Kezdőlap Címkék Sermer Ádám

Címke: Sermer Ádám

Nemzeti sebek, amiket az idő nem gyógyít

75 év. Ennyivel ezelőtt honfitársaink még azt hihették, minden rendben lesz… de azután minden megváltozott. Három emberöltő, háromnegyed évszázad. Hosszú idő, de úgy látszik, a tisztánlátáshoz nem elég. – írja Sermer Ádám Facebook bejegyzésében.

Talán az időnek ehhez semmi köze – egy nemzet lelkiismeretének tisztulásához az idő önmagában még kevés. Nem az eltelt idő, és nem is a miatyánk nem volt eddig elég, hogy tovább léphessünk, hanem a valódi megbánás. Anélkül elfogadni a magyar történelmet és felvállalni hazánk múltját egyszerűen nem kivitelezhető.

Az úgy nem működik, hogy a nemzettudatunk szelektíven, csupán a számunkra kedves eseményekről vesz tudomást.

Sajnos.

Sajnos be kell lássuk, hogy nemzettudatunkban összekapcsolódunk a második világháború nyilasaival ugyanúgy, mint a szovjet megszállás során munkába álló III/3-as ügynökökkel is.
Ez persze távolról sem jelenti, hogy minden magyar állampolgár neonáci, vagy kommunista lenne.

Azt viszont kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy ha fontos közösségszervező erőként tekintünk a nemzet fogalmára – én büszke patriótaként így teszek – akkor tetszik, nem tetszik a szélsőségek mindkét pólusával is egy közösséget alkotunk. Egy sokszínű, egészségesen működő társadalomban a szélsőségek marginális létezése nem jelentene komoly veszélyt, de Magyarországon a helyzet jelenleg nagyon más, ezért égető szükség lenne végre a múltunk őszinte lezárására.

Mert ahol egy autoriter hatalom ráteszi a kezét a tudományra, a kultúrára és az oktatásra…
Mert ahol egy autoriter hatalom vallási nézeteket próbál ráerőltetni egy egész társadalomra…
Mert ahol egy autoriter hatalom elkezdi táborokban átnevelni a gyermekeket…
Mert ahol egy autoriter hatalom bírósági ítéletek, és ezáltal a jog fölött állónak érzi magát…
Mert ahol egy autoriter hatalom személyi kultuszt épít a vezetője köré…
Mert ahol egy autoriter hatalom az állampárt rendezvényére kivezényli tapsolni a honvédségi vezérkart…
Mert ahol egy autoriter hatalom rasszizmust táplál és egymás ellen fordítja az állampolgárait…

… ott végül mindig egy diktatúra születik.

Hogy ez a diktatúra hazánkban még végérvényesen nem jött létre, arra október 13. jó példa, de napról napra egyre közelebb kerülünk a végkifejlethez, ezért szükséges mielőbb cselekedni.

30 év nem volt elég ahhoz, hogy felfogjuk, milyen tragikus árat kellett fizetnünk a kommunizmus és a szocializmus látszatáért. Rendben, ez történelmi léptékben nézve felfogható egy lassú tanulási időszakként, melynek egyszer az lesz a vége, hogy végül már senki sem fog Kádár-nosztalgiával keseregni a kapitalizmus nehézségein.

De úgy fest, 75 év sem volt elég ahhoz, hogy megértsük, ha ez a nemzet hagyja, hogy megosszák, akkor mindig tragédiákkal kell számoljon. De

a legnagyobb probléma, hogy sem 30, sem 75 év nem volt elég, hogy a magyar társadalom vállalja és elfogadja 20. századi múltjának legborzasztóbb szakaszait is.

Talán tényleg nem az időn múlik.

Egyre többször hallani újnáciktól az antikommunizmust, és radikális újbaloldali szélsőségesektől az antifasizmust, mint egyfajta furcsa önigazolást. Meggyőződésem, hogy ezek a párhuzamok nem valódi érvek, inkább csak valamiféle kicsavart önigazolási kísérletek.
Én például egyenlő távolságra (pontosan nem mérhető, de a végtelenhez konvergál) vagyok mind a szélsőséges baloldali eszméktől, mind a szélsőséges jobboldali eszméktől. Bár választási együttműködést egyik szélsőséggel sem tudnék elképzelni, de sem az antifasizmusomat, sem az antikommunizmusomat nem fogom feladni azért, mert bármelyik esetén azonos álláspontra kerülök egy másik szélsőséggel.

Liberális vagyok, és egyaránt elfogadhatatlannak tartom a szélsőbaloldali utópisztikus hazugságok oltárán feláldozott egyéni szabadságjogok lehetőségét, mint a szélsőjobboldali fajelméleti rendszerek gondolatát.

Talán éppen amiatt, mert mindkét szélsőség távol áll tőlem – de én tisztán látom, hogy a 20. században hazánkban milyen pusztítást okozott az önkény, a diktatúra – bármelyik oldalról is származott.

Számomra az is egyértelmű, hogy igazán nagy pusztítást és máig sem begyógyuló sebeket a magyar nemzet testén éppen azért tudott ejteni mind a fehér, mind a vörös terror, mert Magyarország mindkét esetben szövetségese volt a diktatúráknak, a magyar nép egységesen nem ellenállóként, hanem nagyon sok esetben a rendszer szerves részeként aktivizálódott.

Többször is próbáltunk az ördöggel cimborálni, aztán valahogy mindig nagyon rövidet húztunk, majd gyáván mutogattunk a mások által már legyőzött gonoszra, hogy mindenről ő tehet.

Hazánk emlékezetpolitikája mindaddig kényes téma fog maradni, ameddig ezt a fájó nemzeti felelősséget nem vállaljuk.

Nemzetként diktatúrákkal, és diktátorokkal, nácikkal és kommunistákkal szövetkeztünk, ami több esetben is honfitársaink százezreinek került végül az életébe.

Addig nem rendeződhet az emlékezetpolitika, addig nem lehet valódi nemzeti együttműködés, amíg egy széles társadalmi réteg nem hajlandó tudomást venni a magyar zsidótörvények, a nyilasok, a megbújó néma- és az aktív pusztító antiszemitizmus és rasszizmus hazai valóságáról, viszont válaszként előszeretettel kommunistázik. Ahogy addig sem rendeződhet az emlékezetpolitika, és addig sem lehet valódi nemzeti együttműködés, amíg egy széles társadalmi réteg nem hajlandó tudomást venni az ÁVÓ-sok, a III/3-as ügynökök, a besúgó panel-szomszédok, a Kremlbe jelentéseket küldözgető magyar honpolgárok történelmi felelősségéről, viszont válaszként előszeretettel nácizik.

Mindkét esetben megértem a viszolygást, de ez nem így működik.

Az áldozatok emléke mindkét esetben azt követeli, hogy ne próbáljuk eltagadni a bűnösök felelősségét.

Nemzeti szinten csak úgy lesz esélyünk, hogy a lelkiismeretünk tiszta lehessen, ha egyszer végre szembenézünk a történelmi valóságunk szégyenteljes szakaszaival is.

Ha ez az őszinte szembenézés valaha megtörténne, annak sok jelét fogjuk egyértelműen érzékelni, én most mégis kiemelek két nagyon fontos szimbólumot. Ha szabadon hozzáférhetővé válik minden 1990 előtti ügynökakta, valamint a Szabadság térről eltűnik a történelemhamisító nácikra mutogató emlékmű, akkor biztosan tudhatjuk, hogy a folyamat elindult, és talán tényleg többé nem ismétli magát történelmünk egyik borzalmas időszaka sem.

Ezeken a sebeken az idő nem fog segíteni, ezeket csak a valódi megbánás és felelősségvállalás gyógyíthatja be egyszer.

A kommunizmus áldozatainak emléknapján nem tudok mást kívánni, mint nyugalmat és békét az áldozatoknak, megbékélést a hozzátartozóknak, és mielőbb nyilvánosságra hozott ügynökaktákat a múlt lezárása és a szembenézés jegyében.

Visszalépett Karácsony javára Sermer Ádám

A Liberálisok jelöltje, Sermer Ádám visszalépett a főpolgármesteri jelöltségtől, ezután Karácsony Gergely kampányát segíti – jelentették be az érintettek.

Megszületett a megállapodás Budapesten, amelynek alapján a Liberálisok főpolgármester-jelöltje visszalépett Karácsony Gergely javára – mondta Sermer Ádám a Kossuth téren tartott sajtótájékoztatón. A kampányt ezután együtt folytatják. A megállapodás értelmében a Liberálisok elnöke, Szabadai Viktor lesz az V. kerületben az egyik képviselői helyen a közös ellenzéki jelölt.

Ezzel előállt az a helyzet, hogy csak egyetlen ellenzéki jelölt áll szemben Tarlós Istvánnal: Karácsony Gergelyen kívül csak Fidesz-párti jelöltek vannak versenyben – hangsúlyozta Sermer.

Karácsony Gergely azt hangsúlyozta, hogy Budapesten sok színű, változást akaró többséget akarnak képviselni. Akik ezután elindulnak, azok nem az ellenzék jelöltjei, hanem a Fidesz támogatását élvezik.

A Liberálisok örülnének a Soros-pénznek

Úgy tartják: a politika olyan dolog, mint a háború. Három dolog kell hozzá: pénz, pénz és pénz. Amikor Bősz Anett, a Liberálisok ügyvivője, a parlamentbe frissen bekerült képviselője, kilépett a Párbeszéd frakciójából, elterjedt a hír, ezzel saját halálos ítéletét mondta ki a párt. Így látja Sermer Ádám, a párt elnökhelyettese is?

 

Igaz, hogy a frakción belüli ellentétek az anyagiakra vezethetők vissza? Mert ha igen, akkor a szó szoros értelmében lábon lőtték önmagukat.

Innen is látszik, hogy ezek valótlan állítások voltak. Mi arra szövetkeztünk a többiekkel, hogy a liberális értékeket fogjuk képviselni az országgyűlésben, de amikor kiderült, hogy erre nem adnak mozgásteret, meghoztuk a döntésünket.

Abban az esetben is ki kellett volna egészítenünk saját forrásainkból a párt költségvetését, ha a partnereink betartották volna mindazokat az anyagi természetű megállapodásokat, amelyekben – szóban és írásban is – megegyeztünk.

Egyetlen percig sem volt kétséges előttünk, hogy szükségünk van – szükségünk lesz – a jövőben is befektetői forrásokra.

Kik tartoznak ebbe a körbe?

Magánszemélyek és olyan vállalkozók, akik hajlandóak áldozatot is hozni a liberalizmus hazai életben tartásáért.

Elterjedtek olyan híresztelések, melyek szerint a Fidesz felajánlott 30 millió forintot, ha Bősz Anett megakadályozza a Párbeszéd frakciójának megalakítását. Igaz ez?

Elhiszem, hogy vannak ilyen mendemondák, de ezek csak ócska pletykák. Szeretném kijelenteni: semmilyen címen egyetlen forint sem került hozzánk a kormánypárttól. A Fidesz, miközben ezerrel építi a maga illiberális államát, miért adna létjogosultságot a társadalomban egy liberális pártnak? A NER kormányának szemében mi az illiberalizmus falát feszegető, „aberrált” ellenség vagyunk, akikkel sem tárgyalni, sem támogatni nem akarnak.

Ön is tudja, ilyen szóbeszéd a népszavazás idején is elterjedt…

Igaz. Vannak olyan politikai „közegek” ebben az országban, amelyek ha ideológiai vagy logikai alapon nem tudnak a másik álláspontjával szemben érveket felvonultatni, akkor jönnek az ilyen alaptalan vádaskodásokkal. Nem hagyjuk magunkat ilyen vádakkal besározni, mondhatnak ránk bármit, akkor is kizárólag ideológiai alapon hozzuk meg a döntéseinket.

Még mindig nem mondta meg, miből fognak politizálni?

Tagjaink és a háttértámogatóink segítségéből.

A szóbeszéd azt tartja, a Liberálisok Soros pénzén működnek.

Bár úgy lenne!

Nem utasítanánk vissza, ha az amerikai milliárdos úgy látná, hogy a liberális eszmék magyarországi letéteményesei mi vagyunk, és ezt ő támogatásra méltónak találná.

Semmi ilyenről nincs szó. Nagyon kemény munka lesz összegyűjteni azt a pénzt, ami a működésünk anyagi háttere lehet. Bősz Anett parlamenti mandátuma is tartalmaz némi forrásokat, s ebben a helyzetben ez is felértékelődik. Egy kis párt működésének ez elegendő alappillére lehet. Azt sem szabad elfelejteni, hogy nagyon sokan köröttünk önkéntesen, ellenszolgáltatás nélkül segítenek nekünk. E téren is lesz mit tanulnunk a civil szervezetektől.

Visszaszóltak a Liberálisok a Párbeszédnek

Azzal, hogy Bősz Anett, a Liberálisok szocialista listán Parlamentbe jutott képviselője bejelentette, hogy távozik a Párbeszéd frakciójából és függetlenként folytatja a munkáját, alaposan belecsapott a politikai közélet „lecsójába”. Elindult egy kölcsönös vádaskodás, aminek igazságtartalmát csak az érintettek ismerhetik.

 

Az ATV reggeli műsorában Szabó Timeát azzal szembesítették, hogy Karácsony Gergely egy korábbi beszélgetésben ugyanott azt mondta, ő nem is tudott az MSZP és a Liberálisok anyagi természetű megállapodásáról. Később napvilágra került a dokumentum, a három pártelnök aláírásával. A Párbeszéd társelnöke sajátos magyarázatot adott erre: társa biztosan csak a megállapodás politikai részét írta alá, nem vállalhatott anyagi felelősséget más pártok pénzügyi megállapodásaiért. Hogy abban a bizonyos dokumentumban erről is, arról is van szó? Szabó Timeát ez láthatóan nem hozta zavarba.

A tévés beszélgetés után megpróbáltuk személyesen vele is tisztázni e „paktum” vitás körülményeit, de azt mondta, elege van ebből a vitából, azt ajánlotta: olvassuk el, amit erről korábban már nyilatkozott. Nem tud és nem is akar azokhoz semmit hozzátenni.

A Párbeszéd soraiban alighanem nagyon elegük lehet Fodor Gáborból és pártjából. . A társelnök a tévében azt is kijelentette:

„tudomásul kellene venniük a Liberálisoknak, hogy a szavazók ellenzéki együttműködést szeretnének és nem érdeklik őket a liberális értékek”.

Fodor Gábor sem hallgatott sokáig. Ő még tegnap este a Hír TV-ben a Párbeszédet „gyalulta”, mondván, hogy egyáltalán nem igaz, amit állítanak, nem pénzről, nem is neki ígért uniós képviselői mandátumról volt szó a szakítás kapcsán, hanem elvekről. És különben is, ők nagyon nagy áldozatokat hoztak a Változás szövetségéért. Hogy pontosan mit, arra nem tért ki.

Ha igaz, amit Fodor állít, akkor pártja az egyetlen, amelyik pénz nélkül is képes működni.  

Hiller István, az MSZP választmányi elnöke sem maradhatott ki ebből a vitából, ugyanabban a műsorban látványosan felbosszantották Fodor állításai: „Kérem, lássuk be, ha a Liberális párt nem kapja meg az MSZP-Párbeszéd lista 15. helyét, akkor egy képviselőjük sincs, tehát nekem itt ne vádaskodjanak.”

Ha ennyi nem lett volna elég a korábbi frakciószövetséges lejáratásához, Szabó Tímea rátett még egy lapáttal. Azt is elmondta: tudomása szerint Sermer Ádám, a Liberálisok elnökhelyettese felhívta Mellár Tamást, hogy ne lépjen be a frakcióba. Mi több, mondta, a pécsi független képviselőt az LMP-sek is megpróbálták erre rávenni.

Kemény vádak, amelyekről illik meghallgatni a másik felet is. Ha valaki, akkor Mellár Tamás biztosan tudja, mi történt. A pécsi képviselő fel is vette a telefont, és a következő beszélgetés zajlott le:

„- Mellár Tamást keresem.

– Én vagyok.

– Csak azt szeretnénk megtudni, felhívta-e önt valaki a Liberálisoktól vagy az LMP-től, hogy ne lépjen be a Párbeszéd frakciójába?

– Ez az idős, nyolcvanéves édesanyám telefonja, aki éppen a piacon van…

– Hívhatjuk később?

– Nem! – Ezzel letette.”

Úgy gondoltuk,

ha az érintett nem is állt kötélnek, talán a másik oldal hajlandó lesz elmondani, mi az igazság

abban a bizonyos telefonhívás ügyében.

Az LMP sajtófőnökét, Weber Ferencet is megkérdeztük: valóban telefonáltak Mellárnak? Tömör választ kaptunk: Nem.

Persze felhívtuk Sermer Ádámot is. Ő azt mondta, valóban felhívta Mellár Tamást, de csak azért, mert „úgy tartottam tisztességesnek, hogy közvetlenül tőlünk tudja meg, miért döntöttünk úgy, hogy szakítunk a frakcióval”.

A kérdésre, hogy le akarták-e beszélni a belépésről, azt mondta: „Nem. Ezt a döntést – így, vagy úgy – neki kellett meghoznia. A korábbi jó személyes kapcsolatunk, együttműködésünk hatalmazott fel erre a telefonhívásra. Egy rövid beszélgetés keretében felajánlottam neki, hogy elmondom neki a tényeket, ne valótlan állítások, médianyilatkozatok befolyásolják a véleményét. Egyértelműen a tudomásomra hozta, hogy ő nem ért egyet a döntésünkkel, és ezzel rövidre is zárta a beszélgetést.”

Sermer Ádám azt mondja: Szabó Tímea részben valótlanságot állított.

Beszélgetésünk után nem sokkal a Liberálisok még egy közleményt is kiadtak, amelyben már keményebben fogalmaznak: egyenesen „visszautasítják” Szabó Tímea állítását. Azt írják: arról nem esett szó, hogy a képviselő belép-e a Párbeszéd-frakcióba, vagy sem.

A közleményben a Liberálisok megismételték korábbi állításukat, miszerint örülnek, hogy nem szűnik meg a Párbeszéd frakciója, ugyanakkor arra kérik „Szabó Tímeát és minden olyan képviselőt, aki sértettségből és indulatból hazugságokat állít rólunk, hogy a további vádaskodások és rágalmak helyett inkább azért a célért dolgozzanak, amely továbbra is közös: az Orbán-kormány leváltásáért.”

Arról, hogy az MSZP-ben milyen viták vannak a paktum kapcsán, ide kattintva olvashat.

Közös uniópárti EP-választási listát szeretnének a Liberálisok

Egy általuk készíttetett közvélemény-kutatás szerint ezt a lakosság 44 százaléka támogatná is.

A reprezentatív felmérést a Závecz Research végezte el a Magyar Liberális Párt megrendelésére, ezer ember személyes megkérdezésével, május első hetében.

Forrás: Závecz Research

Mint a Független Hírügynökség által megszerzett felmérésből kiderül, 44 százalék támogatna egy ilyen közös listát, 36 százalék viszont nem.

A különböző jellemzőket nézve az is kiderül, hogy

a fiatalabbak inkább támogatnák:

a 39 év alattiak 48 százaléka mondta ezt, a 60 évnél idősebbeknek viszont csak 33 százaléka.

Forrás: Závecz Research

Az is kiderült, hogy az aktívan dolgozók, illetve a budapestiek között magas az ötlet támogatottsága.

Forrás: Závecz Research

A pártpreferenciákat nézve nem meglepő, hogy a Fidesz-szavazók túlnyomó többsége elutasítja az ötletet, a Jobbik, az MSZP és a DK támogatói között viszont 80 százalék fölött van a támogatottsága, az LMP-nél pedig 70 százalékos.

Forrás: Závecz Research

Mint Sermer Ádám, a Liberálisok politikusa a Független Hírügynökségnek elmondta, azért készíttették a felmérést, mert látva az április 8-ai eredményeket elkezdtek azon gondolkodni, hogy mit rontottak el, és arra jutottak, hogy

problémát jelentett az egymással versengő listák jelenléte.

Mint mondta, át kell az egészet gondolni, egységesebb rendszerre van szükség, olyanra, amelyen két pólus áll szemben egymással: egy uniópárti és az EU-ellenes kormány. Ez lehet az a közös ideológiai nevező a Liberálisok szerint, amelyen alapulhat egy ilyen együttműködés.

Ezt elősegítheti, hogy az EP-választáson csak listás szavazás van, ráadásul a mandátumot szerzett képviselők közül mindenki eldöntheti majd, hogy az Európai Parlamentben melyik frakcióba ül be.

Sermer Ádám
Fotó: Facebook / Liberálisok

Sermer Ádám szerint az együttműködést ezúttal időben el kell majd kezdeni, és az ezt forszírozó tömegtüntetésekre utalva azt mondta: így majd „meg lehet mutatni, mi vagyunk a többség”.

Arról is beszélt, hogy

csak bízni tudnak abban, hogy mindenki tanult a parlamenti választásból,

és megérti, hogy konstruktív hozzáállásra van szükség. Mint mondta, nem ők hívnák meg a pártokat, hanem mindenki eldönthetné, hajlandó-e egy ilyen uniópárti együttműködéshez csatlakozni – amelyben a Jobbiknak is helye lehet, ha hihetővé válik a változás, hogy most már EU-pártiak. Ahogy Sermer Ádám fogalmazott: sok mindent meg kell magyarázniuk, de ezt nyitottan kell fogadni.

Kint legyen, vagy bent Fodor Gábor?

Beszélhetnek a liberálisok a szocialisták mai választmányi ülésén, illetve mégsem.  Az előzmény, mint ahogy erről beszámoltunk, az, hogy Fodor Gábor gyöngyösi intermezzója és szerepvállalása után, arra az álláspontra jutott az MSZP: kihagyja a változás szövetségéből a Liberális Pártot, és nem biztosít sem egyéniben és listán sem helyet a liberálisok elnökének. Ez a változás azért is meglepő, mert az elmúlt hetekben olyan ráutaló magatartást tanúsítottak a partnerek, hogy abból arra lehetett következtetni: ha formálisan nem is lesz része az MLP az említett szövetségnek, de keresik a módját, miként tud ahhoz kapcsolódni, anélkül, hogy tizenöt százalékot kelljen vállalni a listás szavazáson.

A gyöngyösi eset azonban az élére állította az eddig rejtve tartott kérdést: mit is kezdjenek Fodor Gáborral. Az MSZP-ben az ügy belső háborút indított, amelynek a vége a teljes elzárkózás lett. Ennek következtében fogalmazódott meg a liberálisok közleménye, amelyben azt kérik, hadd szólaljon fel a péntek délutáni választmányi ülésen Bősz Anett ügyvivő, illetve Sermer Ádám elnökhelyettes. A két politikus arról akarná meggyőzni a testület tagjait, hogy érdemes számukra – értsd: a párt képviselői számára – helyet biztosítani a listán, illetve egyéniben esélyes helyen indítani, mert jelenlétük szavazatokat hozhat, legalább egy mandátumnyit, távollétük viszont a liberális emberek elfordulását eredményezheti.

A Független Hírügynökség hivatalos információt nem kapott arról, hogy vajon engedékenyek lesznek-e a szocialisták vagy sem, annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a délután folyamán, mégpedig a választmányi ülést megelőzően, de annak helyszínén találkozhatnak a választmányi elnökkel, Hiller Istvánnal. Akad ugyan olyan szereplő is, aki azt javasolja, hogy az összes résztvevő előtt szólalhasson fel a két vendég, de – az eddigi tudásunk alapján – ezt a lehetőséget nem kapják meg. Ez alapján könnyen elképzelhető, hogy a Hiller Istvánnal folytatott beszélgetést tekinti az MSZP annak a formának, amely mindkét fél számára megfelelő lehet. Ami nyilvánvalóan csak akkor lehet így, ha Hiller, mint választmányi elnök olyan ígérettel engedi el a két liberálist, amely számukra is elfogadható kompromisszumot jelent, vagyis valamilyen módon részesei lesznek a „változás szövetségének”. Hogy van-e ilyen megoldás, illetve gondolkodnak-e olyan szereposztásban, amely mégiscsak helyzetbe hozza Fodort, egyelőre nem tudjuk. Van, aki úgy véli, muszáj lenne engedni, mert bár Fodor Gábor önmaga nem biztos, hogy hoz valami hasznot, de a kimaradása árthat, ami egyfajta zsarolási potenciálra utal.

Annyi hírlik csupán, hogy Hillernek egy órája van arra, hogy megnyugtató megoldást találjon minden fél számára.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!