Kezdőlap Címkék Párt

Címke: párt

Orbán menekülő útja az infláció

0

Menekülés az inflációba. Ez derül ki Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter cikkéből, melyet pártunk és kormányunk központi lapja, a Magyar Nemzet közölt.

“Az infláció nem tér vissza a korábbi 2-4%-os szinthez” – hangsúlyozza Nagy Márton, aki ezt az ukrajnai háborúval és a reglobalizációval indokolja. Valójában egyáltalán nem erről van szó hanem arról, hogy Orbán Viktor a nemzeti együttműködés rendszerének a stabilitását félti vagyis ahogy Nagy Márton fogalmazza:

“Meddig és milyen áron érdemes az infláció ellen küzdeni, mekkora társadalmi és gazdasági költséget fizettetnénk az elérhetetlen célért.”

Kutyaharapást szőrével – ez a gazdaságfejlesztési  miniszter cikkének a címe, és valójában azt jelzi, hogy az infláció elleni harc irányítását át akarja venni a kormány a Nemzeti Banktól. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy Orbán Viktor arra készíti fel népét, hogy tartósan együtt kell élnie az inflációval. Ez Erdogan török elnök receptje, akivel Orbán Viktor újra találkozott a BL döntőn Isztambulban. A magyar miniszterelnök korábban elmondta, hogy imádkozott Erdogan győzelméért, amely Orbán számára azt igazolta: nem ortodox gazdaságpolitikával is lehet választást nyerni.

Együtt lehet-e élni az inflációval?

Azzal, hogy Orbán maga próbálja meg szabályozni az inflációt, erős fegyvert kaphat hiszen úgy érezheti: ő dönt arról, hogy kit mennyiben érintenek az áremelések? A valóságban a trendeket egyáltalán nem tudja befolyásolni a magyar miniszterelnök, de a lakosság érezheti úgy, hogy a hatalom iránt lojális személyek és csoportok még jól is járhatnak az inflációval miközben a többség elveszíti az elmúlt években elért életszínvonalát.

A pozitív diszkrimináció helyett jön a negatív diszkrimináció: az inflációval majdnem mindenki rosszul jár, de aki nem paríroz az végképp padlót foghat. Orbán azzal számol, hogy az emberek döntő többsége nemzeti keretek között gondolkodik: ha ott relatíve jól jár, akkor nem fáj neki annyira az életszínvonal stagnálása vagy épp csökkentése. Aki viszont túllát  a határokon, az fontolgatja a távozást főként, ha van versenyképes szakmája vagy jövedelme.

Az inflációval ugyanis Orbán Viktor rendszere elveszíti a jövőjét. Perspektíva híján csak azt teheti mint a Kádár rendszer, kiadja a jelszót:

Tovább a lenini úton.

Hova vezet az orbáni út? Ahova a lenini…

Nehéz idők a láthatáron – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, volt tegnap, ami volt, győzött mindenki, diadalénektől zengenek a közösségi oldalak, akkor is, ha szó sincs győzelemről, csak egy párt belső döntéséről – de mi lesz holnap? Ugyanis nekünk az számít. Capuccinót kérek, pincér, az mégis európai – a gyenge német blümchenkaffeet nem szeretem, pedig azt illene most inni.

Az természetesen vérforraló, ahogy a magyar kormánypárt ékes, sőt, éktelen szavakkal bizonygatja, miszerint minden az ő akaratuk szerint történt, ők így szállnak le a bicikliről, nevetségesek a kormánylapok főcímei, de azért azt sem állíthatjuk, hogy ez a Fidesz döntő veresége, és innentől kezdve le lehet írni, nem rúg labdába.

Itthon mindenképpen rúg, és még milyen nagyokat fog rúgni! Sőt, teljesen az Unió pályájáról sincs kitiltva, csak a néppárti tagsággal kapcsolatos jogai vannak felfüggesztve a pártszövetségen belül. Ami azt jelenti, hogy mostantól kezdve a fideszesek nem jelölhetők a néppártiaknak járó tisztségekre az Európai Parlamentben, nem szavazhatnak a néppárt ügyeiben, sőt, részt sem vehetnek a néppárt rendezvényein. De ettől még az Európai Parlamentben szavazhatnak ám! Azt a jogot majd csak a hetes cikkely alkalmazása után vehetik el, annak az eljárásnak a megkezdését pedig pont a néppárti ügyek miatt elhalasztották a választások utánra. Persze, a mostani viselkedésüktől függ majd, hogy a hetes cikkely ügyében a Néppárt melléjük áll-e, megvédi-e majd őket, avagy ellenkezőleg, épp ezért ha Orbán Viktor az eszére hallgat és nem az érzelmeire, most nagyon visszafogott és az Unióval szemben barátságos kampányt kellene tartania.

Más kérdés, hogy nem hallgat az eszére.

Egy agresszív kampány viszont kiválthatja a teljes Néppárt ellenszenvét épp úgy, mint a Fidesz ügyeinek kivizsgálásával megbízott Bölcsek Tanácsáét is.

No igen: szóval, a párttagsággal kapcsolatos jogok addig vannak felfüggesztve, míg a háromtagú „Bölcsek Tanácsa” – Wolfgang Schüssel volt osztrák kancellár, Herman van Rompuy, az EU-tagországok állam-, illetve kormányfőit összefogó Európai Tanács volt elnöke és Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament (EP) volt elnöke – kivizsgálja az ellenük felhozott vádakat (melyeket egytől egyig „fake news”-nak minősítettek), tapasztalatokat gyűjt Magyarországon és jelentést ír ezekről, valamint a politikai helyzetről és a Fidesz tevékenységéről.

Hát, ha ezek a Bölcsek, akkor a jelentés egyfelől nem készül el egyhamar, másfelől nem biztos, hogy elmarasztaló lesz.

Ne feledjük, hogy Wolfgang Schüssel az Osztrák Néppárt (ÖVP) vezetője volt, az osztrák kormányfői tisztséget 2000-2007 között töltötte be, és ellene bizony – igaz, sok évvel ezelőtt – de folyt ilyen vizsgálat, a Jörg Haider-féle Osztrák Szabadságpárttal kötött koalíciója miatt, azt megúszta, de mély nyomokat hagyhatott benne. Nem bizonyos, hogy Orbán Viktor nem számíthat az együttérzésére, sőt, a magyar miniszterelnök meg is szólalt erről tegnap:

„Az, hogy Schüssel most benne van ebben a bizottságban, miközben 20 éve egy ugyanilyen vizsgálta öt, azt jelenti, hogy 20 év múlva én is jogállamot fogok vizsgálni, mondjuk a svédekét.”

Vagy nem, miniszterelnök uram, vagy nem – értem én az utalását, de arra, hogy maga mit fog húsz év múlva vizsgálni, térjünk vissza ennek az időnek az elteltével, én ígérem, itt leszek, megvárom, és majd akkor meglátjuk.

Herman van Rompuy 2008-tól egy évig Belgium miniszterelnöke volt, az Európai Tanács állandó elnöki tisztségét pedig 2009-től 2014-ig töltötte be. Az ő pártja inkább a néppárt liberális oldala felé húz, de tanácsi elnökként sokat volt kapcsolatban Orbán Viktorral, és komoly vitáik nem voltak.

Hans-Gert Pöttering a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) egyik tekintélyes veterán politikusa, 2007-2009 között volt az EP elnöke, 2010-től 2017-ig pedig a CDU-hoz közel álló Konrad Adenauer Alapítványt (KAS) vezette. Őt tekinthetjük centristának, ám ne feledkezzünk meg a CDU (és a CSU) tegnapi hangsúlyos nyilatkozatáról, melyben egyértelműen a Fidesz felfüggesztését támogatták.

Szóval, billeg a mérleg, nagyon kiegyensúlyozott.

A nyelve valószínűleg van Rompuy lesz.

De egyáltalán, hogyan sikerült ezt a felfüggesztést elérni? Csak annyit tudunk a javaslatot megelőző tárgyalásokról, hogy Manfred Weber szerint „nyílt és kemény vita” zajlott, amit – ismervén a magyar kormányfő keresetlen modorát – mindenki képzeljen el magának. De az eljuthatott a tudatáig, miszerint jobb, ha az elnökséggel közösen javasolják a párton belüli jogok felfüggesztését, mert így még hivatkozhatnak arra, hogy győztek, mindig is ezt akarták, erről álmodoztak holdvilágos éjszakákon át, és így legalább itthon megfújhatják a győzelmi harsonákat.

Azonban a szavazás eredménye olyan lett, ami még a Néppárt történetében is ritka: 190 igen, 3 nem szavazattal fogadták el a javaslatot, szóval nagyon unhatják már az EPP-ben a Nagyhatalmú Sündisznócskát, valamint barátait és üzletfeleit.

Hát, akkor ez a felfüggesztés él a vizsgálat végéig, aztán születik valami döntés, de ez még csak kellemetlen és megalázó lehet Orbánnak. A feketeleves csak a választások után következik. Ugyanis gondolkodjunk: a magyar kormányfő az uniós parlament teljes átrendeződésére számít, populista túlsúlyra, amiben nem hiszek és nem hisz Európa lakosságának többsége sem, de az valószínű, hogy valamennyire át fognak rendeződni az erőviszonyok. Főleg most lehetünk ebben biztosak, mikor már tudjuk, hogy Theresa May mára tervezett halasztási kérelmét megtette tegnap, és a Brexitnek csak június 30-ig kért halasztást, ami különben szerepet játszhatott a néppárti döntésben is. Ugyanis így már biztos, hogy nem lesznek uniós parlamenti választások az Egyesült Királyságban, így az európai jobboldal sok képviselőt veszít, nagyon sokat: azért is született döntés a felfüggesztésről és nem a kizárásról. Még mindig ez volt a leghatékonyabb módszer a képviselői helyek maximalizálására.

Mármost a választásokig ellesz a Fidesz valahogy, ám utána elképzelhető, hogy a képviselőcsoportja megpróbál helyezkedni az újonnan kialakult viszonyok alapján.

Megpróbál – és nem tud!

Ugyanis akár a konzervatívokhoz szeretnének átülni, akár a populistákhoz, akár egy új frakcióba, amit Orbán szeretne (és azt persze vezetni is szeretné), nem tehetik. A pártcsaládjukban gyakorolt jogaik fel vannak függesztve, így a kilépés joga is, nem mehetnek se ide, se oda, a vizsgálat meg el fog tartani egy ideig. Ráadásul jön a nyár, jönnek a szabadságolások, az is holtidő.

Közben zajlik a hetes cikkely alkalmazásának eljárása, ami szintén nagyon hosszú időbe telik majd, jó esetben késő őszre járhat eredménnyel – akkor viszont könnyen meglehet, hogy nem csak a Fidesz képviselőinek szavazati jogát függesztik fel egy időre (ha olyan döntés születik, bár ennek is ezer buktatója van), hanem minden magyar képviselőét, így az ellenzékiekét is.

Nem érdemlik, de ilyen a szabály.

Tehát, megfelelő időzítés esetén a néppárti döntést követheti a hetes cikkely alkalmazása, ami most azt jelentené, hogy a Fideszt és főleg Orbán Viktort viszonylag hosszú időre is kikapcsolhatják az uniós politikából.

Mi több, az Unió költségvetésébe sem lesz beleszólása

Márpedig azt egy erős néppárti háttérrel lehetett volna Magyarország javára befolyásolni, de így nem lehet – senki sincs már velünk, és nem is kellünk senkinek. Valószínűleg csökkenni fognak a strukturális támogatások is, a kohéziós alapokat 2020-ban mindenképpen megvonják, bár ha az Unió elfogadja Weber ötletét a felállítandó kilenc tagú testületről, mely az alapjogok sérelme esetén gyorsított eljárással vonhatja meg a strukturális támogatásokat is és küldhetné az Európai Unió Bírósága elé a vétkes államot, úgy az is megeshet, hogy egy vörös centet sem fogunk kapni az Uniótól.

A CEU jogi garanciákat szeretne

Ez a magyar gazdaság teljes romba dőlését jelentené. Reméljük, nem kerül rá sor, de érdemes számon tartanunk a lehetőségét. Időközben a CEU ügye is befolyásolja a kialakuló helyzetet, ugyanis híreink szerint a Bölcsek Tanácsa náluk kezdi majd a vizsgálódást. Ez magyarázhatja a CEU friss sajtóközleményét, amiben világossá teszik: úgy mennek, hogy maradnak, de azért jogi garanciákat szeretnének.

„Budapest, 2019. március 20. – Kinyílt egy ajtó – mondta Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora, miután Orbán Viktor miniszterelnök és Markus Söder miniszterelnök levélváltásukban közös támogatásukról biztosították a CEU és a Müncheni Műszaki Egyetem (TUM) együttműködését, és miután az Európai Néppárt felfüggesztette a Fidesz tagságát.

Az ajtó nyitva áll, de hogy eljutunk-e a megoldásig, attól függ, hogy a magyar kormányzat végigtárgyal-e és ratifikál-e egy olyan nemzetközi megállapodást, ami garantálja, hogy a CEU amerikai diplomákat kiállító intézményként szabadon folytassa tevékenységét Budapesten, tette hozzá Ignatieff.

Bajorország miniszterelnöke levelében jogi garanciákat kért a magyar kormánytól arra, hogy a CEU amerikai és európai diplomákat kiállító intézményként Budapesten működhessen, emlékeztetett Ignatieff. Ez az a döntő feltétel, aminek a magyar kormány haladéktalanul meg kell, hogy feleljen.

A CEU köszöni Söder miniszterelnök, Manfred Weber és az EPP tagjainak közbenjárását. Bízunk benne, hogy erőfeszítéseik eredményesek lesznek. A CEU várja, hogy együtt dolgozhasson a háromtagú „bölcsek tanácsával”, amelyet azért nevezett ki a Néppárt, hogy megbizonyosodhasson arról, hogy a magyar kormányzat betartja-e vállalásait.

Ezek a fejlemények nem változtatnak a CEU bécsi tervein. A CEU kampuszt nyit Bécsben, amely 2019 szeptemberében kezdi meg működését. A CEU köszönettel tartozik Bécs városának és Ausztria kormányzatának a meleg fogadtatásért és a konstruktív hozzáállásért.”

Csendben megjegyezném, hogy ez valóban gyakorol hatást a dolgok folyására, de lassan az is kérdéses, hogy ha minden a legradikálisabb forgatókönyvek szerint történik, érdemes lesz-e egyáltalán a CEU-nak Budapesten működni?

Bonyolult folyamatok zajlanak, csak egyben lehetünk bizonyosak: nehéz idők jönnek.

És legnagyobbrészt saját magunknak köszönhetjük őket.

Jobbról el – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, nincs is kellemesebb egy ilyen déli kávézgatásnál, aminek során meghányjuk-vetjük (vagy meghányjuk és megvetjük?) az ország-világ eseményeit, elmélázunk rajtuk, merengünk vagy átlátjuk a problémákat. Elképzeljük, mi vár ránk. Azt viszont nehéz elképzelni, mi vár a Jobbikra: tegnap valósággal forrt körülöttük a levegő és égett a lábuk alatt a talaj.

Az első híradásokból még nem derült ki egyértelműen, mikor is dől el a párt sorsa, én magam is azt hittem pár órán keresztül, hogy már zajlik az a rendkívüli kongresszus, amit Sneider Tamás, a Jobbik elnöke hívott össze, abból az alkalomból, hogy az Állami Számvevőszék (ÁSZ) újabb, több száz milliós bírságot szabott ki a pártra. Sneider Tamás szerint két napirendet fognak tárgyalni: az egyik a Jobbik és frakciója megszűnésének a lehetősége, a másik pedig a meghirdetett nemzeti ellenállás folytatása.

Hát, ez úgy nézett ki elsőre, mint egy látványos öngyilkosság, aztán persze kiderült: szó sincs harakiriről, bár kétségtelen, hogy kritikus helyzetbe kerültek. A pártelnök ugyanis azt mondta, hogy a csütörtökön kirótt ÁSZ-büntetéssel együtt már csaknem egymilliárd forintot kellene kifizetnie a Jobbiknak, ez szinte a lehetetlenség kategóriája. – Jelen pillanatban ott tartunk, hogy a legnagyobb ellenzéki párt részéről felvetődik a kérdés, tudjuk-e tovább folytatni a politikai tevékenységünket, mint Jobbik – mondta.

Akkor viszont mégsem kell temetni őket sajnos: ez egyszerű cégjogi kérdés. Azonban kétségtelen, hogy – mint Sneider a 24.hu-nak elmondta:

„Ha felfüggesztik az állami támogatásunkat, miközben folyamatosan fizetnünk kell az Állami Számvevőszék által ránk törvénytelenül kirótt bírság részleteit, akkor rögtön pénzügyi felszámolást indíthatnak a párt ellen. Ha egyszer késünk a részlettel, akkor az párt végét jelentheti. Ezen túl a Magyar Posta felé is van 48 millió forint tartozásunk, ami miatt szintén felszámolási eljárás indulhat. Eddig halasztást kaptunk a részletfizetésre, viszont februárban el kellett kezdenünk fizetni a büntetést. A februári és már a márciusi részletet is befizettük a nekünk járó állami támogatásból, amelynek egy részét átutalták a számlánkra. Arra számítottunk, hogy ezekből a részletekből törlesztünk majd két éven át.” (24.hu)

A pártelnök úgy találja, egyértelműen a Jobbik ellehetetlenítése áll a háttérben

Az ÁSZ azt kifogásolta, hogy a NAV egy 2020-2021 környékén esedékes befizetésű számlát állított ki Facebook-költésekről. A Magyar Posta felé pedig beszállítási hitelük áll fenn, ami a számvevőszék szerint tiltott kampánytámogatásnak számít. Ha ez igaz, akkor az ÁSZ-nak hűtlen kezelés miatt hivatalból fel kellene jelentenie a NAV-ot és a Postát.

Hölgyeim és uraim, megengedem, hogy politikai háttérrel, de mégis egyszerű gazdasági ügyről van szó. Ez esetben – nem vizsgálván, jogos-e az ÁSZ igénye – úgy kell eljárjanak, mintha bármilyen más cégről vagy vállalkozásról lenne szó. Amennyiben elkerülhetetlen a felszámolás, tegyék meg és a tevékenység folytatható más néven, másik cégben. Persze csak, ha nagyon nagy visszaélésekre nem derül fény, de legrosszabb esetben átíratják a boltot Kaya Ibrahim nevére és kész.

Hanem az a helyzet, hogy az ilyesmivel nem árt sietni. Ezzel szemben mikor is ül össze a tegnap összehívott kongresszus? Sneider szerint:

„Összehívhatnám rögtön elnökként, de az elnökséggel egyeztetünk először, hogy mikor lenne a legészszerűbb megtartani. 2-3-4 héten belül. Viszont azt szeretném tisztázni, hogy szó sincs arról, hogy feloszlatnánk a Jobbikot. Arról van szó, hogy felszámolhatják a pártot, ha csődbe kerül. A kongresszuson arról fogunk egyeztetni, hogy milyen lépések szükségesek ebben a helyzetben, hogy folytatható legyen a nemzeti ellenállás.”

Ja, vagy úgy. Ha neki nem sürgős, nekem pláne nem az, sőt, csak hasznos a késlekedés: addig is lehet róluk írni. Ne is tessék kapkodni. Hogy az a bizonyos „nemzeti ellenállás” a gyakorlatban mit is jelent, azt nehéz lenne megmondani, de remélem, hogy nem utcai csihipuhit, 2006 mintájára, bár mondjuk arra a magyar közönség pénzügyekért nem is biztos, hogy hajlandó lenne.

Az egyik szemem nevet,

mert hát bizony, sosem értettem egyet a Jobbik politikájának egyetlen szavával sem, vétkes hanyagság volna feledni a gárdameneteléseket, atrocitásokat, de hozhatnék ezer más példát is: ezek az emberek görcsösen játsszák a megszelídült farkast, azonban értelmes ember nem bízhat meg bennük. Annak dacára sem, hogy hosszú évek óta zajlik egy „nyitási” folyamat a Jobbik felé egyes ellenzékiek részéről: az benne a legcsodálatosabb, hogy ez a párt soha nem bátorította ezt a folyamatot egy szóval sem. Soha nem ígért koalíciót, együttműködést, paktumot vagy akár egy doboz gyufát sem: ellenkezőleg, minden alkalommal kihangsúlyozták, hogy senkivel sem tárgyalnak, kizárólag a maguk útját járják, és minden egyéb jelölt azért lesz szíves visszalépni az övéik javára, mert nekik igazuk van és szép a szemük.

Ízlés kérdése, hogy a sok visszautasítás után kinek van kedve még udvarolni egy ennyire vonakodó menyasszonynak, én az első kosár után faképnél hagytam volna, csak hát én már oda se mentem volna hozzá. Az bizonyos, hogy a párt népszerűsége a múlt legendái közé kezd tartozni – ha olyan komoly tömegpárt lenne, a hiányzó summát egy hét alatt össze tudnák dobni a tagok és a szimpatizánsok. De nem dobják, kérem.

Inkább jöjjön a csőd. Esetleg az újrakezdés, más néven.

Politikai szempontból az lenne számukra a produktív, ha megvárnák, míg az ÁSZ kezdeményezi a felszámolási eljárást, mert így besöpörhetnének némi szimpátiát az utódpárt számára.

Mondom, az egyik szemem nevet, mert sosem kedveltem őket, de a másik sír. Ugyanis az ÁSZ nem csak náluk talált pénzügyi anomáliákat – talált, mert keresett! – hanem az összes magyarországi párt gazdálkodását problémásnak találta.

Kivéve kettőt. Ki tetszenek találni, melyik kettő a kivétel?

Persze, hogy a Fidesz és a KDNP.

Bármikor felszámolható a teljes magyar ellenzék

Akkor viszont az a helyzet, hogy pénzügyi úton bármikor felszámolható a teljes magyar ellenzéki belpolitika. Hiszen még a Kétfarkúakon is találtak fogást! Persze, máshol nincs szó ekkora összegekről, mint a Jobbiknál, a többi párt valahogy képes lesz kiköhögni a hiányokat, de tüzetes vizsgálat és némi kreativitás útján elképzelhető, hogy addig vegzálhatják bármelyiküket és mindegyiküket, míg csődöt nem mondanak. És itt már nem nevet a szemem, hanem sír – jóllehet, a magyar pártpolitikát zsákutcásnak tartom, mindazonáltal demokratikus ellenzéki pártok nélkül még a lehetősége is eltűnik egy törvényes és békés változásnak.

Demokratikust mondtam, vagyis olyan pártokat, amelyek legalább megpróbálnak demokratikus elvek mentén politizálni, hogy mennyire sikerül nekik, az más kérdés, de legalább az elvi alapvetésük ilyen.

Azt mondaná valaki, hogy most már a Jobbik is szalonképessé vált?

Dehogy vált. Január 31-én, jóval a Hiób-hír előtt, mikor még nyeregben érezte magát a párt, tartott egy sajtótájékoztatót Hegedűs Lorántné, a párt alelnöke. Éspedig abban a tárgyban tartotta, miszerint „megkereste a befogadott menekülteket a Jobbik” – mondja a Hír TV oldala. Sőt: nyilvánosságra is hozta a Jobbik azoknak a településeknek a listáját, ahol bevándorlók, menekültek vagy oltalmazotti státuszban lévők élnek.

„Az ellenzéki párt közérdekűadat-igénylésére, jellemzően kisebb települések jegyzői adtak ki adatokat, megyeszékhelyek nem. A bemutatott lista 17 települést tartalmaz az ország minden részéről – ezekben összesen 457 befogadott él. Vannak települések, amelyek már több mint tíz éve befogadtak egy-egy menekültet. A legtöbb menekült, illetve oltalmazott, több mint 200 fő a Győr-Moson-Sopron megyei Vámosszabadiban él, ahol korábban nyílt befogadóállomás is működött. A Jobbik közérdekűadat-igénylésére a többi településnek még egy napja maradt válaszolni.

Nemcsak ezt van joguk tudni a magyar embereknek, hanem azt is, hogy ezek a migránsok miből élnek, hogy dolgoznak-e és hogy szabadon mozoghatnak-e. Már csak azért is, mert tudjuk, hogy igen sok bűncselekmény derült ki nemrégiben, amit migránsok követtek el Magyarországon – mondta el Hegedűs Lórántné, a párt országgyűlési képviselője.” (Hír TV)

Tessék? Tehát az akár tíz éve itt élő, többségükben békésen dolgozó, beilleszkedett embereket listázzák, vegzálják azon az alapon, hogy hátha egyszer bűncselekményt fognak elkövetni? Ugyanezt bárkiről feltételezhetik ilyen alapon. A jogban nem az ártatlanságot kell bizonyítani, hanem a bűnösséget, mindenki ártatlan, míg jogerős ítélet nincs ellene!

Tetszik tudni, hány demokratikus alapelvet sért egy ilyen listának már a léte is, a nyilvánosságra hozataláról már nem is szólva? Kényes adatok bizalmas kezeléséről még nem tetszettek hallani?

De mondok egy kézzelfoghatóbb, gyakorlatiasabb példát. Tegyük fel, adott egy kurd menekültünk, aki már tíz éve itt él, fagylaltárus lett mondjuk Taktapölöskén, télen kürtöskalácsot süt. Szerényen bár, de megél és eltartja kis családját. Azonban nem jó kedvében menekült ide: a török állam haragszik rá, mert részt vett békés és demokratikus tiltakozó akciókban. Le is vadásznák, ha tudnák, hol van, de eltűnt a radarernyőjükről, elvégre nem politizál, kerüli a feltűnést, csak a munkájának és a családjának él.

Na, ahogy nyilvánosságra kerül ez a lista, mindjárt tudni fogják, hol lakik.

Ez a párt lenne demokratikus?

Csak azért, mert még nem született honfitársainkat vegzálja, listázza?

Annyit mondok: nem lesz kár értük, habár abban is biztos vagyok, nem tűnnek el a magyar politika színpadáról. Ahhoz már túl sok pénzébe vannak a támogatóiknak, hogy veszni hagyják őket.

Összegezve: nem hullajtok krokodilkönnyeket a Jobbik közelgő végzete miatt. De aggódom.

Nem őket féltem: hanem az összes többi pártot és mozgalmat.

Toll és fokos – Déli kávé Szele Tamással

Ma is kávézunk, ma is pártról, mozgalomról folyik a szó – éspedig egy olyan valamiről, amiről ez idő szerint azt ugyan tudjuk, hogy van, de ennél sokkal többet nem. Legyünk optimisták: habár közjogilag létezik ugyan, de mégis javítana a magyar közélet hangulatán, ha eltűnne szépen, csendben, a balladai homályban az Erő és Elszántság.

Egyáltalán: mi ez? Ez a fából vaskarika. Tavaly bontott zászlót, Vecsésen. Kódolva volt akkor az Új Erő születése, méghozzá a Jobbik cukikampánya és főleg tisztújító gyűlése óta, várható volt, hogy a csalódott szélsőjobberek új társaságot alapítanak, ahol megint lehet gyűlölködni, mert hát a néppártos Jobbikban nyilvánosan nem illett, csak négy fal között, azt hitték, akkor senki sem látja (csak időnként kilógott a lóláb, de a lólábak már csak ilyenek, természetük szerint).

Voltaképpen magának a Jobbiknak sem jött rosszul egy állítólag vele rivális mozgalom vagy párt, akikhez elvben semmi közük nem volt, és ezért mindent megtehettek volna, amit ők nem. A kormány pedig egyenesen kéjmámorban úszott, mikor azt gondolta, ez az Új Erő majd szavazatokat vesz el a Jobbiktól. A demokratikusnak mondott ellenzék se nagyon szólt ellene, hiszen nekik meg a jobboldal atomizálása, bomlása volt a választási érdekük: előállt tehát az a különös állapot, hogy Magyarországon a pillanatnyi helyzet miatt minden politikai oldalnak érdeke volt egy új, rasszista, neonáci párt megalakulása.

Kevés magyar politikai csoport született ekkora felhajtás közepette

Vajúdtak tehát a hegyek, meg merem kockáztatni, kevés magyar politikai csoport született ekkora felhajtás közepette: a sajtó szinte folyamatosan foglalkozott az új erővel, heteken keresztül egymást követték az elemzések, találgatások, nem csoda, ha az alapítók elhitték, hogy ők most már valakik. Emiatt akadt is némi konsternáció, ugyanis egy ideig az Origo még úgy tudta, hagy az újszülött neve Rend és Igazságosság (RIA) lesz, ami egyébként egy Orosz Mihály Zoltán érpataki maskaramodell és polgármester által még áprilisban bejegyeztetett formáció. Tény, hogy az Origo csak az érpataki főmuftit tudta elérni, aki sikeresen el is hitette velük, hogy ő a pártelnök. Korábban meg az Identitesz-elnök László Balázs keltette azt a benyomást a Magyar Időkben, miszerint ő az ész a csapatban. Aztán nagyon másképp alakultak a dolgok.

A végén mégis a Betyársereg főbalambérját, Tyirityán Zsoltot választották meg mirzának. Vagy amijük nekik van. Egyszóval vezérnek. A Hír TV tudósítása már nem is említette OMZ-t és az érpataki modellt, csak az Identiteszt és a Betyársereget: lehet, hogy volt közben egy Hosszú Kések Éjszakája?

Nem tudni, de tény, hogy mire tisztázódott a helyzet, Érpatak maskaramestere már tag sem volt az Erő és Elszántság nevű gittegyletben. Később megbukott polgármesterként is, és most perek sokasága vár rá – a jogi eljárásokat még ő indította a dicsőbb napokban, de most visszahullanak a fejére. Meg hát a közmunka-alapból is eltűnte magát a pénz Érpatakon, szóval nem lennék a bőrében. Ennyit Orosz Mihály Zoltánról.

De nézzük már meg jobban, mit akar az Erő és Elszántság?

Olyanféle szélsőjobboldali fúziót, melyben a lobogójukon látható toll az „értelmiségi” Identitesz mozgalmat jelképezi, a fokos pedig az erőt, vagyis a Betyársereget. Összefog tehát az ész és az erő a szélsőjobboldalon – mondjuk látványos eredményét ennek nem láttuk, de tételezzük fel jóhiszeműen, hogy így történt.

Az Erő és Elszántság tulajdonképpen ugyanazzal a céllal alakult, mint egy évvel később a Mi Hazánk, vagyis azért, hogy a szárnya alá vegye a Jobbik politikai árváit és az ő segítségükkel jusson a Parlamentbe vagy legalábbis indítson egy kellemetlen mozgalmat.

Érdekes interjút adott László Balázs, az egyik főmozgalmár annak idején a Magyar Időknek, ami kicsit rávilágít a belső állapotokra is:

„A Betyársereg politikai szárnya, az Identitesz, valamint az Érpataki Modell Országos Hálózata alkotják a július 8-án zászlót bontó mozgalom elindítóit. Mind a három szervezet lát egy nagy űrt a jobboldalon, ezért döntöttünk úgy, hogy közösen, és nem egymás ellenében indulunk meg ezen társadalmi réteg képviseletéért. Szükség van kardra, és szükség van tollra. Egy mozgalom legyen mind erejében, mind intellektualitásában minőségi. Én a Betyársereget a legmélyebben tisztelem, ők a garancia arra, hogy ez a mozgalom a legmélyebb elvhűséget birtokolja.”

Az Érpataki Modell aztán kiesett a pikszisből,

de ha megfigyeljük, az egyetemi polgár László Balázs itt finoman lehülyézte a Betyársereget, szerinte csak arra jók, hogy verekedjenek helyette. Hát, nem mondom, hogy a közeljövőben sok Nobelt fognak kiosztani közöttük, de azért erről szerintem a betyároknak kicsit más a véleménye és az érvrendszerük is lapidárisabb.

Azért nem is tapasztalhatunk nagy és feltűnő akciókat az Erő és Elszántság részéről, mert esetükben a tűz és a víz, az egyetemista identitáriusok, a magyar alt-right próbált összeházasodni a jóval egyszerűbb, viszont nyers erejéről ismert Betyársereggel. Lett is ebből a tűzből, vízből egy nagy, sűrű ködfelhő, egyéb sem. A betyárok nem vehették jó néven, hogy a filoszok dirigáljanak nekik, akármennyit is olvasták azok Dugint, a filoszok labdába sem tudtak volna rúgni egy verekedésnél – borítékolva volt a kudarc.

Nagy a csend

A mozgalomtól – amit bejegyeztek különben és paraszthajszálnyira volt a párttá alakulástól – kitelt néhány nyilvános akció, aztán nagy csend következett körülötte. A Betyársereg honlapja számolt be a velük kapcsolatos hírekről, ugyanis a Facebook levette az oldalukat még idén január 29-én, azóta nem jelentkeztek újjal, ami mutatja a mozgalom népes voltát és szakértelmét egyaránt. Ne feledjük, nem egészen tíz percükbe telt volna egy új Facebook-oldal elindítása. Bizonyára bokros teendőik miatt nem jutott idejük erre, ugyanis lakossági fórumokat tartottak akkortájt.

Azóta már azt sem.

A mostani helyzetről egy, a Betyársereg oldalán megjelent, 2018. november 23-i interjúból tudunk valamiféle képet alkotni. Az interjút Lantos János adta, régi ügyfél, aki eredetileg a Pax Hungarica Mozgalom (ezek hungaristák voltak, míg fel nem oszlottak) helyettes vezetője volt, később az Erő és Elszántság elnökségi tagja, most pedig a Mi Hazánkban vezető valamilyen szinten. Így néz ki egy mai magyar politikai karrier a szélsőjobboldalon.

Hát kérem, azt mondhatjuk a beszélgetés alapján, hogy hivatalosan a mozgalom sosem szűnt meg, csak éppen most az egész beolvadt a Mi Hazánkba. De szükség és igény esetén még elővehető külön csoportként is, szóval az az ember érzése, hogy ezt a nevet, a fokosos-pennás zászlóval együtt eltették szépen a sifonérba, hogy ha kell, elő lehessen venni.

Létezik még az Erő és Elszántság?

Hivatalosan igen, hiszen sosem szűnt meg.

A valóságban oly kevéssé, hogy az már szóra sem érdemes.

Az viszont tanulságos dolog, hogy ezeknek a szélsőjobboldali mozgalmaknak a vezetősége is, a tagsága is nagyjából ugyanabból a pár emberből áll, akik vándorolnak pártról mozgalomra, mozgalomról pártra, mint az ének szájról szájra.

Valami azt súgja, hogy nem lehet szó széles néptömegekről.

És ez önmagában véve elég jó hír.

A mumuspárt – Déli kávé Szele Tamással

Kérem, nagy fába vágjuk most a fejszénket, ugyanis látván a köztudatban lassan teljesen eluralkodó káoszt, megpróbálunk kicsit rendet tenni a magyar párt- és mozgalmi élet sűrűjében. Konkrétan a kormánnyal szemben álló erőkről lenne szó, amelyeket azonban nehéz egyszerűen „ellenzéknek” nevezni, több okból is.

Az első, hogy ők sem ismerik el egymást mindig ellenzéknek. A másik, hogy jelentős részük vagy nem párt, vagy nem áll annyira szemben a kormánnyal, mint azt szereti magáról mondani, esetleg olyan jelentéktelen erőről van szó, hogy tényleg csak feltűnő mivoltuk vagy egy-egy kiugró sikerük teszi őket politikai tényezőkké. Tény, hogy a magyar belpolitikai élet ilyen szempontból teljesen szabálytalanul működik: meg merném kockáztatni, hogy soha nem is irányították olyan törvényszerűségek, mint mondjuk az angolt, de mára még a saját szabályaink is lassan érvénytelenné válnak.

Bizonyos vagyok abban, hogy ez a cikksorozat minimum botrányokat és heves gyűlöletet fog kiváltani a párttagok – tehát bármely érintett párt – tagjai részéről, ugyanis elemzés közben egyikükről sem leszek hajlandó azt írni, hogy birtokukban van a Bölcsek Köve, vagy ők jöttek el megváltani Magyarországot, isteni megbízatással. Sem ilyen párt, sem ilyen politikai csoport nem létezik ma Magyarországon, még olyan is kevés, amely vállalható eszméket vall és azokat a gyakorlatba is átülteti: tehát, ha fanatikus párthívek olvassák majd soraimat, próbáljanak örülni annak, amikor a konkurenciát szidom, és fogcsikorgatva akár, de elviselni, mikor az ő kedvenceikre kerül a sor.

Persze tudom, ez képtelenség, két okból is: egyrészt ma Magyarországon senki sem tartja magát fanatikusnak, maximum forró olajban szeretné kisütni mindazokat, akik nem értenek vele egyet, másrészt azt amúgy sem fogja szó nélkül elviselni senki, mikor az ő angyali vezéreit és prófétáit nevezem mindenféle korrupt érdekembereknek. Azért csak tessenek kibírni. Nehéz lesz.

Kezdjük rögtön egy mutánssal, a kormánypárti ellenzékkel, a Jobbikkal

A Jobbik alakulása a legendák homályába vész, elődszervezete az 1999-ben alakult Jobboldali Ifjúsági Közösség volt, melyet egyetemisták alapítottak, és célja a „nemzeti gondolkodású ifjúság” összefogása volt. Jelezném, hogy 1999-ben nem kellett valami halált megvető bátorság a „nemzeti gondolkodás” vállalásához, sőt, tulajdonképpen az első Fidesz-kormány kifejezetten pártolta, támogatta, mi több dotálta is az efféle egyesüléseket, annyira, hogy emlékeim szerint ennek a politikai csoportnak az első botránya egy irredenta dalokat tartalmazó CD elkészítésével és iskolákban történő terjesztésével állt kapcsolatban – pöttyet vastagon fogott már akkor is a ceruza, a CD kicsit mintha sokba került volna a számlán. Az akkori kormányoldal rokonszenvét jelzi az is, amit maga a párt ír a megalakulásáról honlapján:

„Az „elbukott” 2002-es országgyűlési választás után több neves közéleti személy (Wittner Mária, Pongrátz Gergely, Tóth Gy. László, Lovas István, Usztics Mátyás) kérésére a Jobboldali Ifjúsági Közösség 2003. október 24-én a Jobbik Magyarországért Mozgalom nevet felvéve párttá alakult. Fő céljuk az volt, hogy a MIÉP bomlásával és háttérbe szorulásával reális alternatívát nyújtsanak a radikális jobboldali szavazóknak.”

Igen, igen, a MIÉP bomlott… miért is bomlott? Azért, mert bejutott a Parlamentbe (bár felkészültsége alapján inkább juthatott volna be egy sarki kocsmába), és a Fidesz nem kívánt sikerre esélyes versenytársakat a Házban. Hivatalosan a MIÉP „ellenzék” volt (amint később a Jobbik is), hivatalosan a mérleg nyelvének nevezte magát, bár ez a nyelv kevesebbet volt a mérlegben, mint a kormány bizonyos testrészében. 2002-re Csurka István pártja inkább mozgott Grespik László szellemi szintjén, mint a valamikor kiváló íróén. Aztán ki is estek, őket pótolni jött létre a Jobbik.

A lendületet a zűrzavaros 2006-os év adta

A legnagyobb lendületet a teljes magyar szélsőjobbnak a zűrzavaros 2006-os év adta. Akkor erősödött meg a Jobbik is, az utcai demonstrációk csetepatéiban gyűlt össze az a tömegbázisa, amely később az összes gyűlés közönségét és a Magyar Gárda magját is adta, az a néhány ezer ember, amely most már nem tart velük, de bevitte őket a hátán az Országgyűlésbe.

A párt eszmerendszeréről sok jót nem lehet mondani, sőt, még sokat sem: a programjuk láthatóan inkább épített mindig a tervek által kiváltott indulatokra, mint a megvalósíthatóságukra, csodálatosnak találtam négy éve a Dunát a Tiszával összekötő csatornarendszer javaslatát például, aminek az égvilágon semmi értelme vagy haszna nem lett volna, ámde sok pénzbe kerül és sok munkás kezet leköt. Az ideológiájuk lényege egy, az utóbbi időben félig letagadott, összekacsintós fajelmélet, ami ellen természetesen bőgve tiltakoznak, ha előkerül: ők dehogy, ők soha. Erről eleget mond a napjainkban is zajló Szávay-botrány – amit nem fogok ezen a helyen elemezni, mert ismerem az érintettet, és tudom, hogy valósággal rajong a sajtóperekért, nem adnám meg neki azt az örömet, hogy újból találkozzunk a bíróságon.

Mérföldkő volt a Magyar Gárda 2009-es betiltása

Amint a 2010-es parlamenti bejutás mérföldkő volt a párt történetében (akkor érték el a legnagyobb szavazati arányt, harmadik helyen szerepeltek a befutók között), úgy volt – egy évvel korábban! – mérföldkő számukra, bár ellenkező értelemben a Magyar Gárda 2009-es betiltása. Egészen addig vígan masíroztak Mussolini vagy az NSDAP nyomdokaiban, akkor azonban kiderült, hogy vagy Parlament, kés-villa az étkezéskor, öltöny és megválogatott szavak, vagy gárdisták, masírozások, randalírozások. Mivel pedig az Európa Parlamentben is ültek képviselőik, nem is lehetett kérdés, hogy szegre akasztják a gárdamellényt az öltöny kedvéért. A radikális szárny már akkor Parlamenten kívülre szorult, bár a jó viszonyt valószínűleg máig ápolják egymással a régi bajtársak.

A másik hatalmas pofont a 2015-ös menekültkrízis adta. Akkor a Jobbik mintegy 20 százalékkal szerepelt a Parlamentben és még mindig egészen komolyan hitte magáról, hogy fiatalos, dinamikus és feltörekvő párt, azonban 2015 kritikus nyarán megjelentek a Szíriából menekülők. Jelezném, hogy a helyzet soha, egy pillanatig sem volt olyan vészes, mint azt a lakosság nagy része gondolta és gondolja most is: személyes tapasztalatok alapján beszélek, ugyanis történetesen a Keleti pályaudvarral szemben lakom, és sem olyan méretű tömeget nem tapasztaltam, ami kormánylapok híreiben szerepelt, sem pedig olyan rendbontásokat. Igen, itt volt pár ezer szerencsétlen sorsú ember, kicsit szokatlan volt, de el is mentek. A válsághelyzetet, ha ez annak nevezhető, maga a kormány idézte elő különféle nyilvános és titkos, szándékosan rossz intézkedésekkel.

A kormány szélsőjobbról előzi őket

És mivel ők idézték elő, ők is tudtak rá reagálni a leggyorsabban – ráadásul a Jobbikot megszégyenítő xenofóbiával és radikalizmussal. A Jobbik néhány kezdeti próbálkozás után (a Verseny utcai piac lezárása, a 64 vármegyével közös tüntetés) döbbenten kellett nézze, amint a kormány szélsőjobbról hiperűrsebességgel előzi pont őket, akik addig monopolhelyzetben tudták magukat a magyar szélsőjobboldalon.

Ezt a pofont már nem heverték ki. Különösen izgalmas helyzet alakult ki a G-nap után, mikor a művelt és politizáló magyar közönség valóságos díszmenetet rendezett Simicska Lajos alfeléhez, kegyeit keresvén és pénzére ácsingózva – azt a versenytárgyalást valóban a Jobbik nyerte meg, csak kérdés, érdemes volt-e? Ugyanis a legendás Simicska az elbukott idei választások után egy mozdulattal állt ki mögülük, és hagyta őket a legnagyobb pénztári csődben. Ennél csak akkor bukhattak volna nagyobbat, ha kiesnek a Parlamentből.

A kormány végett vetett a Jobbikkal való összekacsintgatásnak

Ugyanis a kormány Simicska döntése után – sőt, már előbb, a menekültkrízis alatt – végett vetett a Jobbikkal való összekacsintgatásnak és deklaráltan a legnagyobb ellenségévé nevezte ki a pártot. Ez érzékelhető volt és most is az a kormánymédiában, ahol nincs még ma sem lapszám Jobbik-ellenes írás nélkül – igaz, a valódi rágalmaktól eltekintve bőven akad is botrányos ügy a párt háza táján. A legutóbbi történetet például maga Szávay is beismerte – innentől kezdve nincs miről beszélni.

Időről időre felbukkan a magát demokratikusnak nevező parlamenti és azon kívüli ellenzék közeledési szándéka a Jobbikhoz: megjegyezném, ami az övék, az övék, a Jobbik sohasem ígért sem koalíciót, sem bármilyen kedvezményt a többi ellenzéki pártnak vagy csoportnak, ők mindig is csak annyit akartak, kértek, avagy követeltek tőlük, hogy lépjenek vissza az ő jelöltjeik javára. Ingyen és bérmentve. Ahol ez megtörtént, ott sem volt egyértelmű mindig a Jobbik győzelme: de ez már a magyar pártpolitika csődjének tárgyköréhez tartozik. Mára egyértelmű, hogy a „Jobbikos szavazótömegek” már legalább nyolc éve csakis a balladák homályában léteznek, a valóságban a párt hajdan egységes tábora ugyanolyan fragmentált, mint a teljes magyar társadalom.

Az idei választások óta sorozatos botrányok tépázzák a pártot, csoportok válnak ki belőle, mozgalmak szakítják le a „nemzeti radikálisokat” a központi egységről – meglátásom az, hogy a kormány érdekeinek így nagyon is megfelel, nekik ugyanis kimondottan szükséges egy gyenge szélsőjobboldali párt, mint ellenfél, amely vagy már, vagy még nem elég erős ahhoz, hogy kormánytényező legyen, kellőképpen el van foglalva a saját belharcaival és vetélytársaival, tehát kicsit sem veszélyes (de azzá válhat), viszont bármikor felmutatható, mint negatív alternatíva.

Épp ezért még a Jobbik ellenzékisége is gyanús portéka, hiszen papíron valóban nem tartozik a kormánypárthoz, de fontos kérdésekben kivétel nélkül mindig a Fidesszel szavazott.

Mondhatni, fából vaskarika, kívánatos ellenfél

Szükséges és talán megfelelően meg is becsült rossz.

Ha a folyamatok nem változnak meg, a 2022-es választásokon várható a lecserélése egy újabb, fiatalabb, energikusabb mumusra, talán a Toroczkai-féle Mi Hazánk Mozgalomra.

De mumus lesz az is, része a kormány manipulációs politikájának.

A szélsőjobboldaliság lehet akár valamelyest népszerű is, de ma és Magyarországon nem lesz reális politikai alternatíva.

És a kormány sem tűrné a konkurenciát.

Velünk van a baj, választókkal

Minden politikus és politikai párt azt mondja, hogy a nemzetet fogja szolgálni. Felvirágoztatja az országot, lakóinak életét jobbá teszi. Soha még senki nem állt elő olyan programmal, hogy szavazzanak rá, mert ő majd tönkre teszi az országot. Lebontja a jogállamot, növeli a korrupciót, padlóra küldi az egészségügyet, az oktatást.

Senki nem azt ígéri, hogy megválasztása esetén lopni fog és csalni. Helyzetbe hozza családtagjait, rokonait és üzletfeleit, és a nemzet javait, szétosztja a csókosok között.

És a dolog azért működik, mert mindig lesznek elegen, akik elhiszik, hogy a jelölt tényleg a nemzetet fogja szolgálni. Felvirágoztatja az országot, lakóinak életét jobbá teszi. Eszükbe sem jut, hogy akire szavaznak, tönkre fogja tenni az országot. Lebontja a jogállamot, növeli a korrupciót, padlóra küldi az egészségügyet, az oktatást. Lopni fog és csalni, családtagjait, rokonait és üzletfeleit hozza helyzetbe, az ország javait pedig szétosztja a csókosok között.

Az emberek rendre megszavazzák azokat, akikben aztán csalódnak. Lehet, le kellene váltani az embereket és olyanokat választani helyettük, akik nem azokra szavaznak, akik tönkre teszik az országot. Lebontják a jogállamot, növelik a korrupciót, padlóra küldik az egészségügyet, az oktatást. Lopnak és csalnak, helyzetbe hozzák családtagjaikat, rokonaikat és üzletfeleiket, az ország javait pedig szétosztják a csókosok között.

Vagyis, velünk van a baj, emberekkel. Ha nem olyanokat választanánk, akik tönkre teszik az országot, lebontják a jogállamot, növelik a korrupciót, padlóra küldik az egészségügyet, az oktatást, mindemellett lopnak és csalnak, családtagjaikat, rokonaikat és üzletfeleiket hozzák helyzetbe, az ország javait pedig szétosztják a csókosok között, jobb lenne az életünk.

Tessék minket leváltani!

Közérdekű adatot visszatartani nem kell félnetek

0

Vannak olyan adatok, tények, információk, amelyek a közre tartoznak, ezeket összefoglalóan közérdekű adatoknak hívjuk. S bár e közérdekű adatokat tulajdonló intézmények ezt tudják, mégsem hajlandók azokat minden esetben nyilvánosságra hozni.

Ilyenkor a pártok, a sajtó munkatársai, vagy épp a civil szervezetek un. közérdekű adatigényléssel fordulnak az illető szervezethez, mely aztán vagy eleget tesz a tájékoztatási kötelezettségének, vagy megtagadja az adatok kiadását. Számos esetben ezért bíróság dönt arról, hogy az adatokat ki kell adni, vagyis, lehetővé kell tenni, hogy a nyilvánosság is megismerhesse azokat.

Legutóbb a Demokratikus Koalíció járt így. A párt éveken át pereskedett a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvánnyal, hogy kiadják, mire költötték a TAO-pénzeket. A DK jogerősen nyert, a bíróság kimondta, hogy a TAO közpénz, a Kúria pedig jogerős ítéletben arra kötelezte a Felcsútot, hogy adja ki, mire költötték a TAO-milliárdokat.

Ám számlák helyett csak egy levelet kaptak Mészáros Lőrinctől,

miszerint jogerős ítélet ide vagy oda, nem tudják kiadni a kiperelt dokumentumokat, mert azokat bekérte tőlük az EMMI. A DK feljelentette Felcsútot, ám a veszprémi rendőrség bűncselekmény hiányában elutasította a feljelentést, azzal az indokkal, hogy az adatok az EMMI-nél vannak. Még nem tudni, ennek a történetnek mi lesz a vége, a DK most azt tervezi, hogy képviselői bemennek a minisztériumba, és a jogerős bírósági végzésre hivatkozva elhozzák az adatokat.

Egy másik eset, amely még 2015-ben kezdődött, és még most is tart. Az Átlátszó 2015 augusztusában arról szeretett volna közérdekű adatigényléssel információt szerezni, hogy hány tanárt érintett a fizetések elmaradása. Az ügy előzménye, hogy a közoktatásért felelős Klebelsberg Központ – akkor még KLIK – többmilliárdos közműtartozást halmozott fel, több tanár napokkal vagy akár hónapokkal megkésve kapta meg a fizetését. Az állami intézmény azonban annak ellenére sem válaszolt, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság felszólította a válaszadásra, ezért az Átlátszó 2015 őszén beperelte a központot. 2016. februárjában, az első tárgyaláson, abban állapodtak meg, hogy március végéig kiadják a kért adatokat, ám miután ezt a megállapodást nem tartották be, vagyis, a közpénzből fenntartott Klebelsberg Központ a bíróság döntése ellenére elzárkózott, az Átlátszó 2016 áprilisában újraindította a pert, júniusban pedig elsőfokon meg is nyerte. Az intézmény fellebbezett a döntés ellen, ám miután lecsúszott a határidőről, az ítélet 2017. januárjában jogerős lett.

Happy end nincs? Nincs:

az Átlátszó adatigénylése után majdnem 3 évvel, az utolsó jogerős ítélet után csaknem másfél évvel, még mindig nem kerültek ki az igényelt adatok, ezért az Átlátszó újra feljelentette a Klebelsberget.

Csak két tetszés szerinti kiragadott példa a sok közül. Szinte vég nélkül lehetne sorolni az ezekhez hasonló eseteket, alig akad olyan hét, hogy valamelyik párt, vagy civil szervezet ne jelentené be, hogy pert indított, vagy éppen pert nyert valamelyik, közérdekű adatot visszatartó intézmény ellen.

A felületes szemlélő akár azt is gondolhatja, hogy minden rendben van, a jogállam működik: ha valaki közérdekű adatot szeretne eltitkolni, vagy visszatartani, akkor bíróság kötelezi arra, hogy ezt nem teheti.

Ez azonban csak a látszat, vagyis, semmi sincs rendben. Egyfelől azért nem, mert, mint látjuk, még a jogerős bírósági ítélet sem garancia arra, hogy az állam polgárai megismerhetik az őket érintő és érdeklő adatokat. Mindezt úgy is meg lehet fogalmazni, hogy az állam, illetve annak intézményei nem mindig mutatnak jogkövető magatartást. Ez a hozzáállás a demokrácia gyakorlása szempontjából azért is káros, mert gátolja az állampolgárokat jogaik gyakorlásában, hiszen felelősen csak úgy dönthetnek – például egy parlamenti választáson – ha a köz számára fontos adatok és tények ismertek előttük.

A törvények be nem tartása, esetünkben közérdekű adatok visszatartása mindemellett azt is üzeni a polgároknak, hogyha az állam nem tartja be a saját törvényeit, akkor azok rájuk nézve is csak akkor kötelezők, ha rajtakapják őket, hogy kijátsszák azokat. Másként fogalmazva: a törvények ugyan elvileg mindenkire kötelezők, de a gyakorlatban ezt csak azok esetében érvényesítik, akiknek nincs lehetőségük a törvények kijátszására, megkerülésére.

Az állam – az adatokat eltitkolni szándékozó intézményein keresztül – rossz üzenetet küld a polgároknak. Az adatok visszatartása, a velük való titkolózás azt a bon mot-ként elterjedt közvélekedést erősíti az állam polgáraiban, hogy a törvények csak azokra vonatkoznak, akik betartják őket.

Izgalmas kísérlet indult Magyarországon

Marketingfogásnak sem utolsó az Éjjeli Őrség nevet adni egy pártnak, amely nem csak névben szeretne kitűnni a mainstream politikai pártok közül. Célban, tartalomban, kommunikációban, eszközhasználatban is egyedülálló lehet – legalábbis ilyen úton látszik elindulni. Likvid demokráciában, azaz webes, közösségi döntéshozatali rendszerben gondolkodnak. Siewert András, a párt egyik alapítója, motorja szerint van egy pszichés motívum, s a nagy kérdés, lehet-e kollektív terápiát végezni a magyar társadalmon.

  • eddig mindig azt mondták, hogy álcivilek és politizálnak, most megfordítják a dolgot: felvállalják a politikát
  • az alapüzenet a testvériség, ebből vezetik le az összes programjukat, eleinte három nagy témában
  • egy nagyon jól kitalált fantáziafilmet néz megbabonázva a magyar társadalom
  • kommunikációjukban az egyik szál egy történet lesz, de lesznek racionálisan megfogalmazott projektjeik, témáik, üzeneteik is
  • céljuk a karrierpolitikusok számának a csökkentése, s hogy anyagi felelősséget is viseljenek tetteikért

Miért alakultak párttá? Csak amiatt, mert belépett a bevándorlási különadó?

A célunk a közéleti munka, s azért alakultunk párttá, mert a Fidesz a kétharmadával minden törvényt a saját szája íze szerint formálhat, mindenkit ellehetetleníthet  – ahogy tette azt a civil szervezetekkel kapcsolatban is. A Fidesz is pártként működik, s

ha én bemegyek a ringbe, nekem is bokszkesztyűt kell húznom, nem léphetek be teniszütővel.

Tehát nekünk is pártként kell működnünk, mert így van némi védettségünk: pártként ugyanaz lesz a mozgásterünk, mint a Fidesznek, s ha miattunk törvényt akarnának változtatni, akkor az a Fidesz működésére is kihatna. Arról nem szólva, hogy eddig mindig azt mondták ránk, hogy álcivilek vagyunk és politizálunk, most megfordítjuk a dolgot: felvállaljuk a politikát.

Hogy állnak a pártépítéssel?

Két hét múlva tervezzük publikálni azt, hogy hol tartunk. Szeptember végén tartjuk a párt alakuló taggyűlését. A munkát elsősorban a Tervező csapat végzi – 25 tagjának 80 százalékával előtte soha nem is találkoztunk. Egyébként is érdekes dolgokat tapasztaltunk a pártépítés eddigi folyamatában. Például azt, hogy nem csak fiatalok jelentkeztek be nálunk, minden korosztály képviselteti magát – beleértve a nyugdíjasokat is. És minden parlamenti és számottevő Parlamenten kívüli párt volt tagja, híve is megtalálható sorainkban. Itthon a társadalmat bal- és jobboldalra szokás szétosztani, pedig ma már – a 89-es rendszerváltás óta többször 180 fokos fordulatot vevő politikai pártoknak köszönhetően –

értékrendek mentén nem lehet különbséget tenni az oldalak között.

Ezt egyébként az is mutatja, hogy – miként már említettem – a nálunk bejelentkezettek lefedik a teljes politikai spektrumot, között saját bevallásuk szerinti ex-Fideszest éppen úgy találunk, mint ex-DK-s, ex-MSZP-s vagy éppen ex-Jobbikost.

Ez nem okoz feszültséget közöttük?

Ezt mi úgy beszéltük meg egymás között, hogy az formaság, hogy ha valaki uniós vagy Árpád sávos zászló alatt menetel, az a lényeg, hogy valójában mi van a szívében és  gondolataiban. A közös nevezőket keressük, erre fókuszálunk. Mert rengeteg olyan feladat van, amelyeket összefogás nélkül nehéz megoldani. És ez nem csak Magyarországra igaz.

„Kiterjesztjük a tevékenységeinket és más területeken is felvesszük a kesztyűt a kormány által terjesztett sötétséggel szemben.” – írták az Éjjeli Őrség megalakítását bejelentő közleményükben. Milyen területeken tervezik felvenni a  kesztyűt?

Egyelőre még folyamatosan formálódik a koncepció, ugyanis nem az a cél, hogy egyedül találjuk ki, hogy pontosan milyen témákat vállaljon fel a párt. Az elképzelés az volt – és ezt ültetjük a gyakorlatba –, hogy teret adjunk azoknak, akik hozzánk hasonlóan gondolkodva szeretnének változásokat elérni. Ez eddig be is jött,

egy valóban alulról építkező folyamat indult el, a Tervező csoportban gyorsan ki is alakult, hogy mi legyen a központi témánk, az alapüzenetük, az, amiből levezetjük az összes programunkat. Ez pedig a testvériség.

Az összes témát, amivel foglalkozni fogunk, úgy fogjuk kibontani hogy vissza tudjunk nyúlni ehhez az alaphoz, hogy a döntések ennek szellemében szülessenek. A tevékenységet munkacsoportok köré szervezzük. Három fő témakörrel indulunk, ezeket három munkacsoport fogja össze: a Gondozók  viszik az ember és környezete, azaz a környezetvédelmi vonalat; a  Segítők a   szociálpolitikai-társadalompolitikai vonalat, amely arra koncentrál, hogy miként lehetne hatékonyan működtetni a társadalmat. A Védelmezők pedig a biztonságpolitikai vonalat, a biztonságot ugyanis nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen a biztonság mindannyiunk elementáris érdeke, s

még ha nincsenek is olyan reális veszélyek, amelyeket a Fidesz vetít évek óta, a félelmek az emberekben valósak, tehát foglalkoznunk kell vele.

Ezek a témák több ponton összeérnek…

Ez az oka annak, hogy az Éjjeli Őrség komplexen foglalkozik a felvállalt témákkal, amelyeken markáns üzeneteket fogunk megfogalmazni. De nem csak elméleti síkon foglalkozunk ezekkel, például a humanitárius, szociális segítségnyújtást bevisszük a mindennapokba:

amit adományként kapunk, azt továbbra is szét fogjuk osztani idehaza.

A migrációt humanitárius és biztonsági szempontok mentén kezeljük. Be kell látni ugyanis hogy a világban zajló folyamatok egy komplex rendszeren belül zajlanak, amelyben minden mindennel összefügg és kölcsönhatásban van. A környezetvédelem, a háborúk összefüggnek a szegénységgel, az erőforrások hiányával, ez pedig a klímaváltozással. Azt tapasztaljuk, hogy a nyugati kultúra elkényelmesedett a nagy luxusban, s ez megbosszulhatja magát, mivel az emberek felkészületlenek a váltásra,  ám ami ennél is nagyobb probléma, hogy a politikusok is felkészületlenek, pedig az ő feladatuk lenne, hogy túllépve a négyéves ciklusokon ma tegyenek a 10 év múlva bekövetkező problémák kezelhetősége érdekében. Biztos vagyok abban, hogy

eljön az  pont, amikor a ma habzó szájjal migránsozók is rá fognak arra jönni, hogy perspektivikusan kell gondolkodni, s el kell fogadni, hogy miután mi nem vagyunk nagyhatalom, nem lehet különutas megoldásokkal boldogulni,

predesztinálva vagyunk az együttműködésre más népekkel.

Miben másban terveznek eltérni a mainstream politikától?

A kommunikációban. Az elmúlt három évben kialakult egy sajátos kommunikációs tér, amit a Fidesz fiktív elemekkel dominál. A film egyik szereplőjét úgy hívják, hogy migráns: az idegen, aki elveszi a kultúránkat, megerőszakolja a nőinket és káoszt hoz. A másik neve Soros, a főgonosz, akinek mindezt köszönhetjük; a harmadik pedig az álcivil, a rosszak és a szintén gonoszok, mindazoknak a magyaroknak az összessége, akik szembe mertek szállni a Fidesz véleményével.

És mint minden jó dramaturgiával rendelkező film esetében, ebben a vetítésben is van egy pozitív hős: ő Viktor, a megmentő. A szereplők valóságosak, de a hozzá kötött tartalom 90 százalékban fikció.

És ezt a nagyon jól kitalált fantáziafilmet nézi megbabonázva három éve a magyar társadalom.

Ennyire naiv, átverhető a társadalom? És az ellenzéki pártok?

Az ellenzéki pártok nagy problémája, hogy nem veszik észre: a magyar emberek nem képesek komplex üzenetek feldolgozására, ami annak az eredménye, hogy nagyon felkészületlenül érte a rendszerváltás óta végbement sok-sok változás, s ez egybeesett az információrobbanással.

A Fidesz nem csak azt ismerte fel azonban, hogy néhány szóra kell leredukálni az eljuttatandó üzeneteit, hanem azt is, hogy a magyarok sokkal inkább hajlamosak érzelem mentén szavazni, mint racionális érvek mentén.

A Fidesz fikciós filmje erről szól. Hozott is 3 millió szavazatot. Az ellenzéknek azt kell észrevennie, hogy stratégiát kell váltania, ha vissza akar foglalni területeket a kommunikációs térből, legalábbis akkor, ha nem csak egy szűk kisebbséget akar megszólítani.

És Önök is beszállnak a filmgyártásba?

Viszünk egy csavart a dologba valóban: az üzeneteink egy részét egy fiktív történetbe fogjuk beágyazni. Van egy kreatív csapatunk, amely ezen dolgozik. Hogy mennyire fontosnak tartjuk a kommunikációt:

legelőször a kreatív csapatot állítottuk fel, elsőként ők kezdtek el dolgozni, az ő munkájuk eredménye már maga a párt neve is.

Miért lett a nevük Éjjeli Őrség? Elég abszurd ez egy politikai párt neveként, ráadásul – a honlapjukról is kiderül – a különböző elnevezéseik is hasonlóképpen „abszurdak” ebben a közegben.

Mert az elmúlt két hétben mindenki, aki foglalkozott velünk, feltette ezt a kérdést. Ha normál elnevezéssel indulunk, az a kutyát nem érdekelte volna.

Azért én nem hinném, hogy ez ennyire felszínes és egyben hidegfejű döntés volt, pusztán behódolva a marketing szentségének…

Persze, hogy mélyebb ennél, de ami mélyebb, az már magához a sztorihoz kapcsolódik, amelyen még dolgozunk, s ezért egyelőre részleteket nem árulhatok el belőle. Az alaptörténet lesz meg először, s utána jönnek a kiegészítő történetek.

Azért pár gondolatot, talán elmondhatna.

A lényeg, hogy szeretnénk az általunk fókuszba állítandó problémákat beépíteni magába a nagy történebe, annak keretében beszélni róluk.

Ez persze azt is jelenti, hogy elsősorban azokat tudjuk majd elérni, akik nyitott fantáziával rendelkeznek.

Virtuális világot akarnak a földre hozni?

Az ősi Éjjeli Őrség történetét fogjuk elmesélni. Ők az elődeink, akiknek a hagyományait most újra felelevenítjük. Mert az Éjjeli Őrség ősidők óta harcol a Sötétség ellen.

Lesz egy történet, ami mentén politizálnak?

Lesz egy történet, az lesz az egyik kommunikációs szál. De lesznek racionálisan megfogalmazott projektek, témák, üzenetek. Bár még javában folyik a munka, már most látszik, hogy nagyon jó gondolatok, ötletek fogalmazódtak meg, s napról napra gyarapodik ezek száma.

Magából az elnevezésből is persze már az következik, hogy a fiatalokhoz akarnak szólni, nem?

A kezdetekben mi is így gondoltuk, de nagy meglepetésünkre láthatóan minden korosztályt elértünk, például sok nyugdíjas korú is jelentkezett nálunk.

Gondolom, az sem véletlen, hogy filmről beszél, olyanokat mond, mint „vetít a Fidesz”, stb.

Fogalmazzunk úgy: van egy pszichés motívum, s a nagy kérdés, lehet-e kollektív terápiát végezni a magyar társadalmon.

Ez lenne a céljuk?

Úgy látjuk, hogy a probléma maga a rendszer. Ami az elmúlt pár évtizedben kialakult Magyarországon demokrácia címszó alatt az az, hogy négy évente megválasztanak valakiket, akik utána azt csinálnak, amit akarnak. Ez napjainkban leginkább a szabadrabláshoz hasonlít.

Nonszensz, hogy ha egy ápolónő rossz gyógyszert ad be egy betegnek, azonnal felelősségre vonják, ám a politikusok következmény nélkül vidáman, felelősségvállalás nélkül nyomogathatják a gombokat, még ha milliók sorsáról és milliárdokról döntenek is.

Akkor politikus-ellenes fellépésekre számíthatunk az Önök részéről?

Célunk a karrierpolitikusok számának a csökkentése, s az, hogy anyagi felelősséget is viseljenek tetteikért. Magyarországon van tízezer politikus, s több mint kilenc millió ember. Nehogy a farok csóválja már a kutyát! A hatalom ma már egy buborék, a benne lévők pedig teljesen elszakadtak a valóságtól, attól, hogy milyen problémák jellemzik a többséget. Itt az ideje annak, hogy az emberek gondolkodásmódja megváltozzon – ez az első.

Nem tart attól, hogy robbanás lesz, ha társadalmi szinten is felismerik az emberek, hogy a kutyának kellene inkább a farkot csóválnia?

Pontosan ezért állítom, hogy a fenntartható társadalmi változások csak alulról tudnak elindulni. Bármennyire is jó a szándék, nem lehet hatalmi szóval ilyen változásokat elindítani.

Addig nem lehet változás, amíg a magyar táradalomban nem válik uralkodó nézetté, hogy nekem személyesen is felelősségem van abban, ami társadalmi szinten történik, s hogy ezt a felelősséget nem háríthatom át másokra.

Ha az emberek maguk működtetik a társadalmat, ha ehhez megfelelő struktúrákat tudnak kialakítani, akkor eljön az a pont, amikor már nincs szükség politikusokra. Az államigazgatás ugyanis politikusok nélkül is jól tud működni. Tegyük hozzá: a politikai hatalom elsődleges eszköze a pénz, s eljöhet az a pont, amikor ez kikerül a rendszerből, akkor, amikor mi magunkról gondoskodunk nem pedig az általunk lerótt adó elosztásából az állam rólunk, a politikusok közreműködésével.

Az adózás megtagadása lenne a megoldás része?

Ma még nem tartunk itt. Tégláról téglára kell építkezni, nagyon stabilan kell egymásra tenni ezeket a téglákat – ugyanis ha nem stabil az építmény, akkor akár egy tégla kirántása  után minden összedől. S akkor tényleg jön az anarchia. Akkor működhet a rendszer, amikor már a közösségek között, beleértve a falu és a város szintjeit kialakul az együttműködés. Ennek a kialakítás lépéről lépésre halad, s

amikor már elértük az együttműködést a különböző szintek között, akkor lehet csak elgondolkozni majd azon, hogy szükség van-e a továbbiakban is a meglévő struktúrákra.

Milyen időtávban képzelik ezt el?

Nem tudok időtávot mondani. Ami biztos, hogy a környezeti tényezők változása gyors megoldások felkutatására fogja rákényszeríteni az embereket. Rá kell jönnünk, hogy vagy a fejünkre dől minden vagy megtanulunk összefogni, együttműködni legalább a mindenkit érintő problémákban. Ettől még gondolkozhatunk eltérően, de ki

kell alakulnia egy minimum konszenzusnak és megoldási törekvésnek az alapvető kérdésekben.

Ön optimista abban, hogy ez el fog jönni?

Én örök idealista vagyok. Optimista pedig a tapasztalataim miatt vagyok. A Migration Aid előtt nem hittem volna, főleg nem a magyar társadalom viszonylatában, hogy a magyarokban van elég együttérzés, szolidaritás és empátia vadidegen emberekkel szemben, miként azt sem, hogy magyar magánszemélyek adományaiból hosszan lehet működtetni egy ilyen rendszert. Magyarországon 2015. október 15-ig voltak volt menekültprobléma, mindenki azt gondolta, hogy azzal, hogy már nem jöttek ide a menekültek, a magyarok elfordulnak az ügytől, és ezzel vége a sem uniós, sem magyar állami pénzekre nem építő Migratona Aid-nek. Most augusztus 17-én bejelentettük a MA megszüntetését és az adományok fogadásának ideiglenes felfüggesztését, konkrétan azt, hogy már csak nyolc napon át (a bevándorlási különadó hatályba lépésének napjáig) gyűjtjük az adományokat, s ehhez képest augusztus 25-ig közel másfél millió forint érkezett több mint száz embertől.

Optimista vagyok tehát, mert látom, igenis létezik összefogás, akár vadidegenek érdekében is.

Az emberek igenis beállnak egy ügy mögé, ha tudnak vele azonosulni. Nem veszett ki az emberség a magyarokból. Talán emellett az is számított – mint már szó volt róla korábban –, hogy a magyarok hajlamosak érzelmeik mentén dönteni. A dolog pikantériája hogy ez adja a Fidesz sikerét is.

Azért az meglep, hogy ex-Jobbikosok is csatlakoztak az új párthoz, amely abból a Migration Aidből nőtt ki, amely menekülteket segítő civilek szimbólumává vált 2015-ben.

A magyar politikai rendszer sajátossága, hogy nem elvek mentén alakul, a politikai vezetők arra állnak rá, hogy megkaparintsák, majd megtartsák a hatalmat. Nem elvalapú, hanem sikeralapú a magyarországi politika.

Emiatt gerjeszt a Fidesz félelmet az idegenekkel szemben, erre ugyanis könnyű építeni.

De láttam sok olyan történetet, amikor eleinte a menekülteket határozottan elutasító emberek  személyes találkozás nyomán rádöbbentek arra, hogy milyen tragikus a helyzetük, megértették, hogy mi elől menekültek, s végig gondolták, hogy adott esetben maguk sem tettek volna másként. És ekkor már a hozzáállás is megváltozott.

Ez persze így van, de hogyan találkozik egy menekülteket elutasító úgy a menekült-problémával, egy-egy menekülttel, hogy lehetősége legyen a fenti felismerésre?

Mondok konkrét példát. Tavaly nagy balhé volt abból, hogy megpróbáltunk Keszthely mellett három kölcsönkapott faházban menekülteket nyaraltatni. Akkor nagy hisztériát gerjesztettek fideszes politikusok, polgármesterek az ügy körül. Az idén is belefogtunk, s augusztus elején rendben le is zajlott  nyaraltatás. Igaz, az idén nem övezte politikai hisztériakeltés a projektet, s tavaly óta többször jártunk a helyszínen, beszéltünk a helyiekkel. Mert az emberek ugyan alapvetően hallgatnak a vezetőikre, de csak addig, amíg nem szereznek tapasztalatot első kézből – az ugyanis felülírja a politika hatását. A józan paraszti ész vidéken is működik. Ez a példa azt is mutatja, mennyire fontos a beszélgetés, a kommunikáció és a példamutatás, no meg az, hogy lehetőséget teremtsünk az embereknek arra, hogy megtapasztaljanak dolgokat. Nem szabad semmit az emberekre erőltetni, nem szabad a mi elméletünket szembe állítani másokéval –

az emberekre kell bízni a következtetések levonását, nekünk az eszközt kell biztosítani ahhoz, hogy ezt meg tudják tenni. Ez persze jóval munkásabb feladat.

Az Éjjeli Őrség így tervez működni?

Nagyjából igen.

Egyik TV-nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy „Unalmas, ami politika szinten történik, nevében és tartalmában is”. Miben tudnak olyan újat hozni, ami nem lesz ugyanilyen a rettenetesen fásult és gyanakvó választók szemében?

Ha unalmas lesz, akkor gyorsan hátat fognak nekünk is fordítani. De mi megpróbálunk nem unalmasak lenni. Nem véletlen, hogy a kreatív csapatunk nem a politikai üzenetek kiötlésével kezdte a munkát, hanem azzal, hogyan tudunk színes, érzelemdús, sok mindenkinek a gondolatait és fantáziáját megmozgató projekteket felépíteni.

Csak a különadó bevezetése  miatt indították el a pártot?

Az már korábban az eszünkbe jutott, hogy jó lenne jobban belefolyni a társadalmi folyamatokba, és alulról jövő változásokat generálni. Én húsz éve foglalkozom közösségépítéssel, három éve pedig egy konszenzusos döntések alapján működő mikroközösségben tapasztalhatom meg, hogy így is lehet működtetni egy közösséget.

A bázisdemokráciának azonban megvannak a működési határai – ezt az LMP példája is mutatja –, a konszenzusos döntések rendszere csak akkor működik, ha megfelelő kommunikáció társul mellé.

Kérdés, a nagyobb közösség szintjein hogyan működik ez. És itt jön be a likvid demokrácia, azaz a webes, közösségi döntéshozatali rendszer koncepciója, amely arról is szól, hogy a technika adottságainak köszönhetően minél több embert bevonjunk a döntéshozatalba. Ehhez nem kell parlament sem. Nem egy elméleti dologról van szó – Svájcban és Tajvanon kormányzati szinten is támogatott projektek vannak már, bár arra még nincs tapasztalat, hogy a nagyobb közösségek hogyan működnek együtt e keretek között. Mi elsőként magunk szeretnénk kipróbálni, tapasztalatot szerezni ezen a téren: vagy keresünk egy települést, vagy ha nem találunk, alakítunk egyet, és az Éjjeli Őrség azzal fog pilot projektbe. Merthogy nem elvi-ideológiai alapon akarjuk ezt elfogadtatni másokkal, tapasztalati úton szeretnénk rávezetni az embereket ennek járható útjára. Mert meggyőződésünk, hogy

nem az a helyes, hogy négy évre választunk valakiket, akik bármit is tesznek, négy évig a helyükön maradnak, hanem az, hogy határozatlan időre adunk mandátumot, ami csak addig érvényes, amig a többség támogatását élvezi az illető.

A technika már adott akár arra is, hogy otthon szavazzon mindenki egy-egy kérdésben, most már „csak” az  embereknek kell rájönniük arra, hogy felelősségteljes állampolgárként nem kell elvárnunk, hogy mások döntsenek helyettünk. De ma még ott tartunk, hogy a közvetlen demokrácia intézményét, a népszavazást is ellehetetleníti a kormány, amely döntéseinek a nagyobbik részét titkosítja – egyre kevésbé látunk tehát bele, hogyan döntenek a sorsunkról.

Indulnak a jövő évi választásokon?

Meglátjuk, hogyan reagál a magyar társadalom arra, amit kínálunk. Lehet, hogy magunk nem állítunk jelöltet, ha találunk olyanokat, akikről azt gondoljuk, hogy képesek azért dolgozni hogy leépüljön ez a rendszer. Mi nem szeretnénk bedarálódni, nem szeretnénk, hogy a politika mai szintjére degradálódjon az, amit mi fontosnak tartunk. De ezekről még nincs döntés – majd közösségi szinten születnek meg. Egy hónap múlva már többet is tudok erről mondani.

Pártot alapít a Migration Aid, hogy elkerülje a különadót

0

A pártoknak ugyanis nem kell bevándorlási különadót fizetniük. „A kormány által terjesztett sötétség” ellen akarnak küzdeni.

A Migration Aid volt az a szervezet, amely leleplezte a civilek ellen folytatott lejárató akciót, amelyet, mint utóbb kiderült, egy izraeli hírszerzőcég hajtott végre.

Most a Facebookon azt írják, hogy „a fideszhatalom és holdudvara” három éve próbálkozik azzal, hogy

„minden létező eszközzel ellehetetlenítse”

a munkájukat: hazudnak róluk, törvényekkel akarják megfélemlíteni őket, külföldi titkosszolgálatot uszítanak rájuk.

Július végén a parlament elfogadta az ún. bevándorlási különadóról szóló törvényt: azoknak a segélyszervezeteknek, amelyek a törvény hatálya alá tartoznak, a kapott adományok összege után 25%-os adót kell fizetniük, és ez a tárgyi adományokra is vonatkozik. Azt írják: ha valaki odaadja nekik a használt nadrágját, akkor annak értékét fel kell becsülniük, és az összeg negyedét be kell fizetniük adóként.

Úgy fogalmaznak: „Az ezzel járó adminisztrációs teher teljesen ellehetetlenítené a munkánkat,

egy nagyobb mennyiségű használtruha adomány után pedig akár százezres nagyságrendű befizetési kötelezettségünk keletkezne,

holott ezek az adományok utána rászoruló családokhoz kerülnek.”

Ezért arra kérik támogatóikat, hogy a még a törvény életbe lépése, augusztus 25-e előtt juttassák el hozzájuk adományaikat.

Emellett viszont kihasználnák azt, hogy a törvény értelmében pártokra és pártalapítványokra nem vonatkozik a bevándorlási különadó. Így a szervezet vezetője, Siewert András és a Migration Aid több önkéntese

augusztus 20-án bejelentik az Éjjeli Őrség nevű politikai párt megalapítását.

Azt írják, „elképesztő, de 2018-ban egy EU-s országban pártot kell alapítani ahhoz, ha civilek emberségből segíteni akarnak rászoruló menekült embertársaikon. Ha pedig már úgy alakult, hogy ez maradt az utolsó jogi opció a segítésre, kiterjesztjük a tevékenységeinket és más területeken is felvesszük a kesztyűt a kormány által terjesztett sötétséggel szemben.”

A párt nevét egyébként a Trónok Harca sorozatból vették. Facebook-oldala már működik is.

ÚJ DIMENZIÓBA LÉP A MIGRATION AID ÉS A HATALOM HARCAHárom éve próbálkozik azzal a fideszhatalom és holdudvara, hogy…

Közzétette: Migration Aid – 2018. augusztus 16., csütörtök

Az öreg bigott, a kopasz hazudós, meg a többiek

Azt mondta a kormány szóvivője a nemzetközi hírű filozófusra, hogy öreg bigott kommunista. Az ötös számú párttagkönyv birtokosa szerint a pápa demens vénember.

Mostantól igy élünk.

Buzi!

Enyveskezű!

Tolvaj!

Hazudós!

Barom!

Kopasz!

Kancsal!

Kurva!

Nőverő!

Pedofil!

Szemétláda!

Geci!

Hazaáruló!

Gerinctelen!

Pávatáncos!

Oroszbarát!

Soros-bérenc!

Migránssimogató!

Gendermagos!

Alkoholista!

Kétkarú rabló!

Suttyó!

Kövér!

Dagadt!

Zsírdisznó!

Kommunista!

Fasiszta!

Idegenszívű!

Libsi!

Illibsi!

Mélymagyar!

Agyalágyult!

Barom!

Király, te tetted ezt!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!