magánszemélyek vagy szervezetek részére, nem kérhetnek ki nemzetbiztonsági szempontból fontos titkos dokumentumokat, s nem szolgáltathatnak részükre semmilyen információt ilyen iratokból. Nem akadályozhatják a magyar államot abban, hogy az megvédje az országot a fizikai veszélyektől, nem gátolhatják a magyar államot határai megvédésében vagy abban, hogy mozgósítani tudjon katonai erőket és egyéb támogatásokat. Az országgyűlési képviselők közvetlenül sem vehetnek részt – nemzetbiztonsági fellépést igénylő – veszélyes cselekmények megvalósításában. A közrend elleni bűncselekmények (pl. terrorcselekmény, nemzeti jelkép megsértése, garázdaság, rendbontás vagy közérdekű üzem megzavarása) megakadályozásával kapcsolatos országgyűlési képviselői felelősséget, illetve az ilyen cselekményekben történő részvétel tilalmát explicit módon rögzíteni kellene az országgyűlési képviselők javasolt magatartási kódexében.”

Jelezném, hogy az országgyűlési képviselők addig sem végeztek kémtevékenységet idegen hatalmak számára, vagy ha igen, azt Moszkva gondosan titkolja. És Moszkvában megbízhatnak, nem fecsegő természetű. Korlátozni akarják viszont a dokumentumokhoz való hozzáférésüket, annak kezelését és egyáltalán, minden információ megszerzését – tessék mondani, a képviselők hogyan szavazzanak meg ezentúl mondjuk egy honvédelmi törvényjavaslatot, ha azt nem ismerhetik meg, mert minden szava hadititok?

Ja, nem olvasni, szavazni! Értem én.

Alapvetően arról van szó tehát, hogy minden és bármiféle képviselői tevékenység kormányzati nemtetszés esetén minősülhessen 1. a magatartási kódex megsértésének, 2. kémtevékenységnek.

Saját nézetem viszont az, hogy ennek a törvényjavaslatnak már a puszta léte – hiszen nem arra jogosult személytől vagy szervezettől származik – sérti az alaptörvényt, ráadásul a benne foglaltak teljesen feleslegesek és ellentétesek is minden demokratikus, képviseleti alapú politizálással, tehát kifejezetten káros lenne az elfogadása a magyar állam számára.

Ez egy zsarolótörvény,

amely szükség és igény esetén kémnek minősíthet bármely képviselőt, semmibe véve akár a mentelmi jogot is (mely mentelmi jog egyébként kizárólag jogi eljárások esetén hatályos).

Akkor, hogy ezt tisztáztuk, térjünk vissza arra a különös névelőre. Az miért kellett nekünk?

Azért, mert ezt a javaslatot (nem a törvény teljes, javasol szövegét) közölte a Századvég a maga honlapján, de közölte a 888 is. A Magyar Idők és más kormánylapok is, de ők javították az értelmetlennek tűnő névelőt, a 888-nál ezzel sem foglalkoztak, ott a névelő, csak azzal, hogy a betű- sőt, hibaazonos írást egyik munkatársuk szignálja… Én nem mondom, idézni kell, sőt, idézni muszáj is a sajtóban.

De ha valami csakis és kizárólag idézetből áll, azt nem szignálom, mert nem én írtam.

Bár, azt nem tartom túl valószínűnek, hogy a Századvég szerzői jogi pert indítana a 888 ellen – mintha ugyanaz a személy vezetné mindkettőt.

Pedig milyen szép lenne, ha a G. Fodor beperelné saját magát.

Így Uroborosz-kígyóként saját farkába haraphatna végre.

Magas helyről üzentek a magyaroknak

Az, hogy 13 milliárd forintot büntetlenül lehet kreatívan felhasználni – így írnánk körül a lopást, nehogy bajunk legyen belőle – üzenet a magyaroknak. Elsősorban persze azoknak, akik szájtátva csodálják Orbán Viktort és rendszerét. A nyomozás megszüntetése magyarra fordítva azt jelenti: kapjátok be!

Aki eddig azt gondolta, hogy közpénzen, magánrepülőgépen utazgatni a Vidi meccseire nem csupán erkölcstelen, de feltehetőleg törvénybe is ütköző, az most gondolja át mindezt még egyszer. De mindenekelőtt nyugodjon le, nincs itt semmi látnivaló, tessék oszolni.

Mint ahogy az is teljesen rendben van, hogy Kósa Lajos és a csengeri örökösnő, valamint Kósa mamája és felesége, a mama sertései és lízingelt járművei. És azzal sincs gond, hogy Rogán Antal és neje, meg Cili cégének barteren szerzett helikoptere.

Ha elfogadja a parlament Semjén Zsolt legújabb javaslatát, nem a svédországi háziasított rénszarvas vadászatának tilalmára vonatkozót, mert ilyet ő nem adott be, hanem azt, hogy a jövőben csak ott és akkor lehessen gyülekezni, ahol, és amikor szabad, vagyis, szinte sehol, akkor az is teljesen törvényes lesz, ha betiltanak egy tüntetést. Nem jogsértés, mint eddig, nem a szólás és véleményszabadság eltiprása, hanem maga a törvény.

Az Elios-ügyben a nyomozás megszüntetése azt üzeni a magyaroknak, határokon innen és túl, hogy mostantól nem kell szégyenkezniük semmiért. Mindent meg lehet tenni, lenyúlni, eltenni, megfújni – lehetőségeinknek csak a képzelet szabhat határt. Saját lábon is lehet állni, persze, csak abban az esetben, ha az a saját láb a miniszterelnök lányában, vejében, vagy valamelyik csókos haverban folytatódik.

Utcán, padra azért ne ülj, magyar! Hajléktalannak néznek, és elvisz a rendőr.

Aláíró János

Rekordgyorsasággal, néhány óra leforgása alatt írta alá Áder János a lakástakarék-pénztárak állami támogatásának megszüntetéséről szóló törvényt. Nem szokott ennyire gyors lenni az államfő, korábban többnyire kivárta a törvényben előírt néhány napot, s volt olyan is, amikor a törvényt megfontolásara visszaküldte az országgyűlésnek. (Mely megfontolás a gyakorlatban azt jelentette, hogy a parlament fideszes többsége valamilyen jelentéktelen, többnyire formai változtatással újra elfogadta a törvényt, s ezt követően az államfőnek már nem maradt mérlegelési lehetősége.)

Ezúttal azonban Áder a tőle elvártnál is gyorsabban cselekedett, így a kedden elfogadott törvény szövegét már másnap, azaz szerdán reggel ki is hirdethették a Magyar Közlönyben.

Áder János első hivatalba lépésekor azt nyilatkozta, hogy száz jó törvényből százat aláír, száz rossz törvényből pedig százat visszaküld a parlamentnek. Szerencséje volt Áder Jánosnak, hiszen szinte kizárólag jó törvényeket toltak elé aláírásra – ezt onnan lehet tudni, hogyha nem lettek volna jók a törvények, akkor azokat ígérete szerint nem írta volna alá.

Áder most annyira gyors volt, hogy hivatala még csak nem is mentegetőzött. Pedig ez utóbbi is előfordult, például, amikor a sokak által vitatott médiatörvény módosítását jóváhagyta, azt közölte a nyilvánossággal: nem tehetett mást, jogászai megvizsgálták a törvény szövegét, és mivel nem találtak rajta fogást, nem volt más választása, mint aláírni.

Most nem mondott semmit az államfő, csak rekordgyorsasággal aláírt. Állítólag azért kellett a szokottnál is gyorsabban lezavarni a lakástakarékok állami támogatását felszámoló törvényt, mert a kormány azt akarta, hogy annak hatályba lépéséig már ne lehessen új szerződéseket kötni. Ha ez így van, és ezt a feltételezést semmi nem cáfolja, akkor ebbe a folyamatba a törvényhozástól és a kormány működésétől elvileg független államfőt is bevonták. Csakis így fordulhatott elő, hogy Áder egyetlen napot sem várt, hanem amilyen gyorsan csak lehetett, aláírta a törvény szövegét.

Áder János elődje, a plágiumügye miatt dicstelen körülmények között távozó Schmitt Pál beiktatásakor azt mondta: ő nem fékje, hanem motorja kíván lenni a kormány működésének. Ennek megfelelően minden elékerülő törvényt gondolkodás és mérlegelés nélkül azonnal aláírt.

Áder idáig legalább a látszatra adott, futott néhány kört, mielőtt beadta volna a derekát. Ezúttal azonban gyorsan megadta magát – talán azt gondolta, így hamarabb túl van  rajta.

Türkvilág Magyarországon

Az országot megszállták a magyarul beszélő türkök. A vártnál gyorsabban és könnyebben foglalták el az országot, alig volt ellenállás. Mára szinte minden az ő uralmuk alatt áll. Elfoglalták a középületeket, az országgyűlést, a minisztériumokat, a parlamentet, bekebelezték a rendőrséget, az ügyészséget, megfegyelmezték a kezdetben még renitens alkotmánybíróságot.

Övék a kultúra, a tájékoztatás, a hatalom. Övék a törvény, akire rámutatnak, bűnös.

Hogyan történt? Úgy, hogy gyanútlanok voltunk, a szükségesnél kevésbé éberek. Elhittük, hogy a XXI. században, az Európai Unió egyik országában ez nem történhet meg. Még 2010 elején is voltak olyan, a magyarul beszélő türkökkel amúgy távolról sem rokonszenvező politikai elemzők, valamint más értelmiségiek, akik okos dolgozataikban arról értekeztek, hogy nem is baj, ha a magyarul beszélő türkök kétharmadot kapnak. Legalább lesz végre egy erő, mondták, amelyik zavartalanul végrehajthatja a programját.

Csakhogy, a magyarul beszélő türköknek nem volt programjuk. Lehetett volna, mert volt rá nyolc évük (a sokszor hivatkozott elmúlt nyolc év), hogy kitalálják, mit is akarnak kezdeni a gazdasággal, az oktatással, az egészségüggyel, a sporttal, a kultúrával.

Röviden: Magyarországgal.

Ám ők ehelyett csak azon agyaltak, miként lehet a hatalmat megszerezni, majd megtartani – az idők végezetéig, s ha lehet, még azon is túl.

Idővel a szavainkat is kisajátították. A magyarul beszélő türkök szótárában a félretájékoztatás a hír, az elhallgatás az információ, a csúsztatást pedig kommunikációnak nevezik.

Ha lopásról jön hír, nem a tolvajt ültetik le, hanem elhallgattatják a hír hozóját.

A magyarul beszélő türkök azért lehetnek ennyire sikeresek, mert ismernek bennünket. A mi kis, mindennapi megalkuvásainkra építik a saját nagy hazugságaikat. Befogadónak hazudjuk magunkat, szabadságot szerető népnek, miközben a lojalitás szabadságát szeretjük. Azt szeretjük, ha egy nagy, gondoskodó állam van a fejünk fölött. Olyan hatalom, amelyik nem csak gondoskodik rólunk, de gondolkodik is helyettünk. Megmondja, hogy mikor vagyunk jók, és mi az, amiért szégyellnünk kell magunkat. Mikor vagyunk szerető szülők, jó apák és anyák. Mikor kezdődik az élet, s mikor vagyunk család.

Mikor vagyunk hazafiak, és mikor hazaárulók.

A magyarul beszélő türkök a sajátos sokszínűséget szeretik – a szürke számtalan árnyalatát.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!