Kezdőlap Címkék Spinoza

Címke: spinoza

Spinoza, a kárpótlás

Nincs mese! Rák ellenes barackmagot hirdető, zsidó kurvák seggéről szavaló panziós költő, kormánytisztviselők, ötös párttagkönyves eszement tollnokok, pasaparkos cselédtartó ficsúrok, mangalica telepes falubéli kiválasztottak, horthystanosztalgiázók, gyöngytyúkvadászó magyarságtudatot tömjénezők kezében az ország irányítása és vagyonának jó része is.

Mi meg csak nézünk, mint a moziban, mi az alattvalók. Sokan közülünk el is hagynak bennünket, dilemmájukban azt a megoldást választva, hogy külhonban keresnek menedéket az itthoni helyzetből.

Volt már ilyen. Bartók Béla mondta annak idején:” Ha valaki itt marad, holott elmehetne, ezzel hallgatólag beleegyezik mindabba, ami itt történik, mondhatják. Viszont azt is lehetne mondani, bármilyen kátyúba kerül is az ország szekere, mindenkinek otthon kell maradnia és segíteni a dolgokon tőle telhetőleg. Csak az a kérdés, van-e belátható időn belül remény arra, hogy eredményes segítőmunkát lehet elérni.” No, komment!

Jobb híján Spinoza jutott eszembe, aki a hasznosság keresésének az útját jelöli ki számunkra, hogy el tudjuk sajátítani az előzőekben feltett kérdésekre adandó választ, azaz a jó eléréséhez vezető utat. „Minél inkább törekszik valaki arra és minél inkább képes rá, hogy a számára hasznosat keresse, vagyis létét fenntartsa, annál több erényt mondhat magáénak”, azaz annál közelebb kerül a jóhoz.

Álláspontja szerint mindezek eléréséhez, a lélek és akaraterő, valamint az azokhoz kapcsolódó nemes lelkűség is hozzátartozik. A lélekerő lényege abban van, hogy minden kedvetlen, szomorú, a sorscsapás által okozott dolgot fel kell dolgoznia a léleknek ahhoz, hogy megerősödjön. Az akaraterő pedig nem más, mint az a vágy, mely által minden ember arra törekszik, hogy létét az értelem törvénye szerint, annak alárendelve támogassa. A nemes lelkűség pedig annyit jelent, hogy az ember felebarátait ugyancsak az értelem törvényeinek alárendelve támogassa és azokhoz így baráti kapcsolatokat építsen ki.

Magyarán szólva, viselni és raktározni kell a bennünket ért rosszat, hogy erősödjünk

Közösségi oldalakra vetítve is fel lehet ismerni nagy bizonyossággal azt, hogy mi a jó és mi a rossz. Sokáig nem tudja titkolni senki a benne rejlő rosszat, vagy a jót, legtöbbször mindkettőt. Csak olvasni kell a beírtakat, cikkeket és hozzászólásokat.

Minél többet írt valaki, annál könnyebb felismerni benne a jót, vagy a rosszat, függetlenül attól, hogy játékos huncutság, vagy valódi őszinteség szándéka diktálta a szerző mondanivalóját. Csak akaraterő kell hozzá, no meg az értelem, az egészséges, ép értelem. Utána már a nemes lelkűség jön magától, a belátással, megértéssel együtt. Hát ezeket a gondolatokat hoztam most elő Spinoza kapcsán a jóról, hogy az olvasók építkezzenek belőle, felhasználva a leírtakat tanulságul.

A Spinoza színház elemzi a mai helyzetet

Aki pedig manapsági helyzetelemzésekre vágyik, annak ajánlom a Spinoza színház műsorát. A Dob utcai kikapcsolódás kárpótolhat mindenkit a mostani hétköznapok stresszes igénybevétele okozta fáradalmakért. Akár Bach Szilvia kabaréját, akár a Kripli Marit tekinti meg. Meg is ebédelhetsz itt kedvedre, egy jóízűt fogyaszthatsz például az Őrségi lencsegulyás és a Tengeri halfilé sokmagvas bundában sütve dresszinges kevert zöldsaláta menüből, olcsón, tisztességes adagokkal. Jó étvágyat mindezekhez! Spinoza nevében is köszönöm, hogy volt türelmed ismét olvasni engem…

A Jobbik útja – 9. Velük, vagy nélkülük?

2017. novemberében Vona Gábor volt a Spinoza színház vendége. Rangos Katalin műsorvezető sorozatában politikusokat hívott az Erzsébetváros közepén található színpadra. Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy a Jobbik elnökét, vagy a párt bármely vezető politikusát meghívják a budapesti zsidónegyedbe, az egykori gettó helyszínére. És évekkel ezelőtt Vona Gábor sem fogadta volna el a meghívást.

Az eseménynek, mint utóbb kiderült, nagyobb lett a füstje, mint a lángja. S bár voltak, akik tüntetéssel fenyegetőztek, végül semmi nem történt: Vona Gábor kedvesen és barátságosan beszélgetett, a kérdésekre hol egyenesen, amikor meg úgy látta jónak, kitérően válaszolt.

Ettől függetlenül, ahogy közeledik az áprilisi választás időpontja, egyre gyakoribbak és hevesebbek a viták azzal kapcsolatban, hogy

a demokratikus (vagy, mondjuk így: baloldali) ellenzéknek kell-e, szabad-e együttműködnie a Jobbikkal.

Azon senki nem csodálkozik, hogy a vélemények megoszlanak, a vita hevessége, a vitázók elszántsága viszont még a sokat látott elemzőket is meglepte. Az egyik oldalon azok vannak, akik azt állítják, hogy a Jobbik már kevésbé rossz opció, mint a Fidesz, hiszen láthattuk az utóbbi években, hogy mi történt: a két párt helyet cserélt a politikai palettán, és ma már sok tekintetben a Fidesz számít szélsőségesebbnek – ha úgy tetszik: radikálisabbnak – mint a Jobbik.

A másik oldal támogatói rendre felidézik a Jobbik vezetőinek évekkel ezelőtti, de itt-ott ma is hallható nyilatkozatait, és azt mondják: nácikkal soha.

Azok, akik – Kövér László egykori bonmot-ja nyomán – azt vallják, hogy „náci kutyából nem lesz demokratikus szalonna”, azzal érvelnek, hogy Vonáék megmutatták már ezerszer, hogy milyenek, s most hiába próbálnak úgy tenni, mintha gyerekes csíny lett volna, amit korábban tettek, ne higgyünk nekik. Csak játsszák magukat, hogy megkedveljük őket, és megszerezzék a hatalmat.

Ha ez megvan, ismét a régi Jobbikot látjuk majd.

Véget ér a cukiság, és ismét jönnek a radikálisok, akik számon tartják a zsidó kormánytagokat, beleköpnek a Dunaparti cipőkbe, és az ott készült fotón elégedetten vigyorognak.

Ne dőljünk be a Jobbik megváltozásának, mert ezek nem változnak. Ugyanaz a társaság, mint akik régen voltak. Vagyis, Vona Gábor beengedése a Spinozába  nem hiba volt, hanem bűn. Sokba fog még nekünk kerülni az, hogy vannak, akik barátkoznak a Jobbikkal. Ne higgyünk abban, hogy ők tiszták és becsületesek, csak azért, mert rajtuk kívül már mindenki lopott ebben az országban. Ez csak azért van, mert a Jobbik eddig nem fért a húsosfazékhoz, távol volt a hatalomtól, nem tudott belenyúlni a közösbe. Klasszikussal szólva: a jó erkölcs nem más, mint az alkalom hiánya.

Majd ha hatalomra kerülnek, akkor kiderül, hogy ők sem különbek a többieknél, sőt! De akkor már késő lesz.

A kórus másik fele azt énekli, hogy a Jobbik, már nem ugyanaz a párt, ami évekkel ezelőtt volt. És a párt vezetője, Vona Gábor is előnyére változott. Jobb lett a Jobbik, de ezen nem kell csodálkozni. Az ember változik, átértékeli ifjúkori cselekedeteit, botlásait. Bölcsebb lesz, belátóbb.

És velük szemben nekünk is bölcsebbnek kellene lennünk, belátóbbnak.

Vona Gábor és pártja évek óta azon dolgozik, hogy megmutassa, hogy már nem az a kirekesztő, cigány- és zsidóellenes párt, mint amilyennek egykor indult.

Higgyünk benne, hogy komolyan gondolják, vagyis, hogy már nem olyanok, mint voltak. Mást nem is nagyon tehetünk: ha ránézünk a politikai térképre, láthatjuk, hogy a Fidesz ma már jobbról előzi a Jobbikot. Orbán pártja mára szélsőségesebb lett, mint Vonáé.

Nem kell a Jobbikot szeretni, de tudomásul kell venni, hogy belátták a tévedéseiket, ha kell, hajlandók bocsánatot kérni. És, tegyük hozzá, nincs is más választásunk. Ha le akarjuk váltani Orbán rendszerét, együtt kell működni velük. Mert a Fidesznél még a Jobbik is jobb.

A vita máig nem dőlt el, a vitázó felek között nem látszik közeledés. És akkor arról még nem is szóltunk, amit nem véletlenül hagytuk a végére: hogy a Jobbik akar-e együttműködni a demokratikus (baloldali) ellenzékkel.

Jelen állás szerint – legalábbis, erre utalnak a megnyilatkozásaik – ők sem kérnek a baloldali pártokból. Persze, tudjuk, hogy a politikában minden más területnél érvényesebb a mondás: soha ne mondd, hogy soha!

Ahol minden megtörténhet, ott minden meg is történik.

A Jobbik útját bemutató sorozatunk előző része itt olvasható.

Változatok Vonára és Spinozára

Tanult barátaim és ismerőseim hevesen vitáznak arról, hogy miért hívták meg Vona Gábort, a Jobbik elnökét a Spinozába. Úgy tűnik, hogy azok vannak többségben, akik szerint Vonának nincs keresnivalója a zsidónegyed közepén létesült, a liberális és zsidó kultúra fellegvárának tekintett színházban. Mások, például Heller Ágnes szerint, igenis, el kell fogadni, ha egy párt és annak vezetője megváltozik.

Nehéz helyzetben van a zsűri – érvek vannak, és ellenérvek.

Az alábbiakban mindkét tábor tagjai számára nyújtanék egy kis kapaszkodót, azaz, megpróbálok segíteni abban, hogy egymás anyázásán túl más érveik is legyenek másokkal szemben.

A változat – Náci kutyából nem lesz demokratikus szalonna

Miről beszélünk? Vona náci, a Jobbik náci párt. Láthattuk már ezerszer, hogy milyenek, s most hiába próbálnak úgy tenni, mintha gyerekes csíny lett volna, amit korábban tettek, ne higgyünk nekik. Ez csak taktika a részükről, hogy megkedveljük őket, és megszerezhessék a hatalmat.

Ha ez megvan, mérget vehetünk rá, hogy ismét a régi Jobbikot látjuk majd. Elmúlik a „cukiságkampány”, mintha soha nem is lett volna, és ismét lesznek olyan jobbikos honatyák, akik összeszámolnák a zsidó származású kormánytagokat. Meg olyanok is, akik beleköpnek a cipőkbe a Duna-parton, és az ott készült fotón bárgyún vigyorognak. Elégetik Izrael zászlóját, felakasztják az izraeli miniszterelnökről mintázott szalmabábut. Ne dőljünk be a Jobbik színeváltozásának, élő klasszikussal szólva: ezek ugyanazok.

Ha tehetnék, olyan országgá változtatnák Magyarországot, ahol csak az árjáknak van helyük, mindenki más jobban teszi, ha elmenekül innen, amíg lehet.

Vona Gábor beengedése a Spinozába nem hiba volt, hanem bűn. Sokba fog még kerülni nekünk az, hogy vannak, akik barátkoznak a Jobbikkal és Vonával. Ne higgyünk abban sem, hogy ők tiszták és becsületesek, és hogy rajtuk kívül már mindenki lopott ebben az országban. A Jobbik azért érvelhet ezzel, mert ők eddig még nem fértek a húsos fazékhoz. Távol voltak a hatalomtól, nem volt még módjuk belenyúlni a közösbe. Ha kormányra kerülnek, kiderül, hogy ők sem különbek a többieknél, sőt! De akkor már késő lesz.

B változat – A Jobbiknak is jogában áll megjavulni

Vegyük észre, hogy a Jobbik, már nem ugyanaz a párt, ami évekkel ezelőtt volt. És a párt vezetője, Vona Gábor is előnyére változott. Jobb lett a Jobbik, de ezen nem kell csodálkozni. Az ember változik, átértékeli ifjúkori cselekedeteit.

Bölcsebb lesz, belátóbb.

És velük szemben nekünk is bölcsebbnek kellene lennünk, belátóbbnak. Vona Gábor és pártja évek óta azon dolgozik hogy megmutassa, hogy már nem az a kirekesztő, cigány- és zsidóellenes párt, mint amilyennek egykori indult. Higgyünk abban, hogy komolyan gondolják, vagyis, hogy már nem olyanok, mint voltak. Mást nem is nagyon tehetünk, ha ránézünk a politikai térképre, láthatjuk, hogy a Fidesz ma már jobbról előzi a Jobbikot. Orbán pártja mára szélsőségesebb lett, mint Vonáé.

Nem kell a Jobbikot szeretni, de tudomásul kell venni, hogy változóban vannak. Belátták tévedéseiket, ha kell, hajlandók bocsánatot kérni. És, tegyük hozzá, nincs is más választásunk. Ha le akarjuk váltani Orbán rendszerét, együtt kell működni velük. Mert a Fidesznél még a Jobbik is jobb.

Fogadjuk el, hogy őszintén gondolják, amit mondanak. Nincs okunk az ellenkezőjét feltételezni. Ha Vona kezet nyújt, azt el kell fogadni. Ha a Jobbik bocsánatot kér, meg kell neki bocsátani.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!