Kezdőlap Címkék Ráhel

Címke: ráhel

Ráhel, a divatos – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, valami nagyon csicsás kávét kérnék, színes napernyőkkel és gumicukorral a tetején, habosan és csillogóan, ma a divatról lesz szó, arról csak így lehet beszélni. Üzlet ám az is, méghozzá nagy és komoly, rengeteg pénz van benne – és rengetegbe is tud kerülni. Csak sajnos a divatiparnak épp úgy megvannak a saját törvényei, mint mondjuk a gépiparnak.

Foglalkoztunk már lapunk hasábjain ezzel a kérdéssel, pontosabban azzal, miszerint a magyar divatszakma Orrbán Ráhel kacsóiba került, és komoly pénzeket is kapott ennek az ágazatnak a fejlesztésére, de most, hogy fejlemények vannak az ügyben, nem hagyhatjuk azokat szó nélkül.

Ugyebár, ott maradtunk el, hogy – pontosan fogalmazva, ilyen ügyekben első a pontosság – egymilliárdos dotációban részesült márciusban az a Magyar Divat & Design Ügynökség, melyet történetesen, de egészen véletlenül Orbán Ráhel barátnője vezet, akit Bata-Jakab Zsófiának hívnak. Információink szerint a cégnek összesen tizennyolc alkalmazottja van, bár Bata-Jakab Zsófia fizetése havonta bruttó 1,95 millió forint – az ügynökséget felügyelő szervezet, a Magyar Turisztikai Ügynökség vezetője, Guller Zoltán, csak havi bruttó 1,75 millió forintot keres. No, de a kemény munkát meg kell fizetni. Hogy az alkalmazottak mivel foglalkoznak, azt ez idő szerint senki sem tudja, de hogy egy milliárd forint éves kormánytámogatás elég kell legyen a bérükre, az hétszentség.

Vagy mégsem.

Lesz ott közpénz…

Ugyanis tegnap reggel adta ki az MTI a hírt, miszerint

„Hamarosan tárgyalhatja a kormány a magyar design- és divatipar fejlesztéséről szóló átfogó stratégiát – mondta Bata-Jakab Zsófia, a Magyar Divat- és Design Ügynökség vezérigazgatója csütörtök reggel az M1 aktuális csatorna és a Kossuth Rádió közös reggeli műsorában.

A vezérigazgató elmondta, a stratégia kiterjed az oktatásra, a gyártásra, érinti a tervezőket és tárgyalja a megjelenést a nemzetközi, illetve a magyarországi piacon.

A hat pilléren nyugvó stratégia egyik alapvetése, hogy a magyar divatiparban szükség van egyfajta koordinációra, ami azt jelenti, hogy az ügynökségnek segítenie kell a tervezők kapcsolatfelvételét bizonyos iparági szereplőkkel.

Fontos továbbá a hatékony kommunikáció, s ennek keretében egy ernyőmárkán (Budapest Select) keresztül mutatják be a tervezőiket külföldön – tette hozzá.” (MTI)

Sőt, a napokban megjelent kormányhatározat értelmében „a nagy növekedési potenciállal rendelkező szakágazatok újabb, kiemelt támogatásra számíthatnak”, ami még érthető volna, de melyek ezek?

a) az egészséggazdaság tekintetében az orvosi diagnosztikai eszközök és berendezések, a traumatológiai implantátumok, a traumatológiai és radiológiai termékek, a biotechnológia, valamint a gyógyszergyártás,
b) az élelmiszergazdaság tekintetében, a hús- és baromfi termékek, valamint a zöldség-gyümölcs tartósítóipari termékek,
c) az építésgazdaság tekintetében a mérnöki szolgáltatások és innovatív építőipari megoldások,
d) a mezőgazdaság tekintetében a mezőgazdasági szaporítóanyag, a mezőgépgyártás és az agrárinformatika,
e) a kreatívipar tekintetében a divat- és designtevékenység

Szóval, a nehéz- és gépipart kivéve majdnem minden.

Vagy inkább az, amire rá tudjuk fogni, hogy nyereséges lehet. De mi most maradjunk a divatágazatnál. Hát, ha lesz fejlesztésről szóló átfogó stratégia, márpedig lesz, hiszen tárgyalja a kormány, akkor lesz ott pénz is, jóval több, mint egymilliárd: de nem vagyok abban olyan nagyon bizonyos, hogy a befektetés belátható időn – mondjuk hat-nyolcezer éven – belül meg is térül.

Nincs az ellen semmi kifogásom, nem is lehet, hogy ha valaki a divatágazatban próbál érvényesülni, légyen bár akárkinek a leszármazottja, vagy akárki leszármazottjának a barátnője. Még az ellen sem emelhetnénk panaszt, ha szülői támogatásból nyitnának egy kis butikot, egy divattervező ügynökséget, aztán, ha jól megy, fejlődik az magától, ha nem megy jól, csődbe jut, ez a világ sora. A gond az, hogy ezt a kis játékot most országos méretben kapta meg egy baráti kör, és közpénzből fogják csinálni.

Kicsit nagyra nőtt ez a butik, de hát ők sem hajlandóak kicsiben játszani.

Aztán arról se feledkezzünk meg, hogy a divatipar sajátosan működik. Nekem a szerszámgép-gyártásban vannak bizonyos, felületes tapasztalataim, de ha valamelyik kormány rám bízná az ágazat fejlesztését, világos volna, mit kéne tennem: átnézném a világméretű trendeket, megtudnám, miféle szerszámgépekre van kereslet, kiképeztetném a szakembereket, fejleszteném a gyárakat, és időközben imádkoznék, hogy mire mindez összejön, ne lépjen túl rajtunk a világpiaci igény. De a gépiparban megjósolható a technológia fejlődése alapján, mit akarnak majd venni teszem azt, jövőre – a divatiparban ilyen meghatározó elem nincs, a divatágazat saját maga teremti meg az igényt saját magára, technológiától, fejlődéstől, mindentől függetlenül. Mondhatnánk, hogy megjósolhatatlan, mi lesz a divat jövőre, bár vannak trendek, de ezek változhatnak – ám az az igazság, hogy ha felbukkan valaki egy egyéni és jó ötlettel, akkor az lesz és kész.

Jó, akkor bukkanjunk fel mi ezekkel az éceszekkel.

Nem fogunk: ugyanis az sem mindegy, hol és mikor kerül elő az az új ruha vagy cipő, Párizsban, Londonban, Milánóban vagy ne adja Isten, Traktoristapusztán, ugyanis utóbbi esetben akárhogy reklámozzuk, kommunikáljuk, soha nem lesz belőle divat. Mi vagy megyünk a divat fővárosai után, és így vagy úgy, de megélünk belőle, vagy nekiállunk a délibábos fejlesztéseknek, és annyi sikerrel járunk, mintha gumipitypangot termesztenénk a Hortobágyon.

De ne keseredjünk el, történelmileg így alakult, ahogy az is úgy alakult, hogy a magyar számítástechnikai ipar nem került a világ élvonalába néhány, igen korán hozott, ideológiai alapú, téves döntés és egy rejtelmes tűzeset miatt, amivel egyszer még foglalkozni fogok. Egyszerűen vannak olyan iparágak, amikben nem vagyunk és nem is leszünk piacvezetők. Óragyártásban sem jeleskedünk, pedig pont ugyanannyink van hozzá, mint a svájciaknak – kivéve, hogy nincsenek svájci órásaink.

Akkor viszont miért erőltetjük ezt a divatágazat-fejlesztést?

Nyilván igazolása ez annak, hogy a NER-közeli családtagok a saját lábukon állnak,

és nem a közpénzek elsikkasztásából dúsgazdagok, habár maga a vállalkozás, a Magyar Divat- és Design Ügynökség végső soron közpénzből él és abból is fejlődik: azonban lehet mondani, ha valaki nagyon akarja, hogy ez a kis, összetartó baráti kör annak bevételéből gazdagodik. Gyenge érvelés, de érvelés.

Hogy miféle divatot fognak ők kreálni, arról sejtelmünk sincs, legfeljebb azt jósolhatjuk, minden garancia nélkül, hogy míg a nyolcvanas évek butikjait az mozgatta, hogy Nyugat akartunk lenni, a mostani Nagy Butikot inkább az, hogy nem akarunk Nyugat lenni, mert komoly bevételt valóban csak az önálló ötletek, saját indítású trendek hozhatnának.

Mérhetetlenül csodálkoznék bármiféle üzleti sikeren, de mondjuk nem is azért létezik ez a cég – és megannyi társuk – hogy sikeres legyen.

Ez egy kifizetőhely. Ahol látszattevékenység folyik.

Az már bizonyos, hogy a magyar divatszakmát kivették az ahhoz értő szakemberek kezéből – a HVG információi szerint az idei Fashion Week exkluzív díszvacsorájára nem kapott meghívót sem Náray Tamás, sem Herczeg Zoltán, a kívül rekedtek azt a tanácsot kapták, hogy „szakmai jegyért forduljanak Bata-Jakab Zsófiához”. A vacsorán különben Orbán Ráhel foglalta el az asztalfőt – pedig ő elvben csak tanácsadó a Magyar Turisztikai Ügynökségnél.

De azért fontos tanácsadó lehet, legalábbis le merném fogadni, hogy megnézheti magát, aki nem hallgat a tanácsaira.

Az a baj ezzel a divatüggyel is, ami a sajtóval vagy a kultúrával: mivel a kormány kicsit sem ért hozzá, és fontosnak sem találja, fél kézzel teszi tönkre az ágazatot, pillanatnyi és személyes érdekek miatt, és évtizedek munkájával sem lehet majd helyrehozni.

Bár ezek az évtizedek még meg sem kezdődtek, egyelőre sajtóban is, kultúrában is, divatban is a politikai alapú szabályozás irányít újra, az ideológiai tévedéseknél tartunk és szorgos, megbízható hajdúk öntik a harangokat.

Ha ez a mezőgazdaságban zajlana, azt mondanám: visszatértünk a gyapot- és gumipitypang-termesztéshez, micsurini elvek alapján.

Azt azért még megvárom, mikor párizsi dívák állnak sorban a Váci utcában, tumultuózus jelenetek közepette, mert kijött Orbán Ráhel legfrissebb tavaszi kollekciója.

Foszlányaim – Köszönöm Ráhel

0

Élénken tiltakoztam munkatársaimnál az ellen, hogy beszálljunk a pelenka-gate sztoriba. Pedig jól jött volna, szeretjük a klikkvonzó témákat, ha bulvárszintig nem is megyünk el.

Fogalmam nincsen arról, ki az isten utazik Horvátországba azért, hogy a miniszterelnök lányát kísérgesse, lesse, hátha tesz valami olyat a sokadik hónapban lévő kismama, amiből hírt, mémet magyarul cirkuszt lehet csinálni. Mindegy, Orbán Ráhel egy horvátországi parkolóban, ahol a fotókon csak szemetet, de szeméttárolót látni nem lehet, eldobott egy zacskóba becsomagolt vélhetően használt pelust. Szennyezte a környezetet. Ennyi.

Tegnap a kutyáimat vittem sétálni a „gátra”, ahol nap mint nap kitombolják magukat. Néhány hete, míg kutyáim tombolhatnékjukat elégítették ki, addig roggyant autóm motorolaj igényét enyhítettem. A dög egy egész flakon tartalmát magába fogadta! Szemetes nem lévén az egyébként természetvédelmi területen, szépen az út szélén „felejtettem”.

Szóval, még tegnap is ott szürkéllett a fűben. Bevillant a kismama a pelusos zacsival. Felvettem az üres flakont, betettem a kocsiba, és jó érzéssel töltött el amikor a Lidl előtti szemetesbe bedobtam.
Köszönöm Ráhel.

p.s.: Hazaérve eldicsekedtem páromnak nagyszerű cselekedetemmel.
– A Lidl előtt szelektív szemétgyűjtő van? – kérdezte.
Paff…

Orbán Ráhel nem rúgott le senkit a szülőágyról – adalék a kamuhírek természetrajzához

Néhány napja körbement az interneten, hogy Orbán Ráhel, a miniszterelnök lánya, szülése előtt nem sokkal kidobatott egy másik nőt a szülőágyról, mert neki kellett a hely.

Természetesen kamu volt a hír, annyira nyilvánvalóan az, hogy sokan egyből észre is vették. Igaz, nem mindenki,  legalább ennyien bedőltek neki. Mert Magyarország ma olyan hely, ahol bárkiről bármit el lehet hinni. Sorosról, hogy menekültek millióit hozná Európába, Merkelről, hogy elfoglalná Magyarországot.

Sokan azok közül, akik – akár saját, akár miniszterelnök apja jogán, – nem kedvelik Orbán Ráhelt, minden gonoszságot képesek feltételezni róla. Leszoktak a gondolkodásról – ha egyáltalán foglalkoztak valamikor ezzel a tevékenységgel – így aztán még az sem jutott ez eszükbe, hogy egy ilyen helyzet egyáltalán nem életszerű. Orbán Ráhel nyilvánvalóan nem úgy indul szülni, hogy tétován bolyong a kórház folyosóján, mögötte orvosával és együtt keresnek egy szabad ágyat.

Ez a történet első fele. Aztán jött a második, ami szintén az interneten terjed. Miszerint Vajna Tímea, Andy Vajna felesége nyílt levélben védi meg Orbán Ráhelt. Sok boldogságot kíván neki és újszülött gyerekének, és arra biztatja, hogy ne törődjön az irigyekkel.

Innen azért kétfelé ágazik a történet. Orbán Ráhel esete a szülőágyról elkergetett kismamával akkora kamu, hogy már messziről kilóg a lóláb. Vajna Tímea levele valószínűleg szintén kamu, vagyis, az lehet, hogy valaki kitalálta a Ráhel-sztorit, majd utána a „szakma” szabályai szerint tovább görgette, és kitalálta mellé Vajna Tímea levelét is.

Mely utóbbi, valljuk be, azért kevésbé hihetetlen, mint az eredeti történet. Vajna Tímeáról ugyanis simán elhisszük, hogy ekkora ostobaságra képes. Még arra is, hogy elhiszi az Orbán Ráhelről szóló kamu sztorit, és mint jószívű, együttérző fiatal hölgy, levelet ír a hozzá hasonlóan celebritás nőnek.

Így élünk mi Hunniában. Valódi emberekről szóló kamuhírekkel megbolondítva.

Orbán Ráhel tudja, hogyan lehet a turizmusból sok pénzt csinálni

0

Juhász Péter, az Együtt elnöke a Facebookon számolt be arról, hogy kapott egy videófelvételt, amelyen Orbán Ráhel arról egyeztet a Magyar Turizmus Zrt munkatársával, hogy van valaki, aki sok pénzt szeretne keresni a Magyar Államból, és ha van ellentételezés, az még jó is lehet.

Juhász szerint bár elég rossz minőségű a felvétel, és még sok mindent ki kell belőle bogozni, már ez a mondat önmagában is nagyon sok kérdést felvet.

Például azt, hogy miként lehetséges, hogy a miniszterelnök lánya állami pénzekre utazó emberek érdekében jár el? Mit jelenthet az „ellentételezés”?  Kiről beszél Orbán Ráhel, és milyen üzlet született?

Az Együtt elnöke úgy véli, hogy mostantól bizonyíték van arra, hogy a miniszterelnök családja állami pénzek közelében intézkedik felhatalmazás nélkül.

A Fidesz 17 pillanata – 8. Tolvajok Orbán Ráhel lakodalmán

Orbán Ráhel nem mondható szerencsésnek. Bár Tiborcz Istvánnal megfogta az isten lábát, és sok más fiatal párral ellentétben a saját lábukon állnak, vagyis, nincsenek anyagi gondjaik, a miniszterelnök lányát üldözi a balszerencse. Épp a napokban derült ki, hogy tavaly Párizsban kirabolták, 2013-ban pedig – erről szól sorozatunk mostani fejezete – a lakodalmán a mobiltelefonját lopták el. Vagy a mobiltelefonjait. Vagy a papája mobilját.

2013 júniusában a Tiborcz család birtokán, Tükröspusztán tartotta lakodalmát Orbán Ráhel, a miniszterelnök lánya, és Tiborcz István, akit addig kevéssé ismert a közvélemény. Igaz, Tiborcz István mostanra – az Élios tevékenységét bíráló OLAF-jelentés jóvoltából – ismert figurája lett a magyarországi közéletnek. Olyannyira, hogy egy friss közvélemény-kutatás szerint a magyar emberek a most 32 éves fiatalembert a harmadik legkorruptabb magyarnak tartják.

Sok magas rangú vendég volt a meghívottak között a tükröspusztai tanyán,  a család mellett főként a Fidesz holdudvarához tartozó politikusok és hírességek, de valószínűleg a régi barátok és iskolatársak közül is többen hivatalosak voltak a nagy eseményre.

Az első hírek szerint Orbán Ráhel telefonja tűnt el a lakodalom forgatagában.  Mindezt az egyik felszolgáló mondta el a sajtónak, miután nem tetszett neki, hogy DNS-minta adására akarják kényszeríteni. Az, hogy a nyomozók első körben valóban az alkalmazottak körében vizsgálódtak, valamennyire érthető, hiszen a vendégeket olyan minden gyanú fölött álló személyeknek gondolták, akik nem lopnak telefonokat.

Már ez sem volt semmi hír, meg is indultak a találgatások, mi minden lehetett azon a telefonon. Mert már az is kínos lett volna, ha egy ilyen esetekben szokásos, pajkos leánybúcsú pikáns képei és videói kerülnének ismeretlenek kezébe. De voltak, akik a pajzánságnál is nagyobb, politikai pikantériát sejtettek az ügy mögött.

Hogy mi és hogyan történt, valójában ma sem tudjuk pontosan. Más hírek szerint ugyanis nem egy, hanem két telefon tűnt el, a DNS-mintára pedig azért repült rá a rendőrség, mert az egyik telefon tokján nem csak a tulajdonos, hanem egy ismeretlen személy DNS-mintáját is rögzítették. Erről pedig azt feltételezték, hogy a tolvajé. Ezért kértek minden tanúként meghallgatott embertől, összesen 26 személytől DNS-mintát, holott azt csak indokolt esetben lehet alkalmazni.

Ami pedig a politikai pikantériát illeti: egy újabb, meg nem erősített, de nem is cáfolt verzió szerint csak egy telefont loptak el, de az nem Ráhelé volt, hanem a papájáé. Ami, ha igaz, még durvább történet lenne. Már csak azért is, mert a miniszterelnök telefonját a biztonsági protokoll szerint soha nem szabad őrizetlenül hagyni. Ha ő maga esetleg ki is rakta az asztalra, kellett (volna) hogy legyenek olyan emberek, akik éberen figyelnek.

Mindez azért is lényeges, mert nagyjából a telefon(ok) ellopása körüli időszakban erősödött fel Vlagyimir Putyin és az oroszok nyomulása Magyarország felé. Ekkoriban jöttek az első hírek Paks 2-ről, és ebben az időben váltak rendszeressé Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin találkozásai. Többen összefüggést sejtettek az oroszokkal történő, nem feltétlenül önkéntes alapon nyugvó barátság és a telefonok eltűnése között, és e sejtésekben az is megfogalmazódott, hogy Orbán Viktort esetleg valamivel zsarolhatják az oroszok.

Ekkoriban történt az a furcsa eset is, amikor Orbán Viktor Svájcban tanuló lányát látogatta meg, majd hazafelé nem repülőgéppel hanem vonattal utazott, s útját rövid időre megszakította Zürichben. Mindez persze a konkrét tényállás ismerete nélkül elsősorban az összeesküvés-elméletek kedvelői számára lehet igazi csemege, ám az biztos, hogy ezeket a konteókat erősíti az a mindenre kiterjedő és több mint 12 millió forintot felemésztő nyomozás is, amely a lakodalomban eltűnt telefon megtalálása körül zajlott.

A nyomozás viszont a hatalmas anyagi ráfordítás ellenére sem lett eredményes, és a rendőrség két év elteltével megszüntette az eljárást.

A cikksorozat ezt megelőző fejezetei az alábbi linkeken olvashatók.

A Fidesz 17 pillanata – 7. A Quaestor-botrány

A Fidesz 17 pillanata – 6. Du ju szpík tolmács?

Miért nem jó Tiborcz Istvánnak lenni?

Nem lehet jó Tiborcz Istvánnak lenni. Ezt most nem ironikusan írom. Hiába a milliárdok, a vagyon, a gazdagság, mindez még annál is törékenyebb, mint gondolnánk.

És nem csak azért, mert Tiborcz István apósának, Orbán Viktornak a hatalma sem tart örökké. Ez is benne van persze a pakliban. Mert, bár vannak, akik szerint Orbán még sokáig uralkodni fog a magyarokon, mások biztosak benne, hogy már nem sokáig lesz miniszterelnök.

Bárhogy is legyen, egyszer Tiborcz István apósa is távozni fog a hivatalából.

De nem csupán ezért nem jó Tiborcz Istvánnak lenni, nem csak ezért törékeny és ingatag a boldogsága.

Nem tudjuk, hogy Tiborcz István milyen házasságban él Orbán Viktor legidősebb lányával, Orbán Ráhellel. Nem is érdekel bennünket, nincs is hozzá közünk. Tiborcz Istvánnak azonban messze nem mindegy, hogy milyen a viszonya a miniszterelnök lányával. Olyan, mint a romantikus lányregényekben, ahol minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindenki mindennel meg van elégedve, vagy esetleg ők is úgy élnek, mint a többi, az övékénél kisebb, de szintén saját lábon élő pár: szeretik egymást, de néha viták vannak, veszekedések.

Ennél rosszabbra már gondolni sem merhet Tiborcz István. Hogy esetleg komoly nézeteltérésbe kerüljön a feleségével és megromoljon a viszonya Orbán Ráhellel. Van ilyen más pároknál is, de ők elrendezik maguk között.

Ám ha Tiborcz István tesz rosszat tesz a nejével, annak nagyságrendileg megrendítőbb következményei lehetnek, mint egy átlagos pár esetében.

Ha a Pista rosszul bánik a Ráhellel – ne adj isten, kezet emel rá, vagy félrelép -, az nem olyan, mint amikor más férjek teszik ugyanezt. Utóbbi is visszataszító és elítélendő, de Tiborcz István esetében nagyobb a tét. Nem csak a boldogsága függ attól, hogy jóban van-e a feleségével, hanem az élete: pillanatok alatt a körön kívül kerülhet, ha olyat tesz, ami nem tetszik az apósának.

Orbán Viktor tudja, hogy honnan van Tiborcz István vagyona, miként szerezte a sok százmillió forintos megrendeléseket, és meg vannak az eszközei arra, hogy ezt adott esetben mások is megtudják.

Ügyészség, adóhatóság, hogy mást ne mondjunk.

Kártyavárként omolhat össze minden, ha Orbán Viktor valamiért megneheztelne a vejére. Ezért nem jó Tiborcz Istvánnak lenni, hiába a cifra palota, az Eliosért kapott majdnem hárommilliárd forint, Lázár János és más potentátok kitüntető barátsága.

Csak látszólag áll Orbán Ráhel férje biztosan a saját lábán, a valóságban törékeny és ingatag ez a birodalom. Elég egy rossz mondat, egy félreérthető mozdulat – és már vége is az aranyéletnek.

Tovább gyarapodnak Orbánék

0

Ezúttal és kivételesen nem anyagilag gyarapodtak, hanem a családtagok száma nőtt. Orbán Viktor ismét nagypapa lesz.

Orbánék a Story magazinnal osztották meg az örömhírt, miszerint

a miniszterelnök második legidősebb lánya, Sára ajándékozza meg szüleit egy unokával.

Orbán Sára tavaly nyáron, 23 éves korában ment férjhez Szokira Tamáshoz, aki egy időben Navracsics Tibor EU-biztos munkatársa volt.

Orbán Viktor először 2016-banlett nagypapa, akkor első gyermeke, Ráhel szült neki unokát. Tiborcz Aliz 2016 júniusában született.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!