Csak öt kormánypárti médium majd’ félezerszer írta le Karácsony Gergelyről, hogy alkalmatlan. Ez a jelző volt az önkormányzati választási kampány vezérszava.
Az Euronews és a Mérték Médiaelemző Műhely kutatása öt kormányközeli médium cikkeit vizsgálta meg az önkormányzati választási kampány utolsó 30 napjában. Az alkalmatlan szó csaknem 500-szor szerepelt a választásokról szóló cikkekben.
Elsöprő koncentráció
A közismerten koncentrált, a Mérték szerint
a hazai sajtó bevételeinek 78 százalékát besöprő kormányzati befolyású médiakonglomerátum
(közte úgynevezett közszolgálati csatornák is) hatékony működése eddig is ismert volt. Ennek az óriásnak központi szereplője a Közép-Európai Sajtó- és Média Alapítvány (KESMA). Az erősen centralizált, közel 500 kiadványt összefogó, az országos kereskedelmi rádiók, az ingyenes és a megyei napilapok piacán monopóliummal bíró szereplőt a versenyjogi szabályok kiiktatásával tömörítették egyetlen közös tulajdonos alá. (Mint ismert, mindezt „önkéntesen” és ingyen tette például Mészáros Lőrinc a Mediaworksszel, vagy Schimdt Mária a Figyelővel.) Az alapítvány a híreket is szolgáltató médiumok teljes piacán a bevételek 24 százalékát összpontosította – írja az elemzés.
Eddig bevált
Jól láthatóan ezt a bevált receptet írta fel magának a Fidesz az önkormányzati kampányra is. A vizsgálat során ugyan csupán öt médiumot vizsgáltak, de ezekben is legkevesebb 26 olyan cikket találtak, amelyek szóról szóra megegyező tartalommal jelentek meg legalább három felületen – így a magánkiadó által működtetett lapokon és az ezektől elvileg független, közszolgálatinak nevezett televízió oldalán is.
A vizsgálatba bevont médiumok:
origo.hu: a KESMA tulajdonában lévő, a kormánypártok érdekeit teljes körűen kiszolgáló hírportál, amely még mindig a második legnagyobb elérésű a hírportálok között,
888.hu: a szintén KESMA-tulajdonú, a fiatalabb korosztályt megszólító, hangvételében az alt-right (az amerikai szélsőjobb által kitalált fake news) vonalhoz tartozó, erősen kormánypárti portál,
Magyar Nemzet Online: a KESMA tulajdonában lévő, a napilap online verziójaként megjelenő, a kormánypárti szavazók idősebb és magasabb végzettségű rétegét megszólító, erősen kormánypárti portál,
hirado.hu: az állami média online hírportálja, erősen kormánypárti irányultságú
bama.hu: a KESMA tulajdonában lévő, az Új Dunántúli Napló című Baranya megyei napilap online portálja, elsősorban a pécsi kampányban töltött be jelentős szerepet, erősen kormánypárti.
A központi jelző
Sokaknak feltűnt a választás előtt, hogy egyszer csak szinte minden kormánypárti megnyilatkozásban elhangzott-olvasható volt az „alkalmatlan” jelző Karácsony Gergelyről. Ezzel szemben álltak Tarlós Istvánról az „alkalmas”, „tapasztalt” minősítések. (Az Origónál például gyakran olvashattunk olyan megjelenést, amelyekben a nyitóoldalon nem is voltak mások, mint a jelzőt már címében is hordozó írások.)
A vizsgálat erről azt hozta ki eredményként, hogy csaknem ötszázszor jelent meg Karácsony „alkalmatlan” jelzője, a következő bontásban:
888: 303 cikk, 47-szer,
Origo: 151 cikk, 166-szor,
hirado.hu: 336 cikk, 108-szor,
Magyar Nemzet: 288 cikk, 153-szor,
bama.hu: 94 cikk, 22-szer.
Összesen 496 alkalommal olvashatták csak ennek az 5 médiumnak az olvasói a voksolás előtti hónapban azt a szót, hogy Karácsony alkalmatlan.
Polyák Gábor, a Mérték kutatója, médiajogász szerint jól látható a jelzők (alkalmatlan/alkalmas) teljesen következetes használata. Vagyis az a központi akarat, hogy márpedig ugyanazokat a szavakat a lehető legtöbbször kell megjeleníteni, teljes mértékben átment ezen a médián. (A bama.hu a pécsi, politikai szempontból igen kényes polgármester-választás kapcsán került képbe.)
Mama kedvence és társai
Tarlós István esetében az alkalmas és a tapasztalt mellett még a legesélyesebb szavak jelentek meg legtöbbször a vizsgált oldalakon, Karácsony esetében csupa negatív, néhol személyeskedő jelző volt olvasható. Leggyakrabban az, hogy alkalmatlan, de volt bukott polgármester, megbízhatatlan, tájékozatlan, erőtlen, gátlástalan, tutyimutyi, tétova, mama kedvence is. A pécsi két jelölt, Vári Attila (Fidesz) és Péterffy Attila (ellenzék) esetében két fő jelzőt használtak. Vári volt a kétszeres olimpiai bajnok, Péterffy pedig az erdőégető.
Ugyanaz több helyen
Megnézték azt is, hogy mekkora volt az átfedés a megjelent tartalmak között, mennyi volt a (szinte) szó szerinti átvétel az elvileg magántulajdonú és a „közszolgálati” média között.
Összesen 26 ilyen cikket találtak a tanulmány készítői. Néhány esetben az állami hírügynökség, az MTI cikkét vették át szóról szóra a vizsgált médiumok (tegyük hozzá, ez elég gyakori az írott sajtóban). Több olyan cikkegyezést is találtak azonban, például a Fidelitas búcsúajándéka, Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetőjének sajtótájékoztatója, vagy éppen a Századvég kutatásai, amikor ugyanarról a rendezvényről írták szinte szóról szóra ugyanazt a kormányközeli sajtóban és a hírügynökségben. A Századvég október 11-én kiadott kutatását, mely szerint továbbra is Tarlós a legesélyesebb, az Origo, a hirado.hu (az MTI-hírt közölve), a 888.hu és a Magyar Nemzet is szóról szóra közölte.
Három nappal a választás előtt, október 10-én a közvélemény-kutató intézetek rendezvényéről a Hír TV és az MTI is tudósított. Érdekesség, hogy a Közvéleménykutatók.hu oldalon is megjelent egy cikk, melynek az volt a címe, hogy „Egyik kutatócég sem állítja, hogy Karácsony Gergely győzhet”. Ám az ötből kettő (Medián és Publicus) vezetője is jelezte, hogy nem ért egyet a címmel. Mindkettő nagyon szoros eredmény jósolt a Karácsony-Tarlós-versenyben. A vizsgált médiumok közül
egyik sem hívta fel erre a figyelmet.
Az MTI a választás napján két interjút is közölt, melyek aznap hangzottak el a közrádió adásában. Az egyik vendég a kormánypártok támogatásával induló Tarlós István volt, a másik pedig Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője. Szintén a választás előtti pénteken jelent meg az Origón egy cikk Karácsony 10+1 szerencsétlenkedéséről, melyet a Magyar Nemzet és a BAMA is közölt, érdemi változtatás nélkül. (Utóbbi két esetben a cím is ugyanaz.)
A választás eredményeit ismerjük. Budapesten és Pécsett is.
A csütörtökön egybesepert kormánypárti óriásmédiával egy csomó pénzt takaríthat meg a kormány, de a hírfogyasztók nem túl jó véleménye aligha fog javulni róluk. A szakértő szerint ez nyílt arculcsapása az EU-nak és az Európai Néppártnak.
Csütörtökön két lépésben, pár óra alatt terelték egybe a kormánypárti médiumokat egy „nonprofit alapítványba”. A Gazdasági Versenyhivatal máris vizsgálja (az összbevétel alapján kötelezően) – tudatta az állami szervezet.
A nem régiben létrehozott Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány közvetlen egyedüli irányítást szerezne az Opus Press Zrt., az Echo Hungária TV Televíziózási, Kommunikációs és Szolgáltató Zrt., a New Wave Media Group Kommunikációs és Szolgáltató Kft. és a Magyar Idők Kiadó Kft. felett.
A jogias szöveg mögötti lényeg az, hogy
egyetlen tulajdonos fogja birtokolni Mészáros Lőrinc, Schmidt Mária és Habony Árpád lapjait, tévéit és internetes orgánumait, valamint Andy Vajna újságjait.
Ezzel hivatalosan is egy kézbe kerül az összes megyei napilap, a Bors, a Magyar Idők, a Hír TV és az Echo TV, a Karc FM és Retro rádió, a Figyelő, a Lokál lapok, a Ripost, a faktor.hu, a 888.hu, a mandiner.hu, az origo és VS.hu, valamint a tévés műsorgyártást végző Hung-Ister, valamint kisebb vidéki rádiók és internetes portálok.
Kimaradt a Vajna-féle TV2 és Rádió1.
Az első körben a Mészáros Lőrinc-birodalom után a többi tíz kiadó is „önként” elajándékozta orgánumait a kiadónak, amelynek égisze alatt Liszkay Gábor, a Fidesz évtizedes kipróbált médiavállalkozója irányításával fog tovább működni a kormányzati úthenger. Amely alá az Átlátszó számlálója szerint jelenleg 476 cím tartozik.
Az alapítvány megvette az MSZP egykori pénztárnokának, Puch Lászlónak cégétől a Szabad Földet és két kisebb kiadványt is.
A GVH-nak 8 napon belül kell döntenie arról, hogy indokolt-e a bejelentés alapján eljárást indítani. Ha igen, az ügyintézési határidő 30 nap vagy 4 hónap lehet attól függően, hogy milyen okból került sor az összefonódás vizsgálatának elrendelésére.
A versenyhivatalnak azt kell vizsgálnia, nem alakul-e ki túlzott erőfölény, a piaci verseny korlátozása, a Médiahatóságnak pedig azt, hogy nem sérül-e a sok színű tájékozódás követelménye.
Nincsenek illúziói Polyák Gábor médiajogásznak. Emlékeztet arra, hogy egyik hatóság se gördített akadályt az eddigi felvásárlások elé se. Például amikor a vidéki lapok nyolcvan százaléka (plusz rádió, tévé) került egyetlen kézbe, a Mészáros Lőrinc-féle Mediaworkshöz.
A szakértő szerint az egy tulajdonos alá rendelés okozhat fejfájást a GVH-nak, hogyan találjon mindent rendben lévőnek. Még akkor is, ha az átruházás ingyenes és nonprofit alapítványról van szó.
A mostani helyzet semmit se változtat azon, hogy Magyarországon megszűnt a sajtószabadság, majdnem korlátlan a kormány „tájékoztatási” hegemóniája – mondta a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője. Annyi változás van azonban, hogy most már a látszatra se akarnak adni, eddig legalább formailag eltérő kezekben voltak ezek a médiumok,
az Európában példa nélkül egyetlen kézbe szervezés viszont arculcsapás az uniónak és az Európai Néppártnak.
Kérdés, most is eljátsszák-e azt, hogy „vannak problémák, de nincs szükség közbelépésre” – mondta Polyák Gábor.
Ha a Médiahatóság és nyomában a GVH mindent „rendben” talál, akkor versenytárs fordulhat bírósághoz, valamint az Európai Bizottsághoz is a mindent elöntő kormányzati-állami vállalati hirdetések miatt. Ezek nyilvánvalóan a fenntartáshoz szükségesek, de tiltott támogatások. De hasonló tartalommal már három éve fekteti el egy beadványukat az EB – mondta Polyák.
Meglehetősen nehezen értelmezhető állítólag piaci körülmények között ekkora konglomerátum „nonprofit alapítványi” jellege. Polyák szerint azonban
„ebben a világban egyszerűen nincs válasz ilyen kérdésekre”.
Sokan felteszik a kérdést, miért történt mindez. A médiaszakértő is azon az állásponton van, hogy konszolidálni kellett a kiadók működését. Tavaly nagyjából 60 milliárd forint bevételük mintegy 90 százaléka a kamu kormányzati és állami vállalati (MVM-, Szerencsejáték-) hirdetésekből származott. Az egybe tereléssel nem csak a tartalmakat lehet még jobban „összecsiszolni”, hanem egy csomó pénz megspórolható a működésben is. Az például Polyák szerint is biztosra vehető, hogy a Hír TV és az Echo ebben a formában nem fog megmaradni.
Két érdekessége feltétlenül van az eseménysornak. Az egyik az, hogy miközben Orbánt mindenben feltétel nélkül kiszolgáló emberei (Mészáros, Habony, Schmidt) egy csapásra „átadni” kényszerültek kiadóikat, Vajna megtarthatta a TV 2-t és a Rádió1-et. (Előbbi is viszi a pénzt, állami hirdetések nélkül tízmilliárd körüli vesztesége lenne, s emiatt nagy is az elégedetlenség Orbánnál. Természetesen lehetséges, hogy később Vajna ezeket is „felajánlja” az alapítványnak.
A másik fontos az, hogy most lényegében visszaáll a 2015 eleji G-napig tartó működés. Akkor Simicska Lajos volt a Fidesz-média kezelője, most pedig az alapítvány. A kettő közti időben a széttagolt tulajdonosi szerkezet biztosíték volt Orbán kezében arra, hogy senki se válhat főszereplővé.
Az alapítványi főnökök és a kiadóiktól megszabadított emberek tehát annyira egyértelműen hűek Orbánhoz, hogy szó nélkül lenyelik:
minden önállóságuknak búcsút inthetnek. Már nincs szükség az „ellen-Simicska” megoldásra.
Olyan nagy nyugalomra azért nincs okuk se Orbánnak, se az alapítványi főnököknek. A Mérték minap nyilvánosságra került országos hírfogyasztási felmérése azt mutatja, hogy a lakosság sokkal jobban tisztában van a média helyzetével és a kormány befolyásával, s jelenleg inkább az általános apátiának tudható be, hogy ez nem fejeződik ki a politikai véleménynyilvánításban.
A közélet iránt rendszeresebben érdeklődők legfőbb forrása (70 százalék) változatlanul a televízió,
azon belül is a kereskedelmiek. A mezőny fölé magaslik az RTL 74 százalékkal. A TV 2 68 százalékkal követi, az állami csatornák 54, az ATV 27 százalékban tájékozódási forrás. Az internet a tévés átlag fele. Ezen belül változatlanul az Index és az Origo 19-20 százalékkal a legolvasottabbak, de az Origo fideszesítése óta visszaesett, vetélytársa idénre megelőzte. Számottevő, legalább 10 százalékos részesedése csak a kormány iránt erősen kritikus portáloknak van.
A hírfogyasztási mintázatok alapján jól szétválaszthatók a kormánypárti és a Jobbik nélküli ellenzéki orgánumok. Előbbiek közé tartozik a TV 2, az állami tévék-rádiók, az Echo, az Origo, a Ripost és a Demokrata mint legfontosabbak. A demokratikus pártok hívei leginkább az RTL-t, az ATV-t, a Klubrádiót, a 168 órát, az Élet és Irodalmat, a 444-et, az Átlátszót, a 24.hu-t, a hvg.hu-t, az Indexet és a nepszava.hu-t választják.
A különféle mérések azt igazolják, hogy az előbbi csoportban többen vannak az alacsony iskolázottságú, kistelepülési idős emberek.
A Mérték számai rámutatnak arra, hogy a kizárólag kormánypárti médiából tájékozódók hányada a teljes felnőtt népességen belül alig 7 százalék, az 50-59 éveseknél 9, a hatvanon felülieknél 10 százalék, 11 pedig a legfeljebb nyolc osztályt végzetteké.
Ebben a szociológiai környezetben tarolt a Fidesz a legutóbbi választáson.
A most egybeterelt orgánumokat nézők-hallgatók-olvasók többsége pedig pontosan tudja, hogy médiumaik kormánypártiak. Ezzel szemben az RTL-t nézők több, mint fele kormánykritikusnak értékeli a csatornát. Vagyis az esetleg „hatékonyabbá” váló gigamédiával új hívek szerzése nehéz lesz.
Megmérték a híreket továbbító médiumok hitelességét is. Eszerint a teljes felnőtt népességben
a leghitelesebbnek minősített hírforrás az RTL Klub, ezt követi az ATV és a HVG,
valamint az m1. Legkevésbé a megyei napilapok hitelesek, ezt a forrást mindössze a lakosság 4 százaléka tartja teljes mértékben megbízhatónak.
A felmérés azt is megmutatja, hogy vannak (mintegy egyötödnyien az RTL-TV 2-párosában) a pártpreferenciájúak közt, akik az „ellenoldali” médiát is figyelik. Így aztán a kormány számára kellemetlen korrupciós ügyekkel a kormánypártiak csaknem fele is találkozik legalább hetente. Annak ellenére, hogy a kormánypárti sajtó ezekről vagy be se számol, vagy eltorzítva, a történteket tagadva teszi.
A legutóbbi választás megmutatta, hogy az agresszív médiastratégia kifizetődött. Az élesen idegengyűlölő üzenet a feltételezett migránsveszélyre, valamint Sorosra épült és a kampány sokakat meggyőzött, hogy Orbán szavatolja számukra a biztonságot.
Európán belül talán sehol sem zsugorodik olyan drámaian a mozgástér a független sajtó számára, mint Magyarországon, aminek természetesen baljós következményei vannak a demokráciára nézve. Így ítéli meg a helyzetet a New York Times korábbi budapesti irodavezetője, aki jelenleg újságírást oktat Párizsban a Politikai Tudományok Főiskoláján.
Álláspontját Celestine Bohlen a Népszabadság és a Magyar Nemzet bukásával támasztja alá, hozzátéve, hogy Orbán barátai és szövetségesei ellenőrzésük alá vonták a média széles körét, alighanem politikai megfontolásokból, semmint üzleti haszonszerzés céljából. És akkor még nem beszéltünk a kormánykézben levő szerkesztőségekről, amelyek közé tartozik hat tévé, 5 rádió, valamint az MTI. A Riporterek Határok Nélkül képviselője azt mondja, a miniszterelnöknek sikerült döntő befolyáshoz jutnia a sajtóban.
A legutóbbi választás megmutatta, hogy az agresszív médiastratégia kifizetődött. Az élesen idegengyűlölő üzenet a feltételezett migránsveszélyre, valamint Sorosra épült és a kampány sokakat meggyőzött, hogy Orbán szavatolja számukra a biztonságot. Charles Gati azt mondja, a hatalom mesterien mosta át a lakosság nagy részének agyát. Ehhez nemigen van szükség nyílt cenzúrára. A kritikus orgánumok hangfogóval működnek, és az RTL-t leszámítva csak kevesekhez jutnak el. A piac 15 %-át teszik ki a politikai céllal elhelyezett állami hirdetések, ez az európai átlag több mint kétszerese, mutat rá a Mérték Elemző Intézet vezetője. A Magyar Idők bevételeinek 85 %-a származik ilyen forrásból.
Orbán újabb mandátumával megkérdőjeleződik a sajtópiac sorsa. Martin József, a Magyar Nemzet korábbi munkatársa úgy jellemzi az állapotokat, hogy van sajtószabadság, de egyre csökken a sokszínűség és ez aggasztó. Az információból mind inkább politikai áru lesz, ám az ki van téve nyílt és burkolt torzításoknak és ez komoly kételyeket vet fel a demokráciát illetően. Mert ilyen körülmények között miként lehet az újságírás a 4. hatalmi ág? Miként lehet szabad és tényekkel alátámasztott vitákról beszélni, miként lehet feltárni a politikusok visszaéléseit? Polyák Gábor úgy véli, a legutóbbi választási hadjárat már megmutatta, hogy itt nem egyszerűen a propagandáról van szó, hanem arról, hogy csak egyetlen vélemény jelenik meg a tömegek számára. A migráció mindent uralt, a lényeges gondok nem kerültek terítékre, azok megvitatására egyszerűen nem volt tér, felület.
A legtöbb kormánypárti médiumot egy központi holding irányítana, amelyek Liszkay Gábor vezethetne. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó szakértő szerint így hatékonyabb lehet a működtetés, és elmúlt már az a félelem, hogy valaki, Simicska Lajoshoz hasonlóan, fellázadhat.
Központosítaná a kormány a médiabirodalmát a 444 információi szerint. Azt írják: megszűnnek a párhuzamos tulajdonlások, a legtöbb médium egy holdingba kerül, Liszkay Gábor irányítása alá.
A portál szerint a G-nap után azért épült több lábra a rendszer, hogy ne fordulhasson előre még egyszer, ami Simicska Lajos esetében. Így lett médiatulajdonos Habony Árpád, Mészáros Lőrinc, Andy Vajna, Matolcsy Ádám, Schmidt Mária és még Heinrich Pecina is.
Nemrég viszont Liszkay, a Mészáros tulajdonában lévő Mediaworks elnök-vezérigazgatója Media Fundamentum Nonprofit Zrt. néven céget alapított.
Ez a cég lehet a médiabirodalom központja.
A 444 úgy tudja, ide kerül minden Mészáros-érdekeltség: a megyei napilapok, a Nemzeti Sport, bulvárlapok; a nemrég megszerzett Simicska-birodalom: a Hír TV és a Magyar Nemzet kiadói joga; az Echo TV, a Karc FM, a Retro Rádió és a Matolcsy Ádám-féle Origo. A portál szerint bizonytalan a TV2, a Bors és a Rádió1 státusza, a Habony-féle Lokál és 888 megúszhatja a beolvadást, a nagyon alacsony példányszámú, Schmidt Mária-féle Figyelőt pedig „nem tekintik relevánsnak”. A végleges döntés Orbán Viktor kezében van.
A „szakmai munkát” állítólag Liszkay Gábor felügyeli majd, a vezérigazgató pedig az MTVA-vezér Vaszily Miklós lehet.
A 444 szerint a központosítás oka, hogy „a politikai vezetés elégedetlen a külön-külön kézbe utalt médiumok menedzselésével” – vagyis azzal, hogy
„egyes strómanok és kijelölt tulajdonosok sajátjuknak tekintik, és önkényesen hordják szét a rájuk bízott vagyont”.
Egyetért ezzel Polyák Gábor, a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője is. A Független Hírügynökségnek azt mondta: az Echo TV például nagyon önjáró lett, nem csak pénzügyi szempontból. Szerinte „ez szereptévesztés”, hiszen „itt mindenki kiszolgál”.
Mint mondta, a rendszert tudatosan építették így ki, a Simicska-háború miatt, de
„mostanra annyira stabilizálódtak a feudális viszonyok, hogy nem kell tartani lázadástól”.
A centralizált birodalom működtetése egyébként olcsóbb is lehet (bár így is „elképesztő mennyiségű” közpénzről lehet beszélni), és a hatékonyság Polyák Gábor szerint felülírhatta a félelmet.
Ugyanakkor ez szervezeten belülre hozhat bizonyos vitákat is, amelyek eddig zajlottak, például a Habony- és a Mészáros-féle kör körül. Ez is oka lehet annak, hogy a Lokál és a 888 kimaradhat (a 444 szerint a másik ok, hogy Liszkay közéletibb profilt képzel el, kevés bulvárral).
A TV2 esetleges kimaradásával kapcsolatban azt mondta: senki nem érti, hogy ilyen hátszéllel hogyan lehet veszteséges, és veszélyes lenne bevinni egy ilyen szervezetbe „egy fekete lyukat, amely benyel minden pénzt, de nem látni, hol pottyan ki”.
„Biztos vagyok abban, hogy a Századvég tájékán nagyban megy a gondolkodás arról, hogy érdemes-e visszahozni azt a Magyar Nemzetet, amelytől a hard-core Fidesz-tábor már elpártolt, illetve arról, hogy mi legyen a Magyar Időkkel, amelybe rengeteg pénzt fektettek, s mégsem lett sikertörténet” – véli Polyák Gábor. A Mérték Médiaelemző Műhely vezetője szerint a Fidesznek sem áll érdekében robbanásveszélyig vinni a házon belüli médiakonkurenciát.
Sokak szerint azóta lóg a levegőben a Magyar Nemzet újraindításának és egyben a Magyar Idők megszüntetésének lehetősége, hogy Simicska Lajos kiszállt a „médiabizniszből” (és egy kivételévelminden érdekeltségét eladta). Hivatalosan semmit nem lehetett erről hallani egészen mostanáig, amikor is Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője az ATV-nek arról beszélt, hogy „méltányos és igazságos” lenne, ha augusztus 25-én, alapításának 80. évfordulóján indítanák újra a Magyar Nemzetet, s azok kezébe adnák, „akik érzik és követik Pethő Sándor (a lapalapító) szellemiségét”.
Fotó: YouTube
Polyák Gábor a Független Hírügynökség megkeresésére úgy vélekedett, hogy
pénzügyi szempontból nincs értelme a Fidesznek fenntartania egy Magyar Időket és egy Magyar Nemzetet, hiszen a forrásai nem feneketlenek,
s pont annyi médiafelületre van szüksége, amelynek segítségével el tudja juttatni koncentrált üzeneteit. Teljesen tehát ők sem tehetik félre az ésszerűség szempontját.
A Magyar Nemzetnek jól felépített brandje van, a Magyar Idők pedig semmilyen szempontból sem nevezhető sikertörténetnek. Ugyan olvasottsági adtok nem állnak rendelkezésre, miként az sem, hogy mennyit fektettek eddig a kormánypárti lapba (miután nem állami tulajdonú a Mészáros médiabirodalmon kívüli lap), de ha valaki megnézi a cégbírósági dokumentumokat, azokból látszik, hogy milyen jól tartják az állami hirdetések a napilapot.
Tegyük hozzá, ugyanez a dilemma a Hír TV visszafoglalása után. Az Echóval és az állami m1-gyel is a pazarló párhuzamosság tanúi vagyunk.
Társadalmi szinten mérhető haszna nincs annak a médiafölénynek, amelyet a Fidesz kialakított a maga oldalán – válaszolta erre vonatkozó kérdésünkre a szakember, aki kifejtette:
rengeteg pénz megy el arra, hogy a Fidesz napi őrültségeit koordináltan eljuttassák a társadalomhoz, miközben az értelmes párbeszéd teljesen megszűnt.
A még eddig túlélt független kritikus média „a peremvidéken focizik”, napi túlélési csatákat vív – mondja, keserűen ironizálva azon, hogy
„társadalmi szempontból ennél rosszabb már csak az lenne, ha lelőnék az újságírókat”.
Most már inkább a Fideszen belül merül fel a kérdés, hogy van-e haszna, nem inkább káros-e a házon belül kialakult (média)konkurencia – mondja, hozzátéve: könnyen lehet, hogy a Fidesznek kell végig gondolnia, hogy akar-e házon belüli küzdelmeket.
„Ma már nem irányvonalak, hanem gazdasági csoportosulások vannak, személyes és gazdasági érdekekkel – ez pedig egy ponton túl már robbanásveszéllyel jár.”
Igen pesszimistán nyilatkozott arról, hogy szerinte elértük-e a mélypontot. Mint kifejtette: már régóta nem mond olyat, hogy nincs lejjebb, hiszen még abból a kevésből is – köztük az újonnan indultak közül is – megszűnhet pár, amely eddig állta a sarat. „Ebben a médiatérben, ebben a gazdasági környezetben nagyon komoly kihívás a vállalkozások számára életben maradni.”
Az pedig különösen nagy szomorúsággal tölti el, hogy a még létező, nem túlságosan nagyszámú független vagyonos üzletember sem tekinti megsegítendő célcsoportnak a független sajtót, a független civil szervezeteket,
s bár megengedhetnék maguknak, mégsem áldoznak rájuk. Ők eddig sem érezték fontosnak, hogy tegyenek a magyar nyilvánosságért. S nem hiszi – sorolta tovább a pesszimizmusát tápláló adalékokat –, hogy közösségi finanszírozással sokan fenn tudnának maradni.
Végiggondolt, olajozott hatalomvisszavétel volt a Hír TV-ben, de ezzel már túlzott házon belüli konkurenciát teremtett a hatalom – mondja a szakértő. Mivel már eddig is túlléptek a racionalitáson, nehéz megjósolni a jövőt – ez Polyák Gábor véleménye.
Azt senki se tudja az érdekelteken kívül, hogy mi hangzott el Simicska Lajos és Nyerges Zsolt, a Hír TV-t is magában foglaló médiabirodalom előző és új tulajdonosa között, például arról, ami aztán a csatornával szerdán történt, de az bizonyos, hogy Simicskát akkor már az egész nem érdekelte – mondta a Független Hírügynökség kérdésére Polyák Gábor. A médiajogász szerint az mindkettejük számára egyértelmű lehetett, hogy két lehetőség van – csakúgy, mint annak idején a Népszabadság esetében -: átalakítani vagy bezárni. (Ezt is érintve nyilatkozott nekünk Csintalan Sándor.)
Az előbbi mellett az dönthetett, hogy
a Hír TV minden viszontagsága ellenére jó márka maradt.
Ennek visszaigazolása az, hogy olajozott, tökéletesen előkészített volt a restauráció, az új műsorterv megvolt az első perctől kezdve – magyarázza a terület szakértője.
A csatorna megtartását támasztja alá az, hogy a fideszes médiabirodalom legnagyobb részét képező – a Mészáros Lőrinc-féle Mediaworkshöz tartozó – Echo TV nem tudott a Hír TV utódjává válni. Ezzel azonban már házon belül túl sok a konkurens:
az állami m1-gyel már hárman csinálják ugyanazt.
Egy ponton túl azonban ennek már nincs értelme – vonta le a következtetést Polyák.
Ennek viszont logikus következménye az lehetne, ha az Echót szüntetnék meg, mert bár mindegyiket közpénzből tartják fenn, értelmetlen ez a pénzköltés. (Egyébként hasonlóról ír a zoom.hu: a Hír TV a jelenlegi épületből az Echo helyére költözik, ahol nemrégiben alakítottak ki korszerű stúdiót.)
A médiajogász se tudja a választ arra a kérdésre, hogy megáll-e a Fidesz. A tévés mezőnyben az ATV-n és az RTL Klubon kívül már minden az övék. A német tulajdonú kereskedelmi tévé nagyon nagy falat lenne, ennek „elintézéséhez” Angela Merkel kancellárnak túlságosan meg kellene gyengülnie Polyák szerint. Az ATV pedig nem csak kicsi, hanem a talán legfontosabb ügyben,
a migráció témájában ugyanazt mondja műsoraiban, mint a kormány,
ezért talán érdemesebb így hagyni.
Ezen túlmenően már csak az online média van, első helyen alighanem az Index. A legnagyobb portál tavaly ravasz konstrukcióban vált önállóvá. Simicska Lajos létrehozott egy alapítványt, amelybe bevitte az Index kiadóját. A szabályok értelmében ettől kezdve az alapítónak nincs joga beleszólni ennek működésébe, a vagyontárgyat el se idegenítheti
(az indexes alapítvány tehát elveszítette Simicska-jellegét).
Ezzel pedig kívülről nagyon nehéz bármit kezdeni – mondta a médiajogász. Úgy véli, hogy amíg a portál legalább nullszaldó körüli eredményre képes, addig megmaradhat.
Persze azt azért hozzátette: a Fidesz már régen túlment azon a határon, ami racionálisan még megmagyarázható, s mára a demokrácia minimális működését kérdőjelezi meg mindaz, ami például a médiában történt.
„Á, dehogy”
– ez a szakértő válasza arra, hogy a bezárásoknál, átalakításoknál látványosabb és erősebb visszaszerzés és restauráció kivált-e hangosabb reakciót a nyugati országokban.
A Mérték Médiaelemző Műhely tett panaszt, amikor a hetilap „Soros embereit” listázta. A Médiatanács nem indít eljárást. Polyák Gábor, a Mérték vezetője azt mondta a Független Hírügynökségnek: csalódott, de nem lepődött meg.
Április elején, a választás után jelent meg a kormánypárti Figyelőben, a szerző neve nélkül „A spekuláns emberei” címmel egy lista, amelyben a „Soros-hálózathoz tartozó embereket” sorolták fel (köztük olyanokat is, akik már évekkel ezelőtt meghaltak).
Az érintettek közül volt, aki úgy reagált, hogy „nagyon szeretném azt mondani, hogy meglep a dolog és felháborodtam. De ehelyett inkább csak szomorúságot és méla undort érzek”. Mások szerint a listázás kirívó megfélemlítési kísérlet volt, és a legrosszabb történelmi időket idézte.
A Mérték Médiaelemző Műhely viszont
panaszt tett a Médiatanácsnál a listázás miatt,
mondván, az kirekesztő. Ahogy levelükben írták: „a „listázás” mint újságírói megoldás minden esetben a nyílt fenyegetés eszköze, a megbélyegzettek „idegenségének” sugalmazása, a társadalom felé pedig egyértelmű felhívás a „listázottak” elkerülésére, kirekesztésére”. Azt is hozzátették, hogy a lista „az azon szereplők számára jelentősen megnehezíti a véleménynyilvánítás szabadságának és az egyesülési jognak, továbbá a tudományos kutatás szabadságának a zavartalan gyakorlását.”
A Médiatanács viszont elutasította a panaszt. Közleményükben azt írták: A kirekesztés, mint médiajogi jogsértés fennállásához ugyanis a cikkben felsorolt embereknek jogi értelemben közösségnek, méghozzá „védett közösségnek” kellene minősülniük, amelyet egy közös – a személyiséget meghatározó – közösségalakító tulajdonság köt össze, és amely a közösségen kívül állóknak is beazonosítható;
a puszta felsorolás azonban ehhez nem elegendő.
Mint írták, az érintettek egyénileg fordulhatnának a bírósághoz.
Polyák Gábor, a Mérték vezetője a Független Hírügynökségnek azt mondta, egyfelől csalódott, mert jogilag megalapozottnak gondolták beadványukat, de még csak eljárás sem indul, így nem lehet megismerni az ellenérveket. Másrészt viszont nem lepte meg a döntés.
Mint mondta,
komoly politikai téttel bíró kérdéseknél eddig is mindig volt kiskapu.
Példaként említette, hogy több alkalommal fordultak már a Médiatanácshoz az állami reklámköltések miatt, az utóbbi időben viszont már választ sem kapnak.
Szerinte egyértelműen lehet egy tendenciát látni a Médiatanács döntéseiben, ami az ő 2011 óta végzett munkájuk alapján is kimutatható:
a legfontosabb, médiapiacot érintő döntések, például a frekvenciák vagy összefonódások ügyében, mindig a kormánynak kedveznek.
2014-ig például Simicska Lajos rádiója nyert rengeteg frekvenciát, a G-nap után viszont „Andy Vajna másfél év alatt letarolta a helyi rádiós piacot”.
Kivételnek Polyák Gábor két Bayer Zsolt-cikket tudott említeni, amelyeket a Médiatanács is gyűlöletkeltőnek talált, de, mint mondta, azok „brutálisan uszítóak” voltak. Szerinte úgy tűnik, hogy „egy bizonyos szakmai minimumot még ennél a Médiatanácsnál sem lehet alulmúlni”, de egyértelmű az elfogultság.
Polyák Gábor médiajogász, a Corvinus Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem oktatója, a Mérték médiaelemző műhely munkatársa szerint Orbán Viktornak a 2008-as gazdasági válság is segített abban, hogy sutba dobja a korrektséget, és kialakítson egy csaknem teljesen egyoldalú médiarendszert Magyarországon. Meggyőződése, hogy az elmúlt héten Orbán számára Brüsszelben meghúzták a határokat, hogy pontosan mit és hogyan nem tudni, de biztosan történt valami. Azaz, mondja az egyetemi oktató a Független Hírügynökségnek nyilatkozva, lehetséges, hogy nem tesz a magyar miniszterelnök újabb lépéseket a még független média ellen. Legfeljebb hagyja őket maguktól meghalni.
Ha az elmúlt harminc év, azaz a rendszerváltás óta eltelt időszakot vizsgáljuk, talán a legneuralgikusabb terület mindig is a média világa volt. Ön szerint most érkeztünk a mélypontra?
Az nagy kérdés, hogy nem csal-e a mi perspektívánk, nem fogunk-e túl sok mindent a médiára. Az biztos, hogy a médiáról mindig élénk politikai vita folyt…
Különösen a médiában
Így van, különösen a médiában. Ez pedig egy önmagáét erősítő folyamat, de hogy ez mennyire volt a széles tömegek számára valódi probléma, azt talán egyedül, csak ebben a mostani helyzetben válik érthetőbbé. Most, amikor ilyen brutálisan nyílt propaganda eszközök jelennek meg minden felületen, lehet arról beszélni, hogy a hétköznapjainkat és a tényleges politikai döntéseinket a média hogyan befolyásolja. Eddig ez a mi belterjes, de mivel a médiában zajló vitánk volt, ennek megfelelően elég hangosnak is bizonyult. De ha már a rendszerváltástól tartó ívre kérdezett: ez számomra három szakaszra osztódik. Az első, a politikai váltás ideje, amelyet én még nagyon kicsi gyerekként éltem meg, azt a korszakot tehát nem saját emlékeim alapján fogom összerakni, aztán jött a médiaháború időszaka. Igazán nem kellett sokat várni arra, hogy rájöjjenek: a média a politika számára fontos zsákmány, nagyon gyorsan világossá vált, hogy a politikusok ezen a területen nem hajlandóak kompromisszumra, nem hajlandóak egy olyan megoldást kialakítani, ami hosszú távon egy egészséges működést hozna létre. Minden politikai szereplő állást foglalt amellett, hogy mi a média dolga, és nem a média határozta meg önmaga számára a feladatait.
Egyetértek önnel, a kezdeti, talán ma már romantikusnak tűnő évek után mindenki zsákmányként kezelte a médiát. Ugyanakkor ilyen mértékű gesztustalanság még soha korábban nem volt jellemző.
A folyamatnak van egy iránya, ami elvezet 2010-ig, ezután pedig minden borul, és ez a harmadik szakasz, amit említettem. 1995-ben még volt egy
fontos pillanat, amikor elfogadták a médiatörvényt. Nem volt tökéletes, sőt, teli volt kompromisszummal, de mégis csak tudtak közösen mondani valamit arról, hogyan gondolják el a magyar médiapiac működését. És, amit mondtak, az egy nyugat-európai médiapiac volt.
Hagyjuk békén a sajtót, nyissuk meg a piacot a rádiók, televíziók számára, ne foglalkozzunk azzal, hogy mi lesz, ha bejönnek a külföldiek, szóval volt egy olyan pillanat, amikor azt hihettük: a magyar médiarendszer olyan lesz, mint bármely más európai rendszer.
A kijózanodás persze nagyon hamar jött, mert az ORTT, meg a kuratóriumok olyan mértékben kerültek a politika fennhatósága alá, hogy – bár arra vigyáztak, hogy egyik oldal se tudja a maga felé billenteni a rendszert – a politika és nem a szakma vált meghatározóvá.
Ezt a nem túl jó rendszert aztán a Fidesz még inkább meghekkelte; 2010 után végleg kisajátította. A Fidesz számára ugyanis fontos tapasztalat volt a 2002-es kudarc, amikor is szerintem némiképp túlértékelte a média szerepét a vereségben. Aztán következett a 2008-es gazdasági válság, ekkor ugyanis végleg felborult a médiapiac. A média gazdasági alapjai ugyanis abszolút ingataggá váltak, emiatt a befektetők úgy döntöttek, hogy elhagyják ezt a régiót. Itt maradt egy csomó termék gazdátlanul, amelyeket valakiknek át kellett venniük.
Orbán Viktor számára ez egy óriási szerencse volt: pont egy olyan pillanatban akarta átalakítani a média rendszerét, amikor az többségében eladóvá vált.
Az átalakításhoz arra is szükség volt, hogy Orbán sutba dobja azt a politikai korrektséget, amely ügyel arra, hogy a másiknak is jusson.
Igen, ennek világos jele volt, hogy amikor – még az új médiatörvény elfogadása előtt – a parlament létrehozta a médiatanácsot, átalakította a közmédia felügyeletét. Legkésőbb a médiatanács létrehozásának pillanatában rá kellett jönni, hogy nincs több alku; hiába hitték azt a szocialisták, hogy a hetven-harminc arány élni fog, a médiatanácsból minden más párt képviselőjét kitette a Fidesz, még a KDNP-s jelöltet is. Ott csak fideszes tagok ülhettek, és ülnek a mai napig, illetve most már az idők végeztéig.
Én ugyan a 2006-2010 közötti időszakot a médiamutyi időszakának hívom, de az azért annyival mégis egészségesebb volt, hogy a politikai szereplők legalább egymással kötöttek alkukat.
És abból csak kijött egy médiapiac, olyan amilyen, nyilván a befektetők alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz, de legalább piac volt. 2010 után nem csak a közszolgálatiság, mint fogalom veszett ki a magyar média működéséből, a piac is kiveszett. Az egészet átvette egy nagyon határozottan egyoldalú politikai irányítás, zsákmánnyá vált lényegében az egész média.
Van bárhol a világban, demokráciában, hasonló rendszer?
Bizonyos értelemben megelőztük a korunkat, másfelől ez a spanyol, portugál és dél-amerikai diktatúrák rendszerét idézik. Ezekben a diktatúrákban mindig volt magántulajdonú média, kereshetett pénzt a tulajdonos, szórakoztathatta a közönséget, de politikai értelemben csak egy kiszolgáló intézmény volt. Itt most nincs meg mögötte az az erőszak, amely azt a rendszert életben tartotta.
Ami persze nem is hiányzik…
Én is csak objektíve említem; nem jön a fekete autó, és ennek ellenére működik, szinte bámulatos módon.
És mennyiben előztük meg a korunkat?
Talán Orbán ráérzett a kor ízére, de a populizmus térnyerése Nyugat-Európában is nagyon hasonló hangokat hozott, mint amit Orbán Viktor is gondolt erről a világról, bár ilyen mértékben sehol sem tudják uralni ezt a területet. Magyarország tragédiája, hogy egy ilyen piacon, ahol gyakorlatilag meg lehet számolni a piac szereplőit, meg lehetett csinálni egy teljes nagytakarítást. Trump talán még rosszabbat gondol a médiapiacról, mint Orbán, de azon a piacon lehetetlen végrehajtani ilyesmit. És nem csak azért, mert nagy, hanem mert van egy másfajta újságírói szocializáció is. Az természetesen nagy kérdés, hogy azok az újságírók, akik korábban a közmédiában, vagy az utóbb a Fidesz által uralt lapokban dolgoztak, megtették-e azt, amit megtehettek volna. Meg az is kérdés, hogy maga az újságíró társadalom a helyén kezelte-e a saját problémáját. Azok után, hogy a Népszabadság bezárása után az összes magyar létező újságíró nem állt ki az utcára, és nem üzente meg Brüsszelnek, hogy ez így nem megy: itt a politika eldöntheti, hogy egyik napról a másikra beszántja legnagyobb példányszámú napilapot, nos ez egy gigantikus méretű válságtünet.
facebook
Hát igen, de mit tegyen Brüsszel, ha itthon csak háromezren tartották fontosnak, hogy tüntessenek a Népszabadság bezárása miatt. Szerintem éppen ezért tehetik meg azt, amit akarnak, alázhatják meg a szakmát. És nem tudjuk, hogy mindez hogyan folytatódik. Ön szerint elékezett a magyar miniszterelnök a média átalakításának végéhez?
Ma én egy picit optimistább vagyok. Szerintem Orbán múlt heti brüsszeli útja fordulatként értékelhető. Nem tudjuk ugyan, hogy mi történt, nem tudjuk hol húzták meg a határokat, de meghúzták határokat. Vagyis, ha Orbán végig gondolja, hogy érdemes-e továbbmenni ezen az úton, ezzel a lendülettel, akkor lehet, hogy rájön: nem. Lehet, hogy hagyni kell az egész rendszert úgy ahogy van, meg kell nézni, hogy a hvg még meddig húzza, vagy 444 meddig húzza… A piaci viszonyok itt most annyira eltorzultak ugyanis, hogy itt piaci alapon, úgy hogy képesek legyenek megfizetni rendesen az ott dolgozó munkatársakat, nos ez hatalmas kihívás. Lehetséges, hogy anélkül, hogy Orbán Viktor bármit tenne, még csak az indexet sem kell bántania, vagy RTL sem – az feltehetően túl nagy kockázat lenne -, a rendszer annyira sérülékennyé vált, annyira megszűnt a gazdasági stabilitás, hogy most már tényleg a közönségen múlik, kit tart életben és kit nem.
Vagyis Orbán annyiban válik progresszívabbá, hogy hagyja maguktól meghalni a szereplőket.
Igen, bár lehetséges, hogy fontos szempont a miniszterelnök számára, hogy benntart a rendszerben néhány ellenzéki médiát. Összességében azonban az biztosra vehető, hogy Orbán látványosan – vagy máshogy sem – nem fog visszavonulni. Nagy kérdés például most az, hogy létrehozza, hozatja-e a sajtókamarát.
Ön szerint Orbánnak véglegesen és végletesen megosztotta az újságíró szakmát? Lenne ma esélye egy olyan akciónak, amikor minden kolléga kiáll tiltakozni mondjuk az ellen, hogy Kövér László kitilt médiamunkásokat a parlamentből?
Nem tudom, hogy ilyen helyes akció lenne-e, de hogy a ma még létező, teljes újságíró társadalomnak valamit lépnie kellene, méghozzá egyszerre és együttesen, abban egészen biztos vagyok. Hogy ez mi lenne, nem tudom, csak azt, hogy egy szakma nem hagyhatná leszalámizni magát. Nekem hiányzik az, hogy újságírók képesek legyenek kimondani: mi vagyunk az újságírók. Az nem újságírás, hogy egyesek magas fizetésekért tolják a Fidesz-propagandát.
Deklarálni kellene, hogy ennek a szakmának vannak etikai és szakmai szabályai, amelyeket mi be akarunk tartani.
Említette, hogy a populizmus több helyen teret hódít, az azonban eléggé hungarikumnak tűnik, hogy nálunk törvényekkel teremtik meg a lehetőséget a Fidesz-hatalom bebetonozására, így a médiában is, lásd például a közterületi reklám területén hozott törvényeket.
Azért olyan sok helyen nincsenek hatalmon a populisták. Ennyiben tehát Orbán Viktor jelentősen megelőzte a korát. A populista politika egyelőre megmaradt ebben a régióban olyan tényezővé válni, amely a hatalom birtokosa lett. Orbán, aki kisebb megszakítással 2010 óta kétharmaddal kormányoz, így az ő kezében olyan eszközök vannak, amelyeket sokan irigyelnek tőle. Vannak persze még olyanok, akik tudnak törvényt alkotni a céljaik elérése érdekében, de ők már annyival előbbre vannak, hogy nekik már erre sincs szükségük.
Az egyébként, hogy bármely szakmát szinte pillanatok alatt át lehet rendezni, meg lehet alázni, az nem csak a szakma szégyene, hanem az Európai Unió gyengesége is.
Elképesztően értékválságos az az Európai Unió, ahol minden meg tud történni.
Azt mondta a beszélgetésünk elején, hogy némiképp túl van értékelve a média jelentősége. Viszont ha arra gondolok, hogy – például a migráns-válság esetében – a félelemkeltésben mekkora szerepet játszott, akkor azt kell hinnem, hogy ebben téved, vagy nem?
Nem vitás, hogy az egy fontos tényező, hogy Orbán lényegében a média minden szegmensét az uralma alá hajtotta. De azt a kérdést is fel kell vetnünk, hogy milyen az a közeg, ahol az ilyen alaptalan uszítások hatni tudnak.
Nyilván van egy komoly társadalmi válság, amelynek tüneteit nem látjuk pontosan, nem látjuk milyen függőségek alakulnak ki a különböző településeken,
hogy mit jelent, ha egy városban egy vállalkozó olykor-olykor kap egy megbízást az önkormányzattól, meg az közmunkás, aki jobban érzi magát attól, hogy emberek között van, és valami hasznosat csinál. Ezek a függősék fontos alapjául szolgálnak annak, hogy egy önmagát rosszul érző társadalom ennyire elfogadja ezt a kiszolgáltatottságot.
Mennyi idő alatt tud kiszabadulni egy szakma ebből a béklyóból? A rendszerváltás időszakára gondolva, elég gyorsan, nem?
Nem volt az illúzió? Kellő mélységű volt az az átalakulás? Én attól tartok, hogy akkoriban sok mindent elmulasztottunk a fejekben.
Azt gondolom, hogy amíg a tanárok nem mernek arról beszélni az iskolákban, hogy mi az a demokrácia, és az mért jobb bármilyen rendszernél, amíg generációk nőnek fel abban, hogy a politika az valami más, a politika lop, csal, hazudik, ahhoz nekem semmi közöm, addig nem lesz rendben ez az ország.
Az újságírók is, volt olyan pillanat, amikor nagyon fontosnak érezték magukat, amikor az eseményeknek nem csak a peremén, hanem az alakítójaként volt jelen, és közben nem figyelt arra, hogy mi változott. Nem tette meg a szakma hogy leüljön és szembe nézzen önmagával: mit tettünk mi az elmúlt évtizedekben. Ezek az aktusok mindig elmaradtak, mert fájdalmat okoztak volna. Ha most is elmarad, akkor csak görgetjük a rendszerváltás hiányosságait és biztos, hogy összeomláshoz fog vezetni.
De mikor lesz ebből szembenézés? Az optimista lénye mit mond?
Ilyen szempontból nem vagyok optimista. Azért nem, mert most rosszabb helyzetben vagyunk, mint a rendszerválás előtt voltunk. Akkoriban nem voltak ennyire vonalas szerkesztőségek, mint most.
Azt gondolom azért is rosszabb a helyzet, mert az a mozgás felfelé mutatott, ez viszont lefelé.
Csak az a baj, hogy ez utóbbinak, azaz az újságírói szabadság elvesztésének, vannak lelkes propagandistái. Ők biztos, hogy nem fognak szembenézni önmagukkal.
Ön miért ilyen bátor a rendszer kritikájában?
Én olyan emberek mellett dolgoztam, akik kitartottak mindig az elveik mellett, mint például Majtényi László. Nagyon sokat tanultam tőlük.
Ettől még van önnek egzisztenciális fenyegetettsége azáltal, hogy elmondja a véleményét.
Eddig viszonylag olcsón voltam bátor.
Az egyetem, mint intézmény nagyon meg van sanyargatva, nem nagyon tud ugrálni, de ahol én dolgozom, a Corvinuson, meg a Pécsi Egyetemen, akármit csinálok, nem szólak rám. Szóval ez még egy burok, ami azért furcsa, mert annak az államnak a pénzén élek, amit bírálok. De mit tehet egy egyetemi oktató, aki tíz éven keresztül mondott valamit, amit őszintén hitt, az egyik napról a másikra megszűnt valóságnak lenni. Tehát, amit én előadtam, az 2011-re megszűnt létezni. Ki az, akinek dolga megvédeni azokat az értéketeket, amelyekben felnőtt, ha nem egy egyetemi oktatónak. És a diákok ezt el is várják, nem hülyék, látják, hogy mi folyik itt. Mernek kérdezni, mernek beszélni, mernek beszélgetni. És mernek gondolkodni is. Persze nem mindenki. A közöny ugyanis óriási, és nagyon nehéz áttörni. De ha egyszer sikerül áttörni a közönynek ezt a falát, akkor ez a generáció végrehajtja azt, amit ez elődeik nem tudtak.
Csütörtökön jár le az a határidő, amíg az online portáloknak nyilatkozniuk kell, hogy befogadnak-e politikai hirdetéseket, a televízióknak erre hosszabb idejük van. A közszolgálati médiaszolgáltatóknak a törvény szerint kötelező biztosítani valamennyi arra jogosult pártnak felületet, míg a kereskedelmi orgánumok szabadon dönthetnek arról, hogy vállalják-e ezt a feladatot, vagy nem.
A jelöltbejelentési határidőig – amely a vonatkozó igazságügyi miniszteri rendelet szerint az országgyűlési választást megelőző harmincnegyedik nap, az idén március ötödike – nincs semmiféle szabályozás a kampányra, ez a „szabad rablás időszaka”: ennek a győztese az a párt, amelynek van pénze, energiája, és képes kihasználni az állami monopolhelyzetet. A korlátozó szabályok a határidő után lépnek be.
Azt már Polyák Gábor médiajogász közölte a Független Hírügynökséggel, hogy a közszolgálati sajtónak egyenlő mértékben kell ingyenesen biztosítani a pártoknak a felületet. Erre a közszolgálat kötelezett, ugyanakkor a kereskedelmi médiumok csak ingyen tehetik ezt meg – közölte.
Egyébként az ide vonatkozó törvényi előírás azt tartalmazza: a médiumoknak a listát állító pártok számára egyenlő feltételeket kell kínálniuk.
A Független Hírügynökség elsőként az ATV vezérigazgatóját kérdezte, van-e már döntésük ebben a kérdésben. Németh Szilárd elmondta, hogy a csütörtöki határidőre leadták jelzésüket, azt tudniillik, hogy az atv.hu áll a pártok rendelkezésére, le fogja adni a hirdetéseiket.
„A tévénkről még nincs végleges döntésünk, de szinte biztosra veszem, hogy ott is hasonlóan fogunk eljárni”
– nyilatkozta a vezérigazgató.
A zoom.hu-nál arról tájékoztattak bennünket, hogy a hírportál szintén befogadja a pártok hirdetéseit – az Európa párti és a hazai törvényeket tiszteletben tartó párthirdetéseket természetesen vállaljuk, hiszen országgyűlési választásokról van szó – nyilatkozta a FüHü-nek Murányi András hírigazgató. Hozzátette: olyan hirdetéseket közölnek, amelyek a választás jogegyenlőségét és tisztaságát szolgálja. Az olyan kormányzati vagy akár pártközleményeknek, hirdetéseknek a zoom.hu nem ad teret, amelyek sértik a portál elveit, függetlenségét, vagy szorosan nem sorolhatók az országgyűlési választások érdekeihez, mint például a Soros-hirdetések.
Ugyanakkor terjed az a hír is a szakmában, hogy ha egy média úgy dönt, vállalja a kampány reklámanyagainak a közlését, akkor ugyan kötelező minden listát állítani képes formációt egyformán befogadni, mégis, ha az ellenzéki hirdetésnek is otthont ad, akkor NAV-vizsgálatra is számíthat.
A kormánypártok egyébként – a zoom.hu értesülései szerint amelyet utóbb cáfoltak – lefoglalták a plakátfelületek jelentős részét, így pedig de facto kiszorítanak mindenkit a piacról. Ez ráadásul a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. Törvény 2. Paragrafusában rögzített alapelvek egyikével is szembemegy, amely szerint a választási eljárás szabályainak alkalmazása során érvényre kell juttatni az esélyegyenlőséget a jelöltek és a jelölő szervezetek között.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
A Független Hírügynökség elsőként az ATV vezérigazgatóját kérdezte, van-e már döntésük ebben a kérdésben. Németh Szilárd elmondta, hogy a csütörtöki határidőre leadták jelzésüket, azt tudniillik, hogy az atv.hu áll a pártok rendelkezésére, le fogja adni a hirdetéseiket.
A zoom.hu-nál arról tájékoztattak bennünket, hogy a hírportál szintén befogadja a pártok hirdetéseit – az Európa párti és a hazai törvényeket tiszteletben tartó párthirdetéseket természetesen vállaljuk, hiszen országgyűlési választásokról van szó – nyilatkozta a FüHü-nek Murányi András hírigazgató. Hozzátette: olyan hirdetéseket közölnek, amelyek a választás jogegyenlőségét és tisztaságát szolgálja. Az olyan kormányzati vagy akár pártközleményeknek, hirdetéseknek a zoom.hu nem ad teret, amelyek sértik a portál elveit, függetlenségét, vagy szorosan nem sorolhatók az országgyűlési választások érdekeihez, mint például a Soros-hirdetések.
