Kezdőlap Címkék Puccs

Címke: puccs

Putyin az afrikai urántól vágja el Európát

Niger után Gabonban is puccsot hajtott végre a hadsereg, amely őrizetbe vette mindkét országban az elnököt. A két koldusszegény afrikai állam egy szempontból igazán fontos a világgazdaságban, ez pedig az urán.

Az Európai Unió urán importjának jelentős része eddig innen érkezett. Putyin afrikai karja eddig a Wagner hadsereg volt, mely igen aktív Líbiában, Szudánban, a Közép Afrikai Köztársaságban és Maliban. Niger fővárosában orosz zászlókkal tüntettek a hatalom hívei és Putyint éltették. Csakhogy a Wagner hadsereg főnöke fellázadt Putyin ellen Oroszországban, majd hamarosan repülőgépe felrobbant. Már el is temették. Vége lenne Oroszország afrikai nyomulásának? Szó sincs róla! Egy orosz miniszterhelyettes körbejárta Putyin afrikai vazallusait, és közölte velük: immár az orosz állammal állnak kapcsolatban és nem a Wagner Hadsereggel.

Kínai-orosz együttműködés

A gaboni puccs után gyorsan megszólalt Hszi Csin ping kínai elnök is, aki nyugalomra hívott fel, és megkérte a katonákat, hogy ne öljék meg Ali Bongo elnököt. A kínai államfő gyors reakciója nem meglepő hiszen az oroszokkal együtt nyomulnak Afrikában, hogy átvegyék a Nyugat pozícióit. Szudánban a kínaiak aranybányáit a Wagner zsoldosok védelmezik. Moszkva és Peking között munkamegosztás jött létre Afrikában: mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért. Az oroszok katonáskodnak, a kínaiak üzletelnek. Ma már Kína Afrika legfontosabb gazdasági partnere.

Az urán stratégiai nyersanyag, ezért a bányák ellenőrzése nemcsak pénzügyi érdek.

Csakhogy Putyinnak az Ukrajna elleni agresszióval sikerült szembefordítani Oroszországgal olyan korábbi szövetségeseket mint például Kazahsztán. Amelynek elnöke sietett tájékoztatni Brüsszelt arról, hogy a kieső afrikai uránt szívesen szállítanák ők az Európai Unióba.

Mindeközben Afrikában a gyorsan szaporodó lakosság életszínvonala katasztrofálisan alacsony. Ennek következtében könnyű puccsot szervezni, és demagóg ígéretekkel elkábítani a lakosság egy részét. Hosszútávra pedig senki sem gondol az érintettek közül – kivéve a kínaiakat. Ők nem látványosan nyomulnak, de annál hatékonyabban. Fegyverük a pénz márpedig ez nemcsak Afrikában mindenható.

Wagner Afrikában

Éljen Putyin, le Franciaországgal! Ezzel a jelszóval vonultak tüntetők a francia nagykövetség épülete elé Niameyben, Niger fővárosában, ahol a hadsereg puccsot hajtott végre.

“A nép szembeszáll a gyarmatosítókkal, ez történik most Nigerben“ – kommentálta a hadsereg hatalomátvételét Prigozsin. A Wagner hadsereg nagyszájú főnöke, aki nemrég maga is pancser puccsot kísérelt meg Oroszországban, nagyon is érdekelt Afrikában. A Nigerrel szomszédos Maliban már hasonló recept szerint átvette a hatalmat, mert támogatta a katonai puccsot. A katonák Maliban azután rákényszerítették a francia hadsereget a távozásra Maliból. Nigerben még 1500 francia katona állomásozik, és van ott két amerikai légi támaszpont is. Ez döntő fontosságú, mert az amerikai légierő innen lövi ki a drónokat, melyek az egész Szahel övezetet figyelik. Az információkat azután megosztják a franciákkal.

Blinken amerikai külügyminiszter villámgyorsan elítélte a puccsot Nigerben éppúgy mint Macron francia elnök.

Mi lesz a francia atomerőművekkel Niger urán bányái nélkül?

Franciaország hosszútávú energia terveiben meghatározó szerep jut a nukleáris iparnak, és ez jelentős részben Nigerből importál urániumot. Ezért is érdeklődnek annyira az oroszok Niger iránt. Az oroszok és a kínaiak tandemben dolgoznak Afrikában: Peking csinálja a bizniszt, a Wagner hadsereg védelmezi a bányákat és a helyi elitet, amelyet lefizettek. Ezt módszert már kipróbálták Szudánban, ahol a kínaiak az aranybányák tulajdonosai, a Wagner hadsereg pedig az őrző-védő szolgálat. Prigozsin számára ez nagyon fontos hiszen ebből a pénzből fizeti a Wagner csapatok zsoldját. A gengszterből hadseregparancsnokká avanzsált Prigozsin ügyel arra, hogy a Wagner csapatok megkapják a kiemelt zsoldjukat és a koporsó pénzt is, ha valamelyikük meghal. Magában az orosz hadseregben sokkal rosszabb a helyzet. Ezért is lázadtak fel a Wagner csapatok júniusban, mert Putyin elnök közölte velük: július elsejétől ők is a hadsereg kötelékében harcolnak majd Ukrajnában.

A pancser puccs kudarca után a Wagner csapatok nem tértek vissza az ukrán frontra hanem Fehéroroszországba vonultak. Lavrov külügyminiszter sietett közölni: Afrikában továbbra is számítanak a Wagner hadseregre.

Mi lesz Nigerben?

A francia külügyminiszter cáfolta, hogy a Nigerben állomásozó francia csapatok fellépnek a puccsisták ellen. A nyugat-afrikai gazdasági szervezet, melynek Niger is tagja, bejelentette: a puccsisták egy hetet kapnak arra, hogy visszaadják a hatalmat a demokratikusan megválasztott államfőnek illetve a kormánynak. Ha nem hátrálnak meg, akkor az afrikai országok katonai erővel kényszerítik a puccsistákat erre. Addig is szigorú szankciókat rendeltek el Niger ellen, melyek gyakorlatilag működésképtelenné tehetik a világ harmadik legszegényebb országát, melynek nincs tengeri kijárata. A felhasznált elektromos áram 90%-a például a szomszédos Nigériából érkezik.

Jelenleg Csád ideiglenes elnöke tárgyal Niameyben, és megpróbál közvetíteni a letartóztatott államfő és a puccsal hatalomra került tábornok között. Személyi ellentét okozta a puccsot: az államfő le akarta váltani a testőrség parancsnokát, aki távozás helyett inkább átvette a hatalmat Nigerben.

Nagyfokú instabilitás uralkodik Száhel övezet egész régiójában. Ha nézzük az utóbbi idők  puccsait és az instabilitás terjedését, valamint az iszlamista csoportok térnyerését stb. Nigerben.

A jelenlegi instabil helyzet kialakulásában és a minapi puccsban a Wagner-csoport szerepe egyre inkább nyilvánvaló, persze a maguk destabilizáló szerepét fedve Franciaországot hibáztatják a rossz kormányzásért és az iszlamista csoportok irányításának kudarcaiért.

A CIA főnök után Pekingbe látogat Blinken külügyminiszter

0

Blinken Pekingbe látogat, ezt írta a jólértesült Bloomberg hírügynökség, de a kínai külügy egyelőre nem erősítette meg a hírt. Tony Blinken már egyszer jelezte, hogy Kínába látogat, de azután a tragikomikus kém léggömb incidens után elhalasztotta látogatását.

A Washington Post megírta: William Burns, a CIA igazgatója májusban titokban Pekingben tárgyalt. Állítólag csak titkosszolgálati vezetőkkel találkozott politikusokkal nem – szivárogtatta ki a CIA, de ez elég valószínűtlen hiszen utána Biden elnök Hirosimában közölte a G7 csúcson: megindult az olvadás az USA és Kína között, hamarosan csúcstalálkozó is lesz.

Azt nem mondta, hogy mikor. Nyilvánvaló, hogy ezt készíthette elő a CIA igazgatója, majd pedig Blinken külügyminiszter. Biden elnök egyébként jól ismeri Hszi Csin-pinget hiszen mindketten sokáig voltak alelnökök Washingtonban illetve Pekingben. Az USA akkor még támogatta Hszi Csin-ping párt főtitkári és elnöki kinevezését, mely meg is történt bár a kínai vezetésben nem mindenki örült ennek 2012-ben. Biden figyelmeztette akkor Hszi Csin-pinget, hogy fő vetélytársa, Po Hszilaj puccsot készít elő, hogy hatalomra kerüljön. Hszi Csin-ping köszönte szépen a CIA információját, és hazatérve lesújtott ellenfelére, akit nejével együtt életfogytiglani fegyházra ítéltek korrupció miatt és egy brit titkos ügynök megmérgezéséért – ez utóbbit az asszony intézte.

Kína az első számú stratégia ellenfél

Biden alighogy beült a Fehér Házba, új hidegháborús stratégiát vázolt fel: Kína és Oroszország ezentúl ellenség! Miért? Mert megkérdőjelezik az USA világhatalmát. Ezt persze nyíltan nem lehet bevallani, ezért a külügy Washingtonban a demokráciák és a diktatúrák szembenállásáról beszél megfeledkezve arról az apróságról, hogy 2021-ig vígan együttműködtek Kínával és Oroszországgal. Amikor az USA lepaktált Kínával 1972-ben, akkor még Pekingben Mao elnök volt hatalmon, aki legkevesebb 30 millió kínai haláláért volt felelős. Ráadásul a koreai háborúban a fronton is szembekerült az Egyesült Államokkal. Mao elnök legidősebb fia a koreai fronton halt meg, ahol az amerikai katonák ellen harcolt. Hszi Csin-ping elnök viszont a Harvard egyetemen taníttatta a lányát. Viszont elkövette azt a hibát, hogy 2016-ban Hangcsouban, az első Kínában megrendezett G20 találkozón bejelentette: Kína bele akar szólni a világ ügyeibe, nem hagyja, hogy az USA egyedül döntsön minden fontos kérdésben. Ezután megkezdődtek az amerikai szankciók Kínával szemben, és az amerikai sajtó sietve felfedezte, hogy Kína egy kommunista rendőr állam. Ez a helyzet már 1949, a kínai népköztársaság kikiáltása óta fennáll, de mindig akkor veszik elő Washingtonban, ha épp Kínát ellenfélnek tekintik.

Mitől tart Peking?

Attól, hogy Tajvan az USA támogatásával kikiáltja a függetlenségét. Az utóbbi időben sok amerikai politikus kereste fel Tajvant, és az amerikaiak komoly fegyver szállítmányokkal erősítették meg a sziget védelmét. Ha Tajvan kikiáltaná a függetlenségét, akkor Hszi Csin-ping elnök kényszerhelyzetbe kerülne ugyanis Peking az egységes  Kína elv híve, és ezt az Egyesült Államok is elismerte. Ez azt jelenti, hogy Tajvan elvben Kína része, de “egyelőre” önálló politikai és gazdasági rendszere van. Ha Tajvan ebből kilép és deklarálja függetlenségét, akkor Peking megindíthatja a hadseregét “Tajvan felszabadítására.” A világ pedig közel kerülne egy USA-Kína háborúhoz.

“Ennél szörnyűbbet el sem tudunk képzelni”

– mondta erről Szingapúrban az új kínai hadügyminiszter egy nemzetközi tanácskozáson.

Az USA hadügyminisztere is jelen volt, de közvetlenül nem találkoztak egymással. A kínaiak ugyanis garanciákat várnak az Egyesült Államoktól: betartja ígéretét az egységes Kínával kapcsolatban, és nem ösztönzi függetlenségre Tajvant. Az amerikaiak játszanak a kínaiak idegeivel, de Pekingben hosszú távra gondolkodnak. A kínaiak mindenképp el akarják kerülni a háborút az Egyesült Államokkal, mert tudják: ezen a téren az USA még sokkal erősebb. Gazdasági és technológiai versenyt akarnak, mert úgy érzik: ezen a területen az 1,4 milliárd kínai lefőzheti az USA 330 millió polgárát.

Putyin összecsinálta magát?

Az orosz elnök hivatala cáfolni volt kénytelen a brit hírszerzés információját, mely szerint minden oroszok elnöke a múlt héten elvágódott lakása belső lépcsőjén, és a földön fekve összecsinálta magát. Az ok: bélrákja van, egy éven belül meghalhat. Az információ forrása az SZVR Telegram csatorna, mely Putyin testőrségére hivatkozik.

A brit hírszerzés szerint a Kremlben már készítik elő az utódlást. A trónörökös állítólag Putyin régi cimborájának, Nyikolaj Patrusev tábornoknak a fia. Dmitrij Patrusev jelenleg Oroszország mezőgazdasági minisztere, és a titkosszolgálati elit, amely Putyin hatalmának bázisa állítólag őt támogatja.

Puccs Putyin ellen?

A brit hírszerzés szerint a hadsereg egyes tábornokai le akarnak számolni a titkosszolgálati elittel, és csak az alkalomra várnak , hogy félreállíthassák Putyint, akit felelősnek tartanak az ukrajnai háború kudarcáért. Az elnöki testőrség közvélemény kutató irodája felmérte, hogy az oroszok mennyire támogatják a “korlátozott hadműveletet Ukrajnában “, és az derült ki, hogy több mint kilenc hónap után a többség béketárgyalásokat akar, és mindössze a válaszadók egynegyede véli úgy, hogy a harcot mindaddig folytatni kell amíg meg nem buktatják Zelenszkij nyugatbarát rendszerét.

A brit hírszerzéssel szemben a CIA nemigen ad hitelt azoknak az információknak, hogy Putyin beteg lenne, és emiatt küszöbön állna az utódlás a Kremlben. William Burns, a CIA igazgatója, aki korábban az USA nagykövete volt Moszkvában, jól ismeri Putyint. Amikor legutóbb az orosz államfő egészségéről kérdezték őt az újságírók, akkor így válaszolt:

”Nem hiszem, hogy bármilyen komolyabb baja lenne, de ezt ne tekintsék úgy mint megalapozott értékelést a CIA-től.”

Putyin buktatta meg az olasz kormányt?

A puccsot Draghi miniszterelnök atlantista kormánya ellen Silvio Berlusconi villájában készítették elő. Ott tárgyalt egymással a kormánykoalícióban résztvevő két párt (mérsékelt jobboldal – szélsőjobboldal) vezetője: Berlusconi és Matteo Salvini. Telefonon bekapcsolódott Giorgia Meloni.

Mario Draghi megbuktatásában résztvevő jobboldali két pártvezér egyike sem várományosa a következő kormány vezetői posztjára arra a tőlük is jobbra álló szélsőjobboldali újfasisztának minősíthető Fratelli d Italia párt vezére pályázhat sikerrel, ő a legnépszerűbb politikus jobboldalon, méghozzá azért, mert nem vett részt a Draghi kormányban. Márpedig megállapodásuk szerint

az állít majd miniszterelnököt, aki az őszi választáson közülük a legeredményesebben szerepel.

Volt még egy érdekes telefon Berlusconi római villájában: az orosz nagykövettel tárgyalt a 85 éves szupergazdag Silvio Berlusconi, aki tegező viszonyban áll Vlagyimir Putyinnal. Matteo Salvini Putyin támogatásával vált a szélsőjobb Liga vezetőjévé, és így lehetett egy időre Olaszország belügyminisztere. Ekkor találkozott vele Orbán Viktor miniszterelnök, akivel a migráns kérdést vitatta meg Matteo Salvini akkori belügyminiszter. Salvini gyakran viselt Putyin pólót, egyszer még az Európai Parlamentben is lefényképezték így. A háború kitörése után az ukrán határon emlékeztették őt erre.

Putyin barátai kerülhetnek hatalomra Rómában?

Szeptember végén lesz a választás, és a három jobboldali-szélsőjobboldali pártnak jó esélye van a győzelemre. Csakhogy nem Berlusconi és Salvini látszik befutónak hanem Giorgia Meloni, aki Olaszország első női miniszterelnöke lehet. Ő viszont távolról sincs annyira oda Putyinért mint Berlusconi vagy Salvini. Külföldön elsősorban az amerikai republikánusokkal épített ki jó kapcsolatokat. Magát nyugatbarátnak és Tony Blair jobboldali követőjének nevezi.

“Ha én leszek a miniszterelnök, akkor folytatódni fognak az olasz fegyverszállítások Ukrajnának”

– nyilatkozta Giorgia Meloni a La Stampanak.

Draghi miniszterelnök nemrég Algériában járt, hogy onnan szerezzen földgázt Olaszországnak. Putyin földgáz zsarolásával pofára eshet, mert Olaszország Németországhoz hasonlóan maximálisan igyekszik csökkenteni függését az orosz földgáztól. Lehet, hogy ez az idei télen még nem sikerül, de azután Putyin elveszítheti legfőbb aduját.

Ki akar magának ilyen megbízhatatlan partnert?!…

Puccs Putyin ellen?

Az elnök örökös munkaadója, az egykori KGB a hírek szerint torkig van a háború kudarcával Ukrajnában. Ezért a hadsereg néhány vezetőjével együtt puccsot szerveznek Putyin eltávolítására.

Amióta az orosz elnök elfogatta és a rossz emlékű lefortovoi börtönbe csukatta Szergej Beszeda tábornokot, az FSZB hírszerzésének vezetőjét egy másik magasrangú tiszttel együtt, pocsék a kapcsolat a KGB utód szervezete és Putyin között – állapította meg a jólértesült Agentur hírügynökség vezetője, Andrej Szoldatov. Beszeda tábornok volt a felelős az Ukrajnával kapcsolatos hírszerzésért Moszkvában. Nem lehet tudni, hogy csak gyenge hírszerzői munkával gyanúsítja őt Putyin vagy pedig tudatos szabotázzsal? Sokan ellenezték az Ukrajna elleni katonai akciót Putyin környezetében is. Az Agentur szerint mindkét lecsukott magasrangú hírszerző tiszt éveken át irányította a hírszerzést Ukrajna ellen. Most jelentős átszervezés várható az FSZB-ben, amely eddig Putyin biztos hátországa volt.

Putyin nagyon fél

Az orosz elnök megnövelte személyes testőrségének a létszámát, mert maga is tisztában van azzal, hogy növekszik az elégedetlenség a tisztikarban az Ukrajna elleni háború sikertelensége miatt. Putyin Ukrajnába küldte első számú katonáját, Valerij Geraszimov tábornokot. A vezérkari főnököt majdnem kilőtték az ukránok! Hajszálon múlt a dolog, mert a konvojban utazó másik tábornokot halálos találat érte. Ő irányította az informatikai hadviselést Ukrajnában. Kijev szerint már kilenc orosz generális halt meg Ukrajnában. Az amerikaiak real time információkkal látják el az ukrán hadsereget, amely ennek alapján vadászik az orosz főtisztekre. Ez is kínos kudarc hiszen az oroszok nem tudják megvédeni még a tábornokokat sem az ellenséges tűz elől.

A kudarcok láttán az FSZB néhány vezetője puccs szervezésébe kezdett. Ehhez megnyert több tábornokot is a hadseregből. Washingtonban kezdettől fogva ebben reménykednek: az elégedetlen tisztikar félreállitja Putyint. Utódával pedig könyebb lenne megegyezni.

A minta a náci Németország

A szövetségesek európai partraszállása után minden képzett német katona előtt nyilvánvalóvá vált: a náci Németország összeroppan a bekerítésben. Tudták, hogy Hitler nem alkuszik, és őt nem fogadnák el a nyugatiak. Megpróbálták megölni. Von Stauffenberg ezredes, a Führer korábbi elszánt híve, fel is robbantotta a bombát, de Hitler megmenekült. Következett a megtorlás. Az összesküvés minden elérhető tagját kivégezték. A Wehrmacht tábornokai mellé SS komisszárokat állítottak, akik megakadályoztak mindenfajta önálló akciót. A háború elhúzódott, csak májusban ért véget.

Putyin épp ennek a győztes háborúnak az évfordulóján szeretné ünnepelni az Ukrajna elleni sikert. A puccsisták pedig ezt akarják megakadályozni hiszen katasztrófának tartják a háborút Oroszországra nézve is.

Felhívás a további vérontások megakadályozására

  • Három héttel a február 1-jei puccs után a sehol a világon nincsenek ötletej amik közelebb vihetnek a konszenzushoz, hogyan lehet visszafogni a tábornokokat

  • A szankciók nem fognak működni, a diplomáciának egyértelműen vannak korlátai, és a sürgős feladat a tiltakozók és a Tatmadaw visszafogásának ösztönzése – állítják szakértők

Hétfőn  a hatóság vízágyúkat vetett be és és szétkergette a puccsellenes tüntetőket, miközben tízezrek mozgolódtak az utcákon a Délkelet-Ázsia országban, annak ellenére, hogy a junta figyelmeztette, hogy fogy a türelme a lázongókkal szemben.

Vasárnap későn az állami mûsorszolgáltató, az MRTV burmai nyelven nyilatkozatot sugárzott angol nyelvû felirattal a képernyõn, miszerint

„a tüntetők különösen az érzelmileg feltüzelt tinédzserek konfrontációra késztetik a hatalmat, ahol akár az életük is veszélybe kerülhet.”

Eddig három tüntetőt öltek meg a rendőrökkel folytatott összecsapások során, míg egy rendőr is meghalt. A hatóságok a puccs óta 640 embert vettek őrizetbe – állítja a Politikai Foglyokat Segítő megfigyelő csoport. A megcélzottak között vannak a vasutasok, a köztisztviselők és a banki alkalmazottak is, akik a puccsellenes kampány részeként távoztak munkájuktól.

Három héttel azután, hogy Mianmar demokrácia-kísérlete véget ért, és a katonai rezsim átvette a hatalmat, a nemzetek szerte a világon nincsenek közelebb ahhoz, hogy konszenzusra jussanak a tábornokok hátralépésének elérésének módjáról. Az Egyesült Államok új szankciókat vezetett be a rezsimmel szemben, Németország és az Európai Unió azzal fenyegetőzik, hogy követik az USA példáját. Szakértők szerint ettől itt semmi nem fog változni.

Mivel a rezsim egyértelművé tette, hogy nem fog elzárkózni a halálos okozó erő alkalmazásától sem a politikusok egyetértenek abban, hogy a diplomácia korlátai egyre világosabbá válnak, és ehelyett most az erőszak fokozódásának megakadályozására kell összpontosítani.

Bilahari Kausikan nyugalmazott szingapúri nagykövet elmondta, hogy nem sok mindent tehetnek az aggodalomuk hangsúlyozásán kívül amellyel a „diplomáciai sürgetés a cselekvés látszatát kelti”.

„Regionálisan vagy nemzetközi szinten senkinek nincs sok ráhatása, és ez vonatkozik Asean országokra és Kínára is ”

– mondta Kausikan, a Külügyminisztérium volt állandó titkára.

„Számomra a sürgős prioritás a további vérontások megakadályozása. Ehhez mind a két fél önmérséklésére szükség lenne.”

Pou Sothirak volt kambodzsai miniszter, aki továbbra is Phnom Penh tanácsadója, hozzátette:

„Az Asean-nak diszkrét diplomáciai érzéke alkalmazásával gyorsan kell cselekednie, hogy megakadályozza a társadalmi nyugtalanságok további romlását és a túlzott erő alkalmazását a vérontások elkerülése érdekében.”

A Reuters hétfőn három forrásra hivatkozva arról számolt be, hogy Indonézia arra kényszeríti ázsiai szomszédait, hogy egyezzenek meg egy akcióterv elfogadásában: ez elfogadná a juntának azt az ígéretét, hogy választásokat rendez, figyelemmel kíséri a tisztességes és szabad választásokat. A terv magában foglalja az Asean képviselőinek azirányú tevékenységét, hogy segítsék elő  a junta és a tüntetők között párbeszédet. A tüntetők azt követelik, hogy a katonaság fordítsa meg az események menetét, és adja vissza a hatalmat a választott kormánynak.

Teuku Faizasyah, az indonéz külügyminisztérium szóvivője elmondta, hogy nincs tudomása a javaslatról, és kijelentette:

„Várnunk kell, amíg Retno Marsudi külügyminiszter találkozik az ázsiai külügyminiszterekkel. A konzultáció időbe telik, így nem tudom megerősíteni, hogy mikor állítanak ki nyilatkozatot.”

„Indonéziát a katonai tábornokok gyakran tekintik a mianmari diktatúráról a demokráciára való átmenet modelljének.”

Nincs konszenzus

Dominic Raab brit külügyminiszternek hétfőn később az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában kellett felszólalnia, hogy ismételten követelnie a katonaság „visszavonását” és Szu Kyi szabadon bocsátását.

Antony Blinken amerikai külügyminiszter hétfőn megismételte, hogy Washington, amely új szankciókat vezetett be a katonai rezsim ellen, „továbbra is határozottan lép fel a burmai emberek ellen erőszakot elkövetőkkel szemben”.

Kevin Rudd volt ausztrál miniszterelnök a Twitteren „határozott és sürgős ENSZ-beavatkozásra” szólított fel a „hatalmas vérontások” megakadályozása érdekében. Szerinte ezt minden kormánynak támogatnia kell.

De Pou Sothirak arra buzdította a nemzetközi közösséget, hogy „kerülje a konfrontatív megközelítést és tartózkodjon a katonai beavatkozás alkalmazásától.

„Ehelyett minden támogatást meg kell adniuk minden olyan kezdeményezésnek, amely támogatja a mianmari polgári és katonai vezetők közötti belső párbeszéd megkezdését, valamint ösztönözniük és támogatniuk kell az Asean-t a „konfliktusmegoldási” mechanizmusának hatékony gyakorlására tett kísérletében.”

Sothirak, aki korábban a kambodzsai külügyminisztérium államtitkára volt. „A nemzetközi közösségnek tartózkodnia kell a szigorú szankciók bevezetésétől Mianmar ellen, de arra kell ösztönöznie a belső harcias feleket, hogy párbeszédre és kompromisszumokra hajló alapállást vegyenek fel”

Maung Zarni, a Forsea társalapítója és vezetője, a demokráciapárti tudósok és az emberi jogi aktivisták délkelet-ázsiai országainak alapszintű hálózata szerint az Egyesült Államoknak és az EU-nak magas szintű találkozót kell tartania, hogy a puccs vezetői  stratégiai ütemtervet készítsenek a puccs visszafordítására.

Ezek közé tartozik

az összes fogva tartott politikus és polgári vezető szabadon bocsátása, akiknek száma mára már meghaladta az 1000-et, helyreállítva a demokratikus folyamatot a Nemzeti Liga a Demokráciáért, mint ideiglenes kormányt.”

Zarni hozzátette, Kína részvétele figyelmen kívül hagyható mindaddig, míg „nulla érdeke a demokratizálás vagy az emberi jogok erősödésének Kínában vagy Ázsiában.

Kausikan szerint az „egyetlen halvány remény” kompromisszumban rejlik Suu Kyi között, aki szerinte nem nélkülözheti saját felelősségét a helyzetért, és a mianmari katonaság között.

De ez egyelőre nem tűnik valószínűnek. Mind Aung San Suu Kyi, mind a tábornokok nulla összegű játéknak tekintik a politikát, és egyikük sem ismert kompromisszumkészségükről.

Trump puccs kísérlete?

Paul Krugman Nobel díjas közgazdász szerint a Capitolium elleni támadása nem volt más mint egy fasiszta puccskísérlet, mellyel Donald Trump megpróbálta megsemmisíteni a választások eredményét, és bebiztosítani uralmát a Fehér Házban.

„Rettenetes belegondolni abba, hogy mi vár még ránk a következő 12 napban” – írta a New York Timesban- arra utalva, hogy a hatalom átadása hagyományosan január 20-án történik meg az Egyesült Államokban. Trump elnök ugyanakkor közölte: szabályosan átadja a hatalmat január 20-án Joe Biden-nek. A demokrata elnökjelölt hétmillió szavazattal szerzett többet mint Donald Trump, de az USA elnöke csak most ismerte el azt, hogy veszített. Ez számára azért sem volt könnyű, mert ő is több mint 70 millió szavazatot kapott vagyis minden republikánus rekordot megdöntött.

Búcsú a republikánusoktól

A Capitolium ostroma végképp szakadást idézett elő a republikánusok és Trump között. Annál is inkább, mert Georgia államban mindkét szenátori helyet elbukták a republikánusok, akik ezért Trumpot hibáztatták. A vereség ugyanis azt jelenti, hogy a demokraták – ha minimális mértékben is – de többségbe kerültek a szenátusban is. Mindkét pártnak 50-50 szenátora van, és ilyenkor az alkotmány értelmében az alelnök dönt. Ő pedig a demokrata Kamala Harris, aki máris jelezte, hogy maximálisan élni kíván ezzel a jogával. Ez azt jelenti, hogy Biden döntéseit nem vétózhatja  meg a szenátus vagyis az új adminisztráció zöld utat kap elképzeléseinek megvalósítására.

Közben Nancy Pelosi, a képviselőház demokrata elnökasszonya jelezte: javasolja az impeachment eljárást Trump ellen nehogy az elnök az utolsó 12 napban még valami rendkívüli akcióval vétesse észre magát – lerombolva az amerikai demokrácia presztízsét.

Erdogan mélyponton

A szultán, ahogy hívei nevezik immár csak a törökök 30%-ának támogatására számíthat. A törökök populista vezérének népszerűsége a gazdasággal együtt hanyatlott alá – ez derül ki a New York Times riportjából.

A 19 éve uralkodó populista politikus kezdetben gazdasági csodát produkált Törökországban, és ezt a sikert a választási eredmények is visszaigazolták. Öt éve azonban megingott a török gazdaság, amely azóta folyamatos lejtmenetben van. A török líra elveszítette vásárló ereje több mint felét, az infláció galoppozik. A munkanélküliség növekszik. Mindezt tetézi a vírusválság, mely végzetes csapást mér a turizmusra.

A közvélemény kutatások szerint a polgárok 63%-a véli úgy, hogy Törökország rossz irányba tart.

Katona-diplomáciai sikerek

Erdogan nacionalista külpolitikával próbálta megvigasztalni népét: a régi szultánok dicsőségét hirdette, és fellépett a rég elvesztett birodalom több régiójában: Szíriában, Líbiában. Sőt azon kívül is: Hegyi Karabahban, ahol az azeri csapatokat támogatta az örményekkel szemben. A sikerek szépen mutattak a televízióban, de nem nyugtatták meg az átlagpolgárt, aki a megélhetését féltette.

Biden egy kalap alatt említette Erdogant, Kaczynskit és Orbánt

A szultán is fontos támogatót veszített el Donald Trumpban. Az USA a demokrata adminisztráció idején puccsot készített elő Erdogan megbuktatására. Ez nem sikerült. A fuccsbament puccsra hivatkozva igazi önkényuralmat vezetett be Erdogan: ellenfeleinek jó részét börtönbe csukatta. Most viszont amnesztiát ígér, részben amiatt, hogy jobb kép alakuljon ki róla Európában és az USA-ban. Erdogan vejét is elbocsátotta a gazdaság irányító posztjáról, és reformokat ígért. A következő választás 2023-ban lesz. A nagyvárosokat: Isztanbult, Ankarát és Izmírt már elveszítette. Ha nem tud változtatni a gazdaság lejtmenetén, akkor könnyen Trump sorsára juthat…

Trónörökös kerestetik – Rejtélyek és kételyek a rijádi lövöldözés körül

0

A Közel-Keletet és a világot is megosztja az a kérdés, hogy pontosan mi történt Rijádban egy hónappal ezelőtt. A hivatalos források egy „ártalmatlan” lövöldözésről tesznek említést, miközben a szaúdiak ellenfelei puccskísérletről, illetve a trónörökös haláláról beszélnek. Bármi legyen az igazság, egy dolog biztos: nemcsak a régióban, hanem Szaúd-Arábián belül is vannak olyan csoportok, akiknek nem lenne ellenére a jelenlegi uralkodói klikk bukása.

 

Április 21-én egy szokatlan eseményről számoltak be Rijád utcáin a regionális és a nemzetközi hírügynökségek.  A helyiek a királyi palota körül egy intenzív fegyverropogásra lettek figyelmesek, amely több mint fél percen át tartott. A fül- és szemtanúk szinte azonnal azt a konzekvenciát vonták le, hogy egy merényletnek, sőt mi több, egy éppen folyamatban lévő államcsínynek a tanúi. Ebbéli meggyőződésüket rekordsebességgel osztották meg az interneten, gyakran érdekes, meg nem erősített értesülésekkel színezve ki a történetet.

Például egy gépfegyveresekkel teli járműből nyitottak tüzet Mohamed bin Szalmán (MbS) trónörökösre és kíséretérére. A koronaherceget a közeli légi támaszponton található bunkerbe menekítették. Habár a lövöldözés idején Szalmán ibn Abdul-Aziz idős szaúdi uralkodó nem tartózkodott a palota közelében, de a puccs hírére elhagyta az országot. Az egész államcsíny fő szervezője és végrehajtója Allukasz Neplísz, a szaúdi szárazföldi haderő altábornagya volt, akinek már más szaúdi katonatisztek is hűséget fogadtak.

A lövöldözésről készült egyik telefonos felvétel.

Oszoljanak kérem, nincs itt semmi látnivaló… 

Rijád kicsit megkésve, de leszögezte, hogy

„Semmiféle puccs nem zajlik Szaúd-Arábiában.” 

A halálos áldozatokkal és sérültekkel nem járó lövöldözést egy pilóta nélküli repülőgép (drón) váltotta ki, amely túlságosan megközelítette a királyi palotát.  Ez a drónt sem kamerákkal, sem rakétákkal nem volt felszerelve, tehát nem jelentett közvetlen fenyegetést MbS-re nézve. Az a fajta „hobbidrón”, amely az arab felső középosztálybeliek körében szintén nagy népszerűségnek örvend, és előszeretettel „röptetik” azokat a szabadidejükben. Mivel a szaúdi hatóságok egy három évvel ezelőtt hozott rendelet értelmében engedélyhez kötötték a távirányítású gépek használatát, ezért a hivatalos hírmagyarázatok szerint tökéletesen érthető a biztonsági szolgálatok kissé heves reakciója, amikor lelőtték a feléjük szálló drónt.  (Az incidens óta egyetlen hivatalos „drónengedélyt” sem adtak ki az országban, más források a zavaróberendezések számának megnöveléséről tesznek említést).

külföldi aktivisták, újságírók és tudósítók arra figyelmeztettek, hogy április 21-én éjjel Rijádot nem zárták le, az internet megszakítás nélkül működött az országban, sem helikopterek, sem pedig páncélozott járművek nem járőröztek a fővárosban, így alighanem minden államcsínnyel kapcsolatos hír légből kapott. Vagy az egész egy tudatos lejárató- és rémhírkampány része, amelyet Szaúd-Arábia külső ellenségei terjesztenek. Rijád az egész káoszért – akárcsak a monarchiával szomszédos Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek – az olyan hírszolgáltatókat tette felelőssé, mint a katari székhelyű al-Dzsazíra.

Apa és fia – Szalmán ibn Abdul-Aziz (bal oldalon) és Mohamed bin Szalmán (jobb oldalon)

Rijád valószínűleg abban reménykedett, hogy ennyiben marad a történet és rövid idő alatt elfelejtődik ez a kis incidens. Ám azóta szinte megállás nélkül bukkannak fel új információk vagy elméletek. Felmerült, hogy az egész lövöldözést az Iszlám Állam (ISIS) terrorszervezet vagy annak szaúdi szimpatizánsai követték el. A másik közkedvelt feltételezés, hogy a sivatagi királyságba beszivárgó, Jemenből származó „húszi kommandó” felelős a lövöldözésért, mivel Szanaa így akarta kiiktatni MbS-t. Ugyanúgy az iráni Forradalmi Gárda különleges egységei vagy a Katar által felbérelt zsoldosok szintén szerepeltek a „gyanúsítottak” között.

Eltűnve a radarról 

Elsőre a szaúdi puccsal kapcsolatos híresztelések a tipikus „fake news-nak” tűnnek, amelyet most nem elsősorban nem az oroszok, hanem a  regionális riválisának számító perzsák vagy a szaúdiakkal súlyos diplomáciai válságba kerülő katariak karoltak fel. Ezek a források rendre felteszik azt a kérdést, hogy amennyiben április 21-én este tényleg nem történt semmifél közvetlen támadás a koronaherceg ellen, akkor azóta

„miért nem mutatta meg magát a nyilvánosság előtt?” 

Ugyanúgy kifogásolják, hogy egyetlen hivatalos fénykép vagy videó sem jelent meg MbS-ről. Az iráni PressTV azt emelte ki, hogy amikor Mike Pompeo április végén Szaúd-Arábiában járt, akkor a hivatalos közlemény szerint közösen vacsorázott a trónörökössel. Csakhogy az eseményről közzétett képeken nincs rajta MbS, helyette az amerikai külügyminiszter csak az idős uralkodóval és Ádel al-Dzsubeir külügyminiszterrel látható. A libanoni székhelyű,  Hezbollah-párti al-Manar arra mutatott rá, hogy a koronaherceg nem jelent meg a május 15-én tartott miniszteri tanácskozáson. Sőt, az egyik iráni lap ennél tovább ment: egy meg nem nevezett arab ország hírszerzési apparátusától szerzett jelentésére hivatkozva azt írta, hogy az április 21-i incidensben „két golyó érte Mohamed Bin Szalmánt, aki már valószínűleg halott”, csak Rijád nem meri elismerni a trónörökös halálát, mivel tart a következményektől.

Természetesen a szaúdi hatóságok sem tétlenkedtek, s harcba szálltak az ilyenfajta híresztelésekkel szemben. Május 18-án MbS irodája egy olyan képet tett közzé a Twitteren, amelyen az emírségi trónörökössel, bahreini uralkodóval és Abdel Fattah asz-Szíszi egyiptomi elnökkel éppen egy „baráti találkozót” tartanak. Ugyanúgy a helyi sajtóban kiemelten tudósítottak arról, hogy Mohamed bin Szalmán még április végén egy több milliárd dolláros projekt (hatalmas ipari és szórakozópark) megnyitóján vett részt, s erről egy videófelvétel is készül. Ráadásul a legutóbbi hivatalos értesülések szerint szerdán telefonon beszélt egymással Emmanuel Macron francia elnök és szaúdi trónörökös, amely során megvitatták a legfontosabb regionális kérdéseket.

Fortyogó tűzhányó

Legyen bármi is az igazság, egy dolgot semmikép sem szabad figyelmen kívül hagyni: egy esetleges szaúdi puccsal kapcsolatos (ál)hírek korántsem minden alap nélküliek. Szalmán király és a koronaherceg a fejlesztési terveikkel (a “Vision 2030” nevű program), az óvatos társadalmi és vallási reformjaikkal (nők vezetése vagy a mozik újranyitása) és a több mint három éve indított, de eddig komoly eredménnyel nem járó jemeni hadjáratukkal bizony rendkívül sok ellenséget szereztek maguknak az országon belül. Különösen a királyi család más ágában.

Épp ezért nem csoda, hogy a sivatagi királyságban egy kiterjedt leszámolás vette kezdetét. Például tavaly 11 olyan szaúdi herceget tartóztattak le, akik veszélyt jelenthettek volna MbS hatalmára nézve vagy elorozhatták volna tőle a trónt, ha majd az édesapja távozik az élők sorából. Ugyanúgy a kormányban, gazdasági életben, médiában és a fegyveres testületeknél végrehajtott kiterjedt tisztogatások is azt mutatták, hogy mindenfajta potenciális veszélyforrástól vagy bíráló hangtól igyekeztek megszabadulni. Ennek ellenére mégsem sikerült a kedélyeket teljesen lecsillapítani. Sokan továbbra is hangot adnak a kritikáiknak, sőt néhányan egyenesen már követelik, hogy a hadsereg vagy az uralkodói család belső ellenzéke aktivizálja magát és szervezzen meg egy palotaforradalmat vagy  államcsínyt.

Ezek közé tartozik a Németországban menedékjogot kapott Háled bin Farhán, az egyik legrégebbi és legnagyobb befolyással rendelkező szaúdi nemesi család sarja. A héten adott interjújában megemlítette, hogy bár szerinte a múlt havi események nem egy puccs jelei voltak, de az eset mégis

„rendkívül megalázó volt a Szalmán-klán számára, mivel rámutatott arra, hogy mennyire gyenge a pozíciójuk az országon belül”

Szerinte nem kell sok, hogy valaki megelégelje a „Szálmán-duó” túlkapásait és eredménytelen intézkedéseit, s akcióba lendüljön. Mert ha a jelenlegi vezetés folytatja az „irracionális, tévelygő és idióta politikáját”, akkor azzal nemcsak a Szaúd-család bukását, hanem egyben egész Szaúd-Arábia összeomlását előidézik.

Farhánnal készített interjú.

Kinyilatkoztatásra várva

Az arab világban korántsem számít meglepőnek, ha egy vezető arab személyiség halálát először eltitkolják és csak később ismerik el. Ugyanúgy az ellenkezőjére is akadt példa, amikor valaki több hétnyi távollét és halálát keltő tucatnyi híresztelés után váratlanul életjelet adott magáról. Ezért korántsem lenne meglepő vagy szokatlan, hogy az MbS-ről szóló hírek valójában egy a Szaúd-Arábia ellen irányuló (újabb) dezinformációs hadjárat részei, amelyek sikeresen vertek gyökeret az arab közbeszédben.

Viszont egy szaúdi puccsról vagy palotaforradalomról szóló elképzeléseket egyáltalán nem szabad a szőnyeg alá söpörni, hiszen az áprilisi incidens rámutatott azokra a vérre menő intrikákra, amelyek a világ egyik legelzártabb királyi családjában zajlanak. Már csak Farhán figyelmeztető szavai miatt sem lehet félvállról venni egy esetlegesen elmélyülő válságot:  „Szaúd-Arábia egy kitörés előtt álló vulkán, amely ha kitör, akkor az súlyos hatással lesz nemcsak a Közel-Keletre, hanem egész Európára is”.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!